Mazsolás juhsajt érem, gyömbéres-mézes-mustáros saláta ágyon

Elöljáróban: ha nem szereted a mazsolát, ez itt most nem a te napod, next page.

Az éremnek mindig két oldala van, ennek is itt, ni. Ugyanis ez a sajtkorong nem az én művem, de olyan egyszerű, hogy akár én is készíthettem volna (next time). Most Culinarisék megelőztek, az ottani – uccsó! – versenyző pedig igen kihívóan kacsintgatott rám a pult mögül. Az ilyet mindig is hajlamos voltam sorsszerűnek értékelni, szóval zsupsz, már landolt is a kosaramban.

A saláta home-made (na azért ettől nem dagad a mellkasom), alapja a szintén ma és ott zsákmányolt gyömbéressütis!!!-mézes-magos mustár. Muszáj volt azonnal kezdeni vele valamit.

Tehát:
Végy friss juhtúrót, gyúrj belőle 8 éves gyermektenyérnyi gombócot (gyors átgondolás után ez tűnt a megfelelő mértékegységnek, de mivel momentán nincsen kéznél egy 8 éves sem, nem merem biztosan állítani). A gömböket szumó játékos mozdulatait imitálva, határozott vezetéssel táncoltasd meg az előzetesen beáztatott mazsolaparketten. A kellőképpen határozott mozdulatok garantálják a lapos formát.

A salátaöntethez egy nagy evőkanál mézesmagost kevertem össze jófajta olívaolajjal, és egy pici fehérborecettel, ezt öntöttem rá a salátára és a felkockázott paradicsomra, a tetejére pedig pirított mandulát szórtam.

Megjegyzem: nem mondom, hogy másfajta mustárral nem működik az öntet, de én mindenképpen magossal csinálnám. Ja, és mivel ez a mézes-gyömbéres beütés lenne a lényeg, esetleg meg lehet próbálkozni manuál belekeverni a mézet és a gyömbért.

Jé, most jut eszembe, nem is sóztam. Nem hiányzott. Biztos azért nem.
Jé2: szombat este van, ideje fényesre suvickolni a táncos cipellőimet, székhelyemet pedig ideiglenesen a konyhából a bárba helyezem át.