Csin csin 2010

Idén végre nálam lesz a buli. Ennek holnap reggel már valszeg annyira nem fogok örülni, de most még jó ötletnek tűnik. Mint minden rendes buliban, a hangsúly az italokon, azon belül is a mennyiségin lesz. Nem csinálok nagy ügyet az ételből, krumpli saláta, virsli, halom kenyér, kacsazsír, hajnalban lencse sonkával a menü.

De ez csak a plusz információ, nem is ezért írok. Recept sincs most. Évet összegezni sem fogok, bár elég mozgalmas volt, kicsit mégis örülök neki, hogy magam mögött hagyom és átlépünk az újba. Új év, új kezdet, fogadalmak, idén tényleg, és komolyan. Nyomok egy hatalmas restart gombot, és remélem, 2010et dalolva elbírja az operációs rendszerem lefagyás és vírusok nélkül.

Most nektek írok, kedves engem olvasók.

Nem tudom, kik vagytok, de még azt sem, hogy hányan vagytok, a google analyticsem ugyanis hónapokkal ezelőtt meghalt, és nullát jelzett, már ameddig néztem, mert ezek után, érthető módon, elég hamar elkezdtem nem nézni. Különösebben nem hiányoznak a statisztikák a magánéletemből, de abból kiindulva, hogy Mams biztosan olvas, máris van egy hűséges olvasóm. Szóval az analytics bekaphatja, vagy legalábbis monnyonle.

Na kibököm a lényeget. Tök mindegy, hányan vagytok, amiért elkezdtem ezelőtt 152 mondattal a bejegyzést: csak annyit akarok mondani Nektek, undercover olvasóknak, hogy

Nagyon boldog új évet kívánok, pont olyat, amit Ti magatoknak reméltek !

Én jövőre is itt leszek, lehet, hogy intenzívebben, de nem valószínű, viszont azt továbbra is bizton ígérhetem, hogy szépen sorjában jönnek az új, kipróbált, leginkább állati fehérjében gazdag receptek. Mert enni nem csak kell, de tudni kell, sőt érdemes is.

Csin-csin!

Ölelek mindenkit,

Gourmandula

ui: és persze köszönöm, hogy olvastok... :) Mindenképpen megnyugtató érzés, hogy nem magamban beszélek.

Tésztában sült bazsalikomos-kapros lazac

A minket kiszolgáló hölgy gondos, óvó mozdulattal emelte át a jégágy felett ezt a majd két kilós filét, mintha csak egy újszülöttet adna tapasztalatlan kismama karjaiba. Én pedig izgalomtól elszorult torokkal, gyengéden fektettem a kosárba, és közben arra gondoltam, hogy ez az a kivételes eset, amikor értelmet nyer a lazac szín.

A nálunk karácsonykor uralkodó bábeli hangulat elég nehezen egyeztethető össze ennek az ételnek az előkészületeivel, vagy legalábbis az én képességeimet látszott egyes pillanatokban meghaladni, de egy kis segítséggel végül minden jól alakult, és mindenki elégedetten pihegett a vacsora végén. Az már más kérdés a szentesti vacsorával kapcsolatban, hogy 1) a hajnali negyed kettő még szentestének számít-é, továbbá 2) ilyen időpontban hívhatjuk-e egyáltalán vacsorának. Mindenesetre nálunk így történt, és azonnal muszáj megjegyeznem, hogy 1) nem kifejezetten az étel miatt csúsztunk meg ennyire, hanem mert idén is képtelenek voltunk összeszedni magunkat a délutáni pihenőből és 2) ez már semelyikünk szerint nem normális. Bízom benne, hogy eme, mély egyetértésben fogant észrevétel az első lépés a normalizálódás felé. Jövőre újból nekifutunk.

A lazacról még annnyit, hogy ez volt az első Gordon Ramsay recept, amit kipróbáltam, és ha nem is annyira egyszerű, mint ahogy ezen - az amúgy nagyon hasznos - videón tűnik, azért nem is túl nehéz. Egy biztos: nem csak karácsonykor éri meg a befektetett energiát.

Tésztában sült bazsalikomos-kapros lazac

(eredeti recept itt)

Mielőtt nekiugrana bárki, javaslom a videó megtekintését, sokkal könnyebb / érthetőbb lesz minden.

Hozzávalók

Lazachoz

kb. 1 kiló lazacfilé, bőr nélkül

60g sózatlan vaj, szobahőmérsékleten

10g friss bazsalikom, finomra aprítva

5g (lehetőleg friss) kapor, finomra aprítva

1 citrom reszelt héja

1 ek. magos mustár

500g (sós!) linzertészta (készen vásároltan vagy recept ld. alább)

1 tojás

Olíva olaj

Só, bors

Körethez

750g krumpli (eredetileg újkrumpli)

10g friss bazsalikom, aprítva

5g (lehetőleg friss) kapor , aprítva

1 nagy csokor brokkoli

2 gerezd hámozott fokhagyma, finomra aprítva

Linzertésztához

(kb 500g lesz)

35 dkg finomliszt

17,5 dkg vaj

2 tojás sárgája

2-3 ek. jéghideg víz

2 csipet só

Elkészítés

1. Először a tésztát készítem el. Nagyon egyszerű, a hozzávalókat kemény, fényes gombóccá gyúrom, és hűtőben minimum fél órát pihentetem.
2. Nekilátok a lazacnak: a fűszervajhoz kikeverem az aprított bazsalikomot és kaprot a vajjal, belereszelem a citromhéjat, majd ízlés szerint sózom, borsozom.
3. A lazacot leöblítem, és papírtörlő segítségével teljesen szárazra törlöm mindkét oldalát.
4. A halat két nagyjából egyenlő méretű téglalapra vágom. a felső oldalukat (azaz nem azt az oldalt, ahol a bőr volt) megsózom, megborsozom.
5. Egyik téglalap felső oldalát megkenem a fűszervajjal, a másikat magos mustárral, majd – mintha csak szendvics lenne – egymásra helyezem őket. A hal tetejét is sózom, borsozom.
6. A linzertésztát liszttel megszórt deszkán kinyújtom kb 3mm vastagra.
7. A közepére ültetem a lazac-szendvicset.
8. A lelógó, egyenetlen részeket levágom a tészta szélén, ezekre nincs szükség.
9. Felverem a tojást, és ecset segítségével megkenem vele a lazac körül elterülő tésztát, sózom, borsozom, majd, mintha csak egy csomag lenne a lazac, becsomagolom a tésztával.
10. Oldalt a felesleges részeket levágom. A lényeg, hogy a hal minden oldala egyenletesen, és jól körbe legyen zárva a linzertészával. Megkenem a külsejét is tojással.
11. A csomagot megfordítva (tehát a "csomagolás" szélével az alján) sütőpapírral bélelt tepsibe ültetem, tetejét körbe megkenem tojásal, sózom, borsozom, majd egy kés segítségével finoman rácsos mintát karcolok bele.
12. 200 fokon 25-30 perc alatt (vagy amíg a tésztakéreg aranybarna nem lesz) készre sütöm.

Míg sül a hal, elkészítem a köretet:

• A krumplit megmosom, és puhára főzöm (ha nem újkrumplit használunk, akkor én hagyományos, hámozott, kockákra vágott krumplit javasolok. (Most tört krumpliként készült, de szerintem előbbi módon jobb lenne.) Ha megpuhult, alaposan lecsepegtetem, tálba teszem, megöntözöm olívaolajjal, bekeverem az aprított zöldfűszerekkel, sózom és borsozom.
• A brokkolit rózsákra szedem és forrásban lévő vízben kb. 3 percig főzöm (hogy még pont roppanjon). Ha kész, alaposan lecsepegtetem. Olajon megfuttatom a fokhagymát, majd hozzáadom a brokkolit, sózom, borsozom és további egy percig pirítom.

Eddigre a lazac elkészül, kiveszem, hagyom egy pár percet hűlni, és szeletelem.

A hal-szeletet fűszeres burgonyával és brokkolival az oldalán tálalom.

Tipp: Anyukám gyorsan kevert mellé egy kis joghurtos alapú öntetet, kaporral, mustárral, sóval és borssal. Nagyon finom volt, szerintem a zöldséghez nagyon kellett.

Kase spetzle (azaz sváb sajtos nokedli)

Ki van akkora lázadó punk, akinek a kedvence -mondjuk- a lengyel konyha? Hallottál már olyat, hogy valakinek a grúz vagy a bolgár a mindent vivő? Nem jellemző… Ha nem is érthetetlen a dolog, azért - és ez főként saját magamnak emlékeztető - nem kell egy príma falatért a távoli egzotikus helyekre utazni vagy a trendi dél-európai konyhához fordulni, éppenséggel az elsőre unalmasnak tűnő (bocsbocsbocs) népek is fel tudnak mutatni jó pár finomságot.

Ezt már Krakkóban is megállapítottam, most, hogy kezdett alábbhagyni az emlék, a sógorék bűvöltek el.

Egyébként szerintem biztos a management, meg a marketing, ott szúrták el a nemzeti étel – reklámosok. Tényleg, ezek a nudli országok miért nem hirdetik az ételeiket a turizmus kampányaikban? Mekkorát szakíthatna az extrém-utazók körében Mongólia, lelki szemeim előtt látom, ahogy a CNN-nen a giccses Malaysia spot után bedübörög egy nagy tál sült kecskeszem, „Taste Mongolia” szlogennel.

Na mindegy, vissza Európába. Ki szereti az osztrák kaját? Az milyen egyáltalán? Hát a hüttekaja. Megvan? Tudom, bele is áshatnám magam jobban, de most mégsem, a sípályák hüttéinek étlapján található választék nekem nagyon is megfelel jelenleg, köszönöm.

Ezzel kell kezdeni: kase spetzle. Azaz sajtos nokedli, jóóó sok sült hagymakarikával, salátával az oldalán. Ezzel a cinkével ösztönösen egészen a közelében jártam a sváb változatnak, de a sajt, A SAJT, na az aaaannnyira kell rá, mint só a főtt kukoricára. Szerintem.

Jó hírem az, hogy meglepően egyszerű elkészíteni. Feltéve (és ez a rossz hír), ha van az embernek megfelelő galuskaszaggatója. Nekem nem volt. De K-tól kölcsönöztem jobb híján egy, a fazékra keresztbe felfektethető mezei sajtreszelőt, amit csak egyszer ejtettem szaggatás közben a vízbe, azaz a verdikt, hogy tökéletesen megfelelt a célnak, csak én ittam túl sok forralt bort vacsora-készítés előtt (no igen, ebből a szempontból autentikus hütte környezet volt, odakint nagyon mínuszokkal, sok-sok hóval, melengető forralt borral, K pálinkájával kevert teával, meg ilyenek).

Megjegyzés: az eredeti kase spetzle-ben jellemzően igen karakteres ementáli sajtot használnak. Aki semlegesebb ízzel is megelégszik, nyugodtan használjon Pannóniát, ami könnyen beszerezhető a legutolsó sarki kisboltban és még költségbarátibb is. Mondjuk mi nem semlegesebb ízre vágytunk, hanem szimplán nem gondoltuk végig a sajtválasztást, de a konklúziót levontuk, az eredeti élmény előcsalogatása érdekében ide rendes, ízes sajt kívánkozik. Majd legközelebb…

Megjegyzés2: a pirított hagyma mellett az ecetes saláta (vagy bármi más savanyúság) is szerves része az ételnek, utóbbit kifelejteni amatőr hiba(volt). Csemege ubival némiképp pótolható a hiány (tapasztalat), de azért a saláta az igazi…

Kase Spetzle (sváb pirított sajtos nokedli)

Hozzávalók (4 személyre)

fél kiló liszt

1/8l tej

1/4l szódavíz (bubis víz)

4 db tojás

2-3 csipet só (kóstoljuk meg)

250g reszelt ementáli sajt

2 fej hagyma felkarikázva

kb 5 deka vaj

olaj a hagyma sütéséhez

saláta / savanyúság

só, bors

Elkészítés

• A lisztet összekeverem a vízzel, tojással, tejjel, sózom, és egyenletesre keverem (ha buborékos lesz, akkor jó). Hagyom picit állni.
• Közben a vékony karikákra szelt hagymát bő olajban pirosra sütöm. Ha kész, félreteszem.
• Egy nagy fazékban vizet forralok, öntök bele egy kevés olajat is.
• A galuskát beleszaggatom a reszelő és egy kanál segítségével a forró vízbe. A galuskák gyakorlatilag pillanatok alatt készre főnek (persze mérettől függ), ha feljöttek a víz felszínére, már jók (de lehet kóstolni a biztonság kedvéért).
• (Fontos: egyszerre ne főjön túl sok tészta a fazékban, mert könnyen rászaggatunk a már felszínen lebegő, kész galuskákra, aminek következtében minden mindennel összeragad és gigantikus nudlik születhetnek. Szal csak lazán, türelmesen, így sem tart sokáig).
• A kész galuskát azonnal hideg vízbe mártom.
• Ha az összes tészta megfőtt, egy serpenyőben vajat olvasztok, és a galuska felét megfuttatom rajta. Hozzáadom a sajt felét is, kicsit kevergetem, míg a sajt elolvad és picit pirulni kezd. Itt lehet utánsóózni, ha szükséges, ill. én őröltem rá kevés borsot is.
• Kivajazott sütőtálba teszem (ez opcionális), és jöhet a másik adag tészta és sajt ugyanígy előpirítva. Ha kész, azt is a tálba rendezem. Ha maradt esetleg sajt, akkor azzal még megszórom a nudlikat.
• Kb 5-10 perc alatt sütőben pirosra pirítom a tetjét.
• Salátával, savanyúsággal az oldalán, pirított hagymakarikákkal megszórva tálalom.

Jó hüttézést mindenkinek!

Hogyan készülök a karácsonyra? Őszinte válasz gasztrotipp.hu-nak

(Eredeti bejegyzés itt.)

Most őszintén? A karácsonyi készülődés = stressz. Mármint ha a nálam tartott 24.-i ebédről van szó. Az egy négyzetméterre jutó káromkodás ritkán olyan sűrű, mint a tálalás előtti egy órában. Aztán persze befut a szeretet meg a békesség is, de hosszú utat kell odáig megtennem.

Csakhogy mindenki értse, miről van szó. Fix 24.-i ebéd nálam, szent és sérthetetlen menüvel:

1. Szárazbableves gazdagon (idén már csülkösen, jeee)
2. Mákos guba

Nem túl bonyolult, ugye? Akkor hol itt a gond?

Óóóóó, számos aknára rá lehet lépni.

Azt már megtanultam az elmúlt évek során, hogy az előkészítés és megvalósítás rengeteg buktatót rejt. Ezek kivédésére minden évben újabb smart tervet készítek. Mert terv a lelke mindennek.

1. Család befenyítése: az ebéd PONTBAN kettőkor lesz, késni kivételesen senki ne merjen, mert megkergetem a sodrófával
2. Bevásárlólista készítése
3. 23-án beszerzés
4. 24-én reggel időben felkelés
5. Mariah Carey Merry Xmas cd lejátszóba helyezése, boldog dalolás
6. Főzőcskézés/táncikálás: leves, majd levesfőzés közben bejglik (annyira könnyű a menü, hogy simán belefér időben és energiában a délelőttbe), végül guba frissen készítése
7. Bejglisülés közben karácsonyfa-díszítés
8. Terítés, konyhában elpakolás, magam kicsinosítása
9. Pontban 2-kor család fogadása, nyugodtan, egy pohár borral a kézben, fotelba kuporodva, egy képes albumot nézegetve.

HÁ-HÁ-HÁ

Ehelyett:

1. Családot valóban befenyítem: du 2-kor tálalunk, aki késik, megkergetem a sodrófával.
2. Bevásárlólista készítése – pipa.
3. 23-án beszerzés – első fordulat (akna): tolongástól idegbajt kapás, penis dehors hangulat, egy idegen megütése helyett idő előtt kiviharzás a bevásárlóegységből. Ez természetesen rendszeresen hézagokat üt a bevásárlólistámon szereplő tételsorba.
4. 24-én reggel elalvás és/vagy hiányzó elemek felfedezése.
5. Rohangálás kifli és/vagy mák után (lehetőleg délig nem is kapok, azt is minimum univerzumkülső kisboltban) – kezdek stresszelni.
6. 12 óra: Mariah Carey Merry Xmas cd lejátszóba helyezése, hangulatba kerülés.
7. Idén is elfelejtettem beáztatni a babot b****meg.
8. Sebes, koncentrált készülődés a konyhában, néha egy-egy refrénre azért becsatlakozom a kórusba („all i want for xmas, is yoooooouuuuuu-yoooouuuuuuuu—youuuuuuu-uh-uh-huuu”)
9. Főzőidő alatt karácsonyfa belegyógyítása a tartóba, sűrű anyázások közepette, díszek gyors, de mégis örömteli felhajigálása, érzem, sínen vagyok, beüt az everything is under control hangulat, ami ugye csakis akkor üt be, ha végképp kicsúsztak a dolgok az irányításom alól)
10. fél 2: telefon haza, hogy hozzanak bort, sokat. Ja, és tejföl is kellene. Honnan? Mittudomén, szerezzenek légyszi.
11. 2 óra: konyhában háborús állapotok, én hasonlóképpen leharcolva, még jó, hogy ultracsinos a kötényem, az a rohadt bab meg még nagyon kemény, guba és bejgli persze sehol.
12. 2 óra 5 perc: család + kutyák tényleg pontosan (francba!) benyomulnak a lakásba. Valamelyik báty azonnal Basszus Rozizik hogy hol a kaja, az Anyukám is, de tőle valahogy nem értem a viccet, aztán szegény mindenáron segíteni akar, mint minden anyuka, amitől gutaütést kapok, mint a legtöbb lány, mert valahogy az anyukák mindig ráéreznek, hogy mikor mit nem kellene mondani, ettől én azonnal plafonon, miért nem tud ő egyszer egy évben jó vendég lenni, és lazítani a kanapén. Óriási a felfordulás, a kutyák a lábunk közt szaladgálnak, eszembe jut, hogy te jó ég, itt most mindent összedzsuváznak, mármint a kutyák, az apukám whiskey után nyúl, én lehajtok egy pálinkát, ami sokkal kevésbé elegáns, mint a bor, ellenben gyorsabban nyugtatja az idegeket. A hangzavart túlvisítva mindenkit befogok, az egyik terítőt vasal, a másik bort nyit és hagymát vág, a harmadik kiflit szeletel. Anyukám a kutyákat és Apukámat fegyelmezi, Apukám csendben legurítja a második whiskeyt és egyenesbe hozza a karácsonyfámat. A kutyáknak messze a legjobb, szeretnék valamelyikkel cserélni.
13. Úgy 3 óra körül általában kész a leves, én még mindig úgy nézek ki, mint a konyhám (mint akire bombát dobtak , bableves-illatú, mákkal beborított), de a kötényem szerencsére még mindig ultracsinos. Reggel óta végre először leülök, sajog mindenem, idegeim átfeszültek a csúcsponton, dobok még egy pálinkát, már nem zavar a Bogi szőre a kanapén, sem Mams jótanácsai, belátom, mekkora egy hülye p***a tudok lenni és milyen jó, hogy a családom mindezt leginkább derűsen tűri (kivéve Anyukámat, aki szegény nehezebben kezeli).
14. Eszünk, megnyugszunk, repetáznak, örülök, én nem is vagyok éhes, az illatok eltelítettek, de azért én is szedek még egyszer, gubánál kiterülünk, B abból is repetázik, szívemre is venném, ha nem tenné.
15. Kicsit pihengünk, aztán elmennek. Jó érzés tölt el. Nem (csak) azért, mert kiürült a lakás, hanem mert nekem nagyon fontos ez az ebéd, ragaszkodom hozzá, szeretem, minden bábeli kaotikus elemével együtt. Sőt.
16. Végre csend és nyugalom, estig koalázhatok a kanapén, és gagyibbnál gagyibb karácsonyi TV műsorokat bambulhatok, ezzel felkészülve a (szent)esti rohamra.

Az esti menetről annyit, hogy szerintem idén sem kezdjük el az otthoni fát este 8 előtt díszíteni, idén is röhögünk majd a fa formáján, meg a csúcsdíszen, ami nincs is, és soha nem is volt, és ha mégis, az úgy nézett ki, mintha a télapó mérgében az angyalka seggébe húzta volna a fát. Visítozunk (én), mert a kutyák kétpercenként verik le a vízszintesen kitámasztott partvist, amire a kész szaloncukor-párokat akasztjuk, mielőtt a fára kerülnének. Vitatkozunk (én) azon, hogy Paps miért akar kényszeresen három doboz szaloncukrot tenni a fára, közlik, hogy bénán akasztom fel a díszeket, közben borozgatunk, teli szájjal panaszkodunk, hogy nem vagyunk éhesek, időnként kiosonunk a konyhába egy újabb üveg borért, vagy belenyalakodni a krumplipürébe, vagy a kamrából csórunk egy kis bejglit, és mindvégig szemmel tartjuk Bogikát, hogy idén ne vadássza le az ünnepi sültet az asztalról. Gyertyagyújtás után énekelünk, egy-két versszakot közösen, aztán Paps hozzátesz még kábé tizet minden dalhoz, mi meg azon gondolkodunk, hogy honnan a fenéből húzza ezeket elő.

Hajnali 1 körül kezdünk neki a halas vacsorának (amiből idén először én is eszem!!!), de ez senkit nem izgat, mert amúgy sem vagyunk éhesek. Ja, lazac lesz, már kinéztem magamnak egy csodás receptet…

Lehet, hogy nem tökéletes, meg picit sárga, meg savanyú, de nekem/ünk így kedves, én/mi pont így szeretem/jük a karácsonyt.

Szép ünnepeket mindenkinek!