2007. szeptember 11., kedd

Brendnyúkicsen part II: Narancsos-pisztáciás kuszkusszal töltött padlizsán, mentás szósszal


A vendégeket először 8ra hívtam. Aztán mikor neccesnek éreztem, hogy egyáltalán nekem sikerül e hazaérnem akkora, ment az sms, hogy pls késsenek egy picit. Ez mindig így van. Szerencsére eléggé ismernek a mes cheres amis, és tolerálják, hogy hadilábon állok az idő mértékegységeivel, és az időpontokat nem a realitás, hanem a jóhiszeműség alapján lövöm be. Pl. a 8 az nálam inkább f9et jelent, előtte teljesen értelmetlen lenne felbukkanni, mert valószínűleg, és legjobb esetben is törülközőbe tekert hajjal, szalonképtelenül hiányos öltözetben vasalok.

Azt meg most már biztosan tudják, hogy ez a röpke fél óra csúszás korántsem jelenti azt, hogy sharp f9kor gőzölgő étel és feszült házigazda várná őket türelmetlenül az asztalnál, lüktető érrel a homlokon, zsábás idegekkel, villát görcsösen marokra fogva, öklömmel táncoltatva a terítéket. Nem, ez nem én lennék. Sőt minél hamarabb érkeznek, annál biztosabb, hogy valamire be is fogom őket.

Én pont a szocializálódós főzőcskézést szeretem a legjobban, élvezem, ahogy sürgök-forgok, és a barátokat a főzésbe aktívan bevonva updateljük egymást életünk aktuális nagy dolgairól. Ilyenkor ritkán latolgatjuk az Észak-Korea és Kuba közötti kereskedelmi és baráti kapcsolatok elmélyülésében rejlő veszélyeket, nem értekezünk arról, hogy miért jó nekünk, ha a NATO afganisztáni repülő támaszpontjának irányítását holnaptól magyar egység veszi át, és nem kesergünk azon sem, miként tépte két cafatba a magyar társadalmat a post-Jimmy kultusz. Két nagy (egymáson) kacaj között kóstolgatunk, utántöltenek, tovább sztorizunk.

Ez az egyik legjobb dolog a főzésben, hogy összehoz. A pultot is azért terveztem a konyhám végébe, hogy miközben én tüsténkedem, legyen hova felpakolnia magát a számomra kedves embereknek, és kényelmesen teljen a várakozás (eddig ott lábatlankodtak a tűzhely mellett, mostmár lesz hova visszaparancsolnom őket…). Szóval aki hozzám jön vacsira, az felejtse el, hogy 6 után nem eszünk, ellenben a szervezetét becsapva nyugodtan dobjon be valami lájtosat 5-6 körül. Nem veszem zokon, sőt, de persze feltéve, ha így is vállalja, hogy kétszer szed. 10kor. Il me semble plutot faisable.

Azt hitték, rutinnal érkeznek 9re, muhaha, de nem úszták meg most sem az aktív kontribúciót. A fiúk példának okáért kezdésnek megnyerték a bárszékek összeszerelését, ami nekem kedd este nem akart összejönni. Persze meglehet, hogy nem én vagyok béna, és több sikerélményem lenne mára ezen a területen, ha nem 2 pohár bor után rugaszkodom neki. 4 dl bátorság ide vagy oda, csúfosan beletört a bicskám, úgyhogy azóta kerülgettem a darabjait a nappaliban, abban reménykedve, hogy a két lehetetlenül összeszorított csavart szét tudják még gyógyítani az erre jobban termettek, és végre a 6 oldalas összeszerelési guidebookban egyszer még lapozásra is sor kerül.

A paradicsomos papayás levessel még bírtam egyedül, de ehhez a padlizsánhoz már égető szükségem volt kuktákra, hiszen nekem a desszerttel is foglalkoznom kellett, és ha nem delegálom a feladatok egy részét (éljenek a vezetői készségeim!), akkor hajnali 4kor eszünk, az meg már jogosan megkövezéses kategória.

Tehát köszönet Jucusomnak, hogy a tölteléknek szánt kuszkuszt oly remekül összedobta, míg én a borpuding karamelljének állagán sipítoztam…


Narancsos-pisztáciás kuszkusszal töltött padlizsánkosarak, mentás szósszal
(Source: leveshez hasonlóan Extra Finomságokból, szintén árköltve)


4 személyre

4 db nagyobb padlizsán
200g kuszkusz
350 ml zöldség alaplé (vagy húsleves)
1 tk. őrölt köménymag
1 ek. vaj
1 narancs
olívaolaj
3 szál apróra vágott vagy reszelt sárgarépa
100g reszelt sajt (gouda)
csipetnyi őrölt fahéj
csipetnyi őrölt szegfűbors
1 nagy marék pisztácia

Mentás joghurtos mártáshoz:

1 chilipaprika
1 lime leve
1 marék mentalevél
1 nagy doboz joghurt (minél krémesebb fajta)


Padlizsánokat megmosom, és mérettől függően 2-3 darabba szelem. Közepüket karalébévájóval kikanalazom, és az üregeket besózom. Amíg a kuszkusz készül, fejjel lefelé ültetve hagyom, hogy keserű nedvüket kiizzadja a húsuk.

Kuszkuszt 2 deci forrásban lévő alaplével felöntöm, belekeverem a vajat és köményt, picit sózom, és hagyom, hogy a fűszeres lét egy pár perc alatt magába szívja. Mikor megpuhult, a narancs reszelt héjával és apróra vágott húsával elkeverem.

Amíg a kuszkusz megszívja magát, a répát gyorsan vajon félkészre párolom, és durvára tört pisztáciával együtt a kuszkuszhoz adom. Belekeverem a fele sajtot is, végül fahéjjal és morzsolt szegfűborssal ízesítem.

Leöblítem a padlizsánokat, olajjal kikenem a kosarak belső falát, és kivajazott sütőben, fóliával letakarva 180 fokon 15 percig sütöm. Ezután kiszedem a kosarakat, megtöltöm a masszával, tetejét még megöntözöm egy kis olívaolajjal, és a tetőket a maradék sajttal megszórom. A padlizsánok alá öntöm a maradék 1,5 deci alaplét, és fedél nélkül további 15 percig visszateszem a sütőbe. (Mi elfelejtettük aláönteni a lét, úgy is jó lett, de azért bánom, hogy csak utólag vettem észre a mulasztást, mindegy next time így lesz).

Míg sül, gyorsan felaprítom a mentát, és krémesre kevert joghurtba keverem. 1 nagyobb lime levével frissítem, picit sózom, frissen tört borssal megszórom, és végül a kimagozott, egészen finomra vágott chilit is belekeverem.

Tálaláskor a mentás szószból mindegyik kosárra egy picit teszek, utána mindenki saját magának, ízlés szerint szedhet.


Önmagában gyorsan elkészíthető fogás, de ha valaki úgy működik, mint én, és egyszerre 3 dolgot akar csinálni, akkor vagy kezdje délután kettőkor az előkészületeket, vagy dobjon egy sms-t, hogy mindenki harapjon valami gyors és felejthető, ugyanakkor laktató étket érkezés előtt. Mi kb. 10re készültünk el úgy, hogy voltak kuktáim (lehet, megvolt az f11 is, mondom, hogy az időérzékem defektes). Közben remekül éreztük magunkat, és jelentem, a pult csodásan bevált.

7 megjegyzés:

dolcevita írta...

Köszi! Mutattam is a férjemnek, hamarosan kipróbáljuk! Ilyen tányérom nncs, csak kéket vettem

Gourmandula írta...

Igazán nincs mit! Én bevásároltam rendesen a készletből, van mindenféle, majd meglátod... most a tányérok a kattanatom... :)

PartizánOrsi írta...

Na, végére értem. Mármnint a blogodnak, nagyon tetszik és igen csinos a konyhád is :-) Lenne néhány kérdésem Indiával kapcsolatban, megkeresnélek e-mail-ben, ha adnál egy címet! Nagyon köszönöm!

Gourmandula írta...

Örülök, h teccik! :) Adj te egy emilt, ide nem tenném ki... De egyébként itt is kérdezhetsz nyugodtan...

PartizánOrsi írta...

Én is el akartam kerülni az emil közreadását ;-) Mindegy, csináltam egyet: partizanorsi@freemail.hu, kérlek, hogy írj egy rövid emilt. Köszönöm!

Viki írta...
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
Viki írta...

Gratulálok, az arab receptek nagyon különlegesek!

LinkWithin

Blog Widget by LinkWithin