Gyorsan vmi finomat: spárgás-borsós-citromos rizottó

Ma reggel evakuáltak, illetve nem engem, hanem az épületet, ahol dolgozom. Engem, a notórius későt, már be sem engedtek. Lényeg, ma itthonról dolgoztam. És kellett egy jó ebéd. Frusztrált a csomag spárga. Ráadásul ma keményítőnapban utazom (vicces ez az új időszámítás). Tudtam, ha ma nem eszem meg, akkor ezt bebuktam, hiszen legközelebb ilyen 4 nap múlva lesz, és bár holnap is bedobhatnám a szénhidrát nap részeként egy jó tésztába, holnap elszólít a munkakötelesség, megyek sógorékhoz csónakázni, meg nice short walk, meg büfévacsora, ahol annyi szénhidrátot gyűrhetek magamba, amennyit csak nem szégyellek.
Na szóval, a spárgának ma mennie kellett, a kukába, vagy ebbe a rizottóba.

Kedves Ms. Moha, tessék, ilyen nálam egy kamra-, hűtő- és mélyhűtő-takarítás szülte spontán, gyors ebéd (max. 30 min), amit amúgy nem tettem volna fel. Bár egyébként lehet, hogy mégis, mert egészen nagyon jó lett. Csak bennem van alapból, hogy ilyen pillanat-szülte ételeket nem publikálok, mert ebben az esetben úgysem fenyeget a veszély, hogy elkavarom a receptet…itt van bent a kobakomban, ni. :)

Mennyiségekkel nem nagyon szolgálhatok, minden szemre ment.

Rizotto rizs (kb. 200g?)
Ehhez elegendő (kb 4-5 dl?) zöldség alaplé
Egy szál újhagyma
1 gerezd fokhagyma (lehetett volna kettő is)
1 csomag spárga
2 marék zöldborsó
1 csomag petrezselyem
1 citrom leve (igazából ízlés diktál)
fenyőmag
olívaolaj
só, bors

Rizst olajon megpirítom, felöntöm a fele alaplével, és a citromlét is már ekkor belefacsarom. Ezúttal nem tököltem a kanalazós-tötyögős írott szabályokkal, atoméhes voltam. Jelentem, teljesen ugyanolyan lett, mint amikor kanalanként simogatom bele az alaplevet… (Kevergetni viszont akkor is sokat kell.)
Kb. 10 perc után beledobtam a megpucolt spárgát (lesz olyan, hogy egyszer sértetlen kezekkel jövök ki egy spárgapucolásból???), póréhagymát, finomra vágott fokhagymát (ezt igazából a legelején kellett volna, de mindegy, későn jutott eszembe), és hagytam további kb 10 percig főni (amíg el nem főtt a lé).
Aztán, mivel ma ilyen ’livin’ it large’ hangulatom van, beleöntöttem egy kis fehérbort, aztán a maradék alaplét, meg a borsót.

Megint hagytam, hogy elfőjön, még egy picit utána öntöttem (mostmár vizet), sóztam iciripicirit, borsoztam is, és a finomra vágott petrezselymet is belekevertem.

Végül pirított fenyőmaggal szórtam meg. Olvastam valahol egyszer, hogy ez a citrom-spárga-borsó-fenyőmag kvartett jó együtt, ezek után bizton állíthatom, ez kérem így van.

Egy dolog hiányzott belőle eszeveszettül. De a hülye keményítőnapon nem forgácsolhatok rá parmezánt. Elvégre még csak ez a harmadik napom, ilyen hamar nem lehet kilengeni. Pedig az székről-leborulós szintre emelte volna az én spontán-rizottómat. Így születnek a jóllakott hősök.