Narancsos-csokis pavlova

Tisztázzuk: azért, mert egy balerináról nevezték el (Anna Matvejevna Pavlova), nem, ez a meringue torta nem könnyű desszert. Max könnyednek hat. Mint egy pirouette (vállalkozó kedvű versenyzőknek igen vicces pirouette oktató videó itt).

És hogy a lényegre térjek. A pavlova igen hálás édesség. Ilyen egyszerű tortát még életemben nem készítettem. Hipergyors, aligmaszat, és a kreatív energiáknak is szabad utat enged. Kezdem érteni, miért érdemes eltenni a megmaradt tojásfehérjéket.

Kívül kérgesre sül, belül finom csoki mousse állagú krém bújik meg. Egy kis tejszínhab, no meg valami friss gyümölcs, és a mennyországban találjuk magunkat.

Köszönönet ÍBnek, aki bevezetett a balerina tortájának világába!

ÍB receptjét véve alapul, az enyémbe dupla mennyiségű csoki került, amit narancs eszenciával turbóztam, ill. az angolszász receptekből átemeltem a kukoricakeményítő használatát (szállítanom kellett, sokáig kellett bírnia a gyűrődést). Vélhetőleg keményítő nélkül is működik a dolog, de én mostmár így maradok.

Megjegyzés: senki ne pánikoljon, a felső kéreg meg fog repedezni, legkésőbb szeleteléskor szanaszét is töredezik. Naés. Ettől még lehet szeletelni, a tejszínhab ápol és eltakar, meg amúgy is, ez ilyen, és kész.

Megjegyzés2: ez az a torta, amit jobb úgy kínálni, hogy nem előtte mondjuk el, miből van. Utóbbi időben többször is készült, és mindig felvont szemöldökkel, kétkedve kezdtek neki a delikvensek. Mint kiderült, egyesek számára - első hallásra - risztóan hat. Járatom én itt a szám…

Persze aztán nyilván győzött az íz.

Narancsos-étcsokis pavlova

(kb 25-30 cm átmérőjű tortához)

Tésztához:

6 tojásfehérje

25 dkg porcukor

1 tk balzsamecet

3 ek kakaópor

1,5tk étk. keményítő (opcionális)

90g étcsoki, késsel finomra forgácsolva

2 kis kupak (kávéskanál?) narancs eszencia (Jó minőségű, természetes kivonat, nem aroma! Ez fontos.)

Díszítéshez:

0,5 l tejszín habbá felverve, ízlés szerint picit édesítve

3-4 marék friss gyümölcs (most eper, de amúgy ez naranccsal lett volna az igazi)

Elkészítés

• A sütőt 180 fokra melegítem (légkeverés).
• A fehérjéket habbá verem, amikor már majdnem teljesen kemény a hab, fokozatosan hozzáadom a cukrot, és addig dolgozom, míg fényes, kemény állagú nem lesz.
• Ekkor lapáttal, finom mozdulatokkal beleforgatom a kakaóport, a keményítőt, legvégül a balzsamecetet és a narancs kivonatot. Másodjára ezt is géppel csináltam, ugyanolyan jó lett, de ahány ház, annyi szokás. A lényeg, hogy a habot igyekezzünk minél kevésbé összetörni!
• Ha simára kevertem a masszát, utolsó lépésként óvatosan beleforgatom a habba a csokireszeléket is.
• Sütőpapírral bélelt, lapos tepsibe öntöm a masszát, kört formázva. Számítsunk rá, hogy a massza sülés közben elterpeszkedik, azaz kb. 5 centivel kisebb körméretet érdemes formázni, mint amekkora átmérőjű tortát végül szeretnénk. Tetejét lapáttal simítsuk el.
• Betolom a sütőbe, a hőfokot visszaállítom 150 fokra, és így sütöm 1 órát.
• Ha letelt a sütési idő, résnyire nyitva hagyott sütőajtó mellett hagyom fokozatosan kihűlni.
• Tálalás előtt felverem a tejszínhabot, beborítom vele a tortát, a tetejét gyümölccsel borítom.

Pazar.

Aszalt paradicsommal és mozzarellával töltött citromos csirkemell

Imádom az ilyen recepteket: zéró pepecs, 100% sikerélmény.
És ki végzi a munkát? Hát a sütő.

Előkészület: 5 perc. Sütési idő kb. 45 perc.

Egyébként az ötlet egy nagy grill-könyvből származik, ami házon kívül került a kezeim közé, és még az is meglehet, hogy a címe az, hogy „A nagy grill könyv”, de a vendégségek egyik átka, hogy távozáskor nem kaphatja az ember a hóna alá a neki tetsző dolgokat, így csak az emlékezetemre hagyatkozhatom. A referencia és a recept tekintetében egyaránt.

Két szeletért meg sem próbálom beizzítani a sárga gömböt, így most sütőben készült.

Így is igen finom lett.

Megjegyzés grillezéshez: az eredeti receptben grillezés előtt három rész (ek) olaj és két rész (ek) citromlé alkotta pácban javasolják pár órát érlelni a husikat, de nekem erre ma se türelmem, se kedvem nem volt. Az alutasakban enélkül is csuda porhanyós lett. Viszont ha grillen készíteném, akkor muszáj lenne pácolni, hogy kellőképpen puha legyen a parázs felett sütött hús.

Aszalt paradicsommal és mozzarellával töltött citromos csirkemell

Hozzávalók

(2 fő számára)

2 db fél csirkemell (jó nagy darab)

1 csomag mozzarella, 6 szeletbe vágva

6-8 levél friss bazsalikom

6 db aszalt paradicsom

fél citrom

olívaolaj (citromosat használtam)

só, bors

Elkészítés

• A csirkemellekről lenyisszantom a „nyúlványokat”.
  
• Egy éles késsel óvatosan zsebet vágok a csirkemellbe, minél nagyobbat, de vigyázva, hogy ne lyukadjon át a hús.
  
• A húst megszóróm sóval és kevés borssal, a zsebet is bedörzsölöm kevés sóval.
  
• A zsebbe szorosan belefektetek 2-3 szelet mozzarella szeletet.
  
• Erre fektetek 2 darab bazsalikomlevelet, majd a három szelet aszalt paradicsomot, végül még 1-2 levél bazsalikomot.
  
• A zseb száját fogvájó pálcikákkal összetűzöm.
  
• Egy nagyobb alufóliadarabot meglocsolok citoromos olívaolajjal, erre ráfektetem a töltött húsokat, aztán a húsok tetejére is locsolok egy kis olajat, és rácsepegtetem fél citrom levét.
  
• Az alufólia széleit ráhajtogatom a csirkemellekre, és ebben az alutasakban sütöm a húst puhára. (160 fok, 45-50 perc)
  

A tasak aljában összegyűlt kevés szaftot tálaláskor a husikra kanalazom.

Köretnek egyszerű balzsamecettel és citromos olívaolajjal megöntözött salátát választottam.

Thai pirított csirke chilis-gyömbéres-mentás-citromos spárgával (stir-fry)

Eljött az a pont is, amikor az eredetileg vega receptet is húsosra írom át. Szerintem ugyanis a legnagyobb bűn lenne nem finom, porhanyós csirkemell csíkokkal készíteni ezt az ételt. De aki még mindig vega, azt vigasztalja ama tény, hogy az eredeti receptben tofu szerepel. 

Amúgy meg annyira hosszú a neve, hogy ki sem fér... Szal: Thai pirított csirke, chilis-gyömbéres-mentás-citromos spárgával, spenóttal és kesudióval. Nnnna. Igen kellemes. :)

Úgy vagyok a spárgával, hogy pont elég belőle ez az egy hónap az évben. Május elején mohón rávetem magam, jönnek a klasszikus olaszos/franciás receptek, de pár alkalom után a lelkesedés alábbhagy, kicsit elegem lesz, nem vagyok én versenyló, szoktam mondani, attól, mert csak egy hónapig méltóztatik teremni, én nem akarok éjjel-nappal spárgát enni. Elvégre annyi minden másnak is most van a szezonja, bendőm viszont csak egy van.

 

Viszont volt még egy uccsó spárgacsokrom, amihez már marhára nem fűlt a fogam, se rizottóba, se baconnel, sehogysem láttam lelki szemeim előtt a kívánatos végterméket, csak néztem rá bambán, ’veled meg mi legyen…’.  Nem túl lelkes keresgélés, aztán hirtelen  megakadt ezen a recepten a szemem. Óóó. Ázsiában is esznek spárgát, néééé… (Vascső, tom.) Hogyan is?

 

Aki hozzám hasonlóan kezd eltelni a már unalomig járatott variációkkal, és valami különlegesebbet is szívesen kipróbálna, annak szívből ajánlom ezt a kicsit sem hagyományos–thai jellegű (táj-jellegű, hehehe) -, spenóttal (szintén szezon!!), kesudióval, szójaszósszal, chilivel, lime-mal, mentával, thai bazsalikommal és gyömbérrel vadított receptet.

 

menta és thai bazsalikom - nálam... :)

Eredmény: a legszebb, legnemesebb búcsú, amit spárgától vehetek! A hirtelen pirítás következtében a spárga roppanósan friss maradt, a citromos/mentás/chilis együttes pedig kifejezetten felpezsdítette a már megszokott ízeket.  Fantasztikus lett, és külön pirospont jár azért is, mert pimaszul gyors és egyszerű. (Az előkészületeket követően (max. 15-20 perc) maga a sütés/pirítás mindössze 5-10 perc, attól függően, hogy tofuval vagy hússal készítjük.)

 

Tudni kell a csúcson abbahagyni. Viszlát spárga. Jövőre veled, ugyanekkor, ugyanitt.

 

Három praktikus megjegyzés:

1. Ez egy stir fry, azaz hirtelen pirított étel. Ez általában kettőt jelent: egy, hogy igen nehéz elrontani,  feltéve - és ez egyben a kettes számú feltétel is - hogy minden alapanyagot előre kikészítünk a tűzhely mellé. Ha egyszer beizzítottuk a wokot, onnantól nagyon felpörögnek az események, tilos telefonálni, bort nyitni, virágot locsolni, vagy zöldfűszert aprítani. Illetve persze mindent lehet, csak kár lenne érte.
   
2. Basmati rizzsel tálaltam. Ami a fenséges zamata mellett pergősségéről is híres fajta, de mindenkit megnyugtathatok, hogy a basmati rizst is szét lehet úgy főzni, hogy pálcikával-evős állagú legyen. Mivel én  kifejezetten szeretek pálcikával enni, picit sem bántam a dolgot.
   
3. Mint minden stir fry, ez is azonnal fogyasztva a legfinomabb! Ha két-három adagnál többet készítenénk, a húst megpiríthatjuk egyszerre, de a többit érdemes két részben készíteni. Mindössze 2-3 perccel több idő, de sokkal jobban összetalálkoznak az ízek, ha kisebb mennyiségekben készül!
   

 

 

Thai pirított csirke chilis-gyömbéres-mentás-citromos spárgával 

(2-3 személy részére)

(eredeti recept innen)

Hozzávalók/Előkészületek

40 dkg csirkemell (2 db fél, azaz egy egész, filázett csirkemell) vagy 1 doboz tofu, vékony, kb. 3x1,5 centis csíkokra vágva

1 db lilahagyma, finomra aprítva (eredetileg 4 szál újhagyma, zöldestül)

1 ek frissen reszelt gyömbér

1/2 tk piros chili aprítva (vagy őrlemény, de nem por, hanem a darabos)

1 csomag zöldspárga, megtisztítva, végek levágva, kb 2 centis darabokra vágva

3 gerezd fokhagyma, finomra vágva

    1 bő marék pirított kesudió (én simán a sózottat szoktam használni, igény szerint feldarabolva (én egyben szeretem)

2 maréknyi friss spenótlevél, alaposan megmosva, lecsepegtetve, felaprítva kb 3-4x3-4 centis darabokra

1 kövér lime leve és reszelt héja

2-3 ek hoisin szósz (én sukiyaki wok-szószt használtam, de édes szójaszósz is jó)

1 kisebb marék friss mentalevél finomra aprítva

1 kisebb marék friss thai bazsalikom (vagy ha lehet, apró levelű bazsalikom), finomra aprítva

1 kisebb marék snidling, finomra aprítva

Szezám olaj / mogyoróolaj

só

 

Elkészítés

 

• Minden hozzávalót előkészítek, és a tűzhely mellé felsorakoztatom.
• A wokba löttyintek egy kis mogyoró és egy kis szezámolajat (nekem a szezámolaj önmagábam picit tömény, csak azért), és közepesen erős fokozaton felhevítem.
• A csirkemell csíkokat (vagy tofut) pár perc alatt megpirítom, majd félreteszem egy tálba.
• A wokba megint löttyintek egy kevés szezám- és mogyoróolajat. A forró olajra szórom a hagymát, gyömbért és chilipaprikát, spárgát, sóval meghintem, majd sűrűn kevergetve kb. 1 percig pirítom.
• Hozzáadom a fokhagymát, kesudiót, spenótlevelet, és toávbbi kb 1 percig pirítom (a spenót levelek ne fonnyadjanak meg, inkább csak félkészek legyenek!).
• Hozzáadom a zöldségekhez a pirított csirkét, belekeverem a lime levét és reszelt héját, valamint a sukiyaki szószt. Kevergetés mellett pirítom még maximum fél percig, eddigre a spenót pont elkészül, de a spárga kívül még éppen roppanós.
• Leveszem a tűzről a wokot, belekeverem a mentát, a snidlinget és a bazsalikomot, és ha szükséges lenne, meghintem még kevés sóval.
  

 

Köretnek basmati rizset készítek. Rizzsel tálalva 3 fő részére lesz elég.

Marokkói mandulás pulyka

Hétvége barátokkal. Mindehhez 2 napra és 8 emberre beszereztük (ill. nem én, de mindegy, akár én is lehettem volna) a 8 embernek 1 hétre elegendő, vagy egy hétvégére 16 főnek elegendő alapanyagot. Nézőpont kérdése, hogy mihez képest vásároltuk magunkat túl, a lényeg, hogy nagyon, olyannyira, hogy még a boroknak is konkrétan megmaradt a fele, pedig állítólag így is volt léggitározás a végén. Nem azért mondom, hogy állítólag, mert ne emlékeznék rá, hanem mert a vártnál hamarabb kidöntött az eurovíziós dalfesztivál és a tesco grillkolbász okozta hideg-meleg sokk, így esélyem sem volt látni.

Tehát, most van egy csomó maradékom. Feldolgozásra váró nyersanyaghalmaz, aminek zömével extrasürgősen kell kezdenem valamit. Első körben ezt a marokkóit kezdtem.

A recept előtt összegezném a hétvégén tett felsimeréseimet:

• Strandolni szuper. Májusban különösen.
• Értelmiségi társaságba eresztve az ember jobban teszi, ha nyitott fülekkel jár, mert a világmegváltó értekezések közepette óriás bölcsességek repkednek a levegőben. Olyanok, mint: „Az élet olyan, mint a tyúklétra. Rövid, és szaros.”
• Ki gondolta volna, hogy a Tesco grillkolbász (színes címkés) remekbeszabott áru?
• A hamuban sült édesburgonya majdnem pont olyan, mint a sült sütőtök. Ellenben iszonyatosan finom zöldhagymás tejföllel, ami a tökről nem mondható el.
• Végezetül, a hétvége költői kérdése: vajon a boldogsághoz vezető rögös utat úthengerként erőszakolja simára a lelki szegénység?
• Válasz: jó lenne, csak egy rövid időre, egy alap életfunkciókkal ellátott, pici, zöld növény lenni, fotoszintetizálni az univerzummal, és egy amőba végtelen, de bárgyún boldog egyszerűségében hömpölyögni az árral. Nem akarni mindenáron érteni, átérezni, megélni, gondolkodni. Úgy sokszor annyival könnyebb lenne. Most így vagyok.

Van még egy felfedezésem, de ez már a recepttel, azon belül is a mandula-pucolással kapcsolatos.

Mert jó dolog ez a mandula blansírozás, ha leforrázzuk a szemeket vízzel, pár perc után valóban ki lehet nógatni a kis pucér testüket a héjból, sőt, kifejezetten vicces, amikor a konyhából a könyvespolcig (ez nagy táv), rakétaként süvít a mandula, de azért a jövőben a gyárilag csupaszított változatot fogom leemelni a polcról. Macera, na.

És legeslegvégül egy megjegyzés. Ez a cucc másnap még jobb.

Marokkói mandulás pulyka

(a kiindulásnak számító recept itt)

Hozzávalók (2-3 személyre)

1 nagy fej vöröshagyma, finomra vágva

2-3 gerezd fokhagyma, finomra vágva

1 tk pirospaprika

¼ - ½ tk cayenne bors (ki hogy bírja a csípőset)

½ tk kurkuma

½ tk őrölt koriander

½ tk őrölt édeskömény

½ tk őrölt feketebors

¼ tk őrölt kömény

¼ tk rölt gyömbér

1 konzerv (400g-os) hámozott, tört paradicsom

½ cup víz

1 ½ ek friss citromlé

kb. 350g pulykamellfilé (eredetileg csirkecombok, de nekem az most nem volt) feldarabolva

olívaolaj

só ízlés szerint

1 kisebb padlizsán, ujjnyi kockákra vágva

½ ek friss majoranna zöld, finomra aprítva

1/4 cup blansírozott, vagy aprított, pirított mandula

fél marék friss korianderzöld, finomra aprítva

Köretnek: 

Kuszkusz-darát javasolok (kuszkusz készítésének leírása pölö valahol itt vagy itt)

Elkészítés

• Kevés olajon, közepes lángon, fedő alatt puhítsuk meg a hagymát és a fokhagymát.
• Keverjük ki egy tálkában a szárazfűszereket.
• Adjuk a puha hagymához, és folyamatos kevergetés mellett pirítsuk 1 percig.
• Öntsük fel a paradicsommal, a vízzel, és a citromlével, sózzuk. Forraljuk fel.
• Helyezzük a szószba a húsdarabokat.
• Várjuk meg, míg felforr, majd vegyük a lángot közepesen gyengére, és addig főzzük fedő alatt, míg a hús megpuhul. (Kb. 25-30 perc)
• Közben a sütőt melegítsük 200 fokra.
• A padlizsánkockákat forgassuk kevés olajban meg, majd sütőpapíron pirítsuk puhára (20 perc).
• Ha kész, hagyjuk kihűlni a padlizsánt.
• Keverjük bele a padlizsánt a kész pulykás szószba, majd szórjuk meg majoránnával.
• Melegítsük össze, és további 5-10 percig főzzük (közepes láng).
• Ha szükséges, sózzuk, vagy adjunk hozzá még citromlevet.
• Pirítsuk meg a mandulát.
• Tálalás előtt szórjuk meg a friss korianderzölddel és a pirított mandulával, majd így kanalazzuk a kuszkusz-darára.

Spárgás-ricottás-baconös csirke fehérboros-mustáros újkrumplival

Jaja. :) Nem vicceltem. A gourmandula kannibalizálódik. :) 

 

Sok-sok húsos kaland után jött a ténymegállapítás, ez nem múló hóbort, hanem (stílszerűen) véresen komoly dolog. Úgyhogy, ezt megünneplendő, meg is vettem 5 év után az első tálca, saját fogyasztásra szánt happy chickent. (Magyarkiskerben Tanyasi csirke néven fut, most már ezt is tudom.) Mert ha már lúd, az legyen happy. Megmagyarázom.

 

Van egy ilyen rögeszmém, hogy ha egy állatot rossz körülmények közt, fénysugártól elzárva, egymás hegyén-hátán, szűk ketrecekben, szarkupacon, műanyagtápon tartanak, az az állat, legyen bármilyen korlátolt, borsószemnyi agya, akkor is boldogtalan, depressziós, feszült egy pára. Ilyen egyedet megsimogatni sem jó (tudom, ez nem a petfarm, deakkoris), nemhogy a villámra szúrni, hogy önkezűleg negatív energiákat kopipészteljek érzékeny szervezetembe.

 

Tehát, ha már elkezdtem falni a húst, és ha módom van rá, a boldogan kapirgáló, réten szaladgáló, kotyogó tyukicákat részesítem előnyben. Azaz  a happy chickeneket.

 

És most el ne kezdjen engem senki józanítani, meg okosítani, hogy jajj, nehogymárbevegyem, hogy a tanyasi csirkéket tényleg úgy tartják, mint amit a rajzon látok (vigyorgó kotkoda kapirgál a réten). Én ugyanis dédelgetném tovább ezt a disneylandes idillt, főleg ha tényleg ennyin múlik, hogy továbbra is örömem leljem egy jó grillcsirkében. Mert szavakba nem önthető, mennyi kulináris orgazmus ért húsfronton az elmúlt hetekben. A renaissance új értelmet nyert a 21. században, a konyhámban, a tányéromon.  Szal plíz yall, hagyjátok meg nekem ezt a képet, ne ébresszetek fel, mert ez most így nagyon jó!!!

 

Minden egyes falat eufórikus momentum, közben szájcsücsörít, szembecsuk, bólogat, és vigyorog, falat lenyel, jön az „ŰŰŰ”, kanyarodik még egy füligszáj. Így eszem én, ha valami nagyon ízlik. És mostanában minden ultraízlik. Most fedezek fel (újra) egy csomó mindent, és miközben lelkesen eszem, azon értetlenkedem, mégis hogy a búbánatba bírt ez kimaradni 5 éven át… Besenyő család jut erről eszembe, magamnak is szegezem gyakran a kérdést: „Maga nóóóóórmáááááááálisssss?’

 

Kacsamell, sült kolbász, grillcsirke, virsli(!!!), bring it on. :) Egy húsevő vega lettem. 

 

A húsra flasheléssel járó egyéb örömök:

• Az „alig tudok választani” új értelmet nyert az étlapok böngészésekor.
• A benzinkutak szendvicsválasztéka nem kiakaszt, hanem lázba hoz. (OMV mediterrán grillcsirkés szendó -  óóóómária)
• Percekre leköt a virslis pult a közértben.
• Vicces, ahogy a környezetem kezel: mintha valami hosszú évekig tartó buddhista elvonulásról érkeztem volna vissza; nem nagyon értik, miért volt erre nekem szükségem, de örülnek, hogy végre újra itt vagyok.

Álmodni sem mert horizontok tárulnak elém, régen bezárt kapuk nyílnak ki, ami a kedvenc nemzetközi konyháimat illeti. Indiai, thai, arab, cajun, karib kaják, beleremegek a bőségbe. Nincs annyi happy chicken, mint amennyi specialitást újra kell élnem, ki kell próbálnom!!!

Alig várom az első bográcsozást, tojásos-kolbászos lecsót, 10-méteres grillt, stb…!!! Már a gondolattól is megfekszem. :)

 

És akkor mi lesz most?

Nemtom. Csak azt, hogy múltkor továbbraisvega-Mams kérdezte szomorúan: 'Akkor te vacsorára már nem is kérsz tofut?' ’Hát nem.’ :)

 

5 év sok idő. Sok pótolnivalóm van. Óriás vehemenciával vetem magam a felfedezésbe, és élvezem, amíg csak lehet. Ki tudja, meddig tart ez az állapot. Remélem, normalizálódom, és örökké. És akkor talán néha jöhet a tofu is. Jelenleg ipari szemétnek azt látom, nem a virslit.

 

 

Zöldspárgás-citromos ricottakrémmel rakott csirke, 

fehérboros-mustáros szószba forgatott újkrumplival

(és sok-sok baconnel minden fázisban, biztos ami ziher)

 

Vettem a múltkor ricottát és egy csomag zöldspárgát a happy chicken mellé, és ezt vizualizáltam belőle.

Feltekert, töltött csirkemell roládként indultam neki, de be kell látnom, hogy sürgősen kell szereznem egy húsklopfolót (!!!), mert a serpenyővel lapítás közveszélyes és barbár módszer. Ezt bölcsen, és még éppen időben felmérve döntöttem -az eredeti terveimmel szembe menve- az egyszerűbben összekalapálható, rakott változat mellett.

 

 

Hozzávalók (2-3 személyre)

3 db fél csirkemell (azaz 1,5 csirkemell)

fél csomag bacon szalonna (igény és ízlés szerint)

1 kis doboz ricotta (250g)

1 csomag zöldspárga (400g??)

1-2 citrom leve

1 csokor petrezselyem

só, bors

 

Körethez:

Fél kiló úkrumpli, megpucolva, falatnyi kockákra vágva

4 szál újhagyma

fél deci száraz fehérbor

fél deci húslé

1 kiskanál dijoni mustár

pár csepp citromlé

 

Elkészítés

• A  megmosott spárgaszárak fás végét lenyisszantom, a maradékot félcentis darabokra aprítom, és vajon/baconon (igen, én mindkettőt adtam neki), kevés sóval és löttyintésnyi fehérborral roppanósan puhára párolom/pirítom.
• A ricottát az elkészült spárgával elkeverem, sóval, borssal, ízlés szerint citromlével elkeverem.
• A csirkemellet kilapítom (3-4 mm), sóval, borssal meghintem, és vaj+baconon éppenhogycsak megpirítom (fél-fél perc oldalanként).
• Egy kisméretű tűzálló tálat baconszeletekkel kibélelek, ráteszem a csirke felét.
• A csirkére egyenletesen ráterítem a ricottás krém felét.
• Még egy réteg csirke, majd az egészet betakarom a ricottás krémmel (második adag krémbe kevertem egy kevés petrezselymet is, nem ártott neki).
• 180 fokra előmelegített sütőben 45 percig sütöm, aztán 5-7 percig pirítom (volt egy pici lé az alján, így az utolsó 5 percre résnyire nyitottam a sütőajtót, és szépen elpárolgott).

 

Míg sül a  csirke, gyorsan elkészítem a szószt és nekilátok a krumplinak.

 

Szósz

Riszájkingolom a csirkésbaconös serpenyőt. A szaftot felöntöm egy kevés vízzel (nem volt konkrét húslém), és fél deci fehérborral forralom pár percig. Ha picit sűrűsödik, belekanalazom a musárt, ízlés szerint pár csepp citromlét is adok hozzá, sózom, borsozom, készen is vagyunk.

 

Köret és tálalás

• Az újhagymát olívolajjal kevert vajon megdinsztelem (zsiradék fajtája opcionális, nekem ez vált be), majd hozzáadom a krumpli-kockákat, picit pirítom, aztán fedő alatt (néha megkavargatva) megpuhítom. Végén fedő nélkül is pár percig forgatom, hogy a kockák szépen megpiruljanak.

• Kevés finomra vágott petrezselyemmel elkeverem, és tálaláskor kanalazom rá a fehérboros-mustáros öntetet, a tálból kiemelt husiblokkot pedig mellé ültetem.
  

 

Omlós lett, pikáns, olyan, hogy olyan. Most meg úgy ülök itt, bárgyú, átlényegült mosollyal az arcomon, mint egy jóllakott napközis. És tényleg. :)

Most vega vagy nemvega? + india répakrémleves

Kicsit eltűntem. Ennek több oka van. Egyik sem az, hogy nem eszem.

 

Szóval némaságom fő oka, hogy kapcsolatunk Billel válságba jutott egy pár hete, és bár virtuális memóriának továbbra is híján vagyok, a laptopomat már be lehet legalább kapcsolni. Ennek 3 hét nélkülözés után hatványozott értéke van.

 

A géppara mellett alkotói válságot is élek, vagy legalábbis valami olyasmit.

 

Aki olvas, tudja, hogy mostanában a hústéma nagyon foglalkoztat. Ez egy alapvetően vega blogon érdekes indítás, tudom jól, de hát nemtok micsinálni, ez van. :)

Elvileg ugye sok éve vega vagyok, minden hit és meggyőződéstől mentes, ösztönös száműzetésem azonban mostanában megszűnni látszik.

Húsvétkor jött a belső hang (semmi prózaiság, szimplán az, hogy ’Húst akarok!’), a következő percben meg már mohón kentem a kalácsra nagynéném világbajnok májpástétomát. Mondhatom, hogy az esemény nagyságához méltó, nagyon szép comeback volt.

 

Most meg már ott tartok, hogy másra sem tudok gondolni, mint hogy húst ide. Paprikás csirkéről fantáziálok, meg töltött kápira vágyom extra tejföllel. Szal most próbálom megérteni magam. Komolyan, teljesen meg vagyok zizzenve. 

 

Érdekes folyamat egyébként kibogozni, vajon mi hozta a fordulatot. Nem, nem vagyok terhes. Az magyarázatnak önmagában amúgy is túl egyszerű lenne. :) Asszem a belső egyensúllyal kapcsolatos a dolog. A belső egyensúlyom az elmúlt időszakban szépen csendben, diszkréten átlényegült, újrafogalmazódott. Valami olyasmi történhetett, hogy a súlypont valami miatt mostanra elgémberedett, így pozíciót váltott, áthelyeződött, és én ehhez  az újrarendeződéshez alkalmazkodom, tudat alatt és felett egyaránt.

Persze rögtön felvetődik a kérdés: lehet, hogy a húsnemevés egész végig csak valami megborult balanszot igyekezett rendbe hozni, amire most már nincsen szükség? És akkor mi váltotta ki, miért most történik mindez? Mondhatnám, hogy nem tudom, de azt hiszem, sejtem.

 

Csak még ízlelgetem a dolgot. Kíváncsian szemlélem magam, ill. hogy mik történnek. Aztán majd meglátom, hogy múló szeszélyről, vagy komolyabb, hosszútávon is maradandó változásról van szó. 

 

Na váltsunk témát. Elég stílszerűtlenül... :)

 

Kókusztejes, kesudiós répakrémleves

 

Igen, ez az előbbi sorok gondolatmenetével teljesen szembe menve még vega. Viszont nagy kedvenc, amit régóta készülök archiválni, úgyhogy most megragadom az alkalmat, és idepésztelem, hogy legyen valami értelme is ennek a beírásnak. (Kép is készült, nem is egyszer, de valahogy annyira ronda lett mind, hogy hagyjuk.)

A kókusz-kesu párosról nem lehet elég bőrt lehúzni. Olyannyira megbízhatóan killer, hogy gyakorlatilag bármit melléjük lehet társítani, egészen biztos, hogy jó lesz. 

Ezt jó tudni, mert önmagában az, hogy ’répakrémleves’ nem hangzik túl vonzóan. Mondjuk ha valaki már bizalmat szavazott a(z all time favourite) narancsos-répalevesnek vagy az ananászos répalevesnek, biztosan könnyebben elhiszi, hogy ez a változat is igazi örömforrás. Kanapéra odakucorog, puffra lábat fel, takaróba lábat beteker, és szépen lassan elkanalazgat. Még egy jó film, és nincs nagyon hova tovább fokozni. 

Ja, főzés közben nem érdemes kóstolgatni, első alkalommal olyan kesernyés volt nekem is, hogy azt hittem, kloziba megy az egész, de aztán egyszer csak összeértek a végek, lekerekedtek az ízek, és a fazékon úrrá lett a harmónia.

 

 

Hozzávalók

2 ek. olaj/vaj/ghí (véletlenül se olívaolaj!)

2 db közepes fej vöröshagyma, felaprítva

2 db zellerszár, felaprítva (opcionális)

3 fej fokhagyma, felaprítva

1/4 cup friss gyömbér, felaprítva

1 ek curry

1 tk fahéj

1 tk kurkuma

1 tk őrölt koriander

1/2 tk római kömény

1/2 cup kesudió (lehetőleg natúr)

70 dkg hámozott répa

6 cup alaplé (zöldség)

400 ml kókusztej

Só, chili, limelé ízlés szerint

 

Elkészítés

• A hagymát a zellerrel, fokhagymával és a gyömbérrel 2 ek zsiradékon addig pirítom, míg a hagyma aranybarna nem lesz. (kb 10-15 perc, közepes láng)
  
• Hozzáadom a fűszereket, további egy percig pirítom.
  
• Hozzádom a felkarikázott répát, és alaposan elkeverem.
  
• Felöntöm az alaplével, megvárom, míg felforrósodik, majd közepes/gyenge lángon, fedő alatt addig főzöm, míg a répa megpuhul. Fontos, hogy adjunk időt az ízek érlelésének, ezért a hosszabb főzési idő.
  
• Ha az alaplé nem lett volna elég sós, sózom.
  
• Mikor a répa kész, botmixerrel pépesítem a levest.
  
• A kesudiót egy kevés (kb. 1 dl) kókusztejjel robotgépben pépesítem, majd a maradék kókusztejjel együtt a leveshez adom.
  
• Megvárom, míg rottyan egyet, ha kell, sózom.
  
• Az eredeti recept nem mondja, de én hiányoltam belőle egy kis savanyút, így kevés lime-lével szoktam a végén feldobni, ettől, és egy levés chilitől lesz az én ízlésem szerint igazán kerek. 
  

Paprikás krumpli

A magyar konyha Elvis Presley-je. És a recept, ami miatt ha részlegesen és ideiglenesen is, de megfeledkeztem vegaságomról. De had ne szaladjak ennyire előre.

Szal Elvis. Mert nincs benne semmi extra, sehol egy trükk, egy csavar, és mégis méltán klasszikus: a paprikás krumplit illeti az én magyar konyhám all-time Billboard listájának első helye. Lecsóval megosztva. Természetesen.

 

Az elmúlt bő egy hónap a PK jegyében telt, mindig más erősségét megcsillogtatva került az asztalra.

 

Először NC készítette, síeléskor, egyszerűen elkészíthető, tartalmas ápres-ski egytálként. (Btw: for dummies-ba egyértelműen kvalifikál!). Sikerélményt szavatoló, konyhai szárnypróbálgatásként indult neki, és mind elszálltunk tőle. Nem mintha nem tudott volna eddig is repülni az NC: az almás pitéje alapján eleve elképzelhetetlen, hogy kapirgáló csirkeként szerencsétlenkedik a konyhában. A csirkeudvart és annak tartozékait viszont lenyűgözte. (XT, NC, K és én vagyunk a csirkeudvar, de ez egy hosszú sztori, ami csak nekünk vicces, és mi se nagyon tudjuk, miért.)

 

Aztán rá egy héttel Mams prezentálta a tökéletest, azt a fajtát, ami miatt én nem is nagyon szoktam készíteni. Mert az övé überelhetetlen, tőle az abszolút kedvenc. Az ízek kíválóságán túl ott van benne az az extra, „Édesanya főztje”-tudat, és az ezzel társuló jó adag, szívet melengető, gyermekkori nosztalgia. Azok a békés vasárnap délutánok, amikor még csak három adó volt (vagy kettő?), és a Walt Disney délután reklámszünetében, tesókkal felváltva somfordáltunk ki a tűzhelyhez a még mindig langyos falatokat kicsipegetni kuktából. Abbahagyhatatlanul finom volt, mindig.

 

És mikor megkérdem, Mams, mitől eeeennnyire jó ez, vállát egy szerény mozdulattal, lassan felhúzza, és lesütött szemmel, szégyellősen, de elmosolyodva közli, hogy mindig sikerül benne túlfőzni a krumplit. Tudjátok, amikor már elvesztik a cikkelyek az éleiket, és minden szem gömbölyű. A szósz a levált krumpli-törmeléktől gyönyörűen besűrűsödik, jöhet egy jó adag tejföl, és kész a varázslat.

 

Igen, mi tejföllel esszük, ráadásul duplán, mert ugye Mams eleve belekever egy adagot, emellé aztán még tálaláskor is szedünk a tányérunkba egy kanállal. És ez pont annyira meglepő egyeseknek, mint amennyire engem sokkol, hogy hogyhogy valaki nem így (t)eszi. Állandó megosztó tényező. Mint az, hogy cikkelyre, vagy kockára vágjuk a krumplit (nem kérdés, hogy cikkelyre), vagy hogy villával szétnyomkodjuk é avagy sem (nincs kiforrott álláspontom, hol így, hol úgy). Egyébként Mams most újított, a vegát ezúttal vargányával (ugye?) készítette, fuh, így is igen jó volt.

 

No, harmadszor már nálam készült, egy chilei barátunknak, mint tipikusan magyar, de szinte csak háztartásokban előforduló, egyszerű magyar étel. Mert ami a helyiek számára hétköznapi, az másoknak pont emiatt lehet különleges (mármint magamból kiindulva). És ütött is a paprikás krumpli, megint nagyot, egyenesen odabés lett, ha K reakcióját szeretném valamennyire papírra vethető formátumra finomítani.

 

Csak van egy kis gond. Akkor elfelejtettem vega-porciót készíteni. És az átkozott perc óta, amikor a kolbászos-szaftosból szedtem magamnak is (!!!), a vega már nem akar annyira ízleni. El se hiszem, hogy ezt még le is írom, de basszus, valahogy kolbászszaft nélkül a PK nem az igazi… Most ilyenkor mi van?

 

Paprikás krumpli

4 főre

1,5 kg krumpli, meghámozva, cikkelyekre vágva

25 dkg csípős, füstölt kolbász

2 közepes fej vöröshagyma, finomra vágva

1-2 kisebb paradicsom, negyedelve

2 db paprika (ebből lehet 1 zöld erős), felkarikázva

2 púpos tk fűszerpaprika

só

olaj

Tálaláshoz

tejföl, házi savanyúság (koviubi, dinnye, almapaprika, stb.), friss/szárított csípős paprika

Elkészítés

• A hagymát egy nagyobb lábosban, olajon megdinsztelem.
  
• A kolbászt pár másodpercig hideg, folyó víz alá tartom, így könnyebben tudom lehúzni a bőrét,  aztán felkarikázom, és a hagymához adom. Pár percig pirítom.
  
• Leveszem a tűzről a lábost , megszórom pirospaprikával a kolbászos hagymát, alaposan elkeverem.
  
• Rögtön hozzákeverem a krumplit, felöntöm annyi vízzel, hogy pont ellepje a zöldséget. Sózom, borsozom.
  
• Beleszórom a paprikát és a paradicsomot.
  
• Közepes lángon addig főzöm, míg a krumpli jól meg nem puhul. (ennyi mennyiségnél kb 45-60 perc, krumplicikkelyek méretétől függően).

Jó sok házitejföllel és jófajta házisavanyúsággal a legeslegjobb.

 

jelentés dublinból (nagy d-vel)

Először is leszögezném - K-val repülőre ülni péntek 13-án: ultrapunk.

Kettő: K szerint 12-én csütörtökön ugyanannyira. (Diktál.)

Három: az ír konyha csak azért nem múlta alul önmagát, mert nem volt semmiféle, de zéró, elvárás. Jogosan.

Négy: Jucus! Puuuusziiiiiiiiii :))))))

Öt: Viktorkának iiiiissss (coolest party-conform baby known)

Mondjuk nem is ettünk semmi írt... De ahol a fekete pudding a véres hurkát jelenti, ott nincs is kedve rendelni az embernek semmit. Nadekomolyan. Szal ettünk franciát, olaszt és indiait, meg ittunk botanical watert. Vázavíz. Most jön a cigiszünet. (Encsa! Ne menj el, mert mindjárt jövünk vissza!! Coming right back.)

Milyen az a vázavíz? Pont olyan. De. Gyógyítjja a másnaposságot. Ami Írországban nem elhanyagolható tényező, ugyebár.

És mi még nem elhanyagolható? Hát a French Connection. The very last Sauvignon Blanc. Nem tudjuk, hogy hányadik, valahol öt és nyolc között megágyaztunk neki, Inidia Arie-vel. (Mármint előbbi mennyiség üveg, mint egység.) Ja, és Aranka, szeretlekkel. Mint hangulat. Tessék rákeresni Youtube-on. Mindkettőre. India Arie és Aranka, szeretlek.

És ennek mi köze a gasztro-hoz? Semmi. Írország inkább bisztro.

Miért nem gasztro? Itt olyan nincs. Dublin nem az étkezésről szól. A nemzeti konyha, avagy olyan, mint ír konyha, nem nagyon van. Krumpli, sápadt kolbásszal. Ja, és zsír. Disznó. Hal. És nagyon sok (kiba sok) birka. (Ki tudja, mi a különbség juh és birka között??). Ja, és halszagú marhahús (!!!). Meg Guiness. De hát az folyékony. Mutatós krómozott kamionokkal. Igazából ihatatlan. Bármikor inkább French Connection. Erre koccintunk.

Egyéb benyomások:

• itt mindenki lengyel
• az ír ugyanannyira hipochonder, mint a francia, vagy a mexikói: mindenhol patikák vannak
• egy utca, egy ház-design: nulla egyéniség
• ultrakeskeny kocsibejárók: edzenek a normál méret felét kitevő szélességű országútra
• konyha-nappali-étkező szentháromság: csakazértis harmadoljuk
• Zene=U2=nemzeti kincs=nonstop ömlik a rádióból
• Az ír nők hőháztartásbéli problémái életem első komoly kultúrsokkját eredményezték: kurvoid hajlam mindenütt, kabát, vagy bármi téli ruhanemű nélkül, alkalmatlan testberendezéseken. Tényleg.
• A világ legrandább, legelőnytelenebb iskola-egyenruhája: a lányok számára, legalábbis. Ezek ismeretében nem is csoda az éjjeli kurvoid maskara. Kompenzáció. The Irish way.

Visszakanyarodva a nyitányhoz, végszó csak egy lehet: punks are not dead. Muhaha.

Ps: ja, paprikás krumpli deluxe coming up.

Mákos guba deluxe

Biztos van jobb dolog, mint másnapos, hideg mákos gubát lapátolni a hűtőből, de kevés. Szerintem.

És mitől deluxe? Mert ha már készítem (viszonylag ritkán), akkor megadom a módját. Alapvető dolog, hogy ne sajnáljuk a mákot belőle. Másik kulcsfontosságú elem a méz, igazi vanília és a narancseszencia alkotta trió: nálam nagyon bevált (utóbbi pláne hasznos, ha nincs kéznél citrom(héj). Ennél már csak úgy lehetne tovább fokozni az élményt, ha magam sütném hozzá a kiflit is. Na de az már haute cuisine, amit tisztelettel meghagyok a nagyoknak, az extragourmet-knak és az időmillimosoknak.

 

A mákos guba egyébként egyértelműen kvalifikál a „for dummies” sorozatba, hiszen nemcsak csodás, de szemérmetlenül egyszerű, gyorsan elkészíthető, különleges felszerelést nem igénylő ételről van szó.

Olyannyira egyszerű, hogy a beszerzéstől tálalásig tartó procedúrában a legnagyobb nehézséget egyértelműen a kifli beszerzése jelenti. Nem vicc: a hagyományos kiflik világa leáldozóban lehet, mert az utóbbi években egyre kínkeservesebb feladat összeszednem azt a 12-20 darab kiflit. (Ha B és Paps is jön, akkor egyértelműen 20 kifli kell. Jó az étvágyuk, és hát kell a másnapi, hideg adag.). Mostanra egyenesen parafaktor, rutinnal járom körbe a környék boltjait, innen kettő, onnan négy, amonnan még négy, a végén már a bagett is jó. Persze zsemléből dugig van minden rekesz. Namármost vagy az van, hogy az emberek sokkal jobban szeretik a kiflit, mint a zsemlét, ezért hamarabb elfogy, vagy az, hogy a hagyományos kifli helyett manapság már mindenki sajtos/sós kiflit eszik, ebből ugyanis szintén nagy a kínálat. Utóbbi, bár kétségkívül finom, sajnos egyáltalán nem guba-kompatibilis.  Vagy mindenki mákos gubát gyárt, pont akkor, amikor én? A lényeg: a beszerzést ne hagyjuk az utolsó pillanatra, és akkor borítékolhatjuk a sikert.

 

Vendégség (muhaha) esetén azért is tuti befutó, mert a mákos guba olyan, mint mondjuk a palacsinta: egyszerűen mindenki szereti. 

Vicces módon a mákos gubával kapcsolatos egyetlen megosztó tényező nem is a szeretem/nem szeretem kérdéskör, hanem a mazsola. Komoly nézeteltérések bölcsője, ezért érdemes előrelátónak lenni. Leszögezném, szerintem a mazsola kulcsfontosságú elem, el nem hagynám belőle, de - bár az aszalt szőlőszemekkel szemben tanúsított undor számomra az érthetetlen kategóriába esik - tiszteletben tartva a tőlem különbözőt - udvariasan fejet hajtok, és a mazsolát inkább csak az asztalnál, külön kínálom.

 

Ja, a másik megosztó tényező: hidegen vagy melegen. Hát, aki ki bírja várni, míg kihűl, az egye hidegen. Jómagam mindkettő mód elkötelezett híve vagyok, de nem férhet hozzá kétség, hogy a legjobban másnap reggelire, vagy napközben, a hűtőből egy-két falatot kilopkodva esik. Mint most is.

Mákos guba deluxe

 

Hozzávalók

6-8 személyre

 

12 db (száraz) kifli, kb. 1-2 centis karikákra szeletelve

kb. 1 liter tej

kb 1-2 dl víz (hogy melegítéskor ne égjen oda a tej)

400g darált mák

kb 200-300g porcukor, ízléstől fűggően

Méz (ízléstől függően)

1 kis csomag mazsola, megmosva, beáztatva (elég 10 perc is, csak hogy megpuhuljon)

1-2 kupaknyi (kb 1-2 tk) narancseszencia

1 rúd vanília

1 citrom reszelt héja (ízlés és narancseszencia kérdése)

Fél kocka (kb. 50g) vaj

 

 

Elkészítés

 

• A tejet és a vizet lábosba öntöm, hozzáadom a vaníliarúd kikapart belsejét, de beleteszem a rudat is, had legyen még intenzívebb az íz. Ha kezd gőzölögni a tej, hozzáadom a porcukrot (kb. 50-100 grammot, csak hogy valamennyire édes legyen), jól elkeverem, hozzáadom a narancseszenciát, és ha van, a reszelt citromhéjat, újra felforrósítom, majd az egészet a tűzről lehúzom, picit hűlni hagyom. Felhasználás előtt a vaníliarudat kihalászom.
• A mákot ízlés szerinti mennyiségű cukorral összekeverem. (Nálam szemre megy, kb. 1/3-2/3 az arány a mák javára).
• A kifli-karikákat egy magasabb falú tűzálló edénybe (tepsi, jénai) rendezem, és merőkanál segítségével fokozatosan locsolom a vaníliás tejjel. Ha elsőre nem fér bele az összes kifli a tálba (elég valószínű), több részletben öntözöm a tejjel, és a meglazult, puha réteget lelapogatva jöhet a következő adag kifli. A lényeg, hogy ne áztassuk szanaszét, de minden egyes karikára jusson a tejből. (Így nem lesz se túl száraz, se túl leves.)
• A tejjel felváltva a cukros mákkal is folyamatosan szórom a rétegeket, majd a végén az egészet jó alaposan összekeverem.
• A mazsolát is bele lehet ilyenkor keverni, de ha van olyan a társaságban, aki nem szereti (és általában van), akkor inkább tálaláskor, külön kínálom.
• A guba tetejét meglocsolom kevés mézzel, a tetejére vajszeletkéket ültetek, és kb 180 fokos sütőben, úgy 20 percig sütöm.
• Tálaláskor a mazsola mellett forró mézet / maradék cukros mákot is kínálok mellé, hogy a hozzám hasonló hedonisták megöntözhessék/megszórhassák, ízlés/pillanatnyi hangulat szerint.

 

Jó étvágyat!

Szilvia féle sajtos lepény (Quiche goudával és lilahagymával)

A minap valaki azt találta hangosan hinni, hogy a quiche valami halféleség, amin csak azért mosolyogtam, mert anno, a floridai vendéglátóiparban történő debütálásom kínos napján én is hasonlóképp találtam definiálni az elegánsan hangzó „today’s special”-t. Igaz, én ezt nem csupán hangosan gondoltam, helyette nem átallottam egyenesen az érdeklődő vendég irányába zúdítani tévhitem, aki ezek után csirkés szendvicset rendelt, és akit azóta, nagyon remélem, valaki felvilágosított, hogy a quiche igazából francia lepény, rendszerint valamilyen tojásos-tejszínes-sajtos alapú töltelékkel tuningolva.

A neve elegáns, az íze csodás, ráadásul szinte elronthatatlanul könnyű.

Fantáziadús, mint egy szendvics, számtalan féle töltelékkel készülhet, bátran lehet kísérletezni: ha betartjuk az alaprecept (tejszín/(tejföl)/tojás) arányokat, jól összedolgozzuk a masszát, és előre párolt/blansírozott/sütött alapanyagokkal dolgozunk (cukkíni, brokkoli, spenót, csirkehús, stb.), tényleg nem sülhetünk fel.

És ha még ez sem lenne elég, kitűnő lehetőség a maradékok nemes felhasználására, másnap, hidegen vagy melegen is remek, könnyen csomagolható, szállítható.

Kis háttér

A quiche a franciák nemzeti büszkesége, szal biztos lenne olyan büszke gall, nem is egy, aki a guillotine-t választaná, ha megtudná, amit most én, azaz hogy eredetét tekintve nem elhanyagolható a német hatás, a név pedig levezethetően germán gyökerekből fakad.

Ugyanis a quiche (kís) eredetileg Lotaringia vidékéről származik, ahol – határvidékre jellemzően - erősen keveredik a francia és német kultúra. (Tudta valaki, hogy azért Lotaringia, mert Lothar uralkodó kapta meg a földet, vagy csak én vagyok műveletlen…?) Szóval még az is simán lehet, hogy az eredetileg nem sütőben, hanem egyenes falú vasserpenyőben készülő lepényt először német parasztasszonkák sütögették nyílt tűz felett. De semmiképp nem Párizsban, nem a mai, flancos formában került az asztalra.

Felerősödhet a francia szuicid hajlam, ha kitudódik, hogy a „quiche” szó egyenesen visszavezethető az eredeti „Kuchen”, azaz németül „sütemény” szóra. Jó, kellett hozzá a német nyelv speciális lotaringiai francia dialektusa (merthogy ilyen is van/volt… ?!). De akkor is imádom az ilyet: először Kuchen, ami franciásan ejtve már „küchen”, aztán lehet, a következő francia már leírva látja, az ü-t présbe teszik, a ch-t s-nek ejtik, így lesz kishe, ezt hallván a tanult francia már quiche-nek írja le. Jó, ez a levezetés nyilván felölel jónéhány hanyag átívelést és elhajást, de végülis ez a lényeg. Voila!

Az elmúlt párszáz évben aztán Franciaországban szépen elterjedt a quiche, csinos lepény formájában ma már szinte minden bisztróban, ételbárban és melegpultban megtalálható. Plusz érdekesség, hogy mára legalább annyira jellemző a dél-franciaországi, mint az északi, lotaringiai konyhára.

És ha már így belemerültem a témába, illendő elmondanom, hogy az ősi, egyben leginkább ismert változat pont a származásra utal. A quiche lorainne, azaz a lotaringiai quiche eredeti receptúrája szerint a tejszínes-tojásos masszába apróra vágott bacon/sonka-kockákat kevernek . Bár viszonylag újkori fejlesztés, a quiche lorainne-nek ma már szinte mindenhol a sajttal turbózott változatát értik az elnevezés alatt.

Ki az a Szilvia?

Joggal merülhet fel a kérdés, hogy kit tisztelhetünk a recept tulajdonosában? A szóban forgó recept a régi kedves családi receptgyűjteményéből származik, igazi kincs, és mint ilyen, tiszteletből meghagyom az eredeti, papíron szereplő elnevezéssel. Egyébként Szilviát magát alig és éppenhogycsak ismertem. Egy 50-es, kedves, formás-csinos, nagyon ápolt, finom asszonyt kell elképzelni, aki barna haját hullámosra sütötte, és akinek tuti nem lett sosem lisztes a füle mögötti kispolc is, amikor tésztát gyúrt. És hogy pontosan ki is ő? Élve az egyszerűbb felvázolás lehetőségével, P anyaági másod(harmad?)unokatesójának a párjának a nagynénije, akit egyébként P anyukájához is rokoni szálak fűznek, de ez a bonyolultabb, számomra követhetetlen szál, szal hagyjuk. Amúgyis, jut eszembe, magát a receptet nem is Szilvia személyesen, hanem egy másik, szintén mindenkivel rokon nagynéni osztotta meg velem. Lehetetlen követni, tudom.

A quiche-t viszont könnyű. Most lilahagymával és goudával készült. Csodás.

Szilvia féle sajtos lepény (Goudás-lilahagymás quiche)

Hozzávalók

1 db kb 23-26 cm átmérőjű tortaformához:

1 adag linzertészta:

20 dkg finomliszt

10 dkg vaj

1 tojás sárgája

1-2 ek. jéghideg víz

csipet só

Lustáknak: 1 csomag kész linzertészta (vagy 1 csomag kész levelestészta)

Töltelék: 

250g gouda (vagy lehet ementáli, trappista, stb.)

2,5 dl tejföl

2 dl tejszín

2 tojás

só, bors (esetleg csipet szerecsendió vagy ízlés/kedv szerint chili, fehérbors, stb.)

3 fej lilahagyma közepesen finomra felkarikázva(vagy kb. 20-25 dkg bármilyen főtt/előre megpirított zöldség, gomba, esetleg többfajta sajt, stb.)

Elkészítés

• A sütőt nagyon forróra előmelegítjük (220 fok).
• A tésztához valókat alaposan összedolgozzuk: vajat alaposan elmorzsolom, addig gyúrom, míg kemény, sima felületű, gombócformájú tésztát nem kapok (kb 5-10 perc kézzel).
• A tésztát liszttel megszórt munkalapon kinyújtjuk, és kibéleljük vele a tortaformát úgy, hogy a falaira is felérjen (kb. 2-3 centi magasan). Én lusta voltam gyúródeszkával és liszttel maszatolni, a már máskor is bevált módszert alkalmaztam, azaz a gombócot csak kilapogattam, majd a tésztát kvázi belegyurmáztam a formába.
• A tésztával kibélelt forma aljába sütőpapírt fektetünk, majd erre rászórunk egy csomag szárazbabot (rizst), hogy lenyomja a papírt – és elősütés közben a tésztát. Így sütjük, babos-nehezékestül 10 percig (220 fokon).
• Kivesszük, babot/papírt eltávolítjuk, tésztát visszatesszük a sütőbe még 7 percre. Ha kész, hagyjuk kihűlni.
• Eközben elkészítjük a masszát/hagymát.
• A hagymát vajon/olajon megdinszteljük.
• Sajtot lereszeljük.
• A tejszínt, tejfölt, tojásokat jó alaposan, simára keverjük, sózzuk, borsozzuk (+ egyéb fűszerek ízlés szerint) és hozzáadjuk a már inkább langyos dinsztelt hagymát (vagy bármi mást).
• A tésztára rászórjuk a sajtot, majd nyakon öntjük a tejszínes-tojásos-hagymás masszával.
• Forró (190 fokos) sütőben sütöttem 15 percig, majd további 30 percig alacsonyabb, 170 fokos hőmérsékleten. Ha szépen felemelkedett és szépen megpirult, akkor jók vagyunk.

Leveles tésztás változat időszűkében:

A készen vásárolt levelestésztát beborítjuk a tepsibe, úgy, hogy a széleire is felérjen. Ha kell, nyújtsunk a gyári méreten egy picit. Villával szurkáljuk meg a tésztát, majd szórjuk meg a sajttal, öntsük nyakon a masszával, innentől minden ugyanaz, 45 perc sütés, első 15 perc forró sütőben, majd 30 perc alacsonyabb hőfokon. (Csak a linzertésztás maszat marad el.)

Tálalás

Fontos: a quiche-t minden tisztességes helyen frissen, de legalábbis melegen, valamilyen vinaigrette dresszinggel bekevert zöldsalátával az oldalán kínálják, nem véletlenül, hiszen így a legfinomabb. Én is így tettem (mustáros vinaigrette a kedvencem), de prezentálni már nem tudtam, mert a fotózásra már nem maradt a zöldből.
Külön megvan a bája, ha másnap, hidegen nassoljuk, otthon ülve, vagy állva, villával a hűtőbe nyúlkálva, vagy még annál is jobb, ha egy kockás pléden, a parkban henyélve falatozzuk. Nizzában mindig egy finom pohár roséval kísértük. Az is mindig bevált.


Megjegyzés magamnak: én most duplaadag masszával készültem, ami egy 40x40es klasszikus nagy lapostepsihez szükséges mennyiség, ennek megfelelően a kerek tortaformába a legjobb indulattal sem bírtam beleügyeskedni, kb a harmada visszamaradt. Legközelebb magasabbra kell csinálnom a linzeralapot.

Megjegyzés magamnak nr2: utánanéztem, mások hogyan készítik, és arra jutottam, hogy Paul Bocuse is hasonló recepttel dolgozik: 4 tojás, 3dl tejföl/crème fraiche, 1,5 dl tej, kb 20-25 dkg blansírozott (sós vízben puhított) töltőanyag, és sokkal kevesebb, mindössze 2 ek sajt, amit ő a tetejére szór. Ízlés kérdése. Aztán 45 perc 180 fokon. (Köszönet Kakaóscsigának a backupért)