Csin csin 2010

Idén végre nálam lesz a buli. Ennek holnap reggel már valszeg annyira nem fogok örülni, de most még jó ötletnek tűnik. Mint minden rendes buliban, a hangsúly az italokon, azon belül is a mennyiségin lesz. Nem csinálok nagy ügyet az ételből, krumpli saláta, virsli, halom kenyér, kacsazsír, hajnalban lencse sonkával a menü.

De ez csak a plusz információ, nem is ezért írok. Recept sincs most. Évet összegezni sem fogok, bár elég mozgalmas volt, kicsit mégis örülök neki, hogy magam mögött hagyom és átlépünk az újba. Új év, új kezdet, fogadalmak, idén tényleg, és komolyan. Nyomok egy hatalmas restart gombot, és remélem, 2010et dalolva elbírja az operációs rendszerem lefagyás és vírusok nélkül.

Most nektek írok, kedves engem olvasók.

Nem tudom, kik vagytok, de még azt sem, hogy hányan vagytok, a google analyticsem ugyanis hónapokkal ezelőtt meghalt, és nullát jelzett, már ameddig néztem, mert ezek után, érthető módon, elég hamar elkezdtem nem nézni. Különösebben nem hiányoznak a statisztikák a magánéletemből, de abból kiindulva, hogy Mams biztosan olvas, máris van egy hűséges olvasóm. Szóval az analytics bekaphatja, vagy legalábbis monnyonle.

Na kibököm a lényeget. Tök mindegy, hányan vagytok, amiért elkezdtem ezelőtt 152 mondattal a bejegyzést: csak annyit akarok mondani Nektek, undercover olvasóknak, hogy

Nagyon boldog új évet kívánok, pont olyat, amit Ti magatoknak reméltek !

Én jövőre is itt leszek, lehet, hogy intenzívebben, de nem valószínű, viszont azt továbbra is bizton ígérhetem, hogy szépen sorjában jönnek az új, kipróbált, leginkább állati fehérjében gazdag receptek. Mert enni nem csak kell, de tudni kell, sőt érdemes is.

Csin-csin!

Ölelek mindenkit,

Gourmandula

ui: és persze köszönöm, hogy olvastok... :) Mindenképpen megnyugtató érzés, hogy nem magamban beszélek.

Tésztában sült bazsalikomos-kapros lazac

A minket kiszolgáló hölgy gondos, óvó mozdulattal emelte át a jégágy felett ezt a majd két kilós filét, mintha csak egy újszülöttet adna tapasztalatlan kismama karjaiba. Én pedig izgalomtól elszorult torokkal, gyengéden fektettem a kosárba, és közben arra gondoltam, hogy ez az a kivételes eset, amikor értelmet nyer a lazac szín.

A nálunk karácsonykor uralkodó bábeli hangulat elég nehezen egyeztethető össze ennek az ételnek az előkészületeivel, vagy legalábbis az én képességeimet látszott egyes pillanatokban meghaladni, de egy kis segítséggel végül minden jól alakult, és mindenki elégedetten pihegett a vacsora végén. Az már más kérdés a szentesti vacsorával kapcsolatban, hogy 1) a hajnali negyed kettő még szentestének számít-é, továbbá 2) ilyen időpontban hívhatjuk-e egyáltalán vacsorának. Mindenesetre nálunk így történt, és azonnal muszáj megjegyeznem, hogy 1) nem kifejezetten az étel miatt csúsztunk meg ennyire, hanem mert idén is képtelenek voltunk összeszedni magunkat a délutáni pihenőből és 2) ez már semelyikünk szerint nem normális. Bízom benne, hogy eme, mély egyetértésben fogant észrevétel az első lépés a normalizálódás felé. Jövőre újból nekifutunk.

A lazacról még annnyit, hogy ez volt az első Gordon Ramsay recept, amit kipróbáltam, és ha nem is annyira egyszerű, mint ahogy ezen - az amúgy nagyon hasznos - videón tűnik, azért nem is túl nehéz. Egy biztos: nem csak karácsonykor éri meg a befektetett energiát.

Tésztában sült bazsalikomos-kapros lazac

(eredeti recept itt)

Mielőtt nekiugrana bárki, javaslom a videó megtekintését, sokkal könnyebb / érthetőbb lesz minden.

Hozzávalók

Lazachoz

kb. 1 kiló lazacfilé, bőr nélkül

60g sózatlan vaj, szobahőmérsékleten

10g friss bazsalikom, finomra aprítva

5g (lehetőleg friss) kapor, finomra aprítva

1 citrom reszelt héja

1 ek. magos mustár

500g (sós!) linzertészta (készen vásároltan vagy recept ld. alább)

1 tojás

Olíva olaj

Só, bors

Körethez

750g krumpli (eredetileg újkrumpli)

10g friss bazsalikom, aprítva

5g (lehetőleg friss) kapor , aprítva

1 nagy csokor brokkoli

2 gerezd hámozott fokhagyma, finomra aprítva

Linzertésztához

(kb 500g lesz)

35 dkg finomliszt

17,5 dkg vaj

2 tojás sárgája

2-3 ek. jéghideg víz

2 csipet só

Elkészítés

1. Először a tésztát készítem el. Nagyon egyszerű, a hozzávalókat kemény, fényes gombóccá gyúrom, és hűtőben minimum fél órát pihentetem.
2. Nekilátok a lazacnak: a fűszervajhoz kikeverem az aprított bazsalikomot és kaprot a vajjal, belereszelem a citromhéjat, majd ízlés szerint sózom, borsozom.
3. A lazacot leöblítem, és papírtörlő segítségével teljesen szárazra törlöm mindkét oldalát.
4. A halat két nagyjából egyenlő méretű téglalapra vágom. a felső oldalukat (azaz nem azt az oldalt, ahol a bőr volt) megsózom, megborsozom.
5. Egyik téglalap felső oldalát megkenem a fűszervajjal, a másikat magos mustárral, majd – mintha csak szendvics lenne – egymásra helyezem őket. A hal tetejét is sózom, borsozom.
6. A linzertésztát liszttel megszórt deszkán kinyújtom kb 3mm vastagra.
7. A közepére ültetem a lazac-szendvicset.
8. A lelógó, egyenetlen részeket levágom a tészta szélén, ezekre nincs szükség.
9. Felverem a tojást, és ecset segítségével megkenem vele a lazac körül elterülő tésztát, sózom, borsozom, majd, mintha csak egy csomag lenne a lazac, becsomagolom a tésztával.
10. Oldalt a felesleges részeket levágom. A lényeg, hogy a hal minden oldala egyenletesen, és jól körbe legyen zárva a linzertészával. Megkenem a külsejét is tojással.
11. A csomagot megfordítva (tehát a "csomagolás" szélével az alján) sütőpapírral bélelt tepsibe ültetem, tetejét körbe megkenem tojásal, sózom, borsozom, majd egy kés segítségével finoman rácsos mintát karcolok bele.
12. 200 fokon 25-30 perc alatt (vagy amíg a tésztakéreg aranybarna nem lesz) készre sütöm.

Míg sül a hal, elkészítem a köretet:

• A krumplit megmosom, és puhára főzöm (ha nem újkrumplit használunk, akkor én hagyományos, hámozott, kockákra vágott krumplit javasolok. (Most tört krumpliként készült, de szerintem előbbi módon jobb lenne.) Ha megpuhult, alaposan lecsepegtetem, tálba teszem, megöntözöm olívaolajjal, bekeverem az aprított zöldfűszerekkel, sózom és borsozom.
• A brokkolit rózsákra szedem és forrásban lévő vízben kb. 3 percig főzöm (hogy még pont roppanjon). Ha kész, alaposan lecsepegtetem. Olajon megfuttatom a fokhagymát, majd hozzáadom a brokkolit, sózom, borsozom és további egy percig pirítom.

Eddigre a lazac elkészül, kiveszem, hagyom egy pár percet hűlni, és szeletelem.

A hal-szeletet fűszeres burgonyával és brokkolival az oldalán tálalom.

Tipp: Anyukám gyorsan kevert mellé egy kis joghurtos alapú öntetet, kaporral, mustárral, sóval és borssal. Nagyon finom volt, szerintem a zöldséghez nagyon kellett.

Kase spetzle (azaz sváb sajtos nokedli)

Ki van akkora lázadó punk, akinek a kedvence -mondjuk- a lengyel konyha? Hallottál már olyat, hogy valakinek a grúz vagy a bolgár a mindent vivő? Nem jellemző… Ha nem is érthetetlen a dolog, azért - és ez főként saját magamnak emlékeztető - nem kell egy príma falatért a távoli egzotikus helyekre utazni vagy a trendi dél-európai konyhához fordulni, éppenséggel az elsőre unalmasnak tűnő (bocsbocsbocs) népek is fel tudnak mutatni jó pár finomságot.

Ezt már Krakkóban is megállapítottam, most, hogy kezdett alábbhagyni az emlék, a sógorék bűvöltek el.

Egyébként szerintem biztos a management, meg a marketing, ott szúrták el a nemzeti étel – reklámosok. Tényleg, ezek a nudli országok miért nem hirdetik az ételeiket a turizmus kampányaikban? Mekkorát szakíthatna az extrém-utazók körében Mongólia, lelki szemeim előtt látom, ahogy a CNN-nen a giccses Malaysia spot után bedübörög egy nagy tál sült kecskeszem, „Taste Mongolia” szlogennel.

Na mindegy, vissza Európába. Ki szereti az osztrák kaját? Az milyen egyáltalán? Hát a hüttekaja. Megvan? Tudom, bele is áshatnám magam jobban, de most mégsem, a sípályák hüttéinek étlapján található választék nekem nagyon is megfelel jelenleg, köszönöm.

Ezzel kell kezdeni: kase spetzle. Azaz sajtos nokedli, jóóó sok sült hagymakarikával, salátával az oldalán. Ezzel a cinkével ösztönösen egészen a közelében jártam a sváb változatnak, de a sajt, A SAJT, na az aaaannnyira kell rá, mint só a főtt kukoricára. Szerintem.

Jó hírem az, hogy meglepően egyszerű elkészíteni. Feltéve (és ez a rossz hír), ha van az embernek megfelelő galuskaszaggatója. Nekem nem volt. De K-tól kölcsönöztem jobb híján egy, a fazékra keresztbe felfektethető mezei sajtreszelőt, amit csak egyszer ejtettem szaggatás közben a vízbe, azaz a verdikt, hogy tökéletesen megfelelt a célnak, csak én ittam túl sok forralt bort vacsora-készítés előtt (no igen, ebből a szempontból autentikus hütte környezet volt, odakint nagyon mínuszokkal, sok-sok hóval, melengető forralt borral, K pálinkájával kevert teával, meg ilyenek).

Megjegyzés: az eredeti kase spetzle-ben jellemzően igen karakteres ementáli sajtot használnak. Aki semlegesebb ízzel is megelégszik, nyugodtan használjon Pannóniát, ami könnyen beszerezhető a legutolsó sarki kisboltban és még költségbarátibb is. Mondjuk mi nem semlegesebb ízre vágytunk, hanem szimplán nem gondoltuk végig a sajtválasztást, de a konklúziót levontuk, az eredeti élmény előcsalogatása érdekében ide rendes, ízes sajt kívánkozik. Majd legközelebb…

Megjegyzés2: a pirított hagyma mellett az ecetes saláta (vagy bármi más savanyúság) is szerves része az ételnek, utóbbit kifelejteni amatőr hiba(volt). Csemege ubival némiképp pótolható a hiány (tapasztalat), de azért a saláta az igazi…

Kase Spetzle (sváb pirított sajtos nokedli)

Hozzávalók (4 személyre)

fél kiló liszt

1/8l tej

1/4l szódavíz (bubis víz)

4 db tojás

2-3 csipet só (kóstoljuk meg)

250g reszelt ementáli sajt

2 fej hagyma felkarikázva

kb 5 deka vaj

olaj a hagyma sütéséhez

saláta / savanyúság

só, bors

Elkészítés

• A lisztet összekeverem a vízzel, tojással, tejjel, sózom, és egyenletesre keverem (ha buborékos lesz, akkor jó). Hagyom picit állni.
• Közben a vékony karikákra szelt hagymát bő olajban pirosra sütöm. Ha kész, félreteszem.
• Egy nagy fazékban vizet forralok, öntök bele egy kevés olajat is.
• A galuskát beleszaggatom a reszelő és egy kanál segítségével a forró vízbe. A galuskák gyakorlatilag pillanatok alatt készre főnek (persze mérettől függ), ha feljöttek a víz felszínére, már jók (de lehet kóstolni a biztonság kedvéért).
• (Fontos: egyszerre ne főjön túl sok tészta a fazékban, mert könnyen rászaggatunk a már felszínen lebegő, kész galuskákra, aminek következtében minden mindennel összeragad és gigantikus nudlik születhetnek. Szal csak lazán, türelmesen, így sem tart sokáig).
• A kész galuskát azonnal hideg vízbe mártom.
• Ha az összes tészta megfőtt, egy serpenyőben vajat olvasztok, és a galuska felét megfuttatom rajta. Hozzáadom a sajt felét is, kicsit kevergetem, míg a sajt elolvad és picit pirulni kezd. Itt lehet utánsóózni, ha szükséges, ill. én őröltem rá kevés borsot is.
• Kivajazott sütőtálba teszem (ez opcionális), és jöhet a másik adag tészta és sajt ugyanígy előpirítva. Ha kész, azt is a tálba rendezem. Ha maradt esetleg sajt, akkor azzal még megszórom a nudlikat.
• Kb 5-10 perc alatt sütőben pirosra pirítom a tetjét.
• Salátával, savanyúsággal az oldalán, pirított hagymakarikákkal megszórva tálalom.

Jó hüttézést mindenkinek!

Hogyan készülök a karácsonyra? Őszinte válasz gasztrotipp.hu-nak

(Eredeti bejegyzés itt.)

Most őszintén? A karácsonyi készülődés = stressz. Mármint ha a nálam tartott 24.-i ebédről van szó. Az egy négyzetméterre jutó káromkodás ritkán olyan sűrű, mint a tálalás előtti egy órában. Aztán persze befut a szeretet meg a békesség is, de hosszú utat kell odáig megtennem.

Csakhogy mindenki értse, miről van szó. Fix 24.-i ebéd nálam, szent és sérthetetlen menüvel:

1. Szárazbableves gazdagon (idén már csülkösen, jeee)
2. Mákos guba

Nem túl bonyolult, ugye? Akkor hol itt a gond?

Óóóóó, számos aknára rá lehet lépni.

Azt már megtanultam az elmúlt évek során, hogy az előkészítés és megvalósítás rengeteg buktatót rejt. Ezek kivédésére minden évben újabb smart tervet készítek. Mert terv a lelke mindennek.

1. Család befenyítése: az ebéd PONTBAN kettőkor lesz, késni kivételesen senki ne merjen, mert megkergetem a sodrófával
2. Bevásárlólista készítése
3. 23-án beszerzés
4. 24-én reggel időben felkelés
5. Mariah Carey Merry Xmas cd lejátszóba helyezése, boldog dalolás
6. Főzőcskézés/táncikálás: leves, majd levesfőzés közben bejglik (annyira könnyű a menü, hogy simán belefér időben és energiában a délelőttbe), végül guba frissen készítése
7. Bejglisülés közben karácsonyfa-díszítés
8. Terítés, konyhában elpakolás, magam kicsinosítása
9. Pontban 2-kor család fogadása, nyugodtan, egy pohár borral a kézben, fotelba kuporodva, egy képes albumot nézegetve.

HÁ-HÁ-HÁ

Ehelyett:

1. Családot valóban befenyítem: du 2-kor tálalunk, aki késik, megkergetem a sodrófával.
2. Bevásárlólista készítése – pipa.
3. 23-án beszerzés – első fordulat (akna): tolongástól idegbajt kapás, penis dehors hangulat, egy idegen megütése helyett idő előtt kiviharzás a bevásárlóegységből. Ez természetesen rendszeresen hézagokat üt a bevásárlólistámon szereplő tételsorba.
4. 24-én reggel elalvás és/vagy hiányzó elemek felfedezése.
5. Rohangálás kifli és/vagy mák után (lehetőleg délig nem is kapok, azt is minimum univerzumkülső kisboltban) – kezdek stresszelni.
6. 12 óra: Mariah Carey Merry Xmas cd lejátszóba helyezése, hangulatba kerülés.
7. Idén is elfelejtettem beáztatni a babot b****meg.
8. Sebes, koncentrált készülődés a konyhában, néha egy-egy refrénre azért becsatlakozom a kórusba („all i want for xmas, is yoooooouuuuuu-yoooouuuuuuuu—youuuuuuu-uh-uh-huuu”)
9. Főzőidő alatt karácsonyfa belegyógyítása a tartóba, sűrű anyázások közepette, díszek gyors, de mégis örömteli felhajigálása, érzem, sínen vagyok, beüt az everything is under control hangulat, ami ugye csakis akkor üt be, ha végképp kicsúsztak a dolgok az irányításom alól)
10. fél 2: telefon haza, hogy hozzanak bort, sokat. Ja, és tejföl is kellene. Honnan? Mittudomén, szerezzenek légyszi.
11. 2 óra: konyhában háborús állapotok, én hasonlóképpen leharcolva, még jó, hogy ultracsinos a kötényem, az a rohadt bab meg még nagyon kemény, guba és bejgli persze sehol.
12. 2 óra 5 perc: család + kutyák tényleg pontosan (francba!) benyomulnak a lakásba. Valamelyik báty azonnal Basszus Rozizik hogy hol a kaja, az Anyukám is, de tőle valahogy nem értem a viccet, aztán szegény mindenáron segíteni akar, mint minden anyuka, amitől gutaütést kapok, mint a legtöbb lány, mert valahogy az anyukák mindig ráéreznek, hogy mikor mit nem kellene mondani, ettől én azonnal plafonon, miért nem tud ő egyszer egy évben jó vendég lenni, és lazítani a kanapén. Óriási a felfordulás, a kutyák a lábunk közt szaladgálnak, eszembe jut, hogy te jó ég, itt most mindent összedzsuváznak, mármint a kutyák, az apukám whiskey után nyúl, én lehajtok egy pálinkát, ami sokkal kevésbé elegáns, mint a bor, ellenben gyorsabban nyugtatja az idegeket. A hangzavart túlvisítva mindenkit befogok, az egyik terítőt vasal, a másik bort nyit és hagymát vág, a harmadik kiflit szeletel. Anyukám a kutyákat és Apukámat fegyelmezi, Apukám csendben legurítja a második whiskeyt és egyenesbe hozza a karácsonyfámat. A kutyáknak messze a legjobb, szeretnék valamelyikkel cserélni.
13. Úgy 3 óra körül általában kész a leves, én még mindig úgy nézek ki, mint a konyhám (mint akire bombát dobtak , bableves-illatú, mákkal beborított), de a kötényem szerencsére még mindig ultracsinos. Reggel óta végre először leülök, sajog mindenem, idegeim átfeszültek a csúcsponton, dobok még egy pálinkát, már nem zavar a Bogi szőre a kanapén, sem Mams jótanácsai, belátom, mekkora egy hülye p***a tudok lenni és milyen jó, hogy a családom mindezt leginkább derűsen tűri (kivéve Anyukámat, aki szegény nehezebben kezeli).
14. Eszünk, megnyugszunk, repetáznak, örülök, én nem is vagyok éhes, az illatok eltelítettek, de azért én is szedek még egyszer, gubánál kiterülünk, B abból is repetázik, szívemre is venném, ha nem tenné.
15. Kicsit pihengünk, aztán elmennek. Jó érzés tölt el. Nem (csak) azért, mert kiürült a lakás, hanem mert nekem nagyon fontos ez az ebéd, ragaszkodom hozzá, szeretem, minden bábeli kaotikus elemével együtt. Sőt.
16. Végre csend és nyugalom, estig koalázhatok a kanapén, és gagyibbnál gagyibb karácsonyi TV műsorokat bambulhatok, ezzel felkészülve a (szent)esti rohamra.

Az esti menetről annyit, hogy szerintem idén sem kezdjük el az otthoni fát este 8 előtt díszíteni, idén is röhögünk majd a fa formáján, meg a csúcsdíszen, ami nincs is, és soha nem is volt, és ha mégis, az úgy nézett ki, mintha a télapó mérgében az angyalka seggébe húzta volna a fát. Visítozunk (én), mert a kutyák kétpercenként verik le a vízszintesen kitámasztott partvist, amire a kész szaloncukor-párokat akasztjuk, mielőtt a fára kerülnének. Vitatkozunk (én) azon, hogy Paps miért akar kényszeresen három doboz szaloncukrot tenni a fára, közlik, hogy bénán akasztom fel a díszeket, közben borozgatunk, teli szájjal panaszkodunk, hogy nem vagyunk éhesek, időnként kiosonunk a konyhába egy újabb üveg borért, vagy belenyalakodni a krumplipürébe, vagy a kamrából csórunk egy kis bejglit, és mindvégig szemmel tartjuk Bogikát, hogy idén ne vadássza le az ünnepi sültet az asztalról. Gyertyagyújtás után énekelünk, egy-két versszakot közösen, aztán Paps hozzátesz még kábé tizet minden dalhoz, mi meg azon gondolkodunk, hogy honnan a fenéből húzza ezeket elő.

Hajnali 1 körül kezdünk neki a halas vacsorának (amiből idén először én is eszem!!!), de ez senkit nem izgat, mert amúgy sem vagyunk éhesek. Ja, lazac lesz, már kinéztem magamnak egy csodás receptet…

Lehet, hogy nem tökéletes, meg picit sárga, meg savanyú, de nekem/ünk így kedves, én/mi pont így szeretem/jük a karácsonyt.

Szép ünnepeket mindenkinek!

Sütőtök pite (pumpkin pie), picit másképp

Amerikában egyszer próbálkoztam a pumpkin pie (aka sütőtök pite, de hát lássuk be, ez annyira bénán hangzik) tradicionális, édes változatával, iskolai főzőóra keretein belül. Állítólag nagyon finom volt, szerintem rémes, és ezt ma, visszagondolva sem értékelem másképpen. Így hát én maradok a sós változatnál, azt viszont mindenkinek szívből ajánlom.

Érdekes egyébként, hogy pár éve még a sütőtök szagától is rosszul voltam. Aztán jött egy félreértett rendelés egy kambodzsai kisvárosban, és a sütőtökös kókuszos leves újraértelmezte világomat. Azóta jóban vagyunk, nagyon jóban. Egy dolog nem változott, az édes sütőtökre azóta sem visz rá a lélek.

Megjegyzések:

• Elkészíteni közel nem olyan bonyolult, mint leírni. Tényleg.
• Eredeti recept vega, ezt én mostanában alapból utasítom el, de amúgy biztos sonka nélkül is finom.
• Mennyiségek: az eredeti recept összetevői nagyon tetszettek, de magát a pitét túl vékonynak, töpörödöttnek találtam, ezért picit eltértem a megadott mennyiségektől, és hozzávalóktól. Pölö nem méricskéltem le a 400g tököt meg 100g zellert. Fogtam egy közepesen slank sütőtököt, megpucoltam, szerintem minimum 60 dkg lehetett, és vettem hozzá egy szép zellergumót, és 2 tojás helyett 3-at ütöttem bele, ricottából pedig egy egész dobozzal zuttyantottam a krémbe.
• Alább az eredeti arányokat adom meg, így mindenki torzíthat kedvére, érzés és ízlés szerint, de azért zárójelben odabigyesztettem az általam használt mennységeket is.

Ricottás sajtos-sonkás sütőtök pite

Hozzávalók:

(1 db kb 23-26 cm átmérőjű tortaformához)

1 adag linzertészta:

20 dkg finomliszt

10 dkg vaj

1 tojás sárgája

1-2 ek. jéghideg víz

csipet só

Töltelék:

400g (600g) meghámozott, megtisztított, és kb 2x2 cm kockákra vágott sütőtök

100g meghémozott, megtisztított, apróra kockázott zellergumó

kb. 10 dkg jófajta sonka (nekem milánói füstölt), apróra felkockázva (opcionális)

1/2 cup (1 kis doboz) ricotta sajt

1/2 cup (15 dkg) reszelt keménysajt (ha parmezánt is használok, akkor semlegesebb ízű, amúgy cheddar)

5 dkg parmezán

2 db (3 db) tojás, felverve

Só, bors

1 marék (csokor) petrezselyem, finomra aprítva

2 db paradicsom felkarikázva, díszítésnek (opcionális)

fél deci fehérbor

vaj / olívaolaj

Elkészítés:

Tészta:

• A tésztához valókat alaposan összedolgozzuk: vajat alaposan elmorzsolom, addig gyúrom, míg kemény, sima felületű, gombócformájú tésztát nem kapok (kb 5-10 perc kézzel).
• A tésztát liszttel megszórt munkalapon is kinyújthatnám, de én ezt túl maszatnak tartom, helyette a gombócból apróbb darabokat szakítok, kilapogatom és belegyurmázom a formába. Persze ez egyéni ízlés kérdése. Lényeg, kibélelem a tortaformát kb 3mm vastag tésztával úgy, hogy a falaira is felérjen (kb. 2-3 centi magasan).

Innentől egy könnyebb vagy egy picit időigényesebb utat választhatunk

1) Időigényes fajta - ropogósabb lesz a tésztakéreg

• A sütőt nagyon forróra előmelegítem (220 fok).
• A tésztával kibélelt forma aljába sütőpapírt fektetek, majd erre rászórok egy csomag szárazbabot (rizst), hogy lenyomja a papírt – és elősütés közben a tésztát. Így sütöm, babos-nehezékestül 10 percig (220 fokon).
• Kiveszem, babot/papírt eltávolítom, tésztát visszateszem a sütőbe még 7 percre. Ha kész, hagyom kihűlni. (Babot utána ilyen célú felhasználásra el lehet tenni.)

2) Gyorsabb, nem pepecs: puhább marad a tészta

• 30 percre a hűtőbe teszem.

Töltelék:

• A tököt és a zellert vajon megfuttatom és közepesen erős lángon, fedő alatt puhára főzöm.
• Közben néha ránézek, belekavarintok, ha szükséges, egy kevés fehérborral lazítom (nyilván indokolt lesz)
• Ha puha a zöldség, botmixerrel pürésítem, sózom, borsozom, hagyom picit hűlni.
• A sonkát kevés olívaolajon enyhén megpirítom.
• Egy külön tálban krémesre keverem a ricottát, a tojásokat, hozzáadom a pirított sonkát szaftjával együtt, majd az egészet elkeverem a tökös masszával.
• Belereszelem az összes parmezánt és a keménysajtok felét, a petrezselymet, és ha kell, sózom/borsozom még ízlés szerint.
• A masszát az előkészített tésztabölcsőbe öntöm, tetejére szórom a maradék sajtot.
• 205 fokos sütőben, a töltelék vastagságától függően kb 30-40 perc alatt készre sütöm. (Ha szép aranyszínű, akkor már jó.)
• Ha kész, hagyom hűlni, ha nem tűzforró, már könnyen kivehető a formából és szeletelhető. Vigyázat, a türelmetlenség csúnya baleseteket szülhet, amit nem olvastam, hanem magam is elszenvedtem.
• Remekül újramelegíthető, ha egyszer kihűlt, és megmelegítjük, még könnyebben szelhető.

Balzsamecetes öntettel kikevert rukolás bébispenót salátával ettük.

Jó étvágyat!

Pirított diós - tárkonyos csirkekrém

Bevált recept a legendás, frissen diplomázott, Rózsa utcás érából, amikor majdnem minden buli a hetedik kerületben kezdődött és/vagy ért véget…

Most ha azt mondanám, hogy ennek az ételnek köszönhetem, hogy tudom, micsoda energiája van a kézzel, szeretettel érintett ételnek, az elég hülyén hangozna. Márpedig ez tulajdonképpen így van, azzal a helyreigazítással, hogy nem az ételnek jár a hála, hanem Huginak, aki 1) megszerezte a receptet a sarki gourmand szendvicsbárból 2) email formájában megosztotta azt velem és külön felhívta figyelmemet az iménti igazságra.

Tehát éljen a Hugi, a Rózsa utca, meg a szendvicsbár, aminek a nevére persze régen nem emlékszem.

Igazi bulikaja, nem az előremindentelkészítős, hanem az önkiszlgálós fajta, egy nagy tállal a konyhapulton / asztal közepén, mellé kiszórva pár életlen kenőkés, szalvéta, másik oldalt egy deszkán felszeletelt kenyér, aztán aki arra jár, rárabol, és megszerkeszti magának a szendót (vagya buli előrehaladtával alternatív segédeszközökkel, egyenesen a tálból falatozik). Mellé most egy egyszerű zöldsalátát kevertem, de mezei csemegeubival is isteni.

Ja, a tárkony mennyisége senkit ne ijesszen meg, én is megtorpantam anno, de kell az, kell az.

Pirított diós - tárkonyos csirkekrém

Hozzávalók

(egy bazinagytálnyi mennyiséghez - kb. 8 ember tuti jól lakik vele, egy vekni kenyérrel)

1 kg filézett csirkemell

Fél liter tejföl

1 üveg majonéz (kb. ugyanannyi, mint tejföl)

1 csomag (7g) szárított tárkony

Kb 20 dkg dió

2-3 szár angol zeller, alaposan megmosva, finomra aprítva

Só, bors

Sütéshez olívaolaj

1 lime

Tálaláshoz:

1 vekni kenyér vagy 2-3 rúd bagett,

Saláta: rukkolás bébi spenót saláta olívaolajos-balzsamecetes öntettel (vagy ami tetszik)

Elkészítés:

• A csirkemelleket vékony szeletekre szelem (széltében, nem hosszában), borsot őrölök rájuk, és a szeleteket forró serpenyőben, olívaolajon szép pirosra sütöm. Ha átsült a hús, meghintem sóval és félreteszem hűlni.
• A diót felforrósított, száraz serpenyőben megpirítom, majd durvára, éppenhogycsak megdarálom. A cél és a lényeg, hogy maradjanak nagyobb diódarabok is.
• Zellerszárakat alaposan megmosom, és vékony szeletekre aprítom.
• A már langyos csirkemell szeleteket apró darabokra tépkedem. Nem késsel vágom, ez fontos. Érdemes kézzel dolgozni, valahogy ízre és állagra is jobb lesz , ha az ujjunkal csipkedjük cafatokra.
• Tejfölt a majonézzel összekeverem, hozzáadom a csirkét, a tárkonyt, zellerszárat, diót és alaposan összekeverem.
• Innentől ízlés kérdése: sózom, borsozom, és (én) kb fél kövér lime levével is megöntözöm.
• Szobahőmérsékleten az igazi, de a hűtőben érés sem árt neki, szóval ideális esetben kicsit ér a hűtőben, és tálalás előtt fél-1 órával már a konyhapulton levegőzik.
• Jófajta kenyérre kenve, vagy annak kíséretében, salátával együtt a legjobb.

Fűszeres sókéregben sült illatos csirke édesköményes sütőtökkel

Adott volt egy fatüzelésű kemence, egy szép csirke, 3 kg só és a hozzájuk fűződő szép remények. Na jó, mindez egy extrachilles hétvégén, a világ (nekem) egyik legszebb helyén (ld. képek), számomra igen kedves emberek társaságában, valóban remek borok kíséretében. Egy nyugisra szabott téli szombat este ennél szebben nem nagyon telhetett volna. Ja de: ha nem alázom magam szanaszét pókerben. A lapjárás volt az oka, nyilván…

Igyekszem kivételesen szűkszavú lenni, hogy ne vesszen el a lényeg.

A csirke Jamie Oliver döbbenetesen egyszerű, fenomenális receptje nyomán készült, és olyannyira gyermekjáték, hogy habozás nélkül kapja meg a „for dummies” címkét. Szóval, aki tart a sültektől, kezdje itt, mert kifejezetten kihívás lenne elpuskázni.

Ne ijesszen el senkit a sok só, bármennyire is hihetetlen, a hús pont annyi ízt vesz át, amennyit kell.

Eredmény: olyan igazi együtt-örülős, durva illat- és ízorgia, lágyan omló, vaj puhára sült, illatos csirkefalatok.

Köret: a sütőtök-krumpli pároson alapuló köretben a csirkéhez is használt fűszerek köszönnek vissza, állagra olyan rusztikusan félig-szétmállott, rondának is mondható, de minden kétséget kizáróan nagyon finom.

Kezdjük a hússal.

Fűszeres sókéregben sült illatos csirke

Hozzávalók:

1 db (kibelezett!), kb 2 kg-os csirke

Kb. 3-4 csapott ek. őrölt vagy 7-8 ek. durvára tört édesköménymag

3 kg tengeri só

2 db tojás, felverve

2 db citrom

1-2 ek citrombors (hagyományos, durvára tört fekete is ok)

1 csokor friss (vagy kb 2 ek. szárított kakukkfű)

1 csokor durvára vágott petrezselyem

8 gerezd héjastul összezúzott fokhagyma

4-5 ek olívaolaj

Elkészítés:

• A sót alaposan elkeverem az édesköménnyel, borssal, tojással, és a citromok kifacsart levével.
• A massza kb. harmadával megágyazok a csirkének a tepsiben. Akkor lesz jó helye, ha a „sólepedő” legalább 1-1,5 cm vastag.
• Összekeverem az olajat a kakukkfűvel, és az így kapott páccal gondosan átkenegetem a csirke külsejét.
• A csirke hasába teszem a zúzott fokhagymákat, a petrezselymet és a kifacsart citrom-feleket.
• A húst ráültetem a sóágyra, és a maradék kétharmad rész só-masszával gondosan betakargatom úgy, hogy a csirke minden szeglete egyenletesen fedve legyen.
• Alufóliával befedem.
• 200 fokosra előmelegített sütőben kb. 2 órát sütöm. Kb. 80 perc után le lehet szedni az alufóliát.
• Nem kell megijedni, a sókéreg picit megfeketedhet, attól még a húsnak semmi baja nem lesz.
• Ha kész, kb negyed órát hagyom hűlni, utána a csirkét szépen ki lehet fejteni a kéregből.
• Tálra szedem és tálalom.

Míg sül a hús, lehet készíteni a köretet. Előkészítéssel együtt kábé 45 percet szánjunk rá.

Édesköményes sütőtök

Hozzávalók:

2-3 ek. olívaolaj

Egy kisebb sütőtök, megpucolva, felkockázva (1,5-2 centis kockák)

Kb. 4-5 szem krumpli, megpucolva, felkockázva

3 közepes méretű fej lilahagyma, felaprítva

Kb. 2 ek. édes szójaszósz (csak az édes jó, a híg-sós fajta erre nem feltétlenül alkalmas).

1 ek őrölt édeskömény

2-3 csipet kakukkfű

1 kupica vodka (megszokás)

1-2 csipet citrombors (őrölt feketebors)

Elkészítés:

• Egy nagyobb méretű serpenyőt vagy wokot használok, közepesen erős lángon.
• A hagymát olajon megpuhítom, hozzáadom a tököt és kb két percig kevergetve pirítom.
• Hozzáadom a krumpklit, kevergetve, további egy percig pirítom.
• Rálöttyintem a vodkát (opcionális), fél-egy percig hagyom sisteregni.
• Hozzáadom az édesköményt, további fél- egy percig pirítom, heves kevergetés mellett.
• Megöntözöm a szójával, kavarintok rajta négyet-ötöt, csak hogy mindenhová jusson a szószból.
• Felöntöm kb. 1-1,5 deci vízzel, 2-3 csipet sóval meghintem, kavarok egyet rajta, aztán fedővel beborítom, és néha ránézve/megkeverve puhára főzöm. (Ha elfőne a víz, egy keveset adjunk még hozzá, a lényeg, hogy ne kapjon oda idő előtt a tök.)
• Ha már majdnem kész, vegyük le a fedőt, hogy a lé elfőhessen.
• Meghintem a borssal, a kakukkfűvel, és ha szükséges, ízlés szerint utánsózom, majd a sült csirke mellé tálalom.
• Előre szólok: a tök picit jobban szétfőhet, mint a krumpli, ezért állagra ronda lesz, olyan krémes-darabos, hagymás-törtkrumpli állagú, de nagyon finom.

Bon apetit!

Fríz mentás cukkíni krémleves

Imádom ezt a vénasszonyos nyarat: 20-25 fok, napos, szikrázóan kék ég, de a hűvösebb reggeleken már érezni a levegőben azt a jófajta „hideg-szagot”. Pólóban indulok munkába, de már sálat kanyarintok a nyakam köré, és a cipellőm sarka asztali cetligyűjtő karóként szedi elhullott levél áldozatait. Mint a vihar előtti csend, minden békés, de valami készül, tudjuk, hogy egyszer csak kíméletlenül lecsap ránk a tél, az eső, a szürkeség. Én addig is minden cseppjét kiélvezem ennek a már-már szürrelálisan szép időszaknak.

Mi köze ennek a leveshez? Spontán, a képek hangulatáról jutott eszembe. Persze most mondhatnám, hogy a levest az "őszi nap ragyogása ihlette", de igazából csak arról van szó, hogy volt egy magát megadni készülő cukkíni a hűtőben, meg egy csokornyi ájulófélben levő menta a teraszon, amit azonnali hatállyal fel kellett dolgoznom. :)

És akkor a leves.

A zöldborsó-menta párosról már sokszor és sokan elmondták, hogy szép kis társulás. Jelentem, a menta cukkínivel alkotott frigye nemkülönben remek duó.

Én most sárga cukkínivel készítettem, de mielőtt érzékeny lelkületű olvasóim szitokbombát hajítanának felém a beszerezhetetlen alapanyagok használata miatt, jelentem, hogy

1) a sznobériának ható sárga cukkíni használata merő véletlen: ajándék K házi veteményeséből (God bless K), ami kezdett megfáradni a hűtőben, sos kellett tehát vele kezdeni valamit, így került a levesbe;

2) a szín csak esztétikum, ízre amúgy nincs különbség a két fajta között.

Azaz mezei zöld cukkínivel hasonlóan siker várományos ez a Fittipaldi gyorsaságával elkészülő, egyszerűségében nagyszerű leves.

Na és akkor a leves eredete. Merthogy ez egy fríz leves. Cikinemciki, nekem konkrétan lövésem sem volt, hogy az mi, de meggugliztam, és most már értem, hogy hol dolgozik G. :) Frízia ma az Északi-tenger délkeleti partjainak gyűjtőneve. Hollandiában a mai napig él a fríz nyelv és kultúrájukat is buzgón ápolja ez a napjainkra méretét és befolyását tekintve is jelentősen összezsugorodott népcsoport. Akit érdekel a téma, kattintson ide, szerintem annyira nem érdekes, de hát nem vagyunk egyformák.

Csendben és zárójelben tenném fel a kérdést, hogy egy erősen tájidegen cukkíni és menta alap ugyan mitől és hogyan lett egy – és ezért most a frízek tuti megvernének - alapvetőn holland vidék nemzeti levese, no de ez a furcsaság nem változtat a tényen, miszerint az íze egész egyszerűen remek.

Mentás cukkíni krémleves

Hozzávalók:

(4 személyre)

(Ötletet innen vettem)

1 nagyobb (kb fél kilós..? 30x4cm...?) cukkíni, felkockázva

1 nagyobb fej vöröshagyma, durván felkockázva

1 kövér gerezd fokhagyma, durván felaprítva

1 közepes méretű krumpli, egészen apróra vágva (eredetiben nincsen, de szerintem enélkül túl híg lenne a leves, én pedig a krémesebb, pürésebb állagot kedvelem)

2 cup tej

2 maréknyi friss menta, finomra aprítva

só, fehérbors ízlés szerint

kb. 2 cup alaplé (inkább hús, de lehet zöldség is; húsleveskockából ez 1 db-ot jelent)

2 ek olívaolaj/vaj

Elkészítés:

• A hagymát a zsiradékon megdinsztelem.
• Hozzáadom a fokhagymát és a cukkínit, és kb. 1-2 percig pirítom – nagyon fontos, hogy ne kapjon oda (közepesen erős láng még ok).
• Beleszórom az egészen apróra vágott krumplit, sózom, egyet-kettőt kavarok rajta.
• Felöntöm a tejjel, és óvatosan felforralom (vigyázat, tej könnyen odakap), majd hozzáadom a (lehetőleg már forró) húslevet.
• Fedővel letakarva főzöm addig, míg a krumpli meg nem puhul. (Addigra a cukkíni is megpuhul). Ez kb 8-10 perc.
• Ha kész, botmixerrel pürésítem, ha kell, utánsózom.
• A finomra vágott mentát a legvégén szórom bele, és alaposan elkeverem. Itt jönne a fehérbors is a képbe, de én erről megfeledkeztem. Biztos úgy is finom. Megjegyzés: az eredeti recept a mentát a pürésítés előtt teszi bele, nekem így jobban tetszett, de ez már részletkérdés.
• Azonnal tálalom, hogy a menta intenzív íze teljes fényében érvényesülhessen.

Parmezános ráktortácskák

Na, ez olyan Zizou-s, reptében átvett és azonnal a kapu felső sarkába zúzott bombagól lett, legszívesebben görögtüzet gyújtottam volna a tiszteletére. Különösen azért, mert első önálló próbálkozás garnéla kategóriában.

Félreértés ne essék, nem magamat sztárolom: a jól sikerült étel, a finom falatok ünneplése ez, méghozzá a legőszintébb lelkesedéssel megspékelve. Nincs is ezen mit ragozni, szerintem a képek – kivételesen – magukért beszélnek.

Más: a beígért tintahalak nem úsztak el, ellenben elég büdösre sikerültek a múltkor - ezért a nagy csend a témában. Ahhoz, hogy ide kikerüljön a beszámoló/recept, a technikán (és az alapanyag-beszerzésen) még csiszolni kell egy picit. Hamarosan második forduló, nagyon bizakodó vagyok, drukkoljatok.

Tényleg: seafood beszerzés tippeket szívesen és hálával fogadnék!!!

Végül vissza ehhez a recepthez:

1) eredetiben nem volt citromlé, szerintem az az egyik fő húzóíz benne, és ki nem hagynám belőle;

2) igazi jackpot: szuperegyszerű, gyors és így utólag nézve gyakorlatilag elronthatatlan. Igen, még a formából kiszedés is sima ügy.

3) a száraz pezsgő meglepően kellemes volt kísérőnek.

Parmezános ráktortácskák

(Bon Appetit, 2009. április, ill. innen)

Hozzávalók:

(11 darab lett belőle)

225g krémsajt (szobahőmérséklet) – én így: 1 doboz Philadelphia és 1 tubus krémsajt

¼ + ½ cup reszelt parmezán

1 nagy tojás

1/4 cup tejföl

Fél citom reszelt héja + leve (ill. ízlés szerint)

3 ek friss snidling, finomra aprítva, ketté osztva

őrölt bors

kb 170-200g garnéla (én koktélrákot vettem mélyhűtve)

1 cup kenyérmorzsa (eredetiben Panko japán kenyérmorzsa, ami nagyon egzotikusan hangozhat, de igazából csak annyit tesz, hogy a kenyérbélből készül a morzsa. Hát én ettől eltekinek.)

kb. 1/4 cup olvasztott vaj + tartalék + kevés a formák kikenéséhez

Elkészítés:

• A koktélrákot hagyom felolvadni, aztán falatnyi darabokra vágom.
• A krémsajtot habverővel krémesre keverem, hozzáadom a tojást és az ¼ cup parmezánt, majd a tejfölt.
• Ízesítem snidling felével, frissen őrölt borssal, citromhéjjal és kb fél citrom levével. Lehet nyalakodni, és aszerint alakítani az arányokat. (A tubusos sajtkrém miatt nekem nem kellett sózni, de ez ízlés és a használt sajtrémek milyenségének kérdése.)
• Legvégén belekeverem a rákot.
• A kenyérmorzsát egy villa segítségével alaposan összekeverem az olvasztott vajjal, a ½ cup parmezánnal és a maradék snidlinggel. Nem lesz tészta állaga, nem kell megijedni, de fontos, hogy minden morzsára jusson a vajból. Én talán egy picivel több vajat is használtam a végén. (Sóra itt sem volt szükség.)
• Egy muffinos tepsi mélyedéseit kikenem olvasztott vajjal. (Nekem 12 dbos tepsim van, kb 5 centis átmérőjű hagyományos muffin méretű mélyedésekkel)
• Minden mélyedésbe egy evőkanál morzsát teszek.
• A morzsahalmot kiskanállal (vagy akár kézzel) lelapogatom, úgy, hogy kis karimát is formázok a szélére.
• Minden tésztaágyba egy bő evőkanállal ültetek a garnélás töltelékből.
• A tortácskák tetejére 1-1 teáskanál morzsát szórok.
• 190 fokra előmelegített sütőben 30 percig sütöm.
• Ha letelt a sütési idő, 5 percig hagyom hűlni, aztán a tortácskákat a peremüknél egy kés segítségével finoman meglazítom, majd óvatosan kiemelem. Meglepően könnyen és szépen, egyben kijöttek!

Mi most melegen, párolt zöldséggel az oldalán ettük, de hidegen, magában vagy egy egyszerű salátával is remek lehet.

Indulamandula: Szlovénia (Seafood madness)

Újra itt, újra bréking: a Szlovéniában eltöltött 5 nap alatt akkora lendülettel ugrottam előre seafood terepen, mint ahogyan egy vállról indítható rakéta startol egy erősen hátszeles napon.

Konklúzióm röviden:
Ami jó, az jó. A seafood nagyon jó. Szlovénia szintúgy.


Konklúzió picit bővebben:
Ritkán gondolom, hogy a szavak börtönként korlátoznák az élmény határait, de az út során szerzett gasztroélmények ill. a mindenhonnan zabolázatlanul ránk zúduló szépség pont ilyen eset. Továbbá - gasztrovonalon folytatva - megértettem, hogy valóban nagyobb flash egy seafood tál adta élményen osztozni, mint egy tál répacurry-n. (Na igen, ez így utólag elég evidens... Elvégre a józan ember sem érti, min röhög a bedzsózott másik, nem?)





Jöjjenek hát a meghatározó és kevésbé meghatározó élmények, amik ebbe a megvilágosult tudatállapotba kergettek, szépen sorjában.

Van olyan szerelem, amihez be kell érni. A Fésűkagylónak sokat kellett rám várnia, de lámlám, a türelem Gourmandulát terem: az amerikai álom megtestesítőjeként, a semmiből előtörve lett egyik napról a másikra az új verikedvenc ételem. Ha valaki azon filózna, hogy hogyan lehetne levenni a lábamról, STOP, ne gondolkodjon annyit, egyet mondok: két scallops. (Azt se bánom, ha valaki megbánt, feltéve, hogy így engesztel utána ki…)
Kóstoltam natúr sütve, sajtszószban sütve, de amitől abszolút és tartósan elgyengültek a térdízületeim, az a házi készítésű, petrezselymes-fokhagymás vajba forgatott változat volt. (Cs is the maaan :))





A tintahal és a közöttem szövődő viszony is egyre komolyodik, fésűkagyló után immáron eza legkedvesebb állat, és a kutyával ellentétben határozottan az az érzésem, hogy ha tartanék sajátot, nem sajnálnám levágni. A képen látható paradicsomos változat emlékétől a boldogságos könnycseppek készségesen sorakoznak fel a könnycsatornáim kijáratánál, még jó, hogy van az önkontroll. A fehérboros-chilis szószban készült verzió gondolatára az agyam érzelmekért felelős félteke szintén kellemes bizsergéssel jutalmaz. Hamarosan újra elkészül mindkettő, és akkor receptet is mellékelek.

Kagyló: kicsit olyan enni, mintha egy leszakadt fülből csipegetném ki a cuccost, és ezen a képen egyáltalán nem segít az a vajas-fehérboros szósz, ami lecsepeg róla. De igazából amilyen szarul nézett ki ez régen, annyira nagyon nagyon ínycsiklandóan finom most.

Garnélarák: ha valaki megpucolja helyettem, akkor 10 pontos. Ha nekem kell megpucolnom és ráadásul az állat úgy halálozott el, hogy az esedékes bélürítés még pont nem történt meg, ez némiképp képes belepiszkítani az összhatásba, de alapjában véve így is minimum 9 pontot érdemel.

Hal: kábé tízszer megkérdeztem, de még mindig nem sikerült megjegyezni a nevét azoknak a fajtáknak, amiket kóstoltam. A házi készítésű volt - számomra – messze a legfinomabb: hasában citrommal, provanszi fűszerrel hintett vajon pirult. Az eredmény mesésen omlós, vajpuha falatok.

Junkfood: Bledben is van sramli zenész és giroszos, na ez a kombó egészen balatonos volt. Főleg a löncshús a pitában. (Nem úgy, mint egy fél kiló tonhallal megpakolt tunaburger. yesss.)

Itallap

Bor: biztos én vagyok tájékozatlan, mert nem tudtam, hogy létezik szlovén bortermelés, méghozzá nem is rossz, ellenben állítólag elég jó. Hát, mi csak egy termelőnél teszteltünk, de ott igen alaposan, és az valóban és tényleg remek volt.

Bohonji forrásvíz. Csak én voltam régen kirándulni a hegyekben, vagy manapság már tényleg ritka, hogy a csapból ingyen jön a forrásvíz? Nekem nagyon bejött.

Vodka-gyömbér: pont olyan, mint itthon. A globalizáció gyümölcse, ugyebár.

Ráadás: megvettem életem első saját csomag epres gumicukrát. Nem szlovén, távolról sem kifinomult, de hát mit tegyek, a ragadozóra váltásommal egy időben a műanyagkaják is elkezdtek vonzani.

***

Egyelőre ennyi. A nyárnak vége, egy ideig most nem utazom semerre, ellenben újra beveszem magam a konyhába. Szal receptek coming up szépen sorjában, ezt meg most tekintsük mézesmadzagnak.

És mivel úgy belejöttem a kollázskészítésbe, hogy nem bírok leállni, íme egy ráadás hangulat-válogatás Szlovéniáról. Ja, meg még azt is akartam mondani, hogy jó lehet pirani lakosnak lenni.

Vodkás-paradicsomos-tonhalas fusilli

Az étkezési szokásaim radikális megváltozásáról szóló minden eddigi teóriám kuka. A gasztronómiai megkergülés peremén állok, itt szédelgek, lábam alatt szakadék, de érdekes, hogy a zuhanásnak effajta lehetősége egyáltalán nem hat ijesztőleg, inkább a búvárok által ismert nitromámorként jellemezném, ha már valamilyen legális bódulati állapotra kell mindenáron hasonlatot találnom.

Az úgy kezdődött, hogy B és J egy doboz paradicsomos tésztával a hóna alatt érkezett Soundra. Mármint nem oda, hanem előtte hozzánk, a szállásra. (Pontosítok, még mielőtt valaki azt találná hinni, hogy a családom sarjai ételhordóval a hónuk alatt járnak fesztiválozni.)

Megörültem a kajának, alá is merítettem az első kezem ügyébe kerített evőeszközt a B tányérján tornyosodó penne halomban. 'Ó, ebben van csirke is? ... Jujj. Ühhh.' Megállt a számban a cucc, riadt csincsilla tekintettel néztem B-re. 'Ez tonhal, ugyeeee?!

És itt álljunk meg egy pillanatra. A hal és az én viszonyomról nem írtam még soha (halottról jót vagy semmit). Nem tudom, valakinek feltűnt é, de eme kategória teljes mértékben száműzve volt a gourmanduláról. Nem véletlenül.

A hús téma lerágott csont, újra eszem, ok. De itt vannak a halak, meg a mindenféle tengeri herkentyűk, amik nem ideiglenes száműzetés áldozatai, mellőzésük jóval inkább születési rendellenességnek tudható be. Merthogy a halak/seafood eredendően kitiltott tételek voltak a konyhámból, a tányéromról, illetve az egész életemből, unblock, méghozzá születésem pillanatától fogva. Nem nagyon tudom megmagyarázni, de minden vízből jött cuccnak valami olyan gyomorforgató, penetráns szagát véltem érezni/ízlelni, ami nemcsak képtelenné tett a fogyasztásukra, de már az is nehézséget okozott, ha valaki velem egy helységben halat evett.

És akkor jön egy ilyen falat tuna, és én hirtelen azon kapom magam, hogy nem kerülget tőle a hányinger, sőt, kifejezetten izgalmasnak találom az ízét. Rákattantam!

Úgy látszik, a húscunami hihetetlen módon, de magával mosta a seafood gátakat is. Én még mindig nem értem, mi történt, de aki ismer, az most fogjon padlót önként, mert az elmúlt 2 hétben a tonhal a mindennapi rutinom részévé vált, sőőt, még tintahalat és rákot is ettem. Fokozzam? A tonhalat ráadásul többször sk is készítettem, és mindezt nem pisztollyal a halántékomon, állig gumiruhában és maszkban, hanem 40 fokhoz méltó minimális fedőruházatban, saját vágytól vezérelve, kifejezetten derűs arccal.

Költői kérdésem csak az lenne az űrbe, hogy most akkor a szervezetem vajon egy biológiai (kémiai, vitamin, omega3, mittomén) hiányt kíván pótolni ily hirtelen erőszakkal, vagy az agyamban kattant meg valami, mondjuk a sok elszenvedett fejre mért tockos hatására? (G rossz szokása, hogy tockost ad, ha úgy találja, hülyeséget mondtam, és mivel ilyen egészen sokszor adódik - - mármint, hogy azt gondolja, hülyeséget beszélek, nem az, hogy az tényleg hülyeség lenne, bár persze ez nézőpont kérdése-, így gondoltam, az is lehet, hogy kumulálódtak az eddigi verések, és ez csapott át agybajba.) Pszichológia szakot és orvosi egyetemet végzett olvasóimtól várom a lehetséges megfejtéseket. G, te ne nyilatkozz, jelen pillanatban kizárólag ronthatsz a helyzeteden.

Akár kibogozzuk a szálakat, akár nem, az óriási premier nem maradhat el a Gourmandulán!

Íme, első vízi állatból készült receptemként jöjjön a legeslegszuperebb tonhalas tészta, amit valaha ettem/készítettem. Viszonyítási alap híján ugye egészen rizikómentes ilyet állítani, de jó jel, hogy a fazék mindkét alkalommal fényesre ürült, azaz másoknak is nagy valószínűséggel ízlett, vagy/és hát persze farkaséhesek voltunk az egész napos strandolások után.

Megjegyzések:

1. Persze, persze, bármilyen tésztát használhatunk, de kétség nem fér hozzá, hogy fusillivel lesz a legjobb. Miért? Mert a fusillinak a csavar-mélyedései pontosan arra lettek kitalálva, hogy oda a sűrű szósz szépen befészkelje magát, ezzel minden falatot orgazmikus élménnyé téve.

2. A vodkáról már a múltkor is írtam: vidámabb nem, de valahogy kerekebb lesz tőle minden.

3. Ismét megragadom az alkalmat, hogy kiálljak a hámozott paradicsomból készült szószok mellett. Ha van plusz 5 percünk, egyáltalán nem egy nagy meló a pucolás, és egyszerűen jobb így a szósz!

4. Létrehoztam a "tengeri cucc" címkét. Némmá, miből lesz a cserebogár... :)))

Vodkás-paradicsomos-tonhalas fusilli

Hozzávalók 4 szemlélyre

Kb. 10 szem (1,0-1,3 kg) paradicsom (ízlés kérdése, ki mennyire szószmániás)

2 nagyobb fej hagyma, finomra aprítva

2 kövér gerezd fokhagyma, finomra aprítva

Kis marék friss bazsalikomlevél, finomra aprítva

Kis marék snidling, finomra aprítva

160 g (2x80 g-os doboz) tonhal – natúr lében eltett (azaz nem az olajos) változat

1 doboz (500g) fusilli durumtészta

1 nagyobb kupica vodka (opcionális) vagy fehérbor (szintén opcionális)

Fekete olívabogyó (opcionális)

Olaj, só, bors

Parmezán (tálaláshoz)

Elkészítés:

• A paradicsomokat nagyon forró vízbe dobom, és pár percig állni hagyom, majd egyenként kiemelve, egy könnyed mozdulattal eltávolítom a héjukat.
• Botmixerrel pürésítem a szószt (nem viszem túlzásba, szeretem, ha picit darabos marad)
• A felaprított hagymát/fokhagymát olajon dinsztelem, felöntöm a vodkával (vagy kb fél deci borral), félrehajolk a felcsapó vodkagőz elől, kb.15 mp után felöntöm a paradicsompürével.
• Sózom, majd szellőző fedővel letakarva (én wokban készítettem, egy olajvédő fedővel a tetején), kb fél óra alatt összefőzöm. A szellőző fedő azért jó, mert ha túl leves lenne a paradicsom, akkor a felesleges lé főzés közben szépen elpárolog, az eredmény pedig egy kellemesen sűrű állagú szósz lesz.
• A halakról leöntöm a sós vizet, és elkeverem a szószban.
• Legvégén belekeverem az olívabogyót (ha eszembe jut), ha szükséges, sóval igazítok, belekeverem a friss zöldfűszert, legvégül pedig a készrefőzőtt tésztával alaposan elkeverem (hogy minden tésztajáratba jusson a szószból!).
• Tálaláskor kevés parmezánt reszelek a tetejére.

Voila! :)

Gourmandula update

Extracípősz gyros á la Sound

Zajlik az élet, csak most nem feltétlenül a konyhában. Eltűntem. Megint.

1. Nem volt gépem. Most működik, újra, éljen-éljen. Billel pedig búcsút intettünk egymásnak.
2. Süvít a nyár. !!! :))) Ezzel párhuzamosan állandóan eszem, nagyon jókat méghozzá. Utcai mulatságok, hajók, koncertek és fesztiválok alá és közé tűzdelt gyrosokkal, hambikkal, hotdogokkal, lángosokkal (sajtos tejfeles, no question), koviubis-sültkolbis menükkel, grillpartikkal, párizsis - májkrémes - paprikás szalámikkal zsúfolt, roppanós zöldpaprikával takart szendvicsekkel teli, édes napok ezek. Egyébként utóbbi szendvics külön posztot megérne, annyira odaüt.


Azért a konyhában is megfordulok, készült lekvár (vörösboros limoncellos meggy, mandulás vaníliás pirosbogyós, valamint étcsokis meggy), ami azért különös, mert én tulajdonképpen nem is szeretem a lekvárt, de annyira tetszett a befőzés, hogy nem bírtam leállni, mint egy beakadt droid, szikrázva gyártom az édes, illatos főzeteket, egy 4személyes átlagcsalád éves adagját gyártottam le már most, csak a meggyszezon alatt...

Struccot, zsiráfot, korallsteaket mostanában nem nagyon ettem, de említésre méltónak gondolom két csodálatos grillpác felfedezését, egy currys joghurtosat meg egy szójás-gyömbéres-nádcukros-chiliset, amiknek a gondolatától is elérzékenyülök per pillanat.


Fentiek dokumentálása viszont jelenleg nem lehetséges, mert én most bizony bedobom a kedvenc candypink fürdőruhámat egy kofferba másik tizenöt kiló teljesen felesleges gönc mellé, és elhúzok a tengerparta. Yeeehaaaa.

Ölel mindenkit,
Gourmandula


ps: ja, megint elfelejtettem a GM szülinapot. Most ráadásul 8 napon túl sebeztem. Egy megoldás van: GMát mostantól kortalannak tekintem.