Grillezett édeskömény

Meglehetősen eseménydús, intenzív hétvége van mögöttem, és ilyenkor, másmásnapokon nemigen kívánok semmit sem enni... A nap meg csak telt, teljesen tanácstalanul toporogtam, hogy vasárnap van, végre itthon vagyok, hűűtő tele, mégiscsak neki kellene valaminek állni. Kerülgettem is a fridzsit, tárogattam az ajtaját, vizslattam, mit is ennék, mit is ennék szívesen, de nem jött az ihlet.

Ráadásul vacsira vendéget vártam, neki is illett volna valamit adni, ha már megbeszéltük, hogy vacsorára jön… Átfutottam egy pár receptgyűjteményt, de semmi. Reménytelennek tűnt. Ez így überciki lesz, konstatáltam.

Ekkor akadt meg a szemem azon a selymesen dundi édesköményen, mosolygott rám a zöldséges doboz átlátszó fala mögül. Tegnap délelőtti piaci portyázásom kincse ő, mostanában igen nagy kedvencem.

Nem mellékesen köztudottan ősi harcosa mindenféle gyomorbántalmaknak, tapasztalat beszél belőlem. Ez lesz az én játékosom, gondoltam, hogy is nem esett le hamarabb a tantusz?!

Csörög a telefon, engedjem be. Áááááááá.
Mondja, ő sem éhes. Hasonló okokból kifolyólag. Huh. Azért ha már előszedtem a hűtőből, és rászántam magam, hogy megcsinálom, hát rajta. Beindult a fantáziám. Max jó lesz holnap ebédre.

Volt még egy csomó saláta, parkó-pesto-parmezán ugye mindig van, hohó, egy kis tökmag, nosza, meg is van a szupergyors, másnap-friendly gyógyvacsi:

Grillezett édeskömény, balzsamecetes, parmezános, pesto-s salátaágyon

Hozzávalók:

1 db dundi édeskömény
2 nagyobb szem paradicsom
Jégsaláta
Madársaláta
Parmezán
1 marék tökmag
Pesto
Balzsamecet
Só, bors

Az édeskömény is az a hálás fajta, ami sok sikerélményt kínál, igen csekély energia-befektetés mellett. (És ez ma különösen fontos szemponttá nőtte ki magát.)
Megmosom, legkülső két levelet lefejtem, szárakat levágom. Függőleges irányban vágom, úgy félujjnyi szeletekre. Sózom, borsozom, ennyi. Önmagában is van annyi karaktere, a nemes fajtából, hogy egyszerűen kár lenne bármi mással fűszerezni. Jobb ennél nem lehet.

Serpenyőt felhevítem, pici olaj menjen rá, aztán az édeskömény szeletek. Kb. 3 perc az egyik oldala, aztán fordít, kb. újabb 3 perc így is, és ekkorra, ha minden igaz, a szeletek láthatóan meglazulnak, üvegesednek: ezzel megvolnánk.

Amíg pirul az édeskömény, összedobom a salit, az sem egy nagy vaszisztdasz.

Közben lehet beszélgetni, szocializálódni, ez az étel nem az a megfeszülök-koncentrálós fajta.

Szal’ salátaleveleket meglöttyintem olívaolajjal, sózom, borsozom, rálöttyintek egy kis balzsamecetet, egy kanál pesto-t és tökmagot is adok hozzá, parmezánt reszelek rá, majd jól összekeverem. Ezennel a köret is letudva. (Jíííhááá, megy ez, gondoltam, és a nap folyamán először az éhség jeleit véltem felfedezni magamon, ami este 9-kor igen üdvözítő érzés.)

Mostanra az édeskömény is elkészült, helycserés támadás a serpenyőben.

A paradicsomokat 3 db ujjnyi széles karikára vágom, aztán zutty mehet a serpenyőbe. Só, bors, más most ide sem kell, nem szeretném, ha bármi is elvonná a figyelmet az édesköményről. A paradicsomnak kb. 1-1 perc kell mindkét oldalán, és redi. Ha tovább sütöd, elveszíti frissességét, egyszerűen megzuhan, összeesik, leválik a héja, kétszóval nem guszta.

Tányéron salátával megágyazok, szépen ráfektetem az édeskömény szeleteket, aztán egy 1-2 szelet parkót is teszek rá, de inkább csak dísznek. Már mindketten éhesek vagyunk.

Alapesetben kötelező hozzá egy kellemes, könnyű bor (én fiatal rozé után nyúlnék a polcon), de vázolt okokból kifolyólag most mégis inkább nagy pohár vízre esett a választás.

Et voila! Megmenekültem. Sikere volt. Jóllaktunk.