Nyári baszk bazsalikomos csirkeraguleves

Miközben csendesen gyöngyözött a fedő alatt, azon töprengtem, vajon milyen nemzet jegyezheti ezt a ragulevest. Gondolom spanyol – foglaltam magamban állást. Aztán rá pár órával kezembe került valami női magazin, ahol megláttam egy ehhez a leveshez kísértetiesen hasonlító variációt, amit baszk címkével illettek. Hát akkor legyen baszk.

Eddig a baszkokról két dolog jutott eszembe: az Athetic Bilbao focicsapat és nagy szerelmem, a bilbaoi Guggenheim múzeum (ahol még nem jártam, de ahová egyszer biztosan eljutok).

Most inkább a foci köti le a figyelmem, lázban égek (kivételes öröm az ember életében, amikor örök kedvence éppen nyerő fázisban van), focizzunk hát egy kicsit. Mert az Athletic Bilbao érdekes egy csapat ám! Egyfelől a Realon és a Barcán kívül az egyetlen csapat a spanyol ligában, aki fennállása óta (1928) az első osztályban játszik (azaz egyszer sem bukott le alsóbb osztályba 2010-1928=82 éve!). Ez nagy dolog, bár igaz, az utóbbi években nem egyszer sokkal inkább az isteni szerencse, mint az első osztályhoz méltó színvonalú teljesítmény tartotta őket a Primera Divisiónban, de attól még vitathatatlanul elit körbe tartoznak. Másik érdekesség, és ez egyben tovább emeli teljesítményük értékét, hogy bár üzleti alapokon nyugvó vállalkozásról van szó, a klub tartja magát a kizárólag baszk utánpótlás elvéhez. A sokáig merev igazolási szabály (cantera) annyiban lazult az utóbbi években, hogy a klub ma már olyan játékosokat is leigazolhat, akik bár nem rendelkeznek baszk felmenőkkel, de baszkföldi futballiskolában lettek képezve (persze kivételek korhoz és körülményekhez mérten mindig akadtak, például mikor Franco tett kísérletet a spanyolországi kisebbségek beolvasztására). Azaz ez a csapat úgy tartja magát a liga első osztályában, hogy egy meglehetősen szűk terület még szűkebb keretéből válogat(hat) csupán. Se spanyolok, se más nemzetiségűek nem játszhatnak a csapatban, csakis Baszkföld futballistái. Ez aztán a nemzeti öntudat és büszkeség kiteljesedése! Real drukkerként is csípem a tartásukat.

Ráadás tudásmorzsa

Tudtátok, hogy Eva Perón vagy Ernesto Che Guevara is Baszkföldről származik? Én nem…

Vissza a leveshez: bár nem bír történelmi súllyal, de szeretjük és helyén értékelendő, mint igen hálás, nyaraló-ill. nyaralás-kompatibilis egytálétel. Nem kell vele sokat lacafacázni: strandról/napozástól kimerülve, konyhába beesve, még bikiniben 10 perc alatt (1 fő kuktával kalkulálva), szó szerint összedobható. Míg fő, simán belefér egy jó zuhany és teljes piperkészés,  így az asztalhoz már frissen, üdén, szúnyogírtóval illatosítottan ülhetünk (senki ne felejtsen a fülébe is kenni/fújni egy adagot). És ha már nyaraló, nem utolsó szempont, hogy a főzési folyamat során használt, mosogatni való eszközök száma is kimerül egy darab fazékban, 1 darab vágódeszkában és 1 darab szeletelő késben.

Tipp: másnap is remek!

Megjegyzés: a recept a spanyol kategóriába került besorolásra. Vegyük úgy, ez inkább csak kényelmi/földrajzi kérdés, nem pedig kisebbségi/nemzeti. Ezúton kérek elnézést minden öntudatos baszktól és a témára érzékeny népektől.

Nyári baszk bazsalikomos csirkeraguleves

Hozzávalók 4 személyre:

kb. 2 ek olívaolaj

8 csirke felsőcomb (bőrével)

1 közepes fej vöröshagyma, megpucolva, félbevágva

1 ek liszt

2 piros kaliforniai paprika, felkockázva

3-4 szál répa, felkarikázva

kb. 12 db közepes méretű újkrumpli, félbevágva

150ml száraz fehérbor (olyan, amilyet örömmel meg is innánk!)

200ml csirke alaplé (vagy ha nincs, víz)

1 nagy marék bazsalikom, durván felaprítva

Elkészítés:

• Egy nagy edényben olajat forrósítok. A csirkéket megszórom kevés liszttel, és közepesen erős láng felett mindkét oldalukat aranybarnára pirítom (először érdemes bőrével lefelé pirítani, majd utána megfordítani, és lepirítani a húsos oldalát is).
• Hozzáadom a krumplit, répát és a paprikát, és kb. 3-5 percig tovább pirítom, kevergetés mellett.
• Felöntöm a borral és az alaplével, beldobom a hagymát, sózom és borsozom. Fedő alatt minimum 30 percig főzöm (nekem most kb. 45 perc volt, ez erősen edény és tűzhely-függő). Lényeg: akkor van kész, mikor a csirke megpuhult (a csontjáról szinte érintésre leválik) és az összes zöldség is jól megfőtt.
• Belekeverem az aprított bazsalikomlevelet, és további 5 percet főzöm. Ha kell, lehet még ízlés szerint sózni.

Kenyérrel ettük, szuper volt.

Balzsamecet-mázas rózsaszín kacsamell, nyári kuszkusszal és narancsos salátával

Gasztroblogger aranyszabályok legfőbbike: éhes embert nem hergelünk azzal, hogy elé teszünk egy tál ételt, amihez nem nyúlhat, mert fotózni kell. Nem emberségből, hanem józan paraszt ész által vezérelt önvédelemből. (És mert magunkból indulunk ki.)

És így történhetett az, hogy a fotó nem az amúgy nagyon finom kacsamellről szól, hanem a levenduláról, mert azt volt időm nyugiban, világosban, jóllakottan fotózni. Meg a tájat. Ezek az elemek amúgyis szervesen hozzátartoznak a hangulathoz, ami belengte a hétvégét.

A kacsamellről csak annyit, Kh szavaival élve, hogy elég cunci lett. 

A BBCFood receptjéből csak a húst vettem át, köretnek narancsos balzsamecetes mézes salátát képzeltem el, meg egy kis nyári zöldséges kuszkuszt. Nagyon szépen mutattak ők így együtt, a tányéron.

Balzsamecet-mázas rózsaszín kacsamell, 

nyári kuszkusszal és narancsos salátával

Hozzávalók 2 személyre:

kacsához:

1 nagyobb darab kacsamell, bőrével

tengeri só (frissen őrölve)

200ml balzsamecet (teljesen alap fajta is jó lesz most)

kb.  3-4 ek. méz (ízlés és balzsamecet minőségének függvénye)

körethez:

3-4 marék kuszkuszdara (szemre ment)

egy kisebb cukkíni fele, fél piros kalifornia paprika,  és egy kisebb répa megpucolva, felkockázva

egy kis csomag madárbegy saláta

1 db narancs

olívaolaj és /vagy vaj tetszés szerint, só, bors

Elkészítés:

• A kuszkusz készítésével kezdem: egyszerűen vajon megpirítom cukkínit, répát és a  paprikát, picit sózom, borsozom is, félúton löttyintésnyi fehérbort öntök alá. A kuszkuszdarát leforrázom vízzel, sózom, fél evőkanál olívaolajat öntök bele, alaposan elkeverem, és hagyom, hogy pár perc alatt megpuhuljon. Mindenki kövesse a dobozon levő instrukciókat, sikerülni fog. A megpuhult, pirított zöldséget összekeverem a zöldségekkel és ha nem felejtem el letakarni, tálalásig jól ellesz melegítés nélkül.
• A kacsamellet megmosom, a nedvességet egy törlőruhával / papírral felszárítom, bőrével felfelé fektetem. Egy éles késsel átlósan bevágom a bőrét/háját, mindkét irányba – azaz a végén rácsozott mintája lesz.
• A sót bedörzsölöm a bőrébe.
• Közepes hőmérsékleten felhevítek egy vastag aljú edényt (lehetőleg vasserpenyőt).
•  Ha felforrósodott a serpenyő, alacsony hőmérsékletre veszem vissza a fokozatot, és beleültetem bőrével lefelé a húst.  12-15 percig sütöm, közben folyamatosan kikanalazva a kiolvadó kacsazsírt. (El ne dobja senki sem, külön tálkába lehet gyűjteni, elég sok lett, utána lehet szabadon felhasználni.)
• Kb. 12-15 perc után a kisülő zsírral megkenegetem a hús tetejét, majd megfordítom, hogy a húsos oldala is süljön egy picit. 3-4 perc után kiveszem a serpenyőből, letakarom (hogy ne hűljön ki) és félreteszem.
• Gyorsan a serpenyőbe öntöm a balzsamecetet, hozzákeverem a mézet, és egészen kevés sót hintek rá. Forró fokozaton pár percig forralom, ha kezd besziruposodni (kb. fele mennyiségre sűrűsödik), akkor jó.  
• A kész sziruppal alaposan (ecsettel) átkenem a sült kacsamellet, alufóliába tekerem és hagyom pihenni 5 percet. A maradék szirupot félreteszem, kell majd a salátához.
• Míg pihen a husi, gyorsan összedobom a salátát: a narancs héját késsel levágom (hogy a húsa legyen a széle, ne a száraz fehér belső héj), felkockázom, 4 nagy marék madárbegy salátával elkeverem (1 kis csomag), a maradék balzsamecetes sziruppal elkeverem, ha kell, enyhén sózom, pici olívaolajat is belekeverek. Ha lett volna, erezett, finomra vágott piros chili paprikát is tettem volna bele.
• A kacsamellet deszkára szedem és átlósan felszeletelem. Azonnal tálalom, a köretből mindenki magának szed tetszés szerinti mennyiségben és arányban.
• A hússzeleteket jobb esetben frissen őrölt tengeri sóval, kiváltságos esetben fleur de sel-lel (nekem nem volt) meghinti mindenki magának, ízlése szerint.

Meatballs & spagetti másképp: almás fasírtgolyók sültpaprika-krémes szósszal

A gusztustalan őszi hétbe furamód, kakukktojásként ágyazódott be a 22+ fok hőmérsékletű délután. Ilyenkor semmi nem számít, egy épeszű ember 35 fokos strandidőt imitál: bikinire vált, kipakolja a naptejeket, legyárt egy kancsó jeges limonádét, és kiskirály módra henyél az erkélyen. Étvágy azért megvan, a szervezetet nem lehet ilyen megrendezett műkánikulával megviccelni, így a célra tulajdonképpen tökéletesen alkalmatlan erkélyen szerény pikniket is rögtönöz. Lényegtelen semmiség, hogy az ebéd jellegét tekintve nem kifejezetten földönevős. Az meg már végképp kit hat meg, hogy az ebéd utáni szieszta alatt újabb esőfelhők tesznek próbát a kedélyek felkorbácsolására. Minket nem: így is tökéletes volt. Így volt tökéletes.

Az étel sem volt éppen hagyományos: a Good Food receptjét követve az ikonikus amerikai meatballs & spagetti pikáns csavarjaként a húsba alma, a szószba sült paprika került. Nagyon rendben van ez így...

Pár, a témához közvetlenül vagy közvetetten kapcsolódó megállapítás:

• A földön evésben az (is) a jó, hogy bár nem feltétlenül kényelmes, érdekes módon kisebb hibaszázalékkal eszem le magam (amit amúgy 80%os rátával hozok).  A terítőre potyog minden.
• A piknikben az (is)a jó, hogy nem ciki leenni a terítőt; vagy mert eleve kevésbé féltik (már úgyis a földön van), vagy mert mindenki leeszi (már úgyis mindegy).
• Az alma ne ijesszen el senkit: egészen hangyányi édeskés lecsengésen kívül semmi nem utal gyümölcsre, a végeredmény viszont valahogy kétségtelenül sokkal finomabb.
• Másnap is igen finom, érdemes maradékra gyúrni (juteszembe a konkrét fotóalany éppenséggel pont a maradék).
• Ebéd után a párnák közt elszenderedni egyenesen kötelező.
• Mindenképpen spagettivel kínálandó, mellé kevés saláta (most mustáros vinaigrette-es madárbegy) ajánlott.
• Szerintem nagyjából hatékonyan osztottam be a munkafolyamatokat, de az újság által állított 15 perces elkészítési idő mission impossible-nek tűnik. Hát kxxxx@ra nem 15 perc az előkészület és az is kamu, hogy 20 perc míg elkészül, mert ez akkor lenne lehetséges, ha van 6 tűzhely és 3 gyakorlott, önjáró kuktája az embernek. De mondjuk 1 órán belül simán megvan, feltéve, hogy az ember közben nem próbál cukkínitortát is sütni, mert akkor bonyolódnak a dolgok, és megtörténhet az, hogy hajnali fél háromkor kezd el vacsorázni az ember.

Almás fasírtgolyók sültpaprika-krémes szósszal, spagettivel

Hozzávalók 4 főre:

húsgolyókhoz:

450g darálthús (én  pulyka felsőcombot választottam)

25g zsemlemorzsa

1 darab kisebb/közepes méretű alma, meghámozva, lereszelve

1 gerezd fokhagyma, áttörve

olívaolaj a sütéshez

szószhoz:

3 db piros kaliforniai paprika

1 fej vöröshagyma, finomra aprítva

1 konzerv paradicsom (aprított vagy egész) (400ml-es)

2 dl víz (a paradicsomos konzervdoboz félig töltve)

olívaolaj

só, bors

egyéb:

1 csomag spagetti tészta

Elkészítés:

• A paprikákat megmosom, csutkájukat kivájom, ráültetem egy sütőpapírral bélelt tepsire, és sütőben 200 fokon kb. fél órán át sütöm (amíg a héjuk kezd megégni, felpúposodni). Ha kész, alufóliába/műanyag zacskóba csomagolom őket, és hagyom még 5percet állni. Ezután meghámozom (a héj könnyedén lehúzható - közben kukta pampog, hogy szerinte nem volt könnyű, szerintem meg ő volt béndzsa... :)). Félreteszem.
• A húsgolyókhoz összekeverem az összes húshoz való hozzávalót, picit sózom és borsozom.
• A masszából golyócskákat formázok, a tenyeremmel finomra görgetem. Ha kész, félreteszem állni tíz percre.
• A szószt kezdem el csinálni: közepesen erős lángon hagymát olajon megdinsztelem, aztán hozzáadom a paradicsomkonzervet, a vizet és a paprikát, sózom, enyhén borsozom, és kb. 20 percig főzöm. 
• Miközben fő a szósz, ismét a hússal foglalkozom: kevés olajon 5-6 perc alatt minden oldalukon megpirítom a húsgolyókat.(Vigyázat: könnyen odakap, sokat kell forgatni.) Ha kész, félre teszem.
• Eljön a pont, ahol a tésztát felteszem főni.
• A majdnem kész szószt lehúzom a tűzről és botmixerrel pépesítem.
•  A pépesített szószba belekeverem a húsgolyókat és 5 percre visszateszem a lábost a tűzre (lehet, hogy kell egy fedő, mert köpköd ezerrel).
• Míg elkészül a szósz, pont van idő a tésztát leszűrni.
• Tálalás: ld. képen.

Jó étvágyat!

Bengáli lazacfilé korianderes-mentás joghurtszósszal

’Norvég és indiai csak a focipályán valószerűtlenebb páros, mint a konyhában.’ – mondja a szűklátókörű, korlátolt agyam. Sajnálom, de ez van: valahogy mindig hadilábon álltam az indiai fűszerek és a lazac kombinálásával.

Kicsit olyan érzésem volt vele, mint a barna-szürke színek párosításával, vagy hogy ételnél maradjunk, a kakaós karfiollal. Nem illenek össze, akkor sem, ha minden magazin erről próbál meggyőzni, akkor sem, ha tudom, hogy nekik van igazuk. Én egyszerűen nem érzem a dolgot. Sőt, a lazacot konkrétan táj idegennek látom indiai környezetben. És nem is az a lényeg, hogy igazából laknak-e lazacok Indiában (laknak, 4 fajta is, meggugliztam), vagy létezik-e abból készülő hagyományos indiai étel (nyilván), hanem hogy személy szerint nekem nehézkes befogadni ezt a párosítást.

De persze ahogyan a barna-szürke kombináció is beszivárgott végül az öltözködésembe, úgy talált meg ez a kurkumába és római köménybe dörzsölt, zöldfűszeres-gyömbéres joghurtban párolt lazac is. Borzasztóan egyszerű (nyaraló-kompatibilis), pikáns, ugyanakkor könnyű és egészséges étel.

Egyértelműen lazac. Egyértelműen indiai. Egyértelműen finom.

Ja, azért kakaós karfiollal szemben még tartom magam. Egyszerre mindent mégsem lehet.

Bengáli lazacfilé korianderes-mentás joghurtszósszal  

Hozzávalók 4 személyre

4x130g lazacfilé (bőr nélkül)

1tk kurkuma

1tk római kömény

1ek. magos mustár

kb. 3 cm-es darab gyömbér, megpucolva

1-2 gerezd fokhagyma

1 nagy marék koriander, finomra vágva

1 marék mentalevél, opcionálisan pár szál friss snidling

2db zöld chili paprika, felkarikázva (opcionális)

400ml görög joghurt (vagy tejföl és joghurt keveréke)

1 csomag zöldbab (kb 250-350g csomag)

200g basmati rizs vagy 1 csomag basmati rizs/lencse/zab keverék (utóbbi Sparban kapható)

2 db lime, cikkelyekre vágva

Elkészítés:

• A halszeleteket megmosom, papírtörlővel óvatosan felitatom a nedvességet.
• A kurkumát, édeskömyént és mustárt elkeverem kevés sóval, és a szárazta törölt hússzeleteket bedörzsölöm a keverékkel.
• A gyömbért, fokhagymát, opcionálisan pár szelet chilit darálóban pépesítem, majd hozzáadom a joghurtot, kevés sót és a finomra aprított koriandert és még egyet keverek rajta a géppel.
• A joghurtos szósz egy részét a halhoz használom fel: a szeletek mindkét oldalára kenek belőle egy keveset.  A megmaradt szószt  félreteszem.
• Szakítok 4 db alufólia lapot, a közepükre ültetem a halszeleteket, és mindegyiket külön becsomagolom, úgy hogy a tasak picit nagyobb legyen a halszeletnél (maradjon kevés hely a gőznek keringeni a tasakban).
• Légkeveréssel 200 fokon kb. 8-12 percig sütöm. (Nekem nagyobbak voltak a szeletek, ezért 12 percre volt szükség az eredetileg megadott 8 helyett. Ha letelt a 8 perc, nyugodtan vegyük ki az egyik tasakot, bontsuk ki és nézzük meg a hús készültségi fokát, ha még nyers, vissza lehet tenni még pár percre. )
• Míg sül a hal, a körettel foglalkozom + joghurtszószt fejezem be: ízlés szerint lehet tovább hígítani egy kevés joghurttal + én még aprítottam bele egy kis marék mentát is, nagyon jól ment hozzá (plusz belecsusszant véletlenül pár szál snidling is, nagyon jót tett neki). A maradék chilit is ebbe a szószba lehet belekeverni.
• Zöldbab: kevés olívaolajon / vajon éppen roppanósra párolom (kevés fehérbor sem árt neki, ha elfő alatta); rizs: a rizst enyhén sós vízben megfőzöm, ha megpuhult, leszűröm.
• Tálaláskor a halas tasakokat tányérra fektetem (mindenki magának bontja ki), mellé főtt rizst (rizs/lencse keveréket) és zöldbabot szedek, és a joghurtszószból kanalazok a köretre egy keveset.
• A kibontott halat egy lime-gerezd levével csepegtetem végig.

Jó étvágyat!

Mézes-pikáns csirke lime-os őszibarack salátával

Kezdem komolyan hinni, hogy a lime olyan, mint a vodka vagy a fehérbor: csak jót tehet az étellel.

Vagy az is lehet, hogy a szervezetem kóros lime-hiányban szenved, és most mindent lime-mal követel. Nem tudom, nem is fontos, a lényeg, hogy ami jó, az jó, ez pedig ultraszenzációsanjó.  
...és ha ezt még lehet fokozni, az úgy történhet , hogy az ember ebédszünetben sprintel haza, összedobja 30 perc alatt, és a teraszon chillezve költi el. Óigen. Az élet szép. :)

Hozzávalók 2 személyre:

húshoz:

2 db csirkemell (lehetőleg bőrével)

2 szelet bacon, felkockázva

kb 2 ek. méz

kb 2 ek. szezámmag

só, bors

salátához:

2 db érett őszibarack, meghámozva, cikkelyekre vágva („nekünk 4 db, mert mi szeretjük a barackot”)

1 nagyobb db lime leve + lereszelt héja

1db chilipaprika, kimagozva (kierezve), apróra vágva

Kb. 1ek méz (lehet, h picit több volt)

3 ek. olíva olaj

3-4 marék madárbegy saláta vagy salátamix

só, kevés frissen őrölt bors

Elkészítés:

• A sütőt 180 fokra állítom.
• Elkészítem a dresszinget (mert a hússütéshez is kelleni fog egy egészen kevés belőle): lime levét, lime lereszelt héját, mézet, olajat és a felaprított chilipaprikát összekeverem, enyhén sózom. Fontos: Ennél az öntetnél (mint sok másnál is) az a lényeg, hogy bátran kóstolgassa, alakítsa mindenki egyéni ízléséhez az arányokat, a megadott arány csak a kiindulópont, plusz lehet dupla adaggal is kezdeni, mert el fog fogyni.
• Kevés olajat és a bacont serpenyőbe teszem, az olajat felforrósítom, közben gyorsan meghintem sóval/borssal a csirkemelleket, majd közepes láng felett bőrével lefelé piros ropogósra pirítom a húst (kb 5 perc). Megfordítom és további 2-3 percig pirítom a másik oldalát is (kérgesítem, hogy puha maradjon a hús sütés után).
• A húst és kisült szafját bacon-östül sütőtálba ültetem. A saláta lime-os dresszingjéből csurgatok 1-1 kanállal mindkét szelet húsra, rákenem a mézet, meghintem sóval, őrölök rá kevés borsot, majd megszórom a szezámmaggal.
• 10-12 perc alatt puhára sütöm.(Megjegyzés1: nem bőrös csirke esetén alapból szárazabb a csirkemell, így a 12 perc sütésből 7-8 percet letakarva süljön a hús, és utána pirítom rá felső grill/légkeverés funkcióval a mézet. Megjegyzés2 magamnak: olvastam valahol, hogy pirítás után fedő nélkül, 200 fokon kell 8 percig sütni, és az a tuti, majd úgy is kipróbálom.)
• Míg sül a hús, a salátalevelet összekeverem a barackkal, meglocsolom a lime-os mézes dresszinggel, alaposan elkeverem.
• Tálaláskor a salátát tálra halmozom, a húst pedig felszeletelve a tetejére helyezem.

Kísérőnek valami friss, üde kis fehérborocska remekül megy.

Jó étvágyat!

Thai fish curry

Ott tartottam, hogy... "Az élmények feltöltöttek, az új ízek lendületbe hoztak, a betárolt brit receptmagazinok pedig hónapokra ellátnak inspirációval. Ennek értelmében gourmandula újraéled."

Nem vicceltem. Mindezek összességének egyik első gyümölcse a thai fish curry, amit illene hal currynek mondani, csak az valamiért elég bénán hangzik.

A koprodukciós munkában készült ételhez alábbi megjegyzéseket fűzném:

• Az alapötlet remek, viszonylag könnyű is elkészíteni, de az eredeti verzió egyik nagy tévedése, hogy elfeledkezett a lime-ról. Nagy tanulság, tessék felírni a fejekbe: lime minden thai ételbe kell, akkor is, ha a recept szerint nem. Igenis de. Vallom, a lime által új dimenziók nyílnak meg. Pláne, ha korianderzöld is szerepel a hozzávalók között.
• A thai zöld curry paszta elkészítése könnyen kivitelezhető otthonilag is, már ha az ember gyűjti a fűszereket, és minden adott hozzá. Ha így van, a kész fűszermassza fagyasztható, javaslom dupla mennyiség készítését, hogy következő alkalommal ne szívjunk (szivassunk mást) a maszatolással és/vagy beszerzéssel (én legalábbis így tettem). Akinek viszont nincsen minden alapanyag a polcon, jobban jár egy remekbeszabott adalékmentes (pl. Asian Gourmet sorozat) Thai green curry tasak megvásárolásával (Little India, Ázsia bolt, stb.). Utóbbi jóval egyszerűbb opció.
• A fehér húsú tengeri hal felkockázva könnyen péppé sülhet. Vagy mert bénák vagyunk, vagy mert  a hal alkalmatlan a szerepre. Ez(ek) lehet(nek) az oka(i) annak, hogy az én currymben nem látni halkockákat. Megoldás: olyan fajtát kérjünk a pultból, ami kicsit tömörebb, „gumisabb” hússal rendelkezik, VAGY, egyben süssük ki a halat és utólag daraboljuk a kész currybe.
• Eredeti receptben nem volt édesburgonya, de szerintem illik hozzá.

4

Thai fish curry

Hozzávalók:

600g fehér húsú tengeri halfilé, megpucolva, felkockázva falatnyi darabokra

2ek kukoricaliszt

kb 2 ek. olaj (mogyoró vagy napraforgó lehet, olivát nem javaslom)

kb 220g (2 szár) sárgarépa, megpucolva, kb fél centis hasábokra aprítva

1 db kaliforniai pirospaprika, csíkokra vágva

2 szál újhagyma, felkarikázva

200g friss csiperkegomba, félcentis szeletekre vágva

2-3 ek Thai green curry fűszerpaszta (készen vásárolt vagy alábbi, egyszerűsített recept alapján elkészítve)

400ml (1 konzerv) kókusztej

150ml hal-alaplé (helyett nekem most mezei víz, bevallom)

1 db közepes édesburgonya, meghámozva, közepesen apróra felkockázva (kb. 1-1,5 centis kockák)

só, bors

kis marék friss korianderzöld, finomra aprítva

1 lime frissen facsart leve

Thai green curry fűszerpaszta 

(eredeti recept itt, 5-6 ek. mennyiséghez - fele kell ehhez az ételhez, többit le lehet fagyasztani)

Az alábbi hozzávalókat turmixolom össze:

4-6 db zöld chili paprika (ha csípőset nem bírja valaki, kierezve)

2 shallott hagyma

5cm-es gyömbér darab megpucolva

2 gerezd fokkhagyma

egy kis marék friss korianderzöld

2 ek citomfű

1 lime leve + reszelt héja

+1 lime reszelt héja

1 ek. koriander mag

1tk. őrölt római kömény

1tk. bors

2 tk. halszósz (vagy szójaszósz)

kb. 3 ek. olaj (ha lehet, nem olíva, hanem napraforgó vagy mogyoró)

Elkészítés:

• A lisztben megforgatom a halkockákat, és egy wokban, forró olajon,  4-5 perc alatt aranybarnára pirítom (néha megforgatva). Ha átpirult a hal, kiemelem a wokból és félreteszem.
• Ugyanebbe a wokba, a maradék olajra dobom rá az összes zöldséget, és 4-5 percig pirítom.
• Hozzáadom a curry pasztát és további egy percig pirítom a zöldésgeket.
• Hozzáadom a hal-alaplét (vizet), felöntöm a kókusztejjel, sózom, borsozom. (Az édesburgonya és a kókusztej édessége miatt bátran sózhatjuk, hihetetlen mennyiséget vesz fel)
• Hagyom felforrni, az első rottyanásnál közepes lángra teszem és hagyom, hogy a zöldségek puhára főjenek (5-10 perc).
• Ha a zöldség megpuhult, belekeverem a korianderzöldet, majd a halat is hozzáadom.
• A lime levét a végén, óvatosan adagolva csepegtetem a currybe, kevergetem, kóstolgatom, és ott állok meg, ahol legjobban ízlik. Érzi az ember, hogy mikor kerek az ízhatás, de fél lime leve biztosan elfér ebben a 3-4 személyes adagban.
• Natúr rizzsel tálalom.

Sült szarvasgerinc vörösboros-szilvás gombával

K hozott bő két kiló Bambit, szarvasgerinc formájában. Ezúton is köszönöm az adományt, egyéb cuki állat rajzfilmhősöket is szívesen fogyasztok a jövőben, kivéve Tigrist, Micimackót, Bubut, Tomot és Jerryt.

Három fajta étel készült, első felvonásban jöjjön a legdíszesebb: a sült. Hiányos előkészületek, sok vér, lázas telefonos egyeztetés, még több vér után tapasztalataim a vadhússal a következők.

Pácolás

Általános nézet, hogy a vadhúst napokkal az esemény előtt be kell pácolni. Én ezt nem vitatom, de mivel erről pár órával a vacsora előtt szereztem tudomást, ez nem lehetett opció. Használtam a telefonos segítséget, hívtam ÍBt, majd ő megmondja a tutit. Megmondta. Megnyugtatott, hogy nem kell mindent túlpácolni. Igaza van. Ne tojjunk be a szabályoktól.  Így is hibátlan volt.

Rare/Medium/Cipőtalp dilemma

Régen szokás volt szanaszét sütni a húst, ma már a roséra (medium rare) esküszik a nép. És azt hogyan kell? Egy csipet józan paraszt ész meg a pislákoló hatodik érzék, osztunk, szorzunk, méregetünk, és bízzunk benne, menni fog. Idővel biztosan. Én most kb. 3-5 percet tévedtem a tökéletes roséval kapcsolatban, így is volt benne rózsaszín, de már a sápadtabb fajta, és csak a legközepén. Mondjuk ennek rajtam kívül mindenki örült.

Bor és vad:

Vadhús nincs vörösbor nélkül. Nem azért, mert mindenki ezt mondja, hanem mert az ember tényleg erre szomjazik hússütés közben. Menjen a szószba, és töltsük folyamatosam magunkba is, úgy az igazi.

Köret:

A vörösboros -gombás-szilvás szósz furcsa kombinációnak tűnhet , de gyönyörűen simul a hús falatokhoz.

Krumplipüré: kaptam ajándékba egy üveg szarvasgombás-tökmagos mangalica zsírt, amit szerintem kötelezővé kellene tenni a tört krumplihoz. Egy pár csepp, és a pürét új dimenziókba repíti. Elnézést a többiektől, erre csak másnap, a fotóalany előkészítésénél jöttem rá, úgyhogy csak én tudom, milyen jó. :)

Tálalás: azonnal, frissen érdemes tálalni, messze így a legjobb.

Recept eredete: nagy része innen

Sült szarvasgerinc vörösboros-szilvás gombával

Hozzávalók 4 személyre:

2x300 g kicsontozott, lehártyázott, megtisztított és papírtörlővel szárazra törölt szarvasgerinc (2db 30x8cmeshúsdarabbal dolgoztam)

250g vaj (amit beosztok a hússütéshez, a kerámiatál kikenéséhez, a krumplipüré krémesítéséhez, ill a szósz készítéséhez; nem feltétlenül fog mind elfogyni, ez egyéni vérmérséklet kérdése. Én nem spóroltam, vajpárti vagyok.)

só, bors, 1-2 csipet finomra vágott kakukkfű

Köretnek:

6-7 nagyobb szem krumpli, meghámozva, felkockázva.

vaj a tört krumpli krémesítéséhez (ízlés kérdése, min. 5-6 dkg)

só, csipet szerecsendió, tökmagos-szarvasgombás-mangalicazsír

A szószhoz:

kb 15-20szem aszalt szilva, felaprítva

1 doboz kb. 15-20 dkg friss gomba (erdei, vegyes), megpucolva, apróra kockázva

vaj

só

kb 1,5 dl vörösbor

2 gerezd fokhagyma, finomra vágva

Elkészítés:

• Kezdem a körettel: a krumplit kevés sós vízben puhára főzöm.
• A szilvát felaprítom, felöntöm a borral, és állandó kevergetés mellett addig főzöm, míg besűrűsödik,és egy szilvalekvár állagú közepesen sűrű masszát nem kapok. Félrehúzom a tűzről.
• Jöhet a hús:  sózom, borsozom, meghintem kakukkfűvel, és a már megolvadt, forró vajon mindkét oldalát max. 3-3 percig sütöm. Lényeg, a hús teljes felületén legyen sült kéreg. Ne spóroljunk a vajjal, ez nem az ez este. (Ha a hússzelet vékonyabb, akkor ez az idő akár 1-1 percre is csökkenhet, én kb. 5 centi vastag hússal dolgoztam.)
• A hirtelen pirított húst kivajazott sütésálló tálba fektetem, és 150 fokra előmelegített sütőben kb. 25-30 percig sütöm. (Ízlés kérdése. Így nagyjából rosé lesz a hús, 20. perctől lehet próbavégást tartani, és ennek alapján mérlegelni.)
• Míg sül a hús, nekiállok a szósznak: a hús pirítására használt serpenyőben összegyűlt szaftot felhasználva megpirítom a gombát, meghintem sóval, félúton rászórom az aprított fokhagymát, majd ha megpuhult a gomba, összerottyantom a vörösboros szilvával. Ha szükséges, sózom, teszek még hozzá egy kevés vajat (és ha nagyon sűrű, akkor kevés vizet), megvárom, míg összeforr, és készen van.
• Azonnal tálalom. 

Marokkói mandulás-csirkés réteskorong

Cukros csirke? Bláh. Mi van?! Újraolvas. Én szeretem az édes-sóst, de ez azért picit morbidul hangzik. Hááát, végüliiis, tulajdonképpen szeretem a vad dolgokat, a kiváncsiság is mindig hajt (és visz előre!), na nem telt el sok idő, és már be is adtam neki a derekam, én, a könnyűvérű gasztrocafka. :)

Zárójelben megjegyzem, hogy 1) nem egy kétperces étel, de megéri a fáradtságot és 2) megpróbálnám porcukor nélkül is, esetleg árnyalatnyival több citrommal, ugyanis a fahéjas-gyömbéres húsalap szenzációsan finom volt már önmagában is!

Köret: nagyon sokat gondolkoztam rajta, hogy mi menne mellé, aztán kaptam egy remek tippet (kuszkusz), így készült kísérőnek ilyesmi narancsos-fűszeres változat, ami remekül bevált. (Utólag jutott eszembe, hogy valamilyen narancsos-bébispenótos salátával is finom lehet.)

Verdikt: elfogyott, méghozzá nagyon gyorsan és csendben, ami igen jó jel. Aki szereti a marokkói kajákat, annak be fog jönni, ez szinte biztos, úgyhogy nem kell félni tőle.

Ja igen, megvettem a C&V szakácskönyvet, ez is onnan van, remek darab, mindenkinek ajánlom.

Marokkói mandulás-csirkés réteskorong

Hozzávalók

(kb 18 cm-es átmérőjű rétes tortához):

3 db nagy csirkecomb

1 közepes fej vöröshagyma

1-1 púpozott kávéskanál szárított gyömbér/fahéj

só, bors

3 db tojás

4dl hús alaplé

negyed-fél citrom leve

10dkg mandula (tisztított, szeletelt)

4dkg porcukor

1 kávéskanál fahéj

1 csomag réteslap

4-4dkg vaj

kevés porcukor és fahéj, díszítéshez

Elkészítés:

• Az egyik adag vajon megpárolom a finomra aprított hagymát.
• Ha már áttetsző a színe, belekeverem az 1-1 púpos kávéskanál fahéjat/gyömbért, elkeverem.
• A csirkecombokat a serpenyőbe teszem, és fehérre sütöm mindkét oldalukat.
• Meghintem sóval (óvatosan, hiszem a húslé is sós), borssal, majd felöntöm a húslével, és fedő alatt teljesen puhára főzöm a húst (kb háromnegyed óra).
• Ha kész, a csirkét kiemelem a főzőléből, a húst lefejtem a csontjáról, majd aprítom.
• A húslét visszateszem erős lángra, felforrósítom, belefacsarom egy citrom negyedének/felének a levét (magokat nem!).
• Ezután beleütök 3 lazán felvert tojást, aminek fehérjéje a citromtól kicsapódik, így folyékony állagú, darabos rántotta-szerűséget kapok.
• A mandulát megpirítom, majd elkeverem a porcukorral és a fahéjjal.
• A második adag (4dkg) vajat megolvasztom.
• A réteslapokat hosszában 8 csíkra vágom, majd mindegyik csíkot megkenem a vajjal (ecsettel). Ezekkel a tésztacsíkokkal csillag alakban kibélelem a vajjal kikent tortaformát úgy, hogy az egyik végük a forma közepén legyen, másik felük kilógjon a peremen túl.
• A mandulás-cukros keveréket a tésztára szórom, majd erre egyengetem rá a húst, a legvégén pedig ráterítem a tojásos keveréket. (Ha lédús maradt, minden kanál esetében egy picit lecsöpögtetem, hogy a sok lé ne áztassa el az egész tésztát)
• A peremen túl hajló tésztacsíkokat visszahajtom a torta közepe felé, hogy a tölteléket szépen betakarja. Ha jól dolgoztam, pont szépen mindent befed, de maradék tésztalappal lehet foltozni is).
• A torta tetejét is megkenem vajjal, és az egészet 200 fokos sütőbe tolom és 20 perc alatt készre sütöm (kb. 12-15 percet légkeverésen sütöttem, utána váltottam alsó/felsőre, hogy szép aranybarnára piruljon (az alja pedig picit kérgesedjen).
• Ha megpirult, sütőből kiveszem, és pár perc pihenés után a formából simán tálra csúsztatom, szitán keresztül megszórom kevés fahéjas porcukorral. Tortaként szeletelve azonnal tálalható.

Mellé fűszeres-narancsos kuszkuszt kínáltam, amit tálaláskor a megmaradt „rántotta-szafttal” még meglocsoltam.

Garnélarák kolbásszal (for dummies)

Sosem gondoltam volna, hogy eljön az a pont, amikor a madárcsicsergésről a legszelídebb, ami eszembe jut, hogy hogyan grillezném meg azt a büdös #$ߤł@! rigót, fokhagymával és citrommal a begyében. Komolyan, ez a csicsergés hihetetlenül irritáló tud lenni. Ha egy ártatlan meditációs CD ilyen érzelmeket vált ki, az négy dolgot jelenthet: 1) béna a CD (az), 2) alkalmatlan vagyok a meditálásra (kétségtelen), 3) hús nélkül feszülten telnek a napok (határozottan) és 4) a méregtelenítés jól halad, hiszen nyilvánvalóan buzgón szabadulnak fel a mérgek (hurrá).

Az elmúlt, sanyarú hetek mérlege: detoxikált szervezet, -2kg a mérlegen, 0 bejegyzés januárban, és bónuszként számtalan bölcs gondolat. Merthogy a mérgek felszabadulásával egy időben nem csak a test, de a fej és a lélek is tisztul. A legszaftosabb felismeréseimet megtartom magamnak, de íme pár gourmandula-kompatibilis, könnyedsége ellenére is fontos meglátás:

• Cigi nélkül simán van élet.
• A kávé nem nélkülözhetetlen.
• Hús nélkül szörnyen sivár az élet.
• Alkohol nélkül ugyanennyire sivár, és bár túlélhető, miért tennék ilyet.

Tehát megtisztulás sikeresen végrehajtva, én újra itt, detoxból retox módba kapcsolok és rögtön egy fehérjebombával indítok.

Chili és Vanilia recepjére saját, remekbeszabott szakácskönyvében találtam. Szerelem volt első látásra, fontos szerepet játszott a könyv megvásárlásában is, a méregtelenítés alatti hústilalom gyötrelmében pedig annyiszor simogattam meg a képet, hogy mire a főzésre került a sor, már automatikusan ennél a lapnál nyílt a könyv.

Eredetileg chorizo kolbásszal készül, de a sarki boltban ilyet nem tartanak, szóval megfogadtam a művésznő tanácsát, és jófajta csípős magyar szárazt kértem a közértes nénitől (volt neki, tényleg jó).

Szupergyors, nagyon egyszerű, és nagyon finom. Lehet előétel, egytálból csipegetős, laza ebéd, vagy könnyű vacsora. Ha valaki tud garnélát pucolni, márpedig ide kattintva tudni fog, onnantól kezdve ultradummy recept, meg is kapja a címkét, tessék vele virítani bátran. Mi egy kis klasszikus spenótos krumplit is készítettünk hozzá, de szerintem friss, vajjal megkent bagettel, esetleg oldalán kevés bébispenótos/madárbegyes salátával is üt.

Megjegyzés beszerzéshez: a recepthez nyers rákra van szükség! A nyers rák szürkés színű, a főtt pedig rózsaszín, dummiek, ne utóbbit vegyétek! Jófajta garnélarákot frissen vagy mélyhűtve is lehet kapni. Hozzáértő barát személyes tapasztala alapján én Metroban vettem tigrisrákot, azt a 6-7 centis dagit, fagyasztva, bazinagy, talán 1,5 kilós (vagy még nagyobb…?) csomagolásban, ami egyszerre nem olcsó mulatság, de nagyon finom, és sokáig kitart, nem beszélve arról, milyen remek érzés a mélyhűtőbe nyúlni egy újabb adagért, amikor csak megkívánom (kb. két perc alatt felenged, ha langyos vízbe ültetem). Ezen kívül korán kelőknek irány a Nagycsarnok, és friss áru esetén szóba jöhet még a törökbálinti Cora is, vagy szintén a Metro, mindegyik helyen jó a jégágyas tengeri-cucc kínálat. Gondolom, hogy a Culinaris-nál is van, fagyasztott változat legalábbis egészen biztosan.

Garnélarák kolbásszal

Hozzávalók 2 személyre:

kb 10-12db nyers garnéla (a nyers garnéla szürke, a főtt rózsaszín)

2 ek olívaolaj (nekem most vaj volt)

2-3 gerezd fokhagyma, finomra vágva

4 dkg (kb 6 ujjnyi) csípős szárazkolbász, karikázva (eredetileg chorizo, nekem most mezei hazai)

bors

fél csokor petrezselyem finomra aprítva

pirospaprika (véletlenül elfelejtve)

Elkészítés:

• A garnélát (ha fagyasztott, előtte egy tál langyos vízbe dobom, és két perc alatt lehet vele dolgozni) megtisztítom: lábak lefejt, páncél lefejt, farkacska marad, hátát hosszant végig bemetsz és cérnaszál vékony, szürkés bélcsatornát kisegít a kés hegyével, videó itt. Nem ettől fog megjönni az étvágy, én szóltam. (de mégéri!!)
• A fokhagymát az olajon megfuttatom, ügyelve, hogy ne piruljon meg (közepes láng).
• Erős fokozatra kapcsolok, a rákokat a serpenyőbe fektetem, és rózsaszínre pirítom - ez nagyon hamar megvan, 1-2 perc.
• Megfordítom a rákokat, melléjük szórom a kolbászkarikákat, és a másik oldalt is rózsaszínre sütöm. Szintén 1, max 2 perc.
• Ha megvan, még picit átforgatom az egészet, hogy a kolbászkarikák is megpiruljanak, és a kiizzadt kolbász-szaft mindenhová jusson (én kb fél percet adtam nekik).
• Tűzről félrehúzom, borsozom, megszórom kevés pirospaprikával (már ha nem felejtem el), és elkeverem a petrezselyemmel, tálkába szedem és azonnal nekilátunk.

Jó étvégyat! (És hát nem gyönyörű...?)

Tésztában sült bazsalikomos-kapros lazac

A minket kiszolgáló hölgy gondos, óvó mozdulattal emelte át a jégágy felett ezt a majd két kilós filét, mintha csak egy újszülöttet adna tapasztalatlan kismama karjaiba. Én pedig izgalomtól elszorult torokkal, gyengéden fektettem a kosárba, és közben arra gondoltam, hogy ez az a kivételes eset, amikor értelmet nyer a lazac szín.

A nálunk karácsonykor uralkodó bábeli hangulat elég nehezen egyeztethető össze ennek az ételnek az előkészületeivel, vagy legalábbis az én képességeimet látszott egyes pillanatokban meghaladni, de egy kis segítséggel végül minden jól alakult, és mindenki elégedetten pihegett a vacsora végén. Az már más kérdés a szentesti vacsorával kapcsolatban, hogy 1) a hajnali negyed kettő még szentestének számít-é, továbbá 2) ilyen időpontban hívhatjuk-e egyáltalán vacsorának. Mindenesetre nálunk így történt, és azonnal muszáj megjegyeznem, hogy 1) nem kifejezetten az étel miatt csúsztunk meg ennyire, hanem mert idén is képtelenek voltunk összeszedni magunkat a délutáni pihenőből és 2) ez már semelyikünk szerint nem normális. Bízom benne, hogy eme, mély egyetértésben fogant észrevétel az első lépés a normalizálódás felé. Jövőre újból nekifutunk.

A lazacról még annnyit, hogy ez volt az első Gordon Ramsay recept, amit kipróbáltam, és ha nem is annyira egyszerű, mint ahogy ezen - az amúgy nagyon hasznos - videón tűnik, azért nem is túl nehéz. Egy biztos: nem csak karácsonykor éri meg a befektetett energiát.

Tésztában sült bazsalikomos-kapros lazac

(eredeti recept itt)

Mielőtt nekiugrana bárki, javaslom a videó megtekintését, sokkal könnyebb / érthetőbb lesz minden.

Hozzávalók

Lazachoz

kb. 1 kiló lazacfilé, bőr nélkül

60g sózatlan vaj, szobahőmérsékleten

10g friss bazsalikom, finomra aprítva

5g (lehetőleg friss) kapor, finomra aprítva

1 citrom reszelt héja

1 ek. magos mustár

500g (sós!) linzertészta (készen vásároltan vagy recept ld. alább)

1 tojás

Olíva olaj

Só, bors

Körethez

750g krumpli (eredetileg újkrumpli)

10g friss bazsalikom, aprítva

5g (lehetőleg friss) kapor , aprítva

1 nagy csokor brokkoli

2 gerezd hámozott fokhagyma, finomra aprítva

Linzertésztához

(kb 500g lesz)

35 dkg finomliszt

17,5 dkg vaj

2 tojás sárgája

2-3 ek. jéghideg víz

2 csipet só

Elkészítés

1. Először a tésztát készítem el. Nagyon egyszerű, a hozzávalókat kemény, fényes gombóccá gyúrom, és hűtőben minimum fél órát pihentetem.
2. Nekilátok a lazacnak: a fűszervajhoz kikeverem az aprított bazsalikomot és kaprot a vajjal, belereszelem a citromhéjat, majd ízlés szerint sózom, borsozom.
3. A lazacot leöblítem, és papírtörlő segítségével teljesen szárazra törlöm mindkét oldalát.
4. A halat két nagyjából egyenlő méretű téglalapra vágom. a felső oldalukat (azaz nem azt az oldalt, ahol a bőr volt) megsózom, megborsozom.
5. Egyik téglalap felső oldalát megkenem a fűszervajjal, a másikat magos mustárral, majd – mintha csak szendvics lenne – egymásra helyezem őket. A hal tetejét is sózom, borsozom.
6. A linzertésztát liszttel megszórt deszkán kinyújtom kb 3mm vastagra.
7. A közepére ültetem a lazac-szendvicset.
8. A lelógó, egyenetlen részeket levágom a tészta szélén, ezekre nincs szükség.
9. Felverem a tojást, és ecset segítségével megkenem vele a lazac körül elterülő tésztát, sózom, borsozom, majd, mintha csak egy csomag lenne a lazac, becsomagolom a tésztával.
10. Oldalt a felesleges részeket levágom. A lényeg, hogy a hal minden oldala egyenletesen, és jól körbe legyen zárva a linzertészával. Megkenem a külsejét is tojással.
11. A csomagot megfordítva (tehát a "csomagolás" szélével az alján) sütőpapírral bélelt tepsibe ültetem, tetejét körbe megkenem tojásal, sózom, borsozom, majd egy kés segítségével finoman rácsos mintát karcolok bele.
12. 200 fokon 25-30 perc alatt (vagy amíg a tésztakéreg aranybarna nem lesz) készre sütöm.

Míg sül a hal, elkészítem a köretet:

• A krumplit megmosom, és puhára főzöm (ha nem újkrumplit használunk, akkor én hagyományos, hámozott, kockákra vágott krumplit javasolok. (Most tört krumpliként készült, de szerintem előbbi módon jobb lenne.) Ha megpuhult, alaposan lecsepegtetem, tálba teszem, megöntözöm olívaolajjal, bekeverem az aprított zöldfűszerekkel, sózom és borsozom.
• A brokkolit rózsákra szedem és forrásban lévő vízben kb. 3 percig főzöm (hogy még pont roppanjon). Ha kész, alaposan lecsepegtetem. Olajon megfuttatom a fokhagymát, majd hozzáadom a brokkolit, sózom, borsozom és további egy percig pirítom.

Eddigre a lazac elkészül, kiveszem, hagyom egy pár percet hűlni, és szeletelem.

A hal-szeletet fűszeres burgonyával és brokkolival az oldalán tálalom.

Tipp: Anyukám gyorsan kevert mellé egy kis joghurtos alapú öntetet, kaporral, mustárral, sóval és borssal. Nagyon finom volt, szerintem a zöldséghez nagyon kellett.

Fűszeres sókéregben sült illatos csirke édesköményes sütőtökkel

Adott volt egy fatüzelésű kemence, egy szép csirke, 3 kg só és a hozzájuk fűződő szép remények. Na jó, mindez egy extrachilles hétvégén, a világ (nekem) egyik legszebb helyén (ld. képek), számomra igen kedves emberek társaságában, valóban remek borok kíséretében. Egy nyugisra szabott téli szombat este ennél szebben nem nagyon telhetett volna. Ja de: ha nem alázom magam szanaszét pókerben. A lapjárás volt az oka, nyilván…

Igyekszem kivételesen szűkszavú lenni, hogy ne vesszen el a lényeg.

A csirke Jamie Oliver döbbenetesen egyszerű, fenomenális receptje nyomán készült, és olyannyira gyermekjáték, hogy habozás nélkül kapja meg a „for dummies” címkét. Szóval, aki tart a sültektől, kezdje itt, mert kifejezetten kihívás lenne elpuskázni.

Ne ijesszen el senkit a sok só, bármennyire is hihetetlen, a hús pont annyi ízt vesz át, amennyit kell.

Eredmény: olyan igazi együtt-örülős, durva illat- és ízorgia, lágyan omló, vaj puhára sült, illatos csirkefalatok.

Köret: a sütőtök-krumpli pároson alapuló köretben a csirkéhez is használt fűszerek köszönnek vissza, állagra olyan rusztikusan félig-szétmállott, rondának is mondható, de minden kétséget kizáróan nagyon finom.

Kezdjük a hússal.

Fűszeres sókéregben sült illatos csirke

Hozzávalók:

1 db (kibelezett!), kb 2 kg-os csirke

Kb. 3-4 csapott ek. őrölt vagy 7-8 ek. durvára tört édesköménymag

3 kg tengeri só

2 db tojás, felverve

2 db citrom

1-2 ek citrombors (hagyományos, durvára tört fekete is ok)

1 csokor friss (vagy kb 2 ek. szárított kakukkfű)

1 csokor durvára vágott petrezselyem

8 gerezd héjastul összezúzott fokhagyma

4-5 ek olívaolaj

Elkészítés:

• A sót alaposan elkeverem az édesköménnyel, borssal, tojással, és a citromok kifacsart levével.
• A massza kb. harmadával megágyazok a csirkének a tepsiben. Akkor lesz jó helye, ha a „sólepedő” legalább 1-1,5 cm vastag.
• Összekeverem az olajat a kakukkfűvel, és az így kapott páccal gondosan átkenegetem a csirke külsejét.
• A csirke hasába teszem a zúzott fokhagymákat, a petrezselymet és a kifacsart citrom-feleket.
• A húst ráültetem a sóágyra, és a maradék kétharmad rész só-masszával gondosan betakargatom úgy, hogy a csirke minden szeglete egyenletesen fedve legyen.
• Alufóliával befedem.
• 200 fokosra előmelegített sütőben kb. 2 órát sütöm. Kb. 80 perc után le lehet szedni az alufóliát.
• Nem kell megijedni, a sókéreg picit megfeketedhet, attól még a húsnak semmi baja nem lesz.
• Ha kész, kb negyed órát hagyom hűlni, utána a csirkét szépen ki lehet fejteni a kéregből.
• Tálra szedem és tálalom.

Míg sül a hús, lehet készíteni a köretet. Előkészítéssel együtt kábé 45 percet szánjunk rá.

Édesköményes sütőtök

Hozzávalók:

2-3 ek. olívaolaj

Egy kisebb sütőtök, megpucolva, felkockázva (1,5-2 centis kockák)

Kb. 4-5 szem krumpli, megpucolva, felkockázva

3 közepes méretű fej lilahagyma, felaprítva

Kb. 2 ek. édes szójaszósz (csak az édes jó, a híg-sós fajta erre nem feltétlenül alkalmas).

1 ek őrölt édeskömény

2-3 csipet kakukkfű

1 kupica vodka (megszokás)

1-2 csipet citrombors (őrölt feketebors)

Elkészítés:

• Egy nagyobb méretű serpenyőt vagy wokot használok, közepesen erős lángon.
• A hagymát olajon megpuhítom, hozzáadom a tököt és kb két percig kevergetve pirítom.
• Hozzáadom a krumpklit, kevergetve, további egy percig pirítom.
• Rálöttyintem a vodkát (opcionális), fél-egy percig hagyom sisteregni.
• Hozzáadom az édesköményt, további fél- egy percig pirítom, heves kevergetés mellett.
• Megöntözöm a szójával, kavarintok rajta négyet-ötöt, csak hogy mindenhová jusson a szószból.
• Felöntöm kb. 1-1,5 deci vízzel, 2-3 csipet sóval meghintem, kavarok egyet rajta, aztán fedővel beborítom, és néha ránézve/megkeverve puhára főzöm. (Ha elfőne a víz, egy keveset adjunk még hozzá, a lényeg, hogy ne kapjon oda idő előtt a tök.)
• Ha már majdnem kész, vegyük le a fedőt, hogy a lé elfőhessen.
• Meghintem a borssal, a kakukkfűvel, és ha szükséges, ízlés szerint utánsózom, majd a sült csirke mellé tálalom.
• Előre szólok: a tök picit jobban szétfőhet, mint a krumpli, ezért állagra ronda lesz, olyan krémes-darabos, hagymás-törtkrumpli állagú, de nagyon finom.

Bon apetit!

Vodkás-paradicsomos-tonhalas fusilli

Az étkezési szokásaim radikális megváltozásáról szóló minden eddigi teóriám kuka. A gasztronómiai megkergülés peremén állok, itt szédelgek, lábam alatt szakadék, de érdekes, hogy a zuhanásnak effajta lehetősége egyáltalán nem hat ijesztőleg, inkább a búvárok által ismert nitromámorként jellemezném, ha már valamilyen legális bódulati állapotra kell mindenáron hasonlatot találnom.

Az úgy kezdődött, hogy B és J egy doboz paradicsomos tésztával a hóna alatt érkezett Soundra. Mármint nem oda, hanem előtte hozzánk, a szállásra. (Pontosítok, még mielőtt valaki azt találná hinni, hogy a családom sarjai ételhordóval a hónuk alatt járnak fesztiválozni.)

Megörültem a kajának, alá is merítettem az első kezem ügyébe kerített evőeszközt a B tányérján tornyosodó penne halomban. 'Ó, ebben van csirke is? ... Jujj. Ühhh.' Megállt a számban a cucc, riadt csincsilla tekintettel néztem B-re. 'Ez tonhal, ugyeeee?!

És itt álljunk meg egy pillanatra. A hal és az én viszonyomról nem írtam még soha (halottról jót vagy semmit). Nem tudom, valakinek feltűnt é, de eme kategória teljes mértékben száműzve volt a gourmanduláról. Nem véletlenül.

A hús téma lerágott csont, újra eszem, ok. De itt vannak a halak, meg a mindenféle tengeri herkentyűk, amik nem ideiglenes száműzetés áldozatai, mellőzésük jóval inkább születési rendellenességnek tudható be. Merthogy a halak/seafood eredendően kitiltott tételek voltak a konyhámból, a tányéromról, illetve az egész életemből, unblock, méghozzá születésem pillanatától fogva. Nem nagyon tudom megmagyarázni, de minden vízből jött cuccnak valami olyan gyomorforgató, penetráns szagát véltem érezni/ízlelni, ami nemcsak képtelenné tett a fogyasztásukra, de már az is nehézséget okozott, ha valaki velem egy helységben halat evett.

És akkor jön egy ilyen falat tuna, és én hirtelen azon kapom magam, hogy nem kerülget tőle a hányinger, sőt, kifejezetten izgalmasnak találom az ízét. Rákattantam!

Úgy látszik, a húscunami hihetetlen módon, de magával mosta a seafood gátakat is. Én még mindig nem értem, mi történt, de aki ismer, az most fogjon padlót önként, mert az elmúlt 2 hétben a tonhal a mindennapi rutinom részévé vált, sőőt, még tintahalat és rákot is ettem. Fokozzam? A tonhalat ráadásul többször sk is készítettem, és mindezt nem pisztollyal a halántékomon, állig gumiruhában és maszkban, hanem 40 fokhoz méltó minimális fedőruházatban, saját vágytól vezérelve, kifejezetten derűs arccal.

Költői kérdésem csak az lenne az űrbe, hogy most akkor a szervezetem vajon egy biológiai (kémiai, vitamin, omega3, mittomén) hiányt kíván pótolni ily hirtelen erőszakkal, vagy az agyamban kattant meg valami, mondjuk a sok elszenvedett fejre mért tockos hatására? (G rossz szokása, hogy tockost ad, ha úgy találja, hülyeséget mondtam, és mivel ilyen egészen sokszor adódik - - mármint, hogy azt gondolja, hülyeséget beszélek, nem az, hogy az tényleg hülyeség lenne, bár persze ez nézőpont kérdése-, így gondoltam, az is lehet, hogy kumulálódtak az eddigi verések, és ez csapott át agybajba.) Pszichológia szakot és orvosi egyetemet végzett olvasóimtól várom a lehetséges megfejtéseket. G, te ne nyilatkozz, jelen pillanatban kizárólag ronthatsz a helyzeteden.

Akár kibogozzuk a szálakat, akár nem, az óriási premier nem maradhat el a Gourmandulán!

Íme, első vízi állatból készült receptemként jöjjön a legeslegszuperebb tonhalas tészta, amit valaha ettem/készítettem. Viszonyítási alap híján ugye egészen rizikómentes ilyet állítani, de jó jel, hogy a fazék mindkét alkalommal fényesre ürült, azaz másoknak is nagy valószínűséggel ízlett, vagy/és hát persze farkaséhesek voltunk az egész napos strandolások után.

Megjegyzések:

1. Persze, persze, bármilyen tésztát használhatunk, de kétség nem fér hozzá, hogy fusillivel lesz a legjobb. Miért? Mert a fusillinak a csavar-mélyedései pontosan arra lettek kitalálva, hogy oda a sűrű szósz szépen befészkelje magát, ezzel minden falatot orgazmikus élménnyé téve.

2. A vodkáról már a múltkor is írtam: vidámabb nem, de valahogy kerekebb lesz tőle minden.

3. Ismét megragadom az alkalmat, hogy kiálljak a hámozott paradicsomból készült szószok mellett. Ha van plusz 5 percünk, egyáltalán nem egy nagy meló a pucolás, és egyszerűen jobb így a szósz!

4. Létrehoztam a "tengeri cucc" címkét. Némmá, miből lesz a cserebogár... :)))

Vodkás-paradicsomos-tonhalas fusilli

Hozzávalók 4 szemlélyre

Kb. 10 szem (1,0-1,3 kg) paradicsom (ízlés kérdése, ki mennyire szószmániás)

2 nagyobb fej hagyma, finomra aprítva

2 kövér gerezd fokhagyma, finomra aprítva

Kis marék friss bazsalikomlevél, finomra aprítva

Kis marék snidling, finomra aprítva

160 g (2x80 g-os doboz) tonhal – natúr lében eltett (azaz nem az olajos) változat

1 doboz (500g) fusilli durumtészta

1 nagyobb kupica vodka (opcionális) vagy fehérbor (szintén opcionális)

Fekete olívabogyó (opcionális)

Olaj, só, bors

Parmezán (tálaláshoz)

Elkészítés:

• A paradicsomokat nagyon forró vízbe dobom, és pár percig állni hagyom, majd egyenként kiemelve, egy könnyed mozdulattal eltávolítom a héjukat.
• Botmixerrel pürésítem a szószt (nem viszem túlzásba, szeretem, ha picit darabos marad)
• A felaprított hagymát/fokhagymát olajon dinsztelem, felöntöm a vodkával (vagy kb fél deci borral), félrehajolk a felcsapó vodkagőz elől, kb.15 mp után felöntöm a paradicsompürével.
• Sózom, majd szellőző fedővel letakarva (én wokban készítettem, egy olajvédő fedővel a tetején), kb fél óra alatt összefőzöm. A szellőző fedő azért jó, mert ha túl leves lenne a paradicsom, akkor a felesleges lé főzés közben szépen elpárolog, az eredmény pedig egy kellemesen sűrű állagú szósz lesz.
• A halakról leöntöm a sós vizet, és elkeverem a szószban.
• Legvégén belekeverem az olívabogyót (ha eszembe jut), ha szükséges, sóval igazítok, belekeverem a friss zöldfűszert, legvégül pedig a készrefőzőtt tésztával alaposan elkeverem (hogy minden tésztajáratba jusson a szószból!).
• Tálaláskor kevés parmezánt reszelek a tetejére.

Voila! :)

Vodkás-paradicsomos-parmezános csirke

Az e heti bizonyosság:

1. legjobb dolog, ami egy kupica vodkával sötétedés előtt történhet: paradicsomszósz

(sötétedés után komoly ellenfél a veszett kutya shot-koktél)

2. a kakukkfűnek lila a virága (és strammabb, mint bármely egyéb zöld teraszlakóm)

Szal adott volt: egy üveg paradicsompüré, egy fej lilahagyma, 2 gerezd fokhagyma, megmaradt csirkemell-nyesedék

Kérdés (az örök): a világ melyik tája felé vegyem az irányt. Mire a hagymát a serpenyőbe szórtam, a kör indiai és olasz opcióra szűkült.

És akkor eszembe jutott Sue DeCarlo. Már régebben írtam valahol, hogy a főzés iránti fokozott érdeklődésem egy amerikai diákévben fakadt dalra, vendéglátó családom olasz gyökereket sajnos csak nevében és vezetési stílusában felmutatni képes mammere révén. Sue olaszságát tekintve legmesszebb egyértelműen a konyhaművészettől állt, már ha nem vesszük már-már művészetnek azt a talján ősöket megszégyenítő negatív teljesítményt, amire a tűzhely 2 méteres sugarában volt képes. Szerencsére bölcs asszony volt Sue, és maga is hamar és önként látta be, hogy nem a konyhában a helye.

De a kivétel erősíti a szabályt alapon Sue-nak is volt egy specialitása, állítólag családi recept, az egyetlen, amit megtanult az igazi olasz mammer-anyutól.

Mondjuk ehhez képest ez egy olyan tipikus lebutított, american style változat volt, kész szósszal nyakon öntve, megtévesztésül parmezánnal a nevében, mert valójában műanyag sajt volt az, a mama biztos búgócsigaként pergett a sírjában, de Sue védelmére legyen mondva, tényleg jó volt. Készítette is nagy lelkesen majd minden héten.

Mai napig előttem van, ahogy kb minden csütörtökön büszkén, széles vigyorral jelentette be: „We’ll have chicken parmesan today!!”

(És ha hozzávesszük, hogy az apuka meg a vasárnapi klasszikus sült pulykában jeleskedett, a legrosszabb héten is kétszer ettünk jót.)

Na nekem pont ez a Sue féle chicken parmesan villant be, amikor a makacs fokhagyma darabokat gyógyítottam le a kés pengéjéről a wokba. Parmezános csirke lesz!

Sue kb agyérszívgörcsöt kapna, ha megtudná, hogy vodkát is tettem bele, mert igaz amerikai átlagpolgárként és kijózanodott ex-hippiként úgy vélte, az alkohol a gonosz megtestesítője; ez magyarázza, hogy jómagam és német szoba- és bajtárs barátném családi alkoholkultúrája sokszor kiverte a biztosítékot a merev connecticuti környezetben, nem mellesleg – de ez már csak az én teóriám - az is ide vezethető vissza, hogy a gyerekei állandóan füvet szívtak.

És bár az olaszok nem a vodka-fogyasztásukról híresek, továbbá vallom, hogy fehérbor csak használhat az ételnek, azért egy kupica vodka bizony egészen más dimenziókba emeli a legegyszerűbb paradicsommártást is.

Nem mondom, hogy ettől az ételtől újra az USA keleti partján találtam magam, de az ottani emlékek a képzeletbeli olasz lugasban is szépen előbújtak.

Megjegyzés: mivel ha paradicsom van, minden van, legközelebb dupla szósszal (azaz fél liter püréből) készíteném. Ha valaki hozzám hasonlóan paradicsommániás, tegyen ugyanígy.

Megjegyzés2: ha valakit megmozgat az alkohol feat. paradicsom téma, szíves figyelmébe és jó szívvel ajánlom a papayás-rumos paradicsomlevest. Meredeknek hangzik, de valami bitang jó.

Vodkás-paradicsomos-parmezános csirke

Hozzávalók

(2 személyre)

kb. 30 dkg csirke (nekem most 2 csirkemell megmaradt, lifegő nyesedékei) – vagy amennyit gondolunk

fél üveg natúr paradicsompüré (kb 2,5 deci + kb 0,5 deci vízzel lazítva) – de legközelebb duplázom

1 fej lilahagyma, finomra aprítva

2 gerezd folhagyma, finomra aprítva

3-4 ek. reszelt parmezán

1 (nagyobb) felespohárnyi vodka (valami jófajta)

1 marék finomra aprított zöldfűszer (bazsalikom, kakukkfű, snidling vegyesen)

só, bors, őrölr chili (ízlés szerint)

olívaolaj

Elkészítés:

• A húst olajjal, sóval borssal bekeverjük (én chilis olajat használtam), és picit állni hagyjuk.
• A hagymát/fokhagymát olajon, közepesen erős lángon elkezdem pirítani, ha kezd puhulni, hozzáadom a csirkehusikat is, és mindkét oldlaukon gyorsan megpirítom.
• A szószt a serpenyőbe öntöm (én wokot használtam), enyhén sózom, első buborékig melegítem, beleöntök egy felespohárnyi vodkát, közepesre veszem a lángot, és kb. 25 percig fedő alatt főzöm.
• Ha a hús is puha, a szósz is összeállt, igazítom sóval (ha kellene), a zöldfűszerekkel, a parmezánnal és opcionálisan chilivel (mégjóóóhogy) megszórom, elkeverem, és lehet tálalni!

Köretnek tésztát vagy kuszkuszt javasolok (de én most magában ettem).