Paradicsomi állapotok – Chapter II. (ahol nem is a paradicsomé a főszerep)

Közeleg a nyár vége (áááááááááááááá), és a teraszon még mindig nem grilleztünk. Adós voltam ezzel a gedöringgel a jóbarátoknak, magamnak, és persze a teraszomnak is. Mióta közös életet élünk, sikított, üvöltött a grillparti után, jogosan.

Egy szigeti fáradalmakat kiheverő, henyélős, izomlazítós délutáni zsúrra invitáltam a számomra oly kedveseket, csak semmi nagy hacacáré, heje-huja. Amolyan családi program, 2+3/4 gyerekkel, meg 7 örökgyerekkel a fedélzeten (háh, télleg, volt hajópadló, két kapitány és egy matróz is!).

Fogalmam nem volt, hogy mit fogunk pontosan enni, de van már annyi rutinunk közös főzőcskézés terén, hogy az imprivizációk rendre touch down-nal érnek a finisbe, szóval nem is nagyon gondolkodtam a részleteken.

Grillszerkezet (sááárgaaaaa) kezdés előtt egy órával már a csomagtartóban döcögött új otthona felé (ez az igazi last minute, de everything is under control situation), zöldségek leszervezve (vicces, hogy a húst pont magamra osztottam, de pusztán logisztikai megfontolásból), teraszon burjánzanak a friss fűszerek, nagy baj nem lehet.

Klasszik grillparti hozzávalók

Paradicsom, padlizsán, cukkini, apró szemű, krumpli, újhagyma, sajt (!), valami szósznak való (pl. joghurt, feta, ilyesmi), és persze hús (barátoktól sosem vártam el, hogy miattam lemondjanak a húsról, r-go akit szeretek, az húst is kap, jelen esetben pipit).

Befutott Familie Kopf, és Frau Kopf-fal villámgyors ötletbörze eredményekét össze is állt az estebéd.

Curry-s, mézes, mustáros csirkemell
Zöldfűszeres csirkemell
Zöldfűszeres zöldségek
Alufóliában süt krumpli
Citromos-fetás szósz
Paradicsomsaláta

Míg mi bent pácoltunk, aprítottunk, csicseregtünk, addig többi Kopfék összeszakértették a grillgömböt és egy kerti asztalt is, majd jött egy bazi nagy vihar, ami majdnem raklett-bulivá írta át a programot. De nem tette, teraszt nagyon hamar szárazra töröl, tűz kicsit nehézkesen, de belő, showtime.

Akkor haladjunk szépen sorjában, először a pácokkal.

Curry-s-mézes-mustáros pác (ötlet XIII. ker import)

2 rész mustár (mezei Globus volt csak otthon, nyilván lehet hova nőni még innen, de ez is megtette)

2 rész méz

1 rész curry por

Lehet kóstolgatni, ízlés szerint változtatni, de csapásiránynak ezt vettük.

Ha megvan, pipikék fele zsupsz a szószba.


Zöldfűszeres, olívaolajos pác

Újfent kilibbentem a teraszra, és balról jobbra haladva lényegében a mediterrán fűszervilág főbb szereplőiből téptem pár levélkével.
Azaz: bazsalikom, rozmaring, majoránna, oregánó, ja, és egy kis snidling.

Finomra vágtam, jófajta olivával felöntöttem, só, bors, és mivel antirandi esemény, boldogan belezúztunk két kövér gerezd fohagymát is; ebben fürdettük meg a csirkemellek másik felét, és ebből a pácléből tettünk félre a zöldségeknek is (rácsra helyezés után ezzel simogattuk meg a karikákat).

Jöhetnek a zöldségek.

Padlizsánt, cukkinit felkarikáztuk, a paradicsomból pedig saláta készült, metélőhagyméval, friss bazsalikommal, olívaolajjal, sóval borssal, és egy pici balzsamecettel.

Krumplikat megmostam, alufóliába öltöztettem, és tepsibe ültettem, majd fél óráig a sütőben puhítottam. (Éhes volt a banda, muszáj volt ilyetén módon becsalni egy picit.)

És a szósz, társaság lánytagjainak nagyon nagy kedvence, immáron a repertoár örök tagja, a „citromos fetás”. Általában mártogatósként készül, de gondoltuk, hogy a főtt krumplira, sültzöldségekre is príma lesz (az lett).

Citromos-fetás mártogatós (örök hála Kriszta kreativitásának)

3 pohár joghurt
200 g fetasajt
marék friss kakukkfű (örök hála a strapabíró fűszerkertemnek)
1 lime leve (citrom is jó, de én lime rajongó vagyok, az volt otthon)
só
bors

Joghurtban villával elnyomkodjuk a fetát, krémesre keverjük, hozzá keverjük a lime levét, a finomra vágott kakukkfüvet, sózzuk, borsozzuk; mennyei szintre innentől kóstolgatással juttathatjuk. Elvileg jót tesz neki, ha van ideje összeérni, de mi inkább nagyobb adagot készítünk, mert nem volt még olyan, hogy kibírtuk volna, hogy az ujjunkkal, kiskanállal, bármi mással ki ne tunkoljuk már tálalás előtt a felét. Tényleg ennyire jó.

Közben pont fogadóképessé vált a grill. Ritkán van ennyire jó dolga háziasszonynak, mint most volt nekem, hiszen minden csapatmunkában készült, és a grillezéshez is akadt mesterszakács, aki amellett, hogy elbűvölő művésznő, hihetetlen profizmussal forgatta a sütnivalókat - és mentette ki a parázsból az általam beügyetlenkedett darabokat :)

Szavakkal leírhatatlan az idill, ami szombat délután a teraszomra fészkelte be magát.

Mitől volt idilli? Erre próbáltam választ találni, a sürgés-forgás utáni, jól megérdemelt sziesztázás alatt. Nyilván hozzájárult ezer dolog: a jó idő, a jó emberek, a sárga (hihi) grill. Meg hogy a szomszéd mama nem mászott bele a kádjába, hogy így felérve az ablakot, onnan kukucskáljon, és megtörje az intim teret (de gonosz vagyok, ilyet csak egyszer tett, amikor a növénykéimet ültetgettem, és akkor sem vezérelte rosszindulat, csak puszta kiváncsiság, pfujjpfujj én, ki is maradok egy körből büntiből).

Na de újfent komolyra fogva. Van egy örökérvényű törvény is, amiről ebben a sokszor szutyok világban hajlamosak vagyunk megfeledkezni: a szeretettel készített ételben rejlő őserő.
A szeretettel készített étel által az együtt (l)evés sokkal többé válik biológiai szükségleteink kiszolgálásánál.
Zsíros deszka lilahagymával vagy lakoma, panel minikonyha vagy gigant terasz, egyre megy. Szeretettel készítve, jó emberekkel elköltve, értékes, különleges alkalmak kovácsa, jókedvet hozó gólya.
A jó étel örömöt szerez, összehoz, kapcsolatokat öntöz, lelkünket táplálja: efféle kalóriából meg nagyon sok bombát kívánok mindenkinek, még magamnak is, én, a kronik véjtvacser.

Nem mintha ezen múlna, de mindenesetre megnyugtató, és vehetjük képletesen is, ahogy drága barátném a rá jellemző éles meglátással hívta fel rá a figyelmemet: grillezni egész évben lehet.

De több elfecsérelt szó helyett beszéljenek inkább a képek: mint az bizonyára mostanra feltűnt a legtöbbeknek, egy párat - a résztvevők hozzájárulásával – közzétettem (megnyugtatásul, ebből nem csinálunk rendszert). :)