2007. december 10., hétfő

Enchillada v1 és v2

Ha valaki gyakrabban látogat errefelém, annak már feltűnhetett legalább két dolog.
1. Utazásaim ízei gyakori vendégek a konyhámban.
2. Meleg éghajlatok étkei nagy előnyben vannak.

Újfent kezd maga alá gyűrni ez a trutyi idő, éppen eléggé indokolt megint bepakolni a hátizsákom, és elindulni a világ nyári meleggel kecsegtető féltekére, olyanra, ahol bikiniben is izzad az ember.

Ezúttal Közép-Amerikára esett a választás, és természetesen, ahogy egyre közeledik a nagy felfedező túra, úgy kerül egyre inkább előtérbe a mexikói és karib konyha is.

Pénteken spontán gyűlés volt nálam, az útitárs barátaimmal gyűltünk össze egy kis útmegbeszélgetős ünneplésre. Megérkeztek a könyvek (tipp info: amazon.co.uk-ról kábé feleannyi, mint itthon megvenni...), és a jegyeket is megvettük. Namármost előző kettő megvásárlása az egész út legszebb mozzanatai közé tartozik. Mert ugye, ha megvan a jegy, akkor no way back! Ez olyan konstans, erősen és hosszan artikulált ’jeeeeeeeeee’ izgalmi állapotot idéz elő bennem. Meg gőzerővel spanyolul tanulhatnékot (háh, az edzőteremben most assziszik, magamban beszélek, mert a futógépen szívom magamba a tudást, audio formátumban), és nem kérdés, big-time főzhetnéket.

Az enchilládákkal régóta szemezem, mert Méhiko nemzeti eledele igazán nekem való, hálás fogás: tág határok közt variálható, egészen egyszerű, és no persze döbbenet finom.

Enchillada-nak végül is bármi nevezhető, ami sütőben megsütött, szósszal betakart, töltött tortilla tekercseket foglal magában. Van húsos (marha, csirke), de húsnélküli (tripla sajtos) változat is. Aki Kiváncsi Fáncsi, és ezért ennyi nem elég, látogasson el pölö ide, guglizza, stb.

Az egyszerűségét alátámasztandó csak annyit, hogy olvastam, Mexico Cityben él a következő mondás: ’Estas no son enchiladas’ = ’Ez nem enchillada’, azaz művészi fordításban kb ’Ez nem gyerekjáték’.

A budapesti éjszakában végződő buliból késő hajnalban hazatérő, felelőtlenül éhes éjszakai pillangó a készült minta utolsó morzsáit egyálltában bekanalazta , egyenesen az edényből (ugye mindenki hallott már ilyenről kuckuc), szóval ma, a fotózás kedvéért a maradék tortillákat felhasználva elkészült egy második változat is. Mivel mindkettő nagyon jó lett, mindkettőnek itt a helye.


Enchillada v1– sajttal töltött tortillák paradicsomos-zöldséges szószban
Enchillada v2 – Sajtos-zöldségragus tortillatekercsek sajtszószban sütve



Source: epicurioious és simplefood több receptje és kútfő alapján


Enchillada v1– sajttal töltött tortillák paradicsomos-zöldséges szószban
(2 személyre)

1 doboz tört paradicsomkonzerv
1 db kisebb cukkini
1 db kisebb padlizsán
1 piros kaliforniai paprika
50g morzsolt kukorica (Bonduell előrukkolt egy cokrozatlan változattal, a célnak megfelelt)
2 fej kisebb vhagyma
2 gerezd fokhagyma
Sajt: Tortillánként két marék nem túl karakteres keménysajt (pl. mozzarella vagy trapista) + 2-3 marék a tetejére díszítésnek
szűk marék apróra vágott korianderzöld
zöld chili (opcionálsi)
szárított piros chili (ízlés szerint)

bors



Tomatillo szósz (tálaláshoz)
1 nagy doboz tejfel
Fekete olívabogyó, karikázva (tetszés szerint, nekem kövér 4-5 kanálnyi)
1 fél marék finomra aprított korianderzöld

Először a tölteléket dobjuk össze.

Most külön csináltam a zöldségeket és paradicsomszószt, szerintem így minden íz karakteresebb marad, de persze ez ízlés kérdése, lehet egyszerre főzni mindent.

Serpenyőben egyik fej hagymát és egyik fokhagymát dinszteljük, majd mehet rá a paradicsom. Sózzuk, borsozzuk, és közepes lángon, kb. 20 perc alatt, fedővel letakarva készre pároljuk (kis fehérbor valahogy sosem árt).

Közben az apróra vágott másik fej hagymát és másik fokhagymát olajon puhítjuk, hozzáadjuk az apróra vágott cukkínit, padlizsánt és paprikát és készre pirítjuk. Hozzáadjuk a kukoricát, a felvágott zöld chilit és a koriandert, sózzuk, borsozzuk, ízlés szerint pici piros chilivel is fokozhatjuk a táj-jeleget, egy-két percig kevergetjük, végül az időközben pont elkészült paradicsomszósszal elkeverjük, egészet lehúzzuk a tűzről.

Keressünk egy olyan tálat, amibe szemre pont annyi tortillatekercsnek jut hely, ahánnyal dolgozni szeretnénk (fejenként 1-2).
Vajazzuk ki az edény alját.

A tortillák mindkét oldalát pirítsuk meg kevés olajon, csak éppen annyira, hogy pici színük legyen, és átmelegedjenek.

Fogjuk az első tortillát, töltsük meg kényelmesen (kb. 2 marék) reszelt sajttal, tekerjük fel, mint egy palacsintát, és helyezzük a kivajazott edénybe. Sorban járjunk így el mindegyik torillával. Lényeg, a tekercsek töltsék ki az edényt.

Ha megvagyunk, a paradicsomos szószt ráborítjuk a tortillák tetejére, úgy, hogy mindent beborítson. Megszórjuk a maradék reszelt sajttal, sütőben 190 fokon 25 perc (légkeverés, utolsó 3 perc felső grill).


Tomatillo szósszal tálaljuk (hozzávalókat szimplán összekeverjük), ami friss hűvösségével kellemesen ellensúlyozza a csípősebbre sikerült változatokat.


***

Enchillada v2 – sajtszószos, zöldségragus
4 személyre

Elkerülehetetlen:
Kb. 6-8 db tortilla ( most, a spontán szervezésbl adódi időhiányból kifolyólag készet vettem, de számtalan kukoricalisztes, és egyszerűbb, búzából készült változat lelhető fel a neten);
2- marék reszeltsajt : most ementáli-trapista fiftififti.

Először készítsük el a zöldségragut.

2 db cukkini
1 piros kaliforniai paprika
150g morzsolt kukorica (Bonduell előrukkolt egy cokrozatlan változattal, a célnak megfelelt)
1 fej vhagyma
1 kövér gerezd fokhagyma
szűk marék apróra vágott korianderzöld
zöld chili (opcionális)

bors


Az apróra vágott hagymát és fokhagymát olajon puhítjuk, hozzáadjuk az apróra vágott cukkínit és paprikát és készre pirítjuk. Hozzáadjuk a kukoricát, a felvágott zöld chilit és a koriandert, sózzuk, borsozzuk, egy két percig kevergetjük, és lehúzzuk a tűzről.

Jön a sajtszósz.

3 ek vaj
Kb. 2,5 cup tej
2 evőkanál liszt
1 evőkanál chili (ill. ízlés szerint lehet durvulni vagy szelídülni)
1,5 tk őrölt kömény
1,5-2 cup nem túl karakteres sajt (itt és most eidami és trapista fele-fele), reszelve


Közepes fokozaton vajat olvasztunk egy serpenyőben, sűrű kevergetés mellett belekeverjük a chilit, a lisztet és a köményt és kb fél percig pirítjuk. Jöhet a tej, apránként, fokozatosan, ügyelve, hogy csomómentes legyen a végeredmény. Kevergetés mellett felügyeljük, és mikor besűrűsödött, hozzáadjuk a sajtot is. Sóval borssal ízesítjük, és konstatáljuk, milyen isteni az illata. Aztán lehúzzuk a tűzről.

A sajtszószunk kb. egyharmadát keverjük bele a zöldségraguba.
Keressünk egy olyan tálat, amibe szemre pont 6-8 tortillatekercsnek megágyazhatunk. A sajtszósszal borítsuk be vékonyan az edény alját.

A tortillák mindkét oldalát pirítsuk meg kevés olajon, csak éppen annyira, hogy pici színük legyen, és átmelegedjenek.

Fogjuk az első tortillát, töltsük meg kényelmesen a sajtszószos zöldségraguval, tekerjük fel, mint egy palacsintát, és helyezzük az edénybe. Sorban járjunk így el mindegyik torillával, és ha jól dolgoztunk, az utolsó lepénnyel teltház lesz.
Maradék sajtszósszal öntözzük meg a tetejét, úgy, hogy száraz felület ne maradjon.
Megszórjuk a ’nélkülözhetetlen hozzávalókban’ jelzett mennyiségű és milyenségű sajttal, és légkeverésen, 180 fokon 45 percig sütjük. Ha nem barnulna eléggé, utolsó pár percre váltsunk át felülről pirítós/légkeveréses funkcióra.

Tomatillo szósszal tálaltam.

Hozzávalók

1 nagy doboz tejfel
Fekete olívabogyó, karikázva (tetszés szerint, nekem kövér 4-5 kanálnyi)
1 fél marék finomra aprított korianderzöld


Összekeverem, és kész.
Ja, tomatillo szószról annyit, hogy ez hamis tomatillo szósz, hiszen hírből sem hallott erről az igazi, tomatillo (paradicsomka) zöldségről, mindenesetre ilyen név alatt fut, ám legyen, fenn ezen nem akadok, mert finom, és ez a lényeg.






Modtam már, hogy jeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeee? :))))

1 megjegyzés:

gildiko írta...

Jeeeeeeeeeeeeeee!!! :o)))

LinkWithin

Blog Widget by LinkWithin