2010. február 9., kedd

Garnélarák kolbásszal (for dummies)

Sosem gondoltam volna, hogy eljön az a pont, amikor a madárcsicsergésről a legszelídebb, ami eszembe jut, hogy hogyan grillezném meg azt a büdös #$ߤł@! rigót, fokhagymával és citrommal a begyében. Komolyan, ez a csicsergés hihetetlenül irritáló tud lenni. Ha egy ártatlan meditációs CD ilyen érzelmeket vált ki, az négy dolgot jelenthet: 1) béna a CD (az), 2) alkalmatlan vagyok a meditálásra (kétségtelen), 3) hús nélkül feszülten telnek a napok (határozottan) és 4) a méregtelenítés jól halad, hiszen nyilvánvalóan buzgón szabadulnak fel a mérgek (hurrá).

Az elmúlt, sanyarú hetek mérlege: detoxikált szervezet, -2kg a mérlegen, 0 bejegyzés januárban, és bónuszként számtalan bölcs gondolat. Merthogy a mérgek felszabadulásával egy időben nem csak a test, de a fej és a lélek is tisztul. A legszaftosabb felismeréseimet megtartom magamnak, de íme pár gourmandula-kompatibilis, könnyedsége ellenére is fontos meglátás:

  • Cigi nélkül simán van élet.
  • A kávé nem nélkülözhetetlen.
  • Hús nélkül szörnyen sivár az élet.
  • Alkohol nélkül ugyanennyire sivár, és bár túlélhető, miért tennék ilyet.

Tehát megtisztulás sikeresen végrehajtva, én újra itt, detoxból retox módba kapcsolok és rögtön egy fehérjebombával indítok.

Chili és Vanilia recepjére saját, remekbeszabott szakácskönyvében találtam. Szerelem volt első látásra, fontos szerepet játszott a könyv megvásárlásában is, a méregtelenítés alatti hústilalom gyötrelmében pedig annyiszor simogattam meg a képet, hogy mire a főzésre került a sor, már automatikusan ennél a lapnál nyílt a könyv.

Eredetileg chorizo kolbásszal készül, de a sarki boltban ilyet nem tartanak, szóval megfogadtam a művésznő tanácsát, és jófajta csípős magyar szárazt kértem a közértes nénitől (volt neki, tényleg jó).

Szupergyors, nagyon egyszerű, és nagyon finom. Lehet előétel, egytálból csipegetős, laza ebéd, vagy könnyű vacsora. Ha valaki tud garnélát pucolni, márpedig ide kattintva tudni fog, onnantól kezdve ultradummy recept, meg is kapja a címkét, tessék vele virítani bátran. Mi egy kis klasszikus spenótos krumplit is készítettünk hozzá, de szerintem friss, vajjal megkent bagettel, esetleg oldalán kevés bébispenótos/madárbegyes salátával is üt.

Megjegyzés beszerzéshez: a recepthez nyers rákra van szükség! A nyers rák szürkés színű, a főtt pedig rózsaszín, dummiek, ne utóbbit vegyétek! Jófajta garnélarákot frissen vagy mélyhűtve is lehet kapni. Hozzáértő barát személyes tapasztala alapján én Metroban vettem tigrisrákot, azt a 6-7 centis dagit, fagyasztva, bazinagy, talán 1,5 kilós (vagy még nagyobb…?) csomagolásban, ami egyszerre nem olcsó mulatság, de nagyon finom, és sokáig kitart, nem beszélve arról, milyen remek érzés a mélyhűtőbe nyúlni egy újabb adagért, amikor csak megkívánom (kb. két perc alatt felenged, ha langyos vízbe ültetem). Ezen kívül korán kelőknek irány a Nagycsarnok, és friss áru esetén szóba jöhet még a törökbálinti Cora is, vagy szintén a Metro, mindegyik helyen jó a jégágyas tengeri-cucc kínálat. Gondolom, hogy a Culinaris-nál is van, fagyasztott változat legalábbis egészen biztosan.


Garnélarák kolbásszal

Hozzávalók 2 személyre:

kb 10-12db nyers garnéla (a nyers garnéla szürke, a főtt rózsaszín)

2 ek olívaolaj (nekem most vaj volt)

2-3 gerezd fokhagyma, finomra vágva

4 dkg (kb 6 ujjnyi) csípős szárazkolbász, karikázva (eredetileg chorizo, nekem most mezei hazai)

bors

fél csokor petrezselyem finomra aprítva

pirospaprika (véletlenül elfelejtve)


Elkészítés:

  • A garnélát (ha fagyasztott, előtte egy tál langyos vízbe dobom, és két perc alatt lehet vele dolgozni) megtisztítom: lábak lefejt, páncél lefejt, farkacska marad, hátát hosszant végig bemetsz és cérnaszál vékony, szürkés bélcsatornát kisegít a kés hegyével, videó itt. Nem ettől fog megjönni az étvágy, én szóltam. (de mégéri!!)
  • A fokhagymát az olajon megfuttatom, ügyelve, hogy ne piruljon meg (közepes láng).
  • Erős fokozatra kapcsolok, a rákokat a serpenyőbe fektetem, és rózsaszínre pirítom - ez nagyon hamar megvan, 1-2 perc.
  • Megfordítom a rákokat, melléjük szórom a kolbászkarikákat, és a másik oldalt is rózsaszínre sütöm. Szintén 1, max 2 perc.
  • Ha megvan, még picit átforgatom az egészet, hogy a kolbászkarikák is megpiruljanak, és a kiizzadt kolbász-szaft mindenhová jusson (én kb fél percet adtam nekik).
  • Tűzről félrehúzom, borsozom, megszórom kevés pirospaprikával (már ha nem felejtem el), és elkeverem a petrezselyemmel, tálkába szedem és azonnal nekilátunk.

Jó étvégyat! (És hát nem gyönyörű...?)

Nincsenek megjegyzések:

LinkWithin

Blog Widget by LinkWithin