Körtés-édeskömény gumós sütőtök krémleves

Édeskés, savanykás, sós és csípős. Ez a koktél mindig jöhet. Nem csoda, hogy ez a körtés-édesköményes sütőtök krémleves az egyik kedvencem lett ezen a télen, és tőlem szokatlan módon már meg sem tudom mondani hányszor készítettem idén. Munka után hazaesve, farkaséhesen kép sose készült, pedig első találkozás után tudtam, hogy ez hosszú kapcsolat lesz. Most pótolom a lemaradást, ennek a levesnek az életemben a helye.

Persze éhesen, kapkodva készítve mindig adott a rögtönzés, ezért hol így, hol úgy mindig eltérek ettől az alaprecepttől. Próbáltam vízzel, alaplével, almalével, édesebben, csípősebben, rómaiköménnyel fűszerezve, sőt egyszer még úgy is (akkor nem siettem annyira), hogy a tököt külön, előre megsütöttem. Mindig, mindenhogy kedvemre való lett. Fontos megállapítás (bár a fotóról pont lemaradt): a krémes joghurt nagyon kell bele a végén.

Hozzávalók (kb 6 főre):

2 db póréhagyma, megpucolva, felkarikázva

kb 1 db kisebb / közepes méretű sütőtök, meghámozva, 2 centis kockákra aprítva

2 db nagyobb körte (lehetőleg ízesebb, szaftosabb fajta, mint az anjou vagy bartlett), meghámozva, kimagozva, felkockázva

2,5 cm hosszú gyömbérdarab, megpucolva, felkockázva

Alma vagy körte cider (opcionális, én nem helyette, de jobb hílyán 100% almalét teszek bele)

1,2l víz (vagy kevés alaplé és víz)

Krémes joghurt (pl. török) a tálaláshoz

1 db édeskömény gumó, megtisztítva, felaprítva

Chili paprika nagyjából kierezve, felaprítva

Frissen őrölt fekete bors

Őrölt fahéj a tálaláshoz

Tengeri só

Sózatlan vaj

Elkészítés:

• Közepes láng felett megolvasztom a vajat egy lábosban, és a póréhagymát meg dinsztelem rajta.  
• Hozzákeverem a tököt, körtét, édesköményt, gyömbért, fél ek. sót, és az egészet felöntöm 1,2l folyadékkal (talán a legjobb a víz, vagy alaplé és víz fele-fele arányban). Forráspontig hevítem, aztán alacsonyabbra veszem a hőt és addig főzöm fedő alatt a levest, míg minden meg nem puhul (kb 25-30 perc).
• A lábost félrehúzom a tűzről, és botmixerrel pürésítem. A sűrűséget almalével (vagy eredetileg ciderrel, vagy vízzel) lazítom.
• Sózom és borsozom, amennyiben még szükséges, és belekeverem az aprított chilit is.
• Tálaláskor egy kiskanál joghurtot kanalazok a levesbe, és meghintem egy csipet őrölt fahéjjal is, ezt utána mindenki elkeveri magának. 

Nyári baszk bazsalikomos csirkeraguleves

Miközben csendesen gyöngyözött a fedő alatt, azon töprengtem, vajon milyen nemzet jegyezheti ezt a ragulevest. Gondolom spanyol – foglaltam magamban állást. Aztán rá pár órával kezembe került valami női magazin, ahol megláttam egy ehhez a leveshez kísértetiesen hasonlító variációt, amit baszk címkével illettek. Hát akkor legyen baszk.

Eddig a baszkokról két dolog jutott eszembe: az Athetic Bilbao focicsapat és nagy szerelmem, a bilbaoi Guggenheim múzeum (ahol még nem jártam, de ahová egyszer biztosan eljutok).

Most inkább a foci köti le a figyelmem, lázban égek (kivételes öröm az ember életében, amikor örök kedvence éppen nyerő fázisban van), focizzunk hát egy kicsit. Mert az Athletic Bilbao érdekes egy csapat ám! Egyfelől a Realon és a Barcán kívül az egyetlen csapat a spanyol ligában, aki fennállása óta (1928) az első osztályban játszik (azaz egyszer sem bukott le alsóbb osztályba 2010-1928=82 éve!). Ez nagy dolog, bár igaz, az utóbbi években nem egyszer sokkal inkább az isteni szerencse, mint az első osztályhoz méltó színvonalú teljesítmény tartotta őket a Primera Divisiónban, de attól még vitathatatlanul elit körbe tartoznak. Másik érdekesség, és ez egyben tovább emeli teljesítményük értékét, hogy bár üzleti alapokon nyugvó vállalkozásról van szó, a klub tartja magát a kizárólag baszk utánpótlás elvéhez. A sokáig merev igazolási szabály (cantera) annyiban lazult az utóbbi években, hogy a klub ma már olyan játékosokat is leigazolhat, akik bár nem rendelkeznek baszk felmenőkkel, de baszkföldi futballiskolában lettek képezve (persze kivételek korhoz és körülményekhez mérten mindig akadtak, például mikor Franco tett kísérletet a spanyolországi kisebbségek beolvasztására). Azaz ez a csapat úgy tartja magát a liga első osztályában, hogy egy meglehetősen szűk terület még szűkebb keretéből válogat(hat) csupán. Se spanyolok, se más nemzetiségűek nem játszhatnak a csapatban, csakis Baszkföld futballistái. Ez aztán a nemzeti öntudat és büszkeség kiteljesedése! Real drukkerként is csípem a tartásukat.

Ráadás tudásmorzsa

Tudtátok, hogy Eva Perón vagy Ernesto Che Guevara is Baszkföldről származik? Én nem…

Vissza a leveshez: bár nem bír történelmi súllyal, de szeretjük és helyén értékelendő, mint igen hálás, nyaraló-ill. nyaralás-kompatibilis egytálétel. Nem kell vele sokat lacafacázni: strandról/napozástól kimerülve, konyhába beesve, még bikiniben 10 perc alatt (1 fő kuktával kalkulálva), szó szerint összedobható. Míg fő, simán belefér egy jó zuhany és teljes piperkészés,  így az asztalhoz már frissen, üdén, szúnyogírtóval illatosítottan ülhetünk (senki ne felejtsen a fülébe is kenni/fújni egy adagot). És ha már nyaraló, nem utolsó szempont, hogy a főzési folyamat során használt, mosogatni való eszközök száma is kimerül egy darab fazékban, 1 darab vágódeszkában és 1 darab szeletelő késben.

Tipp: másnap is remek!

Megjegyzés: a recept a spanyol kategóriába került besorolásra. Vegyük úgy, ez inkább csak kényelmi/földrajzi kérdés, nem pedig kisebbségi/nemzeti. Ezúton kérek elnézést minden öntudatos baszktól és a témára érzékeny népektől.

Nyári baszk bazsalikomos csirkeraguleves

Hozzávalók 4 személyre:

kb. 2 ek olívaolaj

8 csirke felsőcomb (bőrével)

1 közepes fej vöröshagyma, megpucolva, félbevágva

1 ek liszt

2 piros kaliforniai paprika, felkockázva

3-4 szál répa, felkarikázva

kb. 12 db közepes méretű újkrumpli, félbevágva

150ml száraz fehérbor (olyan, amilyet örömmel meg is innánk!)

200ml csirke alaplé (vagy ha nincs, víz)

1 nagy marék bazsalikom, durván felaprítva

Elkészítés:

• Egy nagy edényben olajat forrósítok. A csirkéket megszórom kevés liszttel, és közepesen erős láng felett mindkét oldalukat aranybarnára pirítom (először érdemes bőrével lefelé pirítani, majd utána megfordítani, és lepirítani a húsos oldalát is).
• Hozzáadom a krumplit, répát és a paprikát, és kb. 3-5 percig tovább pirítom, kevergetés mellett.
• Felöntöm a borral és az alaplével, beldobom a hagymát, sózom és borsozom. Fedő alatt minimum 30 percig főzöm (nekem most kb. 45 perc volt, ez erősen edény és tűzhely-függő). Lényeg: akkor van kész, mikor a csirke megpuhult (a csontjáról szinte érintésre leválik) és az összes zöldség is jól megfőtt.
• Belekeverem az aprított bazsalikomlevelet, és további 5 percet főzöm. Ha kell, lehet még ízlés szerint sózni.

Kenyérrel ettük, szuper volt.

Fríz mentás cukkíni krémleves

Imádom ezt a vénasszonyos nyarat: 20-25 fok, napos, szikrázóan kék ég, de a hűvösebb reggeleken már érezni a levegőben azt a jófajta „hideg-szagot”. Pólóban indulok munkába, de már sálat kanyarintok a nyakam köré, és a cipellőm sarka asztali cetligyűjtő karóként szedi elhullott levél áldozatait. Mint a vihar előtti csend, minden békés, de valami készül, tudjuk, hogy egyszer csak kíméletlenül lecsap ránk a tél, az eső, a szürkeség. Én addig is minden cseppjét kiélvezem ennek a már-már szürrelálisan szép időszaknak.

Mi köze ennek a leveshez? Spontán, a képek hangulatáról jutott eszembe. Persze most mondhatnám, hogy a levest az "őszi nap ragyogása ihlette", de igazából csak arról van szó, hogy volt egy magát megadni készülő cukkíni a hűtőben, meg egy csokornyi ájulófélben levő menta a teraszon, amit azonnali hatállyal fel kellett dolgoznom. :)

És akkor a leves.

A zöldborsó-menta párosról már sokszor és sokan elmondták, hogy szép kis társulás. Jelentem, a menta cukkínivel alkotott frigye nemkülönben remek duó.

Én most sárga cukkínivel készítettem, de mielőtt érzékeny lelkületű olvasóim szitokbombát hajítanának felém a beszerezhetetlen alapanyagok használata miatt, jelentem, hogy

1) a sznobériának ható sárga cukkíni használata merő véletlen: ajándék K házi veteményeséből (God bless K), ami kezdett megfáradni a hűtőben, sos kellett tehát vele kezdeni valamit, így került a levesbe;

2) a szín csak esztétikum, ízre amúgy nincs különbség a két fajta között.

Azaz mezei zöld cukkínivel hasonlóan siker várományos ez a Fittipaldi gyorsaságával elkészülő, egyszerűségében nagyszerű leves.

Na és akkor a leves eredete. Merthogy ez egy fríz leves. Cikinemciki, nekem konkrétan lövésem sem volt, hogy az mi, de meggugliztam, és most már értem, hogy hol dolgozik G. :) Frízia ma az Északi-tenger délkeleti partjainak gyűjtőneve. Hollandiában a mai napig él a fríz nyelv és kultúrájukat is buzgón ápolja ez a napjainkra méretét és befolyását tekintve is jelentősen összezsugorodott népcsoport. Akit érdekel a téma, kattintson ide, szerintem annyira nem érdekes, de hát nem vagyunk egyformák.

Csendben és zárójelben tenném fel a kérdést, hogy egy erősen tájidegen cukkíni és menta alap ugyan mitől és hogyan lett egy – és ezért most a frízek tuti megvernének - alapvetőn holland vidék nemzeti levese, no de ez a furcsaság nem változtat a tényen, miszerint az íze egész egyszerűen remek.

Mentás cukkíni krémleves

Hozzávalók:

(4 személyre)

(Ötletet innen vettem)

1 nagyobb (kb fél kilós..? 30x4cm...?) cukkíni, felkockázva

1 nagyobb fej vöröshagyma, durván felkockázva

1 kövér gerezd fokhagyma, durván felaprítva

1 közepes méretű krumpli, egészen apróra vágva (eredetiben nincsen, de szerintem enélkül túl híg lenne a leves, én pedig a krémesebb, pürésebb állagot kedvelem)

2 cup tej

2 maréknyi friss menta, finomra aprítva

só, fehérbors ízlés szerint

kb. 2 cup alaplé (inkább hús, de lehet zöldség is; húsleveskockából ez 1 db-ot jelent)

2 ek olívaolaj/vaj

Elkészítés:

• A hagymát a zsiradékon megdinsztelem.
• Hozzáadom a fokhagymát és a cukkínit, és kb. 1-2 percig pirítom – nagyon fontos, hogy ne kapjon oda (közepesen erős láng még ok).
• Beleszórom az egészen apróra vágott krumplit, sózom, egyet-kettőt kavarok rajta.
• Felöntöm a tejjel, és óvatosan felforralom (vigyázat, tej könnyen odakap), majd hozzáadom a (lehetőleg már forró) húslevet.
• Fedővel letakarva főzöm addig, míg a krumpli meg nem puhul. (Addigra a cukkíni is megpuhul). Ez kb 8-10 perc.
• Ha kész, botmixerrel pürésítem, ha kell, utánsózom.
• A finomra vágott mentát a legvégén szórom bele, és alaposan elkeverem. Itt jönne a fehérbors is a képbe, de én erről megfeledkeztem. Biztos úgy is finom. Megjegyzés: az eredeti recept a mentát a pürésítés előtt teszi bele, nekem így jobban tetszett, de ez már részletkérdés.
• Azonnal tálalom, hogy a menta intenzív íze teljes fényében érvényesülhessen.

Most vega vagy nemvega? + india répakrémleves

Kicsit eltűntem. Ennek több oka van. Egyik sem az, hogy nem eszem.

 

Szóval némaságom fő oka, hogy kapcsolatunk Billel válságba jutott egy pár hete, és bár virtuális memóriának továbbra is híján vagyok, a laptopomat már be lehet legalább kapcsolni. Ennek 3 hét nélkülözés után hatványozott értéke van.

 

A géppara mellett alkotói válságot is élek, vagy legalábbis valami olyasmit.

 

Aki olvas, tudja, hogy mostanában a hústéma nagyon foglalkoztat. Ez egy alapvetően vega blogon érdekes indítás, tudom jól, de hát nemtok micsinálni, ez van. :)

Elvileg ugye sok éve vega vagyok, minden hit és meggyőződéstől mentes, ösztönös száműzetésem azonban mostanában megszűnni látszik.

Húsvétkor jött a belső hang (semmi prózaiság, szimplán az, hogy ’Húst akarok!’), a következő percben meg már mohón kentem a kalácsra nagynéném világbajnok májpástétomát. Mondhatom, hogy az esemény nagyságához méltó, nagyon szép comeback volt.

 

Most meg már ott tartok, hogy másra sem tudok gondolni, mint hogy húst ide. Paprikás csirkéről fantáziálok, meg töltött kápira vágyom extra tejföllel. Szal most próbálom megérteni magam. Komolyan, teljesen meg vagyok zizzenve. 

 

Érdekes folyamat egyébként kibogozni, vajon mi hozta a fordulatot. Nem, nem vagyok terhes. Az magyarázatnak önmagában amúgy is túl egyszerű lenne. :) Asszem a belső egyensúllyal kapcsolatos a dolog. A belső egyensúlyom az elmúlt időszakban szépen csendben, diszkréten átlényegült, újrafogalmazódott. Valami olyasmi történhetett, hogy a súlypont valami miatt mostanra elgémberedett, így pozíciót váltott, áthelyeződött, és én ehhez  az újrarendeződéshez alkalmazkodom, tudat alatt és felett egyaránt.

Persze rögtön felvetődik a kérdés: lehet, hogy a húsnemevés egész végig csak valami megborult balanszot igyekezett rendbe hozni, amire most már nincsen szükség? És akkor mi váltotta ki, miért most történik mindez? Mondhatnám, hogy nem tudom, de azt hiszem, sejtem.

 

Csak még ízlelgetem a dolgot. Kíváncsian szemlélem magam, ill. hogy mik történnek. Aztán majd meglátom, hogy múló szeszélyről, vagy komolyabb, hosszútávon is maradandó változásról van szó. 

 

Na váltsunk témát. Elég stílszerűtlenül... :)

 

Kókusztejes, kesudiós répakrémleves

 

Igen, ez az előbbi sorok gondolatmenetével teljesen szembe menve még vega. Viszont nagy kedvenc, amit régóta készülök archiválni, úgyhogy most megragadom az alkalmat, és idepésztelem, hogy legyen valami értelme is ennek a beírásnak. (Kép is készült, nem is egyszer, de valahogy annyira ronda lett mind, hogy hagyjuk.)

A kókusz-kesu párosról nem lehet elég bőrt lehúzni. Olyannyira megbízhatóan killer, hogy gyakorlatilag bármit melléjük lehet társítani, egészen biztos, hogy jó lesz. 

Ezt jó tudni, mert önmagában az, hogy ’répakrémleves’ nem hangzik túl vonzóan. Mondjuk ha valaki már bizalmat szavazott a(z all time favourite) narancsos-répalevesnek vagy az ananászos répalevesnek, biztosan könnyebben elhiszi, hogy ez a változat is igazi örömforrás. Kanapéra odakucorog, puffra lábat fel, takaróba lábat beteker, és szépen lassan elkanalazgat. Még egy jó film, és nincs nagyon hova tovább fokozni. 

Ja, főzés közben nem érdemes kóstolgatni, első alkalommal olyan kesernyés volt nekem is, hogy azt hittem, kloziba megy az egész, de aztán egyszer csak összeértek a végek, lekerekedtek az ízek, és a fazékon úrrá lett a harmónia.

 

 

Hozzávalók

2 ek. olaj/vaj/ghí (véletlenül se olívaolaj!)

2 db közepes fej vöröshagyma, felaprítva

2 db zellerszár, felaprítva (opcionális)

3 fej fokhagyma, felaprítva

1/4 cup friss gyömbér, felaprítva

1 ek curry

1 tk fahéj

1 tk kurkuma

1 tk őrölt koriander

1/2 tk római kömény

1/2 cup kesudió (lehetőleg natúr)

70 dkg hámozott répa

6 cup alaplé (zöldség)

400 ml kókusztej

Só, chili, limelé ízlés szerint

 

Elkészítés

• A hagymát a zellerrel, fokhagymával és a gyömbérrel 2 ek zsiradékon addig pirítom, míg a hagyma aranybarna nem lesz. (kb 10-15 perc, közepes láng)
  
• Hozzáadom a fűszereket, további egy percig pirítom.
  
• Hozzádom a felkarikázott répát, és alaposan elkeverem.
  
• Felöntöm az alaplével, megvárom, míg felforrósodik, majd közepes/gyenge lángon, fedő alatt addig főzöm, míg a répa megpuhul. Fontos, hogy adjunk időt az ízek érlelésének, ezért a hosszabb főzési idő.
  
• Ha az alaplé nem lett volna elég sós, sózom.
  
• Mikor a répa kész, botmixerrel pépesítem a levest.
  
• A kesudiót egy kevés (kb. 1 dl) kókusztejjel robotgépben pépesítem, majd a maradék kókusztejjel együtt a leveshez adom.
  
• Megvárom, míg rottyan egyet, ha kell, sózom.
  
• Az eredeti recept nem mondja, de én hiányoltam belőle egy kis savanyút, így kevés lime-lével szoktam a végén feldobni, ettől, és egy levés chilitől lesz az én ízlésem szerint igazán kerek. 
  

Mézben karamellizált fehérrépa leves

A jó fehérrépa a hagyományos ízesítő, levesbetét funkciónál jóval többre érdemes; mézédes, puha húsa önmagában is főszerepért kiált. Ezért is találom furcsának, hogy hogyan lett a zöldségek mumusa, amitől sokan kifejezetten ódzkodnak. És bár kirekesztettségét sosem értettem igazán, különösképp nem is bántam, hiszen így a húslevesből a fehérrépa-darabokra mindig könnyed mozdulattal repülhettem rá (nem úgy, mint a krumplira vagy a májra - gyerekként nehezen értettem, hogy ha mindenki erre pályázik, akkor miért nem lehet többet belefőzni a levesbe). 

Mostanában - nagy örömömre - kezdik (újra) felfedezni, legutóbb például pürésített formában kínálták egy elegáns étterem menüjének részeként.

Az alábbi leves szintén figyelemreméltó alkotás, ráadásul a háziasszonyok álma címre is jó eséllyel pályázhat: a fehérrépa belső értékeit trónra emelő, igazán különleges recept hozzávalói filléres tételek a piacon, elkészítése egyszerű, az eredmény pedig lenyűgöző.

 

Zárójelben jegyezném meg, hogy a mézben sült zöldség pürésítés nélkül, köretként is fantasztikus, nekem most párosításnak egy szép szelet kacsamell villant be elsőre, ami azért fura, mert ugye nem is eszem húst, de mindegy. Tudat és tudatalatti belső villongásai...? :)

 

 

Mézben karamellizált fehérrépa leves

4 személynek

(eredeti recept: www.bbc.co.uk/food)

 

Hozzávalók:

Kb. 25g olvasztott vaj (vagy lágyabb, semlegesebb ízű olaj)

0,5 kg fehérrépa, megpucolva, nagyobb darabokra aprítva

1 nagyobb db répa, megpucolva, nagyobb darabokra vágva

1 gerezd fokhagyma, durvára vágva

1 kisebb fej lilahagyma (vagy vörös is jó lesz), durvára vágva

1 tk kakukkfű (ha lehet, friss)

1 db babérlevél

1 kövér evőkanál méz (ill. ízlés kérdése)

1 liter alaplé (hús vagy zöldség alaplé, ha nincs, vízzel is működik)

1 citrom (leve)

2-3 dl tejszín

só, bors

chilipaprika

 

Elkészítés:

• A sütőt 220 fokra melegítem.
  
• A durvára vágott fehér és sárgarépát egy sütőpapírral bélelt (kevesebbet kell mosogatni) tepsibe rendezem, az olvasztott vajban alaposan átforgatom, enyhén sózom, török rá egy kevés borsot is, és kb. 20-25 percen át sütöm (vagy ameddig el nem kezdenek puhulni, és szép aranybarna színűre sülni).
  
• 20-25 perc után kiszedem a sütőből, a répához keverem a hagymát, fokhagymát, majd még 10 percig sütöm.
• Megint kiszedem tepsit, a zöldségeket megszórom a fűszerekkel, ráöntöm a mézet, alaposan összeforgatom az egészet, majd visszatéve a sütőbe további 10 percig sütöm, hogy a zöldségek karamellizálódhassanak a fűszeres mézben.
• Ha kész, a zöldségeket lábosba teszem, felöntöm az alaplével, botmixerrel pürésítem.
• Hozzáadom a tejszínt, felforralom, ha szükséges, sózom, borsozom.
• Leveszem a tűzről, és kb. két evőkanál (ill. ízlés szerint) citromlé hozzáadásával  kerekítem az ízeket (óvatosan a savanyú ízzel, inkább apránként, folyamatosan kóstolgatva adagoljuk!).
  
• Aki szereti, annak szárított vagy frissen aprított chilipaprikát is kínálok mellé. 
  

 

Elvileg tálalás előtt - a maximális krémesség érdekében - illik szűrőn átpasszírozni a levest, én ezt majdnem mindig kihagyom, de ha valakit zavar a rost, vagy nagyon különleges alkalom, megéri a plusz öt perc munkát, úgy valóban sokkal elegánsabb.

Birsalmás-chilis-mézes sütőtök krémleves

Először is teljesen témába vághatatlan közérdekű információ: jelentem, már semmi sem a régi…a Nógrádi ropi receptjét megváltoztatták, ugyanolyan levegős, ócska tésztája lett, mint a műanyagropiknak. Hát ez hogy történhetett?! Az egyetlen dolog, ami pontosan, megbízhatóan ugyanaz volt, amióta az eszemet tudom. Illetve amennyire vissza bírok emlékezni. Én már meg is gyászoltam. Lehet, hogy búcsút kell mondanom a gyermekkornak, a tinédzser éveknek, sőt, a húszas éveim is lezárultak? Mentőövet valaki!! Jesszus, Pilóta keksz meg Vaníliás karika még van, ugye?!  Be kéne spájzolni. Még jó, hogy legalább a Túró Rudinál észhez tértek, és megint a régi, jól megszokott étbevonót használják. Picit el vagyok kenődve.

 

 

Na és a recept.

Kábé egy hónapja halogatom a feltételt. Nem is tudom, hogy miért. Eredetit Chili és Vaníliánál találtam, de szituációból adódóan kicsit máshogy alakult a vége. Igazából nagyon pikáns lett, nem az, amit minden este megkívánok, hanem az a különleges fajta, amit a birsszezon eljövetelével újra szívesen előkapnék, jövőre is. Megjegyzem, másnap, hidegen, lábosból kanalazva meg még jobban csúszik. Pláne, mikor a kifelejtett vaníliát is végre belekevertem. De akkor eddig miért is nem tettem fel?! Lustulok, az van.

 

Birsalmás-chilis-mézes sütőtök krémleves

 Hozzávalók (4 személyre)

1 db kisebb sütőtök (kb. 80 dkg)

1 nagyobb szem birsalma

1 vöröshagyma finomra aprítva

7 dl zöldség alaplé

1,5-2 deci tejszín (nemtom, szemre ment, ahogy teccik)

fél deci édeskésebb fajta fehérbor (pl szomorodni)

vaj

2-3 db kisebb zöld chili paprika

2 ek. méz (ill. ízlés, továbbá a sütőtök/birs édessége szerint)

só

bors

fél rúd vanília v pár csepp vanília eszencia (amit az elején kifelejtettem)

 

Elkészítés:

• Sütőtököt megpucolom, felkockázom.
  
• Birset meghámozom, kimagozom.
  
• Vajon megforgatom a hagymát, üvegesre párolom.
  
• Belekeverem a tököt és a birset.
  
• Fedő alatt picit párolom, meghintem sóval, kevergetem még egy picit, beledobom a chilipaprikákat (egyben), aztán pici borral felöntöm, és fedő alatt az egészet puhára párolom.
  
• Ha megpuhult, felöntöm a zöldség alaplével, felforralom, majd robotgéppel pürésítem.
  
• Ízesítem kevés frissen őrölt borssal, mézzel, belekeverem a vaníliát (én most eszenciát használtam), ha szükséges, meghintem még egy kevés sóval.
  
• Beleöntöm a tejszínt, hagyom összeforrni (kb. 2 perc), és tálalom.
  

Antirandi Vacsora (VKF XIX.)

A VKF szeptemberi fordulójában meghirdtett „randi vacsora” viszonylag kötött műfaj.

 

Először is kell hozzá minimum kettő, maximum négy ember, ahol a résztvevők száma maradék nélkül osztható kettővel, és ahol a négyes szám természetesen a tengerentúlon oly népszerű double date-re, nem pedig swinger bulira vonatkozik.

 

Aztán kell valami étel. Az alap kritérium, hogy ehető legyen, de önmagában ez még nem feltétlenül elég. Az általam ideálisnak tartott menüt az alábbi attribútumok jellemzik:

 

• Izgalmas, személyreszabott ízek: hiszen a randi az imponálásról (is) szól
  
• Esztétikus: nézzen ki valahogy, mikor prezentálom
  
• Könnyen elkészíthető: hogy a konyha ne úgy nézzen ki, mintha bombát dobtak volna a tűzhely mellé, illetve az előkészületek hossza és bonyolultsága ne menjen a szépítkezésre szánt idő kárára
  
• Visszafogott illatú: az sosem árt, ha a konyha és az asztal körül térülve-fordulva magam után nem curry/káposzta/stb. szagot, hanem parfümillatot húzok
  
• Visszafogott fűszerezésű: már ha a csók opció
  
• Szépen ehető: nincs is annál bájosabb, mint a petrezselymes/mákos vigyor - márpedig derűs természetemet és a fogberendezésemet figyelembe véve esetemben ez komoly veszélyfaktor. :)
  
• Valami szép, ízben passzoló bor: ezen nincs mit magyarázni, egyértelmű (ezért sem érdemes a vendégborokra támaszkodni, kivéve persze, ha a másik fél ért hozzá, és az étel stílusának ismeretében készül)
  

 

Nos, ebből is látszik, hogy határozott elképzelésekkel rendelkezem, már ami a menüt illeti. De mi a helyzet a partnerrel? Ki ül velem szemben?

 

Vállalom: nem főzök akárkinek. Mikor Dr Pepper kollegina meghirdette a VKF 19. témáját, az alábbi, nem kicsit bátor kijelentéssel gazdagíttam a művésznő publikációját követő 'hozzászólások' blokkot:

„Akkor én most keresek egy célszemélyt, aki nem randább az ördögnél, nem öregebb, mint az országút és több véleménye van, mint egy asztalnak. Ja, és nőtlen.”

 

Csődöt mondtam. 

 

Szóval, miután a fenti kritériumoknak maradéktalanul megfelelő alanyt nem sikerült felhajtanom, és a város összes piros bőrtangás escortfiúja le volt már kötve a hétvégére, magával pedig viszonylag nehezen randizik az ember, dobtam a randivacsora ötletét. Barátokat invitáltam át egy tipikusan péntekes, laza, közösen főzős, beszélgetős, és nem utolsósorban borozgatós estére. Ez már az én terepem. 

 

Mindenki szólóban jött, és bár abszolút nem tudatosan, de mégis sikerült ferúgnom az összes imént említett randi-vacsora szabályt, az este alatt szinte minden diszkvalifikált, „big nono” elem előfordult: fokhagyma és hagyma kilószámra, erős, markáns indiai fűszerek, sok-sok korianderzöld, curry gőz, háborús állapotokat idéző konyhakép.

 

Azaz igazi antirandi vacsora kerekedett az estéből. Csak kisebb bátorítást követően merem a randis VKF témába beleerőszakolni, hiszen pont az ellenkezőjét tettem annak, mint amit Dr P kért. Remélem, megértő lesz.

 

 

Ja, a desszertről nem esett szó. Mert nem volt. Illetve de: az ajándékba hozott brutál dióskiflivel és még egy pohár sillerborral zártuk a sort, mielőtt belevetettük magunkat a vad pesti éjszakába.

 

Vöröslencsés kókuszcurry-krém leves

(6 személyre)

 

3+2 ek ghí (normál vaj is megteszi)

2 közepes vöröshagyma, felaprítva

2 cup vöröslencse átmosva, beáztatva (kb 15 percre)

2-3 db piros húsú paprika, felkockázva

2 közepes sárgarépa, felkarikázva

1 doboz (400ml) kókusztej

só

1-2 db babérlevél

3 gerezd fokhagyma, felaprítva

1 kb 2x1cm-es db gyömbér, lereszelve

1,5 ek. currypor

1 marék (fél cup) korianderzöld, finomra aprítva

1-2 db friss piros chili paprika (vagy 3-4 db apró)

Forró víz

Fél-1 lime leve (ízlés szerint)

 

Ekészítés

• A répát 2 ek. ghín (tisztított vaj) félkészre párolom.
  
• 2 ek. ghít felforrósítok, és közepes lángom megdinsztelem a hagymát.
  
• Felöntöm 4 cup (kb 1 liter) vízzel, hozzáadom a beáztatott lencsét, a kókusztejet, félkész répát, paprikát, megsózom, beleteszem a babérlevelet is, és félig letakarva addig főzöm, míg a lencse szinte szinte szétfő, a paprika roppanósra puhul. (kb. fél óra)
• Közben egy serpenyőben 1 ek ghít felhevítek, hozzáadom a fokhagymát, gyömbért, félbevágott chilit, curryport,  és a korianderzöldet. Közepes láng felett, folymatosan kevergetve kb. 2 percig pirítom a fűszerkeveréket, majd a megfőtt lencseleves alaphoz adom.
• A megfőtt levesből a babérleveleket kihalászom, a levest botmixerrel pürésítem.
• S lime felének levét belefacsarom, megkóstolom, és ha szükségét érzem, hozzáadom a lime másik felének levét is, illetve sózom.
• Rögtön tálakba szedem, és tálalom.

Bor: Nyakas 2007-es Budai Cuvée-jét (irsai, chardonnay és rizlingszilváni) kifejezetten fűszeres, keleti ízekhez javasolják, kipróbáltam, nekem bejött.

A főételként tálalt Veg korma és ghí-s rizs (jajjdehülyén hangzik a ghee rice magyarul) a második felvonásban érkezik.

Ananászos sárgarépakrém leves

Valamelyik este kapcsolgatom a tévét, egyszer csak látom, hogy két igen merészen dekoltált gigantik mell főz.  Máris elmúlt volna 11, és a goldon indul a műsor? Nem. Volt rendes konyha, meg tűzhely, meg fazék, pár perc után a fejét is mutatták, valami szőke bombázó, de egyedül, nem bukkant fel sem sofőr, sem szobalány. Tényleg főzött. A főszereplő viszont akkor is a két mell volt. És az ananászos répaleves. Ezért maradtam a csatornán. És bár az operatőrkolléga tőlem eltérő fókuszpontja okán meglehetősen nehezen lehetett követni az eseményeket, csak összejött a recept.

Nagyon hasonlít az all-time-favorite narancsos sárgarépa levesre, remek alternatíva lesz a téli leves-szezonban.

 

Hozzávalók:

(2-3 személyre)

1 kisebb ananász fele, meghámozva, felkockázva

3-4 nagyobb szár sárgarépa, meghámozva, felkarikázva

kb 3 centis gyömbérdarab megpucolva, durván felvágva

2 gerezd fokhagyma, durván felvágva

1 kisebb fej vöröshagyma, durvára vágva

1 kanál Madras curry

1 liter alaplé (én jó indiai szokás szerint a paneer főzőlevét használtam)

vaj

só, bors

Elkészítés:

• A hagymát vajon megfuttatjuk. 
• Jöhet a répa, amit pár percig fedő alatt párolunk a vajban, majd jöhetnek az anananász darabkák is.
• Fedő alatt tovább puhítjuk, kb 10 perc után rászórjuk a curryt, gyorsan elkavarjuk, és felöntjük az alaplével, sózzuk.
• Fedő alatt teljesen puhára főzzük (kb 20-25 perc)
• Botmixerrel krémesre turmixoljuk. Ha túl sűrű lenne, öntsünk hozzá még alaplevet. 
• Korianderrel vagy snidlinggel megszórva nagyon finom.
• Valószínűleg pirított kesudióval is, de ez csak most jutott eszembe.

Vörösboros fahéjas szilvaleves

A legnagyobb igazságok a leghétköznapibb pillanatokban érnek bennünket.
„Úúúúú – szájcsücsörít, szemöldök összehúz - lehet, hogy tele van nyomva cukorral, de ez atomjóóó!”. Elnézve kedvenc kolléganőm átlényegült, csítől átitatott arckifejezését, miközben a szomszéd gourmand-büfében zsákmányolt szilvalevest kanalazta, azonnal hardveremre mentettem a leves ötletét. Mert bár a gyümölcsöt én leginkább nyersen falom, a szilva ilyen terű felhasználása meglehetősen kecsegtetőnek hatott. Pláne, ha hasonló fogadtatásra számíthatunk.

Ennyit az inspirációról (btw ugyaninnen, ugyanő múltkor joghurtos lime levest hozott, ha jól emlékszem, ennek házi fejlesztésű változata hamarosan szintén várható).

Aztán jött a GBP, reggel piac (rekord: 10 óra), sok szilva meglát, dörzsölt néni 3 kilót rámbeszél, füligérő szájjal haza, lázas brainstorming szilva sorsára vonatkozólag megkezd, kollegina arckifejezése beugrik, döntés megszületik: szilvaleves lesz.

Egyébként imádom a szilvát. Nyersen, aszalva, Mams-féle házi-, vagy üstöslekvárnak, és persze tarpai oridzsinál párlat formájában, nekem mind egyre megy: a szilva az egyik legjobb dolog, ami az emberrel (velem) nyár deréktól őszderékig történhet (másik legjobb dolog, hors question, a görögdinnye, vagy pölö az őszibarack, fuh, és még sorolhatnám…).

A korai piacról pedig annyit, hogy van annak bája, ha az ember nem zárásra esik be, és még teli pultokról lehet válogatni, ráérősen, nem versenyt loholva idővel és pakoló árusokkal. Tetszett, majd még máskor is csinálok ilyet.


Vörösboros fahéjas szilvaleveseredeti recept innen

1 kg szilva
1 1/2 cup víz (1 cup = kb 2.5 dl, de lehet kapni csomó helyen cupos mérőedényt, én azt használom)
1/2 cup cukor (nádcukrot használtam, a szilva savanyúságától függően lehet, hogy többet is felvesz)
1 szár fahéj
1/4 tk fehérbors
1 csipet só
2-3 dl tejszín
1-2 dl vörösbor (ízlés szerinti fajta, de finom bor legyen: nekem most Concubina Cabernet Savignon akadt a kezem ügyébe; másik: minimum 1 deci legyen, viszont ha nagyobb mennyiségű bor mellett döntünk, lehet, nem kell annyi víz)
2 ek citromlé (fél citrom leve, ill. ízlés szerint, lime még finomabb)
1 tk reszelt citromhéj
1 cup tejföl (nagyjából 1 pohár)
3 ek brandy (na nekem ez most nem volt)
Őrölt fahéj

Elkészítés:

A szilvákat félbevágom, kimagozom.

A cukrot egy lábosban picit karamellizálom, majd felöntöttem fél deci vízzel, és hagyom sziruposodni egy picit. Utána beleforgatom a szilvákat, pár percig így kevergetem, forgatom a szirupban a gyümölcsöt, majd felöntöm a maradék deci vízzel.

Sózom, borsozom, belekeverem a fahéjat, és közepesen erős lángon felforralom. Hozzáadom a bort is, és ha megjelennek az első buborékok, a citromlével/héjjal ízesítem, majd közepes lángra veszem, és addig főzöm, míg a szilvák meg nem puhulnak (kb 25-30 perc). Ha a szilva húsa kompótállagú lesz, jók vagyunk.

Ha megpuhult a szilva, a fahájat eltávolítom a fazékból, és a leves botmixerrel krémesre keverem. Ezután meglöttyintem a tejszínnel (én szemre mértem, lehet, hogy több lett, mint az előirányzott két deci), és újra hagyom felforrani. Ha kezd besűrűsödni a leves, az azt jelenti, hogy lassan készen vagyunk.

Utolsó lépésként a tejfölt keverjük krémesre egy tálban (és ha van brandynk, azt is most tegyük bele). Egy merőkanállal apránként merjünk a tejfölhöz a forró levesből, és folyamatosan keverjük. Saját parám a tejföl levesbe öntése, talán azért, mert sokszor ráfáztam már. Szerény tapasztalatom, hogy 1 rész tejfölhöz kb. 2 rész forró leves kell, hogy biztosan elkerüljem a tejföl kicsapódását, mikor a végén az egészet - óvatosan, folyamatos keverés mellett - a levesbe öntöm. Keverintek-kavarintok rajta egyet-kettőt, megkóstolom, esetleg egy kis őrölt fahéjjal még megszórom, és készen is vagyunk.

Hidegen vagy melegen?Igazából ez eredetileg egy nyári, hűsítő leves, tehát javaslom, hogy jól behűtve kerüljön az asztalra, de zárójelben megjegyzem, hogy az első hideg, őszi napokon kevés kellemesebb, szívmelengetőbb kényeztetést tudok elképzelni, mint egy csésze forró szilvalevest.

Tálalás

Ha nem termoszba csomagoljuk, mint ezúttal én a piknik miatt tettem, akkor tálaláskor díszítésként kevés fahéjat szórhatunk rá, és egy kanál tejfölt is rákanalazhatunk.

Hideg almás sóskaleves

Hideg almás sóskaleves
4 személyre
(Eredeti recept itt)

2-3 ek. vaj
1 közepes hagyma, finomra vágva (én most kihagytam)
1 szál póréhagyma (opcionális)
4 db pirosalma (valami édeskés-savanykás fajta), meghámozva, felkockézva
60 dkg sóskalevél, alaposan megmosva (szárától megisztítva kb. 40 dkg)
1/2 cup víz vagy almalé (ill. tetszés szerint, a higításhoz)
1,5 - 2 cup natúr joghurt
cukor/méz/édesítő ízlés szerint
Só, bors, esetleg koriander ízlés szerint (utóbbit én most nem használtam, de eredeti receptben ez a díszítés)

Egy méretesebb serpenyőben (wokban) megolvasztom a vajat, és a hagymát, addig pirítom, míg üveges nem lesz.

Ekkor hozzáadom a vékony szeletekre vágott almát, és meghintem kevés kis cukorral, hogy az almaszeletek sülés közben kicsit karamellizálódjanak.

Ha az alma kezd puhulni/pirulni, hozzáadom a sóskaleveleket is, és addig kevergetem, míg a levelek megfonnyadnak (3-4 perc).

Felöntöm az almalével, és az egészet pürésítem. Sózom, borsozom, hozzáadom a joghurtot, ha kell, még édesítem egy picit, és rápulzálok még egy párat, hogy jó krémes legyen.

Pár óra a hűtőben, és tálalható. Nekünk nem volt pár óránk, tehát a víz helyett jégkockát aprítottam bele, de nem eleget, mert így is langyosan került a termoszba. Ez senkit nem zavart, nem csak azért, mert nem volt 40 fok, hanem mert így is nagyonnagyonnagyon finom volt. :)

Tálalás: a piknik alkalmából, mint ahogy az a képekből is kiderül, termoszba öntöttem, és aztán bögréből kanalaztuk.

Mexikói ’Margarita’ zöldségkrémleves

Ehhez a leveshez inspirációként egy Tulumban kóstolt kukoricakrém-leves szolgált. Igyekeztem autentikusan visszavarázsolni, de fontos szempont volt az ízeken kívül a gyorsaság és a hűtőm ürítése is. Utóbbival csak azt kívánom jelezni, hogy a felhasznált zöldségek mindenki ízlésének megfelelően részben vagy egészben felcserélhetőek, a lényeg, hogy ha már mexikói a járat, javaslom a kontinensen megtermő zöldségek használatát.

Az eredeti változat nagyon finom volt, ott és akkor valami mégis érezhetően hiányzott belőle az izgalmashoz. A Művelt Alkoholisták nem hivatalos (értsd: önjelölt), underground leányoldalának teremtőjeként főzéskor rutinból nyúlok alkohol után, jelen esetben a mélyhűtő legfelső fiókjába. Merthogy fogalmam sincs, hogy tequilával szoktak e főzni, de a rokonnak titulálható rumos-papayás paradicsomleves sikerének emlékéből kiindulva aggodalomra nem lehet okunk. Nem beszélve arról, hogy egész egyszerűen elképzelhetetlennek tartom, hogy a számomra ikonikus Margarita pillérét képező limelé-só-tequila triumvirátus ne működne bármilyen más folyékony halmazállapotú, pláne latin jellegű ételben. Helyes gondolatmenetnek bizonyult, úgyhogy most kérem szépen a háromcsillagos törpét a füzetembe.

Kisbetűs megjegyzés: bizonyára tequila nélkül is működik.

Hozzávalók:
(2-3 személyre)

1 fej vöröshagyma
2 db nagyobb (vagy 5 db kisebb barna csiperke)
1 db sárga paprika
1 db zöld erős paprika (ill. ki mennyire bírja)
1 doboz konzerv kukorica (jól átmosva)
1 kupica tequila
7-8 dl víz
1 dl tejszín
fél-1 lime leve (ízlés kérdése)
sok-sok petrezselyem
kakukkfű
nem túl autentikus csipet oregánó
só, bors
olaj


Feltétnek:
1 db érett avokádó
Guajillo chili (vagy bármilyen nem, vagy csak enyhén csípős aszalt chili paprika, pölö ancho)
Felkarikázott erős paprika
Friss sajt (ill. ha nincs, füstöltsajt nagyon finom bele!)
Lime szeletek


Hagymát kevés olajon megfuttatom, majd ha kezd puhulni, az apróra vágott paprikákat is hozzáadom. A tequilát hozzáöntöm, összeforralom, majd mehet bele a gomba, kukorica, só, limelé és a víz. Fedő alatt puhára főzöm.

Ha megpuhult, sózom, botmixerrel krémesre turmixolom, a tejszínnel összeforralom, utolsó lépésként pedig a zöldfűszerekkel ízesítem.

Tulumban külön tányéron érkezett a felkockázott avokádó, aszalt guajillo chili, jalapeno paprika, friss sajt és lime szeletek, melyek a krémlevest voltak hivatottak mindenki egyéni ízlése szerinti arányban turbózni. Friss sajtom nem volt, de ezt az apró részletet leszámítva pont ugyanígy (t)ettem.

Kitchen King leves (á la Gourmandula)

Nem én, a fűszer neve. Még Párizsban vettem, az indiai negyedben, egy kis fűszerboltban, de mintha láttam volna a márkát (MDH) a Littleindiában is.

Gondolom azért a jelző, mert multifunkciós fűszerkeverék, mely az összes fontos fűszert felvonultatja. Aki most barátkozik az indiai ízekkel, és nem akar minden fűszert külön megvenni, annak ez a tökéletes kezdő-kit. Van benne: koriander, római kömény, chili, kurkuma, fekete bors, só, kardámom, kardámom mag, gyömbér, szerecsendió, szegfűszeg, fahéj, fokhagyma, hagyma, mustármag, zöld kardámom, köménymag, ánizs mag, kasszia (que?), bab (??), görögszéna (?!), asafoetida (??!).

Ma szerencsejáték volt a tűzhelynél, főszerepben a paradicsommal és a Kitchen King-gel. Az ilyen kísérletek mindig háromesélyesek: felejthető, ehető, vagy posztolható. Az igazat megvallva egyáltalán nem ide szántam, csak a szokásos kísérletező kedv hajtott, és engem is meglepett, hogy a végeredmény nagyon is posztképes.

A leves természetesen nem csak KG-gel készülhet, én simán nekiszaladnék pl. egyszerű curry, római kömény, kurkuma, koriander (esetleg fahéj) kombinációval is. Lehet próbálkozni.

Kitchen King paradicsomos zöldségkrémleves á la Gourmandula

Hozzávalók:

5 dl natúr paradicsomszósz
1 db póréhagyma
1 db cukkíni
3 ek Kitchen King (warning: csípős a chili miatt)
3 marék zöldborsó
1 tk tamarind krém
1 pohár joghurt
2 ek. barnacukor (ill. ízlés szerint)
só
-ha lenne panírom vagy tofum, az is ment volna bele-


Szal:

A felkarikázott póréhagymát olajon (közepes láng) megfuttatom, kb. 2 perc után hozzáadom a lereszelt cukkinit, és további 2 percig puhítom.

A Kitchen King fűszert elkeverem a zöldségekkel, kb. 1 percig kavargatom, majd felöntöm a paradicsomszósszal és kb 3-4 dl vízzel. Hagyom, hogy felforrjon, majd botmixerrel pürésítem. Ha túl sűrű lett, illetve nem szószt, hanem inkább levest szeretnénk, most fel lehet önteni még egy pici vízzel.

Ezt követően mehet bele a borsó. Sózom, továbra is közepes lángon fedő alatt 15 percig, ill. a borsószemek megpuhulásáig főzöm. Ha lett volna tofum, azt nagyjából a borsók után 5 perccel szórtam volna a levesbe.

Belekeverem a cukrot és a tamarindot, ettől kellemesen édes-savanykás ízpárossal egészül ki a sós-csípős vonulat.

Lehúzom a tűzről, és egy pohár joghurttal elkeverem. Ettől még jobban féltem, mint a tamarindtól, de érdekes módon jót tett neki (azért csak csínján, inkább apránként adagoljuk, és ott álljunk meg, ahol nekünk a legjobban ízlik).

Én elvakult indiai és paradicsom fanatik vagyok, ezért magában ettem, illetve ez önmagában nem elég indok: már csak két hét a beach projectig, ezért tegnaptól szigorú liszt és cukorelvonás lépett hatályba, na. Másoknak adnék hozzá naan-t vagy chapatit, vagy rizst. És nem győzöm hangsúlyozni, a tofu/panír nagyon jó lett volna még bele.

Üdv,

Kitchen Queen Wannabe

Show me da money pt2 - Újévi dahl vöröslencsével

No kérem. Most, hogy körbeszomszédoltuk az újévet köszöntő nemzetközi konyhákat, én felvettem a szemügémet, jobban körülnéztem a kamrapolcon. Csodával határos módon rábukkantam egy zacskó vörös lencsére (ez tényleg így történt). Valami azt súgja, pont ugyanannyi pénzt hoz a házhoz, mint barna rokona. Jah, és ha már vörös, és ha már én, legyen indiai egy picikét. (Kis segítséget innen onnan összeollóztam, de leginkább saját fejlesztés.)

...de előtte még egy rövid kitérő...

A publikus újévi fogadalmak, ugyebár, mert hogy kár lenne, tovább megyek, óriási hiba lenne kihagyni a nyilvánosan tett fogadalomtételben rejlő kozmikus erőltető erőt.

NUMBER ONE

Amit elsőre fel tudnék hozni, a fogadalmak meglehetősen érintőleges gasztro vonzáskörzetében, az a fokhagyma formájú hátsó fertály szakszerű fejlesztése, rövidtávon is szemmel látható, mérhető eredménnyel.

Ja, meg:

2. nem kidobni annyi mindent, azt továbbra is annyira utálom

3. házikenyér készítése

4. homemade tortellini gyártás

5. többet használni a sütőt, ha már egyszer beruháztam egy szuper egységre

És akkor gastrohappy leszek.

Hasonlóan építő, de leginkább teljesíthető és teljesített fogadalmakat kívánok minden kedves blogtársamnak, olvasómnak (muhaha), szeretteimnek.

Písz y'all. :)

Jószerencsét hozó újévi dahl vöröslencséből, nemcsak újévre

Hozzávalók:

1 zacskó vöröslencse (a bioboltos csomag, asszem 125g)

Fűszerkeverékhez:
3-4 ek olaj
kb 1 ujjnyi gyömbér frissen lereszelve
2 gerezd fokagyma
1 fej vöröshagyma
fél tk kurkuma
2 tk őrölt koriander
1 szem apróra felkockázott krumpli

Egyéb szükséges hozzávaló:
kb fél-1 deci natúr paradicsomszósz
1 kimagozott, apróra vágott chili, vagy szárítottból egy csipet
1 tk tamarind szósz (üstös szilvalekvárral is szokták pótolni, az sem tragedy, ha nincsen)
friss koranderzöld (2 csipetnyi)
1-2 ek. nádcukor
só
1-2 pohár natúr joghurt vagy tejföl
opcionálisan keményítő sűrítéshez


Lencsét előáztattam kb. 20-30 percig, hogy gyorsítsam a dolgokat.
Lustaságból vezérelve az összes fűszert (ld. Fent a fűszerkeverékhez’ listát, olajat, hagymát és fokhagymát) darálóban pépesítettem.

Felhevített serpenyőbe öntöm a fűszerpasztát, és mivel nem akarom, hogy megégjen, felengedem egy fél deci vízzel. Pár pecig közepes lángon hagyom főni, majd belekeverem a lencsét, az apróra kockázott krumplit, a paradicsompürét, a chilit, sózom, kb. 6 dl vízzel felöntöm, és kb 15-20 perc alatt puhára főzöm.

Legvégén mehet bele a tamarind (óvatosan vele, mert savanykás), a cukor (ízlés szerint), és a joghurt vagy tejföl. (Keverjük krémesre a joghurtot, keverjük el egy merőkanélnyi forró lencselével, és csak utána öntsük össze a lencsével, így nem ugrik össze a joghurt, hanem szép krémes lesz.)

Ha a lencse minden levet felszívott volna, és túl sűrű lenne, vagy szimplán több lével szeretjük (elvégre újév van, hehe), akkor nyugodtan adjunk hozzá még vizet, ill. ha túl leves, keményítővel besűrűsíthetjük, ez már igazán ízlés kérdése.

Legeslegvégén a finomra vágott korianderzölddel szórom meg. Ja, és a tortilla chips meglepően jól megy hozzá.

Addiktív, nemcsak újévkor.

VKF XI. Yoko San, Pedro, Luigi és Ahmed frissítő menüje

Régóta szeretnék japán vizekre evezni, rá is készültem valami jófajta hommade szusira, így a VKF kiírás kapóra jött: egyértelmű volt, hogy a wasabi-gyömbér párosra fogok rákoncentrálni. Mint Stewie zongoráján a fekete és fehér billentyűk, békességben, harmóniában simulnak össze, nálam régi nagy kedvencek. No de nem hazudtoltam meg magam, mert mielőtt a jól ismert, vegaszusival kikövezett útra léptem volna, gondoltam, csak futok egy pár tiszteletkört, szétnézek, milyen más ételekben osztottak e párosra fontos szerepet. Meglepett, mennyi cseppet sem japán receptben szerepel az ízkombináció.

Szusi persze hamar lekerült a listáról, kiváncsiságom és felfedezőkedvem megint az ismeretlen után sóvárgott.
Továbbra is készülök a nagy közép-amerikai útra, így külön megörültem, mikor az elképesztően merész, gyanúsan mexikói alapokra épülő, ’cigány tészta wasabis-gyömbéres szósszal’ receptjére leltem. Fúziós konyha a köbön. Pedrot, Yoko Sant és Luigit zárhatták egy konyhába.
Aztán betuszkolák Ahmedet is, mert Pedro kidőlt a sok tequilától, és megszületett a ’narancsos-gyömbéres tökleves wasabi krémmel’.

Hát mit mondjak, a mai menü igen jazzosra sikeredett. Merész, újító, érdekes. Persze ha ez a vadság önmagában nem pezsdítene fel, akkor a klasszik elme-élénkítő és nem mellesleg vágyfokozó afrodiziákum hírében álló gyömbér valamint a chili - wasabi kombó adta pofon tuti észhez térít.

Narancsos-gyömbéres tökleves wasabi krémmel

Globális létünk előnyeinek egyik szép példája ez a leves. Nagyon érdekes kombináció, ahol a közel- és távol-keleti ízvilág próbál közös nevezőre jutni. Meredekül hangzik, mégis működik.

2-3 személyre
eredeti recept itt

Olíva olaj
2 fej apróra vágott hagyma
2 cups hámozott, felkockázott tök (nyakas fajta)
1 cup hámozott, felkockázott krumpli
1/4 cup 100%-os narancslé
1/8 cup fehérbor (vagy eredetileg szaké, de recept szerint is cserélhető)
2 1/2 cups alaplé
1 ek savanyított gyömbér (amit a szusihoz is adnak, pölö Matchban a japán polcon találjátok)
1 ek narancshéj
só, bors
½-1 ek. wasabi paszta (szintén Match, szintén japán polc)
Kb. 1 dl tejszín

Dinszteljük meg a hagymát.
Adjuk hozzá a tököt és a krumplit, és kb 1 percig pirítsuk.
Öntsük össze a fehérbort (szakét) és a narancslevet, és az alaplével együtt öntsük a zöldségekre.
Várjuk meg, míg felforr, majd közepes fokozaton addig főzzük, míg puha nem lesz a krumpli/tök.
Adjuk hozzá a savanyított gyömbért: óvatosan, igen karakteres, így azt javaslom, ne egyszerre, hanem apránként adagolva és ízlelve tegyük bele, ízlésünk szerint.
Hozzáreszekjük a narancshéjat.
Botmixerrel pürésítjük.
Sózzuk, borsozzuk.
Öntsük bele a tejszínt és a tetszés szerinti wasabi pastát, jól keverjük el, várjuk, míg párat bugyog, és tálalhatjuk.

Eredeti recept szerint tejszín helyett tejszínhabbal kell keverni a wasabit, majd a kitálalt levesre kell kanalazni. Nekem nem volt tejszínhabom, de elég gusztán nézhet ki egy csinos kis tejszínhabkupac a levesen, lehet próbálkozni.


Cigány tésztasaláta wasabis gyömbérszósszal
eredi recept itt

Ha lehet, még meredekebb íztalálkozó, mint az előző. Az eszem tiltakozott a párosítás ellen, és bár tele kételyekkel futottam neki, le nem mondtam volna egy fontos felfedezés lehetőségéről. Már a neve is őrült izgalmas. Elolvasva a receptet, kezdtem kapizsgálni a név eredetét is. Látom lelki szemeim előtt, ahogy a tengereket is átszelő, Marquez által is megörökített, szabadszellemű vándorcigányok az átszelt földek kulináris hagyományaira fittyet hányva, bátran vegyítették a különböző népek konyháinak ízeit.

Tudattágító hatásról számolhatok be, az meg külön edge, hogy pálcikával láttam neki az eredetileg olasz alapanyagú tésztának. Yoko San kajánul vigyorog, Ahmed könyörületért fohászkodik, Pedronak elég a békességhez, ha van egy kis tequila, Luigi minden bizonnyal őrjöng...

4-6 személyre

Wasabi gyömbér szósz
1/2 tk. friss chilipaprika (kimagozva)
2 csapott ek. wasabi pasta
1 ek. gyömbérpor
½ cup víz
2 dl tejszín

Cigány tésztasaláta
Kb 200g sült, hámozott paprika
Olíva olaj
10 szem karikázott fekete olíva
2-3 marék Cheddar sajt (vagy hasonló, karakteresebb fajta)
300-400 g tészta (amennyi 4-6 embernek elég; nekem most a jópofa új felfedezett, tarajos creste de gallo, de bármi jó, amire könnyen tapad a szósz)

Wasabi-gyömbér szósz: Keverjük össze a chilit, a gyömbért és a wasabit, és pici vízzel keverjük homogén állagúra. A tejszínnel összeöntjük, és tűz felett szósszá sűrítjük. Sózzuk picit, a szósz ezennel készen is lenne.

Megfőzzük a tésztát, lecsepegtetjük, 1-2 ek. olajjal elkeverjük.
A előzőleg meggrillezett, hámozott paprikát, opcionálisan 1-2 evőkanál olajjal, vagy magában pürésítjük (paprikát kicsumázva 190 fokon addig sütjük, míg ráncos nem lesz, ekkor a héja könyedén lehúzható).
A tésztát elkeverjük a paprikakrémmel és a tejszínes wasabi szósszal.
Hozzáadjuk az olívabogyót.
Jól elkeverjük, legvégül sajttal megszórjuk ill. elkeverjük, ahogy teccikízlik.
Done.

Thai kókuszos curry leves

Spontán vasárnapi szülői vizit. Épp nekiálltam egy gyors thai kókuszos curry levesnek, még pont volt idő gyorsan megtriplázni az adagot.

Nagyon hálás egy leves, mert pár perc alatt megvan, zéró tálentum igényeltetik hozzá, és a kókusz egzotikus selymessége hiphop 30 fokkal melegebb tájakra penderít. …ennek van értelme? Mindegy, ha Tóth Árpád Körúti hajnalában „Egy kirakatban lila dalra kelt egy nyakkendő”, akkor végül is ez is leírható ill. megérthető. (Egész vers itt. Szeretem, ez meg a kedvenc sorom, annyira zseniális. Egyébként a versektől annyira nem esem hanyatt, ő a kivétel.)

Na de a leves.

2 ujjnyi gyömbért és 2 gerezd fokhagymát lereszelek, hozzá most egy lilahagymát vágtam nagyin finomra, majd mogyoróolajon közepes lángon megdinszteltem az egészet. Aki akar, tehet bele chilit is, anyukám miatt most ez kimaradt.

A Thai zölségkeveréket és a maradék bébikukoricákat, valamint a maradék tofut is spontán beleszóróm a wokba, picit pirítom, majd 1 nagy púpos evőkanál curry-t is belekeverek. Pirítom még max kettő percig, aztán 1 deci kókusztejjel, kb. 4 dl zöldség alaplével és 1 deci tejjel felöntöm, sózom, és felforralom.

Sűrűbbnek szeretem, így egy csapott evőkanál keményítőt 2 kanál hideg vízzel elkevertem és ezzel egy icipicit még sűrítettem rajta.

Legvégén jöhet bele egy kis finomra vágott koriander zöld, és ha meredeknek is hangzik, egy egészen kevés (konkrétan harmadnyi) lime levét is belecsepegtetem, csak hogy éppen érezni lehessen egy kis savanykásságot (nem hülyeség ez a thai 'négy alapíz' szabály).

Feltétnek falafelt pirítottam és tálaláskor dobtam 2-2 darabot minden tálkába, kísérőnek pedig finom Feind olaszrizlinget kortyolgattunk.

Desszert adott volt: a birs tatint betoltam melegedni a sütőbe, hogy megint picit megpuhuljon a vajas karamell, és langyosan, tejszínhabbal szervíroztam. Olyan hálás egy közönség az én drága drága éccsanyám és éccsapám!!! Mind befalták. Ezért érdemes...

Borscs – Az ukrán Barbiek minestrone-ja

A cékla nálam nagyon nagy kedvenc, csak mindig emlékeztetnem kell magamat rá, hogy tényleg az. Erre tökéletes a borscs. Itt volt hát az ideje az idei első céklalevesnek, ami ukrán jelzés alatt fut az Öt világrész vegetáriánus konyhája című szakácskönyvben, de gondolom az orosz ill. lengyel mamáknak lenne ehhez pár, nemzeti öntudattól fűtött, keresetlen szavuk. Lényeg, hogy igen előkelő helyet érdemelt ki a kedvenceim képzeletbeli listáján: igazi téli egytálétel, különleges, édes-savanyú csengéssel, ami egyszerre gyönyörködteti a szemet, melengeti az átfázott (esetünkben meghűlt) testet, és nem utolsósorban laktat (próbáljanak meg nem laktatót letenni egy szibériai Ken elé).

Viszont igazi karantén kaja: csakis feketébe öltözve, vagy műanyagzsákba bújva lehet biztonsággal nekiállni, mindentől jól elkülönülve, különben nem csak a kezünk, de a fülünk mögötti a kispolc és a lámpabúra között bármi pinkbe borulhat.

Ne hagyjuk, hogy ez a kis apróság elriasszon bennünket. Tegyük meg a megfelelő óvintézkedéseket, vagy barátkozzunk meg a véletlenszerű babypink minták gondolatával, és lássunk neki az ukrán minesztronénak, mert a végeredmény mindenért kárpótol.



Hozzávalók
(6-8 személyre)

Fél kg cékla
30 dkg krumpli
1 nagyobb sárgarépa
1 nagyobb fehérrépa (ez az eredetiben nem szerepel, sztem kár lenne kihagyni)
2 szál zeller (elhagyható, nem tipikus ukrán alapanyag)
1 liter zöldség alaplé (vagy eredetileg víz)
Fél liter paradicsomlé
5 dkg vaj
1 zöldpaprika (opcionális)
20 dkg kelkáposzta (tipikus, de én most kifelejtettem)
3 gerezd fokhagyma
3 db közepes vöröshagyma
25 dkg szárazbab (idő hiányában lehet 400 g-os babkonzerv, de akkor jól átmosva!)
1 evőkanál vörösborecet
1 evőkanál cukor (opcionálisan barna)
só, bors
Tejföl a tálaláshoz


Ha szárazbabbal dolgozunk, azt előző este áztassuk be. Nekem nagyon kövérszemű babom volt, inkább hamarabb elkezdtem főzni, és külön lábosban. Jól tettem, mert a babnak tényleg több idő kellett a többi zöldségnél, majd egy óra volt, míg elkészült, arról nem is beszélve, hogy a bab főzésekor keletkezett nem éppen guszta hab sem okozott a külön edényben gondot.

Krumplit, céklát, zellert, sárga- és fehérrépát apró kockákra vágom, és a sózott, borsozott alaplében (vízben) puhára főzöm. Ez közepes lángon legalább 40 perc. Érdemes a krumplikat picit nagyobb darabokra szelni, mert gyorsabban megpuhul.

Félúton, úgy 20 perc után beleöntöm a paradicsomlevet, legyen ideje jól átfőni, és elhagyni a savasságát.

Ha majdnem megfőtt a bab, átköltöztetem a többi zöldséghez, amik már bizonyára szintén éppen jók. Szórjuk az apróra vágott kelt is a levesbe, ami viszonylag hamar megpuhul, szóval innentől felpörögnek az események.

A most következő lépés szerintem a leves lelkét adja (a céklán kívül). Serpenyőben vajat olvasztunk, és a nagyon finomra vágott hagymát, fokhagymát (és opcionálisan a paprikát) közepes lángon, kb. 2 perc alatt illatosra pirítjuk. Nagyon fontos, hogy próbáljuk meg nem odaégetni, mert az égett hagyma kesernyés íze sokat ront a végeredményen. Ellenben ha sikerül nem odapörkölni, és így öntjük a leveshez a hagymás zsiradékot, egészen intenzív zamattal járul hozzá az összhatáshoz.

Sózzuk, borsozzuk, ha még szükségét érezzük, majd adjuk hozzá az ecetet és ízlés szerint a cukrot. Utóbbit én nem tettem eddig bele soha, mert a cékla önmagában is elég édeskés az ízlésemnek, de hát ezt mindenki maga döntse el.

Kínáljunk mellé egy-két kövér kanál jófajta házi tejfölt, ami valósággal az égbe emeli ezt az amúgy nagyon egyszerű ételt.

Édesburgonya-hagyma krémleves (vichyssoise)

Amúgy meg, ha már itt tartunk, ez most nem is vichyssoise, merthogy az a hidegen tálalt zöldség (eredetileg krumpli) krémlevest jelenti, hanem - tekintettel a jelenlegi hőmérsékleti viszonyokra - ez kérem most egy potage parmentier lett.

Három vitathatatlan közös nevező: mindkettő pofonegyszerű, francia úriemberhez köthető, és csalókán hangzatos névvel rendelkezik. Az illendőség kedvéért egy pár szó mindkettőjükről, csak hogy a mai nap is tanuljunk valamit.

A vichyssoise (azaz vichy-i ...ej de hülyén néz ez ki leírva) a francia Vichy városka mellől származó Louis Diat mesterszakács nevével fonódik össze (persze más is állítja az igazát, de en general az ő nevével azonosítják), akiről elég annyit megjegyezni, hogy a new york-i Ritz mestere volt hosszú hosszú éveken át. Egy szép napos délután a gyermekkori ízek után érzett nosztalgia gyengéd szorítását egy, a hajdan Maman Diat által készített zöldségkrémlevessel gondolta enyhíteni.

Vett hozzá krumplit, póréhagymát, vajon megpárolta, alaplével felöntötte, hagyta megfőni, elturmixolta (azért ez eddig nem az a bokalefosós teljesítmény, khm már elnézést), majd a végén, úgy, mint gyermekkorának forró nyarain, tejszínnel hűtötte nyakon.

Gondolom, mikor kérdezték a konyhán, hogy mi az, francia pökhendiséggel bökött rá: 'át vichyssoise te 'ülye', és tessék, idióta népség, lám, akkor ennyi még elég volt ahhoz, hogy beírja magát a történelembe. Fogadok egy ezresbe, hogy ha Székesfehérvárról jött volna, egy szerencsés logopédus hülyére keresi magát, Mösziő Diat meg esélytelenül indul el a hírnév felé vezető csalfa ösvényen. (Több róla és a levesről pölö itt.)

Aztán itt van ez az Antoine-Augustin Parmentier. Ő meg a krumpli elszánt promótálójaként véste be magát a francia történelembe (God bless him, tényleg). És ennél fogva ha puccosan akarnak tálalni egy krumplit tartalmazó ételt, toldjuk meg a 'parmentier' jelzővel, és 'oulalalaaa, ca coute toute suite 10 EUR plus'. Hiába, a marketing sem egy mai tudomány. Konkrétan a potage parmentier-vel kapcsolatban vannak mindenféle próbálkozások a neten, miszerint attól p.p. mert kevesebb benne a hagyma meg több benne a cickafark anyámkínja mittomén... Ne vicceljünk, ugyanaz, mint a vichyssoise, csak a tejszínt is felfőzik benne és melegen kerül a tányérba (remélem, senki tyúkszemére ezzel nem léptem). Nekem ennyi bőven elég, de nem vagyunk egyformák, többet M. Parmentier érdemeiről itten.

Személyes véleményem az lenne, hogy ne tegyünk úgy, mintha a két úriember szta volna a spanyol viaszt, bármelyikünk ük-ükanyukája (excuse mois, apukákat ki ne hagyjuk!) ugyanilyen jót csinált, ráadásul a legnagyobb természetességgel szervírozva, de hát 'Éva Mami levese' egy előkelő étterem menüjén nem lenne elég szalonképes, és így nem hoz alanyi jogon, tányéronként 10 euróval többet sem a konyhára. Mindenesetre köszönjük meg szépen, hogy elsőnek az urak lejegyezték. Vagy hálálkodjanak ők maguk a hihetetlen mázlijuk miatt, érdekel is engem. Mert egyébként hors question, tellement magnifique egy leves, akár hidegen, akár melegen, nyugodjanak békében.

A főzőesten egy amerikanizált változatát készítettük el, édesburgonyából, és meg kell mondjam, egy ilyen különleges estéhez dukált az egzotik csavar. Készíthető tehát mezei burgonyából is, de ha valakit, beleértve magunkat, el szeretnénk kápráztatni, ez tuti befutó.

A receptet, mint minden aznap este készített fogást, ez esetben is James McClure jegyzi. Vichyssoise-ként jegyzem le, ha nem hidegen enné valaki, akkor szerintem egye melegen (csak egy a fontos, a tejszínt akkor főzzük fel).

Vichyssoise, édesburgonya-póréhagyma leves
(4 személyre)

100g póréhagyma felkarikázva
1 kisebb vhagyma, karikázva
200g édesburgonya, kockára vágva
1 ek. vaj (minimum)
250 ml zöldség alaplé (ha nem vagy vega, mehet husiléből is)
só
150 ml hideg tej
125 ml tejszín
snidling

Lábosban vajat olvasztunk. Ügyeljünk, hogy ne barnuljon meg!

Tipp: Elkerülhető a vaj barnulása, ha hozzáadunk egy kis olívaolajat (itt most max fele fele!).

Üvegesre pároljuk a hagymát, , majd hozzáadjuk az édesburgonyát és az alaplét, első buggyanás után közepes lángon kb. fél óráig főzzük.

Ha megpuhult az édesburgonya, tűzről lehúzzuk, botmixerrel pürésítjük. Mehet bele a hideg tej és a tejszín, ha nem lett volna elég sós az alaplé, akkor most finoman sózzuk is, borsot is őrlünk rá, majd aprított snidlinggel megszórva tálaljuk. Bon apetit!

Ps.: tomtom, az édesburgonyának semmi köze a krumplik családjához, de én most ünnepélyesen örökbefogadtam.