2010. február 14., vasárnap

New York sajttorta + fuck valentine's?



Egy évben három alkalommal nem menő szakítani a kedvessel. Karácsonykor, évforduló előtt és Valentin-napon. Ilyenkor szeretni illik egymást. Meg nem egyedül lenni. Ja bocs, én máshogy gondolom. Vigyázat, nagyon sok közhely vezet életem legjobb sajttortájának receptjéig.
Talán első hallásra lehet ebben valami (mármint hogy mikor nem illik szakítani), de ne ugorjunk be az első becsapós kérdésnek. Kérdem én, mennyivel jobb az, ha a kedvesünk úgy van velünk e jeles napokon, hogy igazából lélekben már nem is, csak díszes papírral bevont, üreges csoki figuraként fészkelődik a székén, mint akinek nagyon kell pisilni a moziban, de a sor közepén ül és ciki kiverekedni magát. Most kérdem én, inkább pisiljen be az ember, csak azért mert mások szerint nem illik kikéredzkedni? Szerintem nyilvános helyen vizeletet üríteni sokkal parasztabb dolog, de hát ez nézőpont kérdése.
Mit akarok ezzel mondani? Hogy az érzelmeinket kár naptárhoz igazítani, különösen igaz ez a Valentin napra. Azaz - a gondolatmenetet folyatva- február 14-én pont olyan szakítani, mint március 2-án vagy szeptember 30-án, kivéve persze, ha akkor van a szülinapunk, hoppá, a negyedik dátum. És a névnap számít? Kezd annyi nem menő dátum lenni, hogy ha csak jóérzésű emberek lennének, szinte alig lehetne szakítani egy rendeset az év során.
De van megoldás. Szerintem csináljunk szakítósnapokat is. Jelöljük ki a november 2-t (1-én úgyis annyit szomorkodunk, hogy már lendületben vagyunk), meg az április 3-at, és jók leszünk. Mindenki legyen szíves, és igazítsa ehhez a naphoz érzelmi mélypontját, és akkor helyreáll az egyensúly. Sőt, ne álljunk meg itt, táblázzuk be az egész évet, mondja meg a naptár, mikor kiért kell rajongani! Májusban az anyukánkat szeretjük, nyáron lazításnak foci EB/VB vagy olimpia, ősszel lehetne egy napot rendelni a legjobb barátoknak is (Best Friend’s Day), aztán novemberben ugye nemzetközi szakítónap, jön a karácsony és a család, aztán február 14-én újra szerelmet vallunk, rend a lelke mindennek.
Na hess innen irónia! Igazából nyilván mindenki eldöntheti, hogy melyik dátumot ünnepli, és melyiket nem. Kezd is a tököm (pardonne) tele lenni a Valentin-nap kavarta légkörrel. A heves promócióval ugyanannyira, mint az intenzív utálattal. Valakit ez tesz boldoggá, valaki pedig elutasítja, így kerek a világ. De könyörgöm mindkét tábornak, ne lihegjük már túl.
Épeszű ember tudja, hogy boldogsága nem azon múlik, hogy az előre lefektetett dátumokon úgy cselekszik e, ahogy a többiek, de attól még az sem biztos, hogy hiba lenne úgy cselekedni. Ha minden rendben van egy kapcsolattal, akkor jól sikerülnek ezek a napok is, mint ahogy minden másik nap is gyönyörű. Ha viszont gondok vannak, ettől sem lesz jobb. Hiába a csillogó karácsonyfa, ha nincs meg a szeretet. Hiába a rózsa az évfordulón, ha elvárásból érkezik. Hiába a lufi meg a bonbon február 14-én, ha máskor, spontán nem adunk/kapunk figyelmet és törődést. Ilyen esetben a Valentin nap valóban műanyag. Az meg egészen biztos, hogy nem múlik rajta semmi.
Ha megtörténik valakivel a csoda, hülyeség alkalmakra várni, hiszen minden pillanat ünnep. Merjük és akarjuk kimutatni a legelejétől, egész évben, hogy mennyire fontos nekünk a másik, hogy mennyire szerencsésnek érezzük magunkat, amiért pont Ő szeret viszont.
Nem kell minden nap megmászni a himaláját a másikért, nem kell minden nap nagyot varázsolni. Egy szar hétfői nap után a kedvenc ételével meglepni vacsorára, neki hagyni az utolsó, legfinomabb falatot, főzni egy teát munkába indulás előtt, a boltban a kosárba tenni a Nemzeti Sportot és a kedvenc csokiját is, csak mert örülni fog neki… ezekhez nem kell naptár.
Ha nem hagyjuk, hogy egy kapcsolat az évforduló, a Valentin-nap és karácsony tengelye körül tévelyegjen, akkor működőképessé válhatnak ezek a kiemelt napok is. Ha pedig elhisszük, hogy minden nap ünnep, a február 14-i felhajtás lassan értelmét veszti, és visszakapják azok, akiket igazán illet: a Bálintok (és Valentinák).
Addig is: nem érdemes ráfeszülni a Valentin-napra. Nem érdemes bármit várni tőle, mint ahogy elvárni bármit eleve öngól egy kapcsolatban. Viszont ha valakinek jön szívből, őszintén, akkor hajrá, miért ne lehetne ma is egy jót enni, beszélgetni, ma is elmondani, mennyire szeretjük a másikat, ésatöbbi. Bár tapasztalatom szerint pont a legboldogabb emberek nem csinálnak nagy ügyet a mai napból. Érdekes, nem? :)
New York Cheese Cake
Tegnap ez készült. Nem Valentin-nap miatt, hanem csak úgy. Ilyesmi lehetett az a híres sajttorta, amit Rachel és Chandler a földről is felkanalazott. (Erre gondolok itt: http://www.youtube.com/watch?v=98KZNd03l4U)
Elképesztően lágy, puha, krémes, könnyű, orgazmikus, nincsenek rá szavaim.
Köszönet Chili és Vaniliának, ismét. (önkéntes reklám: tessék megvenni a könyvét!)

Hozzávalók (22cmes tortaforma):
250g keksz (én a zabpelyheset szeretem)
1-1 csipet fahéj és gyömbér
12,5 dkg vaj, olvasztva
1 citrom reszelt héja és leve
egy kk narancs eszencia
700g krémsajt (kb 5,5 doboz Philadelphia natúr krémsajt), szobahőmérsékleten!!
1 dl tejföl
1 dl tejszín
15-20dkg porcukor (ill. ízlés szerint)
2 tojás + 3 tojássárgája
2 púpos evőkanál keményítő
Elkészítés:
  • A kekszet ledarálom, belekeverem a fahéjat és a gyömbért, majd egyenletesen összedolgozom az olvasztott vajjal.
  • A kekszes masszával egy kb 22 centis (hagyományos) tortaformát egyenletesen kibélelek: a tésztát letapogatom, majd a peremekre is egyenletesen igazgatok. Hűtőbe teszem kb fél órára.
  • Egy tálba öntöm a krémsajtot, tejfölt, cukrot, citromhéjat, citromlét, narancs eszenciát, tojásokat és a keményítőt, majd kézi habverővel simára keverem. Lehet nyugodtan kóstolni, ha édesebbet/citromosabbat szeretnék, lehet igazítani.
  • A krémet a tortaformába öntöm, elegyengetem, majd 180 fokra előmelegített sütőben 45 percig sütöm. (Eredeti instrukció szerint vízfürdőben, nekem ez nem volt megoldható, így a torta mellé egy tálkában tettem vizet. Nem ugyanaz, a torta mégis szenzációs lett.)
  • Megvárom, míg kihűl, majd oldalán gyümölcsszósszal (esetemben házi vaníliás erdei gyümölcs lekvár) kínálom.

10 megjegyzés:

judit írta...

Nagyon jól néz ki!!!
És mik azok a gömböcskék ott a torta szélén?

Gourmandula írta...

pici tejszínhabot is nyomtam rá :)

Addicted írta...

Gyonyoru, gratulalok!!!

Ízbolygó írta...

:-)))
Tényleg van másik formád is!:-))
HappyV!

Gourmandula írta...

Összesen már 4 van, a város különböző pontjain. :)

mandy tarragon írta...

Nagyon jól néz ki a torta, valamikor megcsinálom én is. Köszi :)

Reni írta...

Ez volt eddig a legjobb sajt torta recept,amit kipróbáltam.köszi :)

Gourmandula írta...

C&V-é a dicsőség, de nagyon örülök, h közvetíthettem. :)

Fruzsina írta...

Megcsinalom Kalman szulinapjara a keksz nelkul, hatha olyan isteni lesz, mint Ildinel. Hanem szerintem magyarul TURO-TORTANAK kell hivni. A sajt sos. Koszi, Fruzsa

Gourmandula írta...

Szia Fruzsi! :)
ez az amerikai sajttorta (így hívjuk itthon), amiről meséltem, az ez: http://gourmandula.blogspot.com/2009/06/kedvenc-gyumolcsos-turotorta-sutes.html
Ez nagyon hasonlít az Édesanya féle múltkorihoz. Annyi, hogy ha nem krémesen szereted, akkor ne passzírozd át a túrót és olyan lesz az állaga, mint Édesanyáé. Majd számolj be róla! :)
Ölellek! :) d

LinkWithin

Blog Widget by LinkWithin