Rafaello torta fall&rise - avagy minden nem sikerülhet elsőre

Megesik, hogy az ember mellényúl, valami elsőre nem sikerül. Benne van a pakliban. Azt már nehezebb elviselni, ha az ember saját idiotizmusában botlik meg, és kenődik el a padlón. Viszont innen szép felállni. A fehércsokis brownie (ill. akkor ez most whitie asszem) ötletét dédelgettem már egy ideje, aztán első nekifutásra csúfosan elrontottam, másodszorra viszont sikerült szépíteni. Figyelem, tanulságokkal teletűzdelt írás következik.

Nem az a gond, hogy reggel hatkor, a Corvin tető kapualjában állva, „n+1” pohár VodkaRedbullal a véremben felelőtlen kijelentést teszek („márpedig én most akkor sütök neked egy születésnapi tortát”), nem is az a baj, hogy tényleg nekiállok, sőőőt, hihetetlen módon még csak nem is az, hogy ilyen körülmények között improvizálni kezdek. Azabaaaaj, amilyen pancser módon elbukom.

Melegítsünk a bölcs meglátásokra egy baráti intelemmel: vodkaredbull is baaad for u.

Mert ugye ideális esetben elbukhattam volna ott, hogy nincs elég tojás, elmegy az áram vagy teszem azt bealszom két keverés között. De nem. A VR szárnyakat adott, a munkálatokat német precizitással és egy dolgos tiroli kislány jókedvével végeztem, két órával később pedig hibátlan fehércsokis torta illata lengte be a lakást. Minden szépen ment, ameddig a piskóta el nem készült. Tanulság a jövőre nézve, hogy akkor is el lehet cseszni egy süteményt, ha már egyszer kivettük a sütőből.

A tészta gyönyörű lett, aranyszínű, puha és belül picit krémes, pontosan olyan, amilyennek egy brownie-nak lennie kell, és ahogyan pár nappal korábban megálmodtam. Akkor mégis mi volt a gond?

Tanulság nummer zwei: egy átdorbézolt éjszaka után, reggel nyolc magasságában a kialvatlanság türelmetlenséget szül. Én - a fizikai törvényeivel dacolva - azonnal ki akartam szedni a formából. Bignono, tudjuk jól. Piskóta sütőből kivesz, és békén hagy! Hármat sem kell találgatni, hogy mi történt. Ügyetlen mozdulattal kiborít, piskóta darabokban pulton landol. (Nem röhög, ekkor kezdek igazán belelendülni.)

Utólag mindig tudjuk, hogy melyik az a pont, ahol már igazán meg kellett volna állni. Hát így utólag itt ez volt Az a pillanat. A redbull hatása nagyjából etájt kezdett elillanni, szépen el kellett volna mennem aludni, ellenben a sunyi vodka maradásra bírt, és hamisan, a bátorság érzetét keltve elhitette velem, hogy a válságmenedzsment az erősségeim egyike. Everything is under controll, szoktam mondani a legelveszettebb pillanatokban.

Szóval, valami nagyon félrecsúszott gondolatsor eredményeképpen úgy gondoltam, hogy ha akkor melegében szépen visszarendezgetem a szétesett piskóta hulladékot a formába, és kicsit összetapogatom (?!?!?!?!), végül visszateszem a már kikapcsolt, de még forró sütőbe, akkor a magas csokoládétartalom miatt amúgy is könnyen idomuló darabok majd szépen összeérnek. Ébredésre – ugyanezen vizió jeleneteként - egy márványos, rusztikus extravaganza torta kellette magát az üvegajtó mögött. Egyébként ebben én akkor őszintén hittem.

Miután pont fentiek szerint cselekedtem, kegyelemdöfés gyanánt a kikapcsolt, de még forró sütő ajtaját szépen rácsuktam az én kreativitásom csúcsára. Magamat hősnőnek kiáltottam ki, magamba szuszakoltam egy liter ásványvizet, majd, mint aki jó végezte dolgát, álomra hajtottam fejem.

Pár órával később, már talpon, de még félálomban ért a kínos felismerés, hogy éppen életem lebőgését (ok, konyha-vonalon) élem meg, méghozzá egy csinos, kerekded, márványos és extravaganza kültéri dekortégla formájában. Előttére és utánára is jutott a kínosból, na de a vaníliaillatú önvédelmi fegyver vitte a prímet. Végül kreatív felhasználás helyett egyszerű kukanehezékként végezte, asszem. Megérdemeltem. De azért van bűnbakom is. A vodkaredbull.

***

Rá egy héttel volt egy másik szülinap. Méghozzá nem is akármilyen születésnap, az édesanyámé. Mams egyik kedvence a rafaello, és én már rég elterveztem, hogy tiszteletére sütök egy rafaello tortát.
Az imént leírt, elbaltázott sütemény már csak egy kókuszdiónyi hajításra volt a rafaello torta feltalálásától, a kudarcélményt is sürgősen törölni kellett a RAMomból (elkerülendő a hosszú évekig tartó tortasütésparát), így a családi ünnepségre meglepetésül az alábbi remake-kel érkeztem.

Tiszta fejjel már minden simán ment, és az elégedett mmmmmögés láttán, illetve a besöpört bókoknak hála valamelyest megnyugodtam. Kis odafigyelés, kevesebb VR, több alvás, és már megy is, mint a karikacsapás.

Alapreceptnek a Macikonyhában talált, állítólag Pierre Hermétől származó brownie receptjét kaptam elő, és azt variáltam át rafaello-konformra.

Rafaello torta

15 deka fehércsoki (másfél tábla)

5 deka fehércsoki (maradék fél tábla)
8 deka liszt
6-7 deka mandulaliszt
12 deka blansírozott egészszemű, vagy ha sikerült kukacosat venni (?!), akkor szeletelt mandula
22 deka puha vaj
15 deka cukor
4 tojás
1 lime leve és héja (vagy héj lehet, hogy inkább citrom legyen)
1 kk. vaníliaesszencia
50 g kókuszreszelék (ill. ízlés szerint)
1 csipet só

(citromfagyival szervíroztam)

Az eredeti így nézett ki - csak hogy meglegyen a következő improvizációhoz is, miheztartás végett… (sütési idő ebben az esetben 20-25 perc):

14 deka keserűcsoki (60%-os)
12 deka liszt
12 deka pekándió
22 deka puha vaj
25 deka cukor
4 tojás

Elkészítés:

Maci utasítása szerint a fehércsokit vízgőz fölött felolvasztottam, majd félrehúztam a tűzről.
A vajat géppel krémesre (eredetileg habosra kellett volna, hát nekem nem volt köze a habos állaghoz) kevertem, majd szépen adagolva hozzáadtam a cukrot, a csokit, majd a tojásokat.

A lisztet és a mandulalisztet is átszitáltam, adtam hozzá egy csipet sót, majd beleszórtam a mandulát, a kókuszt, és az egészet a masszába forgattam. Belereszeltem egy lime héját (lehet, hogy legközelebb citromhéj lesz, az valahogyan finomabb), belefacsartam a lime levét, belecsepegtettem egy kis vaníliaesszenciát, végül a maradék fél tábla csokit durván feldaraboltam, és azt is a tésztába kevertem.

Tortaformát kivajaztam, kiliszteztem, masszát beleöntöttem, elegyengettem, és 170°C fokon (légkeverés) 25-30 perc alatt készre sütöttem.

Hagytam kihűlni, és gyönyörűszépen kijött a formából.

(Életre megtanultam a leckét.)

A rafaello szelet mellé én egy-egy gombóc citromfagyit ültettem , ami nem létszükséglet, de valami gyümölcsös, friss kísérő szerintem mindenképpen jó hozzá (a képen a maradék egy szelet látható, amihez nem jutott már fagyi, és így páratlanul, a mélyhűtőben pihen).

Hungarian layered potato with love

For Sandra and Sergio

Our dearest Chilean friends, Sandra and Sergio visited us in Budapest a few weeks ago. In a nutshell, we met them under more than unpleasent conditions in Guatemala, quickly bonded for life (strange as it sounds), and now reunited under far more ideal circumstances to celebrate perfectly moving legs, Hungarian culture (food) and our invisible tie in general.

We spent the day on the countryside, focusing on picturesque views and constant feeding. Well, it’s no joke, this is what we Hungarians do, when we want to please: we eat together. We may blend in other programs just to pretend, but it’s all about the food. We have breakfast (u got to have breakfast), then a bite next to the midday espresso, then follows a ‘three course’ lunch (u got to have proper lunch), must have some cake along the afternoon espresso… Basically all u hear is ‘must taste this’ and/or ‘can’t leave without trying that’, and so on…. Clearly, our custom ignores human body’s capacity completely, there’s simply no chance to skip a bite, and we even call this hospitality. Obviously no chance to miss dinner either. (Kiddin?!) So in the end of the day, when nobody could even think of food, how better could i personally express my L.O.V.E. for them? By inviting them for dinner to my place, of course.

I wanted to prepare them something very authentic and typical, a Mama’s homemade special, that is not commonly found on restaurants’ menus. Well, other crucial criterias were a) meat content (cuz iknowiknow, Hungarian men gotta have meat on their plate), b) difficult to mess up. No, a light meal was never really an option. :)

Layered potatoes (aka Rakott Krumpli) - in general – is such a simple, easy-to-make dish, that I never planned to write it down (hence no photo was made). However. The object of my post turned out to be a far greater success, than i’d ever hoped for. In fact, I received the kindest compliment ever: the following day I sent some for my dad, who later called me to thank (he NEVER calls) and compared the meal to greatgramma’s supreme arts. Obvious exhaggeration of a babygirl’s father, but 1) still feels shrugging-blushing-tingling good, and 2) still demands documentation of recipe for future reference.

To be honest, I guess the trick was that I really, truly and sincerely put my heart and soul into it. And love does magic, y’all know.

Finally, this is in English, because I promised Sandra that I’d give her the recipe. It seemed to me that they felt my love, too. :)
So this is to you, dear Sandra, hope your family will enjoy it! :)

Hungarian layered potatoes
Ingredients for 6-8 people
Measure converter here

2 kgs potatoes
10 hardboiled and peeled eggs
half pack sliced bacon 3 few slices extra
1 stick of butter
2 pieces (2x20cm) of smoked, dried sausage (used ‘gyulai’)
1 l sour cream
2 onions, sliced
salt and pepper to taste

Preparation

Cook potatoes until almost tender (try not to overcook, I’d say take it off the stove just a few, say 2-3 mins earlier than u’d normally do, doing the fork test), rinse them in cold water, peel, and slice them thinly.

Slice the boiled eggs (best to use an egg-slicer to get even, thin slices).

Slice sausage, and fry them in pan for just a very few minutes, until it sweats some juice.

In another pan, melt butter and add bite-size sliced bacon and onions, and fry them until pieces are transparent, and enough juice is produced.

Slightly salt half of the sour cream (other half is for serving).

The the layering

• In a casserole dish (I used a cake form this time, but just because wanted it to be extra pretty, and it turned out it does not matter) lay the extra slices of bacon in the bottom of the dish, than start layering.

This is what I did:

• One layer potato
• Arrange sausage and its juice over potato,
• One layer of eggs - use little bit of salt, depending on taste
• Spread thin layer of sourcream (not too much, but should cover all bites)
• Grind some pepper over sourcream
• Finally, spoon some of the bacon/onion/butter mixture on top.
• Start all over and repeat until running out of ingredients or reaching top of the dish. (tip: between sets of layers, to eliminate air, i gently pressed down potatotoes, this way the casserole becomes thicker, and it's easier to cut and serve nice pieces, without falling apart)
• Important: close it with a potato layer, sprinkle with the bacon fat (this time no onions or bacon pieces, just the juice), cover with sourcream and garnish with raw bacon pieces.

Bake in hot (190-200°C) oven, first 50 minutes covered, then 10 mins without the cover (here i switched to upper-lower grill), until bacon is crispy and potato’s color turn into golden brown.

Serve with unsalted sourcream and pickled vegetables (ie. cucumber). Enjoy.

Love,
D

Sweet Wine&Honey pudding

No question about it, this is by far the most popular dessert in my sweets-repertoire, and is a clear choice anytime when a non-Hungarian is on my guest list.

Perfectly represents what I call contemporary Hugarian cuisine. Not at all traditional, has that little edge, yet still typical, as far as the main ingredient - our national pride: Takaji Aszú dessert wine - is concerned.

Always a great success, very rewarding, simply cannot go wrong with it: delicioso, fancy-looking and supereasy to make.

Like I promised, this is for you, Sandra!

Sweet Wine&Honey pudding

Ingredients (for 8 portions)
(Original, hungarian version here)
Measure converter here

1 bottle (0,5l) sweet dessert wine (originally ’tokaji aszú’)
1,5 dl honey
cinnamon to taste
1 lemon’s zest
6 eggs
13 dkg sugar
1 teaspoon vanilla essence (optional)
½ teaspoon orange essence (optional)
water (for the sugar syrup)

To prepare:

• Boil wine in saucepan, add honey, and season it with cinammon (if u use a stick, heat it up with the wine), lemon zest and if at hand, vanilla and/or orange essence.
• Take pan off the heat, and let it cool.
• In the meantime beat the eggs (I use a blender for creamy, even texture).
• Take sugar, caramelize it just a little over heat, then add some water (approx. 0,5-0,8 dl) to get a thick sugar syrup.
• Take 8 small forms, and one-by-one, pour some syrup in the bottom, making sure that some of it is reaching up to the sides of the dish as well. Let the caramel set (takes few seconds).
• Mix lukewarm wine and eggs thoroughly and pour it into the dishes.
• Arrange the dishes in a baking pan, and fill it up with water (half way up to the sides of the dishes).
• Bake uncovered in oven preheated to 180°C, for 30 minutes.

When time is up, remove dishes, and let the pudding cool at least for half an hour.

Before serving, take a plate, put it on top of one dish, and with a sudden move, turn it upside-down. This should be enough for the pudding to slide out, but u can also help by gently hitting and shaking the form.

Garnish with menthe-leaves and serve.

Goldenblog :)))

Nagyon gyorsan, mert mindjárt kezdődik a meccs, és szomjas szivacsok türelmetlenkednek a teraszon.

Az kérem úgy volt, hogy a BP barátommal beszéltem a minap, és mellékesen odavetette, hogy 'ja, neveztelek a goldenblogra.' Mire én: 'a mire?' Mikor képbe tett, kapott egy kedves korholást, valami ilyet, hogy: 'de cuki vagy, tééényleg vááááá, de figyi, jaj de hülye vagy bmeg, ez überégés lesz, senki nem fog rám szavazni, én meg majd ott kullogok 1 szavazattal a sor végén...' Mire ő 'te vagy a hülye bmeg'. Kedélyes baráti csevelyünk itt más témára ugrott, ezt megtárgyaltuk.

Ma volt az eredményhirdetés. kiderült, hogy 5. lettem a szavazáson. ÖTÖDIK, egy listában említve csupa olyan bloggerinával/rel , akik vérprofik, akikkel én egy lapon sosem említeném magamat. (hátmertazértálljunkkétlábbalaföldönna)

Namármost BP az egy szavazat, neki már ki is kiörömködtem magam (félig), most kinnt(egyvagykét'n'???) vár a teraszon, rám, és a pezsire, ami egyébként a töményes fiókban fennálló állandó teltház miatt most mirelit zöldborsók és karfiolok társaságban várja hűvösen nemesebb sorsát. (Végülis stílszerű a zöldséges fiók). De mindig elkanyarodom, szal vissza az 1 szavazathoz.

Ilyen előkelő helyezésből csökkent matematikai képességem mellett is teljes biztonsággal megállapítható, hogy akadt még kósza lélek, aki engem kedvel (de legalábbis a gourmandulát). Azt tudom, hogy nem az anyukám és nem a szűk baráti köröm szavazott, mert őnekik ugyanúgy kellett most elmagyarázni a goldenblogot, mint nekem.

Tehát.

Kedves Ismeretlen Olvasók!

Naaaaaaaaaaaaaagyon naaaaaaaaaaaaaaagyon köszönöm a visszajelzést, megható (kicsit be is bőgtem az örömtől detélleg), hogy nem hagytok magamban beszélni, és ezek szerint még örömöt is leltek az én teljesen hibbant, kaotik multikulti utazásaimban.

Tényleg, fuh, speechless (látjátok, ezért írtam csak fél oldalt).
váááááááááááááááááááááááááááááá :)))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))

Én most megyek, keverek egy szexi koktélt, vagy lehet, hogy főzök egy fröccsöt a BP tiszteletére, aki képes, és most nyögi be, hogy ma lett 30!!!!!!! (persze engem minősít, hogy nem tudtam). ...asszem ennek fényében langyosan durrantjuk a pezsgőt, mer' még mindig az a leghidegebb perpillanat az instant ünneplésre, márha nem akar senki tekilázni. (Egy biztos: holnap nemcsak a törököknek vagy a németeknek fog fájni.)

Emelem virtuálpoharam a többi blogger/ina egészségére, mindenkinek tiszta szívből gratulálok! :) Külön pohárköszöntőt mondok Ms. ÍB, az idei (méltán) nyertes bloggerina tiszteletére, ha tényleg érdekel a gasztronómia, akkor eltévesztettétek a házszámot, mars oda. :)

Én meg mégeccer tényleg nagyon köszönöm mindenkinek! Nekem most nagyon jó. :)

Üdv,
Gourmandula

VKF XVI. összefoglaló part 2 + staféta

Vissza a VKF XVI. part 1 összefoglalóhoz

Szal folytatom...:)

Nagy visszatérőnk is van: Rossamela több, mint 2 hónapos csendet tört meg a VKF kedvéért. A kiírásból az útiellátásra kapta fel a fejét, hiszen ez a problémakör számára mostanság nagyon is valós élethelyzettel párosul. Rossameláéknál nem lennék hűtőtáska, mert Mr. Rossamella ódzkodása miatt nem sok szerephez juthat. A szerzőnő tehát olyan kreatív menüsorral készült, mely hőmérséklet-, idő- és strapaálló. Ennek eredményeképpen az útra csomagolt lencsefasírtot, chilis-citromos újkrumplit, hideg árpagyöngyöt és mellé friss levélsalátát, valamint pár szem paradicsomot (az bizony sosem árt). Hát, az Autogrillnek befellegezne, ha minden utazó ilyen menüvel kelne útra, illetve bőven elég lenne a húseők kedvéért egy bratwurst sátrat felhúzni a parkolóban, meg megtartani a presszó részleget a valóban zseniális kávéjuk kedvéért.
Kérdés: milyen már az a cég, aki letiltja a blogspotot?!


Én speciel biztos-ami-biztos alapon papír zsebkendőt tartok a kocsiban, Fűszeres Eszterék a minigrillel, és a hozzá tartozó szénnel + vizeskannával vannak így. Míg én a zsepiket sem igen használom, Eszterék aktív kirándulók, akiknél nem ritka, hogy a természet lágy ölén rendezzenek főzőcskézést. Nagy örömömre Eszter is csatlakozik az egyre hízó klubhoz: a piknik nem időjárás függő (hányszormonnyammég?). :) A tőle megszokott melegséggel és lágysággal mesél nekünk fagyos és melegebb napokról, piknik etikettről, családi szokásokról: egyértelműen kedveli és érti ezt a műfajt. Konkrét pályaműve az otthon csomagolt finomságok kategóriájába sorolandó tortilla tekercs, de ugyanitt közzéteszi egy tavalyi, mit ad Isten, piknikről szóló értekezését is, zárásképpen pedig a rétestésztába rejtett csirke receptjével gazdagodunk. Visszatérve a mostani VKF alkalmából készült tortillatekercsre: a műfajból adódó szabadságnak hála, tölteléktől függően éppúgy találhatjuk magunkat az első falat ízlelése után Indonéziában, mint Izlandon. Ideális kirándulós kaja, személy szerint nekem gyakran munkaebéd, de bevallom, hogy a tekercshez a lapokat én többnyire készen vásárolom. F&L persze sokkal szorgosabb nálam, saját maga gyúrja a tésztát, és sütés utána mindenféle finomsággal tölti meg.


Chilii majdnem lemaradt, de mégsem, és ha már, akkor sütött valamit. Jól tette! A molnárka keletiesen pácolt csirkemellet rejt, így teljesítve könnyedén a multikulti kiírás feltételeit, ráadásul, hasonlóan a többi kenyeres pályaműhöz, ideális társ olyan alkalmakra is, amikor nem akarunk maszatolni. A cseresznyés piskóta egyensúly-tészta elnevezése okán már éppen elkezdtem volna gondolkodni, de szerencsére chilii hamar tisztázza az arányokat,

Az olaszok egyszerű piknikelős szokásai miatt Dolce Vita kivételesen csónakba ült, és átszelve a Földközi-tenger fodros hullámait, egy piknik erejéig Észak-Afrika partjainál dobta ki a horgonyt. Imádom az arab konyhát, a grillezett padlizsánnal jobbján tálalt kuszkuszsaláta pedig olyan ritka saláta lehetőség, melyen nem fog ki sem az idő, sem az esztétika: nagyon sokáig frissnek hat. Igaz, nem is az a hagyományos, könnyű fajta. Valamit valamiért.

Az Égig érő paszuly szerzőnője, Manna kategóriát teremtett, amikor egy kávézóban rendezte az elmaradt piknik pótlását szolgáló összejövetelt.
Kategóriateremtő gazdához eredeti recept is dukál: egy jól sikerült köfte vegetáriánus változatát készítette el, melyben a mángold és keleties fűszerezés emelte trónra a bulguros alapból készült fasírtot (tisztes neve: mángoldos köfte). Mindezt emberének házikészítésű kenyerébe töltötte, és a pályamű szendvicsként landolt a kávézó asztalán. Oly sokakhoz hasonlóan Manna sem tudott ezen a ponton megálljt parancsolni ösztöneinek, és egy nagyon autentikus, olasz mortadellés-sajtos töltött kenyérrel is előrukkolt, ami nem calzone, mert a töltelék tésztavsíkok ölelésében sült meg. Sokatmondó, hogy a remek a küszöbig sem jutott.


Ms. Ízbolygó minden VKF-re brutál menüvel készül, most sikerült a luxuspiknik kategóriában letenni a névjegyét. A kosara majdnem olyan szép, mint az én Guilleaume-om, és azt is bevallja, hogy 2 éve treníroz egy kiskorút a meggymagozás, hintáztatás és hasonlóan könnyed háztájéki feladatok elvégzésére. Meggymagozásról rögtön eszembe jutott, hogy ÍB eladhatná a trenír-knowhow-t Zsuzsinak, aki mint tudjuk, magozással hadilábon áll de pont most jegyzett elő hasonló munkaerőre. Az elképesztő habzsidőzsi keretében ÍB-nél készült hideg kapros uborkaleves, mozzarellával töltött csirke sonka-köpenyben, rozmaringos sült paradicsom, zöldborsófelfújt füstölt sajttal, kapros túróval töltött sült paprika és végezetül édesség gyanánt nem egy, hanem rögtön háromféle túrós rétes (málnás, ribizlis és áfonyás-szedres). Felmerült bennem a kérdés, hogy Ízbolygó vajh milyen viszonyt ápolhat az egytálételekkel.. :) Ja, meggyfoltos gyerekvégtagokkal is gazdagodtunk.

Dalit is a töltött tésztafélék fonalán indult el, de az olasz lehetőségek helyett ő más mediterrán megoldás felé kacsint. A bourekas eredetileg a török börek görög, szerb, horvát, albán, perzsa válatozatokban is létezik mindenféle hasonló néven, mindenféle tötelékkel, jelen esetben sajtos, spenótos-juhtúrós és krumplis változat készült. Dalit is a kencék híve, és mivel őt is elkapta a babkrém mánia, Nigella vörösbab-krém receptjét készítette el, amit híres francia gyorskenyérre (DNK) kent. Multikulti oder etwas.



Etető/Mixed Pickles. Cserke saját szavaival élve egy veszélyre éhes, kalandvágyó egy nő, aki tökéletesen tisztában van a piknik műfaj összes hátulütőjével, ezeket készségesen, igen szerethető formában össze is gyűjtötte nekünk, de fura mellékhatásként születik az elhatározás, hogy ő mostmár csakazértis piknikezni fog. Figyelem, ha valaki Cserkével menne piknikezni, ügyeljen rá, hogy az utolsó finom falatot ne kapja ki előle a tálból, mert csúnya bosszú áldozatává válhat, pláne ha hosszú a gyalogút a legközelebbi lakott településig és a helikopteres mentés nem megoldható. Vagy vállalja, be, de vigyen hálózsákot, kovakövet, bicskát és dugi elemózsiát a hosszú erdei éjszakára. Ja, olasz cserépben sült (cseh)sörzsemlét tálalt skandináv időjárási viszonyok mellett. És na vajon mi volt a kence, na, valaki? Mondjuuuk együüüüüütt: Baaaaabkrééééém. :)))) Jelentem, megvan az idei szezon sóskaramellje.


Piszke jól látja, hogy milyen különbség lehet piknik és piknik között… Szívemből szólt, mikor megállapította, hogy ha nem muszáj, kár túlszervezni a dolgot: a kollegiális partit se bonyolította túl, egy isteni citromos sütivel érkezett (na persze, ha az embernek vannak konyhatündér kollégái/barátai, úgy könnyűűű). Megnyugtatom, vegyes érzései csak emberbőllevéséről tesznek tanúbizonyságot, továbbá biztatnám, hogy az említett francia pikniket próbálja ki, nagyon is gasztrokúl egy üveg borral, egy jó sajttal és egy friss bagettel spontán kitelepülni a gyepre. Szerintem. (Vajon elfogadják szkrebbliben, hogy gasztrokúl? Kétszer is leírom a biztonság kedvéért…)



Anna evett, méghozzá kalandosan fogant sajtos kuszkusz-salátát, paradicsomsalátával. Volt előzetes beszámoló, utólag feleslegesnek vélt bulgurbóllettkuszkuszpara, kockás abrosz, szabad ég, és vállalkozó kedvű / segítőkész barátnék, saját receptekkel. Anna Évi nevű barátnőjének kiwis-lazacos szendvicse igazi különlegesség, ami akkor értékelhető csak igazán, ha a hozzá tartozó emilt is elolvassa az ember. Tényleg! Anna Ágija sajnos nem írt hasonlóan vicces emilt, de túrós és „csodás csokis” muffinokat készített, amikről nincs bizonyíték, mert menet közben mindet beporszívózták a haspók fiatalok. Állítólag nagyon finom volt minden. Viszont a társaság mérete láttán feladtam a végtagstatisztika vezetését.

Kricsó sem megy a szomszédba egy jófajta piknikért, a golyóspiknikkel ráadásul újabb alkategóriát alapít. Amellett, hogy a golyó praktikus (könnyen csipegethető és csomagolható) és kedves forma, nem mellesleg igen viccesen hangzik. Hölgyeményünk sajtos-sonkás, húsos és sajtos-kuszkuszos golyókat (abszolút kedvenc!!!) készített, melyeket háromfajta - paradicsomos- chilis, tejszínes-sajtos és tzatziki szószba lehetett mártogatni. A desszert: szintén nagyon ötletes, gyors, mégis látványos megoldás a piros bogyós csiga. Külön elismerés a precízen benyilazott fotómagyarázó grafikáért, a cuki zöld tányérért ill. a dekoltázs bátor felvállalásáért! :)

Kalinka. Filharmonikusok, szabadtéri szezonzáró koncert, húszezer ember…ez bizony Berlin. Tulképpen Berlinben bármit csinálni alapból multikulti, így Orsi akár vajaskenyeret is kenhetett volna egy nosztalgiabuli keretében, akkor is könnyedén teljesíti a kiírást. És Orsi van olyan szerencsés, hogy majd minden évben kicuccolhat ide a kosarával. Mit mondhatnék? Irigykedem. No persze nem csupán azért, mert Berlin nagyon kedves a számomra, hanem azért is, mert igen finom dolgok kerültek a pakkba: sült zöldségekkel és fetakrémmel töltött török kenyér, paprikás-cukkinis csirkenyársak, és franciásan csengő sós valamint édes mini-lepények. Gondolom, csúszott mellé egy kis fesztiválos borocska is. :)


Mamma óriásit hajrázott, és kevés alvás után járta nagyon alaposan körbe a piknik fogalmát. Van itt kérem történelem, szóeredet, és természetesen saját definíció is. Nem mellesleg idilli környezet, mobilgrillen édesburgonya, fantasztikus húspácba forgatott csirkemell, hambihusi, és gigant 50 dekás sirloin steak, továbbá receptajánló a biztosan megrendezésre kerülő következő alkalmakra:

fokhagymás-rucolás ciabatta, majonézes tésztasaláta, sörös-narancsos gyöngyhagyma és édességképpen marskaramellás sült banán.

Csakapuffin. Van egy olyan érzésem, hogy Dr. Pepper személye alapjáratban mulitkulti, úgyhogy ha egy Moszkván vásárolt hambival a kezében leülne az 56-os villamos megállójába, akkor is kvalifikálna a piknikre. :) Vicces írásában egy képzeletbeli portugál piknikre indulunk, és iszonyatosan bekajálunk. Fontosnak tartom portugál barátjának az Ízkaraván remekbeszabott quiche receptjénél említett üzenetét eredetiben is megjelentetnem, ezzel leróva gondos háziasszonyi kötelességemet, és sztárt csinálva Miguelből (kell neki valami szép a mai napra, a tegnapi csúfos elbotlás után mühühűűűdeténylegmostkomolyan). Miguel üzenetét mindenki jegyzetelje:„portuguese are very proud of themselves but in respect of food, we eat all even french quiches”. DP, nem bújtál ám ki a feladat alól, a közös piknikünkre bizony készítened kell valami portugál finomságot!

Gourmandula. Saját piknikfilozófiám sarkalatos pontjai: 1.) Piknikezni jó, akkor és ott , ahol és amikor akarunk. 2.) Ha esik, jó eséllyel indulunk a legjobb placcért (tesztelve). 3.) A piknik leginkább a társaságról szól, de ha szívünket-lelkünket beletesszük az ételbe, abból még sosem volt baj. A múlt vasárnap az idei év egyik legszebb és legvidámabb napjára sikerült és a sikeren felbuzdulva biztosan követi újabb étkezés a szabad ég alatt (és ezt a jó szokást addig szándékozom tovább vinni, amíg valaki sírva nem jön haza). Szerencsére mostmár bőven lesz miből ötletet gyűjtenünk! :) Bővebben az ominózus, egész parkot kacajokkal megtöltő, könnyesreröhögős piknikről a beszámolómban olvashattok, ugyanitt soksok Gourmandula végtag és 32 fog is reflektorfénybe kerül. És mi volt Guilleaume hasában? Hideg almás-joghurtos sóskaleves, banánblevélbe csomagolt thai sült tészta, rice krispies-marshmallows szelet és egy tál megy, labdajáték gyanánt.

Mielőtt elköszönnék, meg szeretném Veletek osztani az alábbi három, VKF szervezés alatt szerzett felismerést:

1.) szervező ember ne fogyózzon: harapásnyomok vannak a képernyőmön

2.) a blogspot egy felhasználóellenséges alkalmazás

3.) most nem jut eszembe, pedig volt... ja! összefoglalóhoz vagy távmunka szükségeltetik vagy 2 nap szabadság.

Itt a mese vége, a lantot ezennel leteszem, illetve olyan értő kezébe nyújtanám át, aki az elmúlt év teljesítménye alapján bizonyára gyönyörű muzsikát csalogat elő ebből a számomra olasz reneszánszot jelképező hangszerből. Dolce Vita, te jössz! :)

Nagyon köszönöm mindenkinek a lelkes részvételt, az inspiráló recepteket és a kedves szavakat, remélem, legalább annyi örömöt leltetek a témában, mint én.

Üdv,
Gourmandula

Ui.: Készül az összes, fordulóba beérkezett recept kategorizált gyűjteménye, ennek elérhetősége pillanatában visítok. Most pedig megyek, és eszem egy gigantik wrapot, ahogy én szeretem.

Ui.2: Szeretnék érdekelődni, hogy kit érdekelne egy GBT piknik a közeljövőben? Nekem lenne hozzá kedvem, csakazér'.

Szolgálati ui.: Ha valakinek lenne hasfájása a nem direkt eltorzult képek, az elvétett linkelések vagy egyéb kellemetlenséget okozó figyelmetlenségeimmel kapcsolatban, kérem számoljon el tízig, és csak utána jelezzen vissza. Minden megteszek, hogy jóvátegyem.

VKF összefoglaló - Part 1

A piknik jó dolog, ezt eddig is tudtuk, aki meg nem, az most rájött. Össznépileg reprezentáltunk. :) Nézzük, ki mire ment. Part I. (VKF XVI. kiírás ld. itt)




Mamma egyik álomutazásomat valósította meg, mikor felültetett az Orient Expresszre, és egészen Kínáig zakatoltunk. Streetfoodként definiált karamellizált diófalatkáit én Peking egyik turistahordáktól mentes kerületében, egy általános iskola előtti mozgóbüfé polcán látom. Mikor kicsengetnek, a hazaútra ilyet vehetnek az iskolából szabadult, a szigorú egyenruhából magukat gyorsan kilazító vágott szemű nebulók. Ez a kínai recept is ékes bizonyítéka annak a közhelyes tévhiedelemnek, hogy a kínai konyha gyorsbüféi csak az éj leple alatt befogdosott házikedvencek édes-savanyú szószban tálalt változatát kínálják olcsóért. Morbid indítás, de mindig van lejjebb… :)


Főzni vagy nem főzni, ez itt a kérdés. Lilla művésznő saját kertjébe települt ki, és bátran fedi fel egy teljes lábfejét valamint mellé 1,5 bokát. Kedves erdélyi emléket idéz fel, és nagyon erős kezdésként harangozza be az ottani házigazda fantasztikus juhtúrós puliszkáját. Aztán éles kanyarral még az első bekezdésben irányt módosít, kiderül, hogy a titkosított erdélyi remekmű jelenleg inspiráció szintjén marad. De hamar felcsillan a szemem, mert helyette egy másik csodás bryndzás különlegességgel rukkol elő, melyben a cukkíni-sajt kombó tésztabatyuban sül aranybarnára. Közös pontra is fény derül: a cukkíni mindkettőnk kedvence. Nagyon finom lehetett, köszönjük, de azért nem mondunk le a puliszka receptjéről sem. :)


Ecet és Olaj. Mrs. PHZS először külön írásban felidézett gyermekkori emlékképekkel érintette meg a lelkem, de a pályaművet is tartalmazó írásában is mesél. Volt itt kérem nempublikus-romantikus, de családias és multikulti is. Ki hitte volna, hogy van olyan önkormányzat, ami évente rendez pikniket, ráadásul majonézes-garnélás szendvicstortával inspirál. Persze Svédországban vagyunk. A tojástorta fantasztikusan néz ki, imádtam az ötletet, és külön tetszik, hogy bőven hagy elég teret a kreatívkodásra is. Polgármester Hölgyek, Urak, így is lehet, lehet kezdeni jegyzetelni.



Neguilla picit sem viccelt, és rögtön maraton bográcsos főzőcskézéssel indította a szabadtéri idényt. Előzékeny háziasszonyként rögtön kiakasztja a 18-as karikát, merthogy szerinte a bográcsban készült csülkös pacal elkészítésének leírása csak erős idegzetűeknek ajánlott. Erre mondhatnák vega erdei körökben, hogy explicit content. Hát ja, valszeg náluk nem a pacallal laktam volna jól, ellenben a leírásból kiderül hogy a jéghideg sör mellett bőséges fehér és vörösborkészlet is rendelkezésre állt, vagyis nyilván akadt volna mit hörpinteni a nagy ijedtségre, ezzel biztosítva, hogy akár a magamfajta fűrágcsáló is kisimult idegekkel távozzék.



Vegasztrománia. Anával kapcsolatban új információ, hogy szeret mezítláb ülni a fűben, minden 5 lábujjára jut egy-egy gyűrű (melyet igazságosan meg is oszt a két végtag között), illetve hogy szimpatizál a manapság oly divatos metálszínű körömlakkal. Ami nem új, hogy a Vegaszromániára telepített béke és nyugalom szigetét a konyhaküszöbön túl is a tőle megszokott könnyedséggel teremtette meg. Ez kis mértékben betudható a felvezetésnek szánt tavalyi piknikes beszámolónak és az oda feltett, tökéletesség határait súroló Coldplay videónak, nagyrészben pedig a gyönyörű fotóknak, melyek láttán szinte éreztem a frissen készült calzone és a nemes egyszerűségében tündöklő bustrengo (polentás sütemény) mennyei illatát. Énnemtomhogycsinálja ez a lyány, de minden megnyilvánulásából orbitális harmónia árad. Terapeutikus élmény a net adta szabad hozzáférés minden előnyével.Mégmégmég. (igen. ezittkérem a reklám helye)


Napmátka megmaradt az ismert terepen, de hát ki mondta, hogy multikulti piknikre nem lehet magyar különlegességgel érkezni? Garantálom, hogy nemcsak a magyar húsevő, hanem bármelyik spanyol vagy kínai cserediák körül megpördül a világ, ha megkóstolja a halászlével (!!!) vagy a komplett prémium hentespolc ledarálásából nyert húskrémmel töltött túracipókat.





Mézesmadzag Zsuzsája ráébreszt. Először arra, hogy mennyi Zsuzsa foodblogol, de persze ezen nem ragadok le. A gombablogot is működtető lelkes konyhatündérről kiderül továbbá, hogy klassz túrabakanccsal indul terepre, és neki köszönhetem, hogy a piknikológiát ezentúl kirakhatom akár Scrabble-ben is (persze ahhoz először az kell, hogy valaki lerakja a piknik szót). Ezek mellett ismerteti a szabadtéri étkezés fokozatait minimáltól luxusig, és az általa minimálként besorolt kategóriára készít össze egy - az én értékrendem szerint – luxuspikniknek minősülő ételsort. Szomorúan megállapítom, hogy az én menüm még a minimumot sem súrolta, de persze ezen sem ragadok le, tudom én, hogy van hova fejlődnöm. Ami az ételeket illeti, abroszként funkcionáló indonéz sarongja hirtelen repülő varázsszőnyeggé alakul, és egy röpke délutáni piknik alatt körberepít minket az egész világon. Van itt francia kenyér, mediterrán sajtos padlizsánkrém, zakuszka Erdélyből, anzackeksz Ausztráliából, francia és Holland sajt, majd Budapestre rángat vissza a szalámi meg a csapvíz. Van még egy eszméletlenül ígéretesnek tűnő indiai édesburgonyás-curry-s muffin is a repertoárjában, aminek láttán/hallatán konkrétan megdobbant a szívem. Fény derül rá, hogy mindketten jó képességgel kavarunk el recepteket, és hogy ízlésünk nagyon kellemesen rímel. Remélem Zsuzsa, hogy minél hamarabb megtalálod és megosztod velünk a muffin receptet!!! :)


Tintaleves háza tájáról Eszter jelentkezett be a fordulóra. Neki is rendkívül határozott elképzelései vannak a piknik minkéntshogyanjáról, de szerencsére az ő szitáján átcsúsztam már én is. Miután minden feltételt és alapszabályt lefektet, egy fantasztikusan kinéző finn buci recpetjét osztja meg velünk, ami a családjában egyszerűen Pampuska néven fut. Ez nagyon is érthető, hiszen az eredeti finn elnevezés (Mausteiset pikaleivät) kimondhatatatlan. Persze bárki lementheti utóbbi néven is, és brillírozhat vele a következő Erasmusos buliban. Aranyos: a megjegyzésekben észrevételezték, hogy érdekes egy hagyományos finn buciban a pesto. Eszter szerint ez magyar újítás, így lesz finnből finnugor és olasz multikulti fogás. Csillagos ötös, ahogy ebből kivágta magát. :)


Max konyhai naplója. Maxról az ideális vezető jut eszembe, aki tudja, hogy a jó management egyik titka a munkadelegálás képességében rejlik. Az ugyan nem derült ki számomra, hogy a társszerző Pannicica tavaszias csülke hogyan kerül a piknikkosárba, de talán nem is ez a lényeg. A szintén Pannicicától származó szilvalekváros torta viszont befutó lehetne akár az én pakkomban is.





Mirelle fantáziáját sikerült bekurblizni, a Loire partjának hallatára rögtön felvillant lelki szemei előtt Linguini, aki ezzel a csodálatos feketerbizli-tortával készül meghódítani szíve hölgyét, Colette-et. Nem kérdés, hogy az idilli környezet és a torta együttes, kábító hatására elcsattan a csók.






Zsuzsi főz. Zsuzsinak is vannak ám piknik elvei (ezen a ponton már meg sem lepődöm). Ennek megfelelően készült egy tonhalkrémes szendvics és egy cseresznyés lepény. A beszámoló alapján újabb bizonyítékot nyer a tézis, hogy ha kicsit is konyhaképes férfiembert engedünk a szentélybe, az asszony könnyen az aljamunkával találja szemben magát. Ráadásul Zsuszi meglehetősen erős ellenérzéseket táplál a magozás iránt, amit megértek, magam is így vagyok vele (ezért nincs is magozóm, eszem inkább nyersen, és játszom magköpő versenyt, sokkal szórkoztatóbb, ajánlom mindenkinek). A konstans bájos szerzőnő megpróbáltatásait jutalom illeti: konyhatündér pasival közös háztartás önmagában is nagy élmény, a megjegyzésbe rajongó által beküldött bónusz tonhalsaláta recept ezt csak fokozhatja.


Kísérleti konyha. Beatbull és Ditéje török finmságokat rejtő táskákkal tekertek ki a közeli a tópartra.
Dite is reflektorfénybe került ám, mind testrészileg (kizárásos alapon gondolom, hogy az egy darab kecses, epilált lábszár Ditének tulajdonítható - hmm, vagy torzít a kép, és mégsem???), mind egy, a blog profiljába remekül illeszkedő, csirkés desszert által. A Tavuk gögsü, azaz édes csirkepuding láttán nem tagadom, újra nekifutottam a szövegnek, mert aszittem, én ugorhattam át egy sort, aztán mosolyogva legyintettem, hogy Beatbullék csak a szokásosat terítik. Ha már Beatbull, van nekünk egy férfiasabb lábszárunk is, középvádlitól lefele, és egy kézfej, amiről nem mertném megmondani, melyik félhez tartozik, mindenesetre biztos, hogy a bárányhússal töltött pidé rá eső porcióját markolja éppen fel.
Szomjoltónak epres limest vittek magukkal, aminek nem csekély vodka-tartalmát Beatbull a hangulatfokozó tulajdonság mellett tartósító hatása miatt is áldásosnak vélte. De ő is hamar belátja, hogy bár szép próbálkozás, tartósításra ebben az esetben egyáltalán nem is volt szükség. :) Megnéztem volna, ahogy széles vigyorral cangáznak hazafelé.


Kicsivú örökmozgó csemetéje egyelőre nem piknik-kompatibilis, de édesanyja mégis készült a fordulóra, méghozzá nem is akármivel és akárhogyan. A mazarin nevű mandulatorta már régóta ott volt a kívánságlistán, és nagy figylemességre vall, hogy a frissen lelt receptet az eredeti piteforma helyett rögtön utazóbarát, praktikus módon, falatnyi kosárkák formájában valósította meg a képzeletbeli piknikre. Mmmmm….

Grenadine azok táborát gazdagítja, akiknek nem volt módja kimozdulni, de a négy fal között volt mégis volt kedve kísérletezni. Grenadine “urban grill” programot választott, főszerepben az amerikai marshmallows-zal (pillecukor), melyet kelet-európai gáztűzhely lángja fölött, kínai pálcikára tűzve pörkölt meg finoman: mi ez, ha nem multikulturális törkvés? Az “urban grill” kifejezés egyben kategóriateremtésnek és nyelvújításnak is felér.

Gabojsza ezúttal időhiány okán képzeletben indult piknikre. Visszaemlékezése sok kedves gyermekkori hargiatai emléket idézett fel, igaz, mi nem málnát, hanem áfonyát szedtünk vödörszámra. Gabojsza megtöltött egy képzeletbeli kosarat is minden saját készítésű földi jóval. Hát jó nagy bendőre (és jó pár kosárra és teherhordó szamárra) lenne szükség, ha mindezt tényleg vinné magával. :) Én az első felsorolás végén bólinottam elégedetten, hogy igen, jól is laktam, és akkor derült ki számomra, hogy még csak az előételeknél tartunk. :)

Mr. Starfokker jelenleg a környék élelmiszerellátó egységeire van utalva. De mielőtt mikrobiológia könyvével szorpsabbra fűzte volna a viszonyt, barátaival a Mecsekben csapott hatalmas szabadtéri sütésfőzést. Ezúton is üzenjük a pécsi henteseknek, hogy tessék marhalábszárat tartani, legalább a pult alatt, mert az igazi gulyás Tejbegríznél abból készül (nem vitatkozom). Azzal dolgozunk, ami van, így sertéscombbal újított, de így is nagyon finom lett. Én aszittem, hogy a gulyás egytálételként is megállja a helyét, nem úgy a bizonyára feneketlen bendőjű társaság, aki a Mecsek friss, magaslati levegőjének hatására második fogásként dobott egy laza rablóhúst is. (Valaki egy kis csülköt még?) Külön elismerésem a maradék bográcsban hazaegyensúlyozásáért. Végtagszámláló: egy kézfejjel nőtt a statisztika. A végére csak egy nyitott kérdésem maradt: nademost akkor starfokker vagy tejbegríz?


Na jó, Sajtkukacék aztán végképp nem voltak mókás kedvükben, mikor rákészültek a fordulóra. Nyilvánvalóan örömüket lelték a kiírásban, de az előkészületeket véresen komolyan vették, és a pályamű alapján ketten főztek négy helyett, szerintem minimum 20 emberre. Ennek okán Niki és Orsi lakomája mindenképpen luxus besorolást érdemel. Naszóval volt itt minden, csak úgy kapkodtam a fejem a sok különlegesség láttán: mungóbab-palacsinta, babmajonéz, falafel, Baba Ghannouj, (mentás padlizsánkrém), márványsajtos ricottakrém, snidlinges-sonkás kelkáposzta-saláta, röszti-muffin (húsos!), édességnek snickerdoodles (fahéjas-cukros keksz), itókának pedig gyömbérsört kevertek rebarbara-, és epersziruppal. Újabb utazás a Föld körül, kezdek szédülni a mámortól.

Az Ízkaravánra is felhuppanhattunk, és bár Krisztina nem nevezte nevén az úticélt, brokkolis-sonkás lepénye, azaz a quiche láttán hipphopp Franciaországban találtam magam. A gallok büszkesége nekem személyes kedvencem, igazán kreatív étel, amit még a konyhájukra igen büszke portugálok is szívesen fogyasztanak, annak ellenére, hogy francia. Ezt nem Ízkaraván, hanem Dr Pepper portugál barátja mondta, és mivel úgy tűnt, számára kiemelten fontos eme nézet a magyar gasztroszféra felé történő közvetítése, én fejet hajtok, és ahol tudom, elmondom.


Dibbukot a Közel - Kelet ihlette meg, és udvarias kiszolgálással bíró döner kebab büfét vizionált a rétre (dupla cípős mindig mehet), mikor másik örök kedvencemet, falafelt készített. Nem ám mirelitből (mint én…), hanem bizony sztréjt from szkreccs. Egyértelmű, hogy a házi változat kenterbe veri a bármi mást, de az előkészületekkel majd egynaposra duzzadó elkészítési idő miatt, tekintve a csicseriborsó-fasírtra vonatkozó fogyasztási szokásaimat, hajnalban hazaesve sajnos nem egyszerű opció. Full respekt. Ja, a megjegyzések elolvasása után a rétre hatalmas kivetítőt is képzeltem, mely által a megjegyzésekben kialakult kérdésben is egyértelműen állást kívánok foglalni: a falafel ideális drukkerkaja.

Zsukonyha. Újabb Zsuzsi ül a fűben, és a Zsuzsáinktól megszokott módon ő is remekelt. Ráadásul mindezt az államvizsga akkor még nyomasztóan közeledő dátumának kínzó tudatát félresöpörve, kifejezetten spontán módon tette. Bagelt sütött, amihez gombás és tonhalas kencéket, sülthúsos szendvicsfeltétet és mindenféle opciós zöldséget kínált. Persze az édesség nélkül nem piknik a piknik: Zsu egy csodás rebarbarás muffinnal hibapont nélkül vette az utolsó akadályt is. Reméljük, hogy mind a barátokkal rendezett szabadtéri mulatság, mind az államvizsga szép emlékként él tovább.

Narancskonyha. Moesben is megvan az a képesség, hogy hogyan konvertálja hasznos időtöltéssé az esetek többségében időrabló maraton-meetingeket: ez kérem remek alkalom a következő étkezés részleteinek pontos kigondolásához. Amiben különbözünk: ő nem rest, és „akinek nincs esze, legyen notesze” felkiáltással azon nyomban le is jegyzeteli a brainstorming eredményeként született fokhagymás laposkenyér köré épülőgondolatsort. (B)Ámulatra méltó: a gasztrovideózás mellett még van benne annyi kapacitás, hogy a megbeszélés eredeti témájából is ráragadjon a lényeg. Hölgyem, le a kalappal.

Ági főz. Ágiéknál nagy hagyománya van a piknikelésnek, felmenői számtalan sztorival gazdagították gyermekkorát. A felszabadult hangulatú családi összejöveteleken volt bogrács, szakértés, kóla helyett málnaszörp, foci, és még „megsebesült férjre feleség mindjárt ráhány” fordulat is. Szerencsére Ági józan családból származik, a szülők mentették a szituációt, bár ez akkor a gyerekeknek a családi piknik végét jelentette, és Ági gyerekfejjel – érthetően – azon puffogott, miért pont mindig az ő szülei a legjózanabbak. Ági azóta maga is felelősségteljes szülő lett, és saját piknikkosárral is rendelkezik, ez arra enged következtetni, hogy nem érték traumatikus élmények az étkezés és szocializálódás ezen formájával kapcsolatban. Engem kreativitással lehet levenni a lábamról, ő pedig maximálisan lekenyerezett a sonka- és grillezett cukkíniszeletekkel, valamint fetával töltött zöldfűszeres rántotta tekercs nemes egyszerűségével és ötletességével. Volt még grillezett sárgarépa is, finom babos majonézzel (úgy látom, ez most a sláger), viszont a háncspárnákat sajnos minden előkészület ellenére sajnos nem sikerült felavatni, majd legközelebb, ha a gyerkőc is piknik-képes lesz. Drukkolunk! :)

Fakanálnak saját bevallása szerint nincs túl nagy tapasztalata piknikezés terén, de ha menne, biztosan Calozonettit készítene. Igen praktikus, töltött olasz kenyérféléről beszélünk, mely mellett valóban számos érv felsorakoztatható: töltelékre vonatkozólag teljes alkotói szabadságot kínál, egyszerű elkészíteni, hidegen és melegen is nagyon finom, és minden faxni nélkül ehető. A Éva arra is rávilágít, hogy alkoholpreferenciákhoz is igen rugalmasan alkalmazkodó ételről van szó: úgy jéghideg sörhöz, mind behűtött fröccshöz remekül passzol. De kis kiigazítást had' tegyek: ez nem kizárólag a férfiakat megosztó kérdés.

Zsuzsi77. Damen und Herren, újabb Zsuuuuuuuuuu-zsiiiiiiiiiiiiiiii-t üdvözölhetünk a ringben, ráadásul VKF debütálás esete forog fenn! Ő is calzonével készült, amit első szeppenetben majdnem nem is küldött el, de aztán szerencsére mégis, aminek én személy szerint nagyon örülök. Egy, a kivágottfecniketfüzetberagasztgatósidőkből származó, jól bevált recept került így közkézre, köszönjük! Új Zsuzsink a végére belelendül, és sportos eleganciával szórja el a búcsúnak szánt tudásmorzsát: „a calzone jelentése eredetileg lábravalót és nadrágszárat ill. harisnyanadrágot jelent és azokból az időkből származik amikor az értékeket-kincseket effélékben őrizték.”

Domestic Goddess. A piknik nem időjárásfüggő. Ezt a nézetem Nemisbéka is osztja, hiszen a beborult ég nem tudta kedvét szegni, fogta magát (és az urát), és középső ujját az égnek emelve a csodálatos tengerpart helyett a kisszoba padlóján tálalt. Kisebb szemtelenkedések és limitált segítőkészség tanusítása ellenére - gondolom – rövid mérlegelést követően belátta, párosan mégiscsak szebb az élet, és életben hagyta komisz emberét, majd igen pazar lakomát csaptak. :) Nagy paradicsomrajongóként külön üdvözlöm a dupla paradicsomos tapenade-hez insprációt szolgáltató sajtbolt tulaját, és a művésznőt is, hogy volt mersze ellopni az ötletet. :) Volt még „piknik saláta” avokádós öntettel, csípős csirkével és ementálival töltött minibriósok, édesség gyanánt pedig stracciatellás panna cottával töltött nektarin készült, a sok finom falatot pedig málnás limonádéval öblítették le. A pozitív hozzáállás meghozta gyümölcsét, délutánra kisütött a nap. Ja, nini 1 ujj, és 3 ujjbegy!

folyt. köv.