Sütőtökös-szarvasgombás risotto

Sütőtökös rizottóról régóta álmodtam, meg is volt már hozzá a kiszemelt recept, de ezt - önnönmagában - a tegnapi alkalomhoz kicsit erőtlennek éreztem. Mivel dobjam fel? – tűnődtem emígyen, a bolt félkész termékekkel rogyásig megrakott polcait az isteni szikra reményében fürkészve.

Igen, nem elírás: ötlet híján általában a félkész ételek részlegéhez szoktam kanyarodni, és itt a legtöbbször inspirációra is lelek. Ugyanis lehet, hogy az üvegek tartalma műanyag-kaja, de a címkéken igenis figyelemre érdemes ötletekre lelhetünk. Én olyan íz-kombinációkat ill. recepteket szoktam keresni, amelyek - ötletként - nagyon is hazavihetőek. Ha tanácstalanság lesz úrrá rajtam a vacsorát illetően, vagy nem volt időm receptet keresni, akkor leparkolok a nemzetközi részlegen, megnézem pár szimpatikus indiai szósz üvegének hátoldalán felsorolt összetevőket vagy az olasz tészta dobozára nyomtatott receptet. Megnézem, mi kell hozzá, azt megveszem, és otthon megpróbálom elkészíteni a házi változatot. Lehet, hogy kockázatosan hangzik, de nekem eddig még mindig bevált, és közben még jól is mulattam, hiszen sokkalta szórakoztatóbb kútfőből dolgozni, mint bármilyen receptet követni.

No, szóval tegnap pont így akadt meg a szemem a félkész szarvasgombás rizottó zacskóján.

A szarvasgomba engem eddig valahogy mindig elkerült. Ez tarthatatlan állapot, tudtam én, csak éppen méltó alkalomra vártam; elvégre szarvasgombát –először legalábbis - az ember nem kedd este, munkából hazaesve, a pultnál állva fal be. Az alkalom pedig ezúttal adva volt: kedves barátném Londonba költözése sokkal inkább ünnepi, mint gyászos esemény, a búcsúvacsorához pedig pont ilyen különlegesség dukált.

Az édes-krémes sárgatökről sem akartam lemondani, de lövésem sem volt, hogy megy e a kettő egymáshoz, hát tovább nézelődtem. Ha találok a polcokon tököt és szarvasgombát kombináló bármilyen terméket, akkor tuti befutó lesz ez is –gondoltam. Nem kellett sokáig keresgélni, megnyugodtam, valami üvegcsében überdrága tökös-trüffeles krémre bukkantam, azaz működnie kell az én verziómnak is. Hibátlan. Minden alapanyag ott lapult már a kosaramban, irány a pénztár és haza főzni.

Sütőtökös-szarvasgombás risotto
6 személyre

3-4 cup 2 centis kockákra vágott tök
3/4 cup semleges ízű olaj, lehetőleg napraforgó olaj
½ közepes hagyma, finomra aprítva
Só
3 cup Carnaroli vagy Vialone Nano rizs
8 cup forró zöldség alaplé
1 cup frissen reszelt Parmigiano-Reggiano sajt + valamennyi a tálaláshoz
1 ek vaj
Balzsamecet a tálaláshoz
1 tk fehér szarvasgomba-krém (delikáteszekben lehet kapni)
1 cup snidling, finomra vágva

Egy méretesebb serpenyőben/fazékban megmelegítjük az olajat. (Itt gyorsan megjegyezném, hogy elsőre brutál soknak tűnt a ¾ cup mennyiség, de nem másítottam meg, elfogadtam, hogy ez nem a kímélő vacsora. Hihetetlenül telt ízt adott a töknek, asszem tényleg kellett bele.)
A hagymát megpuhítjuk a forró olajban, majd jöhet a tök. Öntsük fel annyi vízzel, hogy éppen ellepje, sózzuk, és fedő alatt főzzük puhára (kb. 15 perc).

Ha megpuhult a tök, adjuk hozzá a rizst is, ill. 1 merőkanálnyit a zöldség alapléből. Folyamatos kevergetés mellett várjuk meg, míg a rizs teljesen magába szívta a levet, és adjunk hozzá még egy kanállal. Ezt addig csináljuk, ameddig minden levet fel nem használtunk ill. a rizs megpuhult.

A rizottó lényege az arany középút: sűrű szószos legyen az állaga, tehát ügyeljünk rá, hogy se alul, azaz túl vizesre, se túl, azaz szárazra ne főzzük.

Ha már majdnem készen van, szórjuk bele a reszelt sajtot, és alaposan keverjük el benne.

Ha teljesen puha a rizs, adjuk hozzá az egy teáskanálnyi trüffel-krémet (nagyon intenzív, vigyázzunk vele) és a vajat, illetve ha kell, sózzuk, borsozni is lehet, és keverjük el benne a snidling 2/3-át.

Ezennel elkészült a rizottónk. A tányérra szedtem, őröltem rá egy pici borsot, megcsepegtettem balzsamecettel, szórtam a tetejére sajtot, és snidlinget, így szervíroztam.

Azonnal tálaljuk, mert nem győzöm hangsúlyozni, ez az étel frissen, szószosan az igazi. Ha állni hagyjuk, a rizs szivacsként szív magába mindent, és egy tömör, cseppet sem gusztusos masszává áll össze az étel. Repetázóknak és későn jövőknek további alaplével hígítva melegítettem újra, úgy egészen megközelítette a legjobb formáját.

A Panonhalmi Apátsági pincészet Tricollis cuvéeje és az illatos Takler chardonnay is jól vizsgázott mellette, de nem állíthatnám, hogy rendkívül szofisztikált lett volna a kiválasztás. Majd legközelebb annak is utánajárok, mit kellene szakszerűen eme rizottó mellé kortyolgatni.