Mákos guba deluxe

Biztos van jobb dolog, mint másnapos, hideg mákos gubát lapátolni a hűtőből, de kevés. Szerintem.

És mitől deluxe? Mert ha már készítem (viszonylag ritkán), akkor megadom a módját. Alapvető dolog, hogy ne sajnáljuk a mákot belőle. Másik kulcsfontosságú elem a méz, igazi vanília és a narancseszencia alkotta trió: nálam nagyon bevált (utóbbi pláne hasznos, ha nincs kéznél citrom(héj). Ennél már csak úgy lehetne tovább fokozni az élményt, ha magam sütném hozzá a kiflit is. Na de az már haute cuisine, amit tisztelettel meghagyok a nagyoknak, az extragourmet-knak és az időmillimosoknak.

 

A mákos guba egyébként egyértelműen kvalifikál a „for dummies” sorozatba, hiszen nemcsak csodás, de szemérmetlenül egyszerű, gyorsan elkészíthető, különleges felszerelést nem igénylő ételről van szó.

Olyannyira egyszerű, hogy a beszerzéstől tálalásig tartó procedúrában a legnagyobb nehézséget egyértelműen a kifli beszerzése jelenti. Nem vicc: a hagyományos kiflik világa leáldozóban lehet, mert az utóbbi években egyre kínkeservesebb feladat összeszednem azt a 12-20 darab kiflit. (Ha B és Paps is jön, akkor egyértelműen 20 kifli kell. Jó az étvágyuk, és hát kell a másnapi, hideg adag.). Mostanra egyenesen parafaktor, rutinnal járom körbe a környék boltjait, innen kettő, onnan négy, amonnan még négy, a végén már a bagett is jó. Persze zsemléből dugig van minden rekesz. Namármost vagy az van, hogy az emberek sokkal jobban szeretik a kiflit, mint a zsemlét, ezért hamarabb elfogy, vagy az, hogy a hagyományos kifli helyett manapság már mindenki sajtos/sós kiflit eszik, ebből ugyanis szintén nagy a kínálat. Utóbbi, bár kétségkívül finom, sajnos egyáltalán nem guba-kompatibilis.  Vagy mindenki mákos gubát gyárt, pont akkor, amikor én? A lényeg: a beszerzést ne hagyjuk az utolsó pillanatra, és akkor borítékolhatjuk a sikert.

 

Vendégség (muhaha) esetén azért is tuti befutó, mert a mákos guba olyan, mint mondjuk a palacsinta: egyszerűen mindenki szereti. 

Vicces módon a mákos gubával kapcsolatos egyetlen megosztó tényező nem is a szeretem/nem szeretem kérdéskör, hanem a mazsola. Komoly nézeteltérések bölcsője, ezért érdemes előrelátónak lenni. Leszögezném, szerintem a mazsola kulcsfontosságú elem, el nem hagynám belőle, de - bár az aszalt szőlőszemekkel szemben tanúsított undor számomra az érthetetlen kategóriába esik - tiszteletben tartva a tőlem különbözőt - udvariasan fejet hajtok, és a mazsolát inkább csak az asztalnál, külön kínálom.

 

Ja, a másik megosztó tényező: hidegen vagy melegen. Hát, aki ki bírja várni, míg kihűl, az egye hidegen. Jómagam mindkettő mód elkötelezett híve vagyok, de nem férhet hozzá kétség, hogy a legjobban másnap reggelire, vagy napközben, a hűtőből egy-két falatot kilopkodva esik. Mint most is.

Mákos guba deluxe

 

Hozzávalók

6-8 személyre

 

12 db (száraz) kifli, kb. 1-2 centis karikákra szeletelve

kb. 1 liter tej

kb 1-2 dl víz (hogy melegítéskor ne égjen oda a tej)

400g darált mák

kb 200-300g porcukor, ízléstől fűggően

Méz (ízléstől függően)

1 kis csomag mazsola, megmosva, beáztatva (elég 10 perc is, csak hogy megpuhuljon)

1-2 kupaknyi (kb 1-2 tk) narancseszencia

1 rúd vanília

1 citrom reszelt héja (ízlés és narancseszencia kérdése)

Fél kocka (kb. 50g) vaj

 

 

Elkészítés

 

• A tejet és a vizet lábosba öntöm, hozzáadom a vaníliarúd kikapart belsejét, de beleteszem a rudat is, had legyen még intenzívebb az íz. Ha kezd gőzölögni a tej, hozzáadom a porcukrot (kb. 50-100 grammot, csak hogy valamennyire édes legyen), jól elkeverem, hozzáadom a narancseszenciát, és ha van, a reszelt citromhéjat, újra felforrósítom, majd az egészet a tűzről lehúzom, picit hűlni hagyom. Felhasználás előtt a vaníliarudat kihalászom.
• A mákot ízlés szerinti mennyiségű cukorral összekeverem. (Nálam szemre megy, kb. 1/3-2/3 az arány a mák javára).
• A kifli-karikákat egy magasabb falú tűzálló edénybe (tepsi, jénai) rendezem, és merőkanál segítségével fokozatosan locsolom a vaníliás tejjel. Ha elsőre nem fér bele az összes kifli a tálba (elég valószínű), több részletben öntözöm a tejjel, és a meglazult, puha réteget lelapogatva jöhet a következő adag kifli. A lényeg, hogy ne áztassuk szanaszét, de minden egyes karikára jusson a tejből. (Így nem lesz se túl száraz, se túl leves.)
• A tejjel felváltva a cukros mákkal is folyamatosan szórom a rétegeket, majd a végén az egészet jó alaposan összekeverem.
• A mazsolát is bele lehet ilyenkor keverni, de ha van olyan a társaságban, aki nem szereti (és általában van), akkor inkább tálaláskor, külön kínálom.
• A guba tetejét meglocsolom kevés mézzel, a tetejére vajszeletkéket ültetek, és kb 180 fokos sütőben, úgy 20 percig sütöm.
• Tálaláskor a mazsola mellett forró mézet / maradék cukros mákot is kínálok mellé, hogy a hozzám hasonló hedonisták megöntözhessék/megszórhassák, ízlés/pillanatnyi hangulat szerint.

 

Jó étvágyat!