Antirandi Vacsora (VKF XIX.)

A VKF szeptemberi fordulójában meghirdtett „randi vacsora” viszonylag kötött műfaj.

 

Először is kell hozzá minimum kettő, maximum négy ember, ahol a résztvevők száma maradék nélkül osztható kettővel, és ahol a négyes szám természetesen a tengerentúlon oly népszerű double date-re, nem pedig swinger bulira vonatkozik.

 

Aztán kell valami étel. Az alap kritérium, hogy ehető legyen, de önmagában ez még nem feltétlenül elég. Az általam ideálisnak tartott menüt az alábbi attribútumok jellemzik:

 

• Izgalmas, személyreszabott ízek: hiszen a randi az imponálásról (is) szól
  
• Esztétikus: nézzen ki valahogy, mikor prezentálom
  
• Könnyen elkészíthető: hogy a konyha ne úgy nézzen ki, mintha bombát dobtak volna a tűzhely mellé, illetve az előkészületek hossza és bonyolultsága ne menjen a szépítkezésre szánt idő kárára
  
• Visszafogott illatú: az sosem árt, ha a konyha és az asztal körül térülve-fordulva magam után nem curry/káposzta/stb. szagot, hanem parfümillatot húzok
  
• Visszafogott fűszerezésű: már ha a csók opció
  
• Szépen ehető: nincs is annál bájosabb, mint a petrezselymes/mákos vigyor - márpedig derűs természetemet és a fogberendezésemet figyelembe véve esetemben ez komoly veszélyfaktor. :)
  
• Valami szép, ízben passzoló bor: ezen nincs mit magyarázni, egyértelmű (ezért sem érdemes a vendégborokra támaszkodni, kivéve persze, ha a másik fél ért hozzá, és az étel stílusának ismeretében készül)
  

 

Nos, ebből is látszik, hogy határozott elképzelésekkel rendelkezem, már ami a menüt illeti. De mi a helyzet a partnerrel? Ki ül velem szemben?

 

Vállalom: nem főzök akárkinek. Mikor Dr Pepper kollegina meghirdette a VKF 19. témáját, az alábbi, nem kicsit bátor kijelentéssel gazdagíttam a művésznő publikációját követő 'hozzászólások' blokkot:

„Akkor én most keresek egy célszemélyt, aki nem randább az ördögnél, nem öregebb, mint az országút és több véleménye van, mint egy asztalnak. Ja, és nőtlen.”

 

Csődöt mondtam. 

 

Szóval, miután a fenti kritériumoknak maradéktalanul megfelelő alanyt nem sikerült felhajtanom, és a város összes piros bőrtangás escortfiúja le volt már kötve a hétvégére, magával pedig viszonylag nehezen randizik az ember, dobtam a randivacsora ötletét. Barátokat invitáltam át egy tipikusan péntekes, laza, közösen főzős, beszélgetős, és nem utolsósorban borozgatós estére. Ez már az én terepem. 

 

Mindenki szólóban jött, és bár abszolút nem tudatosan, de mégis sikerült ferúgnom az összes imént említett randi-vacsora szabályt, az este alatt szinte minden diszkvalifikált, „big nono” elem előfordult: fokhagyma és hagyma kilószámra, erős, markáns indiai fűszerek, sok-sok korianderzöld, curry gőz, háborús állapotokat idéző konyhakép.

 

Azaz igazi antirandi vacsora kerekedett az estéből. Csak kisebb bátorítást követően merem a randis VKF témába beleerőszakolni, hiszen pont az ellenkezőjét tettem annak, mint amit Dr P kért. Remélem, megértő lesz.

 

 

Ja, a desszertről nem esett szó. Mert nem volt. Illetve de: az ajándékba hozott brutál dióskiflivel és még egy pohár sillerborral zártuk a sort, mielőtt belevetettük magunkat a vad pesti éjszakába.

 

Vöröslencsés kókuszcurry-krém leves

(6 személyre)

 

3+2 ek ghí (normál vaj is megteszi)

2 közepes vöröshagyma, felaprítva

2 cup vöröslencse átmosva, beáztatva (kb 15 percre)

2-3 db piros húsú paprika, felkockázva

2 közepes sárgarépa, felkarikázva

1 doboz (400ml) kókusztej

só

1-2 db babérlevél

3 gerezd fokhagyma, felaprítva

1 kb 2x1cm-es db gyömbér, lereszelve

1,5 ek. currypor

1 marék (fél cup) korianderzöld, finomra aprítva

1-2 db friss piros chili paprika (vagy 3-4 db apró)

Forró víz

Fél-1 lime leve (ízlés szerint)

 

Ekészítés

• A répát 2 ek. ghín (tisztított vaj) félkészre párolom.
  
• 2 ek. ghít felforrósítok, és közepes lángom megdinsztelem a hagymát.
  
• Felöntöm 4 cup (kb 1 liter) vízzel, hozzáadom a beáztatott lencsét, a kókusztejet, félkész répát, paprikát, megsózom, beleteszem a babérlevelet is, és félig letakarva addig főzöm, míg a lencse szinte szinte szétfő, a paprika roppanósra puhul. (kb. fél óra)
• Közben egy serpenyőben 1 ek ghít felhevítek, hozzáadom a fokhagymát, gyömbért, félbevágott chilit, curryport,  és a korianderzöldet. Közepes láng felett, folymatosan kevergetve kb. 2 percig pirítom a fűszerkeveréket, majd a megfőtt lencseleves alaphoz adom.
• A megfőtt levesből a babérleveleket kihalászom, a levest botmixerrel pürésítem.
• S lime felének levét belefacsarom, megkóstolom, és ha szükségét érzem, hozzáadom a lime másik felének levét is, illetve sózom.
• Rögtön tálakba szedem, és tálalom.

Bor: Nyakas 2007-es Budai Cuvée-jét (irsai, chardonnay és rizlingszilváni) kifejezetten fűszeres, keleti ízekhez javasolják, kipróbáltam, nekem bejött.

A főételként tálalt Veg korma és ghí-s rizs (jajjdehülyén hangzik a ghee rice magyarul) a második felvonásban érkezik.