Szusitanfolyamon jártam Ablakamagráéknál!

Lehet, hogy valami pucér nőt kellett volna főképnek kitenni, és/vagy a főcímbe azt írni: „Britni leszbi szusishowja Paris Hiltonnal – privát képek itt”. Vagy befotosoppolhattam volna magam topless gésának (vizuális típusok topless gésa elképzelésében most nagy előnyben) egy tálca keleti finomsággal a kezemben, fejem felett ’Ruf mich an’ főcímmel. Esetleg „ma ingyen szarvasgombás Sel de Mer mindenkinek ”. Vagy egyéb nagyon hatásvadászósat. De személyemből adódóan és marketingesként különösen érzékeny vagyok a hasonlóan egyszerű megoldásokra.

Szal inkább csak kedvesen súgom, mindenkinek, akit érdekel, és adjátok tovább, ha gondoljátok: megtaláltam az eddigi legjobb főzősulit. És jó lenne, ha terjedne a hírük, hogy biztos, mély gyökeret ereszthessenek a felhígult minőségű hazai kínálat mezején. Igen, ez itt most a kőkemény, ámde -féreértés ne essék- szabad akaratból elkövetett reklám helye lesz.

A nevük Ablakamagra. 3 lelkes fiatal, a testileg-lelkileg egészséges élet elkötelezett hívei, akik szenvedélyüket formálták üzleti vállalkozássá. Utálom az irigy szót, de én most úúúúgydeúúúúgy irigykedem, és persze örülök nekik, mert volt bátorságuk egy (ma, itthon, még) ennyire niche, de ugyanakkor töltő, építő, klassz dologba belevágni!

Ami a legjobban tetszett: VÉGRE egy hely, ahol saját főzőpult mellett, mindent magam csinálhattam, elejétől a végéig (jó, persze a könnyebbség kedvéért a rizst nyilván megfőzték előre). Alapanyagokkal nagyon nem spórolnak, nem centiznek, mindenkinek jutott mindenből bőőőőven, és mindenkire odafigyelnek, mindenkinek segítenek.

Sőőőőt, még terítési tippeket is kaptunk, tanultunk speckó szalvétahajtogatást, végül oldott, baráti hangulatban, nagyon kényelmesen megvacsoráztunk, a bőséges maradékot pedig hazavittük mutatóba.

És mit is csináltam pontosan? Biovega szusit. Ugyanaz, mint a normál, csak hal nélkül, bio alapanyagokból (mily meglepő magyarázat). Nekem különösen hasznos téma, mert nagyon szeretem a vega szusit, de a hagyományos fajtákat (tofus, avokádó, ubis, stb) már unom egy picit. Itt most volt cukkínis-tofus, céklás, káposztás (ez mondjuk nem lesz kedvenc), szójás-zöldséges, stb... Egyébként nem sokat számít, hogy biovega a tanfolyam, hiszen nekem a technika volt a lényeg, nem mellesleg meg tényleg nagyon finomakat ettünk.

Ami feldobott: végre egy családias hely, amit őszintén lelkes fiatalok csinálnak, láthatóan szenvedélyből, sok bájjal és nagy odafigyeléssel. Ami külön nagyon szimpi volt: a végén kapott mindenki egy kérdőívet is, hogy értékeljük az estét. Láttam, hogy tényleg nagyon fontos nekik, hogy boldog, mosolygós emberektől búcsúzzanak el. Mondjuk nekem ki kellett őket ábrándítanom, mert nem tudtam semmi kritikusat mondani, tényleg hibátlan volt. Szerintem. Nekem.

Aztán csak sikerült kiböknöm egyetlen fájdalmamat: jó lenne, ha meg lehetne venni a szusihoz való kellékeket a tanfolyamon. Mert azt hozták ki belőlem, hogy amiért máshol megmosolygok, arra itt vágyam kelt. Ugyanis ha nem érzem, hogy ez egy termékbemutató est, akkor minden rossz szájíz nélkül, ösztönből tör elő belőlem a pénzkölthetnék. Itt pedig nem tukmáltak, egyáltalán nem. Sajna egy-két darab volt csak náluk, nem jutott mindenkinek, pedig az összes résztvevő szívesen vásárolta volna meg helyben a szusi kezdő-szettet. Vagy bármi mást. Remélem, következő alkalommal már lesz bőven mindenből (megígérték!).

Ha lehetne, a saját főzőiskolámat/vállalkozásomat pont ilyennek, ilyen szellemiségűnek képzelném, de mivel nem ebbe a cipőbe bújtam, izgatottan várom a következő náluk eltöltött estét. Sajna most nyári szünet van, de ősztől újra indul a suli. Szigorúan biovega, szerintem egyáltalán nemcsak biovegáknak.

Jah, természetesen hamarosan jönnek az újabb, immáron házikészítésű szusikreációim, ami remélhetőleg jó hír annak, aki enni fog belőle, és rossz hír a tubus wasabimnak, mert napjai meg vannak számlálva.