Londoni jelentés

Curry lázban égek. Ennek fő oka – leszámítva, hogy mindig is imádtam a curryket – vélhetően a BP által kisasolt londoni curry fesztivál, és az ott, ill. a város egyéb pontjain begyűjtött meghatározó kulináris élmények.

Egyébként ha már láz, akkor elmondom, hogy lime lázban is égek, de ennek semmi köze Londonhoz, inkább aktuális kattanás. Asszem valahol a kettő mégis szorosan összefügg…

Visszatérve Londonra. Az út szellemisége szorosan ölelkezett a hedonizmus minden formájával, tényleg minden erőnkkel azon voltunk, hogy remekül érezzük magunkat, és bár a gyomrom még mindig nyögi a kinti megpróbáltatásokat, nem panaszkodom, mert megérte.

Fontosabb felfedezések Londonban:

• Balzsamecetes - tengeri sós kézi készítésű, valódi chips: egyáltalán nem szeretem a chipset, de ez hühűűűű…
• A Notting Hill parasztvakítás, de piacozni és enni ott is nagyon nagyon jó (ghanai kókuszos csirke nyert).
• Bodzás cider: goodness…
• Curry fesztivál: valóságos mekka, ghanai, etióp, marokkói, maláj, japán curryk, raguk, finomságok mind egy helyen, azóta is azt a délutánt nyögöm.
• Tescoban ámulás: ugyanaz az érzés, mint 20 évvel ezelőtt az osztrák Billában. Durva. :)
• Az etiópok feltalálták a zöld tarhonyát (viszont ízre pont olyan, mint az itthoni).
• English breakfast: otthon, 1kor, pizsiben az igazi. Kecsappal is ér.
• Indiai all u can eat: váratlanul fantasztikusan jó, házias konyhába botlás, és tekintve, hogy végig kóstoltunk vagy 20 féle ételt, tuti , hogy mi jártunk jobban.
• Burger King: whopper angus marhából minimális felárért. 
• Gyömbérsör: blááh..
• Satay: maláj mogyorószószos csirke, pirított hagymával - szerelem első találkozásra.
• 100% görögdinnye dzsúz: pont olyan, mint a már kivájt dinnyehéj alján megülő kevés lé. Pohárból annyira nem csúszott.
• Elsőosztályú nyers tigrisrákért a sarki boltba szaladunk le. Óóóó...
• Bagel: amit beigelnek hívnak, és tényleg a legfinomabb, amit valaha ettem
• Non-gasztro vonatkozású, de erős wellness faktorral bíró esemény: ruhatáram gazdagodott egy ikonikus fesztiválozós mikiegeres darabbal.
• Egy híres emberbe se botlottam bele (nem mintha terveztem volna, de valahogy úgy képzeltem, azok ott mindenütt úgy vannak), de hallottam egy managert a Portobello Road egyik kapualjában beszélni a telefonba, hogy „make sure the paparazzis are not waiting for them outside”, és mivel mindez az intim szférám határain belül hangzott el, kicsit bennfentesnek is éreztem magam tőle rögtön.

Verdikt: London életemben először biglájk.

Az élmények feltöltöttek, az új ízek lendületbe hoztak, a betárolt brit receptmagazinok pedig hónapokra ellátnak inspirációval. Ennek értelmében gourmandula újraéled.

Fehércsokis parfétorta ribizlivel

A látszat csal: ez nem valami könnyed túrótorta. Ez kérem alattomosan lágy, krémes, tízezer kalóriás fehércsokis fagyitorta, némi gyümölccsel és kevés narancsos piskótával lazítva. Eredetileg nem parfénak terveztem, de a hétvégi kánikulának és a 300 km-es országtúrának köszönhetően jobbnak láttam fagyasztott állapotban szállítani a célállomásra. Tálalás előtt szűk fél órával vettem ki a fagyasztóból, és a torta állaga ebben a félfagyott állapotban annyira jó volt, hogy úgy döntöttem, parféként dokumentálom az utókornak.

Külön jó hír, hogy ha valami, hát ez egyértelműen a for dummies sorozat tagja. A babapiskótának hála nem kell sütni, 20 perc alatt, egy nyaraló konyhájában is összedobható, az egyetlen nehézséget esetemben csupán az elektromos habverő hiánya jelentette. Megoldás: kézi habverő és sok habfixáló (színtiszta keményítő). Üröm az örömben: gyorsan előkészíthető, de számoljunk legalább fél, de inkább 1 egész napot mire ideális állapotában kínálható.

Megjegyzés: ha lett volna lime-om, tuti beletettem volna, mert 1) általános lime-lázban égek és 2)köztudott, hogy fehércsoki és lime igazán jó barátok.

Szolgálati közlemény: a háttérben látható rebarbarás epres torta sógorasszony műve, receptet C&V oldalán találta, csodás darab, szívből ajánlom mindenkinek.

Fehércsokis-ribizlis parfétorta

Hozzávalók:

1 doboz babapiskóta (Manner)

kb 1-1,5 deci 100% narancslé

4-5 ek porcukor

1 csomag (400g) fagyasztott ribizli, vagy 0,5 kg egyéb friss gyümölcs (pl. aprított eper vagy málna!)

300g fehércsoki

25g vaj

400ml habtejszín

2-3 csomag habfixáló (opcionálisan)

Elkészítés:

• Egy tortaforma alját babpiskótával szorosan kibélelem (nem biztos, hogy mindre szükség lesz), majd a piskótadarabokat egy kanál segítségével narancslével óvatosan megöntözöm (cél, hogy a piskóta ne ázzon el teljesen, de minden darabra jusson bőven).
• A csokit egy hőálló tálba beletördelem, vajat hozzáadom, és gőz fölött felolvasztom (nyaralóban a mikróba tettem, 3 percre, közepes fokozat, 1,5 perc után megkeverve), hűlni hagyom.
• Tejszínhabot 2-3 ek. porcukorral (és a habfix segítségével) felverem.
• A már picit kihűlt, de még folyékony csokis masszát óvatosan a tejszínnel összekeverem.
• A gyümölcs felét a piskótára egyenletesen elrendezem, porcukorral ízlés szerint megszórom, majd erre öntöm rá a csokis/tejszínes krémet.
• A gyümölcs másik felét a krém tetején rendezem el.
• Mélyhűtőbe teszem, minimum fél nap, de inkább 24 óra „érés” javasolt.
• Tálalás előtt kb fél-1 órával szobahőmérsékleten hagyom felengedni (attól függ, mennyire fagyisnak vagy krémesnek szeretném tálalni).

Sült szarvasgerinc vörösboros-szilvás gombával

K hozott bő két kiló Bambit, szarvasgerinc formájában. Ezúton is köszönöm az adományt, egyéb cuki állat rajzfilmhősöket is szívesen fogyasztok a jövőben, kivéve Tigrist, Micimackót, Bubut, Tomot és Jerryt.

Három fajta étel készült, első felvonásban jöjjön a legdíszesebb: a sült. Hiányos előkészületek, sok vér, lázas telefonos egyeztetés, még több vér után tapasztalataim a vadhússal a következők.

Pácolás

Általános nézet, hogy a vadhúst napokkal az esemény előtt be kell pácolni. Én ezt nem vitatom, de mivel erről pár órával a vacsora előtt szereztem tudomást, ez nem lehetett opció. Használtam a telefonos segítséget, hívtam ÍBt, majd ő megmondja a tutit. Megmondta. Megnyugtatott, hogy nem kell mindent túlpácolni. Igaza van. Ne tojjunk be a szabályoktól.  Így is hibátlan volt.

Rare/Medium/Cipőtalp dilemma

Régen szokás volt szanaszét sütni a húst, ma már a roséra (medium rare) esküszik a nép. És azt hogyan kell? Egy csipet józan paraszt ész meg a pislákoló hatodik érzék, osztunk, szorzunk, méregetünk, és bízzunk benne, menni fog. Idővel biztosan. Én most kb. 3-5 percet tévedtem a tökéletes roséval kapcsolatban, így is volt benne rózsaszín, de már a sápadtabb fajta, és csak a legközepén. Mondjuk ennek rajtam kívül mindenki örült.

Bor és vad:

Vadhús nincs vörösbor nélkül. Nem azért, mert mindenki ezt mondja, hanem mert az ember tényleg erre szomjazik hússütés közben. Menjen a szószba, és töltsük folyamatosam magunkba is, úgy az igazi.

Köret:

A vörösboros -gombás-szilvás szósz furcsa kombinációnak tűnhet , de gyönyörűen simul a hús falatokhoz.

Krumplipüré: kaptam ajándékba egy üveg szarvasgombás-tökmagos mangalica zsírt, amit szerintem kötelezővé kellene tenni a tört krumplihoz. Egy pár csepp, és a pürét új dimenziókba repíti. Elnézést a többiektől, erre csak másnap, a fotóalany előkészítésénél jöttem rá, úgyhogy csak én tudom, milyen jó. :)

Tálalás: azonnal, frissen érdemes tálalni, messze így a legjobb.

Recept eredete: nagy része innen

Sült szarvasgerinc vörösboros-szilvás gombával

Hozzávalók 4 személyre:

2x300 g kicsontozott, lehártyázott, megtisztított és papírtörlővel szárazra törölt szarvasgerinc (2db 30x8cmeshúsdarabbal dolgoztam)

250g vaj (amit beosztok a hússütéshez, a kerámiatál kikenéséhez, a krumplipüré krémesítéséhez, ill a szósz készítéséhez; nem feltétlenül fog mind elfogyni, ez egyéni vérmérséklet kérdése. Én nem spóroltam, vajpárti vagyok.)

só, bors, 1-2 csipet finomra vágott kakukkfű

Köretnek:

6-7 nagyobb szem krumpli, meghámozva, felkockázva.

vaj a tört krumpli krémesítéséhez (ízlés kérdése, min. 5-6 dkg)

só, csipet szerecsendió, tökmagos-szarvasgombás-mangalicazsír

A szószhoz:

kb 15-20szem aszalt szilva, felaprítva

1 doboz kb. 15-20 dkg friss gomba (erdei, vegyes), megpucolva, apróra kockázva

vaj

só

kb 1,5 dl vörösbor

2 gerezd fokhagyma, finomra vágva

Elkészítés:

• Kezdem a körettel: a krumplit kevés sós vízben puhára főzöm.
• A szilvát felaprítom, felöntöm a borral, és állandó kevergetés mellett addig főzöm, míg besűrűsödik,és egy szilvalekvár állagú közepesen sűrű masszát nem kapok. Félrehúzom a tűzről.
• Jöhet a hús:  sózom, borsozom, meghintem kakukkfűvel, és a már megolvadt, forró vajon mindkét oldalát max. 3-3 percig sütöm. Lényeg, a hús teljes felületén legyen sült kéreg. Ne spóroljunk a vajjal, ez nem az ez este. (Ha a hússzelet vékonyabb, akkor ez az idő akár 1-1 percre is csökkenhet, én kb. 5 centi vastag hússal dolgoztam.)
• A hirtelen pirított húst kivajazott sütésálló tálba fektetem, és 150 fokra előmelegített sütőben kb. 25-30 percig sütöm. (Ízlés kérdése. Így nagyjából rosé lesz a hús, 20. perctől lehet próbavégást tartani, és ennek alapján mérlegelni.)
• Míg sül a hús, nekiállok a szósznak: a hús pirítására használt serpenyőben összegyűlt szaftot felhasználva megpirítom a gombát, meghintem sóval, félúton rászórom az aprított fokhagymát, majd ha megpuhult a gomba, összerottyantom a vörösboros szilvával. Ha szükséges, sózom, teszek még hozzá egy kevés vajat (és ha nagyon sűrű, akkor kevés vizet), megvárom, míg összeforr, és készen van.
• Azonnal tálalom. 

New York sajttorta + fuck valentine's?

Egy évben három alkalommal nem menő szakítani a kedvessel. Karácsonykor, évforduló előtt és Valentin-napon. Ilyenkor szeretni illik egymást. Meg nem egyedül lenni. Ja bocs, én máshogy gondolom. Vigyázat, nagyon sok közhely vezet életem legjobb sajttortájának receptjéig.

Talán első hallásra lehet ebben valami (mármint hogy mikor nem illik szakítani), de ne ugorjunk be az első becsapós kérdésnek. Kérdem én, mennyivel jobb az, ha a kedvesünk úgy van velünk e jeles napokon, hogy igazából lélekben már nem is, csak díszes papírral bevont, üreges csoki figuraként fészkelődik a székén, mint akinek nagyon kell pisilni a moziban, de a sor közepén ül és ciki kiverekedni magát. Most kérdem én, inkább pisiljen be az ember, csak azért mert mások szerint nem illik kikéredzkedni? Szerintem nyilvános helyen vizeletet üríteni sokkal parasztabb dolog, de hát ez nézőpont kérdése.

Mit akarok ezzel mondani? Hogy az érzelmeinket kár naptárhoz igazítani, különösen igaz ez a Valentin napra. Azaz - a gondolatmenetet folyatva- február 14-én pont olyan szakítani, mint március 2-án vagy szeptember 30-án, kivéve persze, ha akkor van a szülinapunk, hoppá, a negyedik dátum. És a névnap számít? Kezd annyi nem menő dátum lenni, hogy ha csak jóérzésű emberek lennének, szinte alig lehetne szakítani egy rendeset az év során.

De van megoldás. Szerintem csináljunk szakítósnapokat is. Jelöljük ki a november 2-t (1-én úgyis annyit szomorkodunk, hogy már lendületben vagyunk), meg az április 3-at, és jók leszünk. Mindenki legyen szíves, és igazítsa ehhez a naphoz érzelmi mélypontját, és akkor helyreáll az egyensúly. Sőt, ne álljunk meg itt, táblázzuk be az egész évet, mondja meg a naptár, mikor kiért kell rajongani! Májusban az anyukánkat szeretjük, nyáron lazításnak foci EB/VB vagy olimpia, ősszel lehetne egy napot rendelni a legjobb barátoknak is (Best Friend’s Day), aztán novemberben ugye nemzetközi szakítónap, jön a karácsony és a család, aztán február 14-én újra szerelmet vallunk, rend a lelke mindennek.

Na hess innen irónia! Igazából nyilván mindenki eldöntheti, hogy melyik dátumot ünnepli, és melyiket nem. Kezd is a tököm (pardonne) tele lenni a Valentin-nap kavarta légkörrel. A heves promócióval ugyanannyira, mint az intenzív utálattal. Valakit ez tesz boldoggá, valaki pedig elutasítja, így kerek a világ. De könyörgöm mindkét tábornak, ne lihegjük már túl.

Épeszű ember tudja, hogy boldogsága nem azon múlik, hogy az előre lefektetett dátumokon úgy cselekszik e, ahogy a többiek, de attól még az sem biztos, hogy hiba lenne úgy cselekedni. Ha minden rendben van egy kapcsolattal, akkor jól sikerülnek ezek a napok is, mint ahogy minden másik nap is gyönyörű. Ha viszont gondok vannak, ettől sem lesz jobb. Hiába a csillogó karácsonyfa, ha nincs meg a szeretet. Hiába a rózsa az évfordulón, ha elvárásból érkezik. Hiába a lufi meg a bonbon február 14-én, ha máskor, spontán nem adunk/kapunk figyelmet és törődést. Ilyen esetben a Valentin nap valóban műanyag. Az meg egészen biztos, hogy nem múlik rajta semmi.

Ha megtörténik valakivel a csoda, hülyeség alkalmakra várni, hiszen minden pillanat ünnep. Merjük és akarjuk kimutatni a legelejétől, egész évben, hogy mennyire fontos nekünk a másik, hogy mennyire szerencsésnek érezzük magunkat, amiért pont Ő szeret viszont.

Nem kell minden nap megmászni a himaláját a másikért, nem kell minden nap nagyot varázsolni. Egy szar hétfői nap után a kedvenc ételével meglepni vacsorára, neki hagyni az utolsó, legfinomabb falatot, főzni egy teát munkába indulás előtt, a boltban a kosárba tenni a Nemzeti Sportot és a kedvenc csokiját is, csak mert örülni fog neki… ezekhez nem kell naptár.

Ha nem hagyjuk, hogy egy kapcsolat az évforduló, a Valentin-nap és karácsony tengelye körül tévelyegjen, akkor működőképessé válhatnak ezek a kiemelt napok is. Ha pedig elhisszük, hogy minden nap ünnep, a február 14-i felhajtás lassan értelmét veszti, és visszakapják azok, akiket igazán illet: a Bálintok (és Valentinák).

Addig is: nem érdemes ráfeszülni a Valentin-napra. Nem érdemes bármit várni tőle, mint ahogy elvárni bármit eleve öngól egy kapcsolatban. Viszont ha valakinek jön szívből, őszintén, akkor hajrá, miért ne lehetne ma is egy jót enni, beszélgetni, ma is elmondani, mennyire szeretjük a másikat, ésatöbbi. Bár tapasztalatom szerint pont a legboldogabb emberek nem csinálnak nagy ügyet a mai napból. Érdekes, nem? :)

New York Cheese Cake

Tegnap ez készült. Nem Valentin-nap miatt, hanem csak úgy. Ilyesmi lehetett az a híres sajttorta, amit Rachel és Chandler a földről is felkanalazott. (Erre gondolok itt: http://www.youtube.com/watch?v=98KZNd03l4U)

Elképesztően lágy, puha, krémes, könnyű, orgazmikus, nincsenek rá szavaim.

Köszönet Chili és Vaniliának, ismét. (önkéntes reklám: tessék megvenni a könyvét!)

Hozzávalók (22cmes tortaforma):

250g keksz (én a zabpelyheset szeretem)

1-1 csipet fahéj és gyömbér

12,5 dkg vaj, olvasztva

1 citrom reszelt héja és leve

egy kk narancs eszencia

700g krémsajt (kb 5,5 doboz Philadelphia natúr krémsajt), szobahőmérsékleten!!

1 dl tejföl

1 dl tejszín

15-20dkg porcukor (ill. ízlés szerint)

2 tojás + 3 tojássárgája

2 púpos evőkanál keményítő

Elkészítés:

• A kekszet ledarálom, belekeverem a fahéjat és a gyömbért, majd egyenletesen összedolgozom az olvasztott vajjal.
• A kekszes masszával egy kb 22 centis (hagyományos) tortaformát egyenletesen kibélelek: a tésztát letapogatom, majd a peremekre is egyenletesen igazgatok. Hűtőbe teszem kb fél órára.
• Egy tálba öntöm a krémsajtot, tejfölt, cukrot, citromhéjat, citromlét, narancs eszenciát, tojásokat és a keményítőt, majd kézi habverővel simára keverem. Lehet nyugodtan kóstolni, ha édesebbet/citromosabbat szeretnék, lehet igazítani.
• A krémet a tortaformába öntöm, elegyengetem, majd 180 fokra előmelegített sütőben 45 percig sütöm. (Eredeti instrukció szerint vízfürdőben, nekem ez nem volt megoldható, így a torta mellé egy tálkában tettem vizet. Nem ugyanaz, a torta mégis szenzációs lett.)
• Megvárom, míg kihűl, majd oldalán gyümölcsszósszal (esetemben házi vaníliás erdei gyümölcs lekvár) kínálom.

Marokkói mandulás-csirkés réteskorong

Cukros csirke? Bláh. Mi van?! Újraolvas. Én szeretem az édes-sóst, de ez azért picit morbidul hangzik. Hááát, végüliiis, tulajdonképpen szeretem a vad dolgokat, a kiváncsiság is mindig hajt (és visz előre!), na nem telt el sok idő, és már be is adtam neki a derekam, én, a könnyűvérű gasztrocafka. :)

Zárójelben megjegyzem, hogy 1) nem egy kétperces étel, de megéri a fáradtságot és 2) megpróbálnám porcukor nélkül is, esetleg árnyalatnyival több citrommal, ugyanis a fahéjas-gyömbéres húsalap szenzációsan finom volt már önmagában is!

Köret: nagyon sokat gondolkoztam rajta, hogy mi menne mellé, aztán kaptam egy remek tippet (kuszkusz), így készült kísérőnek ilyesmi narancsos-fűszeres változat, ami remekül bevált. (Utólag jutott eszembe, hogy valamilyen narancsos-bébispenótos salátával is finom lehet.)

Verdikt: elfogyott, méghozzá nagyon gyorsan és csendben, ami igen jó jel. Aki szereti a marokkói kajákat, annak be fog jönni, ez szinte biztos, úgyhogy nem kell félni tőle.

Ja igen, megvettem a C&V szakácskönyvet, ez is onnan van, remek darab, mindenkinek ajánlom.

Marokkói mandulás-csirkés réteskorong

Hozzávalók

(kb 18 cm-es átmérőjű rétes tortához):

3 db nagy csirkecomb

1 közepes fej vöröshagyma

1-1 púpozott kávéskanál szárított gyömbér/fahéj

só, bors

3 db tojás

4dl hús alaplé

negyed-fél citrom leve

10dkg mandula (tisztított, szeletelt)

4dkg porcukor

1 kávéskanál fahéj

1 csomag réteslap

4-4dkg vaj

kevés porcukor és fahéj, díszítéshez

Elkészítés:

• Az egyik adag vajon megpárolom a finomra aprított hagymát.
• Ha már áttetsző a színe, belekeverem az 1-1 púpos kávéskanál fahéjat/gyömbért, elkeverem.
• A csirkecombokat a serpenyőbe teszem, és fehérre sütöm mindkét oldalukat.
• Meghintem sóval (óvatosan, hiszem a húslé is sós), borssal, majd felöntöm a húslével, és fedő alatt teljesen puhára főzöm a húst (kb háromnegyed óra).
• Ha kész, a csirkét kiemelem a főzőléből, a húst lefejtem a csontjáról, majd aprítom.
• A húslét visszateszem erős lángra, felforrósítom, belefacsarom egy citrom negyedének/felének a levét (magokat nem!).
• Ezután beleütök 3 lazán felvert tojást, aminek fehérjéje a citromtól kicsapódik, így folyékony állagú, darabos rántotta-szerűséget kapok.
• A mandulát megpirítom, majd elkeverem a porcukorral és a fahéjjal.
• A második adag (4dkg) vajat megolvasztom.
• A réteslapokat hosszában 8 csíkra vágom, majd mindegyik csíkot megkenem a vajjal (ecsettel). Ezekkel a tésztacsíkokkal csillag alakban kibélelem a vajjal kikent tortaformát úgy, hogy az egyik végük a forma közepén legyen, másik felük kilógjon a peremen túl.
• A mandulás-cukros keveréket a tésztára szórom, majd erre egyengetem rá a húst, a legvégén pedig ráterítem a tojásos keveréket. (Ha lédús maradt, minden kanál esetében egy picit lecsöpögtetem, hogy a sok lé ne áztassa el az egész tésztát)
• A peremen túl hajló tésztacsíkokat visszahajtom a torta közepe felé, hogy a tölteléket szépen betakarja. Ha jól dolgoztam, pont szépen mindent befed, de maradék tésztalappal lehet foltozni is).
• A torta tetejét is megkenem vajjal, és az egészet 200 fokos sütőbe tolom és 20 perc alatt készre sütöm (kb. 12-15 percet légkeverésen sütöttem, utána váltottam alsó/felsőre, hogy szép aranybarnára piruljon (az alja pedig picit kérgesedjen).
• Ha megpirult, sütőből kiveszem, és pár perc pihenés után a formából simán tálra csúsztatom, szitán keresztül megszórom kevés fahéjas porcukorral. Tortaként szeletelve azonnal tálalható.

Mellé fűszeres-narancsos kuszkuszt kínáltam, amit tálaláskor a megmaradt „rántotta-szafttal” még meglocsoltam.

Garnélarák kolbásszal (for dummies)

Sosem gondoltam volna, hogy eljön az a pont, amikor a madárcsicsergésről a legszelídebb, ami eszembe jut, hogy hogyan grillezném meg azt a büdös #$ߤł@! rigót, fokhagymával és citrommal a begyében. Komolyan, ez a csicsergés hihetetlenül irritáló tud lenni. Ha egy ártatlan meditációs CD ilyen érzelmeket vált ki, az négy dolgot jelenthet: 1) béna a CD (az), 2) alkalmatlan vagyok a meditálásra (kétségtelen), 3) hús nélkül feszülten telnek a napok (határozottan) és 4) a méregtelenítés jól halad, hiszen nyilvánvalóan buzgón szabadulnak fel a mérgek (hurrá).

Az elmúlt, sanyarú hetek mérlege: detoxikált szervezet, -2kg a mérlegen, 0 bejegyzés januárban, és bónuszként számtalan bölcs gondolat. Merthogy a mérgek felszabadulásával egy időben nem csak a test, de a fej és a lélek is tisztul. A legszaftosabb felismeréseimet megtartom magamnak, de íme pár gourmandula-kompatibilis, könnyedsége ellenére is fontos meglátás:

• Cigi nélkül simán van élet.
• A kávé nem nélkülözhetetlen.
• Hús nélkül szörnyen sivár az élet.
• Alkohol nélkül ugyanennyire sivár, és bár túlélhető, miért tennék ilyet.

Tehát megtisztulás sikeresen végrehajtva, én újra itt, detoxból retox módba kapcsolok és rögtön egy fehérjebombával indítok.

Chili és Vanilia recepjére saját, remekbeszabott szakácskönyvében találtam. Szerelem volt első látásra, fontos szerepet játszott a könyv megvásárlásában is, a méregtelenítés alatti hústilalom gyötrelmében pedig annyiszor simogattam meg a képet, hogy mire a főzésre került a sor, már automatikusan ennél a lapnál nyílt a könyv.

Eredetileg chorizo kolbásszal készül, de a sarki boltban ilyet nem tartanak, szóval megfogadtam a művésznő tanácsát, és jófajta csípős magyar szárazt kértem a közértes nénitől (volt neki, tényleg jó).

Szupergyors, nagyon egyszerű, és nagyon finom. Lehet előétel, egytálból csipegetős, laza ebéd, vagy könnyű vacsora. Ha valaki tud garnélát pucolni, márpedig ide kattintva tudni fog, onnantól kezdve ultradummy recept, meg is kapja a címkét, tessék vele virítani bátran. Mi egy kis klasszikus spenótos krumplit is készítettünk hozzá, de szerintem friss, vajjal megkent bagettel, esetleg oldalán kevés bébispenótos/madárbegyes salátával is üt.

Megjegyzés beszerzéshez: a recepthez nyers rákra van szükség! A nyers rák szürkés színű, a főtt pedig rózsaszín, dummiek, ne utóbbit vegyétek! Jófajta garnélarákot frissen vagy mélyhűtve is lehet kapni. Hozzáértő barát személyes tapasztala alapján én Metroban vettem tigrisrákot, azt a 6-7 centis dagit, fagyasztva, bazinagy, talán 1,5 kilós (vagy még nagyobb…?) csomagolásban, ami egyszerre nem olcsó mulatság, de nagyon finom, és sokáig kitart, nem beszélve arról, milyen remek érzés a mélyhűtőbe nyúlni egy újabb adagért, amikor csak megkívánom (kb. két perc alatt felenged, ha langyos vízbe ültetem). Ezen kívül korán kelőknek irány a Nagycsarnok, és friss áru esetén szóba jöhet még a törökbálinti Cora is, vagy szintén a Metro, mindegyik helyen jó a jégágyas tengeri-cucc kínálat. Gondolom, hogy a Culinaris-nál is van, fagyasztott változat legalábbis egészen biztosan.

Garnélarák kolbásszal

Hozzávalók 2 személyre:

kb 10-12db nyers garnéla (a nyers garnéla szürke, a főtt rózsaszín)

2 ek olívaolaj (nekem most vaj volt)

2-3 gerezd fokhagyma, finomra vágva

4 dkg (kb 6 ujjnyi) csípős szárazkolbász, karikázva (eredetileg chorizo, nekem most mezei hazai)

bors

fél csokor petrezselyem finomra aprítva

pirospaprika (véletlenül elfelejtve)

Elkészítés:

• A garnélát (ha fagyasztott, előtte egy tál langyos vízbe dobom, és két perc alatt lehet vele dolgozni) megtisztítom: lábak lefejt, páncél lefejt, farkacska marad, hátát hosszant végig bemetsz és cérnaszál vékony, szürkés bélcsatornát kisegít a kés hegyével, videó itt. Nem ettől fog megjönni az étvágy, én szóltam. (de mégéri!!)
• A fokhagymát az olajon megfuttatom, ügyelve, hogy ne piruljon meg (közepes láng).
• Erős fokozatra kapcsolok, a rákokat a serpenyőbe fektetem, és rózsaszínre pirítom - ez nagyon hamar megvan, 1-2 perc.
• Megfordítom a rákokat, melléjük szórom a kolbászkarikákat, és a másik oldalt is rózsaszínre sütöm. Szintén 1, max 2 perc.
• Ha megvan, még picit átforgatom az egészet, hogy a kolbászkarikák is megpiruljanak, és a kiizzadt kolbász-szaft mindenhová jusson (én kb fél percet adtam nekik).
• Tűzről félrehúzom, borsozom, megszórom kevés pirospaprikával (már ha nem felejtem el), és elkeverem a petrezselyemmel, tálkába szedem és azonnal nekilátunk.

Jó étvégyat! (És hát nem gyönyörű...?)

Csin csin 2010

Idén végre nálam lesz a buli. Ennek holnap reggel már valszeg annyira nem fogok örülni, de most még jó ötletnek tűnik. Mint minden rendes buliban, a hangsúly az italokon, azon belül is a mennyiségin lesz. Nem csinálok nagy ügyet az ételből, krumpli saláta, virsli, halom kenyér, kacsazsír, hajnalban lencse sonkával a menü.

De ez csak a plusz információ, nem is ezért írok. Recept sincs most. Évet összegezni sem fogok, bár elég mozgalmas volt, kicsit mégis örülök neki, hogy magam mögött hagyom és átlépünk az újba. Új év, új kezdet, fogadalmak, idén tényleg, és komolyan. Nyomok egy hatalmas restart gombot, és remélem, 2010et dalolva elbírja az operációs rendszerem lefagyás és vírusok nélkül.

Most nektek írok, kedves engem olvasók.

Nem tudom, kik vagytok, de még azt sem, hogy hányan vagytok, a google analyticsem ugyanis hónapokkal ezelőtt meghalt, és nullát jelzett, már ameddig néztem, mert ezek után, érthető módon, elég hamar elkezdtem nem nézni. Különösebben nem hiányoznak a statisztikák a magánéletemből, de abból kiindulva, hogy Mams biztosan olvas, máris van egy hűséges olvasóm. Szóval az analytics bekaphatja, vagy legalábbis monnyonle.

Na kibököm a lényeget. Tök mindegy, hányan vagytok, amiért elkezdtem ezelőtt 152 mondattal a bejegyzést: csak annyit akarok mondani Nektek, undercover olvasóknak, hogy

Nagyon boldog új évet kívánok, pont olyat, amit Ti magatoknak reméltek !

Én jövőre is itt leszek, lehet, hogy intenzívebben, de nem valószínű, viszont azt továbbra is bizton ígérhetem, hogy szépen sorjában jönnek az új, kipróbált, leginkább állati fehérjében gazdag receptek. Mert enni nem csak kell, de tudni kell, sőt érdemes is.

Csin-csin!

Ölelek mindenkit,

Gourmandula

ui: és persze köszönöm, hogy olvastok... :) Mindenképpen megnyugtató érzés, hogy nem magamban beszélek.

Tésztában sült bazsalikomos-kapros lazac

A minket kiszolgáló hölgy gondos, óvó mozdulattal emelte át a jégágy felett ezt a majd két kilós filét, mintha csak egy újszülöttet adna tapasztalatlan kismama karjaiba. Én pedig izgalomtól elszorult torokkal, gyengéden fektettem a kosárba, és közben arra gondoltam, hogy ez az a kivételes eset, amikor értelmet nyer a lazac szín.

A nálunk karácsonykor uralkodó bábeli hangulat elég nehezen egyeztethető össze ennek az ételnek az előkészületeivel, vagy legalábbis az én képességeimet látszott egyes pillanatokban meghaladni, de egy kis segítséggel végül minden jól alakult, és mindenki elégedetten pihegett a vacsora végén. Az már más kérdés a szentesti vacsorával kapcsolatban, hogy 1) a hajnali negyed kettő még szentestének számít-é, továbbá 2) ilyen időpontban hívhatjuk-e egyáltalán vacsorának. Mindenesetre nálunk így történt, és azonnal muszáj megjegyeznem, hogy 1) nem kifejezetten az étel miatt csúsztunk meg ennyire, hanem mert idén is képtelenek voltunk összeszedni magunkat a délutáni pihenőből és 2) ez már semelyikünk szerint nem normális. Bízom benne, hogy eme, mély egyetértésben fogant észrevétel az első lépés a normalizálódás felé. Jövőre újból nekifutunk.

A lazacról még annnyit, hogy ez volt az első Gordon Ramsay recept, amit kipróbáltam, és ha nem is annyira egyszerű, mint ahogy ezen - az amúgy nagyon hasznos - videón tűnik, azért nem is túl nehéz. Egy biztos: nem csak karácsonykor éri meg a befektetett energiát.

Tésztában sült bazsalikomos-kapros lazac

(eredeti recept itt)

Mielőtt nekiugrana bárki, javaslom a videó megtekintését, sokkal könnyebb / érthetőbb lesz minden.

Hozzávalók

Lazachoz

kb. 1 kiló lazacfilé, bőr nélkül

60g sózatlan vaj, szobahőmérsékleten

10g friss bazsalikom, finomra aprítva

5g (lehetőleg friss) kapor, finomra aprítva

1 citrom reszelt héja

1 ek. magos mustár

500g (sós!) linzertészta (készen vásároltan vagy recept ld. alább)

1 tojás

Olíva olaj

Só, bors

Körethez

750g krumpli (eredetileg újkrumpli)

10g friss bazsalikom, aprítva

5g (lehetőleg friss) kapor , aprítva

1 nagy csokor brokkoli

2 gerezd hámozott fokhagyma, finomra aprítva

Linzertésztához

(kb 500g lesz)

35 dkg finomliszt

17,5 dkg vaj

2 tojás sárgája

2-3 ek. jéghideg víz

2 csipet só

Elkészítés

1. Először a tésztát készítem el. Nagyon egyszerű, a hozzávalókat kemény, fényes gombóccá gyúrom, és hűtőben minimum fél órát pihentetem.
2. Nekilátok a lazacnak: a fűszervajhoz kikeverem az aprított bazsalikomot és kaprot a vajjal, belereszelem a citromhéjat, majd ízlés szerint sózom, borsozom.
3. A lazacot leöblítem, és papírtörlő segítségével teljesen szárazra törlöm mindkét oldalát.
4. A halat két nagyjából egyenlő méretű téglalapra vágom. a felső oldalukat (azaz nem azt az oldalt, ahol a bőr volt) megsózom, megborsozom.
5. Egyik téglalap felső oldalát megkenem a fűszervajjal, a másikat magos mustárral, majd – mintha csak szendvics lenne – egymásra helyezem őket. A hal tetejét is sózom, borsozom.
6. A linzertésztát liszttel megszórt deszkán kinyújtom kb 3mm vastagra.
7. A közepére ültetem a lazac-szendvicset.
8. A lelógó, egyenetlen részeket levágom a tészta szélén, ezekre nincs szükség.
9. Felverem a tojást, és ecset segítségével megkenem vele a lazac körül elterülő tésztát, sózom, borsozom, majd, mintha csak egy csomag lenne a lazac, becsomagolom a tésztával.
10. Oldalt a felesleges részeket levágom. A lényeg, hogy a hal minden oldala egyenletesen, és jól körbe legyen zárva a linzertészával. Megkenem a külsejét is tojással.
11. A csomagot megfordítva (tehát a "csomagolás" szélével az alján) sütőpapírral bélelt tepsibe ültetem, tetejét körbe megkenem tojásal, sózom, borsozom, majd egy kés segítségével finoman rácsos mintát karcolok bele.
12. 200 fokon 25-30 perc alatt (vagy amíg a tésztakéreg aranybarna nem lesz) készre sütöm.

Míg sül a hal, elkészítem a köretet:

• A krumplit megmosom, és puhára főzöm (ha nem újkrumplit használunk, akkor én hagyományos, hámozott, kockákra vágott krumplit javasolok. (Most tört krumpliként készült, de szerintem előbbi módon jobb lenne.) Ha megpuhult, alaposan lecsepegtetem, tálba teszem, megöntözöm olívaolajjal, bekeverem az aprított zöldfűszerekkel, sózom és borsozom.
• A brokkolit rózsákra szedem és forrásban lévő vízben kb. 3 percig főzöm (hogy még pont roppanjon). Ha kész, alaposan lecsepegtetem. Olajon megfuttatom a fokhagymát, majd hozzáadom a brokkolit, sózom, borsozom és további egy percig pirítom.

Eddigre a lazac elkészül, kiveszem, hagyom egy pár percet hűlni, és szeletelem.

A hal-szeletet fűszeres burgonyával és brokkolival az oldalán tálalom.

Tipp: Anyukám gyorsan kevert mellé egy kis joghurtos alapú öntetet, kaporral, mustárral, sóval és borssal. Nagyon finom volt, szerintem a zöldséghez nagyon kellett.

Kase spetzle (azaz sváb sajtos nokedli)

Ki van akkora lázadó punk, akinek a kedvence -mondjuk- a lengyel konyha? Hallottál már olyat, hogy valakinek a grúz vagy a bolgár a mindent vivő? Nem jellemző… Ha nem is érthetetlen a dolog, azért - és ez főként saját magamnak emlékeztető - nem kell egy príma falatért a távoli egzotikus helyekre utazni vagy a trendi dél-európai konyhához fordulni, éppenséggel az elsőre unalmasnak tűnő (bocsbocsbocs) népek is fel tudnak mutatni jó pár finomságot.

Ezt már Krakkóban is megállapítottam, most, hogy kezdett alábbhagyni az emlék, a sógorék bűvöltek el.

Egyébként szerintem biztos a management, meg a marketing, ott szúrták el a nemzeti étel – reklámosok. Tényleg, ezek a nudli országok miért nem hirdetik az ételeiket a turizmus kampányaikban? Mekkorát szakíthatna az extrém-utazók körében Mongólia, lelki szemeim előtt látom, ahogy a CNN-nen a giccses Malaysia spot után bedübörög egy nagy tál sült kecskeszem, „Taste Mongolia” szlogennel.

Na mindegy, vissza Európába. Ki szereti az osztrák kaját? Az milyen egyáltalán? Hát a hüttekaja. Megvan? Tudom, bele is áshatnám magam jobban, de most mégsem, a sípályák hüttéinek étlapján található választék nekem nagyon is megfelel jelenleg, köszönöm.

Ezzel kell kezdeni: kase spetzle. Azaz sajtos nokedli, jóóó sok sült hagymakarikával, salátával az oldalán. Ezzel a cinkével ösztönösen egészen a közelében jártam a sváb változatnak, de a sajt, A SAJT, na az aaaannnyira kell rá, mint só a főtt kukoricára. Szerintem.

Jó hírem az, hogy meglepően egyszerű elkészíteni. Feltéve (és ez a rossz hír), ha van az embernek megfelelő galuskaszaggatója. Nekem nem volt. De K-tól kölcsönöztem jobb híján egy, a fazékra keresztbe felfektethető mezei sajtreszelőt, amit csak egyszer ejtettem szaggatás közben a vízbe, azaz a verdikt, hogy tökéletesen megfelelt a célnak, csak én ittam túl sok forralt bort vacsora-készítés előtt (no igen, ebből a szempontból autentikus hütte környezet volt, odakint nagyon mínuszokkal, sok-sok hóval, melengető forralt borral, K pálinkájával kevert teával, meg ilyenek).

Megjegyzés: az eredeti kase spetzle-ben jellemzően igen karakteres ementáli sajtot használnak. Aki semlegesebb ízzel is megelégszik, nyugodtan használjon Pannóniát, ami könnyen beszerezhető a legutolsó sarki kisboltban és még költségbarátibb is. Mondjuk mi nem semlegesebb ízre vágytunk, hanem szimplán nem gondoltuk végig a sajtválasztást, de a konklúziót levontuk, az eredeti élmény előcsalogatása érdekében ide rendes, ízes sajt kívánkozik. Majd legközelebb…

Megjegyzés2: a pirított hagyma mellett az ecetes saláta (vagy bármi más savanyúság) is szerves része az ételnek, utóbbit kifelejteni amatőr hiba(volt). Csemege ubival némiképp pótolható a hiány (tapasztalat), de azért a saláta az igazi…

Kase Spetzle (sváb pirított sajtos nokedli)

Hozzávalók (4 személyre)

fél kiló liszt

1/8l tej

1/4l szódavíz (bubis víz)

4 db tojás

2-3 csipet só (kóstoljuk meg)

250g reszelt ementáli sajt

2 fej hagyma felkarikázva

kb 5 deka vaj

olaj a hagyma sütéséhez

saláta / savanyúság

só, bors

Elkészítés

• A lisztet összekeverem a vízzel, tojással, tejjel, sózom, és egyenletesre keverem (ha buborékos lesz, akkor jó). Hagyom picit állni.
• Közben a vékony karikákra szelt hagymát bő olajban pirosra sütöm. Ha kész, félreteszem.
• Egy nagy fazékban vizet forralok, öntök bele egy kevés olajat is.
• A galuskát beleszaggatom a reszelő és egy kanál segítségével a forró vízbe. A galuskák gyakorlatilag pillanatok alatt készre főnek (persze mérettől függ), ha feljöttek a víz felszínére, már jók (de lehet kóstolni a biztonság kedvéért).
• (Fontos: egyszerre ne főjön túl sok tészta a fazékban, mert könnyen rászaggatunk a már felszínen lebegő, kész galuskákra, aminek következtében minden mindennel összeragad és gigantikus nudlik születhetnek. Szal csak lazán, türelmesen, így sem tart sokáig).
• A kész galuskát azonnal hideg vízbe mártom.
• Ha az összes tészta megfőtt, egy serpenyőben vajat olvasztok, és a galuska felét megfuttatom rajta. Hozzáadom a sajt felét is, kicsit kevergetem, míg a sajt elolvad és picit pirulni kezd. Itt lehet utánsóózni, ha szükséges, ill. én őröltem rá kevés borsot is.
• Kivajazott sütőtálba teszem (ez opcionális), és jöhet a másik adag tészta és sajt ugyanígy előpirítva. Ha kész, azt is a tálba rendezem. Ha maradt esetleg sajt, akkor azzal még megszórom a nudlikat.
• Kb 5-10 perc alatt sütőben pirosra pirítom a tetjét.
• Salátával, savanyúsággal az oldalán, pirított hagymakarikákkal megszórva tálalom.

Jó hüttézést mindenkinek!

Hogyan készülök a karácsonyra? Őszinte válasz gasztrotipp.hu-nak

(Eredeti bejegyzés itt.)

Most őszintén? A karácsonyi készülődés = stressz. Mármint ha a nálam tartott 24.-i ebédről van szó. Az egy négyzetméterre jutó káromkodás ritkán olyan sűrű, mint a tálalás előtti egy órában. Aztán persze befut a szeretet meg a békesség is, de hosszú utat kell odáig megtennem.

Csakhogy mindenki értse, miről van szó. Fix 24.-i ebéd nálam, szent és sérthetetlen menüvel:

1. Szárazbableves gazdagon (idén már csülkösen, jeee)
2. Mákos guba

Nem túl bonyolult, ugye? Akkor hol itt a gond?

Óóóóó, számos aknára rá lehet lépni.

Azt már megtanultam az elmúlt évek során, hogy az előkészítés és megvalósítás rengeteg buktatót rejt. Ezek kivédésére minden évben újabb smart tervet készítek. Mert terv a lelke mindennek.

1. Család befenyítése: az ebéd PONTBAN kettőkor lesz, késni kivételesen senki ne merjen, mert megkergetem a sodrófával
2. Bevásárlólista készítése
3. 23-án beszerzés
4. 24-én reggel időben felkelés
5. Mariah Carey Merry Xmas cd lejátszóba helyezése, boldog dalolás
6. Főzőcskézés/táncikálás: leves, majd levesfőzés közben bejglik (annyira könnyű a menü, hogy simán belefér időben és energiában a délelőttbe), végül guba frissen készítése
7. Bejglisülés közben karácsonyfa-díszítés
8. Terítés, konyhában elpakolás, magam kicsinosítása
9. Pontban 2-kor család fogadása, nyugodtan, egy pohár borral a kézben, fotelba kuporodva, egy képes albumot nézegetve.

HÁ-HÁ-HÁ

Ehelyett:

1. Családot valóban befenyítem: du 2-kor tálalunk, aki késik, megkergetem a sodrófával.
2. Bevásárlólista készítése – pipa.
3. 23-án beszerzés – első fordulat (akna): tolongástól idegbajt kapás, penis dehors hangulat, egy idegen megütése helyett idő előtt kiviharzás a bevásárlóegységből. Ez természetesen rendszeresen hézagokat üt a bevásárlólistámon szereplő tételsorba.
4. 24-én reggel elalvás és/vagy hiányzó elemek felfedezése.
5. Rohangálás kifli és/vagy mák után (lehetőleg délig nem is kapok, azt is minimum univerzumkülső kisboltban) – kezdek stresszelni.
6. 12 óra: Mariah Carey Merry Xmas cd lejátszóba helyezése, hangulatba kerülés.
7. Idén is elfelejtettem beáztatni a babot b****meg.
8. Sebes, koncentrált készülődés a konyhában, néha egy-egy refrénre azért becsatlakozom a kórusba („all i want for xmas, is yoooooouuuuuu-yoooouuuuuuuu—youuuuuuu-uh-uh-huuu”)
9. Főzőidő alatt karácsonyfa belegyógyítása a tartóba, sűrű anyázások közepette, díszek gyors, de mégis örömteli felhajigálása, érzem, sínen vagyok, beüt az everything is under control hangulat, ami ugye csakis akkor üt be, ha végképp kicsúsztak a dolgok az irányításom alól)
10. fél 2: telefon haza, hogy hozzanak bort, sokat. Ja, és tejföl is kellene. Honnan? Mittudomén, szerezzenek légyszi.
11. 2 óra: konyhában háborús állapotok, én hasonlóképpen leharcolva, még jó, hogy ultracsinos a kötényem, az a rohadt bab meg még nagyon kemény, guba és bejgli persze sehol.
12. 2 óra 5 perc: család + kutyák tényleg pontosan (francba!) benyomulnak a lakásba. Valamelyik báty azonnal Basszus Rozizik hogy hol a kaja, az Anyukám is, de tőle valahogy nem értem a viccet, aztán szegény mindenáron segíteni akar, mint minden anyuka, amitől gutaütést kapok, mint a legtöbb lány, mert valahogy az anyukák mindig ráéreznek, hogy mikor mit nem kellene mondani, ettől én azonnal plafonon, miért nem tud ő egyszer egy évben jó vendég lenni, és lazítani a kanapén. Óriási a felfordulás, a kutyák a lábunk közt szaladgálnak, eszembe jut, hogy te jó ég, itt most mindent összedzsuváznak, mármint a kutyák, az apukám whiskey után nyúl, én lehajtok egy pálinkát, ami sokkal kevésbé elegáns, mint a bor, ellenben gyorsabban nyugtatja az idegeket. A hangzavart túlvisítva mindenkit befogok, az egyik terítőt vasal, a másik bort nyit és hagymát vág, a harmadik kiflit szeletel. Anyukám a kutyákat és Apukámat fegyelmezi, Apukám csendben legurítja a második whiskeyt és egyenesbe hozza a karácsonyfámat. A kutyáknak messze a legjobb, szeretnék valamelyikkel cserélni.
13. Úgy 3 óra körül általában kész a leves, én még mindig úgy nézek ki, mint a konyhám (mint akire bombát dobtak , bableves-illatú, mákkal beborított), de a kötényem szerencsére még mindig ultracsinos. Reggel óta végre először leülök, sajog mindenem, idegeim átfeszültek a csúcsponton, dobok még egy pálinkát, már nem zavar a Bogi szőre a kanapén, sem Mams jótanácsai, belátom, mekkora egy hülye p***a tudok lenni és milyen jó, hogy a családom mindezt leginkább derűsen tűri (kivéve Anyukámat, aki szegény nehezebben kezeli).
14. Eszünk, megnyugszunk, repetáznak, örülök, én nem is vagyok éhes, az illatok eltelítettek, de azért én is szedek még egyszer, gubánál kiterülünk, B abból is repetázik, szívemre is venném, ha nem tenné.
15. Kicsit pihengünk, aztán elmennek. Jó érzés tölt el. Nem (csak) azért, mert kiürült a lakás, hanem mert nekem nagyon fontos ez az ebéd, ragaszkodom hozzá, szeretem, minden bábeli kaotikus elemével együtt. Sőt.
16. Végre csend és nyugalom, estig koalázhatok a kanapén, és gagyibbnál gagyibb karácsonyi TV műsorokat bambulhatok, ezzel felkészülve a (szent)esti rohamra.

Az esti menetről annyit, hogy szerintem idén sem kezdjük el az otthoni fát este 8 előtt díszíteni, idén is röhögünk majd a fa formáján, meg a csúcsdíszen, ami nincs is, és soha nem is volt, és ha mégis, az úgy nézett ki, mintha a télapó mérgében az angyalka seggébe húzta volna a fát. Visítozunk (én), mert a kutyák kétpercenként verik le a vízszintesen kitámasztott partvist, amire a kész szaloncukor-párokat akasztjuk, mielőtt a fára kerülnének. Vitatkozunk (én) azon, hogy Paps miért akar kényszeresen három doboz szaloncukrot tenni a fára, közlik, hogy bénán akasztom fel a díszeket, közben borozgatunk, teli szájjal panaszkodunk, hogy nem vagyunk éhesek, időnként kiosonunk a konyhába egy újabb üveg borért, vagy belenyalakodni a krumplipürébe, vagy a kamrából csórunk egy kis bejglit, és mindvégig szemmel tartjuk Bogikát, hogy idén ne vadássza le az ünnepi sültet az asztalról. Gyertyagyújtás után énekelünk, egy-két versszakot közösen, aztán Paps hozzátesz még kábé tizet minden dalhoz, mi meg azon gondolkodunk, hogy honnan a fenéből húzza ezeket elő.

Hajnali 1 körül kezdünk neki a halas vacsorának (amiből idén először én is eszem!!!), de ez senkit nem izgat, mert amúgy sem vagyunk éhesek. Ja, lazac lesz, már kinéztem magamnak egy csodás receptet…

Lehet, hogy nem tökéletes, meg picit sárga, meg savanyú, de nekem/ünk így kedves, én/mi pont így szeretem/jük a karácsonyt.

Szép ünnepeket mindenkinek!