2008. május 6., kedd

Gasztrofelfedezések Firenzében

Mégis mit gondolhattam én, amikor múlt hétfőn úgy döntöttem, már nagyon éppen itt az ideje a nyári slankító-kúrának. No nem arról van szó, hogy erre nem lenne sürgető szükségem, hanem hogy három nappal később, csütörtökön indultam Olaszországba. Három originál Hókuszpók kacaj sem lenne elég, hogy ezt az elképzelésemet most minősítsem.

Mérleg:
1) a mérleg, amin állok – inkább ezt most ne… valszeg sok-sok nem vacsorázással fizetek tetteimért (csakazértsem bűn jót enni!!)
2) a hétvége mérlege: atombrutalitás, már ami a gasztronómiai, unblock dolce vita és humán-esztétikum élményeket illeti (bónusz: amilyen szépek a hímek, annyira bajszosak a nők, muhaha)
3) 2-es pontban leírtak kellő alapot képeznek a disszidálás lehetőségének komoly megfontolásához
4) 1-es pont szerencsére gravitációs kihatásából fakadóan földön tart, ami 3-as pontban említett álmodozásaimat illeti
5) Ha most alapítanék pártot, akkor az lenne a kampányszlogenem, hogy ’Most azonnal olasz férfit a magyar nőnek!’. Most komolyan: szerintem kapnék szavazatokat


Meghatározó kulináris élmény nr1 – piaci portékák

Még jóóóó, hogy elmentem piacozni, ne vicceljünk. Ott töltöttem a fél délutánt. (Másik felét meg más pénzköltésre nagyon alkalmas helyi egységekben, de ez más történet).

Konklúzió: firenzei vásárcsarnok rulez.

Tipp: második szinten már turista sincsen, alkudni is lehet.




Ricottás-paradicsomos mini szendvics

Ezt egyszerűen meg kell veletek osztanom, mert olyan ízharmóniát nyújt, ami hatására a buddhista szerzetesek is jegyzetelni kezdenének. Lényege: friss alapanyag, minden az aznap délelőtti piaci látogatásomból származik.

Bónusz: végtelenül egyszerű, féllábbal az ajtón kívül, hipergyorsan összedobható, utolsó szilárd gyomornyugtatóként, buliba indulás előtt kifejezetten életmentő. Hazaérve meg méginkább. (Tested both ways.)

Finom bagette karikát ippeg pirítsunk meg, löttyintsünk rá citromos olívaolajat.
Kenjünk rá fél ujjnyi friss ricottát (vagy amennyit nem szégyellünk), szórjuk meg fűszeres tengeri sókristállyal. Fektessünk rá friss bazsalikomlevelet, és egy kettévágott koktél paradicsomot. Tetejét is hintsük meg pár sókristállyal, és adjunk neki még pár cseppet a citromos olajból. Nincsenek rá szavaim. Tényleg.


Meghatározó kulináris élmény nr2 – haute cuisine italienne

Van Firenzében egy elit főzőiskola. Főiskolai diplomás képesítéssel, a világ minden tájáról érkező sok tehetséges séfpalántával, és egy privát gyakorló étteremmel a belvárosban (miért nem vagyok 5 évvel fiatalabb, akkor én most azonnal ott kezdenék új életet). Nappal itt folyik az oktatás, este zártkörű klubként működve étteremként funkcionál. De milyen étterem ám!

A diákok a rezidens (nagynevű, de nekem persze semmit nem mond) séf keze alá dolgoznak, gyakorolják, amit elméletben már megtanultak. A vendégek szinte kizárólag a családi és baráti körből kerülnek ki, utcáról nincs betévedés.

Nekem meg van akkora mázlim, hogy az ismerős, akihez látogatóba mentünk, bár nem séftanonc, de a baráti társaságának nagyjából minden más tagja az, így meghívást kaptunk az elit körbe.

Firenze belváros, átlagos, hangulatos kis utca, a modern üvegajtón és üvegfalon keresztül diszkrét fény szűrődik ki. Semmi nem hirdeti, hogy itt egy étterem van.

Nyitnánk be, de az ajtó zárva van. Csengetni kell. Míg várunk, hogy mi a pálya, tanakodunk, hogy nyitva van e egyáltalán, én bekukucskálok az üvegfalon: egy darab 4 személyre megterített asztalt látok, az előtérben, mintha a kirakat része lenne; hátra rövid folyosó vezet, de a belső teret az utcáról nem látni, hiába nyújtogatom a nyakam, tekerem a gerincem. Amit viszont látni, az az olaszosan ultramodern berendezés: sokat sejtető. Érkezik az egyik lakótárs, egy órával ezelőtt még a lakásán futottunk vele össze, immáron egyenruhában, nyit nekünk ajtót és üdvözöl minket ismerősként újra. Folyosón végig, belépünk a belső térbe.

Beépített emberünk mindenkivel lepacsizik, imádom az ilyet, mert a hangulat azonnal oldottá válik, amúgy az ultramodern, letisztult, iszonyat dizájn enteriőr kicsit talán megszeppentene. Mindössze 5 asztal van, 3-nál családtagok és hozzánk hasonló haverok készülnek vacsorázni. Valami azt súgja, éppen olasz haute cuisine bemutatóba csöppenünk. Ritkán járok ilyen helyre, pulzusom a helyén, jó magasan az izgatottságtól.

A haverok pont felszolgálónak lettek beosztva, a konyhában aznap este egy másik diákcsapat dolgozik. Ez azért jó, mert házibuli jellege kezd lenni a dolognak (kivéve a kiszolgálást, az nagyon profi), havernő ráadásul magyar, hozza a jó bort is tüstént, és mindenkinek személyre szabottan ajánl valamit az egyoldalas menüből. Érkezik az első kör grappa is, igen, az olaszoknál így kezdenek (mondjuk otthon mi sem jövünk zavarba egy kupica pálinka látványától ebéd előtt).


Diós-mézes zsemle
Rendeléshez készülődünk. Na, én már itt készen vagyok, ami nem kizárólag annak tudható be, hogy egész napos koplalás után 10 perc alatt gurítottam le a bort és a grappát. A menü áttanulmányozása közben életem egyik legfinomabb zsemlécskéjéről próbálok lekattanni, de csak azért, mert jó lenne nem jól lakni a vacsora kezdete előtt. Diós-mézes barna kenyérkék, nagyobb dió méretűek, pont két falat, friss, könnyű, rugalmas, pont elég levegős… mennyei.

Rendelés után a séfúr kijön, mindenkit köszönt, jó szórakozást kíván.

Mozzarellás felfújt padlizsángyűrűben, paradicsommártással
Előételnek mozzarellás felfújtat rendelek padlizsángyűrűben, paradicsommártással. Nagyon hasonlít a cukkínifelfújtamra, ennek külön örülök. Könnyebb lesz reprodukálnom otthon, ha már van valami kiindulási alapom.

Második fogás:

Sajttal töltött tortellini karamellizált hagymaszósszal.
A tészta remek, a töltelék már nem annyira különleges, egyszerű sajt, de gondolom, ez azért van, mert ebben a fogásban a szósz a lényeg. Az meg fenomenális. Szerencsére van elképzelésem, hogyan is kellene nekifogni, mindenképpen ki fogom kísérletezni.

Amit mindenképpen le kell jegyzetelnem, csak hogy el ne felejtsem. (Nem az én tányéromon volt, de kóstolt itt mindenki mindent.)

Rakott almás-parmezános padlizsán (köret)
A vékony padlizsánkarikák közé papírvékony almaszeletek kerültek, amiket parmezánnal szórtak meg. Így rétegezték kb. háromszor-négyszer, majd kb 1,5-2 óra alatt alacsony hőmérsékleten (120-140 fok?) addig sütötték, amíg a papírvékony alma el nem mállott. Igen, az almának csak az édességét lehetett érezni, fizikai nyoma nem volt. Hmmmm…

Mivel az adagok elegánsan mértéktartóak, kapacitás pont marad a desszertre is.

Tiramisu szusi
Én szusira emlékeztető köntösben és méretben prezentált tiramisut kapok: a kakaós piskóta-bölcső nagy részét mascarponés krém tölti ki, aztán laza, kávés pudingszerű szósszal töltik csurig a kosárkát. Azonnal Beatbull és a VKF jutott eszembe, pláne, hogy én sokáig valamilyen alternatív szusiban gondolkodtam.

Banana cheesecake
Persze rányomulok a bátyám egészen rendhagyó módon prezentált banana-cheesecake-jére is: banánkenyérből szószerint papírvékony szeletet vágtak, és - asszem – kicsit megpirították, talán karamellizálták is a tetejét, mert édesen ropogós volt a szelet. Ez az alap. Erre jön a friss krémsajt, melyet 9 db 1 centi átmérőjű csepp formájában ültettek a süteménylapra. Ezt követi egy újabb sütilap, még egy sajtemelet, és zárásul jön a harmadik tésztaréteg (ha jól emlékszem). Mellé kísérőnek gyümölcspüré - asszem epres. Mamma mia, a könnyű desszert kategória királynője, hüledezünk, elképesztően finom. (Beatbull, ha csuklás-romahamaid voltak csütörtök este, az miattam volt és ezer bocs.)

Még pár üveg bor, végén levezetésképpen még egy kör grappa, ami a hangulatnak és nekünk újabb lendületet ad. Ideje tovább állni. Na, és az este pont eddig a pontig publikus egy gasztroblogon. (Pedig ez még a lájtosabb esténk volt. Khm.)


Volt még:

o saját debilségből spontán külvárosi felfedező gyalogtúra (vagyis ha nem tudod, hol kell leszállni, ne akarj egyedül hazaugorni)
o léleképítő ruhatárbővítés
o lábbeli-készlet turbózás
o hajnalig tartó tánc nyári szezonnyitó partin, egy nyitott vendéglátóipari egységben (Central Park),
o szanaszét tört sarkak - ami részben új cipőnek, részben hajnalig tartó táncnak tudható be
o 40 fokos strandidő strand nélkül
o chilles capuccinozás mindenféle piazzákon
o Koktélparadicsom és rozmaringpalánta az ablakban
o Érett citromoktól roskadozó fák
o Finom borok



Amiből nem kértem:

o pizza
o dóm tornyának megmászása

Na szóval ennyi, most nagy boldogság van itt kérem. Indulamandula megint leszereli szárnyait, és betelepül a konyhába: bőven van mit kísérletezni. Ja, és jelentem, nekem most indult a szezon. :)

18 megjegyzés:

Beatbull írta...

ah, most már értem a csuklásom okát ;) nagyon szívesen vettem volna részt ezen a zárt körű olasz ínyencvacsorán! gondolom, még sokáig fogod emlegetni ezt a hosszú hétvégét ;)

Gourmandula írta...

hát igen, eléggé inspiráló egy út volt... azóta is pihegek. :)

Zsuzsa írta...

Jaj de szuper lehetett az egész! Érzem, hogy egyszer el kell mennem Firenzébe! :)

Ízbolygó írta...

Én besárgultam... az irígységtől!:-))
Akkor mostantól olasz kaják jönnek?:-)

Gourmandula írta...

Zsuzsa: egy toszkán kirándulás minden hasát szerető embernek erősen javallott. Én most felírom neked receptre! ;)

Ízbolygó: Igen, mindenki fedezékbe, talján megszállás alá kerül a blog. :))

fakanal írta...

én nem vonulok fedezékbe, csak nagyon várom a recepteket. és persze irigy vagyok, mint a fene, és mindenféléket gondoltam az élet igazságtalanságáról és effélékről, míg olvastalak:)

Doctor Pepper írta...

én ezt nem is értem, elszállt a kommentem, tehát noch einmal:
1. Iszonyú jók az ilyen véletlenek!
2. Nagyon izgat a tortellinis és a banános cucc.
3. Mi jön még a szezonban?

Gourmandula írta...

fakanál: ígérem, minden egyes receptemmel visszarepítelek téged is olaszföldre. én az év 90%-ában a konyhában utazom, eddig bejött. :)

dp: szezon képlékeny, de hogy elkezdődött, az tutiezergigabiztos. csak süssön a nap, és nekem jóóó... :)

siccike írta...

Aztamegaztamegaztameg nemááááááá!:-))) A múltkor Milánó, most meg Firenzeee?! Én is visszavisszavissza és megint utazni akarooook!!! Az olasz pasik tényleg jóók:-)), de olyan alacsonyak meg hóhányók!:-)

Gourmandula írta...

:DD
Milánó... hát hol van az már?
Amúgy meg: engem nem nehéz túlnőni, 158 centis manó vagyok, aki a gyerekosztályon vesz kötényt...
...és hóhányók? ja, de melyik nem az? a szépségük miatt ez bocsánatos gyengeség...:DDD

siccike írta...

NA jó, tényleg volt nekem is egy-két nagggyon jóóó fogásom közülük:DDDD!
CSak ezt a férjem ne olvassa!:DDD

siccike írta...

mármint hajdanán zsenge egyetemista koromban!:-)
Azért a római gasztronómia sem rossz ám, de biztosan azt is próbáltad már! Nekem Szicília hiányzik még nagyon a körből! De majd egyszer talán... Hjaj, továbbra is utazni szeretnék!

Gourmandula írta...

:)
Na de nem kolbászból van ám a kerítés nálam sem: egyik legnagyobb fájdalmam, hogy pont Rómában még sosem jártam. Olaszországban számtalanszor, de Toszkánától délre egyszer sem. Szal Róma nagy vágyam, konkrét elképzelésekkel, de nem sietem el, mert annak majd nagyon Olyannak kell lennie, hogy érdemes volt rá annyit várni...

Doctor Pepper írta...

Gratulálok! Nagyon kíváncsi vagyok, mi lesz a VKF témád!! Róma pedig ultraüberjóhely!

gabojsza írta...

GRATULÁLOK A STAFÉTÁHOZ és kíváncsian várom a témát!:-)))

Gourmandula írta...

köszönöm szépen! :)))
a sportolásban az a jó, hogy közben szárnyalnak a gondolataim, szóval ma este sokat futok, és megpróbálok valami izgamasat témát szülni!

CookingStar írta...

Üdv

Tessék Délre menni, ott az igazi Olaszország és ott van igazán csak dolce vita:)(Megjegyzendő hogy az igazi északi padano-i szerint már Toscana is dél, azaz valami vad és civilizálatlan hely..:)) én Júniusban megyek Rómába az elmúlt két évben harmadszor:) Imádom:) szét fogom magam vásárolni a campo dei Fiorin szarvasgomba krémmel:) Meg aztán ott van Campania Amalfival, és persze Szicilia, szóval hajrá mezzogiorno:) irány a dél:)

Z

Gourmandula írta...

mennék én, iszonyatosan mennék, csak valamiért eddig dél nem jött össze, erről igazán nem tehetek! De mondom, ha egyszer elmegyek, azt nem aprózom el! :)

LinkWithin

Blog Widget by LinkWithin