Joghurt balzsamecetes eperlekvárral és vajkaramellás morzsával

Bár nagyon fensziül hangzik, igazi malackodós kaja, nem mellesleg marha egyszerű elkészíteni. Finom nyári reggeli: joghurt, méz, gyümölcs…   no és hogy a jó közérzet és a zsírsejtek is duzzadjanak, egy kis házi vajkaramellás morzsa az egészséges hozzávalók tetejére.

Az eper természetesen helyettesíthető bármilyen más gyümölccsel, én banános-mangós-lime-os változatot is csináltam (frissen, nem lekvárnak főzve), az is szuper lett. Utólag jutott csak eszembe, de adja magát, hogy a morzsába egy kevés durvára tört pekándió is kerüljön.

Joghurt balzsamecetes eperlekvárral és vajkaramellás morzsával
2 bőséges adaghoz 

(Ötlet innen)

Kb. 8-10 darab zabkeksz, ledarálva

kb. 50g cukor

kb. 25g vaj

2 doboz joghurt (ideális esetben sűrű görög vagy lecsepegtetett)

két nagy marék eper, megtisztítva, felaprítva

méz (ízlés szerint)

balzsamecet (kb 2-3 ek.)

Elkészítés:

• Az eperrel kezdem: balzsamecetet mézzel összerottyantok, hozzáadom az apróra vágott gyümölcsöt, és kevergetés mellett darabos lekvár-állagúra főzöm. Ha nem elég édes, cukrot/mézet adok még hozzá. Akkor jó, ha már besűrűsödött. Ha kész, félreteszem hűlni.
• Kb. 50g cukrot (én nem mértem, csak szemre ment egy kisebb kupac a serpenyőbe) elkezdek hevíteni  egy serpenyőben. Ha kezd olvadni, picit keverek rajta. Mikor az összes cukor aranyszínűre karamellizálódott, félrehúzom a tűzről és belekeverem a vajat. Vigyázat, nagyon rotyogni fog. Miután alaposan összekevertem, a kész vajkaramellbe gyorsan beleszórom a darált kekszet és alaposan eldolgozom (a nagyobb morzsákat apróra töröm egy fakanállal, de a morzsák mérete ízlés kérdése). Hagyom kihűlni.
• Egy átlátszó kis tálka aljába belekanalazom a kihűlt eperszósz felét, erre jön egy doboz mézzel édesített joghurt, a tetejét pedig megszórom a morzsa felével. Maradékból készül a második bőséges adag.
• Tálalás után mindenki magának összedisznólkodja. 

Reggeli gyümölcsös lepény

Leszögezném az elején: ez nem desszert, hanem reggeli.

Napsütés, terasz, vasárnap délelőtt. Odalent a Balaton, jobbra Szigliget, balra Badacsony, még odébb a Balaton-felvidék, közvetlen előttem szőlődombok hullámzanak szelíden. Még hálóingben vagyok, kényelmesen dőlök hátra a fonott karosszékben, két kezem kávésbögrén kulcsolom össze, lábam a szomszéd szék karfájára keresztben felpakolva, próbálok magamhoz térni. A koffein lassan hatni kezd, kezdek éledni, először csak nézek, aztán merengek, végre látom is a tájat. Gyönyörű hely… A békesség szigete lenne, ha a köcsög szomszéd nem akarna minden áldott hétvége minden egyes napján lombvágózni meg füvet nyírni. Annyi fű és lomb nincs is a hegyen, na de komolyan, pláne nem a szőlőjében… Ha másra nem is, arra tuti alkalmas ez a zúgás, hogy felébredjen az ember. Felhangosítom a zenét (azaz bekiabálok, hogy légyszi hangosítsd fel picit), így jobb, kezdem úgy érezni, hogy jó lenne lassan enni is valamit. Fejben és alapanyaggal már készültem, csak el kell dönteni, ma mi esne a legjobban az előszelektált lehetőségek közül.

Hasizomból, óvatosan emelem a felsőtestem, próbálom nem kilöttyinteni a kávét magamra, úgy 45 fokban megállok, kávé átkerül bal kézbe, jobb karommal nagyot nyújtózva, nyüsszentve, éppen elcsípem a sarkát az asztalra kikészített receptfüzet stócnak és az ölembe veszem. Mindegyik újság erősen használt, gyűrött, tele ételpecséttel, firkával, de így szeretem, mert ezek az én legkedvesebb, megvalósításra váró és már megvalósított terveim kézzel fogható lenyomatai. Lapozgatnám őket, elmerülnék a választás édes nehézségében, de szinte azonnal ennél a lepénynél nyílik a füzet. Annyira francia, annyira déli. Ellágyulok. Provance ugrik be, a dimbes-dombos tájra fel-felpillantva néhány pillanatra szinte el is hiszem, hogy ott vagyok, Dél-Franciaországban, egy pici falu pici házának verandáján, csak nekem még jobb, ohne kabóca vagy skorpió… (szerintem a kabóca egy ronda ízeltlábú, nem kellemes háttérzaj, a skorpiót nem kell magyarázni).

Újabb villanás: Nizzában mindig irigykedéssel vegyült csodálattal néztem, ahogy vasárnaponként dél körül a helyiek kitelepültek a terekre, kávét rendeltek, aztán a kései reggelit eperrel vagy más gyümölccsel, péksüteménnyel és pezsgővel folytatták. Életérzésből. :) Mindig is vágytam erre az érzésre, éppen itt lenne az ideje kipróbálni. Feküdne nekem, valami azt súgja.

Kb. egy óra múlva pezsgő pukkan halkan, mi pedig jóízűen, élvezettel esszük a frissen készült barackos-málnás lepényt. Mellette egy tálkában friss aprított gyümölcs (a maradék), onnan is kikapok egy-egy szemet. Így teljesüljön minden kívánságom. Fülig ér a szánk, de nem a pezsgőtől. Kívül-belül mosolygok, jó nekem.

Szolgálati közlemény: ez a recept nagyjából olyan nehéz, mint gyümölcssalátát halmozni egy szelet kenyérre, csak persze sokkal finomabb (egyértelműen a for dummies címke jár neki). 

De vigyázat: hiába tűnik nagynak a lepény, veszélyesen gyorsan fogy, két-három embernél többnek nem elég. Én szóltam.

Reggeli barackos-málnás lepény

1 csomag leveles tészta (eredetileg 3 nagy lap átvajazott réteslap, félbe – 6 rétegűre- hajtva*)

2 ek olvasztott vaj (ha leveles tésztát használunk, elég lesz 1 ek is bőven)

kb. 3 ek. lekvár (barack vagy málna)

kb. 6-8 db érett őszibarack, meghámozva, felszeletelve

kb. 6-8 db érett sárgabarack, felszeletelve

1 kis doboz málna

kb. 2 ek. porcukor (ill. ízlés szerint)

Elkészítés:

• A leveles tésztát sütőpapírra fektetem úgy, hogy a széleinél peremet fomázok.
• Megkenem vízzel/tojással, aztán villával kicsit megszurkálom (hogy nem puffadjon fel a tészta).
• Megkenem lekvárral, és a tészta csomagolásán szereplő sütési instrukciók szerint kb 5-8 percig sütöm (200 fok).
• Kiveszem a tésztát, a barackokat elrendezem rajta, és megkenem olvasztott vajjal a gyümölcsöket.  Újabb 10 perc a sütőben.
• Újra kikapom a sütőből a tésztát, megszóróm a lepényt a málnával, és szita segítségével, ízlés szerint megszórom porcukorral a lepényt. Újabb 10-12 percig sütöm, ha a cukor megolvadt,  készen van.
• A kész lepényt sütőpapírostul átemelem egy fa deszkára, és hagyom picit hűlni. Langyosan a legjobb. Szerintem.

*Instrukciók réteslap használata esetén: 3 nagy réteslapot hagyok szobahőmérsékletűre melegedni, megkenem külön-külön mindhármat vajjal , félbe hajtom, így egy hatrétegű, téglalap alakú közepes tepsi méretű alapot kapok. Sütőpapírra ültetem, peremet hajtok, innentől kezdve ugyanaz a dolog + sütési idő, sütési hőmérséklet 180 fok légkeverésen, 200 fok hagyományosan. 

Jugo Antigrippo, a maja 'túlélő' gyümölcsturmix

Immáron 4 napja elzárva a külvilágtól, lázas magányomban dúl bennem a közölhetnék a nagyvilág felé.

Miközben végső elkeseredésemben egy guatemalai maja specialitás emléke alapján jugo antigrippot, azaz meghűlés-elleni fokhagymás-gyömbéres gyülölcsturmixot készítettem (ami akkori végső elkeseredésemben szó szerint borzasztóan hatásosnak bizonyult), az alábbi gondolatok törtek maguknak buldózerrel utat.

1) Ha megjelenhet index főoldalon a „cápa támadott szörföst” hírszösszenet, az azt jelenti , hogy tulajdonképpen jó napunk van.

2) De mégis abnormális az a világ, ahol:
a. Képes még bárki is szerencsétlen Diana halálának körülményein vívódni
b. 15 év büntetést kap a 8 gyermekét megölő nő. Igen, összesen.
c. Kate Moss és Amy Winehouse ünnepelt sztár
d. 18 karikával büntetik a South Parkot, de Győzike esti főműsoridőben, korlátok nélkül szedheti gyanútlan áldozatait

3) Abszolút kurvoid: Kína olimpiát rendez

4) Abszolút szűzkurvoid: aki most kezd el abszolút kurvoidban meghatározottak miatt pironkodni

5) Újraindul a New Kids. Ha bő 15 évvel (ááááááá) ezelőtti kinézete nem is, Jonathan Knight mai külsője 100szorosan igazolja, miért voltam „dzsonos” 12 évesen. Egyébként az együttest nem is igazán szerettem. Lávjú Dzsán.

6) Egyetértenék a szakítósblog mai gyöngyszemével, a lányoknak nincs agyuk.

7) Van ami nem változik: a kanalas-orvosság még mindig ugyanolyan finom…

8) Abszolút szánalmas: mikor a nap fénypontjának a kanalas-orvosság bevétele számít

9) Végezetül: miért kell minden szart leszinkronizálni?!

De vissza az antigrippo mirákulum italhoz.

A fokhagyma és a gyömbér is ősi gyógyír a legyengült, megfázott szervezet regenerálására, nemcsak fejlett indián kultúrák köreiben.
Amilyen szörnyen hangzik, annyira hatásos. Ha eljutottunk odáig, hogy ilyet kell innunk, annyi könyörület azért maradjon magunkkal szemben, hogy megvárjuk, míg a főzet lehűl. Nem tehettünk olyan bűnt, ami miatt langyosan kellene elfogyasztani.


Jugo Antigrippo
Hozzávalók kb. 1 literhez, mert a bacik sem viccelnek

1 banán
5 dl 100%os narancslé (persze facsarhatsz is)
4 szár répa
2 db alma (savanyú)
1 kisebb gumó friss, reszelt gyömbér
3 gerezd fokhagyma (eredetiben 1 fej volt, ahhoz még nem vagyok eléggé nekikeseredve)
saját invenció: 1000mgos C-vitamin pezsitabi – ha ettől nem sárgulok be, akkor semmitől

A fokhagymát és gyömbért pépesítjük, és kb 1,5 dl vízben forralásig főzzük. Miközben hűl, a minden mást kockára vágunk, és turmixgépben simára keverünk.

Végül egészet egybeöntöjük, kavarintunk, és szobahőmérsékletű állapotban a lehető legkevesebb szuszra lehajtjuk. Működik.

Spontán Palkó reggelire

A reggeli számomra lélektani fontossággal bír. Mármint hogy legyen, és jó legyen.

Nem lévén egy earlybird (mint pl. a barátka poszáta vagy búbos banka), időm nekem sem jut sokkal több a kivitelezésre, mint bárki másnak. Ellenben a fél órás reggeli szertartás – friss hírek átfutása egy bögre kávé és valami finomság mellett – egészen más fényben világítja meg az egész napomat. Mára makacsul ragaszkodom hozzá, ha kimarad, jajj mindenkinek (including myself).

Engem minősít, de talán nem vagyok klinikai eset attól, hogy ébredés után kb az első gondolatom, hogy hurrá, lehet enni (következik ez a szegényember vacsorája filozófiából), és rögtön utána az esetenként szinte sajnálatraméltón izgatott „mit is - mit is” gondolatmenet. Eltervezni sosem szoktam, rendszerint a pillanatnyi készletből dolgozom.

Ami fontos, hogy legyen nagyon finom, és gyorsan elkészíthető (kivétel ezalól a hétvége, amikor bármire képes vagyok, de ez egy későbbi post, boutsaka coming soon!).

Az alábbi palacsinta saját találmány, egy igen álmos reggel és egy szomorú, kifosztott hűtő spontán kölcsönhatása szülte. Nem voltak túl jók a kilátások, de láss csodát, a két negatív elektróda mégis nagyon pozitívan sült ki: azóta sem tudok róla lekattanni.

Lényegében egyszerű omlettről van szó, zabkorpával sűrítve. Ez így igen gázul hangzik, tisztában vagyok vele én is, de ennél egy kicsivel több bizalmat kérek: annyira finom (és nem mellesleg szuper egészséges), hogy döbbenet! …ez lehet, hogy megint csak engem minősít, mais bon… :)

Elengedhetetlen elemek e kerekded remekhez:

2-3 tojás (jómagamfajta torkos mackók három)
2-3 csapott evőkanál zabkorpa (a jóindulattal lisztszerű állagúnak mondható, őrölt fajta)
csipet vagy kettő fahéj
1 csapott evőkanál édesítő (vagy cukor, vagy méz)
csipet só (kell bele!)
sütéshez egy kis vaj
szeder, málna, vagy más, friss bogyós gyümölcs (jófajta 100% lekvár majdnem annyira jó)

Elkészítése igen nagyon egyszerű.
Tojás bekever, fahéj, édesítő, só beletesz, zabkorpa hozzáad, jól elkever. Ezalatt serpenyő felhevül, vaj rádob, elolvad, massza beleönt. Kb 1,5-2 perc után lehet fordítani, még fél perc, és boldogan csusszanhat alá a tányéromra a hiperkönnyű, pihe puha szépség.

Hangulatom és hűtőm tartalmának függvényében most éppen friss szedret tettem rá (utólag pótolt képen már ribizlis változat szerepel!), és meghintettem canderellel - de mondjuk egy mézes vagy juhasszirupos változat is igen szimpatikusan hangzik, csak én meg a krónikus véjt vacser mivoltam… néha már nekem is sok a saját hülyeségem, de ez van.

Ja, a gyümölcsöt én kicsit szét szoktam nyomkodni, és úgy teszem rá a palkóra, mert a leve akkor szépen elszivárog mindenfelé, és finom nedűje félig átitatja a tésztát. Grrr. Borzongatóan finom.

Kép egyszer, majd, talán, ha a csillagok is úgy állnak. Éhes voltam, majd pont nekiállok reggel fotózgatni, kettőig sem látva, korgó pocakkal. Muhaha. I don’t think so.