VKF XV: Paradicsomos bonbon (de igazából csinos rétes)

Mikor megláttam ezeket a kis szaloncukor formájú paradicsomos rétes-falatkákat, azonnal tudtam, a VKF művel állok szemben. Aztán a mutatós külsővel megáldott rétesbonbonok belső értékeinek feltérképezése gyanánt gyorsan végigfutottam a receptet. Hirtelen elbizonytalanodtam: túl hamar szavaztam volna bizalmat a csinos pofinak?

Na de kezdjük az elejéről. Franciául hangzik a legszebben: bonbons á la tomate… grrr, olyan, mintha azt mondanák, szexi csokoládé (’Amerikába jöttem’ megvan?)… Ez alapból nem lehet nem jó. Aztán olvastam tovább, nézem a receptet: franciás alaphang, klasszik hozzávalókkal, olívaolaj, paradicsom, hagyma, provanszi fűszerkeverék, bazsalikom, aztán aszongya: curry –itt pulzus felszökik, mint amikor az ember a kanyarban jön rá, hogy annak íve pont olyan merész, mint a megválasztott sebesség. Következő: balzsamecet. QUE?! Fokozódik a hangulat, fekvőrendőr is került a kanyarba. Téboly, bábeli káosz, betépett publikáló, és két összeragadt lap lehet a háttérben (mind egyszerre). Ez így tulajdonképpen elég sz%!+l hangzik.

Szép dolog a bizalom, még szebb a kontroll – nagy mondás, pláne, hogy egy Bunnytól ered. (A mulatságos rajzfilmfigurának álcázott személy egyetlen számomra érdemes mondata sokszor igazolta magát, nem csak vicces életszituációkban.) Szóval újra nekifutottam, most már nagyon odafigyelve.

Aztán végigolvastam mégegyszer, mert három a magyar igazság. Nem, nincs elírás. Balzsamecetes-currys-provanszi ez, így egyszerre. Szerintem ilyet még az India keleti partján ottfelejtett francia kolónia sem tesz, bosszúból sem. Bamba pillanatok egyike: ’Vagy akkor én most maradi lennék?!’ Az fájna, főleg ha ezt most és így kellene megtudnom. Márpedig ez a kombó elsőre nekem is leveri a biztosítékot.

És ez az a pont, ahol mentőövként avatkozik közbe a bizalom. Mert ez bizony bizalmi kérdés: ha ilyenkor nem ülne mellettem a profi driftes versenyző ill. ha nem maga a Tartine Gourmande mondaná, hogy nyugi, ez pont így lesz jó– pánikszerű satufékkel próbálnám menteni a helyzetet. De bármilyen kételyeim is vannak, ezek csak biztatnak, sőt, határozottan állítják, őnekik meg mindent, feltétel nélkül, tapasztalat alapon.

Egyébként is: viszonylag ritkán tolatunk vissza nagyisan tűkanyarból, gondoltam, ha már egyszer így adódott, illene élvezni, és szép íven kijönni. Szeretem az andrenalint; ’lesz ami lesz’ alapon gázt adtam.

Eredmény: befeküdtem, mint Cica a kanyarba. Aztán meg giga-eufória.

Azon kívül, hogy isteni lett, első látásra (hajtásra) beleszerettem a dundi kis szaloncukrokba. Guggoltam bámulattal a sütő előtt, pont ahogy imádott Samu kutyánk (r.i.p.) az önkéntesen örökbefogadott ékszerteknősök terráriuma előtt, 1995 karácsonyán. Jó, azért én odaengedtem mást is gyönyörködni, morgás nélkül. Sőt, ebből még enni is lehetett, a közönség pedig szuperhálás volt. Éljen éljen.

Egyéb:

1.) Külön tetszik ebben a rétes-variációban a sokoldalúság. Lehet köret, előétel vagy gyorsan bekapható édes/sós sütemény. A csinos pofi a legegyszerűbb vagy leghagyományosabb rétes-töltelékeket is feldobja, egy különlegesebb, merészebb béléssel pedig maradandó élményt tartogat a legnagyobb gourmet számára is. Ja, és nem mellesleg pofon egyszerű.

2.) Eredeti recept szerint a tölteléket jégkocka-formában kéne a rétesbe csomagolni, és így megy a forró sütőbe. Gondolom, hogy fagyott állapotban nincs esélye a réteslapnak átnedvesedni, és így könnyebben, gyorsabban, ropogósabbra pirul. Azért mondom mindezt feltételes módban, mert főzés közben, de még pont időben két fontos dologra kellett rájönnöm:

i.) nekem erre most nincs is időm (fagyasztás minimum + 3 óra, én akkor már a kocsiban robogok Firenze felé)

ii.) nincs is jégkockatartóm (mindig is a benzinkutas, 5 kilós kiszerelésű jeget favorizáltam)

Mindkettő önmagában is elég nagy akadály. Mindegy, alább leírt alternatíva is remekül működött, bár azért egyszer jó lenne nekifutni az eredeti javallat szerint is.

Bonbons á la Tomate
(eredeti recept itt)

Hozzávalók
(kb. 18 bonbonhoz)

1 csomag rétestészta
Oliva olaj

Díszítésnek:
kakukkfű / provanszi fűszer
Parmezán (én most elhagytam)

Paradicsomos töltelékhez
500g paradicsom (aprított paradicsomkonzerv formájában)
3 ek olívaolaj
1 nagyobb fej vöröshagyma
1 gerezd fokhagyma
5 db bazsalikomlevél (upsz, elfelejtettem beletenni)
2 ek. provanszi fűszerkeverék
1 ek. curry
2 ek. balzsamecet
2 ek. méz
só, bors


1) Forró olajba szórom a nagyon finomra aprított hagymát, fokhagymát és curryt

2) 2-3 perc után minden mást is a serepnyőbe zuttyantok

3) Addig főzöm/redukálom a paradicsomos szószt, amíg nagyon sűrű péppé nem áll össze (vagyis elfő a leve, és a feltörő buborékok okozta lyukacskák megmaradnak a szósz felszínén) – nekem kb. 20-25 perc volt, közepesen erős láng felett (ez gyorsított üzemmód volt, amúgy jobb lenne közepes lángon kb. 30-35 perc)

4) Botmixerrel pépesítem (opcionális, én befelejtettem, de ez inkább a jeges megoldánál lehet fontos, darabosan nekem talán jobban tetszik)

5) A pépet minél hidegebbre, de legalább szobahőmérsékletre hűtöm. (ill. ahogy említettem, eredeti recept szerint jégkokcka-formába öntve fagyasszuk le)

6) Ha 5-ös pont megvalósult, előszedem a rétestésztát. Én dupla lapot használtam, amit olajjal megkent sütőpapírra tettem - igen, pluszban meg kell kenni a papírt, így alulról szépen átitatódik, elkerülhető, hogy megsérüljön a tészta kenésekor a réteslap. (Persze a sütőpapír alatt van már egy tepsi is.)

7) A lapot felvágom kb. 10x5 centis téglalapokra (bár ahogy tetszik, ki mekkora szaloncukrokban gondolkodik)

8) Mindegyik téglalapra egy kiskanálnyi tölteléket/jégkockát teszek

9) A téglalapokat feltekerem, végüket úgy hajtogatom, ahogy elvileg cipődoboz/könyv formájú ajándékot csomagolunk: szélek lelapít, oldalak behajt. De itt álljunk is meg, elég a hajtogatásból. Végeket gyengéden még csippentsük össze. Ha jól dolgoztunk, lesz sok csinosan teltkarcsú szaloncukrunk

10) 1-2 csepp olajat elsimítok a bonbonok tetején

11) Aki akar, garnírozhatja parmezánnal, zöldfűszerrel, én most ezt kihagytam

12) 190 fokon sütöm „alsófelsőgrilles” kombón, kb. 6-8 percig (De onnan látjuk, hogy kész, hogy szép aranybarnára sült)

13) Hagyjuk kihűlni

14) Bon apetit!