Vegatérítő májpástétom

„Londonban ez végülis piknikidő.” –állapította meg BP a terasz esőtől védett sávja alól szemlélve az esőfelhők uralta, zokogó eget. És bár remek alkalom lett volna BP-t előedzeni a rá váró zord időjárás elviselésére, inkább más edzésmódot választottunk, és megterítettünk a nappaliban.

A tavalyi piknik hagyományt teremtett, és a vacak időjárás idén sem tudta kedvünket szegni. Borkoktélok bekészítve, Guilleaume, a piknikkosár megpakolva, pokróc és párnák a nappaliban széttdobálva, rádió ment sztereó, sőt, még számot is majdnem kértünk a kívánságműsorban (de aztán persze nyilván mégsem), szal jó volt ez így, tollasozni meg úgysem akart senki. Éljen a 15 éves barátságunk.

Vegatérítő májpástétom

Welcome a ló túlsó oldalán! És ha már átestem, hústortával ünnepeltünk.

Vagyis májpástétommal. Igen, ez AZ a májpástétom, a nagynénim féle világbajnok specialitás, ami 5 év húsmentes élet után visszaterelt a ragadozók taposta, buja bokrokkal és csodaszép virágokkal szegélyezett ösvényre. Az all-time családi kedvencek egyik meghatározó darabja, ami legjobban akkor ízlik, ha maga S készíti, de azért így is igen jól esett.

Egy visszajelzés alapján a pástétom egyébként nem ilyen, mert az simább, de mivel ennél részletesebb magyarázatot nem kaptam, én pedig csak a nagynénim pástétomát ismerem pástétomnak, viszonyítási alap híján a jelleg-alapú, helyes besorolással a továbbiakban nem foglalkozom.

És hogy mit ettünk még? A pástétomot pirítósra kentük (a nappaliban történő piknikezés nagy előnye a friss pirítós), BP pedig telepatikus módon álmodta meg a tökéletes köretet, azaz citromos-mentás-korianderes taboulét, ami mellé kiegészítésképpen egy egyszerű balzsamecetes bébispenót salátát is összedobtunk. Záróakkordként M büntetett, nagyon durván finom csokis muffinokkal.

Jövőre 16 leszünk, vágjátok?! Mekkora Sweet Sixteen zsúr lesz! Ki tudja, még az is lehet, hogy a Hyde parkban, napsütésben.

Fontos megjegyzés: ha elkészült, langyosra szellőztetve már szeletelhető és fogyasztható is, de ha igazán jót akarunk magunknak, és miért ne akarnánk, az élvezeteket maximalizálandó tegyük hűtőbe egy éjszakára, mert másnap ebédre érnek igazán össze az ízek.

Sárika féle májpástétom

Hozzávalók:

(25 cm átmérőjű tortaformához, vagy két kisebb tálhoz)

0,5 kg pulykamell

0,5 kg csirkemáj

2db közepes méretű paradicsom

2 db közepes méretű TV paprika

2 db lilahagyma

3 db közepes fej vöröshagyma

6+2 db tojás

só, bors

őrölt szerecsendió

2 ek. dijoni mustár

2 kk őrölt édes pirospaprika

2 marék zsemlemorzsa

Elkészítés:

• 2 db lilahagymát finomra aprítok, olajon megfuttatom, hozzáadom a felszeletelt paprikát és a paradicsomot is.
  
• Ha már félig megpuhult, lehúzom a tűzről, hozzáadom a pirospaprikát, majd visszateszem a tűzre a serpenyőt, és lecsósra főzöm a zöldségeket (lehet, hogy fedő is kell hozzá, hogy ne piruljon meg a paprika).
• Ha kész a lecsóalap, két részre szedem. Innentől két serpenyővel dolgozunk (vagy egyiket a másik után készítjük el).
• Az egyik adag lecsóhoz hozzáadom a darálthúst, a másikhoz a májat, és mindkettőt készre pirítom. (Májat ne sózzuk pirulás közben, majd csak a végén!)
• Ha mindkét husi kész, 3 hagymából és 6 tojásból rántottát készítek (só, bors mehet bele).
• Ha ez is kész, mindent összeborítok egy nagy keverőtálban, és bot-turmixszal pürésítem.
• Belekeverek két evőkanál mustárt, 2 csipet őrölt szerecsendiót, őrölök rá egy kis borsot, és ha kell, meghintem kevés sóval.
• Ha ízre jó, beleütök két nyers tojást, és alaposan elkeverem.
• Kivajazok egy sütőformát, körbehintem zsemlemorzsával, és beleegyengetem a húsos masszát.
• Egy magasabb falú tepsibe két ujjnyi vizet öntök, ebbe a fürdőbe ültetem a pástétommal teli tortaformát (fontos, hogy a tortaforma jól zárjon!)
• 200 fokos sütőben (légkeverés) sütöm 30 percig, majd a gőzfürdőből kivéve további kb 25 percig sütöm egymagában.
• Opcionális: a végén picit pirítottam is alsó/felső fokozaton. (kb 5 perc)
• Ha kész, hagyom langyosra hűlni, késsel körbe-lazítom a karimát (hogy a zsmlemorzsa a pástétomhoz tapadjon, ne az edény falához), és kipattintom a formából. (Kerémiatál esetén simán ki lehet borítani.)
  

Azonnal is ehető, de kb. fél nap hűtőben érés után a legeslegjobb.

Tipp: szerintem nagyon menne hozzá egy-két csipetnyi kakukkfű, de ezt még nem próbáltam, első alkalommal nem vagánykodom.

Paprikás krumpli

A magyar konyha Elvis Presley-je. És a recept, ami miatt ha részlegesen és ideiglenesen is, de megfeledkeztem vegaságomról. De had ne szaladjak ennyire előre.

Szal Elvis. Mert nincs benne semmi extra, sehol egy trükk, egy csavar, és mégis méltán klasszikus: a paprikás krumplit illeti az én magyar konyhám all-time Billboard listájának első helye. Lecsóval megosztva. Természetesen.

 

Az elmúlt bő egy hónap a PK jegyében telt, mindig más erősségét megcsillogtatva került az asztalra.

 

Először NC készítette, síeléskor, egyszerűen elkészíthető, tartalmas ápres-ski egytálként. (Btw: for dummies-ba egyértelműen kvalifikál!). Sikerélményt szavatoló, konyhai szárnypróbálgatásként indult neki, és mind elszálltunk tőle. Nem mintha nem tudott volna eddig is repülni az NC: az almás pitéje alapján eleve elképzelhetetlen, hogy kapirgáló csirkeként szerencsétlenkedik a konyhában. A csirkeudvart és annak tartozékait viszont lenyűgözte. (XT, NC, K és én vagyunk a csirkeudvar, de ez egy hosszú sztori, ami csak nekünk vicces, és mi se nagyon tudjuk, miért.)

 

Aztán rá egy héttel Mams prezentálta a tökéletest, azt a fajtát, ami miatt én nem is nagyon szoktam készíteni. Mert az övé überelhetetlen, tőle az abszolút kedvenc. Az ízek kíválóságán túl ott van benne az az extra, „Édesanya főztje”-tudat, és az ezzel társuló jó adag, szívet melengető, gyermekkori nosztalgia. Azok a békés vasárnap délutánok, amikor még csak három adó volt (vagy kettő?), és a Walt Disney délután reklámszünetében, tesókkal felváltva somfordáltunk ki a tűzhelyhez a még mindig langyos falatokat kicsipegetni kuktából. Abbahagyhatatlanul finom volt, mindig.

 

És mikor megkérdem, Mams, mitől eeeennnyire jó ez, vállát egy szerény mozdulattal, lassan felhúzza, és lesütött szemmel, szégyellősen, de elmosolyodva közli, hogy mindig sikerül benne túlfőzni a krumplit. Tudjátok, amikor már elvesztik a cikkelyek az éleiket, és minden szem gömbölyű. A szósz a levált krumpli-törmeléktől gyönyörűen besűrűsödik, jöhet egy jó adag tejföl, és kész a varázslat.

 

Igen, mi tejföllel esszük, ráadásul duplán, mert ugye Mams eleve belekever egy adagot, emellé aztán még tálaláskor is szedünk a tányérunkba egy kanállal. És ez pont annyira meglepő egyeseknek, mint amennyire engem sokkol, hogy hogyhogy valaki nem így (t)eszi. Állandó megosztó tényező. Mint az, hogy cikkelyre, vagy kockára vágjuk a krumplit (nem kérdés, hogy cikkelyre), vagy hogy villával szétnyomkodjuk é avagy sem (nincs kiforrott álláspontom, hol így, hol úgy). Egyébként Mams most újított, a vegát ezúttal vargányával (ugye?) készítette, fuh, így is igen jó volt.

 

No, harmadszor már nálam készült, egy chilei barátunknak, mint tipikusan magyar, de szinte csak háztartásokban előforduló, egyszerű magyar étel. Mert ami a helyiek számára hétköznapi, az másoknak pont emiatt lehet különleges (mármint magamból kiindulva). És ütött is a paprikás krumpli, megint nagyot, egyenesen odabés lett, ha K reakcióját szeretném valamennyire papírra vethető formátumra finomítani.

 

Csak van egy kis gond. Akkor elfelejtettem vega-porciót készíteni. És az átkozott perc óta, amikor a kolbászos-szaftosból szedtem magamnak is (!!!), a vega már nem akar annyira ízleni. El se hiszem, hogy ezt még le is írom, de basszus, valahogy kolbászszaft nélkül a PK nem az igazi… Most ilyenkor mi van?

 

Paprikás krumpli

4 főre

1,5 kg krumpli, meghámozva, cikkelyekre vágva

25 dkg csípős, füstölt kolbász

2 közepes fej vöröshagyma, finomra vágva

1-2 kisebb paradicsom, negyedelve

2 db paprika (ebből lehet 1 zöld erős), felkarikázva

2 púpos tk fűszerpaprika

só

olaj

Tálaláshoz

tejföl, házi savanyúság (koviubi, dinnye, almapaprika, stb.), friss/szárított csípős paprika

Elkészítés

• A hagymát egy nagyobb lábosban, olajon megdinsztelem.
  
• A kolbászt pár másodpercig hideg, folyó víz alá tartom, így könnyebben tudom lehúzni a bőrét,  aztán felkarikázom, és a hagymához adom. Pár percig pirítom.
  
• Leveszem a tűzről a lábost , megszórom pirospaprikával a kolbászos hagymát, alaposan elkeverem.
  
• Rögtön hozzákeverem a krumplit, felöntöm annyi vízzel, hogy pont ellepje a zöldséget. Sózom, borsozom.
  
• Beleszórom a paprikát és a paradicsomot.
  
• Közepes lángon addig főzöm, míg a krumpli jól meg nem puhul. (ennyi mennyiségnél kb 45-60 perc, krumplicikkelyek méretétől függően).

Jó sok házitejföllel és jófajta házisavanyúsággal a legeslegjobb.

 

Mákos guba deluxe

Biztos van jobb dolog, mint másnapos, hideg mákos gubát lapátolni a hűtőből, de kevés. Szerintem.

És mitől deluxe? Mert ha már készítem (viszonylag ritkán), akkor megadom a módját. Alapvető dolog, hogy ne sajnáljuk a mákot belőle. Másik kulcsfontosságú elem a méz, igazi vanília és a narancseszencia alkotta trió: nálam nagyon bevált (utóbbi pláne hasznos, ha nincs kéznél citrom(héj). Ennél már csak úgy lehetne tovább fokozni az élményt, ha magam sütném hozzá a kiflit is. Na de az már haute cuisine, amit tisztelettel meghagyok a nagyoknak, az extragourmet-knak és az időmillimosoknak.

 

A mákos guba egyébként egyértelműen kvalifikál a „for dummies” sorozatba, hiszen nemcsak csodás, de szemérmetlenül egyszerű, gyorsan elkészíthető, különleges felszerelést nem igénylő ételről van szó.

Olyannyira egyszerű, hogy a beszerzéstől tálalásig tartó procedúrában a legnagyobb nehézséget egyértelműen a kifli beszerzése jelenti. Nem vicc: a hagyományos kiflik világa leáldozóban lehet, mert az utóbbi években egyre kínkeservesebb feladat összeszednem azt a 12-20 darab kiflit. (Ha B és Paps is jön, akkor egyértelműen 20 kifli kell. Jó az étvágyuk, és hát kell a másnapi, hideg adag.). Mostanra egyenesen parafaktor, rutinnal járom körbe a környék boltjait, innen kettő, onnan négy, amonnan még négy, a végén már a bagett is jó. Persze zsemléből dugig van minden rekesz. Namármost vagy az van, hogy az emberek sokkal jobban szeretik a kiflit, mint a zsemlét, ezért hamarabb elfogy, vagy az, hogy a hagyományos kifli helyett manapság már mindenki sajtos/sós kiflit eszik, ebből ugyanis szintén nagy a kínálat. Utóbbi, bár kétségkívül finom, sajnos egyáltalán nem guba-kompatibilis.  Vagy mindenki mákos gubát gyárt, pont akkor, amikor én? A lényeg: a beszerzést ne hagyjuk az utolsó pillanatra, és akkor borítékolhatjuk a sikert.

 

Vendégség (muhaha) esetén azért is tuti befutó, mert a mákos guba olyan, mint mondjuk a palacsinta: egyszerűen mindenki szereti. 

Vicces módon a mákos gubával kapcsolatos egyetlen megosztó tényező nem is a szeretem/nem szeretem kérdéskör, hanem a mazsola. Komoly nézeteltérések bölcsője, ezért érdemes előrelátónak lenni. Leszögezném, szerintem a mazsola kulcsfontosságú elem, el nem hagynám belőle, de - bár az aszalt szőlőszemekkel szemben tanúsított undor számomra az érthetetlen kategóriába esik - tiszteletben tartva a tőlem különbözőt - udvariasan fejet hajtok, és a mazsolát inkább csak az asztalnál, külön kínálom.

 

Ja, a másik megosztó tényező: hidegen vagy melegen. Hát, aki ki bírja várni, míg kihűl, az egye hidegen. Jómagam mindkettő mód elkötelezett híve vagyok, de nem férhet hozzá kétség, hogy a legjobban másnap reggelire, vagy napközben, a hűtőből egy-két falatot kilopkodva esik. Mint most is.

Mákos guba deluxe

 

Hozzávalók

6-8 személyre

 

12 db (száraz) kifli, kb. 1-2 centis karikákra szeletelve

kb. 1 liter tej

kb 1-2 dl víz (hogy melegítéskor ne égjen oda a tej)

400g darált mák

kb 200-300g porcukor, ízléstől fűggően

Méz (ízléstől függően)

1 kis csomag mazsola, megmosva, beáztatva (elég 10 perc is, csak hogy megpuhuljon)

1-2 kupaknyi (kb 1-2 tk) narancseszencia

1 rúd vanília

1 citrom reszelt héja (ízlés és narancseszencia kérdése)

Fél kocka (kb. 50g) vaj

 

 

Elkészítés

 

• A tejet és a vizet lábosba öntöm, hozzáadom a vaníliarúd kikapart belsejét, de beleteszem a rudat is, had legyen még intenzívebb az íz. Ha kezd gőzölögni a tej, hozzáadom a porcukrot (kb. 50-100 grammot, csak hogy valamennyire édes legyen), jól elkeverem, hozzáadom a narancseszenciát, és ha van, a reszelt citromhéjat, újra felforrósítom, majd az egészet a tűzről lehúzom, picit hűlni hagyom. Felhasználás előtt a vaníliarudat kihalászom.
• A mákot ízlés szerinti mennyiségű cukorral összekeverem. (Nálam szemre megy, kb. 1/3-2/3 az arány a mák javára).
• A kifli-karikákat egy magasabb falú tűzálló edénybe (tepsi, jénai) rendezem, és merőkanál segítségével fokozatosan locsolom a vaníliás tejjel. Ha elsőre nem fér bele az összes kifli a tálba (elég valószínű), több részletben öntözöm a tejjel, és a meglazult, puha réteget lelapogatva jöhet a következő adag kifli. A lényeg, hogy ne áztassuk szanaszét, de minden egyes karikára jusson a tejből. (Így nem lesz se túl száraz, se túl leves.)
• A tejjel felváltva a cukros mákkal is folyamatosan szórom a rétegeket, majd a végén az egészet jó alaposan összekeverem.
• A mazsolát is bele lehet ilyenkor keverni, de ha van olyan a társaságban, aki nem szereti (és általában van), akkor inkább tálaláskor, külön kínálom.
• A guba tetejét meglocsolom kevés mézzel, a tetejére vajszeletkéket ültetek, és kb 180 fokos sütőben, úgy 20 percig sütöm.
• Tálaláskor a mazsola mellett forró mézet / maradék cukros mákot is kínálok mellé, hogy a hozzám hasonló hedonisták megöntözhessék/megszórhassák, ízlés/pillanatnyi hangulat szerint.

 

Jó étvágyat!

VKF Cinke á la Gourmandula - Hungarian dumplings in sage-butter sauce

Hungarian men gotta have meat on the plate. This is a pretty harsh opening-statement for a vegetarian food-blog, but when I read the ‘Hungarian cuisine’ theme for the VKF (monthly cooking assignment), this came first to my mind. The announcment called for two conditions: 1) typical Hungarian meal (ok), and 2) presented preferably in a foreign language (fine). The third and trickiest criteria is set by me: to make it vegatarian.

Face it: for most Hungarians, a meatless meal could only pass as either an appetizer or a dessert. One last excuse to the rescue: gotta be real sick. At least, this is how the great grandma of my good friend could absorb (but not comprehend) the fact that I don’t eat meat.

I don't eat Hungarian food too often (quite rarely, actually), however, if I think about it, vegetarian Hungarians could survive, as the meatless cuisine does exist, and offers a great variety of simple meals, mainly based on potato (or other common veggies) and/or flour. (...what a wondeful opportunity to highlight the fact that following a vegetarian diet does not necessarily mean eating light.)

These dishes come mainly from the poor households of the countryside, from days, when meat was not a part of the daily diet. Well, vegetarian... :) Apart from the masses of pork fat that my grandmother’s generation would put into anything from salty to sweet, sour to bitter. (Really: for most Hungarians, as long as u don't see chunks of meat in your food, it is vegetarian. A little bit of fat, meat stock or gravy sauce - according to them - could not hurt anybody, so when ordering in a restaurant, u might wanna ask how your food is prepared.)

Anyhow, the fat issue is becoming less of a a concern, since heavy health campaigns of the last 20-30 years finally paid off: most people switched to the not so much healthier sunflower oil, and the slowly-killing margarine, so now we are agonizing on how these will kill our people. But, from a vegetarian aspect, this is still relatively good news. All in all, the point I am trying to make here is: we do have killer vegetarian food, with significant amount of grease in it.

Besides the grease issue, the other big difference between today and the old times is a direct consequence of my opening statement: today we serve these - once main course - dishes on the side, mostly accompanying some meat. Well, if I can abstract from this small detail, I've got plenty of choices.

Having that realized, the new challenge became what to pick. After a lot of thinking, I decided that I’d use this opportunity to look for a less common (at least to me), or even forgotten recipe. Also, I was looking for something that is a fusion between traditional and contemporary, Hungarian and international: just like me.

My father is a real gourmand (can’t deny the roots), grew up on the countryside, and has an amazing memory. I knew he’s my man for the task: I asked him about meatless food he would eat as a child, food that he loved, and what he's been missing from our 'vegatarianMom'-run wellness kitchen. The answer came surprisingly quick and sharp: cinke.

Literally-speaking cinke means tit (the bird, not the boobs), but it has little to do with the actual bird: the dumplings' shape resemble to the tit (God, now I wish it was called flamingo), at least this is the best explanation I could find, as far as the origin of the name is concerned. It is a typical food of the poor, as it requires only simple and cheap ingredients (flour and potato), and fills the belly up quickly (still, would not qualify for nutritious these days).

Apparently, cinke is so popular that it even has a festival dedicated exclusively to it. Szatmárcseke is a bigger village located in the East, and is the host of the International Cinke-cooking Festival for exactly a decade (held every year in the beginning of February); the event – allegedly - has grown to be a major tourist attraction (why have I not heard of this before?).

Just for the record: this far-relative of gnocchi is known and just as much admired in the rest of the country, but depending on the region, it goes by the names of ganca, gánica or dödölle.

Finally, cinke is an ideal choice, meeting perfectly my expectations: it calls for creativity, and though undeniably Hungarian, just by changing the commonly used sauces (i.e. sour-cream) and toppings (i.e. sausage), we can please our beloved ones with a modern, delicious Hungarian meal.

I have no idea where this recipe comes from, but from what I could see, this is the generally accepted proportion of potatoes and flour in all sources. The rest is my own invention.

Cinke in butter-sage sauce

Ingredients (for 4 persons):
1 kg potatoes (35 oz)
40 dkg all purpose flour
2 tsp sage (fresh, if possible)
½ - 1 cup melted butter
2 medium to big size onions
Sunflower oil
Sliced almonds
Salt


Peel and dice the potatoes and cook them in salted water that almost covers the slices (remember that potato acts like a salt-sponge, so you might need more salt than u’d normally use).

When it is cooked, remove potatoes and mash them to a creamy consistency (as I realized that I still don’t own a masher, I used the blender), then put it back into the cooking water, and while stirring constantly, add flour slowly and gradually. This is a little bit of muscle-work, but it worths all the efforts. When done, put the pot back on the stove, heat it up, than pull aside and let it cool a bit.

While waiting for the potatoes to be cooked, make the sauce: simply melt butter and mix with the sage (I added some salt, too). If u don’t want to use too much butter, you can substitute ½ of the butter with oil. Adding oil also prevents the butter from browning. But u need to realize that this will not make it a lighter meal.

With an oily spoon, form dumplings from the potato mixture, and arrange them one next to the other in an oven proof dish (bottom should be greased with either oil, or butter).

Pour the seasoned butter evenly over the dumplings and optionally, sprinkle with some chili flavored oil.

Bake it in the oven (preheated to 180 Celsius degrees or 355 F) for approximately 45 minutes.

While the dumplings bake in the oven, prepare the garnish. Slice the onions, dip the separated rings in flour, and deepfry them in sunflower oil. Remove from the oil when the rings turn golden brown.

Note: for the last 15 minutes, I switch the oven to upper/lower grill, and put sliced almonds on top of the dumplings. That is just an idea (worked out beautifully), but you can jazz it up any way you want, the only limit is your own imagination.

When oven-time is up, arrange onion rings over dumplings, and serve.

For meat-lovers: if u want a non-vegetarian version, add some diced bacon to the sage/butter sauce, but then I’d recommend being easy on the butter, as the bacon will sweat some juice anyway. Then follow the same instructions.

I had my version with a simple salad on the side, but any soured or pickled vegetables go very well with it.

Personal note: I've sent some to my Dad, and I am sure he would love to have some fried bacon on top, if he could. :) Hope my Mom reads this. :)