Veg korma&ghee rice: keralai zöldséges kókuszcurry, indiai rizibizivel

Az antirandi menü első része itt olvasható.

Naszóval. Fent megnevezett fogás az Antirandi menü főfogása, és azért került külön posztba, mert a korma és a ghí is megérdemel egy pár sort.

 

Kezdjük a kormával.

Indiai népkaja, nagyon népszerű fogás, a mindennapi konyha része. Magyar hasonlatnak talán a paprikás krumplit vagy a rántott csirkét tudnám felhozni, nem jellegét, hanem népszerűségét, illetve az életünkben betöltött szerepét tekintve. 

 

A korma perzsa eredetű étel, az eredeti verzió egy kecskéből (Mekk Elek) vagy birkahúsból (btw: tud valaki mondani egy híres birkát?) készült, lassú tűzön főzött, zsíros, nehéz pörkölt, amit joghurttal, kardamommal és sáfránnyal ízesítettek.

 

A mai Indiában a korma nagy általánosságban valamilyen krémes, lágy ízű, mégis fűszeres zöldség-pörköltöt takar. Tény és való, hogy létezik húsos változat is, de  természetszerűleg a vega verzió (amit mindenhol csak veg kormaként említenek), jóval elterjedtebb a kontinensen.

 

A sokszínű India minden régiója más-más tradíció szerint készíti, így egy északi vagy déli változat szinte semmiben nem hasonlít egymásra. A korma népszerűsége okán minden valamirevaló indiai étterem nagy gondot fordít a ház korma-specialitásának egyedi karakterére: találkozhatunk tejszínes, fahéjas, szegfűszeges, szerecsendiós, kókuszos vagy éppen paradicsomos változattal is.

Ami a pontos hozzávalókat illeti, nincsenek megkötések: a pontos összetevőket a szezon szerinti felhozatal határozza meg.

 

 

Három elkészítési stílus azért megkülönböztethető:

 

 

Észak-indiai korma

Vagy ahogy ott nevezik: qorma, moghlai korma. Mindenképpen ez a változat áll a legközelebb a tradicionális, perzsa elkészítési módhoz.

A krémes alap pikánsságáért a jogurttal krémesre kevert mandula vagy kesuőrlemény felel, ezen kívül jellemzően kardamommal és sáfránnyal ízesítik a pörköltet. Punjab vidékén tejszínnel is gazdagítják.

 

 

Kashmir-i korma

Hasonlóan az északi elkészítéshez, a krémes alapot a mandula, kesudió, joghurt és tej pürésített keveréke képezi. Fontos különbség azonban, hogy a sáfrány és a kardamom mellett szárított gyümölcsök hozzáadásával édesítik az összhatást.

 

 

Dél-indiai korma

Kurmának is mondják. De nem ez a meghatározó eltérés, hanem hogy leginkább a klíma sajátosságából adódóan tejtermék helyett kókusztejjel készül, magvak pedig nem feltétlenül kerülnek a krémes alapba. Jelentős eltérés még a többi változathoz képest, hogy jó eséllyel pezsdítik fel egy kevés (vagy inkább nem kevés) cayenne borssal, chilivel.

 

A keralai konyha elvakult szerelmeseként és hívőjeként most egy kókuszos-kesukrémes családi receptet próbáltam ki. Biztos elfogult vagyok, de egyre inkább hiszem, hogy létezik örök szerelem. Csak rá kell találni.

 

 

Keralai Veg korma

(eredeti recept itt)

(6 személyre) 

Hozzávalók

 

Zöldségek: fél cukkíni, fél padlizsán (közepes méretűek) apróra felkockázva

1 szár sárgarépa, felkarikázva, vajon előpárolva

2 nagyobb szem héjában főtt krumpli, felkockázva

1 cup okra (lady finger), felkockázva (a délen termő zöldség fagyasztva kapható pl. Little Indiában vagy az Ázsia boltban)

2 db paradicsom, turmixolva

1 közepes méretű hagyma

1,5 ujjnyi darab gyömbér, lereszelve

3 gerezd fokhagyma, lereszelve

1 db babérlevél

2-3 ek ghí (= tisztított vaj, receptet ld. alább; vaj, napraforgóolaj is megteszi)

1 tk. fekete mustármag

1,5 tk chili por (vagy ízlés szerint)

1,5 tk korianderőrlemény

1 tk. Garam Masala

½ tk. kurkuma

5 db apró zöld chili paprika

1 doboz (400ml) kókusztej, kettéválaszta 1-3dl arányban

só, ízlés szerint

fél marék korianderzöld (opcionális)

4-5 db currylevél (opcionális; Little Indiában fagyasztva kapható, Ázsia boltban is biztos van)

 

Turmixolni

Fent említett 1 dl kókusztej

Jó marék kesudió (kb. 10 szem)

4 db apró, zöld chilipaprika

 

Elkészítés

 

• Hevítsük fel (közepesen erős fokozat) a ghít (vajat, olajat), szórjuk bele a mustármagot. Ha ahagy magok elkezdenek pattogni, adjuk hozzá a babérlevelet, hagymát, chilit paprikát, gyümbért, fokhagymát, és sűrű kevergetés mellett addig pirítsuk, amíg a hagyma meg nem dinsztelődik.
• Adjuk hozzá a száraz fűszereket (koriander, garam masala, kurkuma, chili) és pirítsuk kb. 1-2 percig.
• Keverjük bele a cukkínit és a padlizsánt, keverjük alaposan el a fűszerekkel, majd öntsük fel a kókusztejjel, sózzuk, és adjunk hozzá kb 1 dl vizet.
  
• Ha zöldségek félig készek, adjuk hozzá az előfőzött répát és a krumplit is, az előre összeturmixolt kesudiós kókuszos chilis szószt, valamint a pürésített paradicsomot.
• Ha a zöldésgek megfőttek, ellenőrizzük, hogy elég sós e, és ha van, keverjük bele a korianderzöldet és/vagy a curry levelet, az extra aroma kedvéért.
  

 

Én ghí-s rizzsel tálaltam. Az alábbi változat tulajdonképpen egy indiai rizibizi, és a ghí különleges aromája miatt érdemes tisztított vajból készíteni. Hogy az mi fán terem? Rendkívül egzotikusan hangzik, pedig nem egy bonyolult dolog…

 

Ghí készítése (kb. 125 ml)

(Shoba Narayan: Monszun napló c. könyvéből)

• 25 dkg sózatlan vajat feldarabolunk, és egy vastagabb falú edényben, közepes tűzön felolvasztunk.
  
• Az olvadt vaj tetején hab képződik. Ha teljesen beborítja a vajat ez a hab, mérsékeljük a tüzet, és időnként kavargassuk meg, amíg a hab helyén véköny föl keletkezik, a lábos alján pedig vékony, tejszerű fehér üledék képződik (kb. 8-10 perc).
  
• Főzzük tovább, folyamatosan ügyelve, hogy ne égjen oda az alján keletkezett üledék. A cél, hogy az üledék világosbarna színű, a vaj pedig aranyszínű, tiszta, átlátszó és illatos legyen (ez kb. még 3 perc).
  
• Ha a vaj tetejéről nagyjából eltűnik a lepedék (kb. lent leírtakkal egyidőben, ill. picit később), készen vagyunk. Húzzuk le a tűzről, hagyjuk kihűlni, majd az aranyló ghít óvatosan öntsük át egy zárható üvegbe. 
• A barna üledéket ne dobjuk ki, mert natúr rizsre öntve csodálatos aromát ad a magában kicsit jellegtelen, egyszerű köretnek!
  
• FONTOS: ha az üledék már világos/középbarna színre váltott, legyünk nagyon résen.  Ha az üledék odaég, akkor ehetetlen lesz, kuka az egész. 

 

A ghí 2-3 hétig tuti eláll, akkor is, ha nem hűtőben tároljuk.

 

 

 

Ghí-s rizs (indiai rizi-bizi)

(eredeti recept itt)

6 személyre

 

3 cup basmati rizs

6 ek. ghí

¼ cup zöldborsó

1 db 5-8 centis fahéjdarab

2 db kardamom mag (sötétet használtam)

2 db szegfűszeg

6 db apró zöld chili paprika, hosszában félbevágva

1,5 cup tej

3 cup víz

¼ ek lime lé (jééé, ezt elfelejtettem)

só ízlés szerint

 

 

Elkészítés

 

• A rizst alaposan átmosom, majd 15 percre beáztatom.
  
• Ghít felhevítem, hozzáadom a fahéjat, kardamomot, szegfűszeget, chilipaprikát és pár percig pirítom.
  
• Hozzáadom a zöldborsót, további 1 percig kevergetem.
  
• Felöntöm a tejjel és a vízzel, majd a rizst is beleöntöm.
  
• Ha nem felejtettem volna el, ezen a ponton kell belecsepegtetni a lime levét.
  
• Kevergetés mellett felforralom, majd a fedő alatt készre főzöm. (Ha a leve félig elfőtt, akkor kis lángra leveszem a tüzet).
  

 

Antirandi Vacsora (VKF XIX.)

A VKF szeptemberi fordulójában meghirdtett „randi vacsora” viszonylag kötött műfaj.

 

Először is kell hozzá minimum kettő, maximum négy ember, ahol a résztvevők száma maradék nélkül osztható kettővel, és ahol a négyes szám természetesen a tengerentúlon oly népszerű double date-re, nem pedig swinger bulira vonatkozik.

 

Aztán kell valami étel. Az alap kritérium, hogy ehető legyen, de önmagában ez még nem feltétlenül elég. Az általam ideálisnak tartott menüt az alábbi attribútumok jellemzik:

 

• Izgalmas, személyreszabott ízek: hiszen a randi az imponálásról (is) szól
  
• Esztétikus: nézzen ki valahogy, mikor prezentálom
  
• Könnyen elkészíthető: hogy a konyha ne úgy nézzen ki, mintha bombát dobtak volna a tűzhely mellé, illetve az előkészületek hossza és bonyolultsága ne menjen a szépítkezésre szánt idő kárára
  
• Visszafogott illatú: az sosem árt, ha a konyha és az asztal körül térülve-fordulva magam után nem curry/káposzta/stb. szagot, hanem parfümillatot húzok
  
• Visszafogott fűszerezésű: már ha a csók opció
  
• Szépen ehető: nincs is annál bájosabb, mint a petrezselymes/mákos vigyor - márpedig derűs természetemet és a fogberendezésemet figyelembe véve esetemben ez komoly veszélyfaktor. :)
  
• Valami szép, ízben passzoló bor: ezen nincs mit magyarázni, egyértelmű (ezért sem érdemes a vendégborokra támaszkodni, kivéve persze, ha a másik fél ért hozzá, és az étel stílusának ismeretében készül)
  

 

Nos, ebből is látszik, hogy határozott elképzelésekkel rendelkezem, már ami a menüt illeti. De mi a helyzet a partnerrel? Ki ül velem szemben?

 

Vállalom: nem főzök akárkinek. Mikor Dr Pepper kollegina meghirdette a VKF 19. témáját, az alábbi, nem kicsit bátor kijelentéssel gazdagíttam a művésznő publikációját követő 'hozzászólások' blokkot:

„Akkor én most keresek egy célszemélyt, aki nem randább az ördögnél, nem öregebb, mint az országút és több véleménye van, mint egy asztalnak. Ja, és nőtlen.”

 

Csődöt mondtam. 

 

Szóval, miután a fenti kritériumoknak maradéktalanul megfelelő alanyt nem sikerült felhajtanom, és a város összes piros bőrtangás escortfiúja le volt már kötve a hétvégére, magával pedig viszonylag nehezen randizik az ember, dobtam a randivacsora ötletét. Barátokat invitáltam át egy tipikusan péntekes, laza, közösen főzős, beszélgetős, és nem utolsósorban borozgatós estére. Ez már az én terepem. 

 

Mindenki szólóban jött, és bár abszolút nem tudatosan, de mégis sikerült ferúgnom az összes imént említett randi-vacsora szabályt, az este alatt szinte minden diszkvalifikált, „big nono” elem előfordult: fokhagyma és hagyma kilószámra, erős, markáns indiai fűszerek, sok-sok korianderzöld, curry gőz, háborús állapotokat idéző konyhakép.

 

Azaz igazi antirandi vacsora kerekedett az estéből. Csak kisebb bátorítást követően merem a randis VKF témába beleerőszakolni, hiszen pont az ellenkezőjét tettem annak, mint amit Dr P kért. Remélem, megértő lesz.

 

 

Ja, a desszertről nem esett szó. Mert nem volt. Illetve de: az ajándékba hozott brutál dióskiflivel és még egy pohár sillerborral zártuk a sort, mielőtt belevetettük magunkat a vad pesti éjszakába.

 

Vöröslencsés kókuszcurry-krém leves

(6 személyre)

 

3+2 ek ghí (normál vaj is megteszi)

2 közepes vöröshagyma, felaprítva

2 cup vöröslencse átmosva, beáztatva (kb 15 percre)

2-3 db piros húsú paprika, felkockázva

2 közepes sárgarépa, felkarikázva

1 doboz (400ml) kókusztej

só

1-2 db babérlevél

3 gerezd fokhagyma, felaprítva

1 kb 2x1cm-es db gyömbér, lereszelve

1,5 ek. currypor

1 marék (fél cup) korianderzöld, finomra aprítva

1-2 db friss piros chili paprika (vagy 3-4 db apró)

Forró víz

Fél-1 lime leve (ízlés szerint)

 

Ekészítés

• A répát 2 ek. ghín (tisztított vaj) félkészre párolom.
  
• 2 ek. ghít felforrósítok, és közepes lángom megdinsztelem a hagymát.
  
• Felöntöm 4 cup (kb 1 liter) vízzel, hozzáadom a beáztatott lencsét, a kókusztejet, félkész répát, paprikát, megsózom, beleteszem a babérlevelet is, és félig letakarva addig főzöm, míg a lencse szinte szinte szétfő, a paprika roppanósra puhul. (kb. fél óra)
• Közben egy serpenyőben 1 ek ghít felhevítek, hozzáadom a fokhagymát, gyömbért, félbevágott chilit, curryport,  és a korianderzöldet. Közepes láng felett, folymatosan kevergetve kb. 2 percig pirítom a fűszerkeveréket, majd a megfőtt lencseleves alaphoz adom.
• A megfőtt levesből a babérleveleket kihalászom, a levest botmixerrel pürésítem.
• S lime felének levét belefacsarom, megkóstolom, és ha szükségét érzem, hozzáadom a lime másik felének levét is, illetve sózom.
• Rögtön tálakba szedem, és tálalom.

Bor: Nyakas 2007-es Budai Cuvée-jét (irsai, chardonnay és rizlingszilváni) kifejezetten fűszeres, keleti ízekhez javasolják, kipróbáltam, nekem bejött.

A főételként tálalt Veg korma és ghí-s rizs (jajjdehülyén hangzik a ghee rice magyarul) a második felvonásban érkezik.

Ázsiai sült zöldséges, karamellizált tofus saláta (VKF XVII)

Ha jobban meggondolom, az én értelmezésemben bármi elfut „saláta” kategória alatt, amiben van nyers/főtt zöldség/gyümölcs és a nagyobbik hányada a fogásnak hideg. Mivel a hétköznapjaim meghatározó táplálékáról van szó, az évek alatt meglehetősen sokfajta változatot fejlesztettem ki (ld. pölö saláta címszó alatt jegyzetteket). A rengeteg variációnak azonban eddig mindig volt egy közös nevezője: hogy céltudatosan, már első körben salátának készültek. De ki gondolta volna, még mindig van új a nap alatt! A lustaságnak, a melegnek, és a csillagok állásának eredményeképpen mától eggyel több válfaját jegyzem a műfajnak: a maradékból készült, riszájkling salit.

Történt ugyanis, hogy a tegnapi piknikre ipari mennyiségű szusival készültem, és ebből adódóan maradt nem kevés felhasználatlan töltelék (szusi recept coming soon). Megvolt már a felhasználási ötlet is, asian style tésztát terveztem készíteni belőle, ellenben a nagy meleg feat. 3 óra bringázás után nem akaródzott meleget enni, no meg itt van Dolce Vita remek salátás VKF kiírása is, gondoltam, egyszer akár időben is elküldhetném rá a receptet (!!!); az alternatív felhasználást illetően több szempontból is óriási volt a kísértés…

Szal hirtelen ötlettől vezérelve fogtam, hűtőből ki, tálban minden összekever, lefotóz, és jóízűen bepálcikáz. Elkészítés: fél perc. Oké, sokat lendít a dolgon, ha előtte való nap szusit, de legalábbis sült zöldségeket készített az ember. De külön is megéri az egyáltalánnemisolyansok babrát, mert nagyon finom lett.

Ázsiai sült zöldséges, karamellizált tofus saláta

Hozzávalók 4 személyre
1 db közepes cukkíni, zsülienre vágva
4 db kisebb répa, zsülienre vágva
1 doboz natúr tofu
Szójaszósz
Szezámolaj
Mogyoróolaj
1 doboz mungóbabcsíra


Tofupáchoz:
1 ek. szezámolaj
kb. 5 ek. szójaszósz
1 gerezd zúzott fokhagyma
kb. 1 púpos ek. nádcukor
fél lime leve
1 tk. reszelt gyömbér
2 ek. szezámmag
1 ek. édes csiliszósz

A tofu pácolásával kezdem. Alaposan összekeverem a páchoz valókat (szemre ment, szal a fenti mennyiség az irányadó, de lehet és tanácsos kóstolni és utánigazítani, ízlés szerint), majd a csíkokra vágott tofukat meghempergetem a szószban.

Míg érnek az ízek, a zöldségeket sütöm meg, külön-külön (hogy ne legyen ugyanolyan az ízük, egyiket szezám, másikat mogyoróolajon sütöm, de ez igazán egyén- és ízlésfüggő).
Felhevített wokban (serpenyőbe) öntök egy kevés mogyoróolajat, és rögtön borítom is rá a répát. Picit pirítom (kb 1 perc), majd rálöttyintek a szójaszószból (kb. 2-3 evőkanál, ill. ízlés szerint). Akkor jó, ha már kezd puhulni, de még ropogós: ilyenkor szedem ki egy tálba.

Jöhetnek a cukkínik, de érdemes két sütés között gyorsan kiöblíteni az edényt, hogy a maradék szósz ne égjen rá az újabb adag zöldségre. Cukkínit meglocsolom kevés szezámolajjal , fél perc pirítás után jöhet a szójaszósz, majd a csíkokat éppen roppanósig pirítom, majd a sült répák mellé fektetem.

Újabb woköblítés, majd újra felhevítem az edényt. Opcionális, mindenesetre nekem bejött, hogy a páclevet magában fél percig sütöm; ennyi idő alatt a nádcukor picit karamellizálódik, amitől a tofunak különlegesebb lesz az íze. Fél perc után dobom rá magát a tofut is, és kb. 2 perc alatt (tofudarabok méretétől is függ) készre pirítom. Ezúttal nem ropogós pirosra, mert azt szerettem volna, hogy szaftos maradjon: ha kicsit kezd duzzadni a tofu, akkor már jók vagyunk.

Ja, a mungóbabcsíra. Ami lehet szójabab csíra is, de én most ezt kaptam le a polcról. Gyorsan kevés mogyoróolajon, kb 2-3 evőkanál szójaszósszal elkeverve hirtelen pirítom, kb. 1 percig. Ne tovább, mert éppen csak megpirítani szeretnénk! Ha tovább tesszük ki hőnek, akkor minden olyan kvalitását feladja, ami miatt szeretjük (friss, ropogós): elfő az összes leve, összecsoffad, rágós és nem mellesleg randa lesz.

Répát, cukkínit és tofut elkeverem; biztos ami ziher, a pirított csírát nem adom hozzájuk, amíg tényleg teljesen ki nem hűlnek. Ezután pár óra a hűtőben, és már lehet is készíteni a pálcikákat.

Egyébként – természetesen - melegen, köretként (húsevőknek), vagy éppenséggel egytálételként kínálva is tuti befutó, ráadásul ebben az esetben ténylegesen gyorsan elkészítető.

VKF XVI. összefoglaló part 2 + staféta

Vissza a VKF XVI. part 1 összefoglalóhoz

Szal folytatom...:)

Nagy visszatérőnk is van: Rossamela több, mint 2 hónapos csendet tört meg a VKF kedvéért. A kiírásból az útiellátásra kapta fel a fejét, hiszen ez a problémakör számára mostanság nagyon is valós élethelyzettel párosul. Rossameláéknál nem lennék hűtőtáska, mert Mr. Rossamella ódzkodása miatt nem sok szerephez juthat. A szerzőnő tehát olyan kreatív menüsorral készült, mely hőmérséklet-, idő- és strapaálló. Ennek eredményeképpen az útra csomagolt lencsefasírtot, chilis-citromos újkrumplit, hideg árpagyöngyöt és mellé friss levélsalátát, valamint pár szem paradicsomot (az bizony sosem árt). Hát, az Autogrillnek befellegezne, ha minden utazó ilyen menüvel kelne útra, illetve bőven elég lenne a húseők kedvéért egy bratwurst sátrat felhúzni a parkolóban, meg megtartani a presszó részleget a valóban zseniális kávéjuk kedvéért.
Kérdés: milyen már az a cég, aki letiltja a blogspotot?!


Én speciel biztos-ami-biztos alapon papír zsebkendőt tartok a kocsiban, Fűszeres Eszterék a minigrillel, és a hozzá tartozó szénnel + vizeskannával vannak így. Míg én a zsepiket sem igen használom, Eszterék aktív kirándulók, akiknél nem ritka, hogy a természet lágy ölén rendezzenek főzőcskézést. Nagy örömömre Eszter is csatlakozik az egyre hízó klubhoz: a piknik nem időjárás függő (hányszormonnyammég?). :) A tőle megszokott melegséggel és lágysággal mesél nekünk fagyos és melegebb napokról, piknik etikettről, családi szokásokról: egyértelműen kedveli és érti ezt a műfajt. Konkrét pályaműve az otthon csomagolt finomságok kategóriájába sorolandó tortilla tekercs, de ugyanitt közzéteszi egy tavalyi, mit ad Isten, piknikről szóló értekezését is, zárásképpen pedig a rétestésztába rejtett csirke receptjével gazdagodunk. Visszatérve a mostani VKF alkalmából készült tortillatekercsre: a műfajból adódó szabadságnak hála, tölteléktől függően éppúgy találhatjuk magunkat az első falat ízlelése után Indonéziában, mint Izlandon. Ideális kirándulós kaja, személy szerint nekem gyakran munkaebéd, de bevallom, hogy a tekercshez a lapokat én többnyire készen vásárolom. F&L persze sokkal szorgosabb nálam, saját maga gyúrja a tésztát, és sütés utána mindenféle finomsággal tölti meg.


Chilii majdnem lemaradt, de mégsem, és ha már, akkor sütött valamit. Jól tette! A molnárka keletiesen pácolt csirkemellet rejt, így teljesítve könnyedén a multikulti kiírás feltételeit, ráadásul, hasonlóan a többi kenyeres pályaműhöz, ideális társ olyan alkalmakra is, amikor nem akarunk maszatolni. A cseresznyés piskóta egyensúly-tészta elnevezése okán már éppen elkezdtem volna gondolkodni, de szerencsére chilii hamar tisztázza az arányokat,

Az olaszok egyszerű piknikelős szokásai miatt Dolce Vita kivételesen csónakba ült, és átszelve a Földközi-tenger fodros hullámait, egy piknik erejéig Észak-Afrika partjainál dobta ki a horgonyt. Imádom az arab konyhát, a grillezett padlizsánnal jobbján tálalt kuszkuszsaláta pedig olyan ritka saláta lehetőség, melyen nem fog ki sem az idő, sem az esztétika: nagyon sokáig frissnek hat. Igaz, nem is az a hagyományos, könnyű fajta. Valamit valamiért.

Az Égig érő paszuly szerzőnője, Manna kategóriát teremtett, amikor egy kávézóban rendezte az elmaradt piknik pótlását szolgáló összejövetelt.
Kategóriateremtő gazdához eredeti recept is dukál: egy jól sikerült köfte vegetáriánus változatát készítette el, melyben a mángold és keleties fűszerezés emelte trónra a bulguros alapból készült fasírtot (tisztes neve: mángoldos köfte). Mindezt emberének házikészítésű kenyerébe töltötte, és a pályamű szendvicsként landolt a kávézó asztalán. Oly sokakhoz hasonlóan Manna sem tudott ezen a ponton megálljt parancsolni ösztöneinek, és egy nagyon autentikus, olasz mortadellés-sajtos töltött kenyérrel is előrukkolt, ami nem calzone, mert a töltelék tésztavsíkok ölelésében sült meg. Sokatmondó, hogy a remek a küszöbig sem jutott.


Ms. Ízbolygó minden VKF-re brutál menüvel készül, most sikerült a luxuspiknik kategóriában letenni a névjegyét. A kosara majdnem olyan szép, mint az én Guilleaume-om, és azt is bevallja, hogy 2 éve treníroz egy kiskorút a meggymagozás, hintáztatás és hasonlóan könnyed háztájéki feladatok elvégzésére. Meggymagozásról rögtön eszembe jutott, hogy ÍB eladhatná a trenír-knowhow-t Zsuzsinak, aki mint tudjuk, magozással hadilábon áll de pont most jegyzett elő hasonló munkaerőre. Az elképesztő habzsidőzsi keretében ÍB-nél készült hideg kapros uborkaleves, mozzarellával töltött csirke sonka-köpenyben, rozmaringos sült paradicsom, zöldborsófelfújt füstölt sajttal, kapros túróval töltött sült paprika és végezetül édesség gyanánt nem egy, hanem rögtön háromféle túrós rétes (málnás, ribizlis és áfonyás-szedres). Felmerült bennem a kérdés, hogy Ízbolygó vajh milyen viszonyt ápolhat az egytálételekkel.. :) Ja, meggyfoltos gyerekvégtagokkal is gazdagodtunk.

Dalit is a töltött tésztafélék fonalán indult el, de az olasz lehetőségek helyett ő más mediterrán megoldás felé kacsint. A bourekas eredetileg a török börek görög, szerb, horvát, albán, perzsa válatozatokban is létezik mindenféle hasonló néven, mindenféle tötelékkel, jelen esetben sajtos, spenótos-juhtúrós és krumplis változat készült. Dalit is a kencék híve, és mivel őt is elkapta a babkrém mánia, Nigella vörösbab-krém receptjét készítette el, amit híres francia gyorskenyérre (DNK) kent. Multikulti oder etwas.



Etető/Mixed Pickles. Cserke saját szavaival élve egy veszélyre éhes, kalandvágyó egy nő, aki tökéletesen tisztában van a piknik műfaj összes hátulütőjével, ezeket készségesen, igen szerethető formában össze is gyűjtötte nekünk, de fura mellékhatásként születik az elhatározás, hogy ő mostmár csakazértis piknikezni fog. Figyelem, ha valaki Cserkével menne piknikezni, ügyeljen rá, hogy az utolsó finom falatot ne kapja ki előle a tálból, mert csúnya bosszú áldozatává válhat, pláne ha hosszú a gyalogút a legközelebbi lakott településig és a helikopteres mentés nem megoldható. Vagy vállalja, be, de vigyen hálózsákot, kovakövet, bicskát és dugi elemózsiát a hosszú erdei éjszakára. Ja, olasz cserépben sült (cseh)sörzsemlét tálalt skandináv időjárási viszonyok mellett. És na vajon mi volt a kence, na, valaki? Mondjuuuk együüüüüütt: Baaaaabkrééééém. :)))) Jelentem, megvan az idei szezon sóskaramellje.


Piszke jól látja, hogy milyen különbség lehet piknik és piknik között… Szívemből szólt, mikor megállapította, hogy ha nem muszáj, kár túlszervezni a dolgot: a kollegiális partit se bonyolította túl, egy isteni citromos sütivel érkezett (na persze, ha az embernek vannak konyhatündér kollégái/barátai, úgy könnyűűű). Megnyugtatom, vegyes érzései csak emberbőllevéséről tesznek tanúbizonyságot, továbbá biztatnám, hogy az említett francia pikniket próbálja ki, nagyon is gasztrokúl egy üveg borral, egy jó sajttal és egy friss bagettel spontán kitelepülni a gyepre. Szerintem. (Vajon elfogadják szkrebbliben, hogy gasztrokúl? Kétszer is leírom a biztonság kedvéért…)



Anna evett, méghozzá kalandosan fogant sajtos kuszkusz-salátát, paradicsomsalátával. Volt előzetes beszámoló, utólag feleslegesnek vélt bulgurbóllettkuszkuszpara, kockás abrosz, szabad ég, és vállalkozó kedvű / segítőkész barátnék, saját receptekkel. Anna Évi nevű barátnőjének kiwis-lazacos szendvicse igazi különlegesség, ami akkor értékelhető csak igazán, ha a hozzá tartozó emilt is elolvassa az ember. Tényleg! Anna Ágija sajnos nem írt hasonlóan vicces emilt, de túrós és „csodás csokis” muffinokat készített, amikről nincs bizonyíték, mert menet közben mindet beporszívózták a haspók fiatalok. Állítólag nagyon finom volt minden. Viszont a társaság mérete láttán feladtam a végtagstatisztika vezetését.

Kricsó sem megy a szomszédba egy jófajta piknikért, a golyóspiknikkel ráadásul újabb alkategóriát alapít. Amellett, hogy a golyó praktikus (könnyen csipegethető és csomagolható) és kedves forma, nem mellesleg igen viccesen hangzik. Hölgyeményünk sajtos-sonkás, húsos és sajtos-kuszkuszos golyókat (abszolút kedvenc!!!) készített, melyeket háromfajta - paradicsomos- chilis, tejszínes-sajtos és tzatziki szószba lehetett mártogatni. A desszert: szintén nagyon ötletes, gyors, mégis látványos megoldás a piros bogyós csiga. Külön elismerés a precízen benyilazott fotómagyarázó grafikáért, a cuki zöld tányérért ill. a dekoltázs bátor felvállalásáért! :)

Kalinka. Filharmonikusok, szabadtéri szezonzáró koncert, húszezer ember…ez bizony Berlin. Tulképpen Berlinben bármit csinálni alapból multikulti, így Orsi akár vajaskenyeret is kenhetett volna egy nosztalgiabuli keretében, akkor is könnyedén teljesíti a kiírást. És Orsi van olyan szerencsés, hogy majd minden évben kicuccolhat ide a kosarával. Mit mondhatnék? Irigykedem. No persze nem csupán azért, mert Berlin nagyon kedves a számomra, hanem azért is, mert igen finom dolgok kerültek a pakkba: sült zöldségekkel és fetakrémmel töltött török kenyér, paprikás-cukkinis csirkenyársak, és franciásan csengő sós valamint édes mini-lepények. Gondolom, csúszott mellé egy kis fesztiválos borocska is. :)


Mamma óriásit hajrázott, és kevés alvás után járta nagyon alaposan körbe a piknik fogalmát. Van itt kérem történelem, szóeredet, és természetesen saját definíció is. Nem mellesleg idilli környezet, mobilgrillen édesburgonya, fantasztikus húspácba forgatott csirkemell, hambihusi, és gigant 50 dekás sirloin steak, továbbá receptajánló a biztosan megrendezésre kerülő következő alkalmakra:

fokhagymás-rucolás ciabatta, majonézes tésztasaláta, sörös-narancsos gyöngyhagyma és édességképpen marskaramellás sült banán.

Csakapuffin. Van egy olyan érzésem, hogy Dr. Pepper személye alapjáratban mulitkulti, úgyhogy ha egy Moszkván vásárolt hambival a kezében leülne az 56-os villamos megállójába, akkor is kvalifikálna a piknikre. :) Vicces írásában egy képzeletbeli portugál piknikre indulunk, és iszonyatosan bekajálunk. Fontosnak tartom portugál barátjának az Ízkaraván remekbeszabott quiche receptjénél említett üzenetét eredetiben is megjelentetnem, ezzel leróva gondos háziasszonyi kötelességemet, és sztárt csinálva Miguelből (kell neki valami szép a mai napra, a tegnapi csúfos elbotlás után mühühűűűdeténylegmostkomolyan). Miguel üzenetét mindenki jegyzetelje:„portuguese are very proud of themselves but in respect of food, we eat all even french quiches”. DP, nem bújtál ám ki a feladat alól, a közös piknikünkre bizony készítened kell valami portugál finomságot!

Gourmandula. Saját piknikfilozófiám sarkalatos pontjai: 1.) Piknikezni jó, akkor és ott , ahol és amikor akarunk. 2.) Ha esik, jó eséllyel indulunk a legjobb placcért (tesztelve). 3.) A piknik leginkább a társaságról szól, de ha szívünket-lelkünket beletesszük az ételbe, abból még sosem volt baj. A múlt vasárnap az idei év egyik legszebb és legvidámabb napjára sikerült és a sikeren felbuzdulva biztosan követi újabb étkezés a szabad ég alatt (és ezt a jó szokást addig szándékozom tovább vinni, amíg valaki sírva nem jön haza). Szerencsére mostmár bőven lesz miből ötletet gyűjtenünk! :) Bővebben az ominózus, egész parkot kacajokkal megtöltő, könnyesreröhögős piknikről a beszámolómban olvashattok, ugyanitt soksok Gourmandula végtag és 32 fog is reflektorfénybe kerül. És mi volt Guilleaume hasában? Hideg almás-joghurtos sóskaleves, banánblevélbe csomagolt thai sült tészta, rice krispies-marshmallows szelet és egy tál megy, labdajáték gyanánt.

Mielőtt elköszönnék, meg szeretném Veletek osztani az alábbi három, VKF szervezés alatt szerzett felismerést:

1.) szervező ember ne fogyózzon: harapásnyomok vannak a képernyőmön

2.) a blogspot egy felhasználóellenséges alkalmazás

3.) most nem jut eszembe, pedig volt... ja! összefoglalóhoz vagy távmunka szükségeltetik vagy 2 nap szabadság.

Itt a mese vége, a lantot ezennel leteszem, illetve olyan értő kezébe nyújtanám át, aki az elmúlt év teljesítménye alapján bizonyára gyönyörű muzsikát csalogat elő ebből a számomra olasz reneszánszot jelképező hangszerből. Dolce Vita, te jössz! :)

Nagyon köszönöm mindenkinek a lelkes részvételt, az inspiráló recepteket és a kedves szavakat, remélem, legalább annyi örömöt leltetek a témában, mint én.

Üdv,
Gourmandula

Ui.: Készül az összes, fordulóba beérkezett recept kategorizált gyűjteménye, ennek elérhetősége pillanatában visítok. Most pedig megyek, és eszem egy gigantik wrapot, ahogy én szeretem.

Ui.2: Szeretnék érdekelődni, hogy kit érdekelne egy GBT piknik a közeljövőben? Nekem lenne hozzá kedvem, csakazér'.

Szolgálati ui.: Ha valakinek lenne hasfájása a nem direkt eltorzult képek, az elvétett linkelések vagy egyéb kellemetlenséget okozó figyelmetlenségeimmel kapcsolatban, kérem számoljon el tízig, és csak utána jelezzen vissza. Minden megteszek, hogy jóvátegyem.

VKF összefoglaló - Part 1

A piknik jó dolog, ezt eddig is tudtuk, aki meg nem, az most rájött. Össznépileg reprezentáltunk. :) Nézzük, ki mire ment. Part I. (VKF XVI. kiírás ld. itt)




Mamma egyik álomutazásomat valósította meg, mikor felültetett az Orient Expresszre, és egészen Kínáig zakatoltunk. Streetfoodként definiált karamellizált diófalatkáit én Peking egyik turistahordáktól mentes kerületében, egy általános iskola előtti mozgóbüfé polcán látom. Mikor kicsengetnek, a hazaútra ilyet vehetnek az iskolából szabadult, a szigorú egyenruhából magukat gyorsan kilazító vágott szemű nebulók. Ez a kínai recept is ékes bizonyítéka annak a közhelyes tévhiedelemnek, hogy a kínai konyha gyorsbüféi csak az éj leple alatt befogdosott házikedvencek édes-savanyú szószban tálalt változatát kínálják olcsóért. Morbid indítás, de mindig van lejjebb… :)


Főzni vagy nem főzni, ez itt a kérdés. Lilla művésznő saját kertjébe települt ki, és bátran fedi fel egy teljes lábfejét valamint mellé 1,5 bokát. Kedves erdélyi emléket idéz fel, és nagyon erős kezdésként harangozza be az ottani házigazda fantasztikus juhtúrós puliszkáját. Aztán éles kanyarral még az első bekezdésben irányt módosít, kiderül, hogy a titkosított erdélyi remekmű jelenleg inspiráció szintjén marad. De hamar felcsillan a szemem, mert helyette egy másik csodás bryndzás különlegességgel rukkol elő, melyben a cukkíni-sajt kombó tésztabatyuban sül aranybarnára. Közös pontra is fény derül: a cukkíni mindkettőnk kedvence. Nagyon finom lehetett, köszönjük, de azért nem mondunk le a puliszka receptjéről sem. :)


Ecet és Olaj. Mrs. PHZS először külön írásban felidézett gyermekkori emlékképekkel érintette meg a lelkem, de a pályaművet is tartalmazó írásában is mesél. Volt itt kérem nempublikus-romantikus, de családias és multikulti is. Ki hitte volna, hogy van olyan önkormányzat, ami évente rendez pikniket, ráadásul majonézes-garnélás szendvicstortával inspirál. Persze Svédországban vagyunk. A tojástorta fantasztikusan néz ki, imádtam az ötletet, és külön tetszik, hogy bőven hagy elég teret a kreatívkodásra is. Polgármester Hölgyek, Urak, így is lehet, lehet kezdeni jegyzetelni.



Neguilla picit sem viccelt, és rögtön maraton bográcsos főzőcskézéssel indította a szabadtéri idényt. Előzékeny háziasszonyként rögtön kiakasztja a 18-as karikát, merthogy szerinte a bográcsban készült csülkös pacal elkészítésének leírása csak erős idegzetűeknek ajánlott. Erre mondhatnák vega erdei körökben, hogy explicit content. Hát ja, valszeg náluk nem a pacallal laktam volna jól, ellenben a leírásból kiderül hogy a jéghideg sör mellett bőséges fehér és vörösborkészlet is rendelkezésre állt, vagyis nyilván akadt volna mit hörpinteni a nagy ijedtségre, ezzel biztosítva, hogy akár a magamfajta fűrágcsáló is kisimult idegekkel távozzék.



Vegasztrománia. Anával kapcsolatban új információ, hogy szeret mezítláb ülni a fűben, minden 5 lábujjára jut egy-egy gyűrű (melyet igazságosan meg is oszt a két végtag között), illetve hogy szimpatizál a manapság oly divatos metálszínű körömlakkal. Ami nem új, hogy a Vegaszromániára telepített béke és nyugalom szigetét a konyhaküszöbön túl is a tőle megszokott könnyedséggel teremtette meg. Ez kis mértékben betudható a felvezetésnek szánt tavalyi piknikes beszámolónak és az oda feltett, tökéletesség határait súroló Coldplay videónak, nagyrészben pedig a gyönyörű fotóknak, melyek láttán szinte éreztem a frissen készült calzone és a nemes egyszerűségében tündöklő bustrengo (polentás sütemény) mennyei illatát. Énnemtomhogycsinálja ez a lyány, de minden megnyilvánulásából orbitális harmónia árad. Terapeutikus élmény a net adta szabad hozzáférés minden előnyével.Mégmégmég. (igen. ezittkérem a reklám helye)


Napmátka megmaradt az ismert terepen, de hát ki mondta, hogy multikulti piknikre nem lehet magyar különlegességgel érkezni? Garantálom, hogy nemcsak a magyar húsevő, hanem bármelyik spanyol vagy kínai cserediák körül megpördül a világ, ha megkóstolja a halászlével (!!!) vagy a komplett prémium hentespolc ledarálásából nyert húskrémmel töltött túracipókat.





Mézesmadzag Zsuzsája ráébreszt. Először arra, hogy mennyi Zsuzsa foodblogol, de persze ezen nem ragadok le. A gombablogot is működtető lelkes konyhatündérről kiderül továbbá, hogy klassz túrabakanccsal indul terepre, és neki köszönhetem, hogy a piknikológiát ezentúl kirakhatom akár Scrabble-ben is (persze ahhoz először az kell, hogy valaki lerakja a piknik szót). Ezek mellett ismerteti a szabadtéri étkezés fokozatait minimáltól luxusig, és az általa minimálként besorolt kategóriára készít össze egy - az én értékrendem szerint – luxuspikniknek minősülő ételsort. Szomorúan megállapítom, hogy az én menüm még a minimumot sem súrolta, de persze ezen sem ragadok le, tudom én, hogy van hova fejlődnöm. Ami az ételeket illeti, abroszként funkcionáló indonéz sarongja hirtelen repülő varázsszőnyeggé alakul, és egy röpke délutáni piknik alatt körberepít minket az egész világon. Van itt francia kenyér, mediterrán sajtos padlizsánkrém, zakuszka Erdélyből, anzackeksz Ausztráliából, francia és Holland sajt, majd Budapestre rángat vissza a szalámi meg a csapvíz. Van még egy eszméletlenül ígéretesnek tűnő indiai édesburgonyás-curry-s muffin is a repertoárjában, aminek láttán/hallatán konkrétan megdobbant a szívem. Fény derül rá, hogy mindketten jó képességgel kavarunk el recepteket, és hogy ízlésünk nagyon kellemesen rímel. Remélem Zsuzsa, hogy minél hamarabb megtalálod és megosztod velünk a muffin receptet!!! :)


Tintaleves háza tájáról Eszter jelentkezett be a fordulóra. Neki is rendkívül határozott elképzelései vannak a piknik minkéntshogyanjáról, de szerencsére az ő szitáján átcsúsztam már én is. Miután minden feltételt és alapszabályt lefektet, egy fantasztikusan kinéző finn buci recpetjét osztja meg velünk, ami a családjában egyszerűen Pampuska néven fut. Ez nagyon is érthető, hiszen az eredeti finn elnevezés (Mausteiset pikaleivät) kimondhatatatlan. Persze bárki lementheti utóbbi néven is, és brillírozhat vele a következő Erasmusos buliban. Aranyos: a megjegyzésekben észrevételezték, hogy érdekes egy hagyományos finn buciban a pesto. Eszter szerint ez magyar újítás, így lesz finnből finnugor és olasz multikulti fogás. Csillagos ötös, ahogy ebből kivágta magát. :)


Max konyhai naplója. Maxról az ideális vezető jut eszembe, aki tudja, hogy a jó management egyik titka a munkadelegálás képességében rejlik. Az ugyan nem derült ki számomra, hogy a társszerző Pannicica tavaszias csülke hogyan kerül a piknikkosárba, de talán nem is ez a lényeg. A szintén Pannicicától származó szilvalekváros torta viszont befutó lehetne akár az én pakkomban is.





Mirelle fantáziáját sikerült bekurblizni, a Loire partjának hallatára rögtön felvillant lelki szemei előtt Linguini, aki ezzel a csodálatos feketerbizli-tortával készül meghódítani szíve hölgyét, Colette-et. Nem kérdés, hogy az idilli környezet és a torta együttes, kábító hatására elcsattan a csók.






Zsuzsi főz. Zsuzsinak is vannak ám piknik elvei (ezen a ponton már meg sem lepődöm). Ennek megfelelően készült egy tonhalkrémes szendvics és egy cseresznyés lepény. A beszámoló alapján újabb bizonyítékot nyer a tézis, hogy ha kicsit is konyhaképes férfiembert engedünk a szentélybe, az asszony könnyen az aljamunkával találja szemben magát. Ráadásul Zsuszi meglehetősen erős ellenérzéseket táplál a magozás iránt, amit megértek, magam is így vagyok vele (ezért nincs is magozóm, eszem inkább nyersen, és játszom magköpő versenyt, sokkal szórkoztatóbb, ajánlom mindenkinek). A konstans bájos szerzőnő megpróbáltatásait jutalom illeti: konyhatündér pasival közös háztartás önmagában is nagy élmény, a megjegyzésbe rajongó által beküldött bónusz tonhalsaláta recept ezt csak fokozhatja.


Kísérleti konyha. Beatbull és Ditéje török finmságokat rejtő táskákkal tekertek ki a közeli a tópartra.
Dite is reflektorfénybe került ám, mind testrészileg (kizárásos alapon gondolom, hogy az egy darab kecses, epilált lábszár Ditének tulajdonítható - hmm, vagy torzít a kép, és mégsem???), mind egy, a blog profiljába remekül illeszkedő, csirkés desszert által. A Tavuk gögsü, azaz édes csirkepuding láttán nem tagadom, újra nekifutottam a szövegnek, mert aszittem, én ugorhattam át egy sort, aztán mosolyogva legyintettem, hogy Beatbullék csak a szokásosat terítik. Ha már Beatbull, van nekünk egy férfiasabb lábszárunk is, középvádlitól lefele, és egy kézfej, amiről nem mertném megmondani, melyik félhez tartozik, mindenesetre biztos, hogy a bárányhússal töltött pidé rá eső porcióját markolja éppen fel.
Szomjoltónak epres limest vittek magukkal, aminek nem csekély vodka-tartalmát Beatbull a hangulatfokozó tulajdonság mellett tartósító hatása miatt is áldásosnak vélte. De ő is hamar belátja, hogy bár szép próbálkozás, tartósításra ebben az esetben egyáltalán nem is volt szükség. :) Megnéztem volna, ahogy széles vigyorral cangáznak hazafelé.


Kicsivú örökmozgó csemetéje egyelőre nem piknik-kompatibilis, de édesanyja mégis készült a fordulóra, méghozzá nem is akármivel és akárhogyan. A mazarin nevű mandulatorta már régóta ott volt a kívánságlistán, és nagy figylemességre vall, hogy a frissen lelt receptet az eredeti piteforma helyett rögtön utazóbarát, praktikus módon, falatnyi kosárkák formájában valósította meg a képzeletbeli piknikre. Mmmmm….

Grenadine azok táborát gazdagítja, akiknek nem volt módja kimozdulni, de a négy fal között volt mégis volt kedve kísérletezni. Grenadine “urban grill” programot választott, főszerepben az amerikai marshmallows-zal (pillecukor), melyet kelet-európai gáztűzhely lángja fölött, kínai pálcikára tűzve pörkölt meg finoman: mi ez, ha nem multikulturális törkvés? Az “urban grill” kifejezés egyben kategóriateremtésnek és nyelvújításnak is felér.

Gabojsza ezúttal időhiány okán képzeletben indult piknikre. Visszaemlékezése sok kedves gyermekkori hargiatai emléket idézett fel, igaz, mi nem málnát, hanem áfonyát szedtünk vödörszámra. Gabojsza megtöltött egy képzeletbeli kosarat is minden saját készítésű földi jóval. Hát jó nagy bendőre (és jó pár kosárra és teherhordó szamárra) lenne szükség, ha mindezt tényleg vinné magával. :) Én az első felsorolás végén bólinottam elégedetten, hogy igen, jól is laktam, és akkor derült ki számomra, hogy még csak az előételeknél tartunk. :)

Mr. Starfokker jelenleg a környék élelmiszerellátó egységeire van utalva. De mielőtt mikrobiológia könyvével szorpsabbra fűzte volna a viszonyt, barátaival a Mecsekben csapott hatalmas szabadtéri sütésfőzést. Ezúton is üzenjük a pécsi henteseknek, hogy tessék marhalábszárat tartani, legalább a pult alatt, mert az igazi gulyás Tejbegríznél abból készül (nem vitatkozom). Azzal dolgozunk, ami van, így sertéscombbal újított, de így is nagyon finom lett. Én aszittem, hogy a gulyás egytálételként is megállja a helyét, nem úgy a bizonyára feneketlen bendőjű társaság, aki a Mecsek friss, magaslati levegőjének hatására második fogásként dobott egy laza rablóhúst is. (Valaki egy kis csülköt még?) Külön elismerésem a maradék bográcsban hazaegyensúlyozásáért. Végtagszámláló: egy kézfejjel nőtt a statisztika. A végére csak egy nyitott kérdésem maradt: nademost akkor starfokker vagy tejbegríz?


Na jó, Sajtkukacék aztán végképp nem voltak mókás kedvükben, mikor rákészültek a fordulóra. Nyilvánvalóan örömüket lelték a kiírásban, de az előkészületeket véresen komolyan vették, és a pályamű alapján ketten főztek négy helyett, szerintem minimum 20 emberre. Ennek okán Niki és Orsi lakomája mindenképpen luxus besorolást érdemel. Naszóval volt itt minden, csak úgy kapkodtam a fejem a sok különlegesség láttán: mungóbab-palacsinta, babmajonéz, falafel, Baba Ghannouj, (mentás padlizsánkrém), márványsajtos ricottakrém, snidlinges-sonkás kelkáposzta-saláta, röszti-muffin (húsos!), édességnek snickerdoodles (fahéjas-cukros keksz), itókának pedig gyömbérsört kevertek rebarbara-, és epersziruppal. Újabb utazás a Föld körül, kezdek szédülni a mámortól.

Az Ízkaravánra is felhuppanhattunk, és bár Krisztina nem nevezte nevén az úticélt, brokkolis-sonkás lepénye, azaz a quiche láttán hipphopp Franciaországban találtam magam. A gallok büszkesége nekem személyes kedvencem, igazán kreatív étel, amit még a konyhájukra igen büszke portugálok is szívesen fogyasztanak, annak ellenére, hogy francia. Ezt nem Ízkaraván, hanem Dr Pepper portugál barátja mondta, és mivel úgy tűnt, számára kiemelten fontos eme nézet a magyar gasztroszféra felé történő közvetítése, én fejet hajtok, és ahol tudom, elmondom.


Dibbukot a Közel - Kelet ihlette meg, és udvarias kiszolgálással bíró döner kebab büfét vizionált a rétre (dupla cípős mindig mehet), mikor másik örök kedvencemet, falafelt készített. Nem ám mirelitből (mint én…), hanem bizony sztréjt from szkreccs. Egyértelmű, hogy a házi változat kenterbe veri a bármi mást, de az előkészületekkel majd egynaposra duzzadó elkészítési idő miatt, tekintve a csicseriborsó-fasírtra vonatkozó fogyasztási szokásaimat, hajnalban hazaesve sajnos nem egyszerű opció. Full respekt. Ja, a megjegyzések elolvasása után a rétre hatalmas kivetítőt is képzeltem, mely által a megjegyzésekben kialakult kérdésben is egyértelműen állást kívánok foglalni: a falafel ideális drukkerkaja.

Zsukonyha. Újabb Zsuzsi ül a fűben, és a Zsuzsáinktól megszokott módon ő is remekelt. Ráadásul mindezt az államvizsga akkor még nyomasztóan közeledő dátumának kínzó tudatát félresöpörve, kifejezetten spontán módon tette. Bagelt sütött, amihez gombás és tonhalas kencéket, sülthúsos szendvicsfeltétet és mindenféle opciós zöldséget kínált. Persze az édesség nélkül nem piknik a piknik: Zsu egy csodás rebarbarás muffinnal hibapont nélkül vette az utolsó akadályt is. Reméljük, hogy mind a barátokkal rendezett szabadtéri mulatság, mind az államvizsga szép emlékként él tovább.

Narancskonyha. Moesben is megvan az a képesség, hogy hogyan konvertálja hasznos időtöltéssé az esetek többségében időrabló maraton-meetingeket: ez kérem remek alkalom a következő étkezés részleteinek pontos kigondolásához. Amiben különbözünk: ő nem rest, és „akinek nincs esze, legyen notesze” felkiáltással azon nyomban le is jegyzeteli a brainstorming eredményeként született fokhagymás laposkenyér köré épülőgondolatsort. (B)Ámulatra méltó: a gasztrovideózás mellett még van benne annyi kapacitás, hogy a megbeszélés eredeti témájából is ráragadjon a lényeg. Hölgyem, le a kalappal.

Ági főz. Ágiéknál nagy hagyománya van a piknikelésnek, felmenői számtalan sztorival gazdagították gyermekkorát. A felszabadult hangulatú családi összejöveteleken volt bogrács, szakértés, kóla helyett málnaszörp, foci, és még „megsebesült férjre feleség mindjárt ráhány” fordulat is. Szerencsére Ági józan családból származik, a szülők mentették a szituációt, bár ez akkor a gyerekeknek a családi piknik végét jelentette, és Ági gyerekfejjel – érthetően – azon puffogott, miért pont mindig az ő szülei a legjózanabbak. Ági azóta maga is felelősségteljes szülő lett, és saját piknikkosárral is rendelkezik, ez arra enged következtetni, hogy nem érték traumatikus élmények az étkezés és szocializálódás ezen formájával kapcsolatban. Engem kreativitással lehet levenni a lábamról, ő pedig maximálisan lekenyerezett a sonka- és grillezett cukkíniszeletekkel, valamint fetával töltött zöldfűszeres rántotta tekercs nemes egyszerűségével és ötletességével. Volt még grillezett sárgarépa is, finom babos majonézzel (úgy látom, ez most a sláger), viszont a háncspárnákat sajnos minden előkészület ellenére sajnos nem sikerült felavatni, majd legközelebb, ha a gyerkőc is piknik-képes lesz. Drukkolunk! :)

Fakanálnak saját bevallása szerint nincs túl nagy tapasztalata piknikezés terén, de ha menne, biztosan Calozonettit készítene. Igen praktikus, töltött olasz kenyérféléről beszélünk, mely mellett valóban számos érv felsorakoztatható: töltelékre vonatkozólag teljes alkotói szabadságot kínál, egyszerű elkészíteni, hidegen és melegen is nagyon finom, és minden faxni nélkül ehető. A Éva arra is rávilágít, hogy alkoholpreferenciákhoz is igen rugalmasan alkalmazkodó ételről van szó: úgy jéghideg sörhöz, mind behűtött fröccshöz remekül passzol. De kis kiigazítást had' tegyek: ez nem kizárólag a férfiakat megosztó kérdés.

Zsuzsi77. Damen und Herren, újabb Zsuuuuuuuuuu-zsiiiiiiiiiiiiiiii-t üdvözölhetünk a ringben, ráadásul VKF debütálás esete forog fenn! Ő is calzonével készült, amit első szeppenetben majdnem nem is küldött el, de aztán szerencsére mégis, aminek én személy szerint nagyon örülök. Egy, a kivágottfecniketfüzetberagasztgatósidőkből származó, jól bevált recept került így közkézre, köszönjük! Új Zsuzsink a végére belelendül, és sportos eleganciával szórja el a búcsúnak szánt tudásmorzsát: „a calzone jelentése eredetileg lábravalót és nadrágszárat ill. harisnyanadrágot jelent és azokból az időkből származik amikor az értékeket-kincseket effélékben őrizték.”

Domestic Goddess. A piknik nem időjárásfüggő. Ezt a nézetem Nemisbéka is osztja, hiszen a beborult ég nem tudta kedvét szegni, fogta magát (és az urát), és középső ujját az égnek emelve a csodálatos tengerpart helyett a kisszoba padlóján tálalt. Kisebb szemtelenkedések és limitált segítőkészség tanusítása ellenére - gondolom – rövid mérlegelést követően belátta, párosan mégiscsak szebb az élet, és életben hagyta komisz emberét, majd igen pazar lakomát csaptak. :) Nagy paradicsomrajongóként külön üdvözlöm a dupla paradicsomos tapenade-hez insprációt szolgáltató sajtbolt tulaját, és a művésznőt is, hogy volt mersze ellopni az ötletet. :) Volt még „piknik saláta” avokádós öntettel, csípős csirkével és ementálival töltött minibriósok, édesség gyanánt pedig stracciatellás panna cottával töltött nektarin készült, a sok finom falatot pedig málnás limonádéval öblítették le. A pozitív hozzáállás meghozta gyümölcsét, délutánra kisütött a nap. Ja, nini 1 ujj, és 3 ujjbegy!

folyt. köv.