3magos-gyümölcsös fetasaláta

Übergasztrociki a menzáról meríteni ötletet?

Úgy kezdődött, hogy találtam egy endíviát a zöldséges rekeszben (mindig és minden spontán megmozdulásom így kezdődik). A salátalevél-keverék alatt bújt meg, és utóbbit alaposabban szemügyre véve meg kellett állapítanom, hogy azt is asap fel kellene számolni. Mentőakció indul, lehet kreatívkodni, éljen éljen!

És akkor a menza-fonal. Általános és elfogadott nézet, hogy a menzák, úgy általában és konkrétan nem képesek a társadalom kifinomultabb felének kedvére tenni. Ötletforrásként megemlíteni, na az meg egyenesen gasztrokáromlás. Vagy mégsem? Őőőő, meredeken hangzik, érzem én is, de let me explain. Gondoljunk csak bele. Még a szépemlékű Junior étkezési vállalatnak is megvoltak a maga klasszikusai, amikkel találkozva a mai napig sóhajtozós-nosztalgikus állapotba kerülök.

Emlékszem, hogy nálunk otthon mindenkinek megvolt a maga sulis favoritja (mégis, van olyan, akinek lett volna?!), és Édesanyám hiába is próbálkozott otthon ugyanolyan név alatt futó étellel, az bizony soha nem lehetett olyan (jó), mint az isiben. Szegénykém, elég rossz emlékeket őrizhet a bratyók által istenített bolognai spagettiről (megvan az apró darabokra vágott, zsíros húsos bloahh?) vagy éppen az én nagy kedvencemről, az akkoriban erős ’jeee’ besorolású, betűtésztás, cukros, paradicsomlevesről. Hejj, azok a boldog szép napok!

Na vissza-időutazva mostba. A munkahelyemen van egy amolyan tipikus, nagy, modern és lehúzós étkezde. Vegaként hozzá vagyok szokva, hogy bármilyen remek is legyen egy ilyesfajta konyha, nekem nagy meglepetéseket nem tartogathat. Ezért is díjaztam extra lelkesedéssel, hogy a fiúk beújítottak nyárra egy kibővített salátabárral, ahol a kovászos ubi és a majonézes franciasaláta mellett egészen jófajta salikat és képesek felmutatni. Legújabb kedvencem a gyümölcsös salátájuk, amiben a salátalevelek közé epret, ananászt, barackot kevernek. Halleluja. (ha az árára gondolok, akkor meg Good Lord, csak a keresztyény kultúrkörnél megmaradva).

Igazából édesre vágytam, és nem is voltam túl éhes, így az imént említett kreációból kiindulva ma ezt a salátát dobta ki a gép. Mennyei.


3magos-gyümölcsös fetasaláta pikáns mézes-mustáros öntettel (2 személyre)

Főszerepben:
Kesudió, tökmag és fenyőmag (kb. fél-fél-fél marok)
Fetasajt (egy-két ujjnyi vastag szelet)

Klasszik saláta hozzávalók:
1 kisebb db endívia
fél jégsaláta
2 db paradicsom (nagyból elég 1db)
1 szál újhagyma

Kevésbé klasszik saláta hozzávalók:
1 db nektarin
pár szem szeder
fél marék mazsola (ha lett volna szőlőm, az került volna bele, hors question)

Pikáns mézes-mustáros öntet
1 evőkanál francia magosmustár
1 evőkanál olívaolaj
3/4 evőkanál méz
1 teáskanál málnaecet
frissen őrölt bors

Salátás tálban elkeverem az öntetnek valókat, és a kész öntetbe forgatom a felaprított zöldségeket és gyümölcsöket.
Mivel ebben a receptben a feta az egyedüli sós elem, fontos, hogy íze mindent átjárjon, szeljük tehát apró darabokra, így a keverés közben könnyebben maszatolódik, és csapódik oda minden falathoz.
Már csak a magok vannak hátra: felhevített serpenyőbe szórjuk a triót, és pár perc alatt készre pirítjuk.

Salátát tálra halmozom, tetejét megszórom a magvakkal, és mindenki asztalhoz.
Tipp húsevő barátimnak: ha hússal élnék, grillezett csirkemellel tálalnám.

Voila, bon apetit. Szombat éjjel van vagy mi, leléptem fővárosunk egyik jeles kerthelységébe, szocializálódni.