2009. március 29., vasárnap

Paprikás krumpli

A magyar konyha Elvis Presley-je. És a recept, ami miatt ha részlegesen és ideiglenesen is, de megfeledkeztem vegaságomról. De had ne szaladjak ennyire előre.


Szal Elvis. Mert nincs benne semmi extra, sehol egy trükk, egy csavar, és mégis méltán klasszikus: a paprikás krumplit illeti az én magyar konyhám all-time Billboard listájának első helye. Lecsóval megosztva. Természetesen.

 

Az elmúlt bő egy hónap a PK jegyében telt, mindig más erősségét megcsillogtatva került az asztalra.

 

Először NC készítette, síeléskor, egyszerűen elkészíthető, tartalmas ápres-ski egytálként. (Btw: for dummies-ba egyértelműen kvalifikál!). Sikerélményt szavatoló, konyhai szárnypróbálgatásként indult neki, és mind elszálltunk tőle. Nem mintha nem tudott volna eddig is repülni az NC: az almás pitéje alapján eleve elképzelhetetlen, hogy kapirgáló csirkeként szerencsétlenkedik a konyhában. A csirkeudvart és annak tartozékait viszont lenyűgözte. (XT, NC, K és én vagyunk a csirkeudvar, de ez egy hosszú sztori, ami csak nekünk vicces, és mi se nagyon tudjuk, miért.)

 

Aztán rá egy héttel Mams prezentálta a tökéletest, azt a fajtát, ami miatt én nem is nagyon szoktam készíteni. Mert az övé überelhetetlen, tőle az abszolút kedvenc. Az ízek kíválóságán túl ott van benne az az extra, „Édesanya főztje”-tudat, és az ezzel társuló jó adag, szívet melengető, gyermekkori nosztalgia. Azok a békés vasárnap délutánok, amikor még csak három adó volt (vagy kettő?), és a Walt Disney délután reklámszünetében, tesókkal felváltva somfordáltunk ki a tűzhelyhez a még mindig langyos falatokat kicsipegetni kuktából. Abbahagyhatatlanul finom volt, mindig.

 

És mikor megkérdem, Mams, mitől eeeennnyire jó ez, vállát egy szerény mozdulattal, lassan felhúzza, és lesütött szemmel, szégyellősen, de elmosolyodva közli, hogy mindig sikerül benne túlfőzni a krumplit. Tudjátok, amikor már elvesztik a cikkelyek az éleiket, és minden szem gömbölyű. A szósz a levált krumpli-törmeléktől gyönyörűen besűrűsödik, jöhet egy jó adag tejföl, és kész a varázslat.

 

Igen, mi tejföllel esszük, ráadásul duplán, mert ugye Mams eleve belekever egy adagot, emellé aztán még tálaláskor is szedünk a tányérunkba egy kanállal. És ez pont annyira meglepő egyeseknek, mint amennyire engem sokkol, hogy hogyhogy valaki nem így (t)eszi. Állandó megosztó tényező. Mint az, hogy cikkelyre, vagy kockára vágjuk a krumplit (nem kérdés, hogy cikkelyre), vagy hogy villával szétnyomkodjuk é avagy sem (nincs kiforrott álláspontom, hol így, hol úgy). Egyébként Mams most újított, a vegát ezúttal vargányával (ugye?) készítette, fuh, így is igen jó volt.

 

No, harmadszor már nálam készült, egy chilei barátunknak, mint tipikusan magyar, de szinte csak háztartásokban előforduló, egyszerű magyar étel. Mert ami a helyiek számára hétköznapi, az másoknak pont emiatt lehet különleges (mármint magamból kiindulva). És ütött is a paprikás krumpli, megint nagyot, egyenesen odabés lett, ha K reakcióját szeretném valamennyire papírra vethető formátumra finomítani.

 

Csak van egy kis gond. Akkor elfelejtettem vega-porciót készíteni. És az átkozott perc óta, amikor a kolbászos-szaftosból szedtem magamnak is (!!!), a vega már nem akar annyira ízleni. El se hiszem, hogy ezt még le is írom, de basszus, valahogy kolbászszaft nélkül a PK nem az igazi… Most ilyenkor mi van?

 


Paprikás krumpli

4 főre

1,5 kg krumpli, meghámozva, cikkelyekre vágva

25 dkg csípős, füstölt kolbász

2 közepes fej vöröshagyma, finomra vágva

1-2 kisebb paradicsom, negyedelve

2 db paprika (ebből lehet 1 zöld erős), felkarikázva

2 púpos tk fűszerpaprika

olaj

Tálaláshoz

tejföl, házi savanyúság (koviubi, dinnye, almapaprika, stb.), friss/szárított csípős paprika




Elkészítés


  • A hagymát egy nagyobb lábosban, olajon megdinsztelem.
  • A kolbászt pár másodpercig hideg, folyó víz alá tartom, így könnyebben tudom lehúzni a bőrét,  aztán felkarikázom, és a hagymához adom. Pár percig pirítom.
  • Leveszem a tűzről a lábost , megszórom pirospaprikával a kolbászos hagymát, alaposan elkeverem.
  • Rögtön hozzákeverem a krumplit, felöntöm annyi vízzel, hogy pont ellepje a zöldséget. Sózom, borsozom.
  • Beleszórom a paprikát és a paradicsomot.
  • Közepes lángon addig főzöm, míg a krumpli jól meg nem puhul. (ennyi mennyiségnél kb 45-60 perc, krumplicikkelyek méretétől függően).

Jó sok házitejföllel és jófajta házisavanyúsággal a legeslegjobb.

 

9 megjegyzés:

Irén írta...

Tejföllel még én se, de legközelebb. Próbáld ki, l.sz: 1. lépés karika-kolbászok (én többfélét szoktam, már ha van, lecsószerű meg gyulai-jellegű) sütögetése, lassan, hadd folyjon a leve-vére, így zsír/olaj se kell alá, na aztán jön a hagyma, stb. Így nekem még inkább fincsi. Ha jó a kedvem, még galuskával is fáradozom. Lehet itt is fokozni.

Beatbull írta...

Hogy most akkor mi van, ha kolbászszafttal jobban ízlik egy vegának? Azt hiszem elindultál a megtérés útján ;) Figyeld meg, holnap már hagymás császárt fogsz vacsorázni ;)

nana írta...

a kérdés jó, és ismerős.. én már nem foglalkozom vele. továbbra sem eszem húst, de időnként nálam is becsúszik hasonló téma - csak rakott krumplival. gyunak kolbásszal csinálom, van, h magamnak külön vegásat, de van, h én csak átszedegetem a kolbászokat a tányérjára. nekem ez így jó, a többi nem érdekel :)

Gourmandula írta...

Csak azért érdekes ez, ill. azt nem értem, hogy alapból azért nem eszem húst, mert taszít már a gondolata is. De ezek szerint van olyan, amikor a tudatot legyűri egy felsőbb ösztön...? Fordítva szokott lenni...:) Mindenesetre nem vagyok magam ellensége, továbbra is azt eszem, amit megkívánok, szabályok sosem voltak és nem is lesznek. Ha ez holnap csülköt jelent, akkor biztos úgy lesz nekem jó. (bár meglepő, drámai fordulatként élném meg)

irsettler írta...

Mindenképpen tejföllel.
Ezen kívül gondolkodom drága gourmandula kisasszony, hogy bocsánatos bűn volt e kihagyni az XT féle dublini paprikás krumplit ebből a spot-ból. Legalább felsorolás szintjén. Amiben még a kolbász sem zavart! És a maradék levét külön akartad megenni kenyérrel. Vagy anélkül. Mindegy is. Tán nem veszem zokon :) Ez nekem önmagában hatalmas dicséret volt...

irsettler írta...

"spot" helyett természetesen "post" értendő - ez csak munkahelyi ártalom :)
a többit fenntartom ...

Gourmandula írta...

basszus!!!! Téééééééényleg!!! Hogy felejthettem el, hiszen imádtam! XT, me most profound apologies...:))
ez is csak bizonyítja, hogy lassan betérek egy henteshez egy happy chickenért. :)

Gourmandula írta...

és csak a teljesség érdekében: a kolbászos szaftot nem engedtem kiönteni, egész este arra jártam rá... csodás pk-t készítettél. :))

irsettler írta...

Mondom, nekem önmagában felért egy óriási dicsérettel, hogy ettél belőle :) az magáért beszélt!
de azért persze külön jól esik, hogy ezt most szavakba is öntötted. Ha már így alakult. :)Köszönöm. :)
legközelebb egy jó húsimádó pizza?

LinkWithin

Blog Widget by LinkWithin