Rákattanat saláta

Lila Füge nemrégen kilőtte az űrbe a kérdést, mit eszünk, ha csak úgy casual. Én kommentben belibbentettem a kattanatsalimat, Mademoiselle Moha erre hozzámvágott egy hógolyót. Visszadobok salátával. :)

Jellemző rám, hogy ételek, ízek iránt hirtelen szerelemre gyúlok, és gyorségésben élvezem ki a kapcsolatunk minden szikráját. Ettem én már lila ködben fél évig paradicsomos majonézes-szendvicset, de még számos étel lenne, melyek életem egy-egy korszakához kötődnek.

Ez is egy ilyen étel. Semmi extra, mégis elkapott. A munkahelyem mellett van egy igen divatos, mexikói/olasz/francia ízekkel muzsikáló gourmet kávézó/büfé, ahol többek között brutál wrapokat készítenek. Ott értettem meg, hogy mire jó az ecetes sült paprika. Krémes feta kockák és paradicsom közé ágyazva, kis rukkolával tortillába tekerve, hóli gudnessz.

Vettem is egy ipari kiszerelésű ecetes paprikát nagy lelkesedésemben. Azóta versenyt futok a lejárati idővel, ás minimális változtatásokkal, de nagyjából minden nap ez az ebéd. De ez nekem nem gond, mert igen, én ilyen füligérőszájas-rákattanós fajta vagyok.

A mostaniból kimaradt a krémes feta (nem volt itthon), és a magának állandó helyet kivívó roston cukkíni, ami bár volt itthon, a hülye diéta szerint ez fehérje-napon „bignono”, mert a főtt zöldség keményítőnapos versenyzőnek minősül. Jut eszembe, a sült paprika sem nyers zöldség. A kukoricáról nem is beszélve. És akkor én pont a cukkínit voltam képes kihagyni?!?!?! Én tiszta hülye vagyok. És bebuktam egy újabb napot. Hibaarány: 2 out of 6.
Sírnom illene, mégis nevetnem kell. Mindig így van ez.

Rákattanat saláta á la Gourmandula

Buffala mozzarella (hmmmmm, bárcsak mindennap ilyet ehetnék, ég és föld a hagyományoshoz képest)
Kecskesajt

Permezán
Ecetes sült paprika
Saláta
Fél avokádó
Paradicsom
Kukorica (magnana-magnana küzin kattanat)
Citromos olívaolaj (enélkül most nem élet az élet)
Bors
Só
Balzsamecet
Pesto (még mindig a szálkás…kezdem megszokni)
Fekete olívabogyó (nem bírok róla lejönni, amióta 1 éve véletlenül megszerettem)

Mindent összeaprítok, elkeverek, nagy boldogságban bekanalazok.

Mexikói ’Margarita’ zöldségkrémleves

Ehhez a leveshez inspirációként egy Tulumban kóstolt kukoricakrém-leves szolgált. Igyekeztem autentikusan visszavarázsolni, de fontos szempont volt az ízeken kívül a gyorsaság és a hűtőm ürítése is. Utóbbival csak azt kívánom jelezni, hogy a felhasznált zöldségek mindenki ízlésének megfelelően részben vagy egészben felcserélhetőek, a lényeg, hogy ha már mexikói a járat, javaslom a kontinensen megtermő zöldségek használatát.

Az eredeti változat nagyon finom volt, ott és akkor valami mégis érezhetően hiányzott belőle az izgalmashoz. A Művelt Alkoholisták nem hivatalos (értsd: önjelölt), underground leányoldalának teremtőjeként főzéskor rutinból nyúlok alkohol után, jelen esetben a mélyhűtő legfelső fiókjába. Merthogy fogalmam sincs, hogy tequilával szoktak e főzni, de a rokonnak titulálható rumos-papayás paradicsomleves sikerének emlékéből kiindulva aggodalomra nem lehet okunk. Nem beszélve arról, hogy egész egyszerűen elképzelhetetlennek tartom, hogy a számomra ikonikus Margarita pillérét képező limelé-só-tequila triumvirátus ne működne bármilyen más folyékony halmazállapotú, pláne latin jellegű ételben. Helyes gondolatmenetnek bizonyult, úgyhogy most kérem szépen a háromcsillagos törpét a füzetembe.

Kisbetűs megjegyzés: bizonyára tequila nélkül is működik.

Hozzávalók:
(2-3 személyre)

1 fej vöröshagyma
2 db nagyobb (vagy 5 db kisebb barna csiperke)
1 db sárga paprika
1 db zöld erős paprika (ill. ki mennyire bírja)
1 doboz konzerv kukorica (jól átmosva)
1 kupica tequila
7-8 dl víz
1 dl tejszín
fél-1 lime leve (ízlés kérdése)
sok-sok petrezselyem
kakukkfű
nem túl autentikus csipet oregánó
só, bors
olaj


Feltétnek:
1 db érett avokádó
Guajillo chili (vagy bármilyen nem, vagy csak enyhén csípős aszalt chili paprika, pölö ancho)
Felkarikázott erős paprika
Friss sajt (ill. ha nincs, füstöltsajt nagyon finom bele!)
Lime szeletek


Hagymát kevés olajon megfuttatom, majd ha kezd puhulni, az apróra vágott paprikákat is hozzáadom. A tequilát hozzáöntöm, összeforralom, majd mehet bele a gomba, kukorica, só, limelé és a víz. Fedő alatt puhára főzöm.

Ha megpuhult, sózom, botmixerrel krémesre turmixolom, a tejszínnel összeforralom, utolsó lépésként pedig a zöldfűszerekkel ízesítem.

Tulumban külön tányéron érkezett a felkockázott avokádó, aszalt guajillo chili, jalapeno paprika, friss sajt és lime szeletek, melyek a krémlevest voltak hivatottak mindenki egyéni ízlése szerinti arányban turbózni. Friss sajtom nem volt, de ezt az apró részletet leszámítva pont ugyanígy (t)ettem.

Chili sörrel főzve

Alapos kutatómunkát végeztem (vega) chili tárgykörben, és így bukkantam rá erre a sörrel főzött változatra. Szégyenszemre már fogalmam sincs, hogy hol. De most nem is ez a lényeg, hanem hogy miért tetszett meg.

A sört én nem szeretem, ezt leszögezném. Az íze sem ejt rabul, de sokkal inkább zavar a fogyasztásához fejemben kapcsolódó macsó kép, amivel, a magam részéről, tudat alatt és felett is disztinktív távolságot kívánok tartani (én csak magamról beszélek, nem a sörivó hölgyeket tűztem nem létező céltáblámra, haladjunk tovább.) Így tehát egészen ritkán, akkor is inkább kukoricasört, és csakis lányosan karcsú üvegből iszom.

Ellenben van jó néhány önkéntes sörnagykövet barátom, akik – ismervén preferenciámat a borok irányába – mindig sörrel megpakolva érkeznek énhozzám. És mivel öregszik mind, és egyre kevésbé bírják a tempót, a szokásból hozott mennyiség egy része rendszeresen hátra marad a hűtőmben. Most már egy egész polcot elfoglalnak, és minden egyes buli után több helyet szakítanak ki a hűtőből. Meginni nem fogom, kiönteni azért mégse, és ha jönnek, újabb adag is érkezik. (Kérdés: vajon mennyi idő után, ha egyáltalán meg tud romlani a sör?)

A recept tehát teljesen nekem való. Nemcsak izgalmasan hangzik, de praktikus is: egy nagy doboz sörrel redukálta készleteimet.

Még annyit, hogy húsevőknek darált marhával pirítva készíteném. Így nem csak a Nárcisz Dekupázs Szakkör délutáni foglalkozásán, hanem egy klasszik focinézős-világmegszakértős fiús-buliban is tuti helyt állna.

Chili sörrel főzve

2 személyre

2 ek olaj (nekem most: kukorica)
1 közepes hagyma, finomra vágva
2 gerezd aprított fokhagyma
1 jalapeno paprika - felkockázva
1 db közepes sárgapaprika - felkockázva
1 db közepes piroshúsú paprika - felkockázva
1 db közepes zöldhúsú paprika - felkockázva
1 nagyobb, vagy két kisebb paradicsom, kimagozva, húsa felkockázva
1 konzerv hámozott, tört paradicsom (400g)
1 konzerv vörös/fekete vesebab
1 konzerv kukorica (sajna friss most nem akadt)
1,5 cup sör
2 ek chili por
1 ek kömény
0,5 ek pirospaprika
0,5 ek oregánó
0,5 ek. kakukkfű
0,5-1 ek lime juice (ízlés szerint)
só, bors ízlés szerint
tabasco ízlés szerint


Futtassuk meg az olajon a hagymát, fokhagymát és a paprikát, míg a hagyma meg nem dinsztelődik. Adjuk hozzá a fűszereket, és kb. 2 percig kevergessük.

Adjuk hozzá a maradék mindent. Töredelmesen megvallom, az eredeti receptben folyadéknak víz volt ajánlva, és csak kisebtűvel említették, hogy különlegesebb ízhatás érdekében lehet sörrel is próbálkozni. Én nyilván erre mozdultam rá, de absztinensek vízzel is próbálkozhatnak.

Kislángon, fedő alatt 2,5 óra rotyogás, és mennyeien kerek ízekkel ismerkedhetünk meg. Eredeti recept 4-6 órás főzést javasol, de nekem egyszerűen hamarabb elment a leve. Így is szuper lett.

Végén egy kis sajttal lehet még gazdagítani, a tortilla chipsz pedig kíváló kísérője.
Állítólag másnap még finomabb. Még nem tudom, így frissen mindenesetre igen finom.

Enchillada v1 és v2

Ha valaki gyakrabban látogat errefelém, annak már feltűnhetett legalább két dolog.
1. Utazásaim ízei gyakori vendégek a konyhámban.
2. Meleg éghajlatok étkei nagy előnyben vannak.

Újfent kezd maga alá gyűrni ez a trutyi idő, éppen eléggé indokolt megint bepakolni a hátizsákom, és elindulni a világ nyári meleggel kecsegtető féltekére, olyanra, ahol bikiniben is izzad az ember.

Ezúttal Közép-Amerikára esett a választás, és természetesen, ahogy egyre közeledik a nagy felfedező túra, úgy kerül egyre inkább előtérbe a mexikói és karib konyha is.

Pénteken spontán gyűlés volt nálam, az útitárs barátaimmal gyűltünk össze egy kis útmegbeszélgetős ünneplésre. Megérkeztek a könyvek (tipp info: amazon.co.uk-ról kábé feleannyi, mint itthon megvenni...), és a jegyeket is megvettük. Namármost előző kettő megvásárlása az egész út legszebb mozzanatai közé tartozik. Mert ugye, ha megvan a jegy, akkor no way back! Ez olyan konstans, erősen és hosszan artikulált ’jeeeeeeeeee’ izgalmi állapotot idéz elő bennem. Meg gőzerővel spanyolul tanulhatnékot (háh, az edzőteremben most assziszik, magamban beszélek, mert a futógépen szívom magamba a tudást, audio formátumban), és nem kérdés, big-time főzhetnéket.

Az enchilládákkal régóta szemezem, mert Méhiko nemzeti eledele igazán nekem való, hálás fogás: tág határok közt variálható, egészen egyszerű, és no persze döbbenet finom.

Enchillada-nak végül is bármi nevezhető, ami sütőben megsütött, szósszal betakart, töltött tortilla tekercseket foglal magában. Van húsos (marha, csirke), de húsnélküli (tripla sajtos) változat is. Aki Kiváncsi Fáncsi, és ezért ennyi nem elég, látogasson el pölö ide, guglizza, stb.

Az egyszerűségét alátámasztandó csak annyit, hogy olvastam, Mexico Cityben él a következő mondás: ’Estas no son enchiladas’ = ’Ez nem enchillada’, azaz művészi fordításban kb ’Ez nem gyerekjáték’.

A budapesti éjszakában végződő buliból késő hajnalban hazatérő, felelőtlenül éhes éjszakai pillangó a készült minta utolsó morzsáit egyálltában bekanalazta , egyenesen az edényből (ugye mindenki hallott már ilyenről kuckuc), szóval ma, a fotózás kedvéért a maradék tortillákat felhasználva elkészült egy második változat is. Mivel mindkettő nagyon jó lett, mindkettőnek itt a helye.

Enchillada v1– sajttal töltött tortillák paradicsomos-zöldséges szószban
Enchillada v2 – Sajtos-zöldségragus tortillatekercsek sajtszószban sütve

Source: epicurioious és simplefood több receptje és kútfő alapján

Enchillada v1– sajttal töltött tortillák paradicsomos-zöldséges szószban
(2 személyre)

1 doboz tört paradicsomkonzerv
1 db kisebb cukkini
1 db kisebb padlizsán
1 piros kaliforniai paprika
50g morzsolt kukorica (Bonduell előrukkolt egy cokrozatlan változattal, a célnak megfelelt)
2 fej kisebb vhagyma
2 gerezd fokhagyma
Sajt: Tortillánként két marék nem túl karakteres keménysajt (pl. mozzarella vagy trapista) + 2-3 marék a tetejére díszítésnek

szűk marék apróra vágott korianderzöld
zöld chili (opcionálsi)

szárított piros chili (ízlés szerint)
só
bors

Tomatillo szósz (tálaláshoz)
1 nagy doboz tejfel
Fekete olívabogyó, karikázva (tetszés szerint, nekem kövér 4-5 kanálnyi)
1 fél marék finomra aprított korianderzöld

Először a tölteléket dobjuk össze.

Most külön csináltam a zöldségeket és paradicsomszószt, szerintem így minden íz karakteresebb marad, de persze ez ízlés kérdése, lehet egyszerre főzni mindent.

Serpenyőben egyik fej hagymát és egyik fokhagymát dinszteljük, majd mehet rá a paradicsom. Sózzuk, borsozzuk, és közepes lángon, kb. 20 perc alatt, fedővel letakarva készre pároljuk (kis fehérbor valahogy sosem árt).

Közben az apróra vágott másik fej hagymát és másik fokhagymát olajon puhítjuk, hozzáadjuk az apróra vágott cukkínit, padlizsánt és paprikát és készre pirítjuk. Hozzáadjuk a kukoricát, a felvágott zöld chilit és a koriandert, sózzuk, borsozzuk, ízlés szerint pici piros chilivel is fokozhatjuk a táj-jeleget, egy-két percig kevergetjük, végül az időközben pont elkészült paradicsomszósszal elkeverjük, egészet lehúzzuk a tűzről.

Keressünk egy olyan tálat, amibe szemre pont annyi tortillatekercsnek jut hely, ahánnyal dolgozni szeretnénk (fejenként 1-2).
Vajazzuk ki az edény alját.

A tortillák mindkét oldalát pirítsuk meg kevés olajon, csak éppen annyira, hogy pici színük legyen, és átmelegedjenek.

Fogjuk az első tortillát, töltsük meg kényelmesen (kb. 2 marék) reszelt sajttal, tekerjük fel, mint egy palacsintát, és helyezzük a kivajazott edénybe. Sorban járjunk így el mindegyik torillával. Lényeg, a tekercsek töltsék ki az edényt.

Ha megvagyunk, a paradicsomos szószt ráborítjuk a tortillák tetejére, úgy, hogy mindent beborítson. Megszórjuk a maradék reszelt sajttal, sütőben 190 fokon 25 perc (légkeverés, utolsó 3 perc felső grill).

Tomatillo szósszal tálaljuk (hozzávalókat szimplán összekeverjük), ami friss hűvösségével kellemesen ellensúlyozza a csípősebbre sikerült változatokat.

***

Enchillada v2 – sajtszószos, zöldségragus
4 személyre

Elkerülehetetlen:
Kb. 6-8 db tortilla ( most, a spontán szervezésbl adódi időhiányból kifolyólag készet vettem, de számtalan kukoricalisztes, és egyszerűbb, búzából készült változat lelhető fel a neten);
2- marék reszeltsajt : most ementáli-trapista fiftififti.

Először készítsük el a zöldségragut.

2 db cukkini
1 piros kaliforniai paprika
150g morzsolt kukorica (Bonduell előrukkolt egy cokrozatlan változattal, a célnak megfelelt)
1 fej vhagyma
1 kövér gerezd fokhagyma
szűk marék apróra vágott korianderzöld
zöld chili (opcionális)
só
bors

Az apróra vágott hagymát és fokhagymát olajon puhítjuk, hozzáadjuk az apróra vágott cukkínit és paprikát és készre pirítjuk. Hozzáadjuk a kukoricát, a felvágott zöld chilit és a koriandert, sózzuk, borsozzuk, egy két percig kevergetjük, és lehúzzuk a tűzről.

Jön a sajtszósz.

3 ek vaj
Kb. 2,5 cup tej
2 evőkanál liszt
1 evőkanál chili (ill. ízlés szerint lehet durvulni vagy szelídülni)
1,5 tk őrölt kömény
1,5-2 cup nem túl karakteres sajt (itt és most eidami és trapista fele-fele), reszelve

Közepes fokozaton vajat olvasztunk egy serpenyőben, sűrű kevergetés mellett belekeverjük a chilit, a lisztet és a köményt és kb fél percig pirítjuk. Jöhet a tej, apránként, fokozatosan, ügyelve, hogy csomómentes legyen a végeredmény. Kevergetés mellett felügyeljük, és mikor besűrűsödött, hozzáadjuk a sajtot is. Sóval borssal ízesítjük, és konstatáljuk, milyen isteni az illata. Aztán lehúzzuk a tűzről.

A sajtszószunk kb. egyharmadát keverjük bele a zöldségraguba.

Keressünk egy olyan tálat, amibe szemre pont 6-8 tortillatekercsnek megágyazhatunk. A sajtszósszal borítsuk be vékonyan az edény alját.

A tortillák mindkét oldalát pirítsuk meg kevés olajon, csak éppen annyira, hogy pici színük legyen, és átmelegedjenek.

Fogjuk az első tortillát, töltsük meg kényelmesen a sajtszószos zöldségraguval, tekerjük fel, mint egy palacsintát, és helyezzük az edénybe. Sorban járjunk így el mindegyik torillával, és ha jól dolgoztunk, az utolsó lepénnyel teltház lesz.

Maradék sajtszósszal öntözzük meg a tetejét, úgy, hogy száraz felület ne maradjon.

Megszórjuk a ’nélkülözhetetlen hozzávalókban’ jelzett mennyiségű és milyenségű sajttal, és légkeverésen, 180 fokon 45 percig sütjük. Ha nem barnulna eléggé, utolsó pár percre váltsunk át felülről pirítós/légkeveréses funkcióra.

Tomatillo szósszal tálaltam.

Hozzávalók

1 nagy doboz tejfel
Fekete olívabogyó, karikázva (tetszés szerint, nekem kövér 4-5 kanálnyi)
1 fél marék finomra aprított korianderzöld

Összekeverem, és kész.
Ja, tomatillo szószról annyit, hogy ez hamis tomatillo szósz, hiszen hírből sem hallott erről az igazi, tomatillo (paradicsomka) zöldségről, mindenesetre ilyen név alatt fut, ám legyen, fenn ezen nem akadok, mert finom, és ez a lényeg.

Modtam már, hogy jeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeee? :))))