„Zzzzzsíííírrr! Majd akkkkor én sütöm a tortát, okkkkééééé?” Így kezdődött. Illetve úgy, hogy a nem kevésbé elázott J&B páros érthetetlen (de legalábbis nem várt) módon emlékezett eme felelőtlen kijelentésemre, és onnantól kezdve tényként kezelték, hogy az esküvői tortájukat én készítem. Tanulság: buliban levés, éjfél után levés és x pohár bor elfogyasztás tényezők bármely kombinációja esetén az ember csendben lelkendezik a bátyja esküvőjének és NEM tesz felelőtlen ígéreteket. De a család az család. Innen nincs visszaút.
Snitt. Szűk egy évvel később.
Kezdem érezni a súlyát a dolognak. Arról nem volt szó, hogy itt több mint százan lesznek basszus! Teher alatt nő a pálma, alakulnak a gondolatok, bújom a netet ötletek, inspiráció után kutatva. Nem, nem lesz kis aranyos házias cucc, nekem tökéletes kell. És vicces. És finom. És elegáns. Persze, meg metálfényű. Jólvanmár… 3 hetem van.
Snitt. A nagy nap előtti éjjel.
Hullafáradtan merülök el a kádban. Fél egy. Éjjel. Másnap (aznap) a nagy nap, én pedig óriási hajrán vagyok túl. Többhetes előkészületek, majd 3 nap (részben esti) meló. Nem érzem a tagjaimat. Elkészült! Szép lett, nagyon szép, de… Csak annyira telik tőlem, hogy megfogadom ezredszerre is, hogy „soha többet”. Meg halkan, erőtlenül nyüszögöm, hogy „légyszi ne hagyd, hogy ilyet valaha még egyszer elvállaljak”. És hogy „nincs az az ügy, az a pénz, ami miatt újra…” 100+x főre (valaki megmondaná, hogy mégis hány ember lesz??!)… 3 szintes épített… Metálfénnyel… hülye vagyok én…?! Rá 10 percre elalszunk a forró vízben. Aztán magamhoz térek, kikászálódom a kádból, de az ágy felé tartó úton elkanyarodok a hűtő felé. Csendben, lábujjhegyen odalopózom, résre nyitom az ajtaját, bekukucskálok… tudni szeretném, minden rendben van-e (persze hogy rendben van, mér’ ne lenne), jó helye van-e neki ott (szemforgatós jééézus), mi van a barikákkal (tényleg elég belőlem, rosszabb vagyok, mint egy hormontombolós kisanyuka). Aztán ellágyultba fordul a tekintetem és megállapítom, hogy ez a legcsodásabb dolog, ami valaha kikerült a kezeim közül, beleértve az indiántáborban hímzett gyöngyteknőst is. És hogy bármikor újra. Mások a szüléssel vannak így, úgy látszik én a tortával.
Snitt. A nagy nap reggelén.
Aszittem már túl vagyok rajta. Höhö. Eljuttatni Ából Bébe: hogyan is? Hozzáteszem, Ától Bé nagyon messze van, és nagyon sok a kanyar az odáig vezető úton. A kanyar azért kellemetlen, mert Kocsog Doboz túl széles, azaz legcsekélyebb lendülettel elkövetett kormánytekerés következtében A Torta simán felkenődik a Kocsog Doboz falára. Amitől én idegösszeroppanást kapok (és attól meg D kap idegrohamot). Azon kívül, hogy nyomi lenne a torta, és ez méltatlan lenne a belefeccolt energiához képest, idegroncsolódva mégis hogyan venném fel a gyönyörű, kézzel festett, egyedi selyemruhámat a lagzira... Naugye. Minden mindennel összefügg.
Ezért lassan megyünk. Nagyon. Ááááááá (kanyar)! Lehet, hogy az összes nagyseggű Skoda meg tötyögi Suzuki (bocs) tortát szállít, az megmagyarázná, miért mennek mindig olyan idegtépően lassan. Mert most mi is pont ugyanennyire idegesítőek vagyunk. De ha be mersz szólni a pasimnak amiért forgalmat akadályoz, kiszállok és megverlek. IGEN, 10zel vesszük a kanyart, ha nem teccik, „lehet kussolni vagy figyelni”, ahogy B mondaná. Vagyok abban a felfokozott idegi állapotban, hogy végletekig védelmezem az enyéimet. Főként a tortát (bocs D). A torta mindenekfelett.
Megérkezünk. Kivesszük, felkerül a legfelső szint is. Gyönyörű. Ver a szívem hevesen. Aztán még elkísérem a hűtőbe. Ezt nem kívánom senkinek, a látványt. Ddddurva. 25 éves, koszos hűtőbe állítják, elég putri, indiai élményeimet megpendítő hátsó sufniban! Összeszorul a torkom, vinnyogok végelgyengülve magamban: miiaaazaaaavizeeeesroooongy, amireráállíííítjáááák…? Ómária. Még idegesítem egy kicsit a tulajt és a személyzetet, értsék meg, ez most az én gyermekem, kurva nehéz szülés volt, ugye este ki tudják vinni anélkül, hogy eldobnák. Kitudják. Mellé szellemi fogyatékosnak néznek. Nalépjünk innen. Itt a vége. Mission impossible, mégis completed.
Snitt. Délelőtt.
Nagy levegő. Reggelizni kéne. Meg lazítani. Itt van egy percre, irány a Római. Rántottát kívánok. Nagyon, szóval keresünk és találunk. D fellélegezhet. Olyan durvítósat, kolbászosat, szalonnásat, szaftosat kérek! Süssenek bele paprikát is. IGEN, paprikát. Én úgy szeretem. Sőt, ha lenne macisajt, azt is kérnék bele. Szarok a diétára, meg hogy ma szénhidrát nap van. A diéta felfüggesztve (azóta is). Rögtön kérek mellé egy hotdogot is (de csak a virsli miatt). Ülünk a parton. Alattunk békésen vonul a Duna. Jó hely ez a Római. Mérhetetlen megkönnyebbülést érzek. D is…
Snitt. Este
Komikusan komolykodó polgári és ultrarommer Duna-parti egyházas esketés után állat lagzi volt. Tortát nem dobták el. Egy nyitott kérdés maradt bennem: vajon ki kötött Édesapa fejére narancssárga tüllszalagból turbánt. Megdícsérném, nagyon precíz kis masni volt az elején.
Update: újabb családi frigy a láthatáron, még jó, hogy nem buliztunk mostanában együtt.
***
És akkor kanyarodjunk rá a technikai részletekre. A BBCFood bibliában találtam a „
Create your own wedding cake” c. remek cikket, mely 104 főnek elegendő esküvői torta elkészítéséhez nyújt tanácsokat. Megjegyzem, mi legalább 104en voltunk, ehhez képest a siker ellenére megmaradt az alsó szint harmada, úgyhogy ez a mennyiség valóban elég. Apró módosítások voltak, de az alsó két szinthez jól használható forrás volt. A legalsó szintet (
csokoládé) és a középső szintet (citromos-mákos)
nagyjából innen emeltem el. Legfelső szinthez már többet kellett kreatívkodni, a krém saját szülemény, a
piskóta a BBC gyermeke.
Így nézett ki a három szint, alulról felfelé haladva:
Először tanácsos elkészíteni minden piskótát (-3, -2 napokon), és ha ez megvan, az utolsó előtti napra hagyható a krémek elkészítése, a tortalapok megkenése, mázzal bevonás, összeszerkesztés, díszítés. Ezt részletezném alább.
***Összeállítás és díszítés***
A legizzasztóbb (mileszhavalamitelrontok) és legérdekesebb rész. Azt hinnénk, hogy ha ide eljutottunk, már révbe értünk. De hamar rájövünk, hogy nem.
Ehhez a részhez úgy érkezünk, hogy a torták készek, vajkrémmel megkentük kívül és belül, valamint becsülettel le is lettek hűtve (ilyenkor kerül ki minden más a hűtőből).
3 fontos részből áll a végső etap:
1. fondant színezése, gyúrása és borítása és a lüszter festék (metélfény) felkenése
2. torta építése
3. torta díszítése
Díszítés alatt elsősorban a fondant-ot (műmarcipán cukorpaszta), ill. annak kezelését értem, a további díszítés kreativitás kérdése.
I. Előkészületek
Nézzük, hogy mire volt szükségem, mielőtt egyáltalán nekifutottam a finishnek.
· Marcipán bevonó, azaz fondant: ez nem is marcipán, egész életemben átvert a cukrász szakma. mondjuk soha nem is szerettem ezt a cuccot, most pedig, hogy tudom, hogy konkrétan cukros műanyag, pláne nem akarom megenni. De jól néz ki, és javára váljon, hogy a műmarcipán olyan, mint a legkirályabb gyerekgyurma. Beszerezhető a neten, cukrász nagykerekben, de akár egy jobb fej cukrászat is segíthet és rendel nekünk a saját csatornáján keresztül. Én kb 3-4 kg marcipán bevonómasszát rendeltem (kevesebb is elég, de a biztonság kedvéért jobb betankolni, ha bármi balul sülne el).
· Fondant festék: a fondant színezéséhez a zselés festék a legjobb. A Wilton márkát itthon a pécsi Söregi (
www.soregi.hu) forgalmazza. Nem elég, hogy mindenük van (fondantot is rendeltem tőlük) és házhoz is küldik, ezek mellett ingyen és bérmentve szuper készségesen igazítanak el telefonon, hogy mit ajánlanak, hogyan készítsük el, mennyi kell, stb. A festék nem drága (asszem 700 ft volt 1 tégely), és szerintem a következő 10 évben elég lesz, tekintve, hogy tűhegynyi mennyiségekre volt csak szükség, annyira koncentrált.
· Metálfény: nem kell hozzá a profi festékfújó, elég az ún lüszter festéket beszerezni (szintén süvegi). A kisebb kiszerelés 3000 Ft volt (lime színűt vettem), ezzel elleszek még pár évig.
II. Fondant kezelése
· A fondant lazítása és színezése: a masszát lazára gyúrom, a kéz melegétől egyre kezesebbé válik, olyan lesz, mint egy barátságos gyurma. Ha ragadna, porcukorral szórt felületen dolgozom vele. Ha fellazult, egy fogpiszkálót a festékbe mártok, és egy pici pötty zselét a masszába szúrok. Megismétlem max 3-4szer, addig gyúrom, míg egyenletes lesz a színe (ez min. 1-2 perc). Ha nem lenne elég intenzív a színe, akkor mindig gyúrhatunk hozzá még egy keveset, de bánjunk a festékkel óvatosan, mert nagyon intenzív, könnyen túlszaladhatunk a kívánt árnyalaton.
· Fondant nyújtása: legfontosabb tudnivaló, hogy kizárólag jól lehűtött tortával dolgozunk, így a vajkrém nem csúszkál és nem ragad! Vissza a fondanthoz: porcukorral szórom meg a gyúrófelületet (szilikon gyúródeszkát javasolok) + a sodrót (lehetőleg műanyag vagy fém felületű), és a fondantot kb. 3mm vastagra nyújtom, akkorára, hogy a tortát egészen be tudja borítani. Ez a könnyebb része. A tortára ráemelni a max fél centisre kinyújtott marcipán lapot már nem ilyen egyszerű. Használjuk hozzá a sodrót, de mindenekelőtt nézzünk sok ilyen témájú videót. Például ezt:
http://www.youtube.com/watch?v=Vakbcr_cdes, és ha lehet, szerezzünk +2 kezet. Ha nekem sikerült, másnak is menni fog, ebben biztos vagyok. Ha mégsem, akkor is jó hír, hogy a gyurma akárhányszor újragyúrható, szal lehet próbálkozni bátran, egyszer csak sikerülni fog.
Azaz, ha a fondantot ráborítottuk a tortára, körben szépen eligazgatom. A felület tökéletesítéséhez, egyengetéséhez speciális spatula szükségeltetik (ilyen: (http://www.wilton.com/store/site/product.cfm?id=3E30E93B-475A-BAC0-5B7CEAB775DFBBFF&fid=3E32BC26-475A-BAC0-58F1CB6F709B11F6). Ennek segítségével egyengetem el a kisebb huplikat, kiszorítom a máz alól a levegőt. A végén lenyisszantom a felesleges túlnyúlásokat egy pizzavágóval.
· Metálfény felvitele: A lüszter port marcipánnal betakart tortára finom ecsettel tanácsos felvinni, vigyázat, minden metálfényű lesz a környéken, de jó hír, hogy lemosható. Utólag tudom, hogy könnyebben, gyorsabban és egyenletesebben lehet vele dolgozni, ha a mázzal bevont tortát pár óra alatt lehűtjük a hűtőben.
III. A torta összeszerelése
Az állványt kölcsönbe kaptam, középső oszlopos, csavaros profit, de létezik nagyon szép és profik által is gyakran használat a kartonlapos/tartórudas megoldás is. Ehhez a kellékek beszerezhetőek pl a süvegitől, ill barkácsáruházból is. Videó erről pl:
http://www.youtube.com/watch?v=4xk4nEN_1BM&feature=related.
IV. Díszítés
Mikor összeszereltem a tortát, nem maradt más, mint díszíteni. Előtte tanácsos újra lehűteni az egészet, mert hidegen kevésbé sérülékeny.
Én tört-fehér/bézs szatén szalaggal tekertem körbe minden szintet, a tetejébe pedig művirágból tépkedtem kisebb virágokat, ezekkel tűzködtem meg. A torta közepére ültettem a szúródísz barikákat (hasukba eleve hurkapálca volt vezetve, így vettem a virágnagykerben).
A szervírozás előtt közvetlenül friss bazsalikom-leveleket tépkedtem a tortára, hogy komplett kis rét-hangulat teremjen.
***
.jpg)
