Padlizsáncurry

Az indiai kaja rabja vagyok, menthetetlen és örök fokozatban. 1 hónap India-járás után hazatérve utazótársaim kiéhezve vetették rá magukat a hazai kosztra, ehhez képest nekem már a repülőn a hátrahagyott finomságok után fájt a szívem. Mellesleg azóta (jó pár éve) vagyok 100% vega, szemben az addigi 85%-os értékkel.

Pár éve még bosszantó volt a hazai kínálat, így a megfelelő fűszereket küföldi útjaim során szereztem be. Akkoriban elég rendszeresen utaztam Párizsba, az ottani indiai negyed pedig standard része lett a programomnak, nem csak a fűszerek miatt. Mit nekem Louvre és bagett, egy-egy esős szombat délelőtt, ha egyedüli fehérnépként bandukolva, durva Bombay flashbackek zápora várt rám a Gare du Nord lepukkant, mégis sajátságosan elragadó környékén. Volt minden, amire kattanok: ABC, száribolt, zene/film bolt, zöldséges stand, gyorskaja. Éppen csak a riksák és a Hindustan Ambassador limuzinok hiányoztak az úttestről, különben tényleg elhiszem, utazás térben és időben lehetséges.

Bollywoodi sikerfilmek soundtrackjeinek dallamjai (linkre kattintás után visszajönni ám!) szabták lépteim ütemét, jó mélyeket szippantottam a szantál, hajolaj és curry keverékéből (grrrr) álló, mindent beterítő illatfelhőbe, mosolyogtam a szembe jövő helyi alakulatokra, mert azt gondoltam, ennél jobb egy szombat délelőtt már nem lehet. És pont úgy mosolyogtak vissza rám, mint akiről azt gondolják, az előző esti elektropartin szegény kislánynak sikerült kicsit túlvállalnia magát, még most is pereg, vizionál, és eltévedt egy picit. Valóban drogként hatott rám a környezet, de ez saját fejlesztésű, belső égésű fajtából való szer volt: édes nosztalgia.

Mindenkinek, aki India mániás, aki már volt, vagy aki még nem, de tervezi, vagy éppen a megtévesztő, buta sztereotípiákból fakadó félelmei tartják vissza (marhaság, nincs ott semmi para), bemelegítésnek ill. utójátéknak mindenképpen javallom egy ilyen elveszős séta beiktatását egy európai nagyváros indiaiak lakta szegletében. Párizsi utak sajnos nekem már nincsenek, hiányzik is nagyon, viszont az űrt valamelyest pótolja egy pár hazai hely.

Beszerzés szempontjából a Szép Kis India nagy találkozás volt. Ha pedig gyorsan (és olcsón!) támad kedvem igazán autentikus, minden pucc nélküli indiai kajára, a szintén indiaiak által működtetett, remek indiai szakáccsal büszkélkedő Hathi kifőzdénél (!) jobbat nem is tudnék elképzelni. Egyébként utóbbiakért nem szedek reklámpénzt, csak úgy mondom, mert megérdemlik, és mert nagyon de nagyon szurkolok nekik, hogy tisztességesen megélhessenek belőle (részemről ez amolyan francia protekcinizmus példáján alapuló, magyaros-fúziós-etnik csavaros megmozdulás).

Na és akkor a curry, padlizsánból. Régóta tervezgetem elkészíteni ezt a receptet (alapot a Paprika magazin nemtom melyik nyári számából vettem, de jó szokásomhoz híven személyreszabtam), csak valahogy a sütőben külön megsütött padlizsán hosszadalmassá teszi ezt az amúgy nagyon egyszerű receptet.
Most azonban fortuna asszonya nézett le rám, Édesanyám feledékenységét selyemszáriként magára öltve: jött a telefon a nyaralóból, hogy 3 csúnyán befelejtett sült padlizsán szomorkodik a családi fészek sütőjében, melyet sürgősen meg kellene menteni. Ámen.

Padlizsános curry

Hozzávalók:
3 bébi, vagy 2 nagyobb padlizsán
4-5 szem paradicsom
1 szál póréhagyma
2 gerezd fokhagyma
1 db piros csilipaprika
kb fél deci olaj
csapott evőkanál (csek.) fekete mustármag
csek. csilipor
csek. őrölt római kömény
csek. korianderpor
1 teáskanál kurkuma
korianderzöld, ízlés szerint (nékem kb 1 maroknyi a standard)
só

A fűszermennyiségek az én ízlésemnek felelnek meg, lehet bátran változtatni, ki mit mennyire szeret…mindig mondom, kóstolgassátok közben, akkor rossz nem sülhet ki belőle.

Akinek nincs egy ilyen drága, Éccsapa által sürgetett, ezért otthonról meglehetősen kapkodva távozó Édesannya, az kezdje a padlizsánnal. Sütőben kb. 1 óra alatt ráncosra sütjük, majd hagyjuk kihűlni. Leválasztjuk a héját, és a padlizsánhúst apróra vágott, friss korianderlevéllel krémesre keverjük.

Erős láng (esetemben erős fokozat) felett bő olajon megpirítjuk a mustármagot (kb 1,5 perc), majd hozzáadjuk a felaprított póréhagymát, fokhagymát és csilipaprikát, és további 3-4 percig hagyjuk sercegni, kevergetés mellett. Jöhetnek a fűszerek: kurkuma, őrölt római kömény, korianderpor, csilipor, só, és újabb kb. 3 perc.

Hozzáadjuk a nagyon apró kockákra vágott, hámozott paradicsomot (bevallom, én most konzervből dolgoztam, mert éhes voltam és fáradt, ami kellő mentséget szolgáltat eme lusta magatartásra). Ha szükséges, sózzuk még egy picit, és kb 5 percig rotyogtatjuk.

Legvégén belekeverjük a friss korianderes padlizsánkrémet, még úgy 3 percig kevergetjük, érjenek össze az ízek, meg minden, és készen is vagyunk.

Köretnek én most csicseriborsó lisztből készült lepényt készítettem, amit Nizzában socca-ként tartanak számon (mér nem tok már Dél Franciaországtól egy kicsit elszakadni), de mivel ez az alapanyag Indiában nagyon is menő, és gyorsan elkészül, hát úgy gondoltam, tökéletes párosítás lesz. Az lett.

Csicseriborsó lepény (Socca á la India)

1 cupp csicseriborsó liszt
1 cupp víz
Friss korianderlevél felaprítva
Só, bors

A csicseriborsó lisztet átszitálom, majd kevés vízzel csomómentesre keverem. Ha ez megvan, mehet bele a többi víz, és a friss fűszer.

Tepsit füstölősre izzítom, mehet rá egy kis olaj, majd ha az is füstöl –és ez fura, de így csinálják – egy löttyintésnyi víz, ami jó nagy füstöt csinál, és viccesen néz ki: na erre öntsük rá a masszát, mintha palacsinta lenne. Kb. 3 perc az egyik oldala, 1 perc a másik oldala. A keménye sült lepényt cikkelyekre vágjuk, így adjuk a curry mellé.

Enjoy.

Bonus azoknak, akik ennyi link után mégis az én lapom alján kötöttek ki: igazi treat, vicces riksha rally beszámoló, egyenesen a Goanewsból, magyar résztvevők megemlítésével, angolul megszólaló versenyzőkkel, itt.