Meatballs & spagetti másképp: almás fasírtgolyók sültpaprika-krémes szósszal

A gusztustalan őszi hétbe furamód, kakukktojásként ágyazódott be a 22+ fok hőmérsékletű délután. Ilyenkor semmi nem számít, egy épeszű ember 35 fokos strandidőt imitál: bikinire vált, kipakolja a naptejeket, legyárt egy kancsó jeges limonádét, és kiskirály módra henyél az erkélyen. Étvágy azért megvan, a szervezetet nem lehet ilyen megrendezett műkánikulával megviccelni, így a célra tulajdonképpen tökéletesen alkalmatlan erkélyen szerény pikniket is rögtönöz. Lényegtelen semmiség, hogy az ebéd jellegét tekintve nem kifejezetten földönevős. Az meg már végképp kit hat meg, hogy az ebéd utáni szieszta alatt újabb esőfelhők tesznek próbát a kedélyek felkorbácsolására. Minket nem: így is tökéletes volt. Így volt tökéletes.

Az étel sem volt éppen hagyományos: a Good Food receptjét követve az ikonikus amerikai meatballs & spagetti pikáns csavarjaként a húsba alma, a szószba sült paprika került. Nagyon rendben van ez így...

Pár, a témához közvetlenül vagy közvetetten kapcsolódó megállapítás:

• A földön evésben az (is) a jó, hogy bár nem feltétlenül kényelmes, érdekes módon kisebb hibaszázalékkal eszem le magam (amit amúgy 80%os rátával hozok).  A terítőre potyog minden.
• A piknikben az (is)a jó, hogy nem ciki leenni a terítőt; vagy mert eleve kevésbé féltik (már úgyis a földön van), vagy mert mindenki leeszi (már úgyis mindegy).
• Az alma ne ijesszen el senkit: egészen hangyányi édeskés lecsengésen kívül semmi nem utal gyümölcsre, a végeredmény viszont valahogy kétségtelenül sokkal finomabb.
• Másnap is igen finom, érdemes maradékra gyúrni (juteszembe a konkrét fotóalany éppenséggel pont a maradék).
• Ebéd után a párnák közt elszenderedni egyenesen kötelező.
• Mindenképpen spagettivel kínálandó, mellé kevés saláta (most mustáros vinaigrette-es madárbegy) ajánlott.
• Szerintem nagyjából hatékonyan osztottam be a munkafolyamatokat, de az újság által állított 15 perces elkészítési idő mission impossible-nek tűnik. Hát kxxxx@ra nem 15 perc az előkészület és az is kamu, hogy 20 perc míg elkészül, mert ez akkor lenne lehetséges, ha van 6 tűzhely és 3 gyakorlott, önjáró kuktája az embernek. De mondjuk 1 órán belül simán megvan, feltéve, hogy az ember közben nem próbál cukkínitortát is sütni, mert akkor bonyolódnak a dolgok, és megtörténhet az, hogy hajnali fél háromkor kezd el vacsorázni az ember.

Almás fasírtgolyók sültpaprika-krémes szósszal, spagettivel

Hozzávalók 4 főre:

húsgolyókhoz:

450g darálthús (én  pulyka felsőcombot választottam)

25g zsemlemorzsa

1 darab kisebb/közepes méretű alma, meghámozva, lereszelve

1 gerezd fokhagyma, áttörve

olívaolaj a sütéshez

szószhoz:

3 db piros kaliforniai paprika

1 fej vöröshagyma, finomra aprítva

1 konzerv paradicsom (aprított vagy egész) (400ml-es)

2 dl víz (a paradicsomos konzervdoboz félig töltve)

olívaolaj

só, bors

egyéb:

1 csomag spagetti tészta

Elkészítés:

• A paprikákat megmosom, csutkájukat kivájom, ráültetem egy sütőpapírral bélelt tepsire, és sütőben 200 fokon kb. fél órán át sütöm (amíg a héjuk kezd megégni, felpúposodni). Ha kész, alufóliába/műanyag zacskóba csomagolom őket, és hagyom még 5percet állni. Ezután meghámozom (a héj könnyedén lehúzható - közben kukta pampog, hogy szerinte nem volt könnyű, szerintem meg ő volt béndzsa... :)). Félreteszem.
• A húsgolyókhoz összekeverem az összes húshoz való hozzávalót, picit sózom és borsozom.
• A masszából golyócskákat formázok, a tenyeremmel finomra görgetem. Ha kész, félreteszem állni tíz percre.
• A szószt kezdem el csinálni: közepesen erős lángon hagymát olajon megdinsztelem, aztán hozzáadom a paradicsomkonzervet, a vizet és a paprikát, sózom, enyhén borsozom, és kb. 20 percig főzöm. 
• Miközben fő a szósz, ismét a hússal foglalkozom: kevés olajon 5-6 perc alatt minden oldalukon megpirítom a húsgolyókat.(Vigyázat: könnyen odakap, sokat kell forgatni.) Ha kész, félre teszem.
• Eljön a pont, ahol a tésztát felteszem főni.
• A majdnem kész szószt lehúzom a tűzről és botmixerrel pépesítem.
•  A pépesített szószba belekeverem a húsgolyókat és 5 percre visszateszem a lábost a tűzre (lehet, hogy kell egy fedő, mert köpköd ezerrel).
• Míg elkészül a szósz, pont van idő a tésztát leszűrni.
• Tálalás: ld. képen.

Jó étvágyat!

Kase spetzle (azaz sváb sajtos nokedli)

Ki van akkora lázadó punk, akinek a kedvence -mondjuk- a lengyel konyha? Hallottál már olyat, hogy valakinek a grúz vagy a bolgár a mindent vivő? Nem jellemző… Ha nem is érthetetlen a dolog, azért - és ez főként saját magamnak emlékeztető - nem kell egy príma falatért a távoli egzotikus helyekre utazni vagy a trendi dél-európai konyhához fordulni, éppenséggel az elsőre unalmasnak tűnő (bocsbocsbocs) népek is fel tudnak mutatni jó pár finomságot.

Ezt már Krakkóban is megállapítottam, most, hogy kezdett alábbhagyni az emlék, a sógorék bűvöltek el.

Egyébként szerintem biztos a management, meg a marketing, ott szúrták el a nemzeti étel – reklámosok. Tényleg, ezek a nudli országok miért nem hirdetik az ételeiket a turizmus kampányaikban? Mekkorát szakíthatna az extrém-utazók körében Mongólia, lelki szemeim előtt látom, ahogy a CNN-nen a giccses Malaysia spot után bedübörög egy nagy tál sült kecskeszem, „Taste Mongolia” szlogennel.

Na mindegy, vissza Európába. Ki szereti az osztrák kaját? Az milyen egyáltalán? Hát a hüttekaja. Megvan? Tudom, bele is áshatnám magam jobban, de most mégsem, a sípályák hüttéinek étlapján található választék nekem nagyon is megfelel jelenleg, köszönöm.

Ezzel kell kezdeni: kase spetzle. Azaz sajtos nokedli, jóóó sok sült hagymakarikával, salátával az oldalán. Ezzel a cinkével ösztönösen egészen a közelében jártam a sváb változatnak, de a sajt, A SAJT, na az aaaannnyira kell rá, mint só a főtt kukoricára. Szerintem.

Jó hírem az, hogy meglepően egyszerű elkészíteni. Feltéve (és ez a rossz hír), ha van az embernek megfelelő galuskaszaggatója. Nekem nem volt. De K-tól kölcsönöztem jobb híján egy, a fazékra keresztbe felfektethető mezei sajtreszelőt, amit csak egyszer ejtettem szaggatás közben a vízbe, azaz a verdikt, hogy tökéletesen megfelelt a célnak, csak én ittam túl sok forralt bort vacsora-készítés előtt (no igen, ebből a szempontból autentikus hütte környezet volt, odakint nagyon mínuszokkal, sok-sok hóval, melengető forralt borral, K pálinkájával kevert teával, meg ilyenek).

Megjegyzés: az eredeti kase spetzle-ben jellemzően igen karakteres ementáli sajtot használnak. Aki semlegesebb ízzel is megelégszik, nyugodtan használjon Pannóniát, ami könnyen beszerezhető a legutolsó sarki kisboltban és még költségbarátibb is. Mondjuk mi nem semlegesebb ízre vágytunk, hanem szimplán nem gondoltuk végig a sajtválasztást, de a konklúziót levontuk, az eredeti élmény előcsalogatása érdekében ide rendes, ízes sajt kívánkozik. Majd legközelebb…

Megjegyzés2: a pirított hagyma mellett az ecetes saláta (vagy bármi más savanyúság) is szerves része az ételnek, utóbbit kifelejteni amatőr hiba(volt). Csemege ubival némiképp pótolható a hiány (tapasztalat), de azért a saláta az igazi…

Kase Spetzle (sváb pirított sajtos nokedli)

Hozzávalók (4 személyre)

fél kiló liszt

1/8l tej

1/4l szódavíz (bubis víz)

4 db tojás

2-3 csipet só (kóstoljuk meg)

250g reszelt ementáli sajt

2 fej hagyma felkarikázva

kb 5 deka vaj

olaj a hagyma sütéséhez

saláta / savanyúság

só, bors

Elkészítés

• A lisztet összekeverem a vízzel, tojással, tejjel, sózom, és egyenletesre keverem (ha buborékos lesz, akkor jó). Hagyom picit állni.
• Közben a vékony karikákra szelt hagymát bő olajban pirosra sütöm. Ha kész, félreteszem.
• Egy nagy fazékban vizet forralok, öntök bele egy kevés olajat is.
• A galuskát beleszaggatom a reszelő és egy kanál segítségével a forró vízbe. A galuskák gyakorlatilag pillanatok alatt készre főnek (persze mérettől függ), ha feljöttek a víz felszínére, már jók (de lehet kóstolni a biztonság kedvéért).
• (Fontos: egyszerre ne főjön túl sok tészta a fazékban, mert könnyen rászaggatunk a már felszínen lebegő, kész galuskákra, aminek következtében minden mindennel összeragad és gigantikus nudlik születhetnek. Szal csak lazán, türelmesen, így sem tart sokáig).
• A kész galuskát azonnal hideg vízbe mártom.
• Ha az összes tészta megfőtt, egy serpenyőben vajat olvasztok, és a galuska felét megfuttatom rajta. Hozzáadom a sajt felét is, kicsit kevergetem, míg a sajt elolvad és picit pirulni kezd. Itt lehet utánsóózni, ha szükséges, ill. én őröltem rá kevés borsot is.
• Kivajazott sütőtálba teszem (ez opcionális), és jöhet a másik adag tészta és sajt ugyanígy előpirítva. Ha kész, azt is a tálba rendezem. Ha maradt esetleg sajt, akkor azzal még megszórom a nudlikat.
• Kb 5-10 perc alatt sütőben pirosra pirítom a tetjét.
• Salátával, savanyúsággal az oldalán, pirított hagymakarikákkal megszórva tálalom.

Jó hüttézést mindenkinek!

Vodkás-paradicsomos-tonhalas fusilli

Az étkezési szokásaim radikális megváltozásáról szóló minden eddigi teóriám kuka. A gasztronómiai megkergülés peremén állok, itt szédelgek, lábam alatt szakadék, de érdekes, hogy a zuhanásnak effajta lehetősége egyáltalán nem hat ijesztőleg, inkább a búvárok által ismert nitromámorként jellemezném, ha már valamilyen legális bódulati állapotra kell mindenáron hasonlatot találnom.

Az úgy kezdődött, hogy B és J egy doboz paradicsomos tésztával a hóna alatt érkezett Soundra. Mármint nem oda, hanem előtte hozzánk, a szállásra. (Pontosítok, még mielőtt valaki azt találná hinni, hogy a családom sarjai ételhordóval a hónuk alatt járnak fesztiválozni.)

Megörültem a kajának, alá is merítettem az első kezem ügyébe kerített evőeszközt a B tányérján tornyosodó penne halomban. 'Ó, ebben van csirke is? ... Jujj. Ühhh.' Megállt a számban a cucc, riadt csincsilla tekintettel néztem B-re. 'Ez tonhal, ugyeeee?!

És itt álljunk meg egy pillanatra. A hal és az én viszonyomról nem írtam még soha (halottról jót vagy semmit). Nem tudom, valakinek feltűnt é, de eme kategória teljes mértékben száműzve volt a gourmanduláról. Nem véletlenül.

A hús téma lerágott csont, újra eszem, ok. De itt vannak a halak, meg a mindenféle tengeri herkentyűk, amik nem ideiglenes száműzetés áldozatai, mellőzésük jóval inkább születési rendellenességnek tudható be. Merthogy a halak/seafood eredendően kitiltott tételek voltak a konyhámból, a tányéromról, illetve az egész életemből, unblock, méghozzá születésem pillanatától fogva. Nem nagyon tudom megmagyarázni, de minden vízből jött cuccnak valami olyan gyomorforgató, penetráns szagát véltem érezni/ízlelni, ami nemcsak képtelenné tett a fogyasztásukra, de már az is nehézséget okozott, ha valaki velem egy helységben halat evett.

És akkor jön egy ilyen falat tuna, és én hirtelen azon kapom magam, hogy nem kerülget tőle a hányinger, sőt, kifejezetten izgalmasnak találom az ízét. Rákattantam!

Úgy látszik, a húscunami hihetetlen módon, de magával mosta a seafood gátakat is. Én még mindig nem értem, mi történt, de aki ismer, az most fogjon padlót önként, mert az elmúlt 2 hétben a tonhal a mindennapi rutinom részévé vált, sőőt, még tintahalat és rákot is ettem. Fokozzam? A tonhalat ráadásul többször sk is készítettem, és mindezt nem pisztollyal a halántékomon, állig gumiruhában és maszkban, hanem 40 fokhoz méltó minimális fedőruházatban, saját vágytól vezérelve, kifejezetten derűs arccal.

Költői kérdésem csak az lenne az űrbe, hogy most akkor a szervezetem vajon egy biológiai (kémiai, vitamin, omega3, mittomén) hiányt kíván pótolni ily hirtelen erőszakkal, vagy az agyamban kattant meg valami, mondjuk a sok elszenvedett fejre mért tockos hatására? (G rossz szokása, hogy tockost ad, ha úgy találja, hülyeséget mondtam, és mivel ilyen egészen sokszor adódik - - mármint, hogy azt gondolja, hülyeséget beszélek, nem az, hogy az tényleg hülyeség lenne, bár persze ez nézőpont kérdése-, így gondoltam, az is lehet, hogy kumulálódtak az eddigi verések, és ez csapott át agybajba.) Pszichológia szakot és orvosi egyetemet végzett olvasóimtól várom a lehetséges megfejtéseket. G, te ne nyilatkozz, jelen pillanatban kizárólag ronthatsz a helyzeteden.

Akár kibogozzuk a szálakat, akár nem, az óriási premier nem maradhat el a Gourmandulán!

Íme, első vízi állatból készült receptemként jöjjön a legeslegszuperebb tonhalas tészta, amit valaha ettem/készítettem. Viszonyítási alap híján ugye egészen rizikómentes ilyet állítani, de jó jel, hogy a fazék mindkét alkalommal fényesre ürült, azaz másoknak is nagy valószínűséggel ízlett, vagy/és hát persze farkaséhesek voltunk az egész napos strandolások után.

Megjegyzések:

1. Persze, persze, bármilyen tésztát használhatunk, de kétség nem fér hozzá, hogy fusillivel lesz a legjobb. Miért? Mert a fusillinak a csavar-mélyedései pontosan arra lettek kitalálva, hogy oda a sűrű szósz szépen befészkelje magát, ezzel minden falatot orgazmikus élménnyé téve.

2. A vodkáról már a múltkor is írtam: vidámabb nem, de valahogy kerekebb lesz tőle minden.

3. Ismét megragadom az alkalmat, hogy kiálljak a hámozott paradicsomból készült szószok mellett. Ha van plusz 5 percünk, egyáltalán nem egy nagy meló a pucolás, és egyszerűen jobb így a szósz!

4. Létrehoztam a "tengeri cucc" címkét. Némmá, miből lesz a cserebogár... :)))

Vodkás-paradicsomos-tonhalas fusilli

Hozzávalók 4 szemlélyre

Kb. 10 szem (1,0-1,3 kg) paradicsom (ízlés kérdése, ki mennyire szószmániás)

2 nagyobb fej hagyma, finomra aprítva

2 kövér gerezd fokhagyma, finomra aprítva

Kis marék friss bazsalikomlevél, finomra aprítva

Kis marék snidling, finomra aprítva

160 g (2x80 g-os doboz) tonhal – natúr lében eltett (azaz nem az olajos) változat

1 doboz (500g) fusilli durumtészta

1 nagyobb kupica vodka (opcionális) vagy fehérbor (szintén opcionális)

Fekete olívabogyó (opcionális)

Olaj, só, bors

Parmezán (tálaláshoz)

Elkészítés:

• A paradicsomokat nagyon forró vízbe dobom, és pár percig állni hagyom, majd egyenként kiemelve, egy könnyed mozdulattal eltávolítom a héjukat.
• Botmixerrel pürésítem a szószt (nem viszem túlzásba, szeretem, ha picit darabos marad)
• A felaprított hagymát/fokhagymát olajon dinsztelem, felöntöm a vodkával (vagy kb fél deci borral), félrehajolk a felcsapó vodkagőz elől, kb.15 mp után felöntöm a paradicsompürével.
• Sózom, majd szellőző fedővel letakarva (én wokban készítettem, egy olajvédő fedővel a tetején), kb fél óra alatt összefőzöm. A szellőző fedő azért jó, mert ha túl leves lenne a paradicsom, akkor a felesleges lé főzés közben szépen elpárolog, az eredmény pedig egy kellemesen sűrű állagú szósz lesz.
• A halakról leöntöm a sós vizet, és elkeverem a szószban.
• Legvégén belekeverem az olívabogyót (ha eszembe jut), ha szükséges, sóval igazítok, belekeverem a friss zöldfűszert, legvégül pedig a készrefőzőtt tésztával alaposan elkeverem (hogy minden tésztajáratba jusson a szószból!).
• Tálaláskor kevés parmezánt reszelek a tetejére.

Voila! :)

Thai sült tészta banánlevélben

Mint azt már az előzetes multikulti piknikes beszámolómban is említettem, ezt az ételt ilyen fomában egy háromnapos őserdőtúra egyik ebédjeként porszívóztam be, az erdő közepén, egy kis patak partján felállított, bambuszból tákolt pihenő árnyékában.
Fél nap intenzív túra után sok mindent meg tudnék enni, de ez a körülményekhez képest is gyanúsan finomnak tűnt.

Thaiföldi túra emlékkép, rajta az eredeti verzióval

Azóta persze számtalanszor készült sült tészta a konyhámban, de banánlevélbe most csomagoltam először.

Banánlevélről röviden annyit érdemes tudni, hogy rendkívül strapabíró, és mind sütéshez (pölö banánlevélbe gyöngyölt banános rizs parázson megsütve, aka sticky rice), mind tálaláshoz (tányér) előszeretettel használják minden olyan kultúrában, ahol a banán megterem. Ők praktikumból, én most egzotikum-növelő faktorként, esztétikai okokból emeltem a menübe. Kapható az Ázsia boltban (fagyasztóban) ill. láttam már a Little Indiában is (ezittareklámhelye).

Thai sült tészta banánlevélben
4 személyre

Ha nem mirelitből készítjük

(érdemes kipróbálni, sokkal finomabb):
1 csomag thai/kínai fél-vastag tojásos tészta (thai noodles)
3-4 evőkanál őrölt mogyoró
2-3 marék borsó (most friss), vagy cukorborsó
4 szem gomba, felaprítva
5-6 szár bébikukorica felaprítva (konzervben lehet pölö kapni)
fél-1 bambuszkonzerv (jól átmosva!)
fél szem sárga és fél szem piros kaliforniai paprika, vékonyan felcsíkozva
1-2 gerezd zúzott fokhagyma (ill. ízlés szerint)
hagyma (opcionális)

Húsos változathoz:

Aki hússal enné, csíkokra vágott, zúzott fokhagymás,

borsos olajban pácolt, csirke/pulykamellet is süthet hozzá.

Ízesítéshez:
2-3 szem lime
szójaszósz ízlés szerint
mandulaolaj a sütéshez
szezámolaj a végén, ízesítéshez, ízlés szerint
édes chiliszósz
2-4 evőkanál őrölt sósmogyoró
őrölt chili
kevés bors
friss korianderzöld finomra vágva

Tálaláshoz:

1 csomag banánlevél

(nem kell hozzá az egész csomag, maradékot le lehet fagyasztani egyéb kreatívkodáshoz)

Forraljunk vizet a tésztának, és fajtától függően készítsük el (beáztatjuk vagy főzzük).

Felhevítjük a wokot, és az apróra vágott zöldségeket hirtelen megpirítjuk a nagyon forró olajban. (Ha húsevő barátoknak készítem, a pipihúst kb 1-2 percig magában pirítom.) Pirítás közben szójaszósszal öntözzük meg. Gombát, bébikukoricát és bambuszt kb. 2 perccel később szoktam beletenni, hogy pont ugyanakkorra legyen jó, mint a többi zöldség.

Tésztát gyorsan leszűrjük, és szezámolajjal megöntözzük, majd a zöldségekkel összekeverjük.

Az ízesítés innentől nagyon ízlésfüggő. Fontos, hogy a már sokszor említett 5 alapízből minimum négynek jusson szerep, így lesz harmonikus a végeredmény. Tehát: a sósság érdekében ne sajnáljuk belőle a szójaszószt, a savanykás ízért a lime kifacsart leve fele (1-2 db leve biztosan elkél bele), az édességet a chiliszósz adja, és természetesen a chili sem maradhat ki, ha igazi thai sülttésztában gondolkodunk.
Sokan tesznek bele halszószt, én a szagától is rosszul vagyok, de ezt mindenki maga kell, hogy kitapasztalja.
Végezetül szórjuk meg őrölt sósmogyoróval.


Mire ügyeljünk? Ez sült tészta, tehát lehetőleg addig pirítsuk, míg a leve szinte teljesen el nem fő. Ne legyen száraz, de szósz se álljon a wok alján, az azt jelenti, hogy még nem pirult eleget. Nem csak azért fontos ez, mert így kerül ideális állapotba a tészta a szállításhoz, hanem elsősorban azért, mert így autentikus.

Tálalás

A piknikre való tekintettel téglalapra metszett banánlevélre halmoztam a tésztát, és helyes kis csomagokat hajtogattam belőle. Nekem kötelék nélkül is megtartotta magát, de az eredeti változat anno vékony spárgával is át volt kötve. A szállítást tökéletesen bírta, hibátlanul viselkedett.

Evőeszközként én most pálcikát vittem, mert mint azt már írtam, a Tabán flórája viszonylag kevés, a helyszínen metszhető zsenge bambuszszárral büszkélkedhet.

Ja, tálaláskor adjunk hozzá egy-egy gerezd lime-ot mindenkinek, abból szerény véleményem szerint egyszerűen sosem elég.

Chilis tészta zöldségraguval

Igen, én vagyok az a tipikus és ideális tömegselejtje a fogyasztói társadalomnak, aki miatt megéri az Autogrillhez hasonló láncoknak, hogy a WC-ből kifele a teljes shopon átterelje a birka népet. Már az első forduló előtt gyermeki örömmel sipítom a ’űdecukiiiii’-t valamelyik szezonális giccsre, ellágyult tekintettel végigsimogatom a hülye plüssbóvlikat, majd továbblibbenve gondosan szemlézem, milyen csokit nem fogok (v)enni. Eddig jó is vagyok általában, max idegesítő, de magamra és környezetemre veszélytelen. Aztán tűkanyar, jönnek a gasztropolcok: ritkán sikerül magam irányban tartani. Most konkrétan a tésztáknál véreztem el. Egyáltalán nem volt rá szükségem, pláne nem duplaáron, és mégis, az a rohadt birtoklási vágy rendszeresen felesleges kártyalehúzásokat eredményez. Ritkán távozom valóban szükséges portékával.

A legutóbbi ilyen alkalommal egy Filei Calabresi Piccanti név alatt futó házi-jellegű tésztát sikerült betankolnom. A tészta maga pirospozsgás volt a tésztába őrölt chilitől, ez alapból érdekessé tette. Meg rá volt rajzolva egy chili paprika, meg aszonta, hogy picante, tésztaforma is szokatlanul tetszetős, és már landolt is a kosárban.

De HÁH! Impulsive shopping finally paid off. Merthogy: az én spontán vágyam tárgya életmentő szerephez jutott a szombati vacsorára készülődve. Persze ezt pénzköltéskor még nem tudtam, csak azt, hogy sok jó tészta kis helyen is elfér.

Kanyarodjunk vissza a szombati naphoz. Mindenképpen segített volna, ha nem reggel megyek haza. Az előző éjjel által hangsúlyozottan igénybe véve meglehetősen nehezen sikerült még aznap pizsamaszettből emberbe öltözni, menük variálása szóba sem jöhetett. Tanulság, ’másnap’ra nem harangozunk be incsifincsi vacsorát, nem hívunk vacsoravendégeket, pláne nem családot, és semmiképpen sem este 8 órára, vagy ha igen, akkor többet alszunk 3,5 óránál vagy legalábbis érkezéskor a DonPetya menüjéből rögzítjük mindenki óhaját, és főzés helyett elegánsan nyomunk „Rendelés elküld” gombra. Ezek a tanulságok. A tanulságokról azonban általánosságban elmondható, hogy levonásuk pillanatában az adott probléma orvoslására még alkalmatlanok.

Szóval bebuktam, de csúnyán. 6 órára tájékán kezdtem reménytelennek érezni a helyzetet. Sikerült felöltözni, de ételre még mindig nem bírtam nézni, a főzés gondolatától émelyegtem, vásárolni még nem is voltam, de a legrosszabb, hogy elképzelésem sem volt, mit kapnak enni az én testvérkéim. Ezen a ponton komolyan latolgattam a teljes lebőgés és a Donpetya kombinációjának opcióját. Pedig annyiradeannyira szerettem volna nagyon kitenni magamért!

Aztán egy 42. kamrapolc nyitogató, bambán vizsgálódó, egyre inkább reményét vesztett mozdulatsor után megláttam ezt a Filei Calabresi Piccanti csodát. Szósznak való bőven volt otthon, egyszerű elkészíteni, de mégis különleges, jól van, fuh, szikla szívről porba alá hullik, végre sikerült bekurbliznom önnön magam.

Téma: chili. Főtel: chilitészta zöldségraguval. Desszert: a létező legegyszerűbb recepttel kidolgozott, de szerencsémre mennyeire sikerült chilis-csokis brownie.

…és csodák csodájára f10kor már tálaltam. Saját vér, tehát 1 órát alapból késtek, így még csak ciki sem volt a csúszás.

Ja, olaszok most sem vicceltek. Nem spóroltak a chilivel a tésztagyúró asszonkák, nem ám csak a színéért kevertek bele egy teáskanálnyit. Meglepetésemre csípett, ahogy kell, azaz mint atom, én meg könnyeztem a boldogságtól.

Chilis tészta zöldségraguval
6 személyre


1 csomag (500g) tészta

1 fej hagyma, apróra vágva
2 db cukkíni, felkockázva
1 db nagyobb padlizsán, felkockázva
kb. 7 dl natúr paradicsomszósz
kb 1 dl fehérbor
1-2 gerezd fokhagyma, finomra vágva
chilipaprika (ízlés szerint)
só, bors
friss kakukkfű, oregánó, ill. ami mág éppen kéznél van
olívaolaj

+ Húsimádóknak: kockákra vágott csirkemell, fokhagymás, borsos, kakukkfüves pácba fektetve (min. fél óra)

Olajon hagymát megdinsztelem (közepes láng), félúton csatlakoztatom a fokhagymát, 1-2 perc múlva hozzáadom a padlizsánt, kb. 3-5 perc utána cukkínit is. Hagyom, hogy kicsit fonnyadjanak, majd felöntöm a paradicsomszósszal.

Sózom, borsozom, első rottyanás után fehérbor is mehet, és fedő alatt, közepesen gyenge lángon kb. 45 perc - 1 órán át főzöm.

Ha láthatóan minden összeért, utánsózok (már ha szükséges), beleszóróm a zöldfűszereket, végén pedig a chilit (én utoljára szeretem beletenni, de nincs benne koncepció). Általában megvetem az olaszos jellegű, édesített paradicsomszószokat, de szerintem chilis ételek esetében egy kiskanál méz csodákat tud tenni.

Utolsó húsz percben a tésztát is kifőzöm, ill. az előzőleg kockára vágott és bepácolt husit a pácot zsiradékul használva éppen aranyló színűre sütöm.

Tálaláshoz a tésztára husit halmozok, és nyakon öntöm a sűrű, édes, enyhén csípős, paradicsomos zöldségraguval.

Sajt most kimaradt, de nem fér hozzá kétség, bizonyára isteni az egész tetejére reszelve.

Ja, majd elfelejtettem, hogy citromosolajos-mustáros vinaigrette öntettel bekevert madársalátát adtam mellé.

Off

Ja2: igazi offos, ehhez az egész bejegyzéshez semmi köze, de ha már van egy blogom, ahol közölhetek a nagyvilág felé, akkor azt szeretném kommunikálni a zűrbe, hogy szép dolog a tavasz, meg a hormonok, meg a szerelem, meg minden, és biztos szar napom van, ilyenkor pedig hajlamosabb vagyok érzékenyen reagálni a nem átlagosra, de szögezzük le (én) az alábbiakat:

a) lényegében már nem tavasz, hanem nyár van;

2) utcán, fényes nappal egymás nyelvét a másik vékonybeléig lemasszírozni csakis és szigorúan tornacipős tinédzsereknek szabad, az ugyanis majdnem cuki, meg mi is voltunk fiatalok, meg nekik biztos nincs hol, egyébként is természetes, hogy még nem tudnak/nem akarnak viselkedni és a hormonok is nehezen fékezhetőek abban a korban;

3) na de: a már kopaszodó-ráncosodó öltönyös/kosztümös csakamesébenkortalan KÖNYÖRGÖM NE vizuáltámadjon rám, piros lámpánál (forgalmi irányító eszköz, nem a negyed) megszorult, tehetetlen szerencsétlenre, és ne előttem szeresse egymást szexuálközelbe. Ha nincs kecó, van jóbarát, vagy ha az sincs, sebaj, települt erre egyébként egy izmos szállodaipar, de felőlem mehetnek a vendéglátóipari egység mellékhelyiségébe is, csak ne előttem. Mert nem érdemlem meg, és mert ilyenkor ráadásul kiszabadul belőlem a prűd. Utána meg exkuzálhatok magamnak magam egész úton hazafelé, a maradiságom, meg a gonosz gondolataim miatt. Bláh.

VKF XV: Paradicsomos bonbon (de igazából csinos rétes)

Mikor megláttam ezeket a kis szaloncukor formájú paradicsomos rétes-falatkákat, azonnal tudtam, a VKF művel állok szemben. Aztán a mutatós külsővel megáldott rétesbonbonok belső értékeinek feltérképezése gyanánt gyorsan végigfutottam a receptet. Hirtelen elbizonytalanodtam: túl hamar szavaztam volna bizalmat a csinos pofinak?

Na de kezdjük az elejéről. Franciául hangzik a legszebben: bonbons á la tomate… grrr, olyan, mintha azt mondanák, szexi csokoládé (’Amerikába jöttem’ megvan?)… Ez alapból nem lehet nem jó. Aztán olvastam tovább, nézem a receptet: franciás alaphang, klasszik hozzávalókkal, olívaolaj, paradicsom, hagyma, provanszi fűszerkeverék, bazsalikom, aztán aszongya: curry –itt pulzus felszökik, mint amikor az ember a kanyarban jön rá, hogy annak íve pont olyan merész, mint a megválasztott sebesség. Következő: balzsamecet. QUE?! Fokozódik a hangulat, fekvőrendőr is került a kanyarba. Téboly, bábeli káosz, betépett publikáló, és két összeragadt lap lehet a háttérben (mind egyszerre). Ez így tulajdonképpen elég sz%!+l hangzik.

Szép dolog a bizalom, még szebb a kontroll – nagy mondás, pláne, hogy egy Bunnytól ered. (A mulatságos rajzfilmfigurának álcázott személy egyetlen számomra érdemes mondata sokszor igazolta magát, nem csak vicces életszituációkban.) Szóval újra nekifutottam, most már nagyon odafigyelve.

Aztán végigolvastam mégegyszer, mert három a magyar igazság. Nem, nincs elírás. Balzsamecetes-currys-provanszi ez, így egyszerre. Szerintem ilyet még az India keleti partján ottfelejtett francia kolónia sem tesz, bosszúból sem. Bamba pillanatok egyike: ’Vagy akkor én most maradi lennék?!’ Az fájna, főleg ha ezt most és így kellene megtudnom. Márpedig ez a kombó elsőre nekem is leveri a biztosítékot.

És ez az a pont, ahol mentőövként avatkozik közbe a bizalom. Mert ez bizony bizalmi kérdés: ha ilyenkor nem ülne mellettem a profi driftes versenyző ill. ha nem maga a Tartine Gourmande mondaná, hogy nyugi, ez pont így lesz jó– pánikszerű satufékkel próbálnám menteni a helyzetet. De bármilyen kételyeim is vannak, ezek csak biztatnak, sőt, határozottan állítják, őnekik meg mindent, feltétel nélkül, tapasztalat alapon.

Egyébként is: viszonylag ritkán tolatunk vissza nagyisan tűkanyarból, gondoltam, ha már egyszer így adódott, illene élvezni, és szép íven kijönni. Szeretem az andrenalint; ’lesz ami lesz’ alapon gázt adtam.

Eredmény: befeküdtem, mint Cica a kanyarba. Aztán meg giga-eufória.

Azon kívül, hogy isteni lett, első látásra (hajtásra) beleszerettem a dundi kis szaloncukrokba. Guggoltam bámulattal a sütő előtt, pont ahogy imádott Samu kutyánk (r.i.p.) az önkéntesen örökbefogadott ékszerteknősök terráriuma előtt, 1995 karácsonyán. Jó, azért én odaengedtem mást is gyönyörködni, morgás nélkül. Sőt, ebből még enni is lehetett, a közönség pedig szuperhálás volt. Éljen éljen.

Egyéb:

1.) Külön tetszik ebben a rétes-variációban a sokoldalúság. Lehet köret, előétel vagy gyorsan bekapható édes/sós sütemény. A csinos pofi a legegyszerűbb vagy leghagyományosabb rétes-töltelékeket is feldobja, egy különlegesebb, merészebb béléssel pedig maradandó élményt tartogat a legnagyobb gourmet számára is. Ja, és nem mellesleg pofon egyszerű.

2.) Eredeti recept szerint a tölteléket jégkocka-formában kéne a rétesbe csomagolni, és így megy a forró sütőbe. Gondolom, hogy fagyott állapotban nincs esélye a réteslapnak átnedvesedni, és így könnyebben, gyorsabban, ropogósabbra pirul. Azért mondom mindezt feltételes módban, mert főzés közben, de még pont időben két fontos dologra kellett rájönnöm:

i.) nekem erre most nincs is időm (fagyasztás minimum + 3 óra, én akkor már a kocsiban robogok Firenze felé)

ii.) nincs is jégkockatartóm (mindig is a benzinkutas, 5 kilós kiszerelésű jeget favorizáltam)

Mindkettő önmagában is elég nagy akadály. Mindegy, alább leírt alternatíva is remekül működött, bár azért egyszer jó lenne nekifutni az eredeti javallat szerint is.

Bonbons á la Tomate
(eredeti recept itt)

Hozzávalók
(kb. 18 bonbonhoz)

1 csomag rétestészta
Oliva olaj

Díszítésnek:
kakukkfű / provanszi fűszer
Parmezán (én most elhagytam)

Paradicsomos töltelékhez
500g paradicsom (aprított paradicsomkonzerv formájában)
3 ek olívaolaj
1 nagyobb fej vöröshagyma
1 gerezd fokhagyma
5 db bazsalikomlevél (upsz, elfelejtettem beletenni)
2 ek. provanszi fűszerkeverék
1 ek. curry
2 ek. balzsamecet
2 ek. méz
só, bors


1) Forró olajba szórom a nagyon finomra aprított hagymát, fokhagymát és curryt

2) 2-3 perc után minden mást is a serepnyőbe zuttyantok

3) Addig főzöm/redukálom a paradicsomos szószt, amíg nagyon sűrű péppé nem áll össze (vagyis elfő a leve, és a feltörő buborékok okozta lyukacskák megmaradnak a szósz felszínén) – nekem kb. 20-25 perc volt, közepesen erős láng felett (ez gyorsított üzemmód volt, amúgy jobb lenne közepes lángon kb. 30-35 perc)

4) Botmixerrel pépesítem (opcionális, én befelejtettem, de ez inkább a jeges megoldánál lehet fontos, darabosan nekem talán jobban tetszik)

5) A pépet minél hidegebbre, de legalább szobahőmérsékletre hűtöm. (ill. ahogy említettem, eredeti recept szerint jégkokcka-formába öntve fagyasszuk le)

6) Ha 5-ös pont megvalósult, előszedem a rétestésztát. Én dupla lapot használtam, amit olajjal megkent sütőpapírra tettem - igen, pluszban meg kell kenni a papírt, így alulról szépen átitatódik, elkerülhető, hogy megsérüljön a tészta kenésekor a réteslap. (Persze a sütőpapír alatt van már egy tepsi is.)

7) A lapot felvágom kb. 10x5 centis téglalapokra (bár ahogy tetszik, ki mekkora szaloncukrokban gondolkodik)

8) Mindegyik téglalapra egy kiskanálnyi tölteléket/jégkockát teszek

9) A téglalapokat feltekerem, végüket úgy hajtogatom, ahogy elvileg cipődoboz/könyv formájú ajándékot csomagolunk: szélek lelapít, oldalak behajt. De itt álljunk is meg, elég a hajtogatásból. Végeket gyengéden még csippentsük össze. Ha jól dolgoztunk, lesz sok csinosan teltkarcsú szaloncukrunk

10) 1-2 csepp olajat elsimítok a bonbonok tetején

11) Aki akar, garnírozhatja parmezánnal, zöldfűszerrel, én most ezt kihagytam

12) 190 fokon sütöm „alsófelsőgrilles” kombón, kb. 6-8 percig (De onnan látjuk, hogy kész, hogy szép aranybarnára sült)

13) Hagyjuk kihűlni

14) Bon apetit!

Mentolos cigaretta, fetával

Na jó, csak vicc, bár, csak félig az.

Amúgy meg szerintem inkább szivar, vagy én vagyok nagyon béna, de mindegy is. Nem ez a lényeg. A VKF válogatásom runner-up versenyzője, amit kár lett volna kihagyni, ráadásul a VKF-es művem maradék réteslapjait is hasznosíthattam általa. (Tehát ez NEM a VKF mű.)

Csak mértékkel, mert ha egyszer rákap az ember, nehéz abbahagyni. Pont mint a cigit. Pláne a mentolosat. Szal íme egy jótékony gigaszivar (vagy blunt, ha már zöld is van benne?) anti-dohányosoknak, meg mindenkinek.

Tudnivalók: fingerfood, és a minőségkontroll eredményeként biztonsággal állítható, hogy langyosan a legjobb.


Fetás-mentás szivarkák - kb. 10 darabhoz

(eredeti recept itt)

3-4 réteslap
150g fetasajt
100g kecskesajt (krémes, hengeres fajta)
Fél doboz natúr krémsajt
Olíva olaj
100g fenyőmag
1 marék mentalevél
1 ek. citromlé
bors

Tennivalók:

1) sütőt 220 fokra melegítem
2) Fenyőmagot száraz serpenyőben megpirítom
3) Összekeverem a sajtokat, krémesre
4) A mentalevelekből kiválasztok 10 nagyobb, szebb példányt, félreteszem
5) Maradék mentalevelet finomra vágom, és belekeverem a sajtos masszába
6) A sajthoz adom a citromlevet, a pirított fenyőmagot, borsozom
7) Veszek egy réteslapot, és a sütőpapírral bélelt tepsibe teszem
8) Megkenem olajjal a tésztát, aztán hosszában félbevégom. (v negyedelem, ahogy tetszik)
9) Minden csík aljába teszek a krémből egy kanálnyit, a másik végébe pedig teszek egy mentalevelet, a félretett, mutatósabb példányok közül.
10) A sajtos felénél kezdve feltekerem a réteslapot, akkor jó, ha a szivarka másik végében pont betekeredik a mentalevél, és díszként sejlik át a vékony tésztán
11) Tetejét megkenem olajjal
12) Addig gyártom ilyen módon a szivarokat, amíg van a töltelékből (és a tésztából)
13) Forró sütőben kb 10 perc, ill. ameddig aranybarna nem lesz a teteje
14) Hagyjuk hűlni egy picit, tényleg langyosan a legfinomabb

És most lépek Firenzébe, ahol nagyon sok nagyon finomat fogok enni. Még jó, hogy most kezdtem fogyózni. Timing, my friend, timing. Muhaha.

VKF XI. Yoko San, Pedro, Luigi és Ahmed frissítő menüje

Régóta szeretnék japán vizekre evezni, rá is készültem valami jófajta hommade szusira, így a VKF kiírás kapóra jött: egyértelmű volt, hogy a wasabi-gyömbér párosra fogok rákoncentrálni. Mint Stewie zongoráján a fekete és fehér billentyűk, békességben, harmóniában simulnak össze, nálam régi nagy kedvencek. No de nem hazudtoltam meg magam, mert mielőtt a jól ismert, vegaszusival kikövezett útra léptem volna, gondoltam, csak futok egy pár tiszteletkört, szétnézek, milyen más ételekben osztottak e párosra fontos szerepet. Meglepett, mennyi cseppet sem japán receptben szerepel az ízkombináció.

Szusi persze hamar lekerült a listáról, kiváncsiságom és felfedezőkedvem megint az ismeretlen után sóvárgott.
Továbbra is készülök a nagy közép-amerikai útra, így külön megörültem, mikor az elképesztően merész, gyanúsan mexikói alapokra épülő, ’cigány tészta wasabis-gyömbéres szósszal’ receptjére leltem. Fúziós konyha a köbön. Pedrot, Yoko Sant és Luigit zárhatták egy konyhába.
Aztán betuszkolák Ahmedet is, mert Pedro kidőlt a sok tequilától, és megszületett a ’narancsos-gyömbéres tökleves wasabi krémmel’.

Hát mit mondjak, a mai menü igen jazzosra sikeredett. Merész, újító, érdekes. Persze ha ez a vadság önmagában nem pezsdítene fel, akkor a klasszik elme-élénkítő és nem mellesleg vágyfokozó afrodiziákum hírében álló gyömbér valamint a chili - wasabi kombó adta pofon tuti észhez térít.

Narancsos-gyömbéres tökleves wasabi krémmel

Globális létünk előnyeinek egyik szép példája ez a leves. Nagyon érdekes kombináció, ahol a közel- és távol-keleti ízvilág próbál közös nevezőre jutni. Meredekül hangzik, mégis működik.

2-3 személyre
eredeti recept itt

Olíva olaj
2 fej apróra vágott hagyma
2 cups hámozott, felkockázott tök (nyakas fajta)
1 cup hámozott, felkockázott krumpli
1/4 cup 100%-os narancslé
1/8 cup fehérbor (vagy eredetileg szaké, de recept szerint is cserélhető)
2 1/2 cups alaplé
1 ek savanyított gyömbér (amit a szusihoz is adnak, pölö Matchban a japán polcon találjátok)
1 ek narancshéj
só, bors
½-1 ek. wasabi paszta (szintén Match, szintén japán polc)
Kb. 1 dl tejszín

Dinszteljük meg a hagymát.
Adjuk hozzá a tököt és a krumplit, és kb 1 percig pirítsuk.
Öntsük össze a fehérbort (szakét) és a narancslevet, és az alaplével együtt öntsük a zöldségekre.
Várjuk meg, míg felforr, majd közepes fokozaton addig főzzük, míg puha nem lesz a krumpli/tök.
Adjuk hozzá a savanyított gyömbért: óvatosan, igen karakteres, így azt javaslom, ne egyszerre, hanem apránként adagolva és ízlelve tegyük bele, ízlésünk szerint.
Hozzáreszekjük a narancshéjat.
Botmixerrel pürésítjük.
Sózzuk, borsozzuk.
Öntsük bele a tejszínt és a tetszés szerinti wasabi pastát, jól keverjük el, várjuk, míg párat bugyog, és tálalhatjuk.

Eredeti recept szerint tejszín helyett tejszínhabbal kell keverni a wasabit, majd a kitálalt levesre kell kanalazni. Nekem nem volt tejszínhabom, de elég gusztán nézhet ki egy csinos kis tejszínhabkupac a levesen, lehet próbálkozni.


Cigány tésztasaláta wasabis gyömbérszósszal
eredi recept itt

Ha lehet, még meredekebb íztalálkozó, mint az előző. Az eszem tiltakozott a párosítás ellen, és bár tele kételyekkel futottam neki, le nem mondtam volna egy fontos felfedezés lehetőségéről. Már a neve is őrült izgalmas. Elolvasva a receptet, kezdtem kapizsgálni a név eredetét is. Látom lelki szemeim előtt, ahogy a tengereket is átszelő, Marquez által is megörökített, szabadszellemű vándorcigányok az átszelt földek kulináris hagyományaira fittyet hányva, bátran vegyítették a különböző népek konyháinak ízeit.

Tudattágító hatásról számolhatok be, az meg külön edge, hogy pálcikával láttam neki az eredetileg olasz alapanyagú tésztának. Yoko San kajánul vigyorog, Ahmed könyörületért fohászkodik, Pedronak elég a békességhez, ha van egy kis tequila, Luigi minden bizonnyal őrjöng...

4-6 személyre

Wasabi gyömbér szósz
1/2 tk. friss chilipaprika (kimagozva)
2 csapott ek. wasabi pasta
1 ek. gyömbérpor
½ cup víz
2 dl tejszín

Cigány tésztasaláta
Kb 200g sült, hámozott paprika
Olíva olaj
10 szem karikázott fekete olíva
2-3 marék Cheddar sajt (vagy hasonló, karakteresebb fajta)
300-400 g tészta (amennyi 4-6 embernek elég; nekem most a jópofa új felfedezett, tarajos creste de gallo, de bármi jó, amire könnyen tapad a szósz)

Wasabi-gyömbér szósz: Keverjük össze a chilit, a gyömbért és a wasabit, és pici vízzel keverjük homogén állagúra. A tejszínnel összeöntjük, és tűz felett szósszá sűrítjük. Sózzuk picit, a szósz ezennel készen is lenne.

Megfőzzük a tésztát, lecsepegtetjük, 1-2 ek. olajjal elkeverjük.
A előzőleg meggrillezett, hámozott paprikát, opcionálisan 1-2 evőkanál olajjal, vagy magában pürésítjük (paprikát kicsumázva 190 fokon addig sütjük, míg ráncos nem lesz, ekkor a héja könyedén lehúzható).
A tésztát elkeverjük a paprikakrémmel és a tejszínes wasabi szósszal.
Hozzáadjuk az olívabogyót.
Jól elkeverjük, legvégül sajttal megszórjuk ill. elkeverjük, ahogy teccikízlik.
Done.

Tribute to Pad Thai - thai szerű sült tészta

Erről a saját kútfőből származó, rögtönzött gyorskajáról azok a gyanúsan olcsó CD-k jutnak eszembe, amiket Tribute to XY (ie George Michael) címmel adnak el, de a jól ismert dallamokat a nagyember helyett noname zenészek adják elő. A noname-ség még önmagában nem szükségszerűen jelenti azt, hogy bénák a zenészek, vagy pocsék a tartalom, csak éppen ezek a számok sosem érhetnek fel az eredeti változattal.

Visszakanyarodva az én Tribute to pad thai művemhez, szeretném azt hinni, mégha nem is George Michael énekelte fel, elég jó kis performance lett a maga nemében.

Úgy kezdődött, hogy maradt egy csomó thai bazsalikomom, szóval megpróbálok versenyt futni az idővel, és amíg a levelek tartják magukat, az elkövetkező napok ázsiai hangulatban telnek. Gondoltam, milyen jó is lenne egy pad thai, azaz thai stir fry tészta.

Miért is a 'thai szerű' elnevezés? Mert ez nem pad thai lett (eredetiről többet itt). Tényleg nem az: pölö sehol a koriander, vagy csíra, sem akár egy apró kocka tofu, de bele sem megyek, mi mindenben más; ez egy tribute, így kell meglátni benne az értékeket.

Egy thai jellegű sült tészta, felhasználva a négy-öt alap ízt, de adott kamra/hűtő állapotok tükrében meglehetősen átvariálva. Valami hasonlóan egyszerű és ínycsikalndó, és az utcai árusok is valahogy így csinálták, így láttam a helyi piaci büfékben, többnyire ezekkel a fűszerekkel.

Gondban vagyok a mennyiségekkel is, mert olyan wokbadobálós hangulatomban voltam, és én is útközben csiszoltam, kerekítettem az íz-kompozíción. A mennyiségről tehát annyit, hogy ezen esetben nem adom meg, mert mindenki pontosan tudja, hogy személytől függően mennyi tésztát és zöldséget szeretne beletenni, a szósz pedig 1-2 kanál alkotóelemenként, de nagyon alapanyag és ízlésfüggő, így alább csak egy kiinduláshoz elegendő eligazítással szolgálhatok.

Tribute to Pad Thai

Hozzávalók a szószhoz

Tamarind püré (nem kell pánikolni, hecsedli, azaz csipkebogyólekvár vagy üstös szilvalekvár is megállja a helyét)
Szójaszósz (másoknak halszósz)
Nádcukor
Chilipaprika
Lime-lé (opcionális, ha a tamarind nem lenne elég savanyú)
Rizsecet (opcionális, és csak egy cseppnyi)
Thai zöldségkeverék
Tészta (lehetőleg legyen vmi autentikus rizstészta, de legalább nézzen ki autentikusan – én most barna metéltet használtam hozzá, ezzel is jó volt, kövezzenek meg)
Szezámmag (legközelebb pirított mogyoróval készítem, most nem volt)
Thai bazsalikom (pár levél)

Először készítsük elő a szószt. Ez a szíve, a lelke, amin áll vagy bukik az egész. Pont ezért, ha először készül, javasolnám, hogy ne élesben, hanem külön tálkában, főzés előtt kísérletezzünk, mert így ha nem jön össze elsőre a kerek ízhatás, még mindig neki lehet futni még egyszer, anélkül, hogy a végén szószban úszna az egész tészta (másodszorra már könnyebb, utána meg már mehet élesben is, mert egy idő után ráérez az ember, hogy mi a jó neki).

Kezdjük 2 ek. szójaszósszal (halszósszal jobb, csak én meg a finnyám), egy kávéskanál tamarinddal, 1 púpos teáskanál cukorral (és opcionálisan egy pár csepp rizsecettel, lime lével): innentől kezdve magunkra vagyunk utalva, ízlelgessük, mitől és mikor tűnik nekünk kereknek, én is mindig így szoktam (hiszen nagy különbség lehet két szójaszósz, de akár két tamarindpaszta íze között is!) De ne ijedjünk meg, olyan ez, mint a bicajozás, egyszer kell megtalálni az egyensúlyt, aztán már megy is magától.

Csipőset a harmónia megtalálása után, a legvégén szoktam hozzáadni, hogy ne zavarjon ahhoz a bizonyos egyensúlyhoz történő érkezésben. Attól függően, hogy mennyire szeretjük a csipőset – én azt szeretem, ha a fülem is beleizzik– akár egy egész csili (nálam most piros) is mehet bele, akár kimagozatlanul is, de kezdésnek egy fél kimagozott egyeddel indítanék, apró csíkokra vágva.

Felhevített serpenyőbe öntünk egy kevés olajat, a szószunkat, és ebben a zöldséget félkészre pirítjuk. Kétadagnyi zöldséghez én 4 evőkanállal indítottam, a lényeg, hogy mire a zöldséget majdnem készre pirítjuk, ne ázzon az egész, de azért valami szaftja maradjon. Ne feledjük, ez stir fry gyorskaja, hirtelen pirítunk, nem főzünk. Ha már ropogósan majdnem kész a zöldség, az előzőleg al dentére főzött tésztát is hozzáadjuk. Megszórjuk kevés pirított szezámmaggal és az apróra vágott thai bazsalikommal, párszor megforgatjuk, összerázzuk, és készen is vagyunk.

Tálaláskor, ha kedvünk tartja, chili szósszal, tört pirított mogyoróval, és egy cikkely lime-mal a tányér szélén tálaljuk. Ezt aztán mindenki maga belekeverheti, ahogy neki tetszik (így eszik a helyi alakulatok is az anyaország minden kisbüféjében).

Érdekes módon az én tributom mára és hidegen gömbölyödött ki igazán, talán a bátor adag tamarindnak betudható exra üdesége miatt. (A maradékot hűtőbe tettem, és ma hidegen nyalakodtam bele, innen tudom, hogy pikáns tésztasalátaként is nyugodt szívvel adnám.)

…azért egy valódi pad thai-jal még jövök.

Citromos - Cukkinis tésztasaláta, házi pestoval

Itt a nyár utolsó hétvégéje. (Illetve, Nektek már el is múlt. Hüpp.) Az élet nem hagyja, hogy csak úgy elegánsan elsasszézzak mellette, már három napja búcsúzom folyamatosan, és még csak péntek van.
Két nagy hejehuja között meg satuként szorítja lelkiismeretemet az idő: annyi minden tennivaló lenne még az ősz beköszönte előtt a konyhában és a lakás körül!

Ha ez a hétvége nem is a dolgosságról fog szólni (hova szépítsem, lássuk be), azért legalább egy pici pipát jó lenne behúzni, legalább egy tétel mellé, a képzeletbeli lista jobb oldalára.
A péntek esti programom pont kapóra jön, szokásos beszélgetős-borozós, teraszon-lazulós passzivitást hirdettem, mi casa 800.

A lényeg: olyat kellene készítenem (persze csekély energia befektetés mellett), amit azelőtt még sosem, azaz értelmes és hasznos tételként vonultatható fel a vasárnap esti magammal szembeni elszámoláskor.
És akkor a befőzés, a nyakig paradicsomszószba merülés, a terasz pácolása várhat még egy kicsit (manana manana).

Persze a meghirdetett kezdés előtt 1 órával még lövésem sem volt, mit is, hogyan is.
’Gon-dol-kodj! Gon-dol-kodj!’ mondta az összeráncolt szemöldökű Micimackó, miközben az egyes szótagok erőteljes megnyomásával egy időben öklével próbált homloka alatt megbújó agysejtjeire egy-érintéses, levédett masszázstechnikával bátorítólag hatni.

Felnézek, szemben velem a kis fűszerültetvényem. Ami már nem is olyan kicsi. Az igazat megvallva, lassan dobálózhatok a bazsalikom-zölddel, úgy nekilendültek a bokrok. Tényleg: mi a fenét fogok ennyi bazsalikommal kezdeni? Eddig babusgattam, nevelgettem őket, lábujjhegyen jártam körülöttük, és csak finoman, módjával mertem ritkítani. De most már lássuk be, hova spájzoljak tovább 3 dézsányi bazsalikomot, sehova, azaz el kéne kezdeni kopasztani. Csicsing! Pesto! Könnyű elkészíteni, nagyon régóta tervben van, és valamennyire különleges is.

Szóval jól behűtött, házi-pestos, grillezett citromos-cukkinis tésztasalátával vártam a barátokat. És amiért ezt az egész főzőcskét annyira imádom: Olyan ember, aki –saját elmondása szerint - nem is szereti a tésztát (ez mégis hogyan lehetséges?!), az is háromszor szedett a tányérjára, utána meg már egyenesen a tálból csipegetett (és nem azért, mert munchies volt).

Szumma szummárum, megoldottam a magamnak kitűzött feladatot. A nyár utolsó hétvégéje elsősorban a mulatságról szólhat, és mégsem száll tova haszontalanul: új recept született, aratott sikert és írta be magát a repertoárba. Nekem ez most bőven elég volt. Pipa.

Citromos - Cukkinis tésztasaláta, házi pestoval

Házi pesto-hoz:

2 bögrényi friss bazsalikomlevél
fél bögre parmezán
fél bögre extra szűz olíva olaj
1/3 bögre fenyőmag
3 gerezd fokhagyma
só, bors

Na szóval. Nagyon-nagyon bonyolult, csak a legnagyobb mesterek, több évtizedes tapasztalat és jó adag bátorság kell hozzá, hogy neki merjünk ugrani. Előtte érdemes egy laza meditációt is nyomni, hogy egyensúlyba kerülj az univerzummal, talán úgy több esélyed lesz jól kijönni a dologból. Zöldeket és az olíva olajat beletettem az aprítóba, megpulzáltam, beletoltam a maradék mindent (sóval óvatosan, mert a parmezán is elég sós), és összepépesítettem. Tiszta stressz, nem? Kb. 1 bögrényi lesz belőle. És nagyon üt.


Tésztasalátához:

2 db közepes cukkini
Fél kiló penne (de fusilli is jó lett volna, sőőőt, merthogy a csavaros fajtára könnyebben ráragad a cucc, csak most nem volt éppen nekem ilyenem)
2-3 szem paradicsom felkockázott húsa (azaz kimagozott, lé nélküli legyen)
1 nagy darab citrom leve
2 gerezd fokhagyma
1 görbe bögre Házi pesto (ld. fennt)
3 ek. extra szűz olíva olaj

Pennét megfőzöm (igen, al dentére, ezt most olyan divatos mondani, ám legyen), leszűröm, elkeverem az olajjal, hagyom hűlni.

Cukkiniket cikkelyekre vágom, fokhagymát felszeletelem, és olíva olajon megpirítom (só nélkül, hogy a cukkini íze jöjjön ki, ne a leve).

Ha megvan, a citromot kétharmadnál ketté vágom, a nagyobbik darab levét rácsorgatom a cukkinire, elkeverem, és mialatt a paradicsomokat megfosztom magjuktól és nedvüktől (erre a fajta savanyúságra nincs most szükség), hagyom, hogy citromlé és fokhagymás cukkini együtt pihenjenek egy picit.

Nagy tál elővesz, minden belekever, íz, sósság, citromosság egyéni ízlés szerint hozzáigazít, eddigre nagyjából minden langyos, azaz mehet a hűtőbe. Kb. 1,5-2 óra múlva a citrom-fokhagyma-pesto trio büntetőmódon kezd összeérni, ettől a ponttól kezdve neki lehet esni, bár megjegyezném, minél több időt kap a hidegben, annál jobb lesz.

(Megjegyzés: megtehettem volna azt is, amit már sokszor máskor, időtengerben úszkálva megcsináltam, hogy a nyers cukkinikatonákat fokhagymás-citromos öntetben hagyom órákon át pácolódni (maximális ízhatás kb. 5-6 óra után), és csak ezután sütöm ki, de most nem volt erre időm. Így is nagyon jó lett.)

Tálalás előtt parmezánt reszelek a tetejére (’Még véletlenül se porral szórd meg ember!!!’).

Na ki emlékszik, hogy maradt még egy 1/3-nyi darab citromunk? Miután tányérra szedtük a tésztát, ki-ki magának ebből csepegtessen a tetejére még egy picit.