2007. augusztus 26., vasárnap

Citromos - Cukkinis tésztasaláta, házi pestoval


Itt a nyár utolsó hétvégéje. (Illetve, Nektek már el is múlt. Hüpp.) Az élet nem hagyja, hogy csak úgy elegánsan elsasszézzak mellette, már három napja búcsúzom folyamatosan, és még csak péntek van.
Két nagy hejehuja között meg satuként szorítja lelkiismeretemet az idő: annyi minden tennivaló lenne még az ősz beköszönte előtt a konyhában és a lakás körül!

Ha ez a hétvége nem is a dolgosságról fog szólni (hova szépítsem, lássuk be), azért legalább egy pici pipát jó lenne behúzni, legalább egy tétel mellé, a képzeletbeli lista jobb oldalára.
A péntek esti programom pont kapóra jön, szokásos beszélgetős-borozós, teraszon-lazulós passzivitást hirdettem, mi casa 800.

A lényeg: olyat kellene készítenem (persze csekély energia befektetés mellett), amit azelőtt még sosem, azaz értelmes és hasznos tételként vonultatható fel a vasárnap esti magammal szembeni elszámoláskor.
És akkor a befőzés, a nyakig paradicsomszószba merülés, a terasz pácolása várhat még egy kicsit (manana manana).

Persze a meghirdetett kezdés előtt 1 órával még lövésem sem volt, mit is, hogyan is.
’Gon-dol-kodj! Gon-dol-kodj!’ mondta az összeráncolt szemöldökű Micimackó, miközben az egyes szótagok erőteljes megnyomásával egy időben öklével próbált homloka alatt megbújó agysejtjeire egy-érintéses, levédett masszázstechnikával bátorítólag hatni.



Felnézek, szemben velem a kis fűszerültetvényem. Ami már nem is olyan kicsi. Az igazat megvallva, lassan dobálózhatok a bazsalikom-zölddel, úgy nekilendültek a bokrok. Tényleg: mi a fenét fogok ennyi bazsalikommal kezdeni? Eddig babusgattam, nevelgettem őket, lábujjhegyen jártam körülöttük, és csak finoman, módjával mertem ritkítani. De most már lássuk be, hova spájzoljak tovább 3 dézsányi bazsalikomot, sehova, azaz el kéne kezdeni kopasztani. Csicsing! Pesto! Könnyű elkészíteni, nagyon régóta tervben van, és valamennyire különleges is.

Szóval jól behűtött, házi-pestos, grillezett citromos-cukkinis tésztasalátával vártam a barátokat. És amiért ezt az egész főzőcskét annyira imádom: Olyan ember, aki –saját elmondása szerint - nem is szereti a tésztát (ez mégis hogyan lehetséges?!), az is háromszor szedett a tányérjára, utána meg már egyenesen a tálból csipegetett (és nem azért, mert munchies volt).

Szumma szummárum, megoldottam a magamnak kitűzött feladatot. A nyár utolsó hétvégéje elsősorban a mulatságról szólhat, és mégsem száll tova haszontalanul: új recept született, aratott sikert és írta be magát a repertoárba. Nekem ez most bőven elég volt. Pipa.


Citromos - Cukkinis tésztasaláta, házi pestoval

Házi pesto-hoz:

2 bögrényi friss bazsalikomlevél
fél bögre parmezán
fél bögre extra szűz olíva olaj
1/3 bögre fenyőmag
3 gerezd fokhagyma
só, bors

Na szóval. Nagyon-nagyon bonyolult, csak a legnagyobb mesterek, több évtizedes tapasztalat és jó adag bátorság kell hozzá, hogy neki merjünk ugrani. Előtte érdemes egy laza meditációt is nyomni, hogy egyensúlyba kerülj az univerzummal, talán úgy több esélyed lesz jól kijönni a dologból. Zöldeket és az olíva olajat beletettem az aprítóba, megpulzáltam, beletoltam a maradék mindent (sóval óvatosan, mert a parmezán is elég sós), és összepépesítettem. Tiszta stressz, nem? Kb. 1 bögrényi lesz belőle. És nagyon üt.


Tésztasalátához:

2 db közepes cukkini
Fél kiló penne (de fusilli is jó lett volna, sőőőt, merthogy a csavaros fajtára könnyebben ráragad a cucc, csak most nem volt éppen nekem ilyenem)
2-3 szem paradicsom felkockázott húsa (azaz kimagozott, lé nélküli legyen)
1 nagy darab citrom leve
2 gerezd fokhagyma
1 görbe bögre Házi pesto (ld. fennt)
3 ek. extra szűz olíva olaj

Pennét megfőzöm (igen, al dentére, ezt most olyan divatos mondani, ám legyen), leszűröm, elkeverem az olajjal, hagyom hűlni.

Cukkiniket cikkelyekre vágom, fokhagymát felszeletelem, és olíva olajon megpirítom (só nélkül, hogy a cukkini íze jöjjön ki, ne a leve).

Ha megvan, a citromot kétharmadnál ketté vágom, a nagyobbik darab levét rácsorgatom a cukkinire, elkeverem, és mialatt a paradicsomokat megfosztom magjuktól és nedvüktől (erre a fajta savanyúságra nincs most szükség), hagyom, hogy citromlé és fokhagymás cukkini együtt pihenjenek egy picit.

Nagy tál elővesz, minden belekever, íz, sósság, citromosság egyéni ízlés szerint hozzáigazít, eddigre nagyjából minden langyos, azaz mehet a hűtőbe. Kb. 1,5-2 óra múlva a citrom-fokhagyma-pesto trio büntetőmódon kezd összeérni, ettől a ponttól kezdve neki lehet esni, bár megjegyezném, minél több időt kap a hidegben, annál jobb lesz.

(Megjegyzés: megtehettem volna azt is, amit már sokszor máskor, időtengerben úszkálva megcsináltam, hogy a nyers cukkinikatonákat fokhagymás-citromos öntetben hagyom órákon át pácolódni (maximális ízhatás kb. 5-6 óra után), és csak ezután sütöm ki, de most nem volt erre időm. Így is nagyon jó lett.)

Tálalás előtt parmezánt reszelek a tetejére (’Még véletlenül se porral szórd meg ember!!!’).

Na ki emlékszik, hogy maradt még egy 1/3-nyi darab citromunk? Miután tányérra szedtük a tésztát, ki-ki magának ebből csepegtessen a tetejére még egy picit.

2 megjegyzés:

Névtelen írta...

Igaz, nem én voltam az, aki háromszor is szedett a tésztából (tudjátok, nem az, aki nem szereti), mert jómagamnak csak kétszer jutott... hiába, későn érkeztünk, de ennek ellenére igaz, ami igaz. Szóval, csak gratulálni tudok, mennyei iiiizhatás (bocs, nics hosszú i-m)...könnyed, nyári és laktat. Köszönjük. Ismét nem csalódtunk... Legközelebb is megyünk :o))) Mehetünk? :o)

Gourmandula írta...

:DD na jóóóóó, esetleg, egyszer, talán, ha már nincs senki másnak főzni... :)))

LinkWithin

Blog Widget by LinkWithin