Rapidrandi a hűtőben: levetkőztem

Valamikor tavaly belebotlottam egy nagyon jópofa, spontán, internacionális foodblog akcióba, az ötlet hazai adaptálásának gondolata azóta is foglalkoztat. Könnyed és vicces rapidkörről van szó, célja a másik jobb megismerése, méghozzá a hűtő tartalmán keresztül. A nemzetközi szférában nem kisebb nevek, mint Pim, vagy David Lebovitz engedett betekintést az aznapi hűtő-helyzetükbe (persze kisebbek is neveztek, pl. ő itt Adrian Brooks, aki eltökélten halad a sztárséfség felé kikövezett úton). Volt már itthon is egy hasonló megmozdulás tavaly, kora ősszel, ha jól emlékszem, Maci kezdeményezésére páran a konyháinkba engedtünk betekintést, ezt most az akkori kezdeményezés mulatságos folytatásaként gondoltam indítványozni.
Hiszen, bár a mindennapi bejegyzéseken keresztül mindenkiben körvonalazódik egy kép a szerzőről, mégis a hűtő konyhánk lelke, ajtajának feltárása különösen beszédes gasztrolélek-sztriptíz.

Ja, miért pont most?
Hát, ha valakit érdekel, sokkal izgalmasabb időtöltést terveztem, ám életem első magam készítette adóbevallása mégsem ma fog megszületni, mert a külső segítség disznó módon lemondta az esti mulatságot, ill. arra is rájöttünk, hogy tulképpen nincs is nyomtatóm, ami ehhez állítólag nélkülözhetetlen. Mindezt persze csak a vidéki sziesztából háromnegyedúton hazafelé gurulva tudtam meg, tehát visszafordulni már nem volt értelme, más programmal kapacitás-hiány okán nem készültem, az értékelhetetlen alternatívákat kínáló TV-készülék (Csodabogár2?!?!?!) pedig nem bizonyult elegendőnek a szabadidőm haszontalan eltöltésére.

A telekről hazaesve a 4 szatyornyi maradék-cuccost szokásos módon begyömöszöltem a hűtőpolcokra, és megállapítottam, hogy ez az állapot most igazán őszinte képet fest, már ami a hebehurgya, szétszórt (gasztro)személyiségemet illeti. (Ez egyébként nagyjából pont olyan állapot, mint amikor egy-kéthetente megejtem a piac-hiper kombó beszerző körutat, így hétvége tájékán).
Gondoltam, hogy a hosszú hétvége után eléggé sanszos, hogy más foodblog tulajdonosok hűtői szintúgy roskadoznak a hétvégi bevásárlás és az azt követő lakomák hozzám hasonlóan beszédes maradékaitól, éppen ideális lenne a pillanat egy hűtős hógolyó indítására.

Egyszómintszáz, unalmamban levetkőztem, aki nem túl szégyenlős és lenne kedve hozzám hasonlóan bemutatkozni, csatlakozzék!

Kérés:

hazaérkezve odasétálni a hűtőhöz, belekattintani, és publikálni a tartalmat, tetszés szerinti hosszúságú magyarázat kíséretében.

Nem ér direkt emiatt bevásárolni előtte, rendet tenni, kitakarítani, leolvasztani, kiporszívózni, cenzúrázni, meg mittomén, csak hazaérsz, nyitod az ajtót és klikkelj, különben pont annyira lenne valós a Rólad/rólunk készült kép, mint a hónap nyuszilányának agyonfotosoppolt, ránctalan könyöke.

Az én hűtőm

Nem tudom bizonyítani, de mondjuk szerintem a kép magáért beszél: az égvilágon semmit, de semmit nem rendezkedtem, tisztítottam, távolítottam el, vagy tettem be: éppen így nézek mostan ki. Van benne a vállalható tételek mellett ciki, nagyon ciki, és szégyenletes, mindent megmutatok. Ami nem látszik, azt is elmondom: pölö a hátfalon a jégcseppek - marhára sürgető lenne egy leolvasztást csinálni, mert tavaly véletlenből (ok, a színe erősen befolyásolt) lehuzattam magam az utolsó prémium, mégsenem "önleolvasztós" géppel. Bravó.

És akkor induljon a magyarázkodás a tartalommal kapcsolatban:

Felső polc

• Szószerint lájtos kezdés: a diétázós fuvallat hatására némi 0,1%-os joghurt, amit nemrég fedeztem fel, és btw meglepően finom. Baloldalt ippeg látszik egy doboz tofu éle, illetve a háttérben a feketeség az nem árnyék, hanem egy gigant üveg fekete olívabogyó.
• Háh, máris belefutunk az első nagyon ciki tételbe, ami a „sose vásárolj éhgyomorra” szabály súlyos megszegésének méltó büntetése: némi lájtos gyümölcsjogi. Elhiszi most nekem valaki, hogy amúgy sosem szoktam gyümölcsjoghurtot tartani? Egyébként azért, mert szerintem műanyag kaja, azokat meg igyekszem elkerülni. Ez a lájtos változat ráadásul mindennek a tetejébe gumi-ízzel büntet. (?!) Megérdemlem.
• A kancsóban a hétvégi nyaralósparti maradék epréből, agyonérett banánjából (nyamm) és maradék narancsléjéből (100%) készített turmix piroslik. A holnapi reggelim sürgősségi beavatkozás eredménye, melyet rögvest hazaérkezés után, még utcai cipőben és a hűtőbemindentbelegyömöszölés előtt dobtam össze, merthogy a szintén maradék, önmagát gyáván megadó eper levében úszott minden, a kirakodást ellehetetlenítő helyzet pedig azonnali orvoslást követelt.

Felülről a második polc:

• Nem tudok annyi sörös csilit készíteni, hogy a nálam tartott bulik után megmaradt vendégsörök egyszer végre elfogyjanak. Ez nyilván csak annak probléma, aki nem szereti a sört. Bosszantó, hogy mennyi helyet foglalnak. Érdekes megoldás lenne a probléma kiküszöbölésére, ha redukálnám a söröző barátok számát. Persze kevesebb zsúrt is tarthatnék, ennek a szomszédok biztosan örülnének.
• Ezen a polcon tartom a mindenféle sajtokat (ebben semmi koncepció nincsen, csak így alakult, és szűz lelkem szereti tartani a szokásokat). Most van krémsajt, kéksajt, feta, parmezán, buffala mozzeralla (felülre bepasszintva parmezán mögé, sörök mellett), friss ricotta (alufóliaában), újabb -de igazából a régebbi- permezán (másik alufóliában), mezei mozzarella, gouda és a legnagyobb kincs: a szombati piacon szerzett snidlinges gomolya. Igen, szeretem a sajtot, de azért ez most nagyon összejött, ennyi minden nem szokott lenni. Ami alap: parmezán és mozzarella, többi kedvtől függően változó. Ja, barna papírzacskónak látszó tárgyban a firenzei piacozásból maradt fűszeres, óriási, zöld olívabogyók lapulnak.
• Sanszosan nagyon ciki tétel a nagy fehér doboz, amire az van írva, hogy vaníliás túrókrém. Most vettem életemben először, a lájtos gyümölcsjoghurtok mellett volt a polcon, és semmilyen épeszű magyarázatom nincs a megvásárlására. Ja, de: tetszett a doboza, emlékeztet a francia Creme Fraiche-es kanalazós időkre. Igen, úgy vásárolok, mint egy tipikus hülye nő. Még nem kóstoltam, kicsit félek tőle, inkább túrót kellett volna vennem (tulképpen akartam, csak nem volt), és házit csinálni, ütős vaníliáim vannak.

Felülről a harmadik polc:

• A cikimentes emelet: a zöldséges rekeszbe már nem férő extra paradicsomot és a tamarind krémet (indiai cuccokhoz szoktam használni) két doboz mezei tojás fogja közre.

Legalsó polc:

• Itt látható minden zöldség, ami a zöldséges rekeszbe nem fért már be. Répa, karalábé, újhagyma-csokor, spárga, doboz bébiparadicsom, parkókon még egy kis csomag olívabogyó és egy fej jégsaláta. Igen, szeretem a zöldségeket, különösképpen a paradicsomot és mostanában az olívabogyót.

Zöldséges fiók:

• Jéé, most látom, hogy van egy szem narancsom! Honnan?! Mikor?! Mindegy. Zsír. Akkor a héten lesz répás-narancsos leves (amit azóta mazsolával és curryvel turbózok).
• Látszik még ott egy trikolor kaliforniai paprika összeállítás piros szereplője, gigant zellerszár,jégsaláta nummer zwei, póréhagyma (vagy két hetes, lehet, hogy ki kellene dobni), zöld kaliforniai paprika nummer zwei, citromok (hoppá: elfogyott a lime), végezetül két db pont jóra érett avokádó legeslegjobbra.
  

Ajtó

Alsó polc:

• Namármostan - a sörös példa alapján - a bor dominanciája az alsó rekeszben azt a tévképzetet szülheti egyes, itt még új látogatók fejében, hogy bizonyára nem szeretem a bort. Ez nem így van. Fehérborból, rozéból azért van mindig, behűtve is, mert éppenséggel nagyon kedvelem a szőlőlé ezen változatait. Azért ha ennyit nem is, egy üveget mindig szoktam behűtve tartani. A két szélső egy olyan ritka vacsorával egybekötött mulatság maradéka, amikor furcsamódon hamarabb indultunk tovább az éjszakába, mintsem a hazai készletet felporszívóztuk volna. Hiába no, öregszünk.
• Két doboz tej: inkább szokatlan mennyiség, pláne ez a fajta. Csak a reggeli kávémhoz iszom tejet, és leginkább bio-t, vagy ha sikerül zárás előtt odaérnem, a sarki tejboltban szerzek boldog-bocitól származó, aznapi fejést. Mivel ritkán érek oda zárás előtt, a biot meg nem kapni az éjjelnappaliban, éjjeli bevásárlás esetén marad a klasszik dobozos, mint most.
  

Középső kicsi polc:

• Mézes-magos mustár és dijoni mustár mindig kell, hogy legyen, mert a mustárt nagyon szeretem, a mustáros vinaigrette-et meg még annál is inkább, salátát pedig sokat eszem. Az előtte heverő tubusos wasabi valamilyen wasabis kontárkodásom maradéka. Szerencsére sokáig eláll.

Lefelső polc:

• Natúr vajkrém (valamilyen tejfölös-mártogatósból maradt asszem vissza, amúgy nem igazán eszem), vaj (csak sütéshez használom)
• Tadaaaaaaam, a poszt legeslegcikibb, egyenesen szégyenletes tétele: (tubusos pizzakrém): Miért, mikor, hogyan?!?!?!?! Akárhogyan is gondolkozom, tényleg, őszintén, fogggalmam sincs, mire használtam, de nagyon nyomós okom kellett, hogy legyen. És majdnem üres, ember!!!! Nem, ha belegondolok, nem lehet elég nyomós az ok. Be lehet írni a róvót az ellenőrző könyvecskémbe.
• Előbbi traumán árnyalatnyit javít a fehér szarvasgomba-krém. Még a szarvasgombás rizottóhoz vettem, azóta felé se néztem, most, hogy belegondolok, jó az még egyáltalán?
• Végezetül egy üveg pesto, ez a konkrét márka (Lidl) nekem konkrétan nem jön be, valszeg teljes felhasználás előtt csere lesz. (Illetve lassan friss, a teraszról szakított bazsalikomból készítem házilag, hurrá). Kíváló (de szvsz egyre ritkább) példa arra, hogy a saját márka sokszor nem csak olcsóbb, de rosszabb is. Kérdés: hogy lehet egy pesto szálkás?!
  

Két plusz info:

1.) A gyümölcsöket nem a hűtőben tartom, mert sose férnek be.

2.) A hűtő ajtajának az egyik, középső polcát - mint ahogy az űrből sejthető - unblock el kellett távolítanom, hogy borosüveg konform legyen a készülék. Komolyan, a hűtő színe miatt ennyi áldozatot hozni... Persze ez is engem minősít.

***

Vége a dalnak, meg a sztriptíznek, ez lennék én, minden smink és kozmetika nélkül.

Nagy örömmel kukkantanék bárki más hűtőjébe is, szóval nem vennék célba a hógolyóval egy konkrét blogot sem, aki el szeretné kapni, annak mind jut egy laszti. :) Ismerkedjünk! :)