Spárgás-ricottás-baconös csirke fehérboros-mustáros újkrumplival

Jaja. :) Nem vicceltem. A gourmandula kannibalizálódik. :) 

 

Sok-sok húsos kaland után jött a ténymegállapítás, ez nem múló hóbort, hanem (stílszerűen) véresen komoly dolog. Úgyhogy, ezt megünneplendő, meg is vettem 5 év után az első tálca, saját fogyasztásra szánt happy chickent. (Magyarkiskerben Tanyasi csirke néven fut, most már ezt is tudom.) Mert ha már lúd, az legyen happy. Megmagyarázom.

 

Van egy ilyen rögeszmém, hogy ha egy állatot rossz körülmények közt, fénysugártól elzárva, egymás hegyén-hátán, szűk ketrecekben, szarkupacon, műanyagtápon tartanak, az az állat, legyen bármilyen korlátolt, borsószemnyi agya, akkor is boldogtalan, depressziós, feszült egy pára. Ilyen egyedet megsimogatni sem jó (tudom, ez nem a petfarm, deakkoris), nemhogy a villámra szúrni, hogy önkezűleg negatív energiákat kopipészteljek érzékeny szervezetembe.

 

Tehát, ha már elkezdtem falni a húst, és ha módom van rá, a boldogan kapirgáló, réten szaladgáló, kotyogó tyukicákat részesítem előnyben. Azaz  a happy chickeneket.

 

És most el ne kezdjen engem senki józanítani, meg okosítani, hogy jajj, nehogymárbevegyem, hogy a tanyasi csirkéket tényleg úgy tartják, mint amit a rajzon látok (vigyorgó kotkoda kapirgál a réten). Én ugyanis dédelgetném tovább ezt a disneylandes idillt, főleg ha tényleg ennyin múlik, hogy továbbra is örömem leljem egy jó grillcsirkében. Mert szavakba nem önthető, mennyi kulináris orgazmus ért húsfronton az elmúlt hetekben. A renaissance új értelmet nyert a 21. században, a konyhámban, a tányéromon.  Szal plíz yall, hagyjátok meg nekem ezt a képet, ne ébresszetek fel, mert ez most így nagyon jó!!!

 

Minden egyes falat eufórikus momentum, közben szájcsücsörít, szembecsuk, bólogat, és vigyorog, falat lenyel, jön az „ŰŰŰ”, kanyarodik még egy füligszáj. Így eszem én, ha valami nagyon ízlik. És mostanában minden ultraízlik. Most fedezek fel (újra) egy csomó mindent, és miközben lelkesen eszem, azon értetlenkedem, mégis hogy a búbánatba bírt ez kimaradni 5 éven át… Besenyő család jut erről eszembe, magamnak is szegezem gyakran a kérdést: „Maga nóóóóórmáááááááálisssss?’

 

Kacsamell, sült kolbász, grillcsirke, virsli(!!!), bring it on. :) Egy húsevő vega lettem. 

 

A húsra flasheléssel járó egyéb örömök:

• Az „alig tudok választani” új értelmet nyert az étlapok böngészésekor.
• A benzinkutak szendvicsválasztéka nem kiakaszt, hanem lázba hoz. (OMV mediterrán grillcsirkés szendó -  óóóómária)
• Percekre leköt a virslis pult a közértben.
• Vicces, ahogy a környezetem kezel: mintha valami hosszú évekig tartó buddhista elvonulásról érkeztem volna vissza; nem nagyon értik, miért volt erre nekem szükségem, de örülnek, hogy végre újra itt vagyok.

Álmodni sem mert horizontok tárulnak elém, régen bezárt kapuk nyílnak ki, ami a kedvenc nemzetközi konyháimat illeti. Indiai, thai, arab, cajun, karib kaják, beleremegek a bőségbe. Nincs annyi happy chicken, mint amennyi specialitást újra kell élnem, ki kell próbálnom!!!

Alig várom az első bográcsozást, tojásos-kolbászos lecsót, 10-méteres grillt, stb…!!! Már a gondolattól is megfekszem. :)

 

És akkor mi lesz most?

Nemtom. Csak azt, hogy múltkor továbbraisvega-Mams kérdezte szomorúan: 'Akkor te vacsorára már nem is kérsz tofut?' ’Hát nem.’ :)

 

5 év sok idő. Sok pótolnivalóm van. Óriás vehemenciával vetem magam a felfedezésbe, és élvezem, amíg csak lehet. Ki tudja, meddig tart ez az állapot. Remélem, normalizálódom, és örökké. És akkor talán néha jöhet a tofu is. Jelenleg ipari szemétnek azt látom, nem a virslit.

 

 

Zöldspárgás-citromos ricottakrémmel rakott csirke, 

fehérboros-mustáros szószba forgatott újkrumplival

(és sok-sok baconnel minden fázisban, biztos ami ziher)

 

Vettem a múltkor ricottát és egy csomag zöldspárgát a happy chicken mellé, és ezt vizualizáltam belőle.

Feltekert, töltött csirkemell roládként indultam neki, de be kell látnom, hogy sürgősen kell szereznem egy húsklopfolót (!!!), mert a serpenyővel lapítás közveszélyes és barbár módszer. Ezt bölcsen, és még éppen időben felmérve döntöttem -az eredeti terveimmel szembe menve- az egyszerűbben összekalapálható, rakott változat mellett.

 

 

Hozzávalók (2-3 személyre)

3 db fél csirkemell (azaz 1,5 csirkemell)

fél csomag bacon szalonna (igény és ízlés szerint)

1 kis doboz ricotta (250g)

1 csomag zöldspárga (400g??)

1-2 citrom leve

1 csokor petrezselyem

só, bors

 

Körethez:

Fél kiló úkrumpli, megpucolva, falatnyi kockákra vágva

4 szál újhagyma

fél deci száraz fehérbor

fél deci húslé

1 kiskanál dijoni mustár

pár csepp citromlé

 

Elkészítés

• A  megmosott spárgaszárak fás végét lenyisszantom, a maradékot félcentis darabokra aprítom, és vajon/baconon (igen, én mindkettőt adtam neki), kevés sóval és löttyintésnyi fehérborral roppanósan puhára párolom/pirítom.
• A ricottát az elkészült spárgával elkeverem, sóval, borssal, ízlés szerint citromlével elkeverem.
• A csirkemellet kilapítom (3-4 mm), sóval, borssal meghintem, és vaj+baconon éppenhogycsak megpirítom (fél-fél perc oldalanként).
• Egy kisméretű tűzálló tálat baconszeletekkel kibélelek, ráteszem a csirke felét.
• A csirkére egyenletesen ráterítem a ricottás krém felét.
• Még egy réteg csirke, majd az egészet betakarom a ricottás krémmel (második adag krémbe kevertem egy kevés petrezselymet is, nem ártott neki).
• 180 fokra előmelegített sütőben 45 percig sütöm, aztán 5-7 percig pirítom (volt egy pici lé az alján, így az utolsó 5 percre résnyire nyitottam a sütőajtót, és szépen elpárolgott).

 

Míg sül a  csirke, gyorsan elkészítem a szószt és nekilátok a krumplinak.

 

Szósz

Riszájkingolom a csirkésbaconös serpenyőt. A szaftot felöntöm egy kevés vízzel (nem volt konkrét húslém), és fél deci fehérborral forralom pár percig. Ha picit sűrűsödik, belekanalazom a musárt, ízlés szerint pár csepp citromlét is adok hozzá, sózom, borsozom, készen is vagyunk.

 

Köret és tálalás

• Az újhagymát olívolajjal kevert vajon megdinsztelem (zsiradék fajtája opcionális, nekem ez vált be), majd hozzáadom a krumpli-kockákat, picit pirítom, aztán fedő alatt (néha megkavargatva) megpuhítom. Végén fedő nélkül is pár percig forgatom, hogy a kockák szépen megpiruljanak.

• Kevés finomra vágott petrezselyemmel elkeverem, és tálaláskor kanalazom rá a fehérboros-mustáros öntetet, a tálból kiemelt husiblokkot pedig mellé ültetem.
  

 

Omlós lett, pikáns, olyan, hogy olyan. Most meg úgy ülök itt, bárgyú, átlényegült mosollyal az arcomon, mint egy jóllakott napközis. És tényleg. :)