Cukros csirke? Bláh. Mi van?! Újraolvas. Én szeretem az édes-sóst, de ez azért picit morbidul hangzik. Hááát, végüliiis, tulajdonképpen szeretem a vad dolgokat, a kiváncsiság is mindig hajt (és visz előre!), na nem telt el sok idő, és már be is adtam neki a derekam, én, a könnyűvérű gasztrocafka. :)
Zárójelben megjegyzem, hogy 1) nem egy kétperces étel, de megéri a fáradtságot és 2) megpróbálnám porcukor nélkül is, esetleg árnyalatnyival több citrommal, ugyanis a fahéjas-gyömbéres húsalap szenzációsan finom volt már önmagában is!
Köret: nagyon sokat gondolkoztam rajta, hogy mi menne mellé, aztán kaptam egy remek tippet (kuszkusz), így készült kísérőnek ilyesmi narancsos-fűszeres változat, ami remekül bevált. (Utólag jutott eszembe, hogy valamilyen narancsos-bébispenótos salátával is finom lehet.)
Verdikt: elfogyott, méghozzá nagyon gyorsan és csendben, ami igen jó jel. Aki szereti a marokkói kajákat, annak be fog jönni, ez szinte biztos, úgyhogy nem kell félni tőle.
Ja igen, megvettem a C&V szakácskönyvet, ez is onnan van, remek darab, mindenkinek ajánlom.
Marokkói mandulás-csirkés réteskorong
Hozzávalók
(kb 18 cm-es átmérőjű rétes tortához):
3 db nagy csirkecomb
1 közepes fej vöröshagyma
1-1 púpozott kávéskanál szárított gyömbér/fahéj
só, bors
3 db tojás
4dl hús alaplé
negyed-fél citrom leve
10dkg mandula (tisztított, szeletelt)
4dkg porcukor
1 kávéskanál fahéj
1 csomag réteslap
4-4dkg vaj
kevés porcukor és fahéj, díszítéshez
Elkészítés:
- Az egyik adag vajon megpárolom a finomra aprított hagymát.
- Ha már áttetsző a színe, belekeverem az 1-1 púpos kávéskanál fahéjat/gyömbért, elkeverem.
- A csirkecombokat a serpenyőbe teszem, és fehérre sütöm mindkét oldalukat.
- Meghintem sóval (óvatosan, hiszem a húslé is sós), borssal, majd felöntöm a húslével, és fedő alatt teljesen puhára főzöm a húst (kb háromnegyed óra).
- Ha kész, a csirkét kiemelem a főzőléből, a húst lefejtem a csontjáról, majd aprítom.
- A húslét visszateszem erős lángra, felforrósítom, belefacsarom egy citrom negyedének/felének a levét (magokat nem!).
- Ezután beleütök 3 lazán felvert tojást, aminek fehérjéje a citromtól kicsapódik, így folyékony állagú, darabos rántotta-szerűséget kapok.
- A mandulát megpirítom, majd elkeverem a porcukorral és a fahéjjal.
- A második adag (4dkg) vajat megolvasztom.
- A réteslapokat hosszában 8 csíkra vágom, majd mindegyik csíkot megkenem a vajjal (ecsettel). Ezekkel a tésztacsíkokkal csillag alakban kibélelem a vajjal kikent tortaformát úgy, hogy az egyik végük a forma közepén legyen, másik felük kilógjon a peremen túl.
- A mandulás-cukros keveréket a tésztára szórom, majd erre egyengetem rá a húst, a legvégén pedig ráterítem a tojásos keveréket. (Ha lédús maradt, minden kanál esetében egy picit lecsöpögtetem, hogy a sok lé ne áztassa el az egész tésztát)
- A peremen túl hajló tésztacsíkokat visszahajtom a torta közepe felé, hogy a tölteléket szépen betakarja. Ha jól dolgoztam, pont szépen mindent befed, de maradék tésztalappal lehet foltozni is).
- A torta tetejét is megkenem vajjal, és az egészet 200 fokos sütőbe tolom és 20 perc alatt készre sütöm (kb. 12-15 percet légkeverésen sütöttem, utána váltottam alsó/felsőre, hogy szép aranybarnára piruljon (az alja pedig picit kérgesedjen).
- Ha megpirult, sütőből kiveszem, és pár perc pihenés után a formából simán tálra csúsztatom, szitán keresztül megszórom kevés fahéjas porcukorral. Tortaként szeletelve azonnal tálalható.
Mellé fűszeres-narancsos kuszkuszt kínáltam, amit tálaláskor a megmaradt „rántotta-szafttal” még meglocsoltam.
2 megjegyzés:
Ezt néztem ki először CV blogjáról, sajna, azóta sem készítettem el... Csodás lehet. Emlékszik valaki Tomasi di Lampedusa Párduc c. regényére? Ott a hercegék egyszer olyan rakott tésztaételt esznek, amiben sós hozzávalók mellett cukros (-kakaós?) szórás is van, talán ez is arab hatás lehet ott Szicíliában.
a könyvet nem ismerem, mindenesetre az étel érdekesen hangzik!
Megjegyzés küldése