2014. augusztus 5., kedd

A mojo-m és a sajtos rakott padlizsán (Melanzane parmigiana)


Jééééézusomdejó!!! Ez valami bődület jó lett. Ez valami brutális! Ennél jobbat még nem ettem! Kész, nincsvita, ezavilág LEGJOBB …..-ja!
Ti is ismeritek azt az ember típust, aki kb. minden alkalommal, amikor főz valami nagyon finomat, rögtön kikiáltja a világ vagy élete legjobbjának... :)
Nnna, én pont ilyen vagyok. Tigris jut az érzésről eszembe, az ő elsöprő lelkesedése. Ha nagyon jót főztem, akkor legszívesebben én is végigsprintelnék a lakáson és lendületből bukfenceznék párat örömömben.

Mert én akkor és ott tényleg úgy hiszem, hogy az a plafon, annál jobb nem lehet. Ilyenkor nem a szakácsi képességeimet tupírozom, egyszerűen csak átjárja minden sejtemet a színtiszta, nagybetűs BOLDOGSÁG. 

Kétségtelen előnye ennek a habitusnak, hogy az életem a világ legjobb ételeinek láncolata. Ugyanez a helyzet az utazással (mindig a legutóbbi a kedvenc, rendszeresen oda is költézné(n)k, azonnal), a legújabb pár cipővel (ebben nem mindig van egyetértés), a legutóbbi sorozattal vagy a legújabb tech kütyüvel.

Ebből kiindulva mondhatnám, hogy ez a blog pedig a világ legjobb receptjeit dokumentálja, de természetesen nem így gondolom, még akkor sem, ha visszaolvasva majd mindenről kijelentem, hogy brutális, mennyei, elképesztő, stb... (Ha már itt járunk, a világ legjobb recept gyűjteménye a Váncsa féle 2 kötet, ez meggyőződésem.) Minden receptem külön emlék, az életem darabjai, saját történettel, társuló emlékképekkel. Az elmúlt 7 évem, receptekbe fűzve. Nekem ettől bombajók, amellett, hogy tényleg csak olyat írok ide le, ami akkor és ott számomra a legjobb volt. J Amire valamiért emlékeznem kell.

Az elmúlt két évben szerencsénkre nagyon sok ilyen élménnyel gazdagodtam, ami idő és (blog)mojo híján lassan feledésbe vész, ezekből– ill. a kapcsolódó megviselt papírfecnikről - próbálok megmenteni most párat magunknak, a családi utókornak.

Mert ezek olyanok, hogyan olyanok. Az alkotás közben pedig talán a mojom is meglelem újra. :)

---

Kezdjük hát a pótlást az elmúlt nyarak egyik legkedvesebbjével, a parmezános rakott padlizsánnal.
Az eredeti neve Melanzane parmigiana, és rengeteg változata kering a neten. Az enyém szerintem a legegyszerűbb mind közül, pont ezért is esett erre a választás, hiszen anno a nyaralóban is elkészíthető, egyszerű receptet kerestem. Annyira bevált, hogy nincs igényünk komplikálni, ez már marad.

Nagyon egyszerű elkészíteni, és bár nem a 15 perc alatt kész kategória, túl sok macera sincsen vele, a sütő végzi a dolgát.
Mennyei. 



Sajtos rakott padlizsán (Melanzane parmigiana)

Hozzávalók (kb. 4 személyre)

3 db közepes padlizsán
2 db fokhagyma
1 rúd fahéj
2 doboz (2x400ml) passzírozott paradicsom
2 csomag mozzarella
1 bögrényi frissen reszelt parmezánsajt
2 marék friss bazsalikom
olaj, só, bors


Elkészítés:

  • A padlizsánt kb. fél centis szeletekre vágom, olíva olajba mártott szilikon ecsettel éppen csak megkenem, sóval meghintem, és száraz, nagyon forró serpenyőben puhára grillezem; fontos, hogy legyen puha, ez kb oldalanként 3-5 perc. (több körben fér csak a serpenyőbe, így ez a legidőigényesebb része a munkának
  • Miközben a padlizsán sül, a fokhagymát felaprítom, és közepesen lángon olajban megfuttatom, majd mellé dobom a fahéj rudat is, és kb 2 percig pirítom.
  • Mehet rá a paradicsomszósz. Hagyom főni, míg a padlizsánok sülnek, kb fél órán át. Végén szükség szerint sózom, borsozom.
  • Ha kész a szósz, félrehúzom a tűről, és a bazsalikomot beletépkedem, jól elkeverem.
  • Mozzarellát vékonyan felszeletelem.
  • A sütőtál aljába elegyengetek kevés szószt, erre jön egy réteg padlizsán, amit megsózok, borsozok. Rá pár szelet sajt, majd ismét a szósz, padlizsán, só, bors, sajt stb., ameddig van mit pakolni.
  • A legfelső réteg szósz lesz, erre egyenletesen rászórom a parmezánt, és így teszem 180 fokos (légkeverés) sütőbe, kb 30-40 percre.
  • Ha szépen megbarnult a sajt és sűrűn bugyborékol a szósz, készen s van.


Tálalás:

Szerintem érdemes várni 15-20 percet, mielőtt nekikezdünk enni, így jobban szelhető ill. nem égetjük szét a szájpadlásunkat.
A sűrű szaftja friss bagettal tunkolva az igazi, ill. én azért valami kis zöld salátát is szoktam keverni hozzá.



Nincsenek megjegyzések:

LinkWithin

Blog Widget by LinkWithin