Ománi vöröslencse saláta

Sárga, piros, zöld, csupa élénk szín, csupa frissesség. Ahogy keverem a salátát, megcsap az illata is. Az ember kényszert érez (ember = én) hogy azonnal feltekerje a termosztátot 25 fokra (a határeset 24-ről), kisruhába bújjon, és mezítláb táncoljon a nappali közepén. Csupa nyár. Így tél derekán jól tud ez esni nagyon. 

A datolyás padlizsánkrém oldalán érkezett az újévi buliba, igazán méltó kísérőként. A saláta nyárias, citrusos frissessége szépen ellenpontozza a padlizsánkrém töménységét, ezért nagyon jó kis páros, ők ketten együtt.

Hozzávalók:

2 cup vöröslencse

4 cup alaplé

1 tk római kömény

1/2 cup olívaolaj

1/4 cup ecet

1 db kaliforniai piros paprika, egészen apróra kockázva

5-6 szem  koktélparadicsom kimagozva, húsa apró kockákra vágva (opcionális)

1 nagyobb vörös hagyma, finomra aprítva

1/2 cup aprított petrezselyemzöld

1/4 cup aprított mentazöld

1 nagyobb citrom leve (ill. ízlés szerint)

Só, őrölt bors

Elkészítés:

1. A lencsét felöntöm az alaplével, megszórom a köménnyel, borsozom, és ekkezdem melegíteni. Ha gyönygözik, lefedem, és alacsony lángon  kb 25 perc alatt puhára főzöm.

2. A puhára főtt lencséket leszűröm és hideg vizet folyatok rá, ameddig langyos nem lesz. Kb 5 percet hagyom, hogy lecsöpögjön a víz.

3. A maradék hozzávalókkal elkeverem a salátát, lehűtöm, hidegen tálalom. Kenyérrel, húsok, saláták mellé, hidegköretként is felhasználható.

Joghurt balzsamecetes eperlekvárral és vajkaramellás morzsával

Bár nagyon fensziül hangzik, igazi malackodós kaja, nem mellesleg marha egyszerű elkészíteni. Finom nyári reggeli: joghurt, méz, gyümölcs…   no és hogy a jó közérzet és a zsírsejtek is duzzadjanak, egy kis házi vajkaramellás morzsa az egészséges hozzávalók tetejére.

Az eper természetesen helyettesíthető bármilyen más gyümölccsel, én banános-mangós-lime-os változatot is csináltam (frissen, nem lekvárnak főzve), az is szuper lett. Utólag jutott csak eszembe, de adja magát, hogy a morzsába egy kevés durvára tört pekándió is kerüljön.

Joghurt balzsamecetes eperlekvárral és vajkaramellás morzsával
2 bőséges adaghoz 

(Ötlet innen)

Kb. 8-10 darab zabkeksz, ledarálva

kb. 50g cukor

kb. 25g vaj

2 doboz joghurt (ideális esetben sűrű görög vagy lecsepegtetett)

két nagy marék eper, megtisztítva, felaprítva

méz (ízlés szerint)

balzsamecet (kb 2-3 ek.)

Elkészítés:

• Az eperrel kezdem: balzsamecetet mézzel összerottyantok, hozzáadom az apróra vágott gyümölcsöt, és kevergetés mellett darabos lekvár-állagúra főzöm. Ha nem elég édes, cukrot/mézet adok még hozzá. Akkor jó, ha már besűrűsödött. Ha kész, félreteszem hűlni.
• Kb. 50g cukrot (én nem mértem, csak szemre ment egy kisebb kupac a serpenyőbe) elkezdek hevíteni  egy serpenyőben. Ha kezd olvadni, picit keverek rajta. Mikor az összes cukor aranyszínűre karamellizálódott, félrehúzom a tűzről és belekeverem a vajat. Vigyázat, nagyon rotyogni fog. Miután alaposan összekevertem, a kész vajkaramellbe gyorsan beleszórom a darált kekszet és alaposan eldolgozom (a nagyobb morzsákat apróra töröm egy fakanállal, de a morzsák mérete ízlés kérdése). Hagyom kihűlni.
• Egy átlátszó kis tálka aljába belekanalazom a kihűlt eperszósz felét, erre jön egy doboz mézzel édesített joghurt, a tetejét pedig megszórom a morzsa felével. Maradékból készül a második bőséges adag.
• Tálalás után mindenki magának összedisznólkodja. 

Reggeli gyümölcsös lepény

Leszögezném az elején: ez nem desszert, hanem reggeli.

Napsütés, terasz, vasárnap délelőtt. Odalent a Balaton, jobbra Szigliget, balra Badacsony, még odébb a Balaton-felvidék, közvetlen előttem szőlődombok hullámzanak szelíden. Még hálóingben vagyok, kényelmesen dőlök hátra a fonott karosszékben, két kezem kávésbögrén kulcsolom össze, lábam a szomszéd szék karfájára keresztben felpakolva, próbálok magamhoz térni. A koffein lassan hatni kezd, kezdek éledni, először csak nézek, aztán merengek, végre látom is a tájat. Gyönyörű hely… A békesség szigete lenne, ha a köcsög szomszéd nem akarna minden áldott hétvége minden egyes napján lombvágózni meg füvet nyírni. Annyi fű és lomb nincs is a hegyen, na de komolyan, pláne nem a szőlőjében… Ha másra nem is, arra tuti alkalmas ez a zúgás, hogy felébredjen az ember. Felhangosítom a zenét (azaz bekiabálok, hogy légyszi hangosítsd fel picit), így jobb, kezdem úgy érezni, hogy jó lenne lassan enni is valamit. Fejben és alapanyaggal már készültem, csak el kell dönteni, ma mi esne a legjobban az előszelektált lehetőségek közül.

Hasizomból, óvatosan emelem a felsőtestem, próbálom nem kilöttyinteni a kávét magamra, úgy 45 fokban megállok, kávé átkerül bal kézbe, jobb karommal nagyot nyújtózva, nyüsszentve, éppen elcsípem a sarkát az asztalra kikészített receptfüzet stócnak és az ölembe veszem. Mindegyik újság erősen használt, gyűrött, tele ételpecséttel, firkával, de így szeretem, mert ezek az én legkedvesebb, megvalósításra váró és már megvalósított terveim kézzel fogható lenyomatai. Lapozgatnám őket, elmerülnék a választás édes nehézségében, de szinte azonnal ennél a lepénynél nyílik a füzet. Annyira francia, annyira déli. Ellágyulok. Provance ugrik be, a dimbes-dombos tájra fel-felpillantva néhány pillanatra szinte el is hiszem, hogy ott vagyok, Dél-Franciaországban, egy pici falu pici házának verandáján, csak nekem még jobb, ohne kabóca vagy skorpió… (szerintem a kabóca egy ronda ízeltlábú, nem kellemes háttérzaj, a skorpiót nem kell magyarázni).

Újabb villanás: Nizzában mindig irigykedéssel vegyült csodálattal néztem, ahogy vasárnaponként dél körül a helyiek kitelepültek a terekre, kávét rendeltek, aztán a kései reggelit eperrel vagy más gyümölccsel, péksüteménnyel és pezsgővel folytatták. Életérzésből. :) Mindig is vágytam erre az érzésre, éppen itt lenne az ideje kipróbálni. Feküdne nekem, valami azt súgja.

Kb. egy óra múlva pezsgő pukkan halkan, mi pedig jóízűen, élvezettel esszük a frissen készült barackos-málnás lepényt. Mellette egy tálkában friss aprított gyümölcs (a maradék), onnan is kikapok egy-egy szemet. Így teljesüljön minden kívánságom. Fülig ér a szánk, de nem a pezsgőtől. Kívül-belül mosolygok, jó nekem.

Szolgálati közlemény: ez a recept nagyjából olyan nehéz, mint gyümölcssalátát halmozni egy szelet kenyérre, csak persze sokkal finomabb (egyértelműen a for dummies címke jár neki). 

De vigyázat: hiába tűnik nagynak a lepény, veszélyesen gyorsan fogy, két-három embernél többnek nem elég. Én szóltam.

Reggeli barackos-málnás lepény

1 csomag leveles tészta (eredetileg 3 nagy lap átvajazott réteslap, félbe – 6 rétegűre- hajtva*)

2 ek olvasztott vaj (ha leveles tésztát használunk, elég lesz 1 ek is bőven)

kb. 3 ek. lekvár (barack vagy málna)

kb. 6-8 db érett őszibarack, meghámozva, felszeletelve

kb. 6-8 db érett sárgabarack, felszeletelve

1 kis doboz málna

kb. 2 ek. porcukor (ill. ízlés szerint)

Elkészítés:

• A leveles tésztát sütőpapírra fektetem úgy, hogy a széleinél peremet fomázok.
• Megkenem vízzel/tojással, aztán villával kicsit megszurkálom (hogy nem puffadjon fel a tészta).
• Megkenem lekvárral, és a tészta csomagolásán szereplő sütési instrukciók szerint kb 5-8 percig sütöm (200 fok).
• Kiveszem a tésztát, a barackokat elrendezem rajta, és megkenem olvasztott vajjal a gyümölcsöket.  Újabb 10 perc a sütőben.
• Újra kikapom a sütőből a tésztát, megszóróm a lepényt a málnával, és szita segítségével, ízlés szerint megszórom porcukorral a lepényt. Újabb 10-12 percig sütöm, ha a cukor megolvadt,  készen van.
• A kész lepényt sütőpapírostul átemelem egy fa deszkára, és hagyom picit hűlni. Langyosan a legjobb. Szerintem.

*Instrukciók réteslap használata esetén: 3 nagy réteslapot hagyok szobahőmérsékletűre melegedni, megkenem külön-külön mindhármat vajjal , félbe hajtom, így egy hatrétegű, téglalap alakú közepes tepsi méretű alapot kapok. Sütőpapírra ültetem, peremet hajtok, innentől kezdve ugyanaz a dolog + sütési idő, sütési hőmérséklet 180 fok légkeverésen, 200 fok hagyományosan. 

Bengáli lazacfilé korianderes-mentás joghurtszósszal

’Norvég és indiai csak a focipályán valószerűtlenebb páros, mint a konyhában.’ – mondja a szűklátókörű, korlátolt agyam. Sajnálom, de ez van: valahogy mindig hadilábon álltam az indiai fűszerek és a lazac kombinálásával.

Kicsit olyan érzésem volt vele, mint a barna-szürke színek párosításával, vagy hogy ételnél maradjunk, a kakaós karfiollal. Nem illenek össze, akkor sem, ha minden magazin erről próbál meggyőzni, akkor sem, ha tudom, hogy nekik van igazuk. Én egyszerűen nem érzem a dolgot. Sőt, a lazacot konkrétan táj idegennek látom indiai környezetben. És nem is az a lényeg, hogy igazából laknak-e lazacok Indiában (laknak, 4 fajta is, meggugliztam), vagy létezik-e abból készülő hagyományos indiai étel (nyilván), hanem hogy személy szerint nekem nehézkes befogadni ezt a párosítást.

De persze ahogyan a barna-szürke kombináció is beszivárgott végül az öltözködésembe, úgy talált meg ez a kurkumába és római köménybe dörzsölt, zöldfűszeres-gyömbéres joghurtban párolt lazac is. Borzasztóan egyszerű (nyaraló-kompatibilis), pikáns, ugyanakkor könnyű és egészséges étel.

Egyértelműen lazac. Egyértelműen indiai. Egyértelműen finom.

Ja, azért kakaós karfiollal szemben még tartom magam. Egyszerre mindent mégsem lehet.

Bengáli lazacfilé korianderes-mentás joghurtszósszal  

Hozzávalók 4 személyre

4x130g lazacfilé (bőr nélkül)

1tk kurkuma

1tk római kömény

1ek. magos mustár

kb. 3 cm-es darab gyömbér, megpucolva

1-2 gerezd fokhagyma

1 nagy marék koriander, finomra vágva

1 marék mentalevél, opcionálisan pár szál friss snidling

2db zöld chili paprika, felkarikázva (opcionális)

400ml görög joghurt (vagy tejföl és joghurt keveréke)

1 csomag zöldbab (kb 250-350g csomag)

200g basmati rizs vagy 1 csomag basmati rizs/lencse/zab keverék (utóbbi Sparban kapható)

2 db lime, cikkelyekre vágva

Elkészítés:

• A halszeleteket megmosom, papírtörlővel óvatosan felitatom a nedvességet.
• A kurkumát, édeskömyént és mustárt elkeverem kevés sóval, és a szárazta törölt hússzeleteket bedörzsölöm a keverékkel.
• A gyömbért, fokhagymát, opcionálisan pár szelet chilit darálóban pépesítem, majd hozzáadom a joghurtot, kevés sót és a finomra aprított koriandert és még egyet keverek rajta a géppel.
• A joghurtos szósz egy részét a halhoz használom fel: a szeletek mindkét oldalára kenek belőle egy keveset.  A megmaradt szószt  félreteszem.
• Szakítok 4 db alufólia lapot, a közepükre ültetem a halszeleteket, és mindegyiket külön becsomagolom, úgy hogy a tasak picit nagyobb legyen a halszeletnél (maradjon kevés hely a gőznek keringeni a tasakban).
• Légkeveréssel 200 fokon kb. 8-12 percig sütöm. (Nekem nagyobbak voltak a szeletek, ezért 12 percre volt szükség az eredetileg megadott 8 helyett. Ha letelt a 8 perc, nyugodtan vegyük ki az egyik tasakot, bontsuk ki és nézzük meg a hús készültségi fokát, ha még nyers, vissza lehet tenni még pár percre. )
• Míg sül a hal, a körettel foglalkozom + joghurtszószt fejezem be: ízlés szerint lehet tovább hígítani egy kevés joghurttal + én még aprítottam bele egy kis marék mentát is, nagyon jól ment hozzá (plusz belecsusszant véletlenül pár szál snidling is, nagyon jót tett neki). A maradék chilit is ebbe a szószba lehet belekeverni.
• Zöldbab: kevés olívaolajon / vajon éppen roppanósra párolom (kevés fehérbor sem árt neki, ha elfő alatta); rizs: a rizst enyhén sós vízben megfőzöm, ha megpuhult, leszűröm.
• Tálaláskor a halas tasakokat tányérra fektetem (mindenki magának bontja ki), mellé főtt rizst (rizs/lencse keveréket) és zöldbabot szedek, és a joghurtszószból kanalazok a köretre egy keveset.
• A kibontott halat egy lime-gerezd levével csepegtetem végig.

Jó étvágyat!

Mézes-pikáns csirke lime-os őszibarack salátával

Kezdem komolyan hinni, hogy a lime olyan, mint a vodka vagy a fehérbor: csak jót tehet az étellel.

Vagy az is lehet, hogy a szervezetem kóros lime-hiányban szenved, és most mindent lime-mal követel. Nem tudom, nem is fontos, a lényeg, hogy ami jó, az jó, ez pedig ultraszenzációsanjó.  
...és ha ezt még lehet fokozni, az úgy történhet , hogy az ember ebédszünetben sprintel haza, összedobja 30 perc alatt, és a teraszon chillezve költi el. Óigen. Az élet szép. :)

Hozzávalók 2 személyre:

húshoz:

2 db csirkemell (lehetőleg bőrével)

2 szelet bacon, felkockázva

kb 2 ek. méz

kb 2 ek. szezámmag

só, bors

salátához:

2 db érett őszibarack, meghámozva, cikkelyekre vágva („nekünk 4 db, mert mi szeretjük a barackot”)

1 nagyobb db lime leve + lereszelt héja

1db chilipaprika, kimagozva (kierezve), apróra vágva

Kb. 1ek méz (lehet, h picit több volt)

3 ek. olíva olaj

3-4 marék madárbegy saláta vagy salátamix

só, kevés frissen őrölt bors

Elkészítés:

• A sütőt 180 fokra állítom.
• Elkészítem a dresszinget (mert a hússütéshez is kelleni fog egy egészen kevés belőle): lime levét, lime lereszelt héját, mézet, olajat és a felaprított chilipaprikát összekeverem, enyhén sózom. Fontos: Ennél az öntetnél (mint sok másnál is) az a lényeg, hogy bátran kóstolgassa, alakítsa mindenki egyéni ízléséhez az arányokat, a megadott arány csak a kiindulópont, plusz lehet dupla adaggal is kezdeni, mert el fog fogyni.
• Kevés olajat és a bacont serpenyőbe teszem, az olajat felforrósítom, közben gyorsan meghintem sóval/borssal a csirkemelleket, majd közepes láng felett bőrével lefelé piros ropogósra pirítom a húst (kb 5 perc). Megfordítom és további 2-3 percig pirítom a másik oldalát is (kérgesítem, hogy puha maradjon a hús sütés után).
• A húst és kisült szafját bacon-östül sütőtálba ültetem. A saláta lime-os dresszingjéből csurgatok 1-1 kanállal mindkét szelet húsra, rákenem a mézet, meghintem sóval, őrölök rá kevés borsot, majd megszórom a szezámmaggal.
• 10-12 perc alatt puhára sütöm.(Megjegyzés1: nem bőrös csirke esetén alapból szárazabb a csirkemell, így a 12 perc sütésből 7-8 percet letakarva süljön a hús, és utána pirítom rá felső grill/légkeverés funkcióval a mézet. Megjegyzés2 magamnak: olvastam valahol, hogy pirítás után fedő nélkül, 200 fokon kell 8 percig sütni, és az a tuti, majd úgy is kipróbálom.)
• Míg sül a hús, a salátalevelet összekeverem a barackkal, meglocsolom a lime-os mézes dresszinggel, alaposan elkeverem.
• Tálaláskor a salátát tálra halmozom, a húst pedig felszeletelve a tetejére helyezem.

Kísérőnek valami friss, üde kis fehérborocska remekül megy.

Jó étvágyat!

Garnélarák kolbásszal (for dummies)

Sosem gondoltam volna, hogy eljön az a pont, amikor a madárcsicsergésről a legszelídebb, ami eszembe jut, hogy hogyan grillezném meg azt a büdös #$ߤł@! rigót, fokhagymával és citrommal a begyében. Komolyan, ez a csicsergés hihetetlenül irritáló tud lenni. Ha egy ártatlan meditációs CD ilyen érzelmeket vált ki, az négy dolgot jelenthet: 1) béna a CD (az), 2) alkalmatlan vagyok a meditálásra (kétségtelen), 3) hús nélkül feszülten telnek a napok (határozottan) és 4) a méregtelenítés jól halad, hiszen nyilvánvalóan buzgón szabadulnak fel a mérgek (hurrá).

Az elmúlt, sanyarú hetek mérlege: detoxikált szervezet, -2kg a mérlegen, 0 bejegyzés januárban, és bónuszként számtalan bölcs gondolat. Merthogy a mérgek felszabadulásával egy időben nem csak a test, de a fej és a lélek is tisztul. A legszaftosabb felismeréseimet megtartom magamnak, de íme pár gourmandula-kompatibilis, könnyedsége ellenére is fontos meglátás:

• Cigi nélkül simán van élet.
• A kávé nem nélkülözhetetlen.
• Hús nélkül szörnyen sivár az élet.
• Alkohol nélkül ugyanennyire sivár, és bár túlélhető, miért tennék ilyet.

Tehát megtisztulás sikeresen végrehajtva, én újra itt, detoxból retox módba kapcsolok és rögtön egy fehérjebombával indítok.

Chili és Vanilia recepjére saját, remekbeszabott szakácskönyvében találtam. Szerelem volt első látásra, fontos szerepet játszott a könyv megvásárlásában is, a méregtelenítés alatti hústilalom gyötrelmében pedig annyiszor simogattam meg a képet, hogy mire a főzésre került a sor, már automatikusan ennél a lapnál nyílt a könyv.

Eredetileg chorizo kolbásszal készül, de a sarki boltban ilyet nem tartanak, szóval megfogadtam a művésznő tanácsát, és jófajta csípős magyar szárazt kértem a közértes nénitől (volt neki, tényleg jó).

Szupergyors, nagyon egyszerű, és nagyon finom. Lehet előétel, egytálból csipegetős, laza ebéd, vagy könnyű vacsora. Ha valaki tud garnélát pucolni, márpedig ide kattintva tudni fog, onnantól kezdve ultradummy recept, meg is kapja a címkét, tessék vele virítani bátran. Mi egy kis klasszikus spenótos krumplit is készítettünk hozzá, de szerintem friss, vajjal megkent bagettel, esetleg oldalán kevés bébispenótos/madárbegyes salátával is üt.

Megjegyzés beszerzéshez: a recepthez nyers rákra van szükség! A nyers rák szürkés színű, a főtt pedig rózsaszín, dummiek, ne utóbbit vegyétek! Jófajta garnélarákot frissen vagy mélyhűtve is lehet kapni. Hozzáértő barát személyes tapasztala alapján én Metroban vettem tigrisrákot, azt a 6-7 centis dagit, fagyasztva, bazinagy, talán 1,5 kilós (vagy még nagyobb…?) csomagolásban, ami egyszerre nem olcsó mulatság, de nagyon finom, és sokáig kitart, nem beszélve arról, milyen remek érzés a mélyhűtőbe nyúlni egy újabb adagért, amikor csak megkívánom (kb. két perc alatt felenged, ha langyos vízbe ültetem). Ezen kívül korán kelőknek irány a Nagycsarnok, és friss áru esetén szóba jöhet még a törökbálinti Cora is, vagy szintén a Metro, mindegyik helyen jó a jégágyas tengeri-cucc kínálat. Gondolom, hogy a Culinaris-nál is van, fagyasztott változat legalábbis egészen biztosan.

Garnélarák kolbásszal

Hozzávalók 2 személyre:

kb 10-12db nyers garnéla (a nyers garnéla szürke, a főtt rózsaszín)

2 ek olívaolaj (nekem most vaj volt)

2-3 gerezd fokhagyma, finomra vágva

4 dkg (kb 6 ujjnyi) csípős szárazkolbász, karikázva (eredetileg chorizo, nekem most mezei hazai)

bors

fél csokor petrezselyem finomra aprítva

pirospaprika (véletlenül elfelejtve)

Elkészítés:

• A garnélát (ha fagyasztott, előtte egy tál langyos vízbe dobom, és két perc alatt lehet vele dolgozni) megtisztítom: lábak lefejt, páncél lefejt, farkacska marad, hátát hosszant végig bemetsz és cérnaszál vékony, szürkés bélcsatornát kisegít a kés hegyével, videó itt. Nem ettől fog megjönni az étvágy, én szóltam. (de mégéri!!)
• A fokhagymát az olajon megfuttatom, ügyelve, hogy ne piruljon meg (közepes láng).
• Erős fokozatra kapcsolok, a rákokat a serpenyőbe fektetem, és rózsaszínre pirítom - ez nagyon hamar megvan, 1-2 perc.
• Megfordítom a rákokat, melléjük szórom a kolbászkarikákat, és a másik oldalt is rózsaszínre sütöm. Szintén 1, max 2 perc.
• Ha megvan, még picit átforgatom az egészet, hogy a kolbászkarikák is megpiruljanak, és a kiizzadt kolbász-szaft mindenhová jusson (én kb fél percet adtam nekik).
• Tűzről félrehúzom, borsozom, megszórom kevés pirospaprikával (már ha nem felejtem el), és elkeverem a petrezselyemmel, tálkába szedem és azonnal nekilátunk.

Jó étvégyat! (És hát nem gyönyörű...?)

Fríz mentás cukkíni krémleves

Imádom ezt a vénasszonyos nyarat: 20-25 fok, napos, szikrázóan kék ég, de a hűvösebb reggeleken már érezni a levegőben azt a jófajta „hideg-szagot”. Pólóban indulok munkába, de már sálat kanyarintok a nyakam köré, és a cipellőm sarka asztali cetligyűjtő karóként szedi elhullott levél áldozatait. Mint a vihar előtti csend, minden békés, de valami készül, tudjuk, hogy egyszer csak kíméletlenül lecsap ránk a tél, az eső, a szürkeség. Én addig is minden cseppjét kiélvezem ennek a már-már szürrelálisan szép időszaknak.

Mi köze ennek a leveshez? Spontán, a képek hangulatáról jutott eszembe. Persze most mondhatnám, hogy a levest az "őszi nap ragyogása ihlette", de igazából csak arról van szó, hogy volt egy magát megadni készülő cukkíni a hűtőben, meg egy csokornyi ájulófélben levő menta a teraszon, amit azonnali hatállyal fel kellett dolgoznom. :)

És akkor a leves.

A zöldborsó-menta párosról már sokszor és sokan elmondták, hogy szép kis társulás. Jelentem, a menta cukkínivel alkotott frigye nemkülönben remek duó.

Én most sárga cukkínivel készítettem, de mielőtt érzékeny lelkületű olvasóim szitokbombát hajítanának felém a beszerezhetetlen alapanyagok használata miatt, jelentem, hogy

1) a sznobériának ható sárga cukkíni használata merő véletlen: ajándék K házi veteményeséből (God bless K), ami kezdett megfáradni a hűtőben, sos kellett tehát vele kezdeni valamit, így került a levesbe;

2) a szín csak esztétikum, ízre amúgy nincs különbség a két fajta között.

Azaz mezei zöld cukkínivel hasonlóan siker várományos ez a Fittipaldi gyorsaságával elkészülő, egyszerűségében nagyszerű leves.

Na és akkor a leves eredete. Merthogy ez egy fríz leves. Cikinemciki, nekem konkrétan lövésem sem volt, hogy az mi, de meggugliztam, és most már értem, hogy hol dolgozik G. :) Frízia ma az Északi-tenger délkeleti partjainak gyűjtőneve. Hollandiában a mai napig él a fríz nyelv és kultúrájukat is buzgón ápolja ez a napjainkra méretét és befolyását tekintve is jelentősen összezsugorodott népcsoport. Akit érdekel a téma, kattintson ide, szerintem annyira nem érdekes, de hát nem vagyunk egyformák.

Csendben és zárójelben tenném fel a kérdést, hogy egy erősen tájidegen cukkíni és menta alap ugyan mitől és hogyan lett egy – és ezért most a frízek tuti megvernének - alapvetőn holland vidék nemzeti levese, no de ez a furcsaság nem változtat a tényen, miszerint az íze egész egyszerűen remek.

Mentás cukkíni krémleves

Hozzávalók:

(4 személyre)

(Ötletet innen vettem)

1 nagyobb (kb fél kilós..? 30x4cm...?) cukkíni, felkockázva

1 nagyobb fej vöröshagyma, durván felkockázva

1 kövér gerezd fokhagyma, durván felaprítva

1 közepes méretű krumpli, egészen apróra vágva (eredetiben nincsen, de szerintem enélkül túl híg lenne a leves, én pedig a krémesebb, pürésebb állagot kedvelem)

2 cup tej

2 maréknyi friss menta, finomra aprítva

só, fehérbors ízlés szerint

kb. 2 cup alaplé (inkább hús, de lehet zöldség is; húsleveskockából ez 1 db-ot jelent)

2 ek olívaolaj/vaj

Elkészítés:

• A hagymát a zsiradékon megdinsztelem.
• Hozzáadom a fokhagymát és a cukkínit, és kb. 1-2 percig pirítom – nagyon fontos, hogy ne kapjon oda (közepesen erős láng még ok).
• Beleszórom az egészen apróra vágott krumplit, sózom, egyet-kettőt kavarok rajta.
• Felöntöm a tejjel, és óvatosan felforralom (vigyázat, tej könnyen odakap), majd hozzáadom a (lehetőleg már forró) húslevet.
• Fedővel letakarva főzöm addig, míg a krumpli meg nem puhul. (Addigra a cukkíni is megpuhul). Ez kb 8-10 perc.
• Ha kész, botmixerrel pürésítem, ha kell, utánsózom.
• A finomra vágott mentát a legvégén szórom bele, és alaposan elkeverem. Itt jönne a fehérbors is a képbe, de én erről megfeledkeztem. Biztos úgy is finom. Megjegyzés: az eredeti recept a mentát a pürésítés előtt teszi bele, nekem így jobban tetszett, de ez már részletkérdés.
• Azonnal tálalom, hogy a menta intenzív íze teljes fényében érvényesülhessen.

Parmezános ráktortácskák

Na, ez olyan Zizou-s, reptében átvett és azonnal a kapu felső sarkába zúzott bombagól lett, legszívesebben görögtüzet gyújtottam volna a tiszteletére. Különösen azért, mert első önálló próbálkozás garnéla kategóriában.

Félreértés ne essék, nem magamat sztárolom: a jól sikerült étel, a finom falatok ünneplése ez, méghozzá a legőszintébb lelkesedéssel megspékelve. Nincs is ezen mit ragozni, szerintem a képek – kivételesen – magukért beszélnek.

Más: a beígért tintahalak nem úsztak el, ellenben elég büdösre sikerültek a múltkor - ezért a nagy csend a témában. Ahhoz, hogy ide kikerüljön a beszámoló/recept, a technikán (és az alapanyag-beszerzésen) még csiszolni kell egy picit. Hamarosan második forduló, nagyon bizakodó vagyok, drukkoljatok.

Tényleg: seafood beszerzés tippeket szívesen és hálával fogadnék!!!

Végül vissza ehhez a recepthez:

1) eredetiben nem volt citromlé, szerintem az az egyik fő húzóíz benne, és ki nem hagynám belőle;

2) igazi jackpot: szuperegyszerű, gyors és így utólag nézve gyakorlatilag elronthatatlan. Igen, még a formából kiszedés is sima ügy.

3) a száraz pezsgő meglepően kellemes volt kísérőnek.

Parmezános ráktortácskák

(Bon Appetit, 2009. április, ill. innen)

Hozzávalók:

(11 darab lett belőle)

225g krémsajt (szobahőmérséklet) – én így: 1 doboz Philadelphia és 1 tubus krémsajt

¼ + ½ cup reszelt parmezán

1 nagy tojás

1/4 cup tejföl

Fél citom reszelt héja + leve (ill. ízlés szerint)

3 ek friss snidling, finomra aprítva, ketté osztva

őrölt bors

kb 170-200g garnéla (én koktélrákot vettem mélyhűtve)

1 cup kenyérmorzsa (eredetiben Panko japán kenyérmorzsa, ami nagyon egzotikusan hangozhat, de igazából csak annyit tesz, hogy a kenyérbélből készül a morzsa. Hát én ettől eltekinek.)

kb. 1/4 cup olvasztott vaj + tartalék + kevés a formák kikenéséhez

Elkészítés:

• A koktélrákot hagyom felolvadni, aztán falatnyi darabokra vágom.
• A krémsajtot habverővel krémesre keverem, hozzáadom a tojást és az ¼ cup parmezánt, majd a tejfölt.
• Ízesítem snidling felével, frissen őrölt borssal, citromhéjjal és kb fél citrom levével. Lehet nyalakodni, és aszerint alakítani az arányokat. (A tubusos sajtkrém miatt nekem nem kellett sózni, de ez ízlés és a használt sajtrémek milyenségének kérdése.)
• Legvégén belekeverem a rákot.
• A kenyérmorzsát egy villa segítségével alaposan összekeverem az olvasztott vajjal, a ½ cup parmezánnal és a maradék snidlinggel. Nem lesz tészta állaga, nem kell megijedni, de fontos, hogy minden morzsára jusson a vajból. Én talán egy picivel több vajat is használtam a végén. (Sóra itt sem volt szükség.)
• Egy muffinos tepsi mélyedéseit kikenem olvasztott vajjal. (Nekem 12 dbos tepsim van, kb 5 centis átmérőjű hagyományos muffin méretű mélyedésekkel)
• Minden mélyedésbe egy evőkanál morzsát teszek.
• A morzsahalmot kiskanállal (vagy akár kézzel) lelapogatom, úgy, hogy kis karimát is formázok a szélére.
• Minden tésztaágyba egy bő evőkanállal ültetek a garnélás töltelékből.
• A tortácskák tetejére 1-1 teáskanál morzsát szórok.
• 190 fokra előmelegített sütőben 30 percig sütöm.
• Ha letelt a sütési idő, 5 percig hagyom hűlni, aztán a tortácskákat a peremüknél egy kés segítségével finoman meglazítom, majd óvatosan kiemelem. Meglepően könnyen és szépen, egyben kijöttek!

Mi most melegen, párolt zöldséggel az oldalán ettük, de hidegen, magában vagy egy egyszerű salátával is remek lehet.

Pikáns paradicsomos-kecskesajtos kosarak

Naszóval. Továbbra is az előre elkészített leveles tészta a sztár. Egyszerűen szebbé teszi az életet. A minden alapot nélkülöző, velem született tésztagyúrástól ódzkodós oldalát mindenképpen.

 

A múltkor már mondtam, hogy muffinsütés előtt okos és érdemes dolog meggyőződni róla, hogy (meg)van a muffinsütőnk. Azt gondoltam, kellőképpen meghatározó volt ez az egyszeri kreatív élmény (merthogy azért a muffinok elkészültek, persze) ahhoz, hogy a mindenféle sütőformák nemléte többet ne hozhasson kellemetlen helyzetbe. Nyihaha. Még szerencse, hogy időközben a muffinsütő meglett (van sütő alatti kisfiók!!!), úgyhogy a felszívódott, mezei nagy-tepsim okozta pillanatnyi krízist egy versenyparipa sebességével dolgoztam fel. Igazából ilyen kis kosarakban sokkal mutatósabb is a végeredmény, mintha az eredeti téglalapformánál, és a felkockázásnál maradok.

Na de továbbra is nyitott a kérdés: kinél van a nagy-tepsim??? Jelentkezzen a bűnös, mert nem csinálhatok mindig mindenből kereket.

Végezetül, távirati teljességgel a receptről... Kitűnő fingerfood, előétel, illetve konkrét esetemben egy ultralaza salis vacsora kísérőjeként is megállta a helyét. És mitől pikáns? Röviden: a mézes mustártól. 

Paradicsomos-kecskesajtos-mustáros kosarak

 

Hozzávalók 

(12-14 darabhoz)

1 rúd levelestészta

1 doboz bébiparadicsom (fél kiló)

1-2 gerezd fokhagyma, felaprítva

10 dkg friss kecskesajt

Mézes mustár (vagy natúr dijoni, mézzel kikeverve)

1 doboz fekete olíva, felkarikázva

1 marék finomra aprított mentalevél

1 marék finomra aprított petrezselyem

1 marék finomra aprított bazsalikom

2 marék fenyőmag.

Olívaolaj

Elkészítés

• A muffinsütő tepsi mélyedéseit olajba mártott ecsettel kikenem.
  
• A tésztát akkora méretűre szaggatom, hogy a muffinformákba bele lehessen ültetni, kb 1-2 centiméter magas peremmel. Szaggatáshoz bármilyen kerek tárgy ideális, aminek jó az átmérője. Pohár, bögre, vagy lámpabúra, egyre megy.
  
• A tésztakorongokat belefektetem a tepsi mélyedéseibe.
  
• A sütőt 210 fokra izzítom, és kb 6-8 percig sütöm benne a tésztát, natúr. Lehet, hogy fel fog puffadni, ne ijedjünk meg.
  
• Ha elősütöttük a tésztát, kivesszük a sütőből, és minden kosárnak a közepére egy kiskanálnyi mézes mustárt kenünk. (Ha felpuffadt a tészta, most a mustárkenéssel vissza lehet lapítani kosárformájúra.
  
• A sajtból minden kosárkába ültetünk egy kb 1 centi vékony szeletet.
  
• A koktélparadicsomokat félbe vágjuk, és a felaprított fokhagymával olajon megfuttatjuk. Az a jó, ha a paradicsomok szélei éppen hogy csak megrogynak, ráncosodnak, de a héjuk nem válik le. (kb. 2-3 perc pirítás, folyamatos kevergetés mellett)
  
• A koktélparadicsomokból 2-3 szemet a tésztakosarak tetejére ültetünk.
  
• Az egészet visszatesszük a sütőbe 185 fokra, és további kb. 8-10 percig sütjük. Akkor jó, ha a sajt elengedte magát, a tészta pedig halvány-aranybarnára sül. 
  
• Miközben sülnek a kosarak, a fenyőmagot száraz serpenyőben megpirítjuk.
  
• Ha készek a tortácskák, kivesszük a sütőből, a tetejét megszórjuk a zöldfűszer keverékkel, teszünk rájuk egy kevés olívabogyót, és a végén megszórjuk a fenyőmaggal.
  
• Nekem nagyon bejött: a legvégén, rögtön tálalás előtt, pár csepp citromos olívaolajat locsoltam a tetejére.

Kertifűszeres, grillezett laskagomba sajtszósszal (+ kedvenc éttermeim)

Amikor a Matchben ládában árulják a gombát, az azt jelenti, hogy gombaszezon van, kérem!

Még tavasszal ettem a John Bullban isteni, kakukkfűvel és juhsajttal grillezett laskagombát. Azóta már itthon is elkészült párszor, több változatban, magában és tésztaágyra pakolva is, de valahogy sosem kezdtem fotózgatni. Annál sokkal gyorsabban elfogyott, mintsemhogy akár esélyem lett volna elgondolkodni azon, érdemes lenne e megörökíteni. Most egy csendes estén, egymagamnak készült ez a szószosabb változat, ráértem, annyira éhes sem voltam, a gép is fel volt töltve, gyorsan kaptam hát az alkalmon. Elvégre nagyon is érdemes rá. 

Ja, a John Bullról jut eszembe, hogy ott bármikor jobbat eszem, mint egy Costesben.

Costes: a csúcsgasztronómiának definiált hely. Michelin csillag? Az még messze van, a tejutat kell hozzá megjárni. Kezdjék nem erjedt (nem is merem mondani, hogy friss) étel felszolgálásával, és kevésbé arrogáns személyzettel. És nem bűn, ha elrontották a rendelést, de ne próbálják mégegyszer a tévedésből kihozott, kecskesajttal töltött grillezett zöldségre szemrebbenés nélkül rámondani, hogy "de hát ez a canneloni". Kezdetnek ez is elég lesz. 

Ennek kapcsán elgondolkoztam, hol is szeretek enni. Mert azért a a siralmasan gyér budapesti felhozatal is tartogat gyöngyszemeket. Legalábbis vega szempontból, a többiről nem nyilatkoznék. 

Kategóriát nem figyelembe véve, szimplán azt vizsgálva, hogy mennyire ér fülig a szám az ott kapott ételtől, az alábbi helyeket kedvelem (ha valakit esetleg érdekel):

• Hummus Bar: A város legjobb falafelje, Bp legjobb gyorskajája, legkedvesebb személyzet, legfinomabb vendégváró gyógytea (menta), legjobb lencseleves, hummusz, stb stb stb... Ha éjjelnappali lenne, a Szerájba többé a lábamat se tenném. Kár, hogy hozzám valami idétlen okból nem szállítanak, de már fűzöm őket, hogy ez ne így legyen, és nem zárkóztak el. 
  
• Hathi indiai kifőzde: A Hummus mellett a legjobb gyorskaja a városban (nekem kicsit a városperemen), ráadásul az egyik legjobb indiai (!). Mondjuk itt viszonylag régen voltam, állítólag amióta nagyüzemben tolják, fokozatosan romlik - nincs mese, el kell mennem tesztelni, mert kétlem, hogy ez igaz lenne a vega választékukra is. A hús meg hidegen hagy, ugyebár.
  
• Ha már indiai - Kashmir étterem:  az étteremről hallani, hogy nem túl hangulatos. Én speciel üdvözlöm, hogy kedves egyszerűségével egymásra és az ételre tereli a figyelmet, és az enteriőr nem próbál meg beállni az idióta keleties-Buddhaszobros, unalomig kiaknázott loungechillommmmm hangulatú, mesterségesen dizájnolt divat-éttermek sorába.  A Kashmir azt nyújtja, amit sugall: minőségi, hibátlan indiai specialitásokat, kultúrált, de maníroktól mentes környezetben: ennyi, és a kedves kiszolgálás nekem bőven elég. A hangulat elvégre a társaságunkon múlik, nem az ülőgarnitúrán, a csilláron vagy a Buddha Bar cd-n. 
• Balettcipő: Ez már "rendes" étterem, ha üzemel a kinti rész, egyenesen a kedvenc helyem.  Olyan hely, ahol a parmezán igazi parmezánból van, ahol a mozzarela buffalo, és ahol először értették, mi az a quesadilla. Nekem ennyi bőven elég. Mindig friss, mindig kreatív: a heti menüre is érdemes vetni egy pillantást. Évek óta visszajárok, és nem tudok benne csalódni. Sem a konyhában, sem a kiszolgálásban. Nem mintha azzal a szándékkal mennék oda bármikor is, hogy hátha aznap van a nagy nap, és végre találok valami kivetni valót. (Még abból is pozitívan jöttek ki, amikor ránkborították a teli pohár bort. Márpedig ez többszörösen nagy hiba.) 
  
• Chagall Café:  A Balettcipővel szinte szemben található, de párhuzam vonására nem csak a lokáció ad okot. A csapat a Balettcipőhöz hasonlóan fiatal és lelkes, ami szerencsére a konyhai produkcióban is megmutatkozik. A személyzet nyitott (szeret kokettálni), és kreatív (a nem túlbonyolított olasz és francia vonalon elég jók), érti a bort, szereti és tiszteli az ételt, és miközben nem akar túl nagyot alkotni, kvalitásai alapján nem meglepő, hogy mégis képes rá. 
• ...és hát a John Bull: Mindig hibátlan. (Maros utcában lévő egység) családi kedvenc, kiváló szezonális menüvel, igényes whiskey-, sör- és borválasztékkal. Márpedig ez a családom esetében nagyon is számít. Hiába, az alma nem esett messze a fájától. 
• Kakukktojás: balatonalmádi strand szezonon kívül is nyitva tartó lángososa: ami jó, az jó. Ha ez egy ezresből két embernek üccsivel kijön, mégjobb. Extra: evés közben a lángosos pasas pizzadobáló mutatványokkal szórakoztat. Bakker, idén nem is voltam. Francba. Le kéne menni, amíg még lehet. 

És akkor a spontán, rövid intermezzo után térjünk is rá a laskagombára.

Ez az étel az az étel, amivel nagyon sokat lehet kísérletezni, variálni, sok szituációban megállja a helyét. Gyors vacsora, ízletes meleg előétel, különleges főfogás, egy kis csavarral bárhol és bármikor tuti befutó. Nem mellesleg kicsi az esély rá, hogy végzetes hibát kövessünk el, és próbálkozásunk kudarcot valljon. 

Bevált ötletek egy témára: 

• Fehérbort a sajtszószba is! Ha időben eszünkbe jut. 
  
• Vagy hagymával is piríthatjuk a gombát. Ha van hagyma. 
  
• Éjjel 11kor, pikkpakk  összedobott tésztaételként lakassuk vele jól a társaságot. Ha már ételt követelnek, és nem inni.

 

Kertifűszeres, grillezett laskagomba sajtszósszal

Hozzávalók

(2 személyre)

70 dkg laskagomba (ha tésztára tesszük, ez akár 4 személynek is elég lehet)

1 deci tejszín

3-4 gerezd fokhagyma

10 dkg kecskesajt (én vmi szicíliai, karakteres keménysajtot választottam)

1 szár friss rozmaring

3 szár (3x5 cm) friss kakukkfű

fél csokor petrezselyem

fél deci fehérbor

olívaolaj

vaj

só, bors

• A laskagombát kicsit leöblítem, a végeit levágom, és leveleire bontom.
  
• A fokhygamát vékonyan felszeletelem. 
  
• Serpenyőben olívaolajjal meglocsolt vajat hevítek (közepesen erős fokozat), így a vaj ízét is élvezhetem, mégsem barnul meg. 
  
• A fokhagymát megpirítjuk, de vigyázok, hogy oda ne kapjon.
  
• Beleforgatom alaposan a gombát, majd a zöldfűszereket, majd egy-kát perc után felöntöm a fél deci száraz fehérborral. Ez  a bor pont arra elég, hogy a csodálatos aromák előjöjjenek, de nem áztatja el a gombát, és az megsülni, nem pedig megpárolódni fog.
• A gombát félidőben megszórom sóval, és készre pirítom, az sem baj, ha helyenként pirosra sül (sőőőt)
• Ha a gomba kész, tányérra szedem. 
• A megüresedett serpenyőben a felkockázott sajtot tejszínnel felolvasztom, megvárom, míg besűrűsödik. Minél karakteresebb a sajt, annál valószínűbb, hogy csak kevés sóra és borsra lesz szükség a végső ízesítéskor. 
• A finomra vágott petrezselymet belekeverem a szószba, majd a gombát összeforgatom vele, picit hagyom pirulni, és már tálalom is.
• Érdemes konzultálni a borboltban az eladóval. Az ételhez Figula 2007-es Pinot Gris-jét ajánlotta, jól tette (ebbúl öntöttem a gomba alá is).

Sárgadinnyés paradicsomsaláta chilis lime öntettel

Ha van olyan, hogy szexi saláta, akkor ez az. Ez nagy szó tőlem, hiszen nem is szeretem a sárgadinnyét.

Kezdjük az elején.
Az igazat megvallva a sárgadinnye az egyetlen gyümölcs, amit nem eszem szívesen. Nem ráz tőle a hideg, de egyszerűen nem jön be, egyáltalán nem, így legtöbbször a tányérról kitúrva végzi. Méltatlan ugye? (Ellenben asztaltársasában egyértelműen népszerűségnövelő faktor.)

De a személyes jó viszony kialakítása talán nem teljesen reménytelen.
Mert voltak ám olyan dolgok, nem is egy, melyeket fokozatos terápia eredményeként sikerült megszeretnem, sőt, vannak olyan alanyok, melyek mára az abszolút kedvenc listán biztosítottak maguknak állandó helyet.

Legjobb példák, kronologikus sorrendben:

• Ha 15 éve azt mondja valaki, hogy az elsőszámú alkohol számomra a bor lesz, értetlenhülyén nézek rá.
• Ha 10 éve azt mondja valaki, hogy imádni fogom a mindenféle állagú és szagú sajtokat, erős cinizmussal átitatott bólogatással fogadom.
• Ha 5 éve azt mondja nekem valaki, hogy a mindig fintorral kitúrt olívabogyót magában fogom nassolni, kontrának én is mondok egy viccet.

Már megint miből lesz a cserebogár, ugyebár. :)

Vissza a dinnyére: magam is tisztában vagyok vele, hogy mellőzése mindenképpen veszteség a számomra. Úgy döntöttem, itt az ideje a határaim feszegetésének.

A döntésben nagy szerepet játszott, hogy délelőtt belefutottam egy receptbe, amiben a szóban forgó gyümölcs az abszolút all time favorite paradicsommal került egy salátába. Na ha valami, hát ez nagy eséllyel lehet jó viszonyunk ugródeszkája – gondoltam magamban – és a hirtelen jött felbátorodást kiaknázva munka után söpörtem is a zöldségeshez, beszerezni életem első, saját részre vásárolt sárgadinnyéjét.

A pontos receptre nem is emlékszem, de feltaláltam magam, és az eredményre tényleg a szexi jelző áll a leginkább. Nem szimplán jó, vagy finom, vagy egzotik, ez kérem szexi. Hogy miért? Nemtom, de attól még az, ugyanolyan szavakkal nem megmagyarázható módon, mint ahogy egy Mustang (klasszik '67 és új, prrrr) vagy egy jó olívabogyós vodka-martini is vitathatatlanul szexi, és kész.

Ja, szerény véleményem, hogy valami jó krémes kecskesajt és egy kellemesen hűvös, száraz fehérbor (mondjuk talán egy jó chardonnay szerintem) Marilyn Monroe-s magasságokba emelte volna a költeményt. Ami a bort illeti, tegnap sajnos mindent megittunk, sajt sem volt megfelelő a háznál, így nincs mit tenni, előbbiek együttesen remek alapot szolgáltatnak a mielőbbi ismétlésre.

Mindezek mellett fontos elmondanom a salátáról, hogy reményt adott, mert isteni lett. Lehet, hogy 5 év múlva a sárgadinnyével szembeni finnyázásomon is csak mosolyogni fogok?

Sárgadinnyés paradicsomsaláta chilis lime öntettel
2 személyre

fél sárgadinnye, melynek húsát gyümölcsvájóval kanalaztam ki
5-6 db érett paradicsom, kimagozva, apróra vágva
1 db kisebb méretű lilahagyma vékonyan felkarikázva
3-4 marék rukkola
(legközelebbre: 15-20 deka kecskesajt, vagy esetleg krémes fetasajt, felkockázva)

Az öntethez:
1 tk lime-os chiliszósz, vagy ½-1 db chilipaprika, finomra vágva (ízlés szerinti mennyiség, ereket el lehet távolítani, ha valaki nem bírja a csípőset)
1 marék petrezselyem
1 db lime leve
1 ek. méz v barnacukor (ill. ízlés szerint)
1 csipet só

• Sárgadinnyét paradicsommal, hagymával egy tálban elkeverem (ill. sajtot is, ha van).
• Öntethez hozzávalókat bekeverem, kóstolom, ha kell, igazítok.
• Kész öntetet jó alaposan összekeverem a salátával.
• Jól behűtöm (ha van idő).
• Tálalás előtt a rukkolát is belekeverem.

Voila, bon apetit!

Ázsiai sült zöldséges, karamellizált tofus saláta (VKF XVII)

Ha jobban meggondolom, az én értelmezésemben bármi elfut „saláta” kategória alatt, amiben van nyers/főtt zöldség/gyümölcs és a nagyobbik hányada a fogásnak hideg. Mivel a hétköznapjaim meghatározó táplálékáról van szó, az évek alatt meglehetősen sokfajta változatot fejlesztettem ki (ld. pölö saláta címszó alatt jegyzetteket). A rengeteg variációnak azonban eddig mindig volt egy közös nevezője: hogy céltudatosan, már első körben salátának készültek. De ki gondolta volna, még mindig van új a nap alatt! A lustaságnak, a melegnek, és a csillagok állásának eredményeképpen mától eggyel több válfaját jegyzem a műfajnak: a maradékból készült, riszájkling salit.

Történt ugyanis, hogy a tegnapi piknikre ipari mennyiségű szusival készültem, és ebből adódóan maradt nem kevés felhasználatlan töltelék (szusi recept coming soon). Megvolt már a felhasználási ötlet is, asian style tésztát terveztem készíteni belőle, ellenben a nagy meleg feat. 3 óra bringázás után nem akaródzott meleget enni, no meg itt van Dolce Vita remek salátás VKF kiírása is, gondoltam, egyszer akár időben is elküldhetném rá a receptet (!!!); az alternatív felhasználást illetően több szempontból is óriási volt a kísértés…

Szal hirtelen ötlettől vezérelve fogtam, hűtőből ki, tálban minden összekever, lefotóz, és jóízűen bepálcikáz. Elkészítés: fél perc. Oké, sokat lendít a dolgon, ha előtte való nap szusit, de legalábbis sült zöldségeket készített az ember. De külön is megéri az egyáltalánnemisolyansok babrát, mert nagyon finom lett.

Ázsiai sült zöldséges, karamellizált tofus saláta

Hozzávalók 4 személyre
1 db közepes cukkíni, zsülienre vágva
4 db kisebb répa, zsülienre vágva
1 doboz natúr tofu
Szójaszósz
Szezámolaj
Mogyoróolaj
1 doboz mungóbabcsíra


Tofupáchoz:
1 ek. szezámolaj
kb. 5 ek. szójaszósz
1 gerezd zúzott fokhagyma
kb. 1 púpos ek. nádcukor
fél lime leve
1 tk. reszelt gyömbér
2 ek. szezámmag
1 ek. édes csiliszósz

A tofu pácolásával kezdem. Alaposan összekeverem a páchoz valókat (szemre ment, szal a fenti mennyiség az irányadó, de lehet és tanácsos kóstolni és utánigazítani, ízlés szerint), majd a csíkokra vágott tofukat meghempergetem a szószban.

Míg érnek az ízek, a zöldségeket sütöm meg, külön-külön (hogy ne legyen ugyanolyan az ízük, egyiket szezám, másikat mogyoróolajon sütöm, de ez igazán egyén- és ízlésfüggő).
Felhevített wokban (serpenyőbe) öntök egy kevés mogyoróolajat, és rögtön borítom is rá a répát. Picit pirítom (kb 1 perc), majd rálöttyintek a szójaszószból (kb. 2-3 evőkanál, ill. ízlés szerint). Akkor jó, ha már kezd puhulni, de még ropogós: ilyenkor szedem ki egy tálba.

Jöhetnek a cukkínik, de érdemes két sütés között gyorsan kiöblíteni az edényt, hogy a maradék szósz ne égjen rá az újabb adag zöldségre. Cukkínit meglocsolom kevés szezámolajjal , fél perc pirítás után jöhet a szójaszósz, majd a csíkokat éppen roppanósig pirítom, majd a sült répák mellé fektetem.

Újabb woköblítés, majd újra felhevítem az edényt. Opcionális, mindenesetre nekem bejött, hogy a páclevet magában fél percig sütöm; ennyi idő alatt a nádcukor picit karamellizálódik, amitől a tofunak különlegesebb lesz az íze. Fél perc után dobom rá magát a tofut is, és kb. 2 perc alatt (tofudarabok méretétől is függ) készre pirítom. Ezúttal nem ropogós pirosra, mert azt szerettem volna, hogy szaftos maradjon: ha kicsit kezd duzzadni a tofu, akkor már jók vagyunk.

Ja, a mungóbabcsíra. Ami lehet szójabab csíra is, de én most ezt kaptam le a polcról. Gyorsan kevés mogyoróolajon, kb 2-3 evőkanál szójaszósszal elkeverve hirtelen pirítom, kb. 1 percig. Ne tovább, mert éppen csak megpirítani szeretnénk! Ha tovább tesszük ki hőnek, akkor minden olyan kvalitását feladja, ami miatt szeretjük (friss, ropogós): elfő az összes leve, összecsoffad, rágós és nem mellesleg randa lesz.

Répát, cukkínit és tofut elkeverem; biztos ami ziher, a pirított csírát nem adom hozzájuk, amíg tényleg teljesen ki nem hűlnek. Ezután pár óra a hűtőben, és már lehet is készíteni a pálcikákat.

Egyébként – természetesen - melegen, köretként (húsevőknek), vagy éppenséggel egytálételként kínálva is tuti befutó, ráadásul ebben az esetben ténylegesen gyorsan elkészítető.

Thai sült tészta banánlevélben

Mint azt már az előzetes multikulti piknikes beszámolómban is említettem, ezt az ételt ilyen fomában egy háromnapos őserdőtúra egyik ebédjeként porszívóztam be, az erdő közepén, egy kis patak partján felállított, bambuszból tákolt pihenő árnyékában.
Fél nap intenzív túra után sok mindent meg tudnék enni, de ez a körülményekhez képest is gyanúsan finomnak tűnt.

Thaiföldi túra emlékkép, rajta az eredeti verzióval

Azóta persze számtalanszor készült sült tészta a konyhámban, de banánlevélbe most csomagoltam először.

Banánlevélről röviden annyit érdemes tudni, hogy rendkívül strapabíró, és mind sütéshez (pölö banánlevélbe gyöngyölt banános rizs parázson megsütve, aka sticky rice), mind tálaláshoz (tányér) előszeretettel használják minden olyan kultúrában, ahol a banán megterem. Ők praktikumból, én most egzotikum-növelő faktorként, esztétikai okokból emeltem a menübe. Kapható az Ázsia boltban (fagyasztóban) ill. láttam már a Little Indiában is (ezittareklámhelye).

Thai sült tészta banánlevélben
4 személyre

Ha nem mirelitből készítjük

(érdemes kipróbálni, sokkal finomabb):
1 csomag thai/kínai fél-vastag tojásos tészta (thai noodles)
3-4 evőkanál őrölt mogyoró
2-3 marék borsó (most friss), vagy cukorborsó
4 szem gomba, felaprítva
5-6 szár bébikukorica felaprítva (konzervben lehet pölö kapni)
fél-1 bambuszkonzerv (jól átmosva!)
fél szem sárga és fél szem piros kaliforniai paprika, vékonyan felcsíkozva
1-2 gerezd zúzott fokhagyma (ill. ízlés szerint)
hagyma (opcionális)

Húsos változathoz:

Aki hússal enné, csíkokra vágott, zúzott fokhagymás,

borsos olajban pácolt, csirke/pulykamellet is süthet hozzá.

Ízesítéshez:
2-3 szem lime
szójaszósz ízlés szerint
mandulaolaj a sütéshez
szezámolaj a végén, ízesítéshez, ízlés szerint
édes chiliszósz
2-4 evőkanál őrölt sósmogyoró
őrölt chili
kevés bors
friss korianderzöld finomra vágva

Tálaláshoz:

1 csomag banánlevél

(nem kell hozzá az egész csomag, maradékot le lehet fagyasztani egyéb kreatívkodáshoz)

Forraljunk vizet a tésztának, és fajtától függően készítsük el (beáztatjuk vagy főzzük).

Felhevítjük a wokot, és az apróra vágott zöldségeket hirtelen megpirítjuk a nagyon forró olajban. (Ha húsevő barátoknak készítem, a pipihúst kb 1-2 percig magában pirítom.) Pirítás közben szójaszósszal öntözzük meg. Gombát, bébikukoricát és bambuszt kb. 2 perccel később szoktam beletenni, hogy pont ugyanakkorra legyen jó, mint a többi zöldség.

Tésztát gyorsan leszűrjük, és szezámolajjal megöntözzük, majd a zöldségekkel összekeverjük.

Az ízesítés innentől nagyon ízlésfüggő. Fontos, hogy a már sokszor említett 5 alapízből minimum négynek jusson szerep, így lesz harmonikus a végeredmény. Tehát: a sósság érdekében ne sajnáljuk belőle a szójaszószt, a savanykás ízért a lime kifacsart leve fele (1-2 db leve biztosan elkél bele), az édességet a chiliszósz adja, és természetesen a chili sem maradhat ki, ha igazi thai sülttésztában gondolkodunk.
Sokan tesznek bele halszószt, én a szagától is rosszul vagyok, de ezt mindenki maga kell, hogy kitapasztalja.
Végezetül szórjuk meg őrölt sósmogyoróval.


Mire ügyeljünk? Ez sült tészta, tehát lehetőleg addig pirítsuk, míg a leve szinte teljesen el nem fő. Ne legyen száraz, de szósz se álljon a wok alján, az azt jelenti, hogy még nem pirult eleget. Nem csak azért fontos ez, mert így kerül ideális állapotba a tészta a szállításhoz, hanem elsősorban azért, mert így autentikus.

Tálalás

A piknikre való tekintettel téglalapra metszett banánlevélre halmoztam a tésztát, és helyes kis csomagokat hajtogattam belőle. Nekem kötelék nélkül is megtartotta magát, de az eredeti változat anno vékony spárgával is át volt kötve. A szállítást tökéletesen bírta, hibátlanul viselkedett.

Evőeszközként én most pálcikát vittem, mert mint azt már írtam, a Tabán flórája viszonylag kevés, a helyszínen metszhető zsenge bambuszszárral büszkélkedhet.

Ja, tálaláskor adjunk hozzá egy-egy gerezd lime-ot mindenkinek, abból szerény véleményem szerint egyszerűen sosem elég.

Hideg almás sóskaleves

Hideg almás sóskaleves
4 személyre
(Eredeti recept itt)

2-3 ek. vaj
1 közepes hagyma, finomra vágva (én most kihagytam)
1 szál póréhagyma (opcionális)
4 db pirosalma (valami édeskés-savanykás fajta), meghámozva, felkockézva
60 dkg sóskalevél, alaposan megmosva (szárától megisztítva kb. 40 dkg)
1/2 cup víz vagy almalé (ill. tetszés szerint, a higításhoz)
1,5 - 2 cup natúr joghurt
cukor/méz/édesítő ízlés szerint
Só, bors, esetleg koriander ízlés szerint (utóbbit én most nem használtam, de eredeti receptben ez a díszítés)

Egy méretesebb serpenyőben (wokban) megolvasztom a vajat, és a hagymát, addig pirítom, míg üveges nem lesz.

Ekkor hozzáadom a vékony szeletekre vágott almát, és meghintem kevés kis cukorral, hogy az almaszeletek sülés közben kicsit karamellizálódjanak.

Ha az alma kezd puhulni/pirulni, hozzáadom a sóskaleveleket is, és addig kevergetem, míg a levelek megfonnyadnak (3-4 perc).

Felöntöm az almalével, és az egészet pürésítem. Sózom, borsozom, hozzáadom a joghurtot, ha kell, még édesítem egy picit, és rápulzálok még egy párat, hogy jó krémes legyen.

Pár óra a hűtőben, és tálalható. Nekünk nem volt pár óránk, tehát a víz helyett jégkockát aprítottam bele, de nem eleget, mert így is langyosan került a termoszba. Ez senkit nem zavart, nem csak azért, mert nem volt 40 fok, hanem mert így is nagyonnagyonnagyon finom volt. :)

Tálalás: a piknik alkalmából, mint ahogy az a képekből is kiderül, termoszba öntöttem, és aztán bögréből kanalaztuk.

Rice Krispies - Marshmallows szelet mexikói módra

Amerikai kultusz édesség, igazi 100% házi junkfood. Szerintem minden tengerentúli kisgyereknek ez az első, saját kezűleg elkészített édessége, kisgyerekes bloggereknek ezért külön meleg szívvel ajánlom.

Rövid magyarázat: Rice Krispies a Kellog’s puffasztott rizspelyhe. A marshmallows az a fehér kerek habcukor, amit a Hupikék Törpikék sütögettek nyárson a tábortűznél. A kettő alkotóelem házasítása ez a „müzliszelet”, ami abban különbözik minden más müzliszelettől, hogy még azoknál is kevesebb, lényegében zéró tápértékkel bír, cserébe hipergyorsan (10 perc), sütés nélkül, egészen maszatmentesen elkészíthető és értelmetlenül édes.

Én először és legutoljára 18 évesen készítettem az amerikai gimi főzőóráján, de azóta vissza-vissza tér a gondolata. A Culinarisba éppenséggel ennél nagyobb tervek megvalósításának viziójával érkeztem, de mikor a tekintetem találkozott a pillecukorral, rögtön bevillant, hogy Amerikában marshmallow=outdoor édesség. A multikultiság bölcsője pedig Amerika. Felvillant a régi kedves emlék is, innentől kezdve meg csak a Rice Crispies hiányott, amit ormótlanul nagy kiszerelésének köszönhetően nem volt nehéz megtalálni.

Az alapváltozatot kicsit felturbóztam, egy mexikói recept nyomán kis chilivel, fahéjjal, vaníliaesszenciával és szeletelt mandulával gazdagítottam. Pekándió persze sokkal spirább lett volna bele, de az olyan marha drága volt, hogy megmakacsoltam magam, és helyette inkább a rafaello-tortából (recept jön) visszamaradt mandula felhasználása mellett döntöttem (ez nem bizonyult elhibázott gondolatnak). Ilyesmivel maszatolhat egy tipikusan elamerikanizálódott mexikói család csemetéje, míg az édesanyja az enchillada-t dobja össze a famíliának.

Mexikói Marshmallows - Rice Krispies

(lényegében vajas-karamellás rizspehely) süti
(eredeti recept itt)

1/4 cup vaj
1 csomag marshmallows
1 tk őrölt fahéj
1 kk őrölt chili (ill. ízlés és vérmérséklet szerint)
1 tk vanília esszencia
5½ cups Rice Krispies (natúr vagy csokis rizspehely)
1 cup szeletelt mandula (eredetileg pekándió)

Vajazzunk ki vagy béleljünk ki sütőpapírral egy kb 25x40 centis tepsit/tálat. Ezt fontos az elején odakészíteni, mert ha a karamelles masszát bekevertük, sietni kell vele, különben alaktalanul köt meg.

A vajat olvasszuk meg egy nagyobb lábosban. Adjuk hozzá a pillecukrot, és folyamatos kevergetés mellett olvasszuk meg.

Vegyük le a tűzről, és keverjük bele a fűszereket.

Gyors mozdulatokkal (mert hamar összeragad) forgassuk bele a masszába a rizspelyhet és a mandulát, úgy hogy minden szemre jusson a karamellből.

Halmozzuk a „tésztát” a tepsibe, és egy sütőpapír darab segítségével egyenletesen nyomkodjuk bele a tálba. Kábé 2-3 cm magas süti az ideális szerintem.

Hagyjuk hűlni, majd (ha szükséges, vajas) késsel szeleteljük.

***

Zárásképpen három élmény a Hupikék Törpikékről, gyorsan be a közösbe:

1. Ez volt az egyik kedvenc mesém.
2. Negyedikes koromban megalakítottuk a Smurf örsöt, és az általános alsó tagozat hierarchiájának csúcsát éltem meg, mikor demokratikus keretek között, elsöprő többséggel választottak meg örsvezetőnek.
3. Ezen kívül 3 éve (amikor még aranyszőke voltam) Törpillának öltöztem farsangkor, és saját készítésű jelmezemben, a Rambótól elbitorolt géppisztollyal, egy Rubikkocka és egy Síversenyző társaságában terrorizáltuk a budapesti éjszakát. Vicces emlék.

És ha már nosztalgia, muszáj ideszúrnom:

Ps.: Namármost nekem van ipari mennyiségű visszamaradt RK-em, meg egy maradék csomag marshmallow-m is, szal ha valaki kedvet kapott volna, én szíveses odaadom/ ill. nagy haszonlesőként elcserélem valami más secondhand finomságra/alapanyagra. :)

Rumos-rebarbarás-almás rétes

Pár idevágó és kevésbé idevágó gondolat, sok helyett.

Rétes USP: a rétes rendkívül egyszerű, ám kifejezetten elegáns alternatívát nyújt a töltelék kanalazására. (A ’minél kevesebb tészta, minél több töltelék’ elv elkötelezett híve vagyok, ami rétes esetében konkrétan azt jelenti, hogy a tészta szigorúan minimál, és kizárólag töltelék-összefogó funkciót láthat el.)

Recycling: ’ne neeeeee, jó lesz az a kis rum még valamire’ – mondtam, és az indulás előtti utolsó pillanatban a negyedéig teli (positive thinking) üveget kimentettem a szemetesből (melyik volt az?!), majd a 13. sz. csomag legtetejébe gyömöszöltem.

Think out of the box. Ááá, igazából marha sok tétlen (6 óra autóút) időm volt gondolkodni. Bábolna magasságában megszületett a fejemben a rumos-rebarbarás-almás rétes. Ebben a sorrendben.

Egyébként van olyan rétes, ami nem langyosan a legjobb?

Ja, egyébként ez volt M szülinapi desszertje. És nem az lett, hogy a tölteléket egyből a fazékból kanalazta? Ok, kanalaztuk.

Teraszidény officialy elkezdődött.

Ha a a saját szomszédom lennék, tele lennék indulatokkal. (Szempontomból) szerencsére süket.


Hozzávalók (2 rúdhoz)

1 csomag rebarbara (6-7 szár volt benne asszem)
5 méretesebb szem sárga alma
barnacukor ízlés szerint
vanília esszencia
szegfűszeg (4-5 darabot tettem bele)
rum ízlés szerint
1 tojás (rétes rúd megkenéséhez)
Rétestészta (találtam teljes kiőrlésűt, nagyon finom)

Rebarbarát megpucolom (úgy, mint a spárgát, ezúttal szerencsére kevesebb vágással az ujjamon), feldarabolom apró kockákra, majd az almával is így teszek.

Lábosba szóróm a gyümölcsöt, megszórom cukorral, beleteszem a szegfűszeget és addig főzöm, amíg lekvár-kompót állagok közötti átmenet tipikus jeleit nem mutatja (félig pépes, de még darabos). Félúton nem felejtem el a rummal alaposan meglocsolni. Legvégén vanília esszenciából egy minikupaknyit adok hozzá, ha még kell, édesítem, majd lehúzom a tűzről, és hagyom kihűlni.

2 lap rétestésztát kiterítek, majd a kihűlt töltelék felét ráhalmozom, feltekerem. Ugyanez mégeccer, majd rúd tetejét tojással megkenem, és az egészet forró sütőben (asszem 200 fok) kb. 8-10 perc alatt aranybarnára sütöm.