2009. május 20., szerda

Marokkói mandulás pulyka


Hétvége barátokkal. Mindehhez 2 napra és 8 emberre beszereztük (ill. nem én, de mindegy, akár én is lehettem volna) a 8 embernek 1 hétre elegendő, vagy egy hétvégére 16 főnek elegendő alapanyagot. Nézőpont kérdése, hogy mihez képest vásároltuk magunkat túl, a lényeg, hogy nagyon, olyannyira, hogy még a boroknak is konkrétan megmaradt a fele, pedig állítólag így is volt léggitározás a végén. Nem azért mondom, hogy állítólag, mert ne emlékeznék rá, hanem mert a vártnál hamarabb kidöntött az eurovíziós dalfesztivál és a tesco grillkolbász okozta hideg-meleg sokk, így esélyem sem volt látni.



Tehát, most van egy csomó maradékom. Feldolgozásra váró nyersanyaghalmaz, aminek zömével extrasürgősen kell kezdenem valamit. Első körben ezt a marokkóit kezdtem.


A recept előtt összegezném a hétvégén tett felsimeréseimet:

  • Strandolni szuper. Májusban különösen.
  • Értelmiségi társaságba eresztve az ember jobban teszi, ha nyitott fülekkel jár, mert a világmegváltó értekezések közepette óriás bölcsességek repkednek a levegőben. Olyanok, mint: „Az élet olyan, mint a tyúklétra. Rövid, és szaros.”
  • Ki gondolta volna, hogy a Tesco grillkolbász (színes címkés) remekbeszabott áru?
  • A hamuban sült édesburgonya majdnem pont olyan, mint a sült sütőtök. Ellenben iszonyatosan finom zöldhagymás tejföllel, ami a tökről nem mondható el.
  • Végezetül, a hétvége költői kérdése: vajon a boldogsághoz vezető rögös utat úthengerként erőszakolja simára a lelki szegénység?
  • Válasz: jó lenne, csak egy rövid időre, egy alap életfunkciókkal ellátott, pici, zöld növény lenni, fotoszintetizálni az univerzummal, és egy amőba végtelen, de bárgyún boldog egyszerűségében hömpölyögni az árral. Nem akarni mindenáron érteni, átérezni, megélni, gondolkodni. Úgy sokszor annyival könnyebb lenne. Most így vagyok.


Van még egy felfedezésem, de ez már a recepttel, azon belül is a mandula-pucolással kapcsolatos.

Mert jó dolog ez a mandula blansírozás, ha leforrázzuk a szemeket vízzel, pár perc után valóban ki lehet nógatni a kis pucér testüket a héjból, sőt, kifejezetten vicces, amikor a konyhából a könyvespolcig (ez nagy táv), rakétaként süvít a mandula, de azért a jövőben a gyárilag csupaszított változatot fogom leemelni a polcról. Macera, na.


És legeslegvégül egy megjegyzés. Ez a cucc másnap még jobb.



Marokkói mandulás pulyka

(a kiindulásnak számító recept itt)


Hozzávalók (2-3 személyre)

1 nagy fej vöröshagyma, finomra vágva

2-3 gerezd fokhagyma, finomra vágva

1 tk pirospaprika

¼ - ½ tk cayenne bors (ki hogy bírja a csípőset)

½ tk kurkuma

½ tk őrölt koriander

½ tk őrölt édeskömény

½ tk őrölt feketebors

¼ tk őrölt kömény

¼ tk rölt gyömbér

1 konzerv (400g-os) hámozott, tört paradicsom

½ cup víz

1 ½ ek friss citromlé

kb. 350g pulykamellfilé (eredetileg csirkecombok, de nekem az most nem volt) feldarabolva

olívaolaj

só ízlés szerint

1 kisebb padlizsán, ujjnyi kockákra vágva

½ ek friss majoranna zöld, finomra aprítva

1/4 cup blansírozott, vagy aprított, pirított mandula

fél marék friss korianderzöld, finomra aprítva


Köretnek

Kuszkusz-darát javasolok (kuszkusz készítésének leírása pölö valahol itt vagy itt)



Elkészítés

  • Kevés olajon, közepes lángon, fedő alatt puhítsuk meg a hagymát és a fokhagymát.
  • Keverjük ki egy tálkában a szárazfűszereket.
  • Adjuk a puha hagymához, és folyamatos kevergetés mellett pirítsuk 1 percig.
  • Öntsük fel a paradicsommal, a vízzel, és a citromlével, sózzuk. Forraljuk fel.
  • Helyezzük a szószba a húsdarabokat.
  • Várjuk meg, míg felforr, majd vegyük a lángot közepesen gyengére, és addig főzzük fedő alatt, míg a hús megpuhul. (Kb. 25-30 perc)
  • Közben a sütőt melegítsük 200 fokra.
  • A padlizsánkockákat forgassuk kevés olajban meg, majd sütőpapíron pirítsuk puhára (20 perc).
  • Ha kész, hagyjuk kihűlni a padlizsánt.
  • Keverjük bele a padlizsánt a kész pulykás szószba, majd szórjuk meg majoránnával.
  • Melegítsük össze, és további 5-10 percig főzzük (közepes láng).
  • Ha szükséges, sózzuk, vagy adjunk hozzá még citromlevet.
  • Pirítsuk meg a mandulát.
  • Tálalás előtt szórjuk meg a friss korianderzölddel és a pirított mandulával, majd így kanalazzuk a kuszkusz-darára.

3 megjegyzés:

nana írta...

hajlamos vagyok én is mindent túl agyalni, -analizálni.. ennek is megvan az értelme (remélem.. :).
de hajrá-hajrá,
ne analizálj, fotoszintetizálj!
:)

Beatbull írta...

Szerintem a héjas mandula sokkal jobban megtartja a mandulaízt, mint az előre meghámozott. Én mindig héjasat szoktam venni és frissen hámozom - kivétel a mandulalapka, mert nem tudom olyan szép vékonyan hántani. Egyszerűbb úgy csipegetni, hogy egyik kézből a másikba "lövöd" a mandulát - akkor nem repül el olyan messzire. Szerintem így nem is macera, hanem szórakozás ;)

Gourmandula írta...

Nana: még mindig jobb, mintha lemennék kavicsba...:)
BB: asszem nekem ahhoz valami kapuskesztyű kellene, hogy ne a lakás túlsó végében landoljon a töltet. :))

LinkWithin

Blog Widget by LinkWithin