Vegatérítő májpástétom

„Londonban ez végülis piknikidő.” –állapította meg BP a terasz esőtől védett sávja alól szemlélve az esőfelhők uralta, zokogó eget. És bár remek alkalom lett volna BP-t előedzeni a rá váró zord időjárás elviselésére, inkább más edzésmódot választottunk, és megterítettünk a nappaliban.

A tavalyi piknik hagyományt teremtett, és a vacak időjárás idén sem tudta kedvünket szegni. Borkoktélok bekészítve, Guilleaume, a piknikkosár megpakolva, pokróc és párnák a nappaliban széttdobálva, rádió ment sztereó, sőt, még számot is majdnem kértünk a kívánságműsorban (de aztán persze nyilván mégsem), szal jó volt ez így, tollasozni meg úgysem akart senki. Éljen a 15 éves barátságunk.

Vegatérítő májpástétom

Welcome a ló túlsó oldalán! És ha már átestem, hústortával ünnepeltünk.

Vagyis májpástétommal. Igen, ez AZ a májpástétom, a nagynénim féle világbajnok specialitás, ami 5 év húsmentes élet után visszaterelt a ragadozók taposta, buja bokrokkal és csodaszép virágokkal szegélyezett ösvényre. Az all-time családi kedvencek egyik meghatározó darabja, ami legjobban akkor ízlik, ha maga S készíti, de azért így is igen jól esett.

Egy visszajelzés alapján a pástétom egyébként nem ilyen, mert az simább, de mivel ennél részletesebb magyarázatot nem kaptam, én pedig csak a nagynénim pástétomát ismerem pástétomnak, viszonyítási alap híján a jelleg-alapú, helyes besorolással a továbbiakban nem foglalkozom.

És hogy mit ettünk még? A pástétomot pirítósra kentük (a nappaliban történő piknikezés nagy előnye a friss pirítós), BP pedig telepatikus módon álmodta meg a tökéletes köretet, azaz citromos-mentás-korianderes taboulét, ami mellé kiegészítésképpen egy egyszerű balzsamecetes bébispenót salátát is összedobtunk. Záróakkordként M büntetett, nagyon durván finom csokis muffinokkal.

Jövőre 16 leszünk, vágjátok?! Mekkora Sweet Sixteen zsúr lesz! Ki tudja, még az is lehet, hogy a Hyde parkban, napsütésben.

Fontos megjegyzés: ha elkészült, langyosra szellőztetve már szeletelhető és fogyasztható is, de ha igazán jót akarunk magunknak, és miért ne akarnánk, az élvezeteket maximalizálandó tegyük hűtőbe egy éjszakára, mert másnap ebédre érnek igazán össze az ízek.

Sárika féle májpástétom

Hozzávalók:

(25 cm átmérőjű tortaformához, vagy két kisebb tálhoz)

0,5 kg pulykamell

0,5 kg csirkemáj

2db közepes méretű paradicsom

2 db közepes méretű TV paprika

2 db lilahagyma

3 db közepes fej vöröshagyma

6+2 db tojás

só, bors

őrölt szerecsendió

2 ek. dijoni mustár

2 kk őrölt édes pirospaprika

2 marék zsemlemorzsa

Elkészítés:

• 2 db lilahagymát finomra aprítok, olajon megfuttatom, hozzáadom a felszeletelt paprikát és a paradicsomot is.
  
• Ha már félig megpuhult, lehúzom a tűzről, hozzáadom a pirospaprikát, majd visszateszem a tűzre a serpenyőt, és lecsósra főzöm a zöldségeket (lehet, hogy fedő is kell hozzá, hogy ne piruljon meg a paprika).
• Ha kész a lecsóalap, két részre szedem. Innentől két serpenyővel dolgozunk (vagy egyiket a másik után készítjük el).
• Az egyik adag lecsóhoz hozzáadom a darálthúst, a másikhoz a májat, és mindkettőt készre pirítom. (Májat ne sózzuk pirulás közben, majd csak a végén!)
• Ha mindkét husi kész, 3 hagymából és 6 tojásból rántottát készítek (só, bors mehet bele).
• Ha ez is kész, mindent összeborítok egy nagy keverőtálban, és bot-turmixszal pürésítem.
• Belekeverek két evőkanál mustárt, 2 csipet őrölt szerecsendiót, őrölök rá egy kis borsot, és ha kell, meghintem kevés sóval.
• Ha ízre jó, beleütök két nyers tojást, és alaposan elkeverem.
• Kivajazok egy sütőformát, körbehintem zsemlemorzsával, és beleegyengetem a húsos masszát.
• Egy magasabb falú tepsibe két ujjnyi vizet öntök, ebbe a fürdőbe ültetem a pástétommal teli tortaformát (fontos, hogy a tortaforma jól zárjon!)
• 200 fokos sütőben (légkeverés) sütöm 30 percig, majd a gőzfürdőből kivéve további kb 25 percig sütöm egymagában.
• Opcionális: a végén picit pirítottam is alsó/felső fokozaton. (kb 5 perc)
• Ha kész, hagyom langyosra hűlni, késsel körbe-lazítom a karimát (hogy a zsmlemorzsa a pástétomhoz tapadjon, ne az edény falához), és kipattintom a formából. (Kerémiatál esetén simán ki lehet borítani.)
  

Azonnal is ehető, de kb. fél nap hűtőben érés után a legeslegjobb.

Tipp: szerintem nagyon menne hozzá egy-két csipetnyi kakukkfű, de ezt még nem próbáltam, első alkalommal nem vagánykodom.

Citromkrémes máktorta

A zsúrba feldúlt lelkiállapotban érkeztem, és közöltem, hogy én többet nekik tortát soha, mert nekik valahogy mindig selejtes árut szállítok, és erre a kudarcélményre van most a legkevésbé szükségem, elvégre a konyhába lelkileg-testileg feltöltődni járok, nem anger managment tanfolyamra, és „le penis est vraiment complettment dehors”, legközelebb inkább veszek egy kiló pogácsát vagy kettőt, mert ez már valóságos stresszfaktor, F-éknek tortát sütni.

Aztán A két perc alatt az ujja köré csavart (kit nem), és ünnepeltként feladta a következő rendelést, amire nem lehetett nemet mondani, mert:

1) mint kiderült, nem szereti a mákot (vááh),

és így utólag

2) véletlenül lenyúltam a smarties karkötőjét (amiről először aszittem, hogy csokikarkötő, de nem, műanyag az, ellenben irtó vagány, és legalább nem olvad a csuklón.

Jöjjön a hét tanulsága: hibájából tanul az ember. Ha egy hibából nem tanul, nem gond, dob a gép annyit, hogy mindenképpen az emberbe (belém) vésődjön a tanulság. Tisztára, mint az a teniszes adogató gép. Nem ugrasz félre? Durr. Félreugrasz? Doingggg. Nem találod el? Poiiiingggg. Nem érted, mi van? Dzzzssss.

Talán pont egy éve, hogy a fehércsokis rafaello tortával kapcsolatban megtanultam, egy tortát akkor is el lehet tolni, ha már kivettük a sütőből. Igaz, az akkori eseményeket részben (de inkább egészben) betudtam a meglehetősen speciális körülményeknek. Aki hajlani hatkor táncol haza, és jelentékeny vodkaredbull koncentrációval az ereiben ugrik neki a tortaprojektnek, az ugye a szándékot leszámítva ne számítson túl sok jóra.

Bréking: korábbi prekoncepcióimmal szembe menve jelentem, én eme teljesítményre józanul és kipihenve is képes vagyok.

Tehát, máktorta elkészül, gyönyörűen megsül. Ilyenkor az ember elégedetten hátradől.

De ha valami túl simán megy, akkor csavarjunk rajta egyet. Mert milyen jó lenne a tetejét „csak még egy picit” aranybarnítani, arra van a felső grill fokozat. (mi vaaaan???!!)

Így utólag már annyira nem meglepő, de a gondolat megfoganásának pillanatában még nem gondoltam volna, hogy 3 kivasalt hajtinccsel (perccel) később már a torta szanaszét égett sipkáját skalpolom lefele, közben röhögés és sűrű bmegolás között próbálok finom egyensúlyt tartani. És ismét megállapítom, hogy az önirónia nagy fegyvertény ép elmém megőrzésében.

Ez az önirónia különösen jól jött akkor is, amikor ultrakésésben, teljes cuccal + tepsit karomon egyensúlyozva (háromszor majdnem eldobva) lelavíroztam a kocsihoz, ahol rájöttem, hogy a kocsi nincs is ott, mert azt előző éjjel - az este spontán alakulása okán – a városban hagytam. (!!!) Nem éppen egy tavaszi kardigán vagy egy sál méretű és fontosságú mellékszereplő, amiről olyan könnyedén megfeledkezik az ember, jött is a kínos felismerés: nyilván nem menet- hanem nagyonkész vagyok.

Ekkor megvallom átfutott az agyamon az is, hogy lehet, hogy mégis másnapos vagyok (addig örültem, hogy nem), és/vagy nem ártott volna egy picivel tovább aludni, de ezt a gondolatot (positive thinking) gyorsan elhesegettem.

Azért valamiféle előrelépést a tavalyi lúzerkedéshez képest mégis fel tudok mutatni: ezúttal sikerült megmentenem a tortát.

Éljen a tejszínhab, amit a nemrégiben indított ’Miért nem sikerül mostanában a tejszínhabot felverni?’ kérdéskörre kapott nagyon segítőkész eligazításoknak hála ezúttal problémamentesen sikerült legyártani, és azt a megskalpolt citromkrémre óvó takaróként kenve máris szalonképessé vált a születésnapi ajándék.

A visszajelzések és saját vélemény alapján pedig hozzátenném, hogy igen finom lett.

Megjegyzés: hangsúlyoznám, hogy a torta eredetileg tejszínhab nélkül, könnyű és habos citromkrémmel hivatott készülni. A mákos töltelék önmagában is annyira puha és krémes, hogy ha nem kell csonkítani a citromkrém tetejéből, akkor a tejszínhab már nem feltétlenül szükséges, így én azt – ideális esetben – a torta mellé, opcionálisan kínálnám.

Citromkrémes máktorta

(inspiráció innen)

Hozzávalók:

Tészta:

20 dkg liszt

10 dkg vaj

10 dkg cukor

1 egész tojás

fél csomag sütőpor

Mákos töltelék:

5,5dl + 0,7 dl tej (utóbbi a keményítő elkeveréséhez kell)

5 dkg étkezési keményítő

1 tk vanília eszencia vagy egy fél rúd vanília kikapart belseje

25 dkg darált mák

4 púpos ek. cukor

5 dkg vaj

2 dl tejföl

1 citrom reszelt héja

1 tk citrom (vagy esetleg narancs) kivonat

Citromkrém:

3 tojás – elválasztva

4 ek. porcukor

2 dl tejföl

1 nagy citrom frissen kifacsart leve (ill. ízlés szerint)

Elkészítés:

Kezdjük a mákkrémmel:

• A cukrot és a tejet óvatosan melegítem, majd belezuttyantom a meleg tejbe a mákot. Belereszelem a citromhéjat, hozzáadom a vaníliát (vagy kivonatot). Alacsony lángon visszamelegítem, majd tűzről félrehúzva kb. negyed óráig állni hagyom.

Míg puhul a mák, gyorsan összedobom a tésztát:

• A vajat, cukrot és a tojást robotgépben gyorsan elkeverem.
• A lisztet és a sütőport elkeverem.
• A lisztet és a vajas-tojásos masszát kézzel tésztává gyúrom (per perc alatt sima felületű, közepesen kemény labdaccsá áll össze).
• A tésztát kerek formájúra nyújtom, úgy, hogy ki tudjak vele bélelni egy hagyományos 26-28 centis tortaformát, 3-4 centis peremekkel. (Elég vajas a tészta ahhoz, hogy a formát nem szükséges külön vajazni.)
• Tipp: szilikonos gyúrólapon, vagy alul-felül fóliát használva liszt nélkül is viszonylag könnyen megy a nyújtás, de akkor sem kell kétségbe esni, ha nem sikerülne tökéletesre formázni a tésztalapot. Elég lágy ahhoz a tészta, hogy a hézagokat, egyenlőtlenségeket letapogatással, hozzátapasztással szépen lehessen korrigálni a formába helyezés után.

Vissza a mákkrémhez:

• Visszateszem a tűzre, sűrű kevergetés mellett felforralom (közepesen erős lángon, nehogy odakapjon az alja!).
• Ismét félrehúzom, és belekeverem a 0,7 dl tejjel simára kevert keményítő-port.
• Újból vissza a tűzre, és addig kevergetem a krémet, amíg besűrűsödik (pár perc).
• Nem melegítem tovább, hozzáadom a vajat (előtte megolvaszthatjuk), az előzetesen krémesre elkevert tejfölt, és ízesítem kevés citrus kivonattal.
• Ha kell, ízre utólag korrigálok, ha ok, hagyom picit kihűlni, és a tésztával kibélelt tortaformába öntöm.
• 160 fokra előmelegített sütőben, légkeverésen 50 percig sütöm.

45 perc után gyorsan összedobom a citromkrémet:

• A fehérjéket kemény habbá verem.
• A sárgákat simára keverem a porcukorral és a tejföllel.
• Óvatosan beleforgatom a fehérjehabot a cukros-tojássárgába.

Közben letelt az 50 perc sütési idő.

• Kihúzom a sütőből az éppen megsült tortát, és egy keverő lapáttal egyenletesen elsimítom a krémet a tortán.
• További 15-20 percig sütöm 160°C fokon.

(Nyitott ajtajú sütőben) hagyom kihűlni, ideális esetben –és opcionálisan - egy kis tejszínhabbal az oldalán kínálom (-nám).

Elvesztem, meglettem.

Emlékszem, mikor pici gyerekkoromban a Keletinél nyílt egy bazi nagy fagyizó, egy szálloda aljában. Azzal hirdették, hogy ÖTVEN fajta fagyi közül lehet választani. Ez akkor óriási dolog volt. Gyereknapon (vagy május 1-én?) Paps elvitt minket oda fagyizni. Emlékszem, ahogy álltam ott, a kánaánban, tátott szájjal, kábulattól bódultan, és csak arra tudtam gondolni, hogy 'de ennyi közül hogyan lehet választani?'. A bőség leblokkolt, úgy, mint megkergült macskát a grabancon fogás. (macska rebootolásról egy aranyos sztori itt)


Így vagyok mostanában a gasztroblogok kínálatával is. Először ott kezdődött, hogy letiltottam magam a szakácskönyvekről, aztán jött a receptújság embargó, végül a krónikus kapacitáshiánynak sajnos a webes kolleginák/kollégák kínálata is áldozatul esett.


Mindez persze átlátszó védelmi mechanizmus, csak hogy ne kelljen állandóan a lemaradásaimmal szembesülnöm, hogy mennyi mindent kellene még kipróbálni, a felhőkarcolónyi dédelgetett terv tetejében. Úgy látszik nem sikerült kinőnöm a gyerekkori jellemet, a bőség nálam komoly zavart okoz... :). Kezdtem úgy érezni, ha elkezdem olvasni a blogrollt, lehetetlenség tartani a tempót, úgy, mint akkor, 5 évesen a fagyizóban. Ahányat megjelölök, annál reménytelenebb, hogy valaha is a végére érjek, legalább a felhőkarcoló egy emeletének. Ez pedig néha már-már nyomasztó. (Néha azon gondolkodom, hogy vajon velem van baj, hogy ekkora csiga vagyok? Mi ennek a trükkje?)


Arra már nem emlékszem, hogy resetelés után végül milyen gombócokat kértem a fagyizóban, de két íz örökre belevésődött az emlékeimbe. Paradicsom (mily meglepő) és petrezselyem fagyi. Gyerekfejjel is ámulatba ejtett az akkor még extramerésznek ható ötlet. Már ezért a különleges élményért megérte az egész.


És ez hogy jön ide? A recept-megvonás más tünetekkel is társult: elkezdtek hiányozni a receptek mögötti törénetek, a történetek mögötti, számomra kedves emberek is. Szal mostanában fokozatosan engedem ki a kéziféket, ma pölö egy egész estére elvesztem a hálón, lesz ami lesz, és ha nem is készül el egy sem a jövő héten (vagy akár 2009-ben), sebaj, no pressure. Eredmény: már az élményért megérte pótolni a lemaradásokat, és gondolatban végigkóstolni a választékot. És külön jó érzés újra tudni, kivel mi van. (Mondjuk baromi éhes lettem, ennek annyira nem örülök.)
Hab a tortán: visszakapcsolódás közben találtam egy csomó új petrezselyem és paradicsomfagyit. :)


Hát, recept most nincs, csak ezt akartam mondani.

písz, d

Vodkás-paradicsomos-parmezános csirke

Az e heti bizonyosság:

1. legjobb dolog, ami egy kupica vodkával sötétedés előtt történhet: paradicsomszósz

(sötétedés után komoly ellenfél a veszett kutya shot-koktél)

2. a kakukkfűnek lila a virága (és strammabb, mint bármely egyéb zöld teraszlakóm)

Szal adott volt: egy üveg paradicsompüré, egy fej lilahagyma, 2 gerezd fokhagyma, megmaradt csirkemell-nyesedék

Kérdés (az örök): a világ melyik tája felé vegyem az irányt. Mire a hagymát a serpenyőbe szórtam, a kör indiai és olasz opcióra szűkült.

És akkor eszembe jutott Sue DeCarlo. Már régebben írtam valahol, hogy a főzés iránti fokozott érdeklődésem egy amerikai diákévben fakadt dalra, vendéglátó családom olasz gyökereket sajnos csak nevében és vezetési stílusában felmutatni képes mammere révén. Sue olaszságát tekintve legmesszebb egyértelműen a konyhaművészettől állt, már ha nem vesszük már-már művészetnek azt a talján ősöket megszégyenítő negatív teljesítményt, amire a tűzhely 2 méteres sugarában volt képes. Szerencsére bölcs asszony volt Sue, és maga is hamar és önként látta be, hogy nem a konyhában a helye.

De a kivétel erősíti a szabályt alapon Sue-nak is volt egy specialitása, állítólag családi recept, az egyetlen, amit megtanult az igazi olasz mammer-anyutól.

Mondjuk ehhez képest ez egy olyan tipikus lebutított, american style változat volt, kész szósszal nyakon öntve, megtévesztésül parmezánnal a nevében, mert valójában műanyag sajt volt az, a mama biztos búgócsigaként pergett a sírjában, de Sue védelmére legyen mondva, tényleg jó volt. Készítette is nagy lelkesen majd minden héten.

Mai napig előttem van, ahogy kb minden csütörtökön büszkén, széles vigyorral jelentette be: „We’ll have chicken parmesan today!!”

(És ha hozzávesszük, hogy az apuka meg a vasárnapi klasszikus sült pulykában jeleskedett, a legrosszabb héten is kétszer ettünk jót.)

Na nekem pont ez a Sue féle chicken parmesan villant be, amikor a makacs fokhagyma darabokat gyógyítottam le a kés pengéjéről a wokba. Parmezános csirke lesz!

Sue kb agyérszívgörcsöt kapna, ha megtudná, hogy vodkát is tettem bele, mert igaz amerikai átlagpolgárként és kijózanodott ex-hippiként úgy vélte, az alkohol a gonosz megtestesítője; ez magyarázza, hogy jómagam és német szoba- és bajtárs barátném családi alkoholkultúrája sokszor kiverte a biztosítékot a merev connecticuti környezetben, nem mellesleg – de ez már csak az én teóriám - az is ide vezethető vissza, hogy a gyerekei állandóan füvet szívtak.

És bár az olaszok nem a vodka-fogyasztásukról híresek, továbbá vallom, hogy fehérbor csak használhat az ételnek, azért egy kupica vodka bizony egészen más dimenziókba emeli a legegyszerűbb paradicsommártást is.

Nem mondom, hogy ettől az ételtől újra az USA keleti partján találtam magam, de az ottani emlékek a képzeletbeli olasz lugasban is szépen előbújtak.

Megjegyzés: mivel ha paradicsom van, minden van, legközelebb dupla szósszal (azaz fél liter püréből) készíteném. Ha valaki hozzám hasonlóan paradicsommániás, tegyen ugyanígy.

Megjegyzés2: ha valakit megmozgat az alkohol feat. paradicsom téma, szíves figyelmébe és jó szívvel ajánlom a papayás-rumos paradicsomlevest. Meredeknek hangzik, de valami bitang jó.

Vodkás-paradicsomos-parmezános csirke

Hozzávalók

(2 személyre)

kb. 30 dkg csirke (nekem most 2 csirkemell megmaradt, lifegő nyesedékei) – vagy amennyit gondolunk

fél üveg natúr paradicsompüré (kb 2,5 deci + kb 0,5 deci vízzel lazítva) – de legközelebb duplázom

1 fej lilahagyma, finomra aprítva

2 gerezd folhagyma, finomra aprítva

3-4 ek. reszelt parmezán

1 (nagyobb) felespohárnyi vodka (valami jófajta)

1 marék finomra aprított zöldfűszer (bazsalikom, kakukkfű, snidling vegyesen)

só, bors, őrölr chili (ízlés szerint)

olívaolaj

Elkészítés:

• A húst olajjal, sóval borssal bekeverjük (én chilis olajat használtam), és picit állni hagyjuk.
• A hagymát/fokhagymát olajon, közepesen erős lángon elkezdem pirítani, ha kezd puhulni, hozzáadom a csirkehusikat is, és mindkét oldlaukon gyorsan megpirítom.
• A szószt a serpenyőbe öntöm (én wokot használtam), enyhén sózom, első buborékig melegítem, beleöntök egy felespohárnyi vodkát, közepesre veszem a lángot, és kb. 25 percig fedő alatt főzöm.
• Ha a hús is puha, a szósz is összeállt, igazítom sóval (ha kellene), a zöldfűszerekkel, a parmezánnal és opcionálisan chilivel (mégjóóóhogy) megszórom, elkeverem, és lehet tálalni!

Köretnek tésztát vagy kuszkuszt javasolok (de én most magában ettem).

Kedvenc gyümölcsös túrótorta - sütés nélkül

A.k.a. málnás túróörvény. Ami most meggyes, de mindegy.

Díjnyertes darab. De ami a fotót illeti, sikerült mindent, magamat is tökéletesen alulmúlni. Na jó, van még egy pár nagyon ronda, de ez külön fáj, több okból eredően. A legjobban azt sajnálom, hogy a tortához méltatlan, silány fotón nem jön át az a csodásan lágy, szinte habos textúra, amitől - kis hamis - annyira könnyednek hat a krém.

Találós kérdés: szerintetek az itt látható fotó mivel készült?

a) eldobható búvár Kodak
b) a sajátommal (bölcs, azaz okos és koros automata Nikon), csak előtte véletlenül megsanyargattam a fenekemmel (ráültem)

c) Nikon D60
d) Nikon D80

Köszi annak, aki szavaz annyi bizalmat, hogy biztos eldobhatóval készült.
Kevesebb, de valamennyi keserédes hála azoknak, akik a fenékméretemben vélték a balul elsült fotó övezte rejtély kulcsát (jézusom, nem leírom két pontosjével?!).

Mi a megfejtés? Ez egy ilyen angolszász teszt. Csak az kaphat 100%-ot, aki a kérdezőnél is jobban tudja. Mert igazából a helyes válasz az c) vagy d). Én nem tudom, melyik van a tesómnak, de nagyon komoly kütyü, annyira, hogy egyedül be se bírtam állítani (na jó, bekapcsolni is eltartott egy darabig), pedig volt, hogy egy egész hétvégére nálam felejtette. És végre itt van egy igazán méltó fotóalany (erről mindjárt), és ott van ő is, aki tudja kezelni, erre ilyen akadályok gördülnek elém, mint:

• a családi bázis erőssége a hangulatfény (rém rosszak a fényviszonyok)
  
• tele pocak a kitartó, igényes munkának nem melegágya (de a kolbászos bogrács lecsónak óóóóigen)
  
• kezdődött a családi pókerparti (pár, kétpár, drill, full, flush, mivan, hogyvanez?).
  

De. Amennyire ronda a kép, annyira finom ez a cucc. Szal voila mesdames et messieurs, a gourmandula egyik legrandább fotója, de ugyanakkor az egyik nagyonkedvenc torta.

Régi, nagy becsben őrzött recept, helye van az all-time dobogón. Ráadásul életem egyik első tortája, és egyben első nagy sikerélményem volt anno. Akkor egy lagziba készült, és valaki konkrétan azt hitte, a Daubnerből hoztam (ha valaki nem ismerné a Daubnert, ez kérem igen nagy bók).

És akkor pár szó a családi szülinapok rendszeresen visszatérő alakjáról és megosztandó tapasztalataimról, már ami a buktatókat illeti.

Ez egy ilyen karra gyúrós, fittness-es torta. Nem, nem az alacsony kalóriatartalma miatt, hanem mert nem sütni kell, hanem karizmunk minden tartalékát kifacsarva összekeverni. Nem vicc. Aki passzírozott már át zsírszegény túrót kanállal, fémszitán, meg aki vert már nehezen (vagy egyáltalán nem) felverhető műanyag zacskós tejszínt (és itt nem a zacskó anyagára gondolok), annak lehet sejtése arról, milyen fizikai munkáról beszélek. De valamit valamiért. Tetszik emlékezni? Nem kell sütni.

Miért is jó ez nekünk?

• Nincs sütéspara. Pont.
• Kánikulában ideális, merthogy nem fűtjük be a lakást. Nem mintha most bármi közünk lett volna a kánikulához, de egy átlagos nyári napon ez nagy érv lehet. És mivel 40 éven belül szicíliai forróság veti meg magát a Kárpát-medencében (hurrá-hurrá, jó, izé, morccc, hát ez tragikum), ezért a receptért sanszos, hogy a következő generációk is hálát fognak rebegni.
• Nem gyenge érv ez sem - egészen könnyű elkészíteni, sikerélmény garantált. Dummies, lehet vele feszíteni! (Egyértelműen jár a for dummies címke.)

Szóval a recept előtt még álljunk meg egy pillanatra. Kettőre.

1.Műanyag tejszín...

De komolyan, mi a búbánat van? Énnemtom mi történt a tejszínekkel mostanában, a negyedik zacskóba futottam bele az elmúlt két hétben, amiből 5-10 perc kitartó, verejtékes habverés (és szapora szentségelés) árán sem lett hab, csak – és ez a jobbik eset - valami szottyadt, sűrű lé. Nem emlékszem ilyen problémákra a gyerekkoromból.

Nem, nem az én készülékemben van a baj. Mezei zacskós tejszínt vettem. Nem romlott, és az első, kicsapódós baleset után már mindig hidegen lett feldolgozva.

Áram is volt, türelem is volt. Mit rontottam el? Talány. Illetve nem az: valszeg a mai gyári tejszín több vízcsapot látott, mint tehéntőgyet. (Üh, itt azért vannak kemény párhuzamok, de most maradjunk a tejszínnél... :))

Megoldás a tejszínparára

Mindig legyen otthon habfixáló! (Kriszta, ha olvasnád, látod, jegyzeteltem! :))

Lehet, hogy műanyag, de be kell lássam, plexi vagy nem plexi, az egyetlen, amivel meg tudtam menteni legalább 2 zacskót a négyből. Ez olyan vészhelyzetekben, mint amikben én találtam magam, nagyon nem mellékes szempont.

2. Zselatinpara...

Újfent rájöttem, a zselatin rohadt büdös tud lenni.
Attól kezdve, hogy tudomást szereztem róla, miszerint csonthártyából készül, kicsit elment tőle a kedvem, aztán most mégis kellett, és újra lesújtott a szag.

Megoldás itt is van:

Jó alternatíva az agar agar por, mondjuk ez meg algából van, ami csak egy hangyányit hanzgik vonzóbban egy édességben, mint a csonthártya főzet, de azért szeretjük (delikátesz boltokban lehet kapni).

Kevésbé elkötelezett naturalistáknak számba jöhet a zseléfix, amit minden rendes ABC tart a polcán, és amit most azzal hirdetnek, hogy nem szaglik, ráadásul melegíteni sem kell, szal igazi "for dummies" alapanyag.

Kedvenc gyümölcsös túrótorta

Hozzávalók

(egy hagyományos, kb 25 centis átmérőjű tortához):

"Tészta":
25 dkg keksz (én Grancereal originalt szeretem)
9 dkg olvasztott vaj
(ha több tésztát szeretnénk, emeljük a keksz és vaj mennyiségét)

Töltelék:
0,6 dl víz + 1 csomag lapzselatin
50 dkg (sovány) túró
Kb. 0,75 dl citromlé
7 dkg cukor + 2 ek. Cukor
3 dl tejszín
1 kk vanília kivonat (nem aroma)
25-30 dkg friss málna(vagy áfonya, szeder, stb.) leturmixolva 2 ek. cukorral vagy nekem most házi meggylekvár

Elkészítés

• A kekszet robotgéppel finomra aprítjuk, és az olvasztott vajjal elkeverjük. A formába kanalazzuk, és szorosan lenyomkodva letapogatjuk, úgy, hogy a karimára is jusson.
  
• Legalább 20 percre a mélyhűtőbe tesszük, hogy összeálljon (a vaj visszadermedjen).
  

Közben elkészítjük a tölteléket:

• A túrót egy kanál segítségével szitán áttöröm – ez melós, de nem több 10 percnél, és azért fontos, hogy igazán krémes legyen az állaga a túrónak. Megéri a munka!
• A tejszínhabot kemény habbá verem.
• A zselatint nagyon alacson fokozaton a 0,6 dl vízben felolvasztom (kb fél perc), de nem hagyom felforrni! Ha feloldódott, félrehúzom, és hagyom langyosra hűlni. De pár percnél többet nem szabad várni, mert hamar megkocsonyásodik! (Ha zseléfixet használunk, nincs ez a para).
• Túrót, cukrot, citromlevet alaposan elkeverem, belecsepegtetem és elkeverem a vanília kivonatot is.
• Óvatosan hozzákeverem a tejszínhabot, úgy, hogy lehetőleg minél kevésbé törjön össze a hab.
• A túrós masszába keverem a langyos zselatin felét, jól elkeverem, majd a masszát a mélyhűtőből kivett tortaformába öntöm.
• A zselatin másik felét a málnaturmixba (házi meggylekvárba, ésatöbbi) keverem, majd az egészet a túrótöltelék tetejére egyengetem.
• Ha örvényes mintázatra vágyik valaki, egy hústűvel rajzolhat spirált a masszába, így a gyümölcs szépen, vékonyan beletáncol a túrókrémbe.
• 4 órára hűtőbe teszem, hogy legyen ideje a tölteléknek megszilárdulni.
• Ezután a tortagyűrűt óvatosan eltávolítom, a torta tetejét tejszínhabbal és vagy friss gyümölccsel díszítem.
  

Fahéjas-köményes mór csirke fűszeres mandulával töltött spanyol sült körtével

Így főzök én.

Minden ott kezdődött, hogy a boltban eszembe jutott ez a camembertes cucc. "E" egy hétfői ebédje. Camembertes-almás csirke. Annak az ínycsiklandó (milyen szép szó...) illatnak határozottan szerepe volt abban, hogy másnap megvettem az első (avokádós-sültpaprikás grrr) csirkés szendvicset (és fülig érő szájjal betoltam).

Ja, csak két dolog hibádzott, mármint a boltban. Az alma és a camembert. Nem volt.

De volt helyette körte. Meg brie sajt. Nem para, jóóóó lesz az.

 

Viszont mire a kocsihoz értem (20 méter és 10 perc telt el), a körtés téma rééég új irányt vett, valami fahéjas, arabos jellegűt, amit hazaérve gyorsan meg is gugliztam.

 

Így találtam rá erre a fahéjas-köményes csirkére, amit spanyol gyökerekkel büszkélkedő, mandulával töltött körtével boronáltam össze (inspiráció innen). 

Eredmény: éljen az Alhambra, éljen minden spanyol-mór művészeti fícsöring ! Cseppet sem meglepő, hogy spanyol és mór ebben a fogásban (is) igen jól megfért egymás mellett (az idő mindent megszépít, ugye).

 

És hogy mi lett a brie-vel? Van két dobozzal. Majd reciklálom egy másik körben. Mondjuk almával és csirkével.

 

 

Fahéjas-köményes mór csirke fűszeres mandulával töltött 

spanyol sült körtével

 

Hozzávalók a csirkéhez: 

(3-4 személynek)

 

2 közepes fej hagyma (nálam most éppen lila), finomra aprítva

3 gerezd fokhagyma, finomra aprítva

3-4cm friss, hámozott gyömbér, reszelve

1 ek nádcukor (eeredetileg méz)

2 db nagy csirkemell (azaz 4 db fél, kb 1 kg), filézve, egyben

1-2 ek őrölt római kömény

só, bors

olívaolaj

2-3 fahéjrúd (én kb 2 db 7 cm hosszú, kövér darabot használtam)

kb. 150-200 ml hús alaplé

1 marék korianderzöld, finomra aprítva

 

Csirke elkészítése:

 

• A csirkemelleket bedörzsölöm egy-egy bő csipet őrölt köménnyel, sóval, borssal.
  
• Kb 3 ek., közepes hőmérsékleten felhevített olajra dobom a fahéjdarabokat, majd ebben pirítom át a húst.
  
• Ha minden oldala jól átsült a csirkének, kivesszük a tálból. (kb. 5-7 perc)
• Öntök a serpenyőbe még egy kevés olajat, és a hagymát, fokhagymát és gyömbért pirítani kezdem. Ha a hagyma kezd megpuhulni, hozzáadom a nádcukrot is.
  
• Kb még egy percig pirítom, majd visszateszem a csirkehúst a serpenyőbe, jól átforgatom.
  
• Hozzáadom a húslét (először csak 150 ml, ha útközben elfőne, akkor pótoljuk a végén), és fedő alatt, kb. 25-35 perc alatt puhára főzöm (ha túl leves lenne a szósz, utolsó pár percben fedő nélkül)
• Míg a csirke fő, a körtéket félbe vágom, gyümölcsvájóval kibelezem. A körték kivájt húsát félidőben a húshoz adom.
• Ha kész a csirke, egy marék finomra aprított korianderrel ízesítem. (ha kell, sózom)
  

 

 

 Fűszeres mandulával töltött spanyol sült körte

Hozzávalók:

 

6 db szép körte

1/4 cup mazsola megmosva, áztatva (opcionális)

1/2 cup kenyérmorzsa

2 gerezd fokhagyma, felaprítva

100g blansírozott mandula

1 kis marék petrezselyem

só, bors

¼ cup húslé (vagy kevés olívaolaj)

 

 

Elkészítés:

 

• A mandulát megpirítom, majd robotépben finomra darálom. Hozzáadom a fokhagymát is, majd a zsemlemorzsát, legvégén a húslét (vagy olívaolajat), és szükség esetén kevés sót.
  
• A finomra vágott petrezselymet (ill az opcionális mazsolát) ebbe a kész masszába keverem bele.
  
• A körtéket félbe vágom, kibelezem (a körtehúst a húshoz adom).
  
• Serpenyőben vajat olvasztok (közepesen erős fokozat), és a körtéket fejjel lefelé fektetve, pár perc alatt aranyos színűre pirítom.
  
• Egy tűzálló tálat kivajazok, ráültetem a körtéket, immáron hassal felfelé, és a mélyedésekbe kanalazom a mandulás tölteléket.
  
• A körtekosarakra egy-egy kis darab vajat is ültetek, majd 180 fokos sütőben 30-40 perc alatt, a körte fajtájának és egyéni ízlésnek megfelelő puhaságúra sütöm (utolsó pár percben a tetejét még pirítom egy picit).
  

 Bil-hanā' wa ash-shifā azaz ¡Buen apetito!

Narancsos-csokis pavlova

Tisztázzuk: azért, mert egy balerináról nevezték el (Anna Matvejevna Pavlova), nem, ez a meringue torta nem könnyű desszert. Max könnyednek hat. Mint egy pirouette (vállalkozó kedvű versenyzőknek igen vicces pirouette oktató videó itt).

És hogy a lényegre térjek. A pavlova igen hálás édesség. Ilyen egyszerű tortát még életemben nem készítettem. Hipergyors, aligmaszat, és a kreatív energiáknak is szabad utat enged. Kezdem érteni, miért érdemes eltenni a megmaradt tojásfehérjéket.

 

Kívül kérgesre sül, belül finom csoki mousse állagú krém bújik meg. Egy kis tejszínhab, no meg valami friss gyümölcs, és a mennyországban találjuk magunkat.

 

Köszönönet ÍBnek, aki bevezetett a balerina tortájának világába!

 

ÍB receptjét véve alapul, az enyémbe dupla mennyiségű csoki került, amit narancs eszenciával turbóztam, ill. az angolszász receptekből átemeltem a kukoricakeményítő használatát (szállítanom kellett, sokáig kellett bírnia a gyűrődést). Vélhetőleg keményítő nélkül is működik a dolog, de én mostmár így maradok.

 

Megjegyzés: senki ne pánikoljon, a felső kéreg meg fog repedezni, legkésőbb szeleteléskor szanaszét is töredezik. Naés. Ettől még lehet szeletelni, a tejszínhab ápol és eltakar, meg amúgy is, ez ilyen, és kész.

Megjegyzés2: ez az a torta, amit jobb úgy kínálni, hogy nem előtte mondjuk el, miből van. Utóbbi időben többször is készült, és mindig felvont szemöldökkel, kétkedve kezdtek neki a delikvensek. Mint kiderült, egyesek számára - első hallásra - risztóan hat. Járatom én itt a szám…

Persze aztán nyilván győzött az íz.

 

 

Narancsos-étcsokis pavlova

 (kb 25-30 cm átmérőjű tortához)

Tésztához:

6 tojásfehérje

25 dkg porcukor

1 tk balzsamecet

3 ek kakaópor

90g étcsoki, késsel finomra forgácsolva

2 kis kupak (kávéskanál?) narancs eszencia (Jó minőségű, természetes kivonat, nem aroma! Ez fontos.)

Díszítéshez:

0,5 l tejszín habbá felverve, ízlés szerint picit édesítve

3-4 marék friss gyümölcs (most eper, de amúgy ez naranccsal lett volna az igazi)

 

Elkészítés

 

• A sütőt 180 fokra melegítem (légkeverés).
• A fehérjéket habbá verem, amikor már majdnem teljesen kemény a hab, fokozatosan hozzáadom a cukrot, és addig dolgozom, míg fényes, kemény állagú nem lesz.
• Ekkor lapáttal, finom mozdulatokkal beleforgatom a kakaóport, a keményítőt, legvégül a balzsamecetet és a narancs kivonatot. Másodjára ezt is géppel csináltam, ugyanolyan jó lett, de ahány ház, annyi szokás. A lényeg, hogy a habot igyekezzünk minél kevésbé összetörni!
• Sütőpapírral bélelt, lapos tepsibe öntöm a masszát, kört formázva. Számítsunk rá, hogy a massza sülés közben elterpeszkedik, azaz kb. 5 centivel kisebb körméretet érdemes formázni, mint amekkora átmérőjű tortát végül szeretnénk. Tetejét lapáttal simítsuk el.
• Betolom a sütőbe, a hőfokot visszaállítom 150 fokra, és így sütöm 1 órát.
• Ha letelt a sütési idő, résnyire nyitva hagyott sütőajtó mellett hagyom fokozatosan kihűlni.
• Tálalás előtt felverem a tejszínhabot, beborítom vele a tortát, a tetejét gyümölccsel borítom. 

Pazar.

Aszalt paradicsommal és mozzarellával töltött citromos csirkemell

Imádom az ilyen recepteket: zéró pepecs, 100% sikerélmény.
És ki végzi a munkát? Hát a sütő.

Előkészület: 5 perc. Sütési idő kb. 45 perc.

Egyébként az ötlet egy nagy grill-könyvből származik, ami házon kívül került a kezeim közé, és még az is meglehet, hogy a címe az, hogy „A nagy grill könyv”, de a vendégségek egyik átka, hogy távozáskor nem kaphatja az ember a hóna alá a neki tetsző dolgokat, így csak az emlékezetemre hagyatkozhatom. A referencia és a recept tekintetében egyaránt.

Két szeletért meg sem próbálom beizzítani a sárga gömböt, így most sütőben készült.

Így is igen finom lett.

Megjegyzés grillezéshez: az eredeti receptben grillezés előtt három rész (ek) olaj és két rész (ek) citromlé alkotta pácban javasolják pár órát érlelni a husikat, de nekem erre ma se türelmem, se kedvem nem volt. Az alutasakban enélkül is csuda porhanyós lett. Viszont ha grillen készíteném, akkor muszáj lenne pácolni, hogy kellőképpen puha legyen a parázs felett sütött hús.

Aszalt paradicsommal és mozzarellával töltött citromos csirkemell

Hozzávalók

(2 fő számára)

2 db fél csirkemell (jó nagy darab)

1 csomag mozzarella, 6 szeletbe vágva

6-8 levél friss bazsalikom

6 db aszalt paradicsom

fél citrom

olívaolaj (citromosat használtam)

só, bors

Elkészítés

• A csirkemellekről lenyisszantom a „nyúlványokat”.
  
• Egy éles késsel óvatosan zsebet vágok a csirkemellbe, minél nagyobbat, de vigyázva, hogy ne lyukadjon át a hús.
  
• A húst megszóróm sóval és kevés borssal, a zsebet is bedörzsölöm kevés sóval.
  
• A zsebbe szorosan belefektetek 2-3 szelet mozzarella szeletet.
  
• Erre fektetek 2 darab bazsalikomlevelet, majd a három szelet aszalt paradicsomot, végül még 1-2 levél bazsalikomot.
  
• A zseb száját fogvájó pálcikákkal összetűzöm.
  
• Egy nagyobb alufóliadarabot meglocsolok citoromos olívaolajjal, erre ráfektetem a töltött húsokat, aztán a húsok tetejére is locsolok egy kis olajat, és rácsepegtetem fél citrom levét.
  
• Az alufólia széleit ráhajtogatom a csirkemellekre, és ebben az alutasakban sütöm a húst puhára. (160 fok, 45-50 perc)
  

A tasak aljában összegyűlt kevés szaftot tálaláskor a husikra kanalazom.

Köretnek egyszerű balzsamecettel és citromos olívaolajjal megöntözött salátát választottam.

Thai pirított csirke chilis-gyömbéres-mentás-citromos spárgával (stir-fry)

Eljött az a pont is, amikor az eredetileg vega receptet is húsosra írom át. Szerintem ugyanis a legnagyobb bűn lenne nem finom, porhanyós csirkemell csíkokkal készíteni ezt az ételt. De aki még mindig vega, azt vigasztalja ama tény, hogy az eredeti receptben tofu szerepel. 

Amúgy meg annyira hosszú a neve, hogy ki sem fér... Szal: Thai pirított csirke, chilis-gyömbéres-mentás-citromos spárgával, spenóttal és kesudióval. Nnnna. Igen kellemes. :)

Úgy vagyok a spárgával, hogy pont elég belőle ez az egy hónap az évben. Május elején mohón rávetem magam, jönnek a klasszikus olaszos/franciás receptek, de pár alkalom után a lelkesedés alábbhagy, kicsit elegem lesz, nem vagyok én versenyló, szoktam mondani, attól, mert csak egy hónapig méltóztatik teremni, én nem akarok éjjel-nappal spárgát enni. Elvégre annyi minden másnak is most van a szezonja, bendőm viszont csak egy van.

 

Viszont volt még egy uccsó spárgacsokrom, amihez már marhára nem fűlt a fogam, se rizottóba, se baconnel, sehogysem láttam lelki szemeim előtt a kívánatos végterméket, csak néztem rá bambán, ’veled meg mi legyen…’.  Nem túl lelkes keresgélés, aztán hirtelen  megakadt ezen a recepten a szemem. Óóó. Ázsiában is esznek spárgát, néééé… (Vascső, tom.) Hogyan is?

 

Aki hozzám hasonlóan kezd eltelni a már unalomig járatott variációkkal, és valami különlegesebbet is szívesen kipróbálna, annak szívből ajánlom ezt a kicsit sem hagyományos–thai jellegű (táj-jellegű, hehehe) -, spenóttal (szintén szezon!!), kesudióval, szójaszósszal, chilivel, lime-mal, mentával, thai bazsalikommal és gyömbérrel vadított receptet.

 

menta és thai bazsalikom - nálam... :)

Eredmény: a legszebb, legnemesebb búcsú, amit spárgától vehetek! A hirtelen pirítás következtében a spárga roppanósan friss maradt, a citromos/mentás/chilis együttes pedig kifejezetten felpezsdítette a már megszokott ízeket.  Fantasztikus lett, és külön pirospont jár azért is, mert pimaszul gyors és egyszerű. (Az előkészületeket követően (max. 15-20 perc) maga a sütés/pirítás mindössze 5-10 perc, attól függően, hogy tofuval vagy hússal készítjük.)

 

Tudni kell a csúcson abbahagyni. Viszlát spárga. Jövőre veled, ugyanekkor, ugyanitt.

 

Három praktikus megjegyzés:

1. Ez egy stir fry, azaz hirtelen pirított étel. Ez általában kettőt jelent: egy, hogy igen nehéz elrontani,  feltéve - és ez egyben a kettes számú feltétel is - hogy minden alapanyagot előre kikészítünk a tűzhely mellé. Ha egyszer beizzítottuk a wokot, onnantól nagyon felpörögnek az események, tilos telefonálni, bort nyitni, virágot locsolni, vagy zöldfűszert aprítani. Illetve persze mindent lehet, csak kár lenne érte.
   
2. Basmati rizzsel tálaltam. Ami a fenséges zamata mellett pergősségéről is híres fajta, de mindenkit megnyugtathatok, hogy a basmati rizst is szét lehet úgy főzni, hogy pálcikával-evős állagú legyen. Mivel én  kifejezetten szeretek pálcikával enni, picit sem bántam a dolgot.
   
3. Mint minden stir fry, ez is azonnal fogyasztva a legfinomabb! Ha két-három adagnál többet készítenénk, a húst megpiríthatjuk egyszerre, de a többit érdemes két részben készíteni. Mindössze 2-3 perccel több idő, de sokkal jobban összetalálkoznak az ízek, ha kisebb mennyiségekben készül!
   

 

 

Thai pirított csirke chilis-gyömbéres-mentás-citromos spárgával 

(2-3 személy részére)

(eredeti recept innen)

Hozzávalók/Előkészületek

40 dkg csirkemell (2 db fél, azaz egy egész, filázett csirkemell) vagy 1 doboz tofu, vékony, kb. 3x1,5 centis csíkokra vágva

1 db lilahagyma, finomra aprítva (eredetileg 4 szál újhagyma, zöldestül)

1 ek frissen reszelt gyömbér

1/2 tk piros chili aprítva (vagy őrlemény, de nem por, hanem a darabos)

1 csomag zöldspárga, megtisztítva, végek levágva, kb 2 centis darabokra vágva

3 gerezd fokhagyma, finomra vágva

    1 bő marék pirított kesudió (én simán a sózottat szoktam használni, igény szerint feldarabolva (én egyben szeretem)

2 maréknyi friss spenótlevél, alaposan megmosva, lecsepegtetve, felaprítva kb 3-4x3-4 centis darabokra

1 kövér lime leve és reszelt héja

2-3 ek hoisin szósz (én sukiyaki wok-szószt használtam, de édes szójaszósz is jó)

1 kisebb marék friss mentalevél finomra aprítva

1 kisebb marék friss thai bazsalikom (vagy ha lehet, apró levelű bazsalikom), finomra aprítva

1 kisebb marék snidling, finomra aprítva

Szezám olaj / mogyoróolaj

só

 

Elkészítés

 

• Minden hozzávalót előkészítek, és a tűzhely mellé felsorakoztatom.
• A wokba löttyintek egy kis mogyoró és egy kis szezámolajat (nekem a szezámolaj önmagábam picit tömény, csak azért), és közepesen erős fokozaton felhevítem.
• A csirkemell csíkokat (vagy tofut) pár perc alatt megpirítom, majd félreteszem egy tálba.
• A wokba megint löttyintek egy kevés szezám- és mogyoróolajat. A forró olajra szórom a hagymát, gyömbért és chilipaprikát, spárgát, sóval meghintem, majd sűrűn kevergetve kb. 1 percig pirítom.
• Hozzáadom a fokhagymát, kesudiót, spenótlevelet, és toávbbi kb 1 percig pirítom (a spenót levelek ne fonnyadjanak meg, inkább csak félkészek legyenek!).
• Hozzáadom a zöldségekhez a pirított csirkét, belekeverem a lime levét és reszelt héját, valamint a sukiyaki szószt. Kevergetés mellett pirítom még maximum fél percig, eddigre a spenót pont elkészül, de a spárga kívül még éppen roppanós.
• Leveszem a tűzről a wokot, belekeverem a mentát, a snidlinget és a bazsalikomot, és ha szükséges lenne, meghintem még kevés sóval.
  

 

Köretnek basmati rizset készítek. Rizzsel tálalva 3 fő részére lesz elég.

Marokkói mandulás pulyka

Hétvége barátokkal. Mindehhez 2 napra és 8 emberre beszereztük (ill. nem én, de mindegy, akár én is lehettem volna) a 8 embernek 1 hétre elegendő, vagy egy hétvégére 16 főnek elegendő alapanyagot. Nézőpont kérdése, hogy mihez képest vásároltuk magunkat túl, a lényeg, hogy nagyon, olyannyira, hogy még a boroknak is konkrétan megmaradt a fele, pedig állítólag így is volt léggitározás a végén. Nem azért mondom, hogy állítólag, mert ne emlékeznék rá, hanem mert a vártnál hamarabb kidöntött az eurovíziós dalfesztivál és a tesco grillkolbász okozta hideg-meleg sokk, így esélyem sem volt látni.

Tehát, most van egy csomó maradékom. Feldolgozásra váró nyersanyaghalmaz, aminek zömével extrasürgősen kell kezdenem valamit. Első körben ezt a marokkóit kezdtem.

A recept előtt összegezném a hétvégén tett felsimeréseimet:

• Strandolni szuper. Májusban különösen.
• Értelmiségi társaságba eresztve az ember jobban teszi, ha nyitott fülekkel jár, mert a világmegváltó értekezések közepette óriás bölcsességek repkednek a levegőben. Olyanok, mint: „Az élet olyan, mint a tyúklétra. Rövid, és szaros.”
• Ki gondolta volna, hogy a Tesco grillkolbász (színes címkés) remekbeszabott áru?
• A hamuban sült édesburgonya majdnem pont olyan, mint a sült sütőtök. Ellenben iszonyatosan finom zöldhagymás tejföllel, ami a tökről nem mondható el.
• Végezetül, a hétvége költői kérdése: vajon a boldogsághoz vezető rögös utat úthengerként erőszakolja simára a lelki szegénység?
• Válasz: jó lenne, csak egy rövid időre, egy alap életfunkciókkal ellátott, pici, zöld növény lenni, fotoszintetizálni az univerzummal, és egy amőba végtelen, de bárgyún boldog egyszerűségében hömpölyögni az árral. Nem akarni mindenáron érteni, átérezni, megélni, gondolkodni. Úgy sokszor annyival könnyebb lenne. Most így vagyok.

Van még egy felfedezésem, de ez már a recepttel, azon belül is a mandula-pucolással kapcsolatos.

Mert jó dolog ez a mandula blansírozás, ha leforrázzuk a szemeket vízzel, pár perc után valóban ki lehet nógatni a kis pucér testüket a héjból, sőt, kifejezetten vicces, amikor a konyhából a könyvespolcig (ez nagy táv), rakétaként süvít a mandula, de azért a jövőben a gyárilag csupaszított változatot fogom leemelni a polcról. Macera, na.

És legeslegvégül egy megjegyzés. Ez a cucc másnap még jobb.

Marokkói mandulás pulyka

(a kiindulásnak számító recept itt)

Hozzávalók (2-3 személyre)

1 nagy fej vöröshagyma, finomra vágva

2-3 gerezd fokhagyma, finomra vágva

1 tk pirospaprika

¼ - ½ tk cayenne bors (ki hogy bírja a csípőset)

½ tk kurkuma

½ tk őrölt koriander

½ tk őrölt édeskömény

½ tk őrölt feketebors

¼ tk őrölt kömény

¼ tk rölt gyömbér

1 konzerv (400g-os) hámozott, tört paradicsom

½ cup víz

1 ½ ek friss citromlé

kb. 350g pulykamellfilé (eredetileg csirkecombok, de nekem az most nem volt) feldarabolva

olívaolaj

só ízlés szerint

1 kisebb padlizsán, ujjnyi kockákra vágva

½ ek friss majoranna zöld, finomra aprítva

1/4 cup blansírozott, vagy aprított, pirított mandula

fél marék friss korianderzöld, finomra aprítva

Köretnek: 

Kuszkusz-darát javasolok (kuszkusz készítésének leírása pölö valahol itt vagy itt)

Elkészítés

• Kevés olajon, közepes lángon, fedő alatt puhítsuk meg a hagymát és a fokhagymát.
• Keverjük ki egy tálkában a szárazfűszereket.
• Adjuk a puha hagymához, és folyamatos kevergetés mellett pirítsuk 1 percig.
• Öntsük fel a paradicsommal, a vízzel, és a citromlével, sózzuk. Forraljuk fel.
• Helyezzük a szószba a húsdarabokat.
• Várjuk meg, míg felforr, majd vegyük a lángot közepesen gyengére, és addig főzzük fedő alatt, míg a hús megpuhul. (Kb. 25-30 perc)
• Közben a sütőt melegítsük 200 fokra.
• A padlizsánkockákat forgassuk kevés olajban meg, majd sütőpapíron pirítsuk puhára (20 perc).
• Ha kész, hagyjuk kihűlni a padlizsánt.
• Keverjük bele a padlizsánt a kész pulykás szószba, majd szórjuk meg majoránnával.
• Melegítsük össze, és további 5-10 percig főzzük (közepes láng).
• Ha szükséges, sózzuk, vagy adjunk hozzá még citromlevet.
• Pirítsuk meg a mandulát.
• Tálalás előtt szórjuk meg a friss korianderzölddel és a pirított mandulával, majd így kanalazzuk a kuszkusz-darára.