VKF XIII - Olasz gríztortácska

Van egy (igazából több, de most erre összpontosítanék) elég rossz tulajdonságom: hadilábon állok az idővel, és ez alól nem képez kivételt annak hírhedt vállfaja, a határidő sem. Anyatejjel szívtam magamba, már ha „magnana magnana” beállítottságú fel-és oldalramenőim bármilyen mentséget nyújthatnának. De akárhogy is, a krónikus késés alól most már a VKF sem jelent kivételt. De tanár úr kérem, én készültem! Mi mást tehetnék, pályaművemmel bűnbánóan, behúzott nyakkal, szemeimet lesütve, lábujjhegyen slisszolok a sor végére.

Elöljáróban:
Ennél kényelmesebb témába VKF vonalon még nem botlottam. Pont a minap világított rá valaki, és tulajdonképpen igaza van: a gourmandula maga egy nagy köret-gyűjtemény. A lusta énem (akivel különösen jó kapcsolatot ápolok) rögtön bevillantott egy 32 fogas kaján vigyort: a nevezésem előző posztokra vezető linkelésekből fog állni, aztán mindenki nézelődhet kedvére, válogathat a hagymás karamellizált kuszkusz, az ázsiai zöldköret vagy éppen a töltött articsóka között. Pikkpakk összedobható, időben leadható, leleményes (fél)megoldás.

Hát igen, a régi jó beidegződések első pillanatban elhomályosították elmém, de hamar észbe kaptam, éppenséggel a hobbimról van szó, nem kötelező home assignementről, és ezúttal teljesen értelmetlen a rutinos problémakezelő, túlélő technikáim után nyúlnom. Fellélegezhetek.

Az elmúlt két hétben a messzi kontinensen lelki szemeim előtt konstans lebegő oldszkúl kedvenceim voltak terítéken, és bár szabad akaratomból, boldogan habzsoltam a klasszik hazait, kezdett már bennem a felfedezőkedv ficánkolni. Ideje volt nekiugrani valami különlegesebbnek. Ráadásul tegnap este nálam volt életmegfejtő nagygyűlés, amire úgyis kellett valamivel készülni. Lelkesedés is volt, kísérleti nyulak is, hát a lovak közé csaptam.

Polentával indult a vízióm, de a kukoricadara doboza felett átvették a hatalmat a molyok, maradt tehát a búzadara, és kereszteltem polenta helyett gríztortácskának a teljesen saját fejlesztésű, legkedvesebb újszülöttemet. (Most esik le: az ég megint megmentett a kukoricától.)

Minden szemre történt, mennyiségekkel nem szolgálhatok.

Olasz gríztortácska

„Tésztához”
Búzadara
Tej
Vaj
Fokhagyma
Só
Parmezán

„Töltelékhez”
Rikotta
Leveles spenót
Fokhagyma
Vaj
Fehérbor
Szárított paradicsom
Felete olívabogyó
Mozzarella
Pesto
Parmezán
Só
Bors

Vajon megpirítom a fokhagymát (préseltem), ráöntöm a tejet, hozzákeverem a darát. Sózom, jól besűrűsítem, végén parmezánt reszelek bele. A tészta ezennel kész.

Kivajazott formákba öntöm a masszát (kb. a feléig érjen), rákenek egy réteg (kb. fél centis) ricottát. A következő réteg az előzőleg vajon, fokhagymásan, fehérborosan megpárolt spenótlevél, majd jöhet az apróra vágott szárított paradicsom, és a szeletelt olívabogyó. (Ok, a fehérbor megint berögződésből került a poharamból a serpenyőbe; ez már egy olyan automatizmus a részemről, amitől csak abban az esetben tudnék megszabadulni, ha egyszer valamin rontana… Lényeg: nyilván bor nélkül is műkszik.)

Az egészet pestoval finoman megkent mozzarella szeletekkel takarom be, és még egy kis parmezánt reszelek a tetejére.

30 perc gőzfürdőben, 190 fokon, majd 5 perc grill, ha a sajt nem pirult volna meg rendesen (vagy agyonpirítva szeretjük, mint én).

Megjegyzés: eredetileg a sort vékony réteg daramasszával készültem zárni. Úgy képzeltem, majd kiborítom a tálkából, és úgy tálalom, mint egy minitortát (innen a név, ja). A fedőréteg végül azért hiúsult meg, mert nem készült elég massza (my bad), a kiborítás meg azért mert 1) ha már így alakult, minek borogassam 2) nagyon éhesek voltunk és türelmetlenek. Szóval formából ettük, de ez nem befolyásolta az élményt semmilyen mértékben.

Majd elfelejtem: ez egy köret. Körethez meg ajánlani kell a kísérendő alanyt.

a) Ha nem kavarogna a gyomrom a hal szagától is, én valami natúr grillezett tengeri halat adnék hozzá (nem vagyok képben a fajtával, de felhívnám anyukámat, aki megmondaná).

b) Ha ennék húst, akkor klasszik grill csirkemellet választanék.

c) Magamnak/vegáknak/húst egy főétkezésig nélkülözni tudóknak: őszintén? …ez kérem - nemcsak böjt idején - úgy jó, ahogy van.

Muszáj az indításkor felvett szálat szépen, takarosan elvarrnom. Szóval slusszpoénként elmondanám, hogy totál kikészít, ha más késik (mégrosszabb: ha valaki nálam többet is késik), vagy valaki/valami nem készül el időben. Übergáz. …és ettől lesz személyem rücskösen kerek és összetett.

Indulamandula p4 – Belize

Belize-ről bevezetésképpen:

* Ahogy elképzeltem: angol ajkú garifunák, fehér, homokos part, kókuszpálmák, chill, rum, karib konyha, raszták és raggie.

* Ami fogadott: angol ajkú garifunák, fehér, homokos part, kókuszpálmák, gigachill, rum, karib konyha, raszták és picit kevesebb raggie a vártnál, ellenben a helyi karaoke verseny ezt valamelyest ellenpontozta.

Garifunák = az Afrikából térségbe telepített rabszolgák leszármazottai.

Plancencia, Belize

Placenciában, ebben a belizi mércével is igen laid back tengerparti falucskában nem parti szállást találni kifejezetten kihívás. Ez meglehetősen szimpatikussá tette már az első pillanatban. Ráadásul, a konyhát ez esetben már a második nap felfedeztük a házban. Minden adott volt egy igazán ellazulós pár naphoz.

Még évekkel ezelőtt láttam egy műsort, ahol egy terebélyes, kedves arcú karib mama készített sült rizst babbal és főzőbanánnal. Ez a kombó azóta mocorgott bennem, és amikor a helyi erőknél leteszteltem a kókuszos stir fry rizst, gondolatban már össze is állt bennem a másnapi menü.

A rákövetkező délelőtt komoly beszerzéssel telt. Határozott elképzeléseink voltak, de nemcsak a vacsorával, hanem a kísérő itallal kapcsolatban is.

Határozott elképzeléseink tárgyai konkrétan:
* Vacsora fronton: mindenféle kapható zöldségek, kókusz, rizs, helyi fűszerkeverék, csili, bab és plantain

* Folyadék fronton: friss kókusz, rum, ananászlé, lime, jég és szívószál (ez fontos)

A kókuszdió problematika és annak legyőzése

Körbejártuk a falu 2 zöldségesből és egy értékelhető választékú boltjából álló kiskereskedelmi egységeit, és beszereztük a hozzávalókat.

Kivéve a kókuszt. Azt nem lehet venni. Mert annyi van, hogy nincs értelme árulni. Jó, értjük mi, akkor szedünk, tényleg sok van, minden fa roskadozik tőle. Ja, azt sem lehet, figyelmeztettek a bírságot is emlegető táblák, hiszen ami nem a mi tulajdonunk, azt önkényesen nem vehetjük el. Egyszer Thaiföldön már jártam hasonló cipőben, akkor is fél nap volt a vadászat, most is sikerült.
Megoldás: találj egy, a tornácán lustálkodó garifunát, akinek a kertjében kókuszpálma áll. Csattogj oda, kérj kitartóan, amire a lusta férj nem is, de a konyhából előbukkanó kötényes asszonka belelkesül, történés ez egy ilyen pici helyen. Mosolygó Mammasita mögött jönnek az izgatottan összesúgó, csillogó szemű gyerekek, hirtelen tömeg lesz az árnyas, békés verandán, mire az erős ráhatásnak kitett Mr. Garifuna belátja, békés sziesztáját csak úgy szerezheti vissza, ha végre megszánja a két idiótát, akik érthetetlen módon szeretik a kókuszdiót. Ő maga sosem szedi le, nem szereti. De ha mi annyira boldogak vagyunk tőle, hát ám legyen. Nagy komótosan, a szomszéd létrájával levadászott nekünk két zöld labdát.

Pap’ nem fogadott el pénzt jótéteményéért, valódi jófejségből tette, illetve azt hiszem, hogy a visszakapott délutáni ejtőzésben látta a fizetségét. A láthatóan ritkán használt családi macsettával még megskalpolta nekünk a golyókat, majd visszaheveredett a függőágyába, mi pedig vigyorogva egyensúlyoztuk hazáig a kókuszlével csordultig teli, újdonsült szemünk fényeit.
Nyilvánvaló, hogy ennyi megpróbáltatás és izgalom után a házi pina coladaval kár lett volna estig várni.

Pina colada a la Placencia
2-3 személy hatékony, egész délutáni bepillesztéséhez

* 1 db friss kókusz leve (itthoni, fúróval rendelkező kísérletezők 2 fás golyóbissal is nekifuthatnak)
* fél üveg kókuszos rum (úgy szemre)
* 5-6 dl 100%-os ananászlé (ha igazán pimp lettem volna, akkor 1 db közepes, friss példányt pürésítek, mint Ko Turatao-n, de most sokkal szomjasabbak voltunk annál)
* 2 lime leve
* sok-sok jégkocka
* szívószál

Leskalpolt kókuszdió lehűtött levét egy kancsóban összeöntöm a fenti szereplőkkel, lelki és idegállapottól függően igazítok, kókuszgolyóba visszatöltöm, rádobok pár kocka jeget. Egész délután a verandán felállított hintaágyban ringatózva, békésen, tengert bámulva, a házinénitől kunyerált heavypink szívószállal szürcsölgetek, a világ pedig újra egyensúlyba kerül.

Van akinek a tájcsi, nekem - akkor és ott - ez vált be.

Vacsora

A nagy bepilledés azért veszélyes, mert hajlamos az ember azt mérlegelni, van e olyan éhes, hogy érdemes lenne kikászálódni a függőágyból és nekiállni a nagy energiákkal megtervezett vacsora elkészítésének.
Győzött a józan ész, nekiálltam.


Kókuszos-zöldséges stir fry rizs feketebabbal és főtt plantainnel

Elöljáróban annyit, hogy: a főzőbanán nem egyenlő azzal az éretlen, zöld banánnal, amivel fürtökben lógva találkozunk az itthoni boltok polcain. Mindenhol terem (és termesztik), ahol a banánnak babér terem, de ízében határozottan elkülöníthető fajta. A plantain-nek kisebb a cukor- és nagyobb a rost-tartalma (az érett változatnak is), és leginkább még zöld, éretlen formájában kerül a latin-amerikai, dél-ázsiai és afrikai családok fazekába. Persze meg lehet várni, hogy megérjen - ilyenkor ez is besárgul -, de nem ez a jellemző felhasználási módja.


Felhasználása pölö:

* Nagyon népszerű snack alapanyag: vékony szeletekre vágják, olajban kisütik, és megsózva, burgonyaszirom helyett eszik. Nem vagyok egy nagy chips rajongó, viszont ezért az első indiai találkozásunk óta odavagyok. Most arra is rájöttem, hogy az élmény egy jó salsával új távlatokat nyit az ízlelőbimbóinknak.

* Olajon pirítva vagy grillezve

* Koleszterin-barátabb tálalási formája a gőzölt, vagy vízben, héjában főt változat. Zöldségként tekintenek rá és köretként fogyasztják, ami nem meglepő, mert megfőzve mind íze, mind állaga meglehetősen emlékeztet egy jó főttkrumplira.

És akkor nézzük, miből lett a vacsoránk.


Ja, most jut eszembe, hogy bár kókuszos rizsnek indult, a kókusz mind belement a második kancsó rumba, azaz a kókuszos jelző a rizsre mégsem áll. De a jó szándék megvolt.

Rizst feltettem főni, zöldségeket (hagyma, fokhagyma, cukkíni, sárgatök, brokkoli, paprika, chili) kókuszolajon megpirítottam, karib fűszerkeverékkel ízesítettem (télleg: az a fűszeres tégely hova lett??) spontán kis pina coladaval aláöntöttem és félkészre pároltam.

Serpenyőben kókuszolajat hevítettem, és hirtelen összeforgattam egy adag zöldséget egy adag időközben elkészült rizzsel. Végén feketebabot, és kesudiót kevertem bele, és megcsepegtettem egy kis lime-lével.

Eközben a banánt egy negyedik lábosban úgy 30-40 percig főztem, natúr, héjában.

Tálaláskor tányérra kanalaztam a rizsből, mellé pedig a héjastul szelt, sóval enyhén hintett banánból tettem pár karikát (pont úgy nézett ki, mint egy csirkecomb, de a bőrét azért ne együk meg). Az egészet ész nélkül meglocsoltam csiliszósszal, mert nekem az jó, ha könnyezem és füstöl a fülem.

Az igazat megvallva, a tűzhely és az edények korlátolt képességei miatt (nyilván nekem és a koktélomnak semmi köze nem volt a dologhoz) kevésbé lett stir fry, inkább pépes elbénázott, de azért jóízűen belapátoltuk. (Következő adagba a rizst nem kevertük bele, hanem mellé szedtük, az talán még finomabb lett.)

Ez volt a placenciai búcsúesténk, szorított a gyorsan repülő idő és az útitervből megmaradt romhalmaz, és mivel előző éjjel leégett a mellettünk álló komplett nyaraló, a belizi katasztrofikus élményt is kipipálva, másnap hajnalban könnyed szívvel vettük a sátorfánkat.

A főzési kalandok itt véget értek, innentől kezdve készétel-fogyasztóként tobzódtam vagy éppen szűköltem (nehéz az élet vegetariana latin Amerikában).

Egyéb

Non-gasztro, de említésre méltó események a hazatérésem előtt, csak annak, aki még mindig bírja:

* Teljesen paramentes, ámbátor gyönyörű esőerdő-túra, igazi kétnapos jaguár-, és egészen friss tapír, tapírbébi-, és armadillo-lábnyomokkal, jaguár által befalt armadillo hátramaradt pikkelyével, aligátorral, teknőssel, sok számomra kevésbé érdekes madárral (amitől viszont a privát vezetőnk totál extázisba esett), harci hangyákkal, és gyönyörű virágokkal.

És: egy inimini csillebércet idéző, szocreál (eső)erdei szálláson töltött éjszaka, oldszkúl kempinges, konzervből evős vacsival, komposztvécével, jaguár-párzásnak hitt, de igazából – rendkívül kiábrándító módon – csupán majomcivakodásnak bizonyult kora esti bőgőkoncerttel, és másnap reggel pontosan 10 cm2 csípésmentes bőrfelülettel.

* Mexikóba visszatérve újabb mesés helyen, Tulumban táboroztunk le. Itt viszonylag nyugink volt, igazából izgalmak nélkül, már-már unalmasan, a környék kötelező látnivalóinak letudásával (nehezen viselem a turistahordákat) teltek a hazaindulás előtti utolsó napok. Volt egy kis vihar, egy gigant rovar, és legringázott egy árus, de asszem ez belefér.

* A meridai búcsúesténken, kukorica ide vagy oda, életem top10-es listájába (bizony!) slisszant be a főfogás. A nevét elfelejtettem, de az íze a RAM-omon tárolva, szóval - amint normalizálódik a szervezetem kukoricaliszt-szintje – hamarosan próbát is teszek az elkészítésére.

Itthon vagyok

Indulamandula beszámolóim ezennel befejeződnek. Életem eddigi legkalandosabb nyaralása véget ért, most egy darabig jó lesz nekem itt, a konyhámban.
Ingyenes, majdnem kockázat-mentes járatok a világ minden tájára hamarosan indulnak, last minute becsatlakozással is.

Indulamandula p3 - Guatemala

Ezt a ’holnap jövök’-öt erősen mellélőttem, de az vesse rám az első követ, aki ilyen tájakon szívesen ül be klaviatúrát püfölni. Én legalábbis - leszámítva az este 6 és 11 között szolgáltatott hangulatfényt - a hátam közepére sem kívántam az elektronika bármilyen formáját. (Továbbá, itthonról írva az ékezetek is szépen vissztáncolnak a beszámolókba.)

Na de vegyük fel a fonalat.

...a guatemalai konyhánál tartottam.

A mexikóihoz képest nem volt jelentős eltérés, így a kukoricaliszttel szemben állandósult fintorom elől az országba települt expatok olasz éttermeibe, a még remekebb sarki kisboltba, illetve a szállásunkon csak a 3. napon felfedezett, igencsak oldszkúl konyhába menekültem.

Eredmény: világbajnok bruschetta egy vérbeli olasz minden pucctól mentes konyhájából, killer müzliszelet, ami mögött a Cerbona apró pontként lesz láthatatlan, és helyi beszerzésű alapanyagokból kerekített, fúziós brutál penne, guatemala style, 2 verzióban is, chilei borocskával leöblítve. Nem helyi, nem specialitás, mégis annyira de annyira nagyon kellett!

A főzésről annyit, hogy a víz nélküli (!) főzőhelyiségben, a supermercado-ban zsákmányolt mindenféle alig (bébi cukkíni, mini zöld parkó, mini sárgatök, stb.) és egyáltalán nem ismert zöldségekből, basic felszereléssel készítettünk helyi termesztésű, szuperintenzív kakukkfűvel ízesített ragut, amit aztán dominikai pennével kevertünk össze, és helyi parmezánnal szórtunk meg.

Fúziós konyha, tetőterasz, chilei bor, csillagos ég, patent.

Másnap ugyanez, tejszínes-gombás verzióban, több parmezánnal, chilivel, bazsalikommal és sokkal kevesebb borral.

Amit a guatemalai polgárokról tudni nem különösebben érdemes, nekem mégis mosolyt csalt az orcámra, és ezért távirati jellegben ezúton osztanám meg azzal, akit érdekel:

* Itt kérem igen komoly járműpimpelés folyik (bocs az offért) - személyautókon túl pingálják a buszokat, tuktukokat is, meg mindent, ami mozog. Különös hangsúlyt fektetnek a sárhányók egyedi díszítésére (?!) :

* Cipőfetisiszta nép: Mexikóban a gyógyszertár a menő, itt a cipőbolt és az utcai cipőpucoló.

* Színes sírok: temető ennél derűsebb látványt nem nyújthat

* Talány: kukoricánál több csak kávéból van, és mégsem képesek iható kávét készíteni. Tényleg. Ihatatlan. Bláh.

* Talány nr.2: hová lett a Hold?! Guatemalában egyszer sem láttam, bár Leo állította, hogy felfedezésemet megelőző este telihold volt. Én mindenesetre legközelebb Mexikóban találkoztam vele, és mindenki elhiheti, hogy több mint egy hét után hihetetlen megnyugtató érzés, hogy megkerült.

A hosszúra nyúlt kényszerszünet után nem hullattunk kövér könnyeket a 2000 méter magas hegyekkel borított kukoricaland után. A karib tenger belizi, bikiniben izzasztós, kókuszpálmákkal borított, békés partjait vettük célba, ahol a a yamann életérzés, a rum és újabb főzős kalandok segítségével hamar sikerült felvenni a helyi lazulós ritmust.

Indulamandula p2

Hola!

Eloszor is jottem hipergyorsan adossagot torleszteni, mar ami a mexikoi finomsagokat illeti. (Illetve amik az elso napokban meg finomnak szamitottak, mostmar igazabol kezdek sirni a kukoricaliszt illatatol is, es uuugy de uuugy a keblemre olelnek egy jooooo spenotos tesztat, de mindenkinek mashogy faj az elet.)

Tehat, a kezdeti mamortol mar kitisztult fejjel az alabbiakat tartom olyan elmenyeknek, amik miatt a jovoben a konyhambol Mexikoba varhatoan rendszeresen indul charter.

1. Margarita

Regen, es jol bejaratott ut, nem az uj utazasi kinalat resze, de abszolut killer, es hol, ha nem oshazaja ertekelojeben kapja a kiralynoi cimet. Mindig, mindenhol, nagyon finom, de ofelsegehez melto kepet nem sikerult meg kattintani.

2. Margaritakorcsolya

Az udvari labbeli itt chilis porkolt mogyoro, lime-mal megspriccelve. Egyszeruen nagyszeru.

3. Oaxacai hazisajttal toltott tokvirag by Maria Bonita

A legjobb, szamomra uj mexikoi etel a Maria Bonita nevu, tobb generacio ota futtatott csaladi etterem konyhajabol szarmazik. Pont azt tudja, amit a neve mond, plusz ki van rantva. A taj hazisajta nagyon hasonlit az indiai panirra. Otthon utanajarok, hogy nem ugyanaz e. Allitolag Mammasita Grannasita is igy keszitette, 1912-ben, egy almos, hideg oaxacai napon.

4. Kaktuszleves

Igazabol a kaktusz viraga feldarabolva, es magyar tojaslevesben talalva. Tenyleg. Es milyen a kaktusz fozve? Echte fott zellerszar (bocs, nem szar az, csak nincs ekezet ugyebar). Ellenben a felvezetoben beigertekkel, ezt a jaratot asszem megsem engedhetem elinditani. Turistalehuzasnak tunne.

Holnap is jelentkezem, immaron Guatemalaval ismertetem a nagyerdemut, kevesbe gasztronomiai, mint inkabb tarsadalami ill. szocialis vonatkozasu, szigoruan szubjektiv szemuvegemen at terkepet rajzolva. Ennek ket oka van. Mindenkire rabizom a talalgatasokat, aki beletalal, kap egy turorudit. :)

Indulamandula p1

Gourmandula elindult. A blog ideiglenesen temat bovit, kommunikacios csatornakent ugyanis messze ez a legegyszerubb modja eletjelek kuldesenek.

Indulamandula P1

Elindultam.
A Madridban eltoltott fel nap onmagaban megerne egy kulon beirast, annyi brutal finomat talaltunk, nem is beszelve a csodas riojai vorosborokrol (GOOD LORD). Ezt majd egyszer, maskor, roviden annyit, hogy regen nem szalltam ilyen batran repulore.

Mexikovarosba pentek hajnalban erkeztunk, es a franciak altal epitett, viszont a parizsi metrot csak kiterjedtsegeben idezo, de german tisztasagu pedans metroval azonnal a buszpalyaudvart vettuk celba.
Irany: Oaxaca

A buszpalyaudvaron a german kollegak meg mindig hazai terepkent kozlekednek, minden szervezett, sehol egy eldobott szemet.

7 oraval kesobb megerkeztunk Oaxaca varosba, Mexico egyik legfontosabb ipari varosaba. Persze nem gazdasagi jelentosege, hanem a vilagorokseg reszeve nyilvanitott belvarosa, fanatsztikus konyhaja, es bohem milioje okan kerult nalunk is a terkepre.

Fotok vannak, de a kabelt sikeresen a szallason hagytam, igy mig az eteles, ill. egzeb elmanybeszamoloba belevagnek, gyorsan par benyomas...

Erdekes: nemcsak a metrohalozat idez francia hangulatot. Ennyi gyogszertart en meg Franciaorszagon kivul sehol nem lattam.

Finom: chilis porkolt sosmogyoro, limecikkellyel talalva - isteni

Meg finomabb: gigant Margarita

Bonusz: gigant Margarita 500 Ft

Meredek: a gyogszertar egyfajta ejjelnappali funkciot is ellat, es cigarettat is arulnak.

Keeeeesz: cigit szemrebbenes nelkul ad a patikus, ellenben mikor tequilat kertunk (van ez igy), akkor hatalmas szemeket meresztett rank. ...megiscsak egy patikaban vagyunk. Cultutal differences strike back.

Mennem kell. Irany a pacific.

Ami jon: kepek, es kaktuszleves, hazisajttal toltott tokvirag, tortilla leves, meg amibe meg belebotlok.

Pusz,
D

Culinaris engem olvas? Juhé! :)

Mostanában kezdett feltűnni, hogy a családon és lelkes barátokon kívül egyre számottevőbb számú ember téved erre, és unalmas perceiben soraimon legelteti szemét. Nem mondom, hogy teljesen értem, de felettébb megtisztelő, sőt, gyengébb napokon, amikor az a hülye Pedigrée reklám is elég, hogy elcsukoljon hangom, ez is könnyeket csal majd a szemembe.

Az viszont, hogy "Kész szószból mégeccer nem főzünk, ugye?" spontán, duzzogásomat személyesen Culinaris olvasta el, és, mint azt az alábbiakban láthatjátok, angolszász fogyasztói társadalom igen fejlett ügyfélkezelési technikájának mintájára, igen kultúráltan reagált énrám, Gourmandula nyafogására... most mit mondjak?! Teljesen váratlanul ért, és meg is vagyok illetődve!

Kimásolom ide a választ, amit sosem gondoltam volna, hogy valaha is érkezne (nem is gondoltam, hogy valaha eljutott), hátha valamely fanatik olvasót érdekli.

Én válaszom meg az ő válaszuk alatt lesz.

***

Kedves Gourmandula!

Teljesen igaza van abban, hogy a fahéjas-paradicsomszósz egy üveges termék volt, és már csak az Ön, illetve az olvasók lelkiismeretén múlik, hogy elhiszik-e, hogy tervben volt a szósz elkészítése, amire sajnos az idő rövidsége miatt nem került sor.

Őszintén szólva, soha nem történt máskor sem hasonló a főzések során és bizton állíthatjuk, a későbbiekben sem fog. Így természetesen az áprilisi marokkói főzőbemutatókon is igyekszünk majd e téren máshogy alakítani az este menetét.

Egyébiránt, mint azt a weboldalunkon is olvashatja: "a főzőcskéink alkalmával az étkek nemzetközi világába kalauzoljuk vendégeinket, akik egészen ízközelből ismerkedhetnek meg a különféle kultúrák alapanyagaival és étkezési szokásaival. Résztvevőink olyan, - sokszor ismeretlen - összetevőkkel találkozhatnak, amelyeket eddig esetleg csak szakácskönyvekben láthattak, viszont használatuk, elkészítésük nem volt teljesen nyilvánvaló számukra."

A Culinaris Ízakadémiának nem missziója az emberek megtérítése, létrejöttének oka nem volt más, mint bemutatni a boltjainkban található alapanyagokat, termékeket, melyek mellett vásárlóink elmennek az üzletben, mert vagy nem tudják, mire és hogyan használható, vagy ha tudják is, nem merik megkóstolni."

Az Ízakadémiát minden alkalommal a témában jártas - külföldi vagy magyar - séfek vezetik, s az általuk megálmodott ínyencségek zamatát ízlelve kísérhetik figyelemmel az aktuális idényzöldségek, és a főzési alapanyagok egész tárházából készülő étkek elkészítését."

A recepteket, mint a leírtakban is látható, a meghívott szakácsok állítják össze; a boltban nagyrészt ők is válogatják össze az alapanyagokat, amiket használni szeretnének. Mivel a termékek az üzleteinkből származnak, természetes, hogy ezeket látni a szakácsok kezében."

A főzőbemutatókra igyekszünk mindig előre készülni, azért hogy például a különböző zöldségek, gyümölcsök tisztításával ne a főzésre szánt értékes időből raboljunk. Természetesen az izgalmasabb technikák, fortélyok mindig bemutatásra kerülnek, ezzel is emelve az este hangulatát, és gazdagítva résztvevőink tudását ".

Sosem állítottuk azt sem, hogy főzőiskoláinkban minden egyes vendégünk főzhet, ha ez csalódást okozott Önnek, őszintén sajnáljuk, de ettől még reméljük, jól érezte magát a többi főzőbemutatóinkon.

Az Ön által említett szósz egyébként, a marokkói úriember saját terméke volt, ezáltal kezeskedett is róla, hogy a minősége egyáltalában nem lesz rosszabb, mint az eredetileg tervbe vett frissen készült szószé. Nem mellékes az sem, hogy mi - a Culinaris munkatársai - is használunk előre elkészített szószokat, mert legtöbbjük olyan "titkos összetevőket" is tartalmaz, melyek ismeretének hiányában nem mindig reprodukálhatóak, illetve természetesen önmagukban is remekül megállják a helyüket. Egyébként nyilván mások is élnek ezzel a lehetőséggel.

Végezetül pedig - fáradozását és biztatását megköszönve -, ha már a paradicsom a kedvence, örömmel ajánlunk fel egy kis válogatást különböző paradicsom-vetőmagjainkból, hogy otthon, a saját kertjében vagy erkélyén termeszthessen belőlük. Ajándékát a Perc utcai boltunkban veheti át, de kérésére szívesen postázzuk is!

Üdvözlettel:Culinaris

2008. január 15. 16:18

***

Kedves Culinaris!

Választ és magyarázatot őszintén nagyon szépen köszönöm.

Teljességgel szükségtelen ez a túláradó magyarázkodás, idézetes alátámasztás, miegyéb, hiszen nem állítottam én semmi mást, mint hogy nekem nem tetszik, ha kész szószt öntenek főzőesten a fazékba. Rég túlléptem a dolgon, nyugodt lélek vagyok, és ez amúgy sem egy 'kinek van/nincs igaza' kérdés a szememben, csupán véleménynyilvánítás.

Ha felületesen is, de ismerem a Culinaris név mögött álló lelkes magányszemélyeket, és személyes tapasztalataim alapján fel sem merül bennem, hogy megkérdőjelezzem, hogy eredeti szándék szerint nem az üveges szószt szerették volna használni. Amit letettek az asztalra, (szószerint és képletesen is) hiánypótló volt kis hazánkban, és globál énem szinte sírt a boldogságtól, mikor először a Perc utcába lépett (mondjuk utána is a számla miatt, de az már az én felelősségem), sok-sok szívből jövő köszönet az eddigi teljesítményért.

Csalódottságomat pedig - ha jobban belegondolok - nem az én finnyásságom, hanem az eddigi tapasztalatok, többek között az addigi főzőesteken tapasztalt, a Culinaris saját maga által teremtett magas színvonaltól való alkalmi elmaradás okozta.

Ha Culinaris szétnéz nálam, láthatja, hogy nem egyszer inspirálódtam általuk, számos szép szóval is illettem és illetem folyamatosan őket (egyrészt a főzőestek, másrészt a bolt kapcsán - sokszor maradtunk volna éhesen vagy rendeltünk volna pizzát, ha a választék nem olyan, ill. a bolti személyzet nem olyan segítőkész vagy nem olyan tájékozott, mint amilyen), tehát nem kéne nagyon mellre szívni, hogy egy dolog a százból nem tetszett, és azt képernyőre is vetettem.

Remélem, hogy ezzel eláshatjuk a ki sem hantolt csatabárdot.

A paradicsom-mag felajánlás nagylelkű, és kellemes meglepetés, aminek nagyon nagyon örülök, édes szomszédja lesz a teraszon nevelt fűszer-arzenálomnak. Amint hazaérek az egy hónapos közép-amerikai felfedező körutamról (indulás countdown: 1,5 nap!!!), köszönettel és a legnagyobb örömmel veszem át személyesen, merthogy az új ötletektől tobzódva, kiéhezve a konyhai sertepertélésre, úgyis ott fogok téblábolni a polcok előtt, mint majdnem minden héten, majdnem mindig úgy, mint egy 5 éves kisgyerek az édességboltban, izgatottan, döntésképtelenül, csillogó szemmel.

Békepipámba mélyet szippantok, és azt most Culinaris felé nyújtom. Baráti üdvözlettel,

Gourmandula

Sütőtökös-szarvasgombás risotto

Sütőtökös rizottóról régóta álmodtam, meg is volt már hozzá a kiszemelt recept, de ezt - önnönmagában - a tegnapi alkalomhoz kicsit erőtlennek éreztem. Mivel dobjam fel? – tűnődtem emígyen, a bolt félkész termékekkel rogyásig megrakott polcait az isteni szikra reményében fürkészve.

Igen, nem elírás: ötlet híján általában a félkész ételek részlegéhez szoktam kanyarodni, és itt a legtöbbször inspirációra is lelek. Ugyanis lehet, hogy az üvegek tartalma műanyag-kaja, de a címkéken igenis figyelemre érdemes ötletekre lelhetünk. Én olyan íz-kombinációkat ill. recepteket szoktam keresni, amelyek - ötletként - nagyon is hazavihetőek. Ha tanácstalanság lesz úrrá rajtam a vacsorát illetően, vagy nem volt időm receptet keresni, akkor leparkolok a nemzetközi részlegen, megnézem pár szimpatikus indiai szósz üvegének hátoldalán felsorolt összetevőket vagy az olasz tészta dobozára nyomtatott receptet. Megnézem, mi kell hozzá, azt megveszem, és otthon megpróbálom elkészíteni a házi változatot. Lehet, hogy kockázatosan hangzik, de nekem eddig még mindig bevált, és közben még jól is mulattam, hiszen sokkalta szórakoztatóbb kútfőből dolgozni, mint bármilyen receptet követni.

No, szóval tegnap pont így akadt meg a szemem a félkész szarvasgombás rizottó zacskóján.

A szarvasgomba engem eddig valahogy mindig elkerült. Ez tarthatatlan állapot, tudtam én, csak éppen méltó alkalomra vártam; elvégre szarvasgombát –először legalábbis - az ember nem kedd este, munkából hazaesve, a pultnál állva fal be. Az alkalom pedig ezúttal adva volt: kedves barátném Londonba költözése sokkal inkább ünnepi, mint gyászos esemény, a búcsúvacsorához pedig pont ilyen különlegesség dukált.

Az édes-krémes sárgatökről sem akartam lemondani, de lövésem sem volt, hogy megy e a kettő egymáshoz, hát tovább nézelődtem. Ha találok a polcokon tököt és szarvasgombát kombináló bármilyen terméket, akkor tuti befutó lesz ez is –gondoltam. Nem kellett sokáig keresgélni, megnyugodtam, valami üvegcsében überdrága tökös-trüffeles krémre bukkantam, azaz működnie kell az én verziómnak is. Hibátlan. Minden alapanyag ott lapult már a kosaramban, irány a pénztár és haza főzni.

Sütőtökös-szarvasgombás risotto
6 személyre

3-4 cup 2 centis kockákra vágott tök
3/4 cup semleges ízű olaj, lehetőleg napraforgó olaj
½ közepes hagyma, finomra aprítva
Só
3 cup Carnaroli vagy Vialone Nano rizs
8 cup forró zöldség alaplé
1 cup frissen reszelt Parmigiano-Reggiano sajt + valamennyi a tálaláshoz
1 ek vaj
Balzsamecet a tálaláshoz
1 tk fehér szarvasgomba-krém (delikáteszekben lehet kapni)
1 cup snidling, finomra vágva

Egy méretesebb serpenyőben/fazékban megmelegítjük az olajat. (Itt gyorsan megjegyezném, hogy elsőre brutál soknak tűnt a ¾ cup mennyiség, de nem másítottam meg, elfogadtam, hogy ez nem a kímélő vacsora. Hihetetlenül telt ízt adott a töknek, asszem tényleg kellett bele.)
A hagymát megpuhítjuk a forró olajban, majd jöhet a tök. Öntsük fel annyi vízzel, hogy éppen ellepje, sózzuk, és fedő alatt főzzük puhára (kb. 15 perc).

Ha megpuhult a tök, adjuk hozzá a rizst is, ill. 1 merőkanálnyit a zöldség alapléből. Folyamatos kevergetés mellett várjuk meg, míg a rizs teljesen magába szívta a levet, és adjunk hozzá még egy kanállal. Ezt addig csináljuk, ameddig minden levet fel nem használtunk ill. a rizs megpuhult.

A rizottó lényege az arany középút: sűrű szószos legyen az állaga, tehát ügyeljünk rá, hogy se alul, azaz túl vizesre, se túl, azaz szárazra ne főzzük.

Ha már majdnem készen van, szórjuk bele a reszelt sajtot, és alaposan keverjük el benne.

Ha teljesen puha a rizs, adjuk hozzá az egy teáskanálnyi trüffel-krémet (nagyon intenzív, vigyázzunk vele) és a vajat, illetve ha kell, sózzuk, borsozni is lehet, és keverjük el benne a snidling 2/3-át.

Ezennel elkészült a rizottónk. A tányérra szedtem, őröltem rá egy pici borsot, megcsepegtettem balzsamecettel, szórtam a tetejére sajtot, és snidlinget, így szervíroztam.

Azonnal tálaljuk, mert nem győzöm hangsúlyozni, ez az étel frissen, szószosan az igazi. Ha állni hagyjuk, a rizs szivacsként szív magába mindent, és egy tömör, cseppet sem gusztusos masszává áll össze az étel. Repetázóknak és későn jövőknek további alaplével hígítva melegítettem újra, úgy egészen megközelítette a legjobb formáját.

A Panonhalmi Apátsági pincészet Tricollis cuvéeje és az illatos Takler chardonnay is jól vizsgázott mellette, de nem állíthatnám, hogy rendkívül szofisztikált lett volna a kiválasztás. Majd legközelebb annak is utánajárok, mit kellene szakszerűen eme rizottó mellé kortyolgatni.

Illatos – pikáns pácolt tofu csupazöldekkel

Megint nyaralni volt kedvem, megint ázsiai partokon landoltam.

Ez a pác, köszönhetően a szója-szezámolaj-gyömbér-lime-fokhagyma nem kicsit karakteres kvintettjének, tökéletes formálója az amúgy jellegtelen ízű szójababsajtnak.

Az eredeti receptet Martha-nál találtam, és megvallom őszintén, hogy először a képe miatt tetszett meg. Mivel ez itt nem egy irodalmi szakkör, se nem autószalon, itt nem ciki az ilyet bevallani.

Mindezek mellett újfent kiállok a belső értékek fontossága mellett: csupán az esztétikum alapján max alkalmi szerető státuszig juthatott volna, de hiába az antirandi 6 (!!!) gerezd fokhagyma, kellemes vacsora lett a vége, és meggyőző tulajdonságai okán immáron a nagyvilág előtt is felvállalom, maradhat (a konyhámban). De lehet, hogy én költözöm Ázsiába.


Illatos – pikáns pácolt tofu csupazöldekkel

1 doboz tofu
3 ek szójaszósz
2 ek szezámolaj
0,5 tk chilipaszta vagy tört chili
3 ek lime juice
1 ek frissen reszelt gyömbér
1 csomag spenót (ha lett volna baby bok choy, akkor az)
fél csomag zöldbab
3-4 ek szezámmag, enyhén megpirítva
6 gerezd fokhagyma

No. A szójaszószt, olajat, chilit, lime juice-t (ez nem lehet!!!!! Fél percig nem nézek oda, és vezet a Mallorca, bakkkker….na az a szerencséjük, hogy mire kikáromkodtam magam és le is írtam ebbéli fájdalmaimat, bombagóllal egyenlítenek, jeeeeeeeeeeeeeeeee!!!! na jó, ez itt a nem a tipikus fociközönség, ok, vissza a recepthez, pedig higgyétek el, nemcsak a fiúknak cuki a feneke a sortban, a játék is nagyon izgalmas), gyömbért, és az összetört fokhagymát összekeverem egy tálban, majd a felszeletelt tofut óvatosan beleforgatom. Kb. fél órát hagyjuk magára. Például tölthetünk egy jó pohár bort és nézhetjük addig is a meccset.

Ha letelt az idő, felhevített wokban oder serpenyőben kisütjük az illatos tofutszeleteket (kb 2-2 perc oldalanként).

Ha megvolnánk, a maradék pácot és a zöldségeket is a wokba zuttyantjuk, és puhára főzzük. Ha mirelitben utazunk (így télnek idején), és okosan előre felengedtük egy picit a zöldeket, ez kb. 5-7 perc. Nekem nem maradt elég az illatos pácból ezért a zöldségeket még gazdagon meglocsoltam szójával, kapott szemre még egy kis gyömbért, és egy kis szezámolajat is.

Ha kész a köret, keverjük bele a pirított szezámmag harmadát/felét, ízlés szerint, ill. szórjunk belőle a tofura is. Tálaláskor a maradék szezámmal szórjuk meg a tetejét, ettől frissebbnek hat az amúgy is friss étel. Szerintem.

Kitchen King leves (á la Gourmandula)

Nem én, a fűszer neve. Még Párizsban vettem, az indiai negyedben, egy kis fűszerboltban, de mintha láttam volna a márkát (MDH) a Littleindiában is.

Gondolom azért a jelző, mert multifunkciós fűszerkeverék, mely az összes fontos fűszert felvonultatja. Aki most barátkozik az indiai ízekkel, és nem akar minden fűszert külön megvenni, annak ez a tökéletes kezdő-kit. Van benne: koriander, római kömény, chili, kurkuma, fekete bors, só, kardámom, kardámom mag, gyömbér, szerecsendió, szegfűszeg, fahéj, fokhagyma, hagyma, mustármag, zöld kardámom, köménymag, ánizs mag, kasszia (que?), bab (??), görögszéna (?!), asafoetida (??!).

Ma szerencsejáték volt a tűzhelynél, főszerepben a paradicsommal és a Kitchen King-gel. Az ilyen kísérletek mindig háromesélyesek: felejthető, ehető, vagy posztolható. Az igazat megvallva egyáltalán nem ide szántam, csak a szokásos kísérletező kedv hajtott, és engem is meglepett, hogy a végeredmény nagyon is posztképes.

A leves természetesen nem csak KG-gel készülhet, én simán nekiszaladnék pl. egyszerű curry, római kömény, kurkuma, koriander (esetleg fahéj) kombinációval is. Lehet próbálkozni.

Kitchen King paradicsomos zöldségkrémleves á la Gourmandula

Hozzávalók:

5 dl natúr paradicsomszósz
1 db póréhagyma
1 db cukkíni
3 ek Kitchen King (warning: csípős a chili miatt)
3 marék zöldborsó
1 tk tamarind krém
1 pohár joghurt
2 ek. barnacukor (ill. ízlés szerint)
só
-ha lenne panírom vagy tofum, az is ment volna bele-


Szal:

A felkarikázott póréhagymát olajon (közepes láng) megfuttatom, kb. 2 perc után hozzáadom a lereszelt cukkinit, és további 2 percig puhítom.

A Kitchen King fűszert elkeverem a zöldségekkel, kb. 1 percig kavargatom, majd felöntöm a paradicsomszósszal és kb 3-4 dl vízzel. Hagyom, hogy felforrjon, majd botmixerrel pürésítem. Ha túl sűrű lett, illetve nem szószt, hanem inkább levest szeretnénk, most fel lehet önteni még egy pici vízzel.

Ezt követően mehet bele a borsó. Sózom, továbra is közepes lángon fedő alatt 15 percig, ill. a borsószemek megpuhulásáig főzöm. Ha lett volna tofum, azt nagyjából a borsók után 5 perccel szórtam volna a levesbe.

Belekeverem a cukrot és a tamarindot, ettől kellemesen édes-savanykás ízpárossal egészül ki a sós-csípős vonulat.

Lehúzom a tűzről, és egy pohár joghurttal elkeverem. Ettől még jobban féltem, mint a tamarindtól, de érdekes módon jót tett neki (azért csak csínján, inkább apránként adagoljuk, és ott álljunk meg, ahol nekünk a legjobban ízlik).

Én elvakult indiai és paradicsom fanatik vagyok, ezért magában ettem, illetve ez önmagában nem elég indok: már csak két hét a beach projectig, ezért tegnaptól szigorú liszt és cukorelvonás lépett hatályba, na. Másoknak adnék hozzá naan-t vagy chapatit, vagy rizst. És nem győzöm hangsúlyozni, a tofu/panír nagyon jó lett volna még bele.

Üdv,

Kitchen Queen Wannabe

Show me da money pt2 - Újévi dahl vöröslencsével

No kérem. Most, hogy körbeszomszédoltuk az újévet köszöntő nemzetközi konyhákat, én felvettem a szemügémet, jobban körülnéztem a kamrapolcon. Csodával határos módon rábukkantam egy zacskó vörös lencsére (ez tényleg így történt). Valami azt súgja, pont ugyanannyi pénzt hoz a házhoz, mint barna rokona. Jah, és ha már vörös, és ha már én, legyen indiai egy picikét. (Kis segítséget innen onnan összeollóztam, de leginkább saját fejlesztés.)

...de előtte még egy rövid kitérő...

A publikus újévi fogadalmak, ugyebár, mert hogy kár lenne, tovább megyek, óriási hiba lenne kihagyni a nyilvánosan tett fogadalomtételben rejlő kozmikus erőltető erőt.

NUMBER ONE

Amit elsőre fel tudnék hozni, a fogadalmak meglehetősen érintőleges gasztro vonzáskörzetében, az a fokhagyma formájú hátsó fertály szakszerű fejlesztése, rövidtávon is szemmel látható, mérhető eredménnyel.

Ja, meg:

2. nem kidobni annyi mindent, azt továbbra is annyira utálom

3. házikenyér készítése

4. homemade tortellini gyártás

5. többet használni a sütőt, ha már egyszer beruháztam egy szuper egységre

És akkor gastrohappy leszek.

Hasonlóan építő, de leginkább teljesíthető és teljesített fogadalmakat kívánok minden kedves blogtársamnak, olvasómnak (muhaha), szeretteimnek.

Písz y'all. :)

Jószerencsét hozó újévi dahl vöröslencséből, nemcsak újévre

Hozzávalók:

1 zacskó vöröslencse (a bioboltos csomag, asszem 125g)

Fűszerkeverékhez:
3-4 ek olaj
kb 1 ujjnyi gyömbér frissen lereszelve
2 gerezd fokagyma
1 fej vöröshagyma
fél tk kurkuma
2 tk őrölt koriander
1 szem apróra felkockázott krumpli

Egyéb szükséges hozzávaló:
kb fél-1 deci natúr paradicsomszósz
1 kimagozott, apróra vágott chili, vagy szárítottból egy csipet
1 tk tamarind szósz (üstös szilvalekvárral is szokták pótolni, az sem tragedy, ha nincsen)
friss koranderzöld (2 csipetnyi)
1-2 ek. nádcukor
só
1-2 pohár natúr joghurt vagy tejföl
opcionálisan keményítő sűrítéshez


Lencsét előáztattam kb. 20-30 percig, hogy gyorsítsam a dolgokat.
Lustaságból vezérelve az összes fűszert (ld. Fent a fűszerkeverékhez’ listát, olajat, hagymát és fokhagymát) darálóban pépesítettem.

Felhevített serpenyőbe öntöm a fűszerpasztát, és mivel nem akarom, hogy megégjen, felengedem egy fél deci vízzel. Pár pecig közepes lángon hagyom főni, majd belekeverem a lencsét, az apróra kockázott krumplit, a paradicsompürét, a chilit, sózom, kb. 6 dl vízzel felöntöm, és kb 15-20 perc alatt puhára főzöm.

Legvégén mehet bele a tamarind (óvatosan vele, mert savanykás), a cukor (ízlés szerint), és a joghurt vagy tejföl. (Keverjük krémesre a joghurtot, keverjük el egy merőkanélnyi forró lencselével, és csak utána öntsük össze a lencsével, így nem ugrik össze a joghurt, hanem szép krémes lesz.)

Ha a lencse minden levet felszívott volna, és túl sűrű lenne, vagy szimplán több lével szeretjük (elvégre újév van, hehe), akkor nyugodtan adjunk hozzá még vizet, ill. ha túl leves, keményítővel besűrűsíthetjük, ez már igazán ízlés kérdése.

Legeslegvégén a finomra vágott korianderzölddel szórom meg. Ja, és a tortilla chips meglepően jól megy hozzá.

Addiktív, nemcsak újévkor.