VKF összefoglaló - Part 1

A piknik jó dolog, ezt eddig is tudtuk, aki meg nem, az most rájött. Össznépileg reprezentáltunk. :) Nézzük, ki mire ment. Part I. (VKF XVI. kiírás ld. itt)




Mamma egyik álomutazásomat valósította meg, mikor felültetett az Orient Expresszre, és egészen Kínáig zakatoltunk. Streetfoodként definiált karamellizált diófalatkáit én Peking egyik turistahordáktól mentes kerületében, egy általános iskola előtti mozgóbüfé polcán látom. Mikor kicsengetnek, a hazaútra ilyet vehetnek az iskolából szabadult, a szigorú egyenruhából magukat gyorsan kilazító vágott szemű nebulók. Ez a kínai recept is ékes bizonyítéka annak a közhelyes tévhiedelemnek, hogy a kínai konyha gyorsbüféi csak az éj leple alatt befogdosott házikedvencek édes-savanyú szószban tálalt változatát kínálják olcsóért. Morbid indítás, de mindig van lejjebb… :)


Főzni vagy nem főzni, ez itt a kérdés. Lilla művésznő saját kertjébe települt ki, és bátran fedi fel egy teljes lábfejét valamint mellé 1,5 bokát. Kedves erdélyi emléket idéz fel, és nagyon erős kezdésként harangozza be az ottani házigazda fantasztikus juhtúrós puliszkáját. Aztán éles kanyarral még az első bekezdésben irányt módosít, kiderül, hogy a titkosított erdélyi remekmű jelenleg inspiráció szintjén marad. De hamar felcsillan a szemem, mert helyette egy másik csodás bryndzás különlegességgel rukkol elő, melyben a cukkíni-sajt kombó tésztabatyuban sül aranybarnára. Közös pontra is fény derül: a cukkíni mindkettőnk kedvence. Nagyon finom lehetett, köszönjük, de azért nem mondunk le a puliszka receptjéről sem. :)


Ecet és Olaj. Mrs. PHZS először külön írásban felidézett gyermekkori emlékképekkel érintette meg a lelkem, de a pályaművet is tartalmazó írásában is mesél. Volt itt kérem nempublikus-romantikus, de családias és multikulti is. Ki hitte volna, hogy van olyan önkormányzat, ami évente rendez pikniket, ráadásul majonézes-garnélás szendvicstortával inspirál. Persze Svédországban vagyunk. A tojástorta fantasztikusan néz ki, imádtam az ötletet, és külön tetszik, hogy bőven hagy elég teret a kreatívkodásra is. Polgármester Hölgyek, Urak, így is lehet, lehet kezdeni jegyzetelni.



Neguilla picit sem viccelt, és rögtön maraton bográcsos főzőcskézéssel indította a szabadtéri idényt. Előzékeny háziasszonyként rögtön kiakasztja a 18-as karikát, merthogy szerinte a bográcsban készült csülkös pacal elkészítésének leírása csak erős idegzetűeknek ajánlott. Erre mondhatnák vega erdei körökben, hogy explicit content. Hát ja, valszeg náluk nem a pacallal laktam volna jól, ellenben a leírásból kiderül hogy a jéghideg sör mellett bőséges fehér és vörösborkészlet is rendelkezésre állt, vagyis nyilván akadt volna mit hörpinteni a nagy ijedtségre, ezzel biztosítva, hogy akár a magamfajta fűrágcsáló is kisimult idegekkel távozzék.



Vegasztrománia. Anával kapcsolatban új információ, hogy szeret mezítláb ülni a fűben, minden 5 lábujjára jut egy-egy gyűrű (melyet igazságosan meg is oszt a két végtag között), illetve hogy szimpatizál a manapság oly divatos metálszínű körömlakkal. Ami nem új, hogy a Vegaszromániára telepített béke és nyugalom szigetét a konyhaküszöbön túl is a tőle megszokott könnyedséggel teremtette meg. Ez kis mértékben betudható a felvezetésnek szánt tavalyi piknikes beszámolónak és az oda feltett, tökéletesség határait súroló Coldplay videónak, nagyrészben pedig a gyönyörű fotóknak, melyek láttán szinte éreztem a frissen készült calzone és a nemes egyszerűségében tündöklő bustrengo (polentás sütemény) mennyei illatát. Énnemtomhogycsinálja ez a lyány, de minden megnyilvánulásából orbitális harmónia árad. Terapeutikus élmény a net adta szabad hozzáférés minden előnyével.Mégmégmég. (igen. ezittkérem a reklám helye)


Napmátka megmaradt az ismert terepen, de hát ki mondta, hogy multikulti piknikre nem lehet magyar különlegességgel érkezni? Garantálom, hogy nemcsak a magyar húsevő, hanem bármelyik spanyol vagy kínai cserediák körül megpördül a világ, ha megkóstolja a halászlével (!!!) vagy a komplett prémium hentespolc ledarálásából nyert húskrémmel töltött túracipókat.





Mézesmadzag Zsuzsája ráébreszt. Először arra, hogy mennyi Zsuzsa foodblogol, de persze ezen nem ragadok le. A gombablogot is működtető lelkes konyhatündérről kiderül továbbá, hogy klassz túrabakanccsal indul terepre, és neki köszönhetem, hogy a piknikológiát ezentúl kirakhatom akár Scrabble-ben is (persze ahhoz először az kell, hogy valaki lerakja a piknik szót). Ezek mellett ismerteti a szabadtéri étkezés fokozatait minimáltól luxusig, és az általa minimálként besorolt kategóriára készít össze egy - az én értékrendem szerint – luxuspikniknek minősülő ételsort. Szomorúan megállapítom, hogy az én menüm még a minimumot sem súrolta, de persze ezen sem ragadok le, tudom én, hogy van hova fejlődnöm. Ami az ételeket illeti, abroszként funkcionáló indonéz sarongja hirtelen repülő varázsszőnyeggé alakul, és egy röpke délutáni piknik alatt körberepít minket az egész világon. Van itt francia kenyér, mediterrán sajtos padlizsánkrém, zakuszka Erdélyből, anzackeksz Ausztráliából, francia és Holland sajt, majd Budapestre rángat vissza a szalámi meg a csapvíz. Van még egy eszméletlenül ígéretesnek tűnő indiai édesburgonyás-curry-s muffin is a repertoárjában, aminek láttán/hallatán konkrétan megdobbant a szívem. Fény derül rá, hogy mindketten jó képességgel kavarunk el recepteket, és hogy ízlésünk nagyon kellemesen rímel. Remélem Zsuzsa, hogy minél hamarabb megtalálod és megosztod velünk a muffin receptet!!! :)


Tintaleves háza tájáról Eszter jelentkezett be a fordulóra. Neki is rendkívül határozott elképzelései vannak a piknik minkéntshogyanjáról, de szerencsére az ő szitáján átcsúsztam már én is. Miután minden feltételt és alapszabályt lefektet, egy fantasztikusan kinéző finn buci recpetjét osztja meg velünk, ami a családjában egyszerűen Pampuska néven fut. Ez nagyon is érthető, hiszen az eredeti finn elnevezés (Mausteiset pikaleivät) kimondhatatatlan. Persze bárki lementheti utóbbi néven is, és brillírozhat vele a következő Erasmusos buliban. Aranyos: a megjegyzésekben észrevételezték, hogy érdekes egy hagyományos finn buciban a pesto. Eszter szerint ez magyar újítás, így lesz finnből finnugor és olasz multikulti fogás. Csillagos ötös, ahogy ebből kivágta magát. :)


Max konyhai naplója. Maxról az ideális vezető jut eszembe, aki tudja, hogy a jó management egyik titka a munkadelegálás képességében rejlik. Az ugyan nem derült ki számomra, hogy a társszerző Pannicica tavaszias csülke hogyan kerül a piknikkosárba, de talán nem is ez a lényeg. A szintén Pannicicától származó szilvalekváros torta viszont befutó lehetne akár az én pakkomban is.





Mirelle fantáziáját sikerült bekurblizni, a Loire partjának hallatára rögtön felvillant lelki szemei előtt Linguini, aki ezzel a csodálatos feketerbizli-tortával készül meghódítani szíve hölgyét, Colette-et. Nem kérdés, hogy az idilli környezet és a torta együttes, kábító hatására elcsattan a csók.






Zsuzsi főz. Zsuzsinak is vannak ám piknik elvei (ezen a ponton már meg sem lepődöm). Ennek megfelelően készült egy tonhalkrémes szendvics és egy cseresznyés lepény. A beszámoló alapján újabb bizonyítékot nyer a tézis, hogy ha kicsit is konyhaképes férfiembert engedünk a szentélybe, az asszony könnyen az aljamunkával találja szemben magát. Ráadásul Zsuszi meglehetősen erős ellenérzéseket táplál a magozás iránt, amit megértek, magam is így vagyok vele (ezért nincs is magozóm, eszem inkább nyersen, és játszom magköpő versenyt, sokkal szórkoztatóbb, ajánlom mindenkinek). A konstans bájos szerzőnő megpróbáltatásait jutalom illeti: konyhatündér pasival közös háztartás önmagában is nagy élmény, a megjegyzésbe rajongó által beküldött bónusz tonhalsaláta recept ezt csak fokozhatja.


Kísérleti konyha. Beatbull és Ditéje török finmságokat rejtő táskákkal tekertek ki a közeli a tópartra.
Dite is reflektorfénybe került ám, mind testrészileg (kizárásos alapon gondolom, hogy az egy darab kecses, epilált lábszár Ditének tulajdonítható - hmm, vagy torzít a kép, és mégsem???), mind egy, a blog profiljába remekül illeszkedő, csirkés desszert által. A Tavuk gögsü, azaz édes csirkepuding láttán nem tagadom, újra nekifutottam a szövegnek, mert aszittem, én ugorhattam át egy sort, aztán mosolyogva legyintettem, hogy Beatbullék csak a szokásosat terítik. Ha már Beatbull, van nekünk egy férfiasabb lábszárunk is, középvádlitól lefele, és egy kézfej, amiről nem mertném megmondani, melyik félhez tartozik, mindenesetre biztos, hogy a bárányhússal töltött pidé rá eső porcióját markolja éppen fel.
Szomjoltónak epres limest vittek magukkal, aminek nem csekély vodka-tartalmát Beatbull a hangulatfokozó tulajdonság mellett tartósító hatása miatt is áldásosnak vélte. De ő is hamar belátja, hogy bár szép próbálkozás, tartósításra ebben az esetben egyáltalán nem is volt szükség. :) Megnéztem volna, ahogy széles vigyorral cangáznak hazafelé.


Kicsivú örökmozgó csemetéje egyelőre nem piknik-kompatibilis, de édesanyja mégis készült a fordulóra, méghozzá nem is akármivel és akárhogyan. A mazarin nevű mandulatorta már régóta ott volt a kívánságlistán, és nagy figylemességre vall, hogy a frissen lelt receptet az eredeti piteforma helyett rögtön utazóbarát, praktikus módon, falatnyi kosárkák formájában valósította meg a képzeletbeli piknikre. Mmmmm….

Grenadine azok táborát gazdagítja, akiknek nem volt módja kimozdulni, de a négy fal között volt mégis volt kedve kísérletezni. Grenadine “urban grill” programot választott, főszerepben az amerikai marshmallows-zal (pillecukor), melyet kelet-európai gáztűzhely lángja fölött, kínai pálcikára tűzve pörkölt meg finoman: mi ez, ha nem multikulturális törkvés? Az “urban grill” kifejezés egyben kategóriateremtésnek és nyelvújításnak is felér.

Gabojsza ezúttal időhiány okán képzeletben indult piknikre. Visszaemlékezése sok kedves gyermekkori hargiatai emléket idézett fel, igaz, mi nem málnát, hanem áfonyát szedtünk vödörszámra. Gabojsza megtöltött egy képzeletbeli kosarat is minden saját készítésű földi jóval. Hát jó nagy bendőre (és jó pár kosárra és teherhordó szamárra) lenne szükség, ha mindezt tényleg vinné magával. :) Én az első felsorolás végén bólinottam elégedetten, hogy igen, jól is laktam, és akkor derült ki számomra, hogy még csak az előételeknél tartunk. :)

Mr. Starfokker jelenleg a környék élelmiszerellátó egységeire van utalva. De mielőtt mikrobiológia könyvével szorpsabbra fűzte volna a viszonyt, barátaival a Mecsekben csapott hatalmas szabadtéri sütésfőzést. Ezúton is üzenjük a pécsi henteseknek, hogy tessék marhalábszárat tartani, legalább a pult alatt, mert az igazi gulyás Tejbegríznél abból készül (nem vitatkozom). Azzal dolgozunk, ami van, így sertéscombbal újított, de így is nagyon finom lett. Én aszittem, hogy a gulyás egytálételként is megállja a helyét, nem úgy a bizonyára feneketlen bendőjű társaság, aki a Mecsek friss, magaslati levegőjének hatására második fogásként dobott egy laza rablóhúst is. (Valaki egy kis csülköt még?) Külön elismerésem a maradék bográcsban hazaegyensúlyozásáért. Végtagszámláló: egy kézfejjel nőtt a statisztika. A végére csak egy nyitott kérdésem maradt: nademost akkor starfokker vagy tejbegríz?


Na jó, Sajtkukacék aztán végképp nem voltak mókás kedvükben, mikor rákészültek a fordulóra. Nyilvánvalóan örömüket lelték a kiírásban, de az előkészületeket véresen komolyan vették, és a pályamű alapján ketten főztek négy helyett, szerintem minimum 20 emberre. Ennek okán Niki és Orsi lakomája mindenképpen luxus besorolást érdemel. Naszóval volt itt minden, csak úgy kapkodtam a fejem a sok különlegesség láttán: mungóbab-palacsinta, babmajonéz, falafel, Baba Ghannouj, (mentás padlizsánkrém), márványsajtos ricottakrém, snidlinges-sonkás kelkáposzta-saláta, röszti-muffin (húsos!), édességnek snickerdoodles (fahéjas-cukros keksz), itókának pedig gyömbérsört kevertek rebarbara-, és epersziruppal. Újabb utazás a Föld körül, kezdek szédülni a mámortól.

Az Ízkaravánra is felhuppanhattunk, és bár Krisztina nem nevezte nevén az úticélt, brokkolis-sonkás lepénye, azaz a quiche láttán hipphopp Franciaországban találtam magam. A gallok büszkesége nekem személyes kedvencem, igazán kreatív étel, amit még a konyhájukra igen büszke portugálok is szívesen fogyasztanak, annak ellenére, hogy francia. Ezt nem Ízkaraván, hanem Dr Pepper portugál barátja mondta, és mivel úgy tűnt, számára kiemelten fontos eme nézet a magyar gasztroszféra felé történő közvetítése, én fejet hajtok, és ahol tudom, elmondom.


Dibbukot a Közel - Kelet ihlette meg, és udvarias kiszolgálással bíró döner kebab büfét vizionált a rétre (dupla cípős mindig mehet), mikor másik örök kedvencemet, falafelt készített. Nem ám mirelitből (mint én…), hanem bizony sztréjt from szkreccs. Egyértelmű, hogy a házi változat kenterbe veri a bármi mást, de az előkészületekkel majd egynaposra duzzadó elkészítési idő miatt, tekintve a csicseriborsó-fasírtra vonatkozó fogyasztási szokásaimat, hajnalban hazaesve sajnos nem egyszerű opció. Full respekt. Ja, a megjegyzések elolvasása után a rétre hatalmas kivetítőt is képzeltem, mely által a megjegyzésekben kialakult kérdésben is egyértelműen állást kívánok foglalni: a falafel ideális drukkerkaja.

Zsukonyha. Újabb Zsuzsi ül a fűben, és a Zsuzsáinktól megszokott módon ő is remekelt. Ráadásul mindezt az államvizsga akkor még nyomasztóan közeledő dátumának kínzó tudatát félresöpörve, kifejezetten spontán módon tette. Bagelt sütött, amihez gombás és tonhalas kencéket, sülthúsos szendvicsfeltétet és mindenféle opciós zöldséget kínált. Persze az édesség nélkül nem piknik a piknik: Zsu egy csodás rebarbarás muffinnal hibapont nélkül vette az utolsó akadályt is. Reméljük, hogy mind a barátokkal rendezett szabadtéri mulatság, mind az államvizsga szép emlékként él tovább.

Narancskonyha. Moesben is megvan az a képesség, hogy hogyan konvertálja hasznos időtöltéssé az esetek többségében időrabló maraton-meetingeket: ez kérem remek alkalom a következő étkezés részleteinek pontos kigondolásához. Amiben különbözünk: ő nem rest, és „akinek nincs esze, legyen notesze” felkiáltással azon nyomban le is jegyzeteli a brainstorming eredményeként született fokhagymás laposkenyér köré épülőgondolatsort. (B)Ámulatra méltó: a gasztrovideózás mellett még van benne annyi kapacitás, hogy a megbeszélés eredeti témájából is ráragadjon a lényeg. Hölgyem, le a kalappal.

Ági főz. Ágiéknál nagy hagyománya van a piknikelésnek, felmenői számtalan sztorival gazdagították gyermekkorát. A felszabadult hangulatú családi összejöveteleken volt bogrács, szakértés, kóla helyett málnaszörp, foci, és még „megsebesült férjre feleség mindjárt ráhány” fordulat is. Szerencsére Ági józan családból származik, a szülők mentették a szituációt, bár ez akkor a gyerekeknek a családi piknik végét jelentette, és Ági gyerekfejjel – érthetően – azon puffogott, miért pont mindig az ő szülei a legjózanabbak. Ági azóta maga is felelősségteljes szülő lett, és saját piknikkosárral is rendelkezik, ez arra enged következtetni, hogy nem érték traumatikus élmények az étkezés és szocializálódás ezen formájával kapcsolatban. Engem kreativitással lehet levenni a lábamról, ő pedig maximálisan lekenyerezett a sonka- és grillezett cukkíniszeletekkel, valamint fetával töltött zöldfűszeres rántotta tekercs nemes egyszerűségével és ötletességével. Volt még grillezett sárgarépa is, finom babos majonézzel (úgy látom, ez most a sláger), viszont a háncspárnákat sajnos minden előkészület ellenére sajnos nem sikerült felavatni, majd legközelebb, ha a gyerkőc is piknik-képes lesz. Drukkolunk! :)

Fakanálnak saját bevallása szerint nincs túl nagy tapasztalata piknikezés terén, de ha menne, biztosan Calozonettit készítene. Igen praktikus, töltött olasz kenyérféléről beszélünk, mely mellett valóban számos érv felsorakoztatható: töltelékre vonatkozólag teljes alkotói szabadságot kínál, egyszerű elkészíteni, hidegen és melegen is nagyon finom, és minden faxni nélkül ehető. A Éva arra is rávilágít, hogy alkoholpreferenciákhoz is igen rugalmasan alkalmazkodó ételről van szó: úgy jéghideg sörhöz, mind behűtött fröccshöz remekül passzol. De kis kiigazítást had' tegyek: ez nem kizárólag a férfiakat megosztó kérdés.

Zsuzsi77. Damen und Herren, újabb Zsuuuuuuuuuu-zsiiiiiiiiiiiiiiii-t üdvözölhetünk a ringben, ráadásul VKF debütálás esete forog fenn! Ő is calzonével készült, amit első szeppenetben majdnem nem is küldött el, de aztán szerencsére mégis, aminek én személy szerint nagyon örülök. Egy, a kivágottfecniketfüzetberagasztgatósidőkből származó, jól bevált recept került így közkézre, köszönjük! Új Zsuzsink a végére belelendül, és sportos eleganciával szórja el a búcsúnak szánt tudásmorzsát: „a calzone jelentése eredetileg lábravalót és nadrágszárat ill. harisnyanadrágot jelent és azokból az időkből származik amikor az értékeket-kincseket effélékben őrizték.”

Domestic Goddess. A piknik nem időjárásfüggő. Ezt a nézetem Nemisbéka is osztja, hiszen a beborult ég nem tudta kedvét szegni, fogta magát (és az urát), és középső ujját az égnek emelve a csodálatos tengerpart helyett a kisszoba padlóján tálalt. Kisebb szemtelenkedések és limitált segítőkészség tanusítása ellenére - gondolom – rövid mérlegelést követően belátta, párosan mégiscsak szebb az élet, és életben hagyta komisz emberét, majd igen pazar lakomát csaptak. :) Nagy paradicsomrajongóként külön üdvözlöm a dupla paradicsomos tapenade-hez insprációt szolgáltató sajtbolt tulaját, és a művésznőt is, hogy volt mersze ellopni az ötletet. :) Volt még „piknik saláta” avokádós öntettel, csípős csirkével és ementálival töltött minibriósok, édesség gyanánt pedig stracciatellás panna cottával töltött nektarin készült, a sok finom falatot pedig málnás limonádéval öblítették le. A pozitív hozzáállás meghozta gyümölcsét, délutánra kisütött a nap. Ja, nini 1 ujj, és 3 ujjbegy!

folyt. köv.