Pár éve még az is science fiction volt, hogy halat szabad
akaratomból egyek, ma meg éppen az utókornak mentem ezt a receptet. Mondjuk pár
éve olyan apróságok is sci-finek tűntek, hogy szabad akaratból végignézzem a Harry Potter összes részét és izgatottan
rohanjak a moziba a fináléra, pedig megtörtént. Újabban meg bejön a 70es-80as
évek amerikai klasszik rockja (most is azt hallgatok, oemdzsí), ami után már
bármi megtörténhet, még az is lehet, hogy egyszer a Star Wars is érdekelni fog,
vagy a balett. Vagy persze azt se gondoltam volna soha, hogy a margaritát bármi
evör megszorongathatja a koktél kategóriában (mivel alapvetően nem is szeretem
a koktélokat), erre az elmúlt 3 évben berobbant az életembe a caipirinha, aztán
pedig a vietnámi bárpultos, Tintin specialitása, a GIN alapú korianderes-limeos-citromfüves itóka, aminek hatására a gin
bekerült a háztartásunkba. Sőt, tavaly Londonban állandóan GIN-t akartam inni,
és végig is kóstoltam többet, ha legközelebb megyünk, gin kóstolóra is
szeretnék menni, annyira izgalmas. Na ezt meg aztán tényleg soha soha soha nem
gondoltam volna. És ezek a változások csak az elmúlt pár év terméséből spontán kiragadott jelentéktelen példák... ...melyek sora mind-mind azt bizonyítja, hogy soha nem mondd,
hogy soha, meg azt is, hogy - ételeknél maradva - mindennek adni kell egy esélyt, kivéve a szalontüdőt ill.
bármit, amiben rovar, csúszómászó, here, szemgolyó vagy agydarab van. Azoktól tartózkodnom
kell, különben hányás lesz belőle, eddig öklendezésig jutottam, tehát részleges
tapasztalatból beszélek.
Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a hal azóta sem a
legnagyobb kedvencem (kivéve ha nagyon friss!), de Aaaaaah, ennek a lazacnak már
a gondolatától is elgyengülök. Ez a máz egyébként bármilyen fehér húsú tengeri
halhoz, rákhoz, sőt, csirkéhez is zseniális, lehet kísérletezni!
A salátáról is van ám mondanivalóm.
A dél-kelet-ázsiai országokban elég sűrűn előfordul
mindenféle változatokban, és ebből én nem sokat próbáltam, mert Vietnámban tanítottak nekem (erről később) egy
olyan változatot, ami a tökéletes alap. Azok mellett, hogy egyszerűen isteni, már
megint ezek a társult emlékképek... ...ahogyan vietnámi gasztronómia
mekkájában, Hoi An-ban, a folyó partján, egy valaha módos kínai kereskedő által építtetett, sárga, csinos, lampionos
ház mára omladozó vakolatú, sárgás-szürke foltos, belül is meglehetősen lepattant, családi főzőiskolának
kinevezett konyhájában Gioan - a vietnámi családi vállalkozó lány - a saláta
készítése közben gyakorlatilag minden hozzávalót üdvözöl, 'Hello Chili', 'Hello
Papaya', 'Hello Mint' stb... ...olyan
végtelen természetességgel, mintha csak a betoppanó, aznap harmadszorra látott
öccsének köszönt volna oda. Aznap és általában Vietnámban nagyon sok mindent
tanultam, amit azóta is használok, konyha falain belül és kívül egyaránt,
úgyhogy egyszer még mindenképpen írnom kellene egy vietnámi indulamandulát is.
A hal és a saláta együtt egyszerűen tökéletes, a fehér rizs
pedig azoknak a népeknek a kedvéért javallt, akik komolyabb szénhidrát forrás
nélkül nem érzik komplettnek az étkezést.
Thai lazac
Hozzávalók 4 személyre:
4 szelet lazacfilé
fél-1 db thai chili, felaprítva, ízlés szerint kimagozva
Egy tálban összekeverem a csilit, fokhagymát,
korianderzöldet, halszószt, szezámolajat, kevés borsot és a mézet. Ebbe
forgatom a halszeleteket, és hűtőben hagyom legalább 20 percet állni (vagy akár
8-10et, bár még sose próbáltam)
A pácolódás után a lazacot grillserpenyőben (vagy grillen)
sütöm egyéni ízlés szerint, mindkét oldalán legalább addig, hogy a szélei
karamellizálódjanak. Én személy szerint jól átsütöm, ha érintésre kemény, akkor
veszem csak ki a serpenyőből.
Tálaláskor megszórom a halszeletet az uborkás hagyma
keverékével, és a chili szószt kis tálkában teszem mellé.
Vietnami zöld papaya saláta
Technikai megjegyzés:
1. A zöld papaya szimplán éretlen papaya. Ha nincsen éretlen papaja, akkor éretlen mangóból pont ugyanannyira
finom, Vietnámban is variálják (sőt ha jól emlékszem, ezen a konkrét fotón is
mangóból készült). Itthon sokkal könnyebb éretlen, mint érett papaját/mangót
kapni, nem kell speciális boltokba menni értük: előbbi a nagyobb Tesco-kban,
Metroban is szokott lenni, utóbbi Aldi, Lidl, Sparban is jó eséllyel van.
2. A saláta elkészítéséhez kelleni fog egy julienne reszelő.
Mindenki bízzon bennem, egy ilyen reszelő minden háztartásba elkél, ahol
szeretik a salátákat, vagy a julient. :)
3. Kelleni fog egy sűrű szövésű, finom textil kendő, a
papaja kifacsarásához, megint csak azt tudom mondani, hogy egy főzni szerető
embernek egyszerűen kell egy ilyen a konyhába.
Hozzávalók 4 személyre:
400g zöld (éretlen) papaya vagy mangó (én két mangót vagy
egy nagyobb papayát szoktam venni)
1-2 kisebb, zsenge répa lereszelve
1-2 újhagyma, felkarikázva
2 ek rizsecet
1 ek pirított szezámmag
egy marék friss mentazöld (és/vagy korianderzöld)
sósmogyoró
pirított hagyma (ikeában v aldiban lehet venni)
Öntethez:
2 gerezd zúzott fokhagyma (elhagyható)
1 csilipaprika, felaprítva
1 ek nádcukor
Fél lime leve
1 ek halszósz
1 tk szezámolaj
Elkészítés:
Az öntethez valókat mind alaposan összekeverem.
A papayát/mangót és a répát julienne reszelővel lereszelem,
és elkeverem a rizsecettel.
A zöldségeket a szűrő textil közepére halmozom, batyut
csinálok, és a batyu száját egyik kézzel vasmarokkal fogva, a másik kezemmel a
batyut elkezdem csavarni, a hasát nyomorgatni és nagyon alaposan kipréselek
annyi levet, amennyit csak tudok. Ha jól csináltuk, szinte száraz lesz a
kifacsart papaya. A neheze készen is van.
A szezámmagot serpenyőben megpirítom.
A kifacsart zöldségeket tálba teszem, elkeverem az
újhagymával, a szezámmaggal, és a mentával/korianderrel.
A salátát alaposan összeforgatom az öntettel, tálaláskor a
hal mellé szedem, és megszórom a mogyoróval és a pirított hagymával.
Kezdem komolyan hinni, hogy a lime olyan, mint a vodka vagy a fehérbor: csak jót tehet az étellel.
Vagy az is lehet, hogy a szervezetem kóros lime-hiányban szenved, és most mindent lime-mal követel. Nem tudom, nem is fontos, a lényeg, hogy ami jó, az jó, ez pedig ultraszenzációsanjó.
...és ha ezt még lehet fokozni, az úgy történhet , hogy az ember ebédszünetben sprintel haza, összedobja 30 perc alatt, és a teraszon chillezve költi el. Óigen. Az élet szép. :)
Hozzávalók 2 személyre:
húshoz:
2 db csirkemell (lehetőleg bőrével)
2 szelet bacon, felkockázva
kb 2 ek. méz
kb 2 ek. szezámmag
só, bors
salátához:
2 db érett őszibarack, meghámozva, cikkelyekre vágva („nekünk 4 db, mert mi szeretjük a barackot”)
Elkészítem a dresszinget (mert a hússütéshez is kelleni fog egy egészen kevés belőle): lime levét, lime lereszelt héját, mézet, olajat és a felaprított chilipaprikát összekeverem, enyhén sózom. Fontos: Ennél az öntetnél (mint sok másnál is) az a lényeg, hogy bátran kóstolgassa, alakítsa mindenki egyéni ízléséhez az arányokat, a megadott arány csak a kiindulópont, plusz lehet dupla adaggal is kezdeni, mert el fog fogyni.
Kevés olajat és a bacont serpenyőbe teszem, az olajat felforrósítom, közben gyorsan meghintem sóval/borssal a csirkemelleket, majd közepes láng felett bőrével lefelé piros ropogósra pirítom a húst (kb 5 perc). Megfordítom és további 2-3 percig pirítom a másik oldalát is (kérgesítem, hogy puha maradjon a hús sütés után).
A húst és kisült szafját bacon-östül sütőtálba ültetem. A saláta lime-os dresszingjéből csurgatok 1-1 kanállal mindkét szelet húsra, rákenem a mézet, meghintem sóval, őrölök rá kevés borsot, majd megszórom a szezámmaggal.
10-12 perc alatt puhára sütöm.(Megjegyzés1: nem bőrös csirke esetén alapból szárazabb a csirkemell, így a 12 perc sütésből 7-8 percet letakarva süljön a hús, és utána pirítom rá felső grill/légkeverés funkcióval a mézet. Megjegyzés2 magamnak: olvastam valahol, hogy pirítás után fedő nélkül, 200 fokon kell 8 percig sütni, és az a tuti, majd úgy is kipróbálom.)
Míg sül a hús, a salátalevelet összekeverem a barackkal, meglocsolom a lime-os mézes dresszinggel, alaposan elkeverem.
Tálaláskor a salátát tálra halmozom, a húst pedig felszeletelve a tetejére helyezem.
Kísérőnek valami friss, üde kis fehérborocska remekül megy.
Ott tartottam, hogy... "Az élmények feltöltöttek, az új ízek lendületbe hoztak, a betárolt brit receptmagazinok pedig hónapokra ellátnak inspirációval. Ennek értelmében gourmandula újraéled."
Nem vicceltem. Mindezek összességének egyik első gyümölcse a thai fish curry, amit illene hal currynek mondani, csak az valamiért elég bénán hangzik.
A koprodukciós munkában készült ételhez alábbi megjegyzéseket fűzném:
Az alapötlet remek, viszonylag könnyű is elkészíteni, de az eredeti verzió egyik nagy tévedése, hogy elfeledkezett a lime-ról. Nagy tanulság, tessék felírni a fejekbe: lime minden thai ételbe kell, akkor is, ha a recept szerint nem. Igenis de. Vallom, a lime által új dimenziók nyílnak meg. Pláne, ha korianderzöld is szerepel a hozzávalók között.
A thai zöld curry paszta elkészítése könnyen kivitelezhető otthonilag is, már ha az ember gyűjti a fűszereket, és minden adott hozzá. Ha így van, a kész fűszermassza fagyasztható, javaslom dupla mennyiség készítését, hogy következő alkalommal ne szívjunk (szivassunk mást) a maszatolással és/vagy beszerzéssel (én legalábbis így tettem). Akinek viszont nincsen minden alapanyag a polcon, jobban jár egy remekbeszabott adalékmentes (pl. Asian Gourmet sorozat) Thai green curry tasak megvásárolásával (Little India, Ázsia bolt, stb.). Utóbbi jóval egyszerűbb opció.
A fehér húsú tengeri hal felkockázva könnyen péppé sülhet. Vagy mert bénák vagyunk, vagy mert a hal alkalmatlan a szerepre. Ez(ek) lehet(nek) az oka(i) annak, hogy az én currymben nem látni halkockákat. Megoldás: olyan fajtát kérjünk a pultból, ami kicsit tömörebb, „gumisabb” hússal rendelkezik, VAGY, egyben süssük ki a halat és utólag daraboljuk a kész currybe.
Eredeti receptben nem volt édesburgonya, de szerintem illik hozzá.
4
Thai fish curry
Hozzávalók:
600g fehér húsú tengeri halfilé, megpucolva, felkockázva falatnyi darabokra
2ek kukoricaliszt
kb 2 ek. olaj (mogyoró vagy napraforgó lehet, olivát nem javaslom)
2-3 ek Thai green curry fűszerpaszta (készen vásárolt vagy alábbi, egyszerűsített recept alapján elkészítve)
400ml (1 konzerv) kókusztej
150ml hal-alaplé (helyett nekem most mezei víz, bevallom)
1 db közepes édesburgonya, meghámozva, közepesen apróra felkockázva (kb. 1-1,5 centis kockák)
só, bors
kis marék friss korianderzöld, finomra aprítva
1 lime frissen facsart leve
Thai green curry fűszerpaszta
(eredeti recept itt, 5-6 ek. mennyiséghez - fele kell ehhez az ételhez, többit le lehet fagyasztani)
Az alábbi hozzávalókat turmixolom össze:
4-6 db zöld chili paprika (ha csípőset nem bírja valaki, kierezve)
2 shallott hagyma
5cm-es gyömbér darab megpucolva
2 gerezd fokkhagyma
egy kis marék friss korianderzöld
2 ek citomfű
1 lime leve + reszelt héja
+1 lime reszelt héja
1 ek. koriander mag
1tk. őrölt római kömény
1tk. bors
2 tk. halszósz (vagy szójaszósz)
kb. 3 ek. olaj (ha lehet, nem olíva, hanem napraforgó vagy mogyoró)
Elkészítés:
A lisztben megforgatom a halkockákat, és egy wokban, forró olajon, 4-5 perc alatt aranybarnára pirítom (néha megforgatva). Ha átpirult a hal, kiemelem a wokból és félreteszem.
Ugyanebbe a wokba, a maradék olajra dobom rá az összes zöldséget, és 4-5 percig pirítom.
Hozzáadom a curry pasztát és további egy percig pirítom a zöldésgeket.
Hozzáadom a hal-alaplét (vizet), felöntöm a kókusztejjel, sózom, borsozom. (Az édesburgonya és a kókusztej édessége miatt bátran sózhatjuk, hihetetlen mennyiséget vesz fel)
Hagyom felforrni, az első rottyanásnál közepes lángra teszem és hagyom, hogy a zöldségek puhára főjenek (5-10 perc).
Ha a zöldség megpuhult, belekeverem a korianderzöldet, majd a halat is hozzáadom.
A lime levét a végén, óvatosan adagolva csepegtetem a currybe, kevergetem, kóstolgatom, és ott állok meg, ahol legjobban ízlik. Érzi az ember, hogy mikor kerek az ízhatás, de fél lime leve biztosan elfér ebben a 3-4 személyes adagban.
Eljött az a pont is, amikor az eredetileg vega receptet is húsosra írom át. Szerintem ugyanis a legnagyobb bűn lenne nem finom, porhanyós csirkemell csíkokkal készíteni ezt az ételt. De aki még mindig vega, azt vigasztalja ama tény, hogy az eredeti receptben tofu szerepel.
Amúgy meg annyira hosszú a neve, hogy ki sem fér... Szal: Thai pirított csirke, chilis-gyömbéres-mentás-citromos spárgával, spenóttal és kesudióval. Nnnna. Igen kellemes. :)
Úgy vagyok a spárgával, hogy pont elég belőle ez az egy hónap az évben. Május elején mohón rávetem magam, jönnek a klasszikus olaszos/franciás receptek, de pár alkalom után a lelkesedés alábbhagy, kicsit elegem lesz, nem vagyok én versenyló, szoktam mondani, attól, mert csak egy hónapig méltóztatik teremni, én nem akarok éjjel-nappal spárgát enni. Elvégre annyi minden másnak is most van a szezonja, bendőm viszont csak egy van.
Viszont volt még egy uccsó spárgacsokrom, amihez már marhára nem fűlt a fogam, se rizottóba, se baconnel, sehogysem láttam lelki szemeim előtt a kívánatos végterméket, csak néztem rá bambán, ’veled meg mi legyen…’. Nem túl lelkes keresgélés, aztán hirtelen megakadt ezen a recepten a szemem. Óóó. Ázsiában is esznek spárgát, néééé… (Vascső, tom.) Hogyan is?
Aki hozzám hasonlóan kezd eltelni a már unalomig járatott variációkkal, és valami különlegesebbet is szívesen kipróbálna, annak szívből ajánlom ezt a kicsit sem hagyományos–thai jellegű (táj-jellegű, hehehe) -, spenóttal (szintén szezon!!), kesudióval, szójaszósszal, chilivel, lime-mal, mentával, thai bazsalikommal és gyömbérrel vadított receptet.
menta és thai bazsalikom - nálam... :)
Eredmény: a legszebb, legnemesebb búcsú, amit spárgától vehetek! A hirtelen pirítás következtében a spárga roppanósan friss maradt, a citromos/mentás/chilis együttes pedig kifejezetten felpezsdítette a már megszokott ízeket.Fantasztikus lett, és külön pirospont jár azért is, mert pimaszul gyors és egyszerű. (Az előkészületeket követően (max. 15-20 perc) maga a sütés/pirítás mindössze 5-10 perc, attól függően, hogy tofuval vagy hússal készítjük.)
Tudni kell a csúcson abbahagyni. Viszlát spárga. Jövőre veled, ugyanekkor, ugyanitt.
Három praktikus megjegyzés:
Ez egy stir fry, azaz hirtelen pirított étel. Ez általában kettőt jelent: egy, hogy igen nehéz elrontani,feltéve - és ez egyben a kettes számú feltétel is - hogy minden alapanyagot előre kikészítünk a tűzhely mellé. Ha egyszer beizzítottuk a wokot, onnantól nagyon felpörögnek az események, tilos telefonálni, bort nyitni, virágot locsolni, vagy zöldfűszert aprítani. Illetve persze mindent lehet, csak kár lenne érte.
Basmati rizzsel tálaltam. Ami a fenséges zamata mellett pergősségéről is híres fajta, de mindenkit megnyugtathatok, hogy a basmati rizst is szét lehet úgy főzni, hogy pálcikával-evős állagú legyen. Mivel énkifejezetten szeretek pálcikával enni, picit sem bántam a dolgot.
Mint minden stir fry, ez is azonnal fogyasztva a legfinomabb! Ha két-három adagnál többet készítenénk, a húst megpiríthatjuk egyszerre, de a többit érdemes két részben készíteni. Mindössze 2-3 perccel több idő, de sokkal jobban összetalálkoznak az ízek, ha kisebb mennyiségekben készül!
2-3 ek hoisin szósz (én sukiyaki wok-szószt használtam, de édes szójaszósz is jó)
1 kisebb marék friss mentalevél finomra aprítva
1 kisebb marék friss thai bazsalikom (vagy ha lehet, apró levelű bazsalikom), finomra aprítva
1 kisebb marék snidling, finomra aprítva
Szezám olaj / mogyoróolaj
só
Elkészítés
Minden hozzávalót előkészítek, és a tűzhely mellé felsorakoztatom.
A wokba löttyintek egy kis mogyoró és egy kis szezámolajat (nekem a szezámolaj önmagábam picit tömény, csak azért), és közepesen erős fokozaton felhevítem.
A csirkemell csíkokat (vagy tofut) pár perc alatt megpirítom, majd félreteszem egy tálba.
A wokba megint löttyintek egy kevés szezám- és mogyoróolajat. A forró olajra szórom a hagymát, gyömbért és chilipaprikát, spárgát, sóval meghintem, majd sűrűn kevergetve kb. 1 percig pirítom.
Hozzáadom a fokhagymát, kesudiót, spenótlevelet, és toávbbi kb 1 percig pirítom (a spenót levelek ne fonnyadjanak meg, inkább csak félkészek legyenek!).
Hozzáadom a zöldségekhez a pirított csirkét, belekeverem a lime levét és reszelt héját, valamint a sukiyaki szószt. Kevergetés mellett pirítom még maximum fél percig, eddigre a spenót pont elkészül, de a spárga kívül még éppen roppanós.
Leveszem a tűzről a wokot, belekeverem a mentát, a snidlinget és a bazsalikomot, és ha szükséges lenne, meghintem még kevés sóval.
Köretnek basmati rizset készítek. Rizzsel tálalva 3 fő részére lesz elég.
Sorozat indul! Ha el akarod bűvölni az embered. Ha jó akarsz lenni a lánynál. Ha be szeretnél jönni a szüleinek az első talákozáskor, vagy a sokadik után dobnál fricskát az anyósnak. Az őseid előtt bizonyítanál, vagy olyan hangulatos baráti vacsorákra vágysz, mint amiket a filmeken látni. Az is lehet, hogy szimplán unod a Don Pepe menüjét, és végre ennél egy jót. De nem vagy otthon a konyhában.
Nem gond. Gourmandula – for dummies. (K… :))
Voila, egy egzotikus étel, amihez nem kell gyakorlatilag semmi konyha-akrobatikai tapasztalat, gyakorlatilag elronthatatlan, mégis jön, mint egy tornádó, majd váratlanul üt: nem úgy, mint egy felhergelt inkalszekuritis szekrény, hanem mint egy Suhancos szöveg. Lazán.
Nincs bűvészkedés, nem csalunk, nem ámítunk, nyuszit, E-betűt, műanyag kész-szószt sem húzunk ki a kalapból, kizárólag természetes, friss alapanyagokat használunk. Viszont ahol csak lehet, levágjuk a felesleges kanyarokat: így lehetséges, hogy a paprikás krumpli készítése ehhez képest bonyolultnak tetszik. Az előadás végén pedig besöpörjük a bókokat.
Húsos verzió a végén, hogy senki se pampoghasson.
Amin áll, vagy bukik a dolog- Beszerzés
Majdnem minden hozzávaló megvásárolható bármelyik nagyobb szuper/hiperben, kókusztej mindig a nemzetközi polcok környékén, tofu általában valahol a sajtok mellett, a hűtőpultban.
Legtöbb hozzávaló beszerzési helye tehát egyértelmű, kivéve alábbiakat:
1. Fűszerkeverék:Asian Home Gourmet „indonéz zöldségcurry” (Sayur Lodeh) fűszerkeverék, (lehet, hogy németül van ráírva: Würzpaste für indonesisches Gemüse-Currygericht). Fontos, hogy nincs benne semmi mesterséges anyag, tartósító, színezék, stb., egyszerűen a fűszerek előre ki vannak mérve, és olajjal vannak bekeverve, felhasználásra készen, így nem kell méricskéléssel, reszelgetéssel, pépesítéssel, stb. bajlódni, használata mégsem ütközik az elveimmel (jó étel = friss, természetes alapanyagok). Ez most pont olyan, mint egy termékpromóció, pedig csak a személyes lelkesedés fűti szavaim.
HOL LEHET KAPNI: Little Indiában tuti kapni, de láttam már a márkát Culinarisban, Matchben, sőőt, a Tescoban is (nemzetközi ételek). Majdnem biztos, hogy az Ázsia bolt is forgalmazza (Nagycsarnok, -1. szint).
2. Paratha: Kár lenne kihagyni az élményt. Olajos, levelestészta-szerű, mégis palacsintára hasonlító kenyérlepény, keralai specialitás, hihetetlenül finom; önmagában ill. curryk köreteként is rendkívül népszerű. Little Indiában lehet mélyhűtve kapni, a natúr mindent kenterbe ver, majdnem pont olyan, mint amit Indiában árulnak a pályaudvarokon.
HOL LEHET KAPNI: Az, hogy én eddig csak Little Indiában láttam, nem jelent semmit, de én máshol már nem is keresem. Ha nem kapnál, azért nincs tragédia, tortillával is helyettesítheted, ill. leugorhatsz a gyrososhoz is, hogy a frissen sült pitából/kenyérlepényből adjon neked, csak úgy natúr, elvitelre. Nem fog rád hülyén nézni, másodszorra már egész biztosan nem.
3. Bor: ezen az oldalon Chardonnay-t ajánlanak hozzá (a kókuszcurryhez, és a sütőtökös ételekhez is). Passzolt. Nem úgy, mint a Kadarka (szekszárdi, 2007-es, MP), amit a borboltban ajánlottak az étel mellé. Utóbbi inkább utána esett jól, a malacpóker kísérőjeként.
Indonéz sütőtökös-zöldséges kókuszcurry
Hozzávalók
(kb. 4 személyre)
Kb 1-1,2 kg-os sütőtök
3-4 nagyobb szem krumpli
kb. 15 centis póréhagyma
Kb. 1 dl tej (lehetőleg 2,8 vagy 3,5%)
Kb. 150-200g mirelit zöldbab (úgy is mondhatnám, hogy markolj bele egy nagyobb zacsiba kétszer-háromszor, úgy bőven, na annyi kell nekünk)
1 kocka (asszem 400g) tofu (natúr vagy snidlinges, de semmiképpen ne füstölt)
vagy
500g filézett csirkemell
400ml (1 konzerv) kókusztej
1 tasak Asian Home Gourmet „indonéz zöldségcurry” (Sayur Lodeh) fűszerkeverék
4-5 db mini chili paprika (már ha szeretünk random beájulni egy-egy meglepetés falattól - én igen)
só
1-2 evőkanál olaj (lehetőleg nem olíva, inkább napraforgó)
Elkészítés
Kókuszos zöldségcurry:
A tökről levágom a héját, belsejét kimagozom, és kb 2x2x2 centis kockákra vágom.
Krumplit meghámozom, szintén kb 2x2x2 kockákra vágom.
A tofuról leöntöm a levét, és ezt is 2x2x2 kockákra szelem.
A póréhagymát vékonyan felkarikázom.
A serpenyőt felhevítem (közepesen erős fokozat), és beleöntöm a fűszerkeveréket.
Fél percig pirítom, állandó kevergetés mellett.
Rögtön adom is hozzá a hagymát, meglocsolom a kb 1-2 evőkanálnyi olajjal, gyors mozdulattal elkeverem, majd azonnal rádobom a krumplit, a tököt, és a chili paprikákat is. Átforgatom. (Mindez max további fél perc alatt történik.)
Felöntöm a kókusztejjel, és fél deci tejjel.
Elkeverem, sózom (két bő csipet, így első körben elég lesz).
Fedő alatt 10 percig főzöm, majd hozzáadom a mirelit zöldbabot és a tofut is.
Ha nagyon elfőtt volna a leve, felöntöm még egy kis tejjel (kb fél decivel).
További kb. 10 perc, és ellenőrzöm, valószínűleg puha a krumpli és a tök is.
Kóstolás, utánsózás következik.
Voila!
Köret: paratha
Száraz serpenyőt felforrósítunk: akkor jó, ha a tenyerünket az edény felé tartva szinte már kellemetlen a forróság.
A mélyhűtőből frissen kivett lepényről lehúzzuk a fóliát, és így, magában a serpenyőre dobjuk. Elég olajos a tészta, külön olaj a sütéshez teljesen felesleges.
Pont úgy sütjük, mint a palacsintát, kb. 1 perc az egyik oldal, és kb. 45 másodperc a másik.
Ne lepődjünk meg, a paratha szeret felpúposodni sütés közben, de amint tányérra csusszantjuk, visszalapul.
Csirkés változat:
A csirkemellet vékony csíkokra vágjuk (mondjuk kb. 5x1 cm), felforrósítunk egy serpenyőt, és két kanál olajon hirtelen átpirítjuk a húst. Kb. 3 perc lehet, félidőben forgassunk rajta egyet, utána csekkoljuk, hogy átpirult e. Akkor adjuk a curryhez, amikor a tofut adnánk hozzá.
Tálalás
A képen látható módon, vagy szimplán, a curryt tányérra szedve, és a lepénnyel tunkolva. Ott legalábbis így eszik.
Az lehet, hogy minden út Rómába vezet, de egyre gyanúsabb nekem, hogy Kínából indul ki. Mert hitte volna valaki, hogy még a szusi is tulképpen kínai találmány? Jó, hát én nem.
PICI TÖRTÉNELEM
A szusi szó jelentése savanyú, és az eredeti változat, azaz rizsben és sóban erjesztett hal jellegére utalt. Én nemtom, mi vinne rá, hogy a rizsbe csomagolt, kövek közé préselve hetekig erjesztett nyers halat megegyem... Az éhség nyilván nagy úr. Nem akarok okosabb lenni a kínai bölcseknél, továbbá ez ennyi idő távlatából nem is lenne elegáns, na de éppenséggel füstölhették is volna azt a halat, szerintem a kéményben szárítás sokkal kevésbé hangzik meredekül. Persze ahány ház, annyi szokás. Az mindenesetre ilyen távlatból is érthető, hogy hűtő híján jól elásták. A föld hűsen tart és szagtalanít. Persze az elásós rész magyarázata csupán saját fejlesztésű hipotézis, mert különben nem akarom tudni, miért tettek volna ilyet olyan szerves anyaggal, amit aztán a szájukon át juttatnak a szervezetükbe.
Mondjuk - ha ez bármit is enyhítene a helyzeten - a rizst eredetileg csak az erjesztéshez használták, aztán pedig eldobták. Aztán jöttek háborúk, éhínség, és ahogy ilyenkor lenni szokott, minden falat értékes lett. A rizs a büdös hallal együtt a tányéron landolt, a japánok pedig már ilyen módon honosították meg a mára nemzeti eledelükként számon tartott szusit. Azóta - mindenki örömére - sokat finomodott a szusi jellege és technikája; enélkül aligha tudott volna mára ekkora méretet ölteni a szusi-kultusz, legalábbis a világ konzervatívabb pontjain a 100 napos tojásnál többre a büdös hal sem vitte volna.
A SZUSI ÉS ÉN
Érdekes, hogy általában a szusiról mindenki a nyers halra asszociál, pedig a vega szusik is eszméletlenül finomak tudnak lenni. Illetve hát nemtom, halasat még nem próbáltam, mert az az igazság, hogy szalontüdőre is hamarabb harapnék, mint nyers halra, de akárhogyis, a vega szusi nagy kedvencem. Sok sok wasabival megkenve meg még nagyobb.
Nem olyan régen az Ablakamagrában végre megtanultam elkészíteni, ráadásul úgy adták át a knowhow-t, hogy - hála az égnek - nyers halnak még a közelébe sem kellett mennem. Éljenek a biovega iskolák. Meg persze a homemade szusi.
És ha már a múltkor szóba került az egyes ételek szexiségfaktora, hát elmondanám, hogy a szusi szerintem kifejezetten erotikus kaja, és nem csak akkor, ha egy thai kurva testén tálalják. Pontosabban akkor szerintem konkrétan kicsit sem szexi, se nem erotikus, de hát ez is ízlés kérdése. Legutóbb is autóval vontam párhuzamot, most sem állhatom meg: kéremszépen, a szusi annyira erotikus ételben, mint egy Maserati Ghibli II autóban. (Még több fülledt Ghibli erotikáért ezt a videót ajánlom megtekinteni. prrrrr.)
SZUSI FAJTÁK
I. Maki szusi: a legelterjedtebb fajta, és személyes preferenciáim csúcsvariációja. Valamilyen töltelék, rizsen feltekerve, melyet algalap (nori lap) tart egyben.
Két fajtája van:
Futomaki: kedvesen azt is mondhatnánk, hogy dagimaki, merthogy vaskosabb makifajtát jelent, melybe kettő vagy több töltelék kerül.
Hosomaki: a vékonyabb változat, jellemzően egyfajta, halas/terngeri herkentyűs, vagy egyfajta zöldséggel töltött változat.
II. Nigiri szusi: szintén népszerű fajta, tulképpen egy tenyérrel formált rizsgombóc, melynek tetejére valamilyen feltét került (általában hal, tofu, vagy tojás). Mint azt megtudtam, eredeti változatban a két réteg közé wasabi is kerül.
III. Uramaki: kifordított maki szusi, vagyis az algalapba tekert általában két vagy több tölteléket öleli körbe egy réteg rizs.
HOMEMADE SUSHI KIT (makihoz)
Ellentétben a közhiedelemmel és az erre a tévhitre betonozott hazai szusiéttermek áraival, szusit készíteni nem különösebben költséges vállalkozás. Jó, egy pár dolgot meg kell első alkalommal venni, de a hasonló előkészületek állnak egy curry vagy egy karib tál esetében is. Íme az a pár dolog, ami feltétlenül szükséges az otthoni szusigyártáshoz:
Szusitekerő lap – bambusztekercs (vagy nembambusz?), meglepő módon bioboltoktól kezdve a delikátesz üzletekig csomó helyen kapható, párszáz forintos tétel
Nori lap: általában 10 darabos csomagolásban lehet kapni az algalapot; meglepően sok helyen találkozom vele mostanában, példának okáért a Matchok nemzetközi polcain is látni szoktam. 1 lap 6 szusira elég, tehát nagy valószínűsééggel ez jó pár alkalomra elég lesz.
Rizs (meglepő módon): létezik és pár helyen kapható is speciális szusirizs, mely egy rövidebb, gömbölyű szemű, alakjában rizottórizshez hasonlító fajta, kábé 900 forintos áron, amihez lehet ragaszkodni, de tapasztalaton alapuló szerény véleményem szerint – kergessen meg a japán szusimester - mezei rizs is tökéletesen megteszi… (Én egyszer vettem meg, és soha többet nem fogom, mert szerintem tök fölösleges. Ellentétben a rizottórizzsel, amire kell áldozni, mert valóban máshogy viselkedik, mint az általános "A" rizs.
Rizsecet: azért a tipikus, enyhén savanyú ízért felel, speckóbb boltokban beszerezhető
Wasabi: a japán tormakrém a 4. dimenzió kapuit nyitotta meg az emberiség csípős ízeket kedvelő csoportjai számára: atommegadurván csíp, de hátulról támad, méghozzá olyan egyedi, különleges, orrbizsergetős, fülkipirulús, tarkónvágós, libabőrös, és csak a legvégén könnyezős módon. Mintha egy óriáscsili ölelne szorosan keblére, igazi boldogsághormon üzem. Legtöbb helyen paszta formájában kapható, és tekintve, hogy már 1-2 borsónyi mennyiség is könnyekre fakaszt, valamint, hogy jól reagál a hidegtartásra, egy tubus igen sokáig tehet jó szolgálatot. Egyébként láttam már porállagú kiszerelésben is, nemtom milyen, gondolom az is rendben van, de én még soha nem próbáltam.
Szójaszósz: jófajta szójaszósz (ha lehet, a japán shoyu, de én pölö édes szójaszósszal eszem, és az is nagyon jó).
Savanyított gyömbér: állítólag két szusi között javasolt bekapni egy szeletke japán savanyított gyömbérszeletet, mely a két különböző íz között hivatott felkészíteni az ízlelőbimbóinkat a következő falatra. Ahol kaható nori lap, ott savanyított gyömbér is lesz. Én üveges és zacskós kiszerelésben is láttam, mindkettő rendben volt, kár, hogy én alapból annyira nem szeretem.
Pálcika: nem feltétlenül szükséges, ámbátor a szusievés különleges hangulatához sokat ad hozzá. Ha nem vagyunk jóban a pálcikával, akkor együk bátran kézzel. Akárhogy, csak villával ne.
Töltelék: amit csak akarunk… nyers hal nálam sosem, ellenben a szinte már unalmas uborkán vagy avokádón túl jöhet a pácolt tofu, bármilyen pirított vagy párolt zöldség, szójabab/mungóbab csíra végtelen kombinációja.
HOGYAN KÉSZÜL A SZUSI?
Előkészületek Először készítsük elő a hozzávalókat.
Rizs A rizst alaposan megmosom, és előpirítás nélkül, enyhén sós vízben icipicit túlfőzöm, éppen csak annyira, hogy ne legyenek nagyon pergősek a szemek. Ha kész, tálba teszem, fellazítom egy villával, rizsecettel ízesítem. A rizsecet egyéni ízlés dolga, bánjuk vele csínján, és kanalanként adagolva tapasztaljuk ki, mennyi a pont jó. Aztán az egészet félreteszem hűlni.
Míg a rizs hűl, elkészítem a töltelékeket.
Pár ötlet tölteléknek
Karamellizált tofus 1 doboz natúr tofu
2 ek. szezámmag
Tofupáchoz: 1 ek. szezámolaj kb. 5 ek. szójaszósz 1 gerezd zúzott fokhagyma kb. 1 púpos ek. nádcukor fél lime leve 1 tk. reszelt gyömbér 1 ek. édes csiliszósz
A páchoz valókat jól összekeverem, megkóstolom, ha szükséges, tovább alakítom, majd a csíkokra vágott tofut óvatosan beleforgatom, és legalább 15-20 percig hagyom pácolódni.
Felhevítem a wokot (serpenyő is megteszi). Opcionális, mindenesetre nekem bejött, hogy a páclevet magában fél percig sütöm; ennyi idő alatt a nádcukor picit karamellizálódik, amitől a tofunak különlegesebb lesz az íze. Fél perc után dobom rá magát a tofut és szezámagot, és kb. 2 perc alatt (tofudarabok méretétől is függ) készre pirítom. Ezúttal nem ropogós pirosra, mert szeretem, ha szaftos marad: ha kicsit kezd duzzadni a tofu, akkor már jók vagyunk. Félreteszem hűlni.
Pirított zöldséges
1 db közepes cukkíni, vékony csíkokra vágva (kb. fél centi széles, 2-3 mm vastag) 4 db kisebb répa vékony csíkokra vágva Szójaszósz Szezámolaj Mogyoróolaj
A zöldségeket külön-külön pirítom meg, hogy ne legyen ugyanolyan az ízük, egyiket szezám, másikat mogyoróolajon (de ez igazán egyén- és ízlésfüggő). Felhevített wokba (serpenyőbe) egy kevés mogyoróolajat öntök, és rögtön borítom is rá a répát. Picit pirítom (kb 1 perc), majd rálöttyintek a szójaszószból (kb. 2-3 evőkanál, ill. ízlés szerint). Akkor jó, ha már kezd puhulni, de még ropogós: ilyenkor szedem ki egy tálba.
Jöhetnek a cukkínik, de érdemes két sütés között gyorsan kiöblíteni az edényt, hogy a maradék szósz ne égjen rá az újabb adag zöldségre. Cukkínit meglocsolom kevés szezámolajjal , fél perc pirítás után jöhet a szójaszósz, majd a csíkokat éppen roppanósig pirítom, majd a sült répák mellé fektetem hűlni.
A kedvencem: Mungóbabcsírás - japán (édes)savanyúságos
1 doboz mungóbabcsíra (vagy szójababcsíra) 1 csomag japán savanyúság (szégyen és gyalázat, nem tudom a nevét, édeskés savanyúság, műanyag tasakban kapható pölö Culinarisban)
A csírát kevés mogyoróolajon, kb 2-3 evőkanál szójaszósszal elkeverve hirtelen pirítom, kb. 1 percig. Ne tovább, mert éppen csak megpirítani szeretnénk! Ha tovább tesszük ki hőnek, akkor minden olyan kvalitását feladja, ami miatt szeretjük (friss, ropogós): elfő az összes leve, összecsoffad, rágós és nem mellesleg randa lesz. Kiveszem hűlni.
A savanyúságot majd csak tekeréskor használom, a csíra alá kanalazom a rizságyra, és így tekerem fel.
A SZUSITEKERÉS
Hogyan?
Először is felesleges parázni, nem nagy ördöngösség, menni fog. Sokfajta tekerési mód létezik, nekem ez a módszer vált be (kattints az egyes grafikákra, és animálva megtekinthető lépéseként a technika), de mindenféle változat mindenféle módozata könnyen megtalálható a youtube-on, lehet válogatni.
Sajnos nem tudok saját videóval szolgálni, de ez a videó elég lényegretörő, és elég közel áll az én technikámhoz.
Ráérzésen kívül segít nem elbukni, hogyha alábbi szabályokat betartjuk:
jó szorosan fogjuk a tekercset tekerés közben
ha nem akarunk túl sok tölteléket gyömöszölni egy tekercsbe
ha nem teszünk rá túl sok rizst (max 1 centi legyen a rizstakaró)
Action, step by step:
Egy nagyobb deszkára kifektetem a tekerőlapot.
Karnyújtásnyira teszek egy kis tál vizet, egy kanalat, éles kést és egy kéztörlőt (később már nem akarunk a maszatos kezünkkel nyúlkálni).
Előveszek egy nori lapot, és simább, fényesebb oldalával lefele, érdesebb oldalával felfele a tekerőlapra fektetem (fordítsuk fény felé, ha nem lenne egyértelmű; egyébként az).
A legalább langyosra hűlt rizst rákanalazom a nori lap alsó kétharmadára, lenyomkodva kb max 1 cm vastagon (minél vékonyabb, annál könnyebb feltekerni ez különösen az elején számít), egyenletesen, egészen a szélekig. A nori lap felső negyedét azért kell szabadon hagyni, mert az lesz a „ragasztócsík”. Tipp: ha a kihűlt rizs kezdene ragadni, nyugodtan spricceljük meg egy kis vízzel, úgy könnyebb vele bánni.
A téglalap alsó felébe, úgy két centire az alsó széltől, tegyük fel a tölteléket. Pl. 1-1 szál zöldség, vagy 1 csík tofu, vagy a savanyúság, és annak a tetejére egy kis csíra. Lényeg, hogy ne legyen széles, se magas, tényleg csak egy-két csík legyen a töltelék, viszont az fusson egészen végig, széltében (hogy darabolás után mindenhova jusson a finomságokból).
Az ujjbegyeinket nedvesítsük be (odakészített kis tálka vízbe mártsuk az ujjainkat), majd a nori lap felső, üresen hagyott szélét tapogassuk végig a nedves ujjainkkal. Nem kell áztatni, de legyen egyenletesen nedves az algalap (hiszen csak akkor fog tudni ragadni).
Alul fogjuk meg a tekerőlapot, és kezdjük el óvatosan felhajtani, úgy, hogy a töltelék ne csússzon el feltekerés közben (ujjunkkal fogjunk alá).
Az alakuló rizshengerre óvatosan, de határozottan ráfogunk (rúd kb ¼ és ¾-nél, minál nagyobb területet átfogva), és lassan, szorító fogás mellett feltekerjük. Ha jó szorosan tekerjük, a töltelék elég tömör és feszes lesz, hogy a végén a szusi ne akarjon szétesni az első adandó alkalommal, ill. a nori lapnak könnyebb dolga lesz a tekercs összetartásában.
Ha a nori lap felső, rizsmentes negyedéhez értünk, megint jól szorítsunk rá, és egy picit oda-vissza tekergessük a tekercset, hogy a „ragasztócsík” jól odatapadhasson a tekercshez.
Pár másodperc szorítás után óvatosan gördítsük ki a tekerőlapból a szusitekercset, és tegyük egy tányérra.
Készítsük el ugyanígy az összes tekercset, majd ha készen vagyunk, vízbe mártott éles késsel (akárcsak a tortát, a szusitekercset is szebben lehet felvágni nedves késsel) először vágjuk ketté a tekercseket, majd a „feleket” is felezzük meg. Egy tekercs 6 szép szusit tesz ki.
TÁLALÁS
Elvileg a szójaszószt pici tálkákba öntjük, ebben egyenletesen elkeverünk egy borsónyi wasabit, majd ebbe a szószba mártogatva esszük a tekercseket. Tehát mindenki kapjon egy kis tálkát, amiben ízlése szerint kikeverheti a saját szójás-wasabis szószát. A wasabival óvatosan bánjunk, aki érzékeny a csípősre, az még ennél is jobban higítsa. Aki viszont bírja a wasabi-rúgásokat, a pasztát teheti egyenesen a szusira is, és csak utána mártsa a wasabis szószba. (Eufórikus élmény, ellenben szemsmink tuti sérül. Ez persze nem sminkelő nők és férfiak számára egyáltalán nem szempont.
Tegyük ki a gyömbért is, hogy legyen annak, aki igényli. A szusit megfogjuk a pálcikákkal, és a szószba alaposan beletunkoljuk, és már ehetjük is.
***
A leírás bonyolult, a készítés egyáltalán nem. Pici gyakorlat kérdése az egész… Mindenkinek jó szórakozást kívánok a saját szusi készítéséhez!
ps a fotóról: igazi gasztroblogger koprodukció... nagy köszönet Moha és Sáfránynak, a gyönyörű kölcsöntálért, és persze Dolce Vitának, aki volt olyan kedves, és lefotózta a piknikre készített szusijaimat. :)
Ha jobban meggondolom, az én értelmezésemben bármi elfut „saláta” kategória alatt, amiben van nyers/főtt zöldség/gyümölcs és a nagyobbik hányada a fogásnak hideg. Mivel a hétköznapjaim meghatározó táplálékáról van szó, az évek alatt meglehetősen sokfajta változatot fejlesztettem ki (ld. pölö saláta címszó alatt jegyzetteket). A rengeteg variációnak azonban eddig mindig volt egy közös nevezője: hogy céltudatosan, már első körben salátának készültek. De ki gondolta volna, még mindig van új a nap alatt! A lustaságnak, a melegnek, és a csillagok állásának eredményeképpen mától eggyel több válfaját jegyzem a műfajnak: a maradékból készült, riszájkling salit.
Történt ugyanis, hogy a tegnapi piknikre ipari mennyiségű szusival készültem, és ebből adódóan maradt nem kevés felhasználatlan töltelék (szusi recept coming soon). Megvolt már a felhasználási ötlet is, asian style tésztát terveztem készíteni belőle, ellenben a nagy meleg feat. 3 óra bringázás után nem akaródzott meleget enni, no meg itt van Dolce Vita remek salátás VKF kiírása is, gondoltam, egyszer akár időben is elküldhetném rá a receptet (!!!); az alternatív felhasználást illetően több szempontból is óriási volt a kísértés…
Szal hirtelen ötlettől vezérelve fogtam, hűtőből ki, tálban minden összekever, lefotóz, és jóízűen bepálcikáz. Elkészítés: fél perc. Oké, sokat lendít a dolgon, ha előtte való nap szusit, de legalábbis sült zöldségeket készített az ember. De külön is megéri az egyáltalánnemisolyansok babrát, mert nagyon finom lett.
Ázsiai sült zöldséges, karamellizált tofus saláta
Hozzávalók 4 személyre 1 db közepes cukkíni, zsülienre vágva 4 db kisebb répa, zsülienre vágva 1 doboz natúr tofu Szójaszósz Szezámolaj Mogyoróolaj 1 doboz mungóbabcsíra
A tofu pácolásával kezdem. Alaposan összekeverem a páchoz valókat (szemre ment, szal a fenti mennyiség az irányadó, de lehet és tanácsos kóstolni és utánigazítani, ízlés szerint), majd a csíkokra vágott tofukat meghempergetem a szószban.
Míg érnek az ízek, a zöldségeket sütöm meg, külön-külön (hogy ne legyen ugyanolyan az ízük, egyiket szezám, másikat mogyoróolajon sütöm, de ez igazán egyén- és ízlésfüggő). Felhevített wokban (serpenyőbe) öntök egy kevés mogyoróolajat, és rögtön borítom is rá a répát. Picit pirítom (kb 1 perc), majd rálöttyintek a szójaszószból (kb. 2-3 evőkanál, ill. ízlés szerint). Akkor jó, ha már kezd puhulni, de még ropogós: ilyenkor szedem ki egy tálba.
Jöhetnek a cukkínik, de érdemes két sütés között gyorsan kiöblíteni az edényt, hogy a maradék szósz ne égjen rá az újabb adag zöldségre. Cukkínit meglocsolom kevés szezámolajjal , fél perc pirítás után jöhet a szójaszósz, majd a csíkokat éppen roppanósig pirítom, majd a sült répák mellé fektetem.
Újabb woköblítés, majd újra felhevítem az edényt. Opcionális, mindenesetre nekem bejött, hogy a páclevet magában fél percig sütöm; ennyi idő alatt a nádcukor picit karamellizálódik, amitől a tofunak különlegesebb lesz az íze. Fél perc után dobom rá magát a tofut is, és kb. 2 perc alatt (tofudarabok méretétől is függ) készre pirítom. Ezúttal nem ropogós pirosra, mert azt szerettem volna, hogy szaftos maradjon: ha kicsit kezd duzzadni a tofu, akkor már jók vagyunk.
Ja, a mungóbabcsíra. Ami lehet szójabab csíra is, de én most ezt kaptam le a polcról. Gyorsan kevés mogyoróolajon, kb 2-3 evőkanál szójaszósszal elkeverve hirtelen pirítom, kb. 1 percig. Ne tovább, mert éppen csak megpirítani szeretnénk! Ha tovább tesszük ki hőnek, akkor minden olyan kvalitását feladja, ami miatt szeretjük (friss, ropogós): elfő az összes leve, összecsoffad, rágós és nem mellesleg randa lesz.
Répát, cukkínit és tofut elkeverem; biztos ami ziher, a pirított csírát nem adom hozzájuk, amíg tényleg teljesen ki nem hűlnek. Ezután pár óra a hűtőben, és már lehet is készíteni a pálcikákat.
Egyébként – természetesen - melegen, köretként (húsevőknek), vagy éppenséggel egytálételként kínálva is tuti befutó, ráadásul ebben az esetben ténylegesen gyorsan elkészítető.
Mint azt már az előzetes multikulti piknikes beszámolómban is említettem, ezt az ételt ilyen fomában egy háromnapos őserdőtúra egyik ebédjeként porszívóztam be, az erdő közepén, egy kis patak partján felállított, bambuszból tákolt pihenő árnyékában. Fél nap intenzív túra után sok mindent meg tudnék enni, de ez a körülményekhez képest is gyanúsan finomnak tűnt.
Thaiföldi túra emlékkép, rajta az eredeti verzióval
Azóta persze számtalanszor készült sült tészta a konyhámban, de banánlevélbe most csomagoltam először.
Banánlevélről röviden annyit érdemes tudni, hogy rendkívül strapabíró, és mind sütéshez (pölö banánlevélbe gyöngyölt banános rizs parázson megsütve, aka sticky rice), mind tálaláshoz (tányér) előszeretettel használják minden olyan kultúrában, ahol a banán megterem. Ők praktikumból, én most egzotikum-növelő faktorként, esztétikai okokból emeltem a menübe. Kapható az Ázsia boltban (fagyasztóban) ill. láttam már a Little Indiában is (ezittareklámhelye).
Thai sült tészta banánlevélben 4 személyre
Ha nem mirelitből készítjük
(érdemes kipróbálni, sokkal finomabb): 1 csomag thai/kínai fél-vastag tojásos tészta (thai noodles) 3-4 evőkanál őrölt mogyoró 2-3 marék borsó (most friss), vagy cukorborsó 4 szem gomba, felaprítva 5-6 szár bébikukorica felaprítva (konzervben lehet pölö kapni) fél-1 bambuszkonzerv (jól átmosva!) fél szem sárga és fél szem piros kaliforniai paprika, vékonyan felcsíkozva 1-2 gerezd zúzott fokhagyma (ill. ízlés szerint) hagyma (opcionális)
Húsos változathoz:
Aki hússal enné, csíkokra vágott, zúzott fokhagymás,
borsos olajban pácolt, csirke/pulykamellet is süthet hozzá.
Ízesítéshez: 2-3 szem lime szójaszósz ízlés szerint mandulaolaj a sütéshez szezámolaj a végén, ízesítéshez, ízlés szerint édes chiliszósz 2-4 evőkanál őrölt sósmogyoró őrölt chili kevés bors friss korianderzöld finomra vágva
Tálaláshoz:
1 csomag banánlevél
(nem kell hozzá az egész csomag, maradékot le lehet fagyasztani egyéb kreatívkodáshoz)
Forraljunk vizet a tésztának, és fajtától függően készítsük el (beáztatjuk vagy főzzük).
Felhevítjük a wokot, és az apróra vágott zöldségeket hirtelen megpirítjuk a nagyon forró olajban. (Ha húsevő barátoknak készítem, a pipihúst kb 1-2 percig magában pirítom.) Pirítás közben szójaszósszal öntözzük meg. Gombát, bébikukoricát és bambuszt kb. 2 perccel később szoktam beletenni, hogy pont ugyanakkorra legyen jó, mint a többi zöldség.
Tésztát gyorsan leszűrjük, és szezámolajjal megöntözzük, majd a zöldségekkel összekeverjük.
Az ízesítés innentől nagyon ízlésfüggő. Fontos, hogy a már sokszor említett 5 alapízből minimum négynek jusson szerep, így lesz harmonikus a végeredmény. Tehát: a sósság érdekében ne sajnáljuk belőle a szójaszószt, a savanykás ízért a lime kifacsart leve fele (1-2 db leve biztosan elkél bele), az édességet a chiliszósz adja, és természetesen a chili sem maradhat ki, ha igazi thai sülttésztában gondolkodunk. Sokan tesznek bele halszószt, én a szagától is rosszul vagyok, de ezt mindenki maga kell, hogy kitapasztalja. Végezetül szórjuk meg őrölt sósmogyoróval.
Mire ügyeljünk? Ez sült tészta, tehát lehetőleg addig pirítsuk, míg a leve szinte teljesen el nem fő. Ne legyen száraz, de szósz se álljon a wok alján, az azt jelenti, hogy még nem pirult eleget. Nem csak azért fontos ez, mert így kerül ideális állapotba a tészta a szállításhoz, hanem elsősorban azért, mert így autentikus.
Tálalás
A piknikre való tekintettel téglalapra metszett banánlevélre halmoztam a tésztát, és helyes kis csomagokat hajtogattam belőle. Nekem kötelék nélkül is megtartotta magát, de az eredeti változat anno vékony spárgával is át volt kötve. A szállítást tökéletesen bírta, hibátlanul viselkedett.
Evőeszközként én most pálcikát vittem, mert mint azt már írtam, a Tabán flórája viszonylag kevés, a helyszínen metszhető zsenge bambuszszárral büszkélkedhet.
Ja, tálaláskor adjunk hozzá egy-egy gerezd lime-ot mindenkinek, abból szerény véleményem szerint egyszerűen sosem elég.
.jpg)
Ha jobban meggondolom, az én értelmezésemben bármi elfut „saláta” kategória alatt, amiben van nyers/főtt zöldség/gyümölcs és a nagyobbik hányada a fogásnak hideg. Mivel a hétköznapjaim meghatározó táplálékáról van szó, az évek alatt meglehetősen sokfajta változatot fejlesztettem ki (ld. pölö 
