Nyári baszk bazsalikomos csirkeraguleves

Miközben csendesen gyöngyözött a fedő alatt, azon töprengtem, vajon milyen nemzet jegyezheti ezt a ragulevest. Gondolom spanyol – foglaltam magamban állást. Aztán rá pár órával kezembe került valami női magazin, ahol megláttam egy ehhez a leveshez kísértetiesen hasonlító variációt, amit baszk címkével illettek. Hát akkor legyen baszk.

Eddig a baszkokról két dolog jutott eszembe: az Athetic Bilbao focicsapat és nagy szerelmem, a bilbaoi Guggenheim múzeum (ahol még nem jártam, de ahová egyszer biztosan eljutok).

Most inkább a foci köti le a figyelmem, lázban égek (kivételes öröm az ember életében, amikor örök kedvence éppen nyerő fázisban van), focizzunk hát egy kicsit. Mert az Athletic Bilbao érdekes egy csapat ám! Egyfelől a Realon és a Barcán kívül az egyetlen csapat a spanyol ligában, aki fennállása óta (1928) az első osztályban játszik (azaz egyszer sem bukott le alsóbb osztályba 2010-1928=82 éve!). Ez nagy dolog, bár igaz, az utóbbi években nem egyszer sokkal inkább az isteni szerencse, mint az első osztályhoz méltó színvonalú teljesítmény tartotta őket a Primera Divisiónban, de attól még vitathatatlanul elit körbe tartoznak. Másik érdekesség, és ez egyben tovább emeli teljesítményük értékét, hogy bár üzleti alapokon nyugvó vállalkozásról van szó, a klub tartja magát a kizárólag baszk utánpótlás elvéhez. A sokáig merev igazolási szabály (cantera) annyiban lazult az utóbbi években, hogy a klub ma már olyan játékosokat is leigazolhat, akik bár nem rendelkeznek baszk felmenőkkel, de baszkföldi futballiskolában lettek képezve (persze kivételek korhoz és körülményekhez mérten mindig akadtak, például mikor Franco tett kísérletet a spanyolországi kisebbségek beolvasztására). Azaz ez a csapat úgy tartja magát a liga első osztályában, hogy egy meglehetősen szűk terület még szűkebb keretéből válogat(hat) csupán. Se spanyolok, se más nemzetiségűek nem játszhatnak a csapatban, csakis Baszkföld futballistái. Ez aztán a nemzeti öntudat és büszkeség kiteljesedése! Real drukkerként is csípem a tartásukat.

Ráadás tudásmorzsa

Tudtátok, hogy Eva Perón vagy Ernesto Che Guevara is Baszkföldről származik? Én nem…

Vissza a leveshez: bár nem bír történelmi súllyal, de szeretjük és helyén értékelendő, mint igen hálás, nyaraló-ill. nyaralás-kompatibilis egytálétel. Nem kell vele sokat lacafacázni: strandról/napozástól kimerülve, konyhába beesve, még bikiniben 10 perc alatt (1 fő kuktával kalkulálva), szó szerint összedobható. Míg fő, simán belefér egy jó zuhany és teljes piperkészés,  így az asztalhoz már frissen, üdén, szúnyogírtóval illatosítottan ülhetünk (senki ne felejtsen a fülébe is kenni/fújni egy adagot). És ha már nyaraló, nem utolsó szempont, hogy a főzési folyamat során használt, mosogatni való eszközök száma is kimerül egy darab fazékban, 1 darab vágódeszkában és 1 darab szeletelő késben.

Tipp: másnap is remek!

Megjegyzés: a recept a spanyol kategóriába került besorolásra. Vegyük úgy, ez inkább csak kényelmi/földrajzi kérdés, nem pedig kisebbségi/nemzeti. Ezúton kérek elnézést minden öntudatos baszktól és a témára érzékeny népektől.

Nyári baszk bazsalikomos csirkeraguleves

Hozzávalók 4 személyre:

kb. 2 ek olívaolaj

8 csirke felsőcomb (bőrével)

1 közepes fej vöröshagyma, megpucolva, félbevágva

1 ek liszt

2 piros kaliforniai paprika, felkockázva

3-4 szál répa, felkarikázva

kb. 12 db közepes méretű újkrumpli, félbevágva

150ml száraz fehérbor (olyan, amilyet örömmel meg is innánk!)

200ml csirke alaplé (vagy ha nincs, víz)

1 nagy marék bazsalikom, durván felaprítva

Elkészítés:

• Egy nagy edényben olajat forrósítok. A csirkéket megszórom kevés liszttel, és közepesen erős láng felett mindkét oldalukat aranybarnára pirítom (először érdemes bőrével lefelé pirítani, majd utána megfordítani, és lepirítani a húsos oldalát is).
• Hozzáadom a krumplit, répát és a paprikát, és kb. 3-5 percig tovább pirítom, kevergetés mellett.
• Felöntöm a borral és az alaplével, beldobom a hagymát, sózom és borsozom. Fedő alatt minimum 30 percig főzöm (nekem most kb. 45 perc volt, ez erősen edény és tűzhely-függő). Lényeg: akkor van kész, mikor a csirke megpuhult (a csontjáról szinte érintésre leválik) és az összes zöldség is jól megfőtt.
• Belekeverem az aprított bazsalikomlevelet, és további 5 percet főzöm. Ha kell, lehet még ízlés szerint sózni.

Kenyérrel ettük, szuper volt.

Joghurt balzsamecetes eperlekvárral és vajkaramellás morzsával

Bár nagyon fensziül hangzik, igazi malackodós kaja, nem mellesleg marha egyszerű elkészíteni. Finom nyári reggeli: joghurt, méz, gyümölcs…   no és hogy a jó közérzet és a zsírsejtek is duzzadjanak, egy kis házi vajkaramellás morzsa az egészséges hozzávalók tetejére.

Az eper természetesen helyettesíthető bármilyen más gyümölccsel, én banános-mangós-lime-os változatot is csináltam (frissen, nem lekvárnak főzve), az is szuper lett. Utólag jutott csak eszembe, de adja magát, hogy a morzsába egy kevés durvára tört pekándió is kerüljön.

Joghurt balzsamecetes eperlekvárral és vajkaramellás morzsával
2 bőséges adaghoz 

(Ötlet innen)

Kb. 8-10 darab zabkeksz, ledarálva

kb. 50g cukor

kb. 25g vaj

2 doboz joghurt (ideális esetben sűrű görög vagy lecsepegtetett)

két nagy marék eper, megtisztítva, felaprítva

méz (ízlés szerint)

balzsamecet (kb 2-3 ek.)

Elkészítés:

• Az eperrel kezdem: balzsamecetet mézzel összerottyantok, hozzáadom az apróra vágott gyümölcsöt, és kevergetés mellett darabos lekvár-állagúra főzöm. Ha nem elég édes, cukrot/mézet adok még hozzá. Akkor jó, ha már besűrűsödött. Ha kész, félreteszem hűlni.
• Kb. 50g cukrot (én nem mértem, csak szemre ment egy kisebb kupac a serpenyőbe) elkezdek hevíteni  egy serpenyőben. Ha kezd olvadni, picit keverek rajta. Mikor az összes cukor aranyszínűre karamellizálódott, félrehúzom a tűzről és belekeverem a vajat. Vigyázat, nagyon rotyogni fog. Miután alaposan összekevertem, a kész vajkaramellbe gyorsan beleszórom a darált kekszet és alaposan eldolgozom (a nagyobb morzsákat apróra töröm egy fakanállal, de a morzsák mérete ízlés kérdése). Hagyom kihűlni.
• Egy átlátszó kis tálka aljába belekanalazom a kihűlt eperszósz felét, erre jön egy doboz mézzel édesített joghurt, a tetejét pedig megszórom a morzsa felével. Maradékból készül a második bőséges adag.
• Tálalás után mindenki magának összedisznólkodja. 

Balzsamecet-mázas rózsaszín kacsamell, nyári kuszkusszal és narancsos salátával

Gasztroblogger aranyszabályok legfőbbike: éhes embert nem hergelünk azzal, hogy elé teszünk egy tál ételt, amihez nem nyúlhat, mert fotózni kell. Nem emberségből, hanem józan paraszt ész által vezérelt önvédelemből. (És mert magunkból indulunk ki.)

És így történhetett az, hogy a fotó nem az amúgy nagyon finom kacsamellről szól, hanem a levenduláról, mert azt volt időm nyugiban, világosban, jóllakottan fotózni. Meg a tájat. Ezek az elemek amúgyis szervesen hozzátartoznak a hangulathoz, ami belengte a hétvégét.

A kacsamellről csak annyit, Kh szavaival élve, hogy elég cunci lett. 

A BBCFood receptjéből csak a húst vettem át, köretnek narancsos balzsamecetes mézes salátát képzeltem el, meg egy kis nyári zöldséges kuszkuszt. Nagyon szépen mutattak ők így együtt, a tányéron.

Balzsamecet-mázas rózsaszín kacsamell, 

nyári kuszkusszal és narancsos salátával

Hozzávalók 2 személyre:

kacsához:

1 nagyobb darab kacsamell, bőrével

tengeri só (frissen őrölve)

200ml balzsamecet (teljesen alap fajta is jó lesz most)

kb.  3-4 ek. méz (ízlés és balzsamecet minőségének függvénye)

körethez:

3-4 marék kuszkuszdara (szemre ment)

egy kisebb cukkíni fele, fél piros kalifornia paprika,  és egy kisebb répa megpucolva, felkockázva

egy kis csomag madárbegy saláta

1 db narancs

olívaolaj és /vagy vaj tetszés szerint, só, bors

Elkészítés:

• A kuszkusz készítésével kezdem: egyszerűen vajon megpirítom cukkínit, répát és a  paprikát, picit sózom, borsozom is, félúton löttyintésnyi fehérbort öntök alá. A kuszkuszdarát leforrázom vízzel, sózom, fél evőkanál olívaolajat öntök bele, alaposan elkeverem, és hagyom, hogy pár perc alatt megpuhuljon. Mindenki kövesse a dobozon levő instrukciókat, sikerülni fog. A megpuhult, pirított zöldséget összekeverem a zöldségekkel és ha nem felejtem el letakarni, tálalásig jól ellesz melegítés nélkül.
• A kacsamellet megmosom, a nedvességet egy törlőruhával / papírral felszárítom, bőrével felfelé fektetem. Egy éles késsel átlósan bevágom a bőrét/háját, mindkét irányba – azaz a végén rácsozott mintája lesz.
• A sót bedörzsölöm a bőrébe.
• Közepes hőmérsékleten felhevítek egy vastag aljú edényt (lehetőleg vasserpenyőt).
•  Ha felforrósodott a serpenyő, alacsony hőmérsékletre veszem vissza a fokozatot, és beleültetem bőrével lefelé a húst.  12-15 percig sütöm, közben folyamatosan kikanalazva a kiolvadó kacsazsírt. (El ne dobja senki sem, külön tálkába lehet gyűjteni, elég sok lett, utána lehet szabadon felhasználni.)
• Kb. 12-15 perc után a kisülő zsírral megkenegetem a hús tetejét, majd megfordítom, hogy a húsos oldala is süljön egy picit. 3-4 perc után kiveszem a serpenyőből, letakarom (hogy ne hűljön ki) és félreteszem.
• Gyorsan a serpenyőbe öntöm a balzsamecetet, hozzákeverem a mézet, és egészen kevés sót hintek rá. Forró fokozaton pár percig forralom, ha kezd besziruposodni (kb. fele mennyiségre sűrűsödik), akkor jó.  
• A kész sziruppal alaposan (ecsettel) átkenem a sült kacsamellet, alufóliába tekerem és hagyom pihenni 5 percet. A maradék szirupot félreteszem, kell majd a salátához.
• Míg pihen a husi, gyorsan összedobom a salátát: a narancs héját késsel levágom (hogy a húsa legyen a széle, ne a száraz fehér belső héj), felkockázom, 4 nagy marék madárbegy salátával elkeverem (1 kis csomag), a maradék balzsamecetes sziruppal elkeverem, ha kell, enyhén sózom, pici olívaolajat is belekeverek. Ha lett volna, erezett, finomra vágott piros chili paprikát is tettem volna bele.
• A kacsamellet deszkára szedem és átlósan felszeletelem. Azonnal tálalom, a köretből mindenki magának szed tetszés szerinti mennyiségben és arányban.
• A hússzeleteket jobb esetben frissen őrölt tengeri sóval, kiváltságos esetben fleur de sel-lel (nekem nem volt) meghinti mindenki magának, ízlése szerint.

Reggeli gyümölcsös lepény

Leszögezném az elején: ez nem desszert, hanem reggeli.

Napsütés, terasz, vasárnap délelőtt. Odalent a Balaton, jobbra Szigliget, balra Badacsony, még odébb a Balaton-felvidék, közvetlen előttem szőlődombok hullámzanak szelíden. Még hálóingben vagyok, kényelmesen dőlök hátra a fonott karosszékben, két kezem kávésbögrén kulcsolom össze, lábam a szomszéd szék karfájára keresztben felpakolva, próbálok magamhoz térni. A koffein lassan hatni kezd, kezdek éledni, először csak nézek, aztán merengek, végre látom is a tájat. Gyönyörű hely… A békesség szigete lenne, ha a köcsög szomszéd nem akarna minden áldott hétvége minden egyes napján lombvágózni meg füvet nyírni. Annyi fű és lomb nincs is a hegyen, na de komolyan, pláne nem a szőlőjében… Ha másra nem is, arra tuti alkalmas ez a zúgás, hogy felébredjen az ember. Felhangosítom a zenét (azaz bekiabálok, hogy légyszi hangosítsd fel picit), így jobb, kezdem úgy érezni, hogy jó lenne lassan enni is valamit. Fejben és alapanyaggal már készültem, csak el kell dönteni, ma mi esne a legjobban az előszelektált lehetőségek közül.

Hasizomból, óvatosan emelem a felsőtestem, próbálom nem kilöttyinteni a kávét magamra, úgy 45 fokban megállok, kávé átkerül bal kézbe, jobb karommal nagyot nyújtózva, nyüsszentve, éppen elcsípem a sarkát az asztalra kikészített receptfüzet stócnak és az ölembe veszem. Mindegyik újság erősen használt, gyűrött, tele ételpecséttel, firkával, de így szeretem, mert ezek az én legkedvesebb, megvalósításra váró és már megvalósított terveim kézzel fogható lenyomatai. Lapozgatnám őket, elmerülnék a választás édes nehézségében, de szinte azonnal ennél a lepénynél nyílik a füzet. Annyira francia, annyira déli. Ellágyulok. Provance ugrik be, a dimbes-dombos tájra fel-felpillantva néhány pillanatra szinte el is hiszem, hogy ott vagyok, Dél-Franciaországban, egy pici falu pici házának verandáján, csak nekem még jobb, ohne kabóca vagy skorpió… (szerintem a kabóca egy ronda ízeltlábú, nem kellemes háttérzaj, a skorpiót nem kell magyarázni).

Újabb villanás: Nizzában mindig irigykedéssel vegyült csodálattal néztem, ahogy vasárnaponként dél körül a helyiek kitelepültek a terekre, kávét rendeltek, aztán a kései reggelit eperrel vagy más gyümölccsel, péksüteménnyel és pezsgővel folytatták. Életérzésből. :) Mindig is vágytam erre az érzésre, éppen itt lenne az ideje kipróbálni. Feküdne nekem, valami azt súgja.

Kb. egy óra múlva pezsgő pukkan halkan, mi pedig jóízűen, élvezettel esszük a frissen készült barackos-málnás lepényt. Mellette egy tálkában friss aprított gyümölcs (a maradék), onnan is kikapok egy-egy szemet. Így teljesüljön minden kívánságom. Fülig ér a szánk, de nem a pezsgőtől. Kívül-belül mosolygok, jó nekem.

Szolgálati közlemény: ez a recept nagyjából olyan nehéz, mint gyümölcssalátát halmozni egy szelet kenyérre, csak persze sokkal finomabb (egyértelműen a for dummies címke jár neki). 

De vigyázat: hiába tűnik nagynak a lepény, veszélyesen gyorsan fogy, két-három embernél többnek nem elég. Én szóltam.

Reggeli barackos-málnás lepény

1 csomag leveles tészta (eredetileg 3 nagy lap átvajazott réteslap, félbe – 6 rétegűre- hajtva*)

2 ek olvasztott vaj (ha leveles tésztát használunk, elég lesz 1 ek is bőven)

kb. 3 ek. lekvár (barack vagy málna)

kb. 6-8 db érett őszibarack, meghámozva, felszeletelve

kb. 6-8 db érett sárgabarack, felszeletelve

1 kis doboz málna

kb. 2 ek. porcukor (ill. ízlés szerint)

Elkészítés:

• A leveles tésztát sütőpapírra fektetem úgy, hogy a széleinél peremet fomázok.
• Megkenem vízzel/tojással, aztán villával kicsit megszurkálom (hogy nem puffadjon fel a tészta).
• Megkenem lekvárral, és a tészta csomagolásán szereplő sütési instrukciók szerint kb 5-8 percig sütöm (200 fok).
• Kiveszem a tésztát, a barackokat elrendezem rajta, és megkenem olvasztott vajjal a gyümölcsöket.  Újabb 10 perc a sütőben.
• Újra kikapom a sütőből a tésztát, megszóróm a lepényt a málnával, és szita segítségével, ízlés szerint megszórom porcukorral a lepényt. Újabb 10-12 percig sütöm, ha a cukor megolvadt,  készen van.
• A kész lepényt sütőpapírostul átemelem egy fa deszkára, és hagyom picit hűlni. Langyosan a legjobb. Szerintem.

*Instrukciók réteslap használata esetén: 3 nagy réteslapot hagyok szobahőmérsékletűre melegedni, megkenem külön-külön mindhármat vajjal , félbe hajtom, így egy hatrétegű, téglalap alakú közepes tepsi méretű alapot kapok. Sütőpapírra ültetem, peremet hajtok, innentől kezdve ugyanaz a dolog + sütési idő, sütési hőmérséklet 180 fok légkeverésen, 200 fok hagyományosan. 

Meatballs & spagetti másképp: almás fasírtgolyók sültpaprika-krémes szósszal

A gusztustalan őszi hétbe furamód, kakukktojásként ágyazódott be a 22+ fok hőmérsékletű délután. Ilyenkor semmi nem számít, egy épeszű ember 35 fokos strandidőt imitál: bikinire vált, kipakolja a naptejeket, legyárt egy kancsó jeges limonádét, és kiskirály módra henyél az erkélyen. Étvágy azért megvan, a szervezetet nem lehet ilyen megrendezett műkánikulával megviccelni, így a célra tulajdonképpen tökéletesen alkalmatlan erkélyen szerény pikniket is rögtönöz. Lényegtelen semmiség, hogy az ebéd jellegét tekintve nem kifejezetten földönevős. Az meg már végképp kit hat meg, hogy az ebéd utáni szieszta alatt újabb esőfelhők tesznek próbát a kedélyek felkorbácsolására. Minket nem: így is tökéletes volt. Így volt tökéletes.

Az étel sem volt éppen hagyományos: a Good Food receptjét követve az ikonikus amerikai meatballs & spagetti pikáns csavarjaként a húsba alma, a szószba sült paprika került. Nagyon rendben van ez így...

Pár, a témához közvetlenül vagy közvetetten kapcsolódó megállapítás:

• A földön evésben az (is) a jó, hogy bár nem feltétlenül kényelmes, érdekes módon kisebb hibaszázalékkal eszem le magam (amit amúgy 80%os rátával hozok).  A terítőre potyog minden.
• A piknikben az (is)a jó, hogy nem ciki leenni a terítőt; vagy mert eleve kevésbé féltik (már úgyis a földön van), vagy mert mindenki leeszi (már úgyis mindegy).
• Az alma ne ijesszen el senkit: egészen hangyányi édeskés lecsengésen kívül semmi nem utal gyümölcsre, a végeredmény viszont valahogy kétségtelenül sokkal finomabb.
• Másnap is igen finom, érdemes maradékra gyúrni (juteszembe a konkrét fotóalany éppenséggel pont a maradék).
• Ebéd után a párnák közt elszenderedni egyenesen kötelező.
• Mindenképpen spagettivel kínálandó, mellé kevés saláta (most mustáros vinaigrette-es madárbegy) ajánlott.
• Szerintem nagyjából hatékonyan osztottam be a munkafolyamatokat, de az újság által állított 15 perces elkészítési idő mission impossible-nek tűnik. Hát kxxxx@ra nem 15 perc az előkészület és az is kamu, hogy 20 perc míg elkészül, mert ez akkor lenne lehetséges, ha van 6 tűzhely és 3 gyakorlott, önjáró kuktája az embernek. De mondjuk 1 órán belül simán megvan, feltéve, hogy az ember közben nem próbál cukkínitortát is sütni, mert akkor bonyolódnak a dolgok, és megtörténhet az, hogy hajnali fél háromkor kezd el vacsorázni az ember.

Almás fasírtgolyók sültpaprika-krémes szósszal, spagettivel

Hozzávalók 4 főre:

húsgolyókhoz:

450g darálthús (én  pulyka felsőcombot választottam)

25g zsemlemorzsa

1 darab kisebb/közepes méretű alma, meghámozva, lereszelve

1 gerezd fokhagyma, áttörve

olívaolaj a sütéshez

szószhoz:

3 db piros kaliforniai paprika

1 fej vöröshagyma, finomra aprítva

1 konzerv paradicsom (aprított vagy egész) (400ml-es)

2 dl víz (a paradicsomos konzervdoboz félig töltve)

olívaolaj

só, bors

egyéb:

1 csomag spagetti tészta

Elkészítés:

• A paprikákat megmosom, csutkájukat kivájom, ráültetem egy sütőpapírral bélelt tepsire, és sütőben 200 fokon kb. fél órán át sütöm (amíg a héjuk kezd megégni, felpúposodni). Ha kész, alufóliába/műanyag zacskóba csomagolom őket, és hagyom még 5percet állni. Ezután meghámozom (a héj könnyedén lehúzható - közben kukta pampog, hogy szerinte nem volt könnyű, szerintem meg ő volt béndzsa... :)). Félreteszem.
• A húsgolyókhoz összekeverem az összes húshoz való hozzávalót, picit sózom és borsozom.
• A masszából golyócskákat formázok, a tenyeremmel finomra görgetem. Ha kész, félreteszem állni tíz percre.
• A szószt kezdem el csinálni: közepesen erős lángon hagymát olajon megdinsztelem, aztán hozzáadom a paradicsomkonzervet, a vizet és a paprikát, sózom, enyhén borsozom, és kb. 20 percig főzöm. 
• Miközben fő a szósz, ismét a hússal foglalkozom: kevés olajon 5-6 perc alatt minden oldalukon megpirítom a húsgolyókat.(Vigyázat: könnyen odakap, sokat kell forgatni.) Ha kész, félre teszem.
• Eljön a pont, ahol a tésztát felteszem főni.
• A majdnem kész szószt lehúzom a tűzről és botmixerrel pépesítem.
•  A pépesített szószba belekeverem a húsgolyókat és 5 percre visszateszem a lábost a tűzre (lehet, hogy kell egy fedő, mert köpköd ezerrel).
• Míg elkészül a szósz, pont van idő a tésztát leszűrni.
• Tálalás: ld. képen.

Jó étvágyat!

Bengáli lazacfilé korianderes-mentás joghurtszósszal

’Norvég és indiai csak a focipályán valószerűtlenebb páros, mint a konyhában.’ – mondja a szűklátókörű, korlátolt agyam. Sajnálom, de ez van: valahogy mindig hadilábon álltam az indiai fűszerek és a lazac kombinálásával.

Kicsit olyan érzésem volt vele, mint a barna-szürke színek párosításával, vagy hogy ételnél maradjunk, a kakaós karfiollal. Nem illenek össze, akkor sem, ha minden magazin erről próbál meggyőzni, akkor sem, ha tudom, hogy nekik van igazuk. Én egyszerűen nem érzem a dolgot. Sőt, a lazacot konkrétan táj idegennek látom indiai környezetben. És nem is az a lényeg, hogy igazából laknak-e lazacok Indiában (laknak, 4 fajta is, meggugliztam), vagy létezik-e abból készülő hagyományos indiai étel (nyilván), hanem hogy személy szerint nekem nehézkes befogadni ezt a párosítást.

De persze ahogyan a barna-szürke kombináció is beszivárgott végül az öltözködésembe, úgy talált meg ez a kurkumába és római köménybe dörzsölt, zöldfűszeres-gyömbéres joghurtban párolt lazac is. Borzasztóan egyszerű (nyaraló-kompatibilis), pikáns, ugyanakkor könnyű és egészséges étel.

Egyértelműen lazac. Egyértelműen indiai. Egyértelműen finom.

Ja, azért kakaós karfiollal szemben még tartom magam. Egyszerre mindent mégsem lehet.

Bengáli lazacfilé korianderes-mentás joghurtszósszal  

Hozzávalók 4 személyre

4x130g lazacfilé (bőr nélkül)

1tk kurkuma

1tk római kömény

1ek. magos mustár

kb. 3 cm-es darab gyömbér, megpucolva

1-2 gerezd fokhagyma

1 nagy marék koriander, finomra vágva

1 marék mentalevél, opcionálisan pár szál friss snidling

2db zöld chili paprika, felkarikázva (opcionális)

400ml görög joghurt (vagy tejföl és joghurt keveréke)

1 csomag zöldbab (kb 250-350g csomag)

200g basmati rizs vagy 1 csomag basmati rizs/lencse/zab keverék (utóbbi Sparban kapható)

2 db lime, cikkelyekre vágva

Elkészítés:

• A halszeleteket megmosom, papírtörlővel óvatosan felitatom a nedvességet.
• A kurkumát, édeskömyént és mustárt elkeverem kevés sóval, és a szárazta törölt hússzeleteket bedörzsölöm a keverékkel.
• A gyömbért, fokhagymát, opcionálisan pár szelet chilit darálóban pépesítem, majd hozzáadom a joghurtot, kevés sót és a finomra aprított koriandert és még egyet keverek rajta a géppel.
• A joghurtos szósz egy részét a halhoz használom fel: a szeletek mindkét oldalára kenek belőle egy keveset.  A megmaradt szószt  félreteszem.
• Szakítok 4 db alufólia lapot, a közepükre ültetem a halszeleteket, és mindegyiket külön becsomagolom, úgy hogy a tasak picit nagyobb legyen a halszeletnél (maradjon kevés hely a gőznek keringeni a tasakban).
• Légkeveréssel 200 fokon kb. 8-12 percig sütöm. (Nekem nagyobbak voltak a szeletek, ezért 12 percre volt szükség az eredetileg megadott 8 helyett. Ha letelt a 8 perc, nyugodtan vegyük ki az egyik tasakot, bontsuk ki és nézzük meg a hús készültségi fokát, ha még nyers, vissza lehet tenni még pár percre. )
• Míg sül a hal, a körettel foglalkozom + joghurtszószt fejezem be: ízlés szerint lehet tovább hígítani egy kevés joghurttal + én még aprítottam bele egy kis marék mentát is, nagyon jól ment hozzá (plusz belecsusszant véletlenül pár szál snidling is, nagyon jót tett neki). A maradék chilit is ebbe a szószba lehet belekeverni.
• Zöldbab: kevés olívaolajon / vajon éppen roppanósra párolom (kevés fehérbor sem árt neki, ha elfő alatta); rizs: a rizst enyhén sós vízben megfőzöm, ha megpuhult, leszűröm.
• Tálaláskor a halas tasakokat tányérra fektetem (mindenki magának bontja ki), mellé főtt rizst (rizs/lencse keveréket) és zöldbabot szedek, és a joghurtszószból kanalazok a köretre egy keveset.
• A kibontott halat egy lime-gerezd levével csepegtetem végig.

Jó étvágyat!

Mézes-pikáns csirke lime-os őszibarack salátával

Kezdem komolyan hinni, hogy a lime olyan, mint a vodka vagy a fehérbor: csak jót tehet az étellel.

Vagy az is lehet, hogy a szervezetem kóros lime-hiányban szenved, és most mindent lime-mal követel. Nem tudom, nem is fontos, a lényeg, hogy ami jó, az jó, ez pedig ultraszenzációsanjó.  
...és ha ezt még lehet fokozni, az úgy történhet , hogy az ember ebédszünetben sprintel haza, összedobja 30 perc alatt, és a teraszon chillezve költi el. Óigen. Az élet szép. :)

Hozzávalók 2 személyre:

húshoz:

2 db csirkemell (lehetőleg bőrével)

2 szelet bacon, felkockázva

kb 2 ek. méz

kb 2 ek. szezámmag

só, bors

salátához:

2 db érett őszibarack, meghámozva, cikkelyekre vágva („nekünk 4 db, mert mi szeretjük a barackot”)

1 nagyobb db lime leve + lereszelt héja

1db chilipaprika, kimagozva (kierezve), apróra vágva

Kb. 1ek méz (lehet, h picit több volt)

3 ek. olíva olaj

3-4 marék madárbegy saláta vagy salátamix

só, kevés frissen őrölt bors

Elkészítés:

• A sütőt 180 fokra állítom.
• Elkészítem a dresszinget (mert a hússütéshez is kelleni fog egy egészen kevés belőle): lime levét, lime lereszelt héját, mézet, olajat és a felaprított chilipaprikát összekeverem, enyhén sózom. Fontos: Ennél az öntetnél (mint sok másnál is) az a lényeg, hogy bátran kóstolgassa, alakítsa mindenki egyéni ízléséhez az arányokat, a megadott arány csak a kiindulópont, plusz lehet dupla adaggal is kezdeni, mert el fog fogyni.
• Kevés olajat és a bacont serpenyőbe teszem, az olajat felforrósítom, közben gyorsan meghintem sóval/borssal a csirkemelleket, majd közepes láng felett bőrével lefelé piros ropogósra pirítom a húst (kb 5 perc). Megfordítom és további 2-3 percig pirítom a másik oldalát is (kérgesítem, hogy puha maradjon a hús sütés után).
• A húst és kisült szafját bacon-östül sütőtálba ültetem. A saláta lime-os dresszingjéből csurgatok 1-1 kanállal mindkét szelet húsra, rákenem a mézet, meghintem sóval, őrölök rá kevés borsot, majd megszórom a szezámmaggal.
• 10-12 perc alatt puhára sütöm.(Megjegyzés1: nem bőrös csirke esetén alapból szárazabb a csirkemell, így a 12 perc sütésből 7-8 percet letakarva süljön a hús, és utána pirítom rá felső grill/légkeverés funkcióval a mézet. Megjegyzés2 magamnak: olvastam valahol, hogy pirítás után fedő nélkül, 200 fokon kell 8 percig sütni, és az a tuti, majd úgy is kipróbálom.)
• Míg sül a hús, a salátalevelet összekeverem a barackkal, meglocsolom a lime-os mézes dresszinggel, alaposan elkeverem.
• Tálaláskor a salátát tálra halmozom, a húst pedig felszeletelve a tetejére helyezem.

Kísérőnek valami friss, üde kis fehérborocska remekül megy.

Jó étvágyat!

Thai fish curry

Ott tartottam, hogy... "Az élmények feltöltöttek, az új ízek lendületbe hoztak, a betárolt brit receptmagazinok pedig hónapokra ellátnak inspirációval. Ennek értelmében gourmandula újraéled."

Nem vicceltem. Mindezek összességének egyik első gyümölcse a thai fish curry, amit illene hal currynek mondani, csak az valamiért elég bénán hangzik.

A koprodukciós munkában készült ételhez alábbi megjegyzéseket fűzném:

• Az alapötlet remek, viszonylag könnyű is elkészíteni, de az eredeti verzió egyik nagy tévedése, hogy elfeledkezett a lime-ról. Nagy tanulság, tessék felírni a fejekbe: lime minden thai ételbe kell, akkor is, ha a recept szerint nem. Igenis de. Vallom, a lime által új dimenziók nyílnak meg. Pláne, ha korianderzöld is szerepel a hozzávalók között.
• A thai zöld curry paszta elkészítése könnyen kivitelezhető otthonilag is, már ha az ember gyűjti a fűszereket, és minden adott hozzá. Ha így van, a kész fűszermassza fagyasztható, javaslom dupla mennyiség készítését, hogy következő alkalommal ne szívjunk (szivassunk mást) a maszatolással és/vagy beszerzéssel (én legalábbis így tettem). Akinek viszont nincsen minden alapanyag a polcon, jobban jár egy remekbeszabott adalékmentes (pl. Asian Gourmet sorozat) Thai green curry tasak megvásárolásával (Little India, Ázsia bolt, stb.). Utóbbi jóval egyszerűbb opció.
• A fehér húsú tengeri hal felkockázva könnyen péppé sülhet. Vagy mert bénák vagyunk, vagy mert  a hal alkalmatlan a szerepre. Ez(ek) lehet(nek) az oka(i) annak, hogy az én currymben nem látni halkockákat. Megoldás: olyan fajtát kérjünk a pultból, ami kicsit tömörebb, „gumisabb” hússal rendelkezik, VAGY, egyben süssük ki a halat és utólag daraboljuk a kész currybe.
• Eredeti receptben nem volt édesburgonya, de szerintem illik hozzá.

4

Thai fish curry

Hozzávalók:

600g fehér húsú tengeri halfilé, megpucolva, felkockázva falatnyi darabokra

2ek kukoricaliszt

kb 2 ek. olaj (mogyoró vagy napraforgó lehet, olivát nem javaslom)

kb 220g (2 szár) sárgarépa, megpucolva, kb fél centis hasábokra aprítva

1 db kaliforniai pirospaprika, csíkokra vágva

2 szál újhagyma, felkarikázva

200g friss csiperkegomba, félcentis szeletekre vágva

2-3 ek Thai green curry fűszerpaszta (készen vásárolt vagy alábbi, egyszerűsített recept alapján elkészítve)

400ml (1 konzerv) kókusztej

150ml hal-alaplé (helyett nekem most mezei víz, bevallom)

1 db közepes édesburgonya, meghámozva, közepesen apróra felkockázva (kb. 1-1,5 centis kockák)

só, bors

kis marék friss korianderzöld, finomra aprítva

1 lime frissen facsart leve

Thai green curry fűszerpaszta 

(eredeti recept itt, 5-6 ek. mennyiséghez - fele kell ehhez az ételhez, többit le lehet fagyasztani)

Az alábbi hozzávalókat turmixolom össze:

4-6 db zöld chili paprika (ha csípőset nem bírja valaki, kierezve)

2 shallott hagyma

5cm-es gyömbér darab megpucolva

2 gerezd fokkhagyma

egy kis marék friss korianderzöld

2 ek citomfű

1 lime leve + reszelt héja

+1 lime reszelt héja

1 ek. koriander mag

1tk. őrölt római kömény

1tk. bors

2 tk. halszósz (vagy szójaszósz)

kb. 3 ek. olaj (ha lehet, nem olíva, hanem napraforgó vagy mogyoró)

Elkészítés:

• A lisztben megforgatom a halkockákat, és egy wokban, forró olajon,  4-5 perc alatt aranybarnára pirítom (néha megforgatva). Ha átpirult a hal, kiemelem a wokból és félreteszem.
• Ugyanebbe a wokba, a maradék olajra dobom rá az összes zöldséget, és 4-5 percig pirítom.
• Hozzáadom a curry pasztát és további egy percig pirítom a zöldésgeket.
• Hozzáadom a hal-alaplét (vizet), felöntöm a kókusztejjel, sózom, borsozom. (Az édesburgonya és a kókusztej édessége miatt bátran sózhatjuk, hihetetlen mennyiséget vesz fel)
• Hagyom felforrni, az első rottyanásnál közepes lángra teszem és hagyom, hogy a zöldségek puhára főjenek (5-10 perc).
• Ha a zöldség megpuhult, belekeverem a korianderzöldet, majd a halat is hozzáadom.
• A lime levét a végén, óvatosan adagolva csepegtetem a currybe, kevergetem, kóstolgatom, és ott állok meg, ahol legjobban ízlik. Érzi az ember, hogy mikor kerek az ízhatás, de fél lime leve biztosan elfér ebben a 3-4 személyes adagban.
• Natúr rizzsel tálalom.

Londoni jelentés

Curry lázban égek. Ennek fő oka – leszámítva, hogy mindig is imádtam a curryket – vélhetően a BP által kisasolt londoni curry fesztivál, és az ott, ill. a város egyéb pontjain begyűjtött meghatározó kulináris élmények.

Egyébként ha már láz, akkor elmondom, hogy lime lázban is égek, de ennek semmi köze Londonhoz, inkább aktuális kattanás. Asszem valahol a kettő mégis szorosan összefügg…

Visszatérve Londonra. Az út szellemisége szorosan ölelkezett a hedonizmus minden formájával, tényleg minden erőnkkel azon voltunk, hogy remekül érezzük magunkat, és bár a gyomrom még mindig nyögi a kinti megpróbáltatásokat, nem panaszkodom, mert megérte.

Fontosabb felfedezések Londonban:

• Balzsamecetes - tengeri sós kézi készítésű, valódi chips: egyáltalán nem szeretem a chipset, de ez hühűűűű…
• A Notting Hill parasztvakítás, de piacozni és enni ott is nagyon nagyon jó (ghanai kókuszos csirke nyert).
• Bodzás cider: goodness…
• Curry fesztivál: valóságos mekka, ghanai, etióp, marokkói, maláj, japán curryk, raguk, finomságok mind egy helyen, azóta is azt a délutánt nyögöm.
• Tescoban ámulás: ugyanaz az érzés, mint 20 évvel ezelőtt az osztrák Billában. Durva. :)
• Az etiópok feltalálták a zöld tarhonyát (viszont ízre pont olyan, mint az itthoni).
• English breakfast: otthon, 1kor, pizsiben az igazi. Kecsappal is ér.
• Indiai all u can eat: váratlanul fantasztikusan jó, házias konyhába botlás, és tekintve, hogy végig kóstoltunk vagy 20 féle ételt, tuti , hogy mi jártunk jobban.
• Burger King: whopper angus marhából minimális felárért. 
• Gyömbérsör: blááh..
• Satay: maláj mogyorószószos csirke, pirított hagymával - szerelem első találkozásra.
• 100% görögdinnye dzsúz: pont olyan, mint a már kivájt dinnyehéj alján megülő kevés lé. Pohárból annyira nem csúszott.
• Elsőosztályú nyers tigrisrákért a sarki boltba szaladunk le. Óóóó...
• Bagel: amit beigelnek hívnak, és tényleg a legfinomabb, amit valaha ettem
• Non-gasztro vonatkozású, de erős wellness faktorral bíró esemény: ruhatáram gazdagodott egy ikonikus fesztiválozós mikiegeres darabbal.
• Egy híres emberbe se botlottam bele (nem mintha terveztem volna, de valahogy úgy képzeltem, azok ott mindenütt úgy vannak), de hallottam egy managert a Portobello Road egyik kapualjában beszélni a telefonba, hogy „make sure the paparazzis are not waiting for them outside”, és mivel mindez az intim szférám határain belül hangzott el, kicsit bennfentesnek is éreztem magam tőle rögtön.

Verdikt: London életemben először biglájk.

Az élmények feltöltöttek, az új ízek lendületbe hoztak, a betárolt brit receptmagazinok pedig hónapokra ellátnak inspirációval. Ennek értelmében gourmandula újraéled.

Fehércsokis parfétorta ribizlivel

A látszat csal: ez nem valami könnyed túrótorta. Ez kérem alattomosan lágy, krémes, tízezer kalóriás fehércsokis fagyitorta, némi gyümölccsel és kevés narancsos piskótával lazítva. Eredetileg nem parfénak terveztem, de a hétvégi kánikulának és a 300 km-es országtúrának köszönhetően jobbnak láttam fagyasztott állapotban szállítani a célállomásra. Tálalás előtt szűk fél órával vettem ki a fagyasztóból, és a torta állaga ebben a félfagyott állapotban annyira jó volt, hogy úgy döntöttem, parféként dokumentálom az utókornak.

Külön jó hír, hogy ha valami, hát ez egyértelműen a for dummies sorozat tagja. A babapiskótának hála nem kell sütni, 20 perc alatt, egy nyaraló konyhájában is összedobható, az egyetlen nehézséget esetemben csupán az elektromos habverő hiánya jelentette. Megoldás: kézi habverő és sok habfixáló (színtiszta keményítő). Üröm az örömben: gyorsan előkészíthető, de számoljunk legalább fél, de inkább 1 egész napot mire ideális állapotában kínálható.

Megjegyzés: ha lett volna lime-om, tuti beletettem volna, mert 1) általános lime-lázban égek és 2)köztudott, hogy fehércsoki és lime igazán jó barátok.

Szolgálati közlemény: a háttérben látható rebarbarás epres torta sógorasszony műve, receptet C&V oldalán találta, csodás darab, szívből ajánlom mindenkinek.

Fehércsokis-ribizlis parfétorta

Hozzávalók:

1 doboz babapiskóta (Manner)

kb 1-1,5 deci 100% narancslé

4-5 ek porcukor

1 csomag (400g) fagyasztott ribizli, vagy 0,5 kg egyéb friss gyümölcs (pl. aprított eper vagy málna!)

300g fehércsoki

25g vaj

400ml habtejszín

2-3 csomag habfixáló (opcionálisan)

Elkészítés:

• Egy tortaforma alját babpiskótával szorosan kibélelem (nem biztos, hogy mindre szükség lesz), majd a piskótadarabokat egy kanál segítségével narancslével óvatosan megöntözöm (cél, hogy a piskóta ne ázzon el teljesen, de minden darabra jusson bőven).
• A csokit egy hőálló tálba beletördelem, vajat hozzáadom, és gőz fölött felolvasztom (nyaralóban a mikróba tettem, 3 percre, közepes fokozat, 1,5 perc után megkeverve), hűlni hagyom.
• Tejszínhabot 2-3 ek. porcukorral (és a habfix segítségével) felverem.
• A már picit kihűlt, de még folyékony csokis masszát óvatosan a tejszínnel összekeverem.
• A gyümölcs felét a piskótára egyenletesen elrendezem, porcukorral ízlés szerint megszórom, majd erre öntöm rá a csokis/tejszínes krémet.
• A gyümölcs másik felét a krém tetején rendezem el.
• Mélyhűtőbe teszem, minimum fél nap, de inkább 24 óra „érés” javasolt.
• Tálalás előtt kb fél-1 órával szobahőmérsékleten hagyom felengedni (attól függ, mennyire fagyisnak vagy krémesnek szeretném tálalni).

Sült szarvasgerinc vörösboros-szilvás gombával

K hozott bő két kiló Bambit, szarvasgerinc formájában. Ezúton is köszönöm az adományt, egyéb cuki állat rajzfilmhősöket is szívesen fogyasztok a jövőben, kivéve Tigrist, Micimackót, Bubut, Tomot és Jerryt.

Három fajta étel készült, első felvonásban jöjjön a legdíszesebb: a sült. Hiányos előkészületek, sok vér, lázas telefonos egyeztetés, még több vér után tapasztalataim a vadhússal a következők.

Pácolás

Általános nézet, hogy a vadhúst napokkal az esemény előtt be kell pácolni. Én ezt nem vitatom, de mivel erről pár órával a vacsora előtt szereztem tudomást, ez nem lehetett opció. Használtam a telefonos segítséget, hívtam ÍBt, majd ő megmondja a tutit. Megmondta. Megnyugtatott, hogy nem kell mindent túlpácolni. Igaza van. Ne tojjunk be a szabályoktól.  Így is hibátlan volt.

Rare/Medium/Cipőtalp dilemma

Régen szokás volt szanaszét sütni a húst, ma már a roséra (medium rare) esküszik a nép. És azt hogyan kell? Egy csipet józan paraszt ész meg a pislákoló hatodik érzék, osztunk, szorzunk, méregetünk, és bízzunk benne, menni fog. Idővel biztosan. Én most kb. 3-5 percet tévedtem a tökéletes roséval kapcsolatban, így is volt benne rózsaszín, de már a sápadtabb fajta, és csak a legközepén. Mondjuk ennek rajtam kívül mindenki örült.

Bor és vad:

Vadhús nincs vörösbor nélkül. Nem azért, mert mindenki ezt mondja, hanem mert az ember tényleg erre szomjazik hússütés közben. Menjen a szószba, és töltsük folyamatosam magunkba is, úgy az igazi.

Köret:

A vörösboros -gombás-szilvás szósz furcsa kombinációnak tűnhet , de gyönyörűen simul a hús falatokhoz.

Krumplipüré: kaptam ajándékba egy üveg szarvasgombás-tökmagos mangalica zsírt, amit szerintem kötelezővé kellene tenni a tört krumplihoz. Egy pár csepp, és a pürét új dimenziókba repíti. Elnézést a többiektől, erre csak másnap, a fotóalany előkészítésénél jöttem rá, úgyhogy csak én tudom, milyen jó. :)

Tálalás: azonnal, frissen érdemes tálalni, messze így a legjobb.

Recept eredete: nagy része innen

Sült szarvasgerinc vörösboros-szilvás gombával

Hozzávalók 4 személyre:

2x300 g kicsontozott, lehártyázott, megtisztított és papírtörlővel szárazra törölt szarvasgerinc (2db 30x8cmeshúsdarabbal dolgoztam)

250g vaj (amit beosztok a hússütéshez, a kerámiatál kikenéséhez, a krumplipüré krémesítéséhez, ill a szósz készítéséhez; nem feltétlenül fog mind elfogyni, ez egyéni vérmérséklet kérdése. Én nem spóroltam, vajpárti vagyok.)

só, bors, 1-2 csipet finomra vágott kakukkfű

Köretnek:

6-7 nagyobb szem krumpli, meghámozva, felkockázva.

vaj a tört krumpli krémesítéséhez (ízlés kérdése, min. 5-6 dkg)

só, csipet szerecsendió, tökmagos-szarvasgombás-mangalicazsír

A szószhoz:

kb 15-20szem aszalt szilva, felaprítva

1 doboz kb. 15-20 dkg friss gomba (erdei, vegyes), megpucolva, apróra kockázva

vaj

só

kb 1,5 dl vörösbor

2 gerezd fokhagyma, finomra vágva

Elkészítés:

• Kezdem a körettel: a krumplit kevés sós vízben puhára főzöm.
• A szilvát felaprítom, felöntöm a borral, és állandó kevergetés mellett addig főzöm, míg besűrűsödik,és egy szilvalekvár állagú közepesen sűrű masszát nem kapok. Félrehúzom a tűzről.
• Jöhet a hús:  sózom, borsozom, meghintem kakukkfűvel, és a már megolvadt, forró vajon mindkét oldalát max. 3-3 percig sütöm. Lényeg, a hús teljes felületén legyen sült kéreg. Ne spóroljunk a vajjal, ez nem az ez este. (Ha a hússzelet vékonyabb, akkor ez az idő akár 1-1 percre is csökkenhet, én kb. 5 centi vastag hússal dolgoztam.)
• A hirtelen pirított húst kivajazott sütésálló tálba fektetem, és 150 fokra előmelegített sütőben kb. 25-30 percig sütöm. (Ízlés kérdése. Így nagyjából rosé lesz a hús, 20. perctől lehet próbavégást tartani, és ennek alapján mérlegelni.)
• Míg sül a hús, nekiállok a szósznak: a hús pirítására használt serpenyőben összegyűlt szaftot felhasználva megpirítom a gombát, meghintem sóval, félúton rászórom az aprított fokhagymát, majd ha megpuhult a gomba, összerottyantom a vörösboros szilvával. Ha szükséges, sózom, teszek még hozzá egy kevés vajat (és ha nagyon sűrű, akkor kevés vizet), megvárom, míg összeforr, és készen van.
• Azonnal tálalom. 

New York sajttorta + fuck valentine's?

Egy évben három alkalommal nem menő szakítani a kedvessel. Karácsonykor, évforduló előtt és Valentin-napon. Ilyenkor szeretni illik egymást. Meg nem egyedül lenni. Ja bocs, én máshogy gondolom. Vigyázat, nagyon sok közhely vezet életem legjobb sajttortájának receptjéig.

Talán első hallásra lehet ebben valami (mármint hogy mikor nem illik szakítani), de ne ugorjunk be az első becsapós kérdésnek. Kérdem én, mennyivel jobb az, ha a kedvesünk úgy van velünk e jeles napokon, hogy igazából lélekben már nem is, csak díszes papírral bevont, üreges csoki figuraként fészkelődik a székén, mint akinek nagyon kell pisilni a moziban, de a sor közepén ül és ciki kiverekedni magát. Most kérdem én, inkább pisiljen be az ember, csak azért mert mások szerint nem illik kikéredzkedni? Szerintem nyilvános helyen vizeletet üríteni sokkal parasztabb dolog, de hát ez nézőpont kérdése.

Mit akarok ezzel mondani? Hogy az érzelmeinket kár naptárhoz igazítani, különösen igaz ez a Valentin napra. Azaz - a gondolatmenetet folyatva- február 14-én pont olyan szakítani, mint március 2-án vagy szeptember 30-án, kivéve persze, ha akkor van a szülinapunk, hoppá, a negyedik dátum. És a névnap számít? Kezd annyi nem menő dátum lenni, hogy ha csak jóérzésű emberek lennének, szinte alig lehetne szakítani egy rendeset az év során.

De van megoldás. Szerintem csináljunk szakítósnapokat is. Jelöljük ki a november 2-t (1-én úgyis annyit szomorkodunk, hogy már lendületben vagyunk), meg az április 3-at, és jók leszünk. Mindenki legyen szíves, és igazítsa ehhez a naphoz érzelmi mélypontját, és akkor helyreáll az egyensúly. Sőt, ne álljunk meg itt, táblázzuk be az egész évet, mondja meg a naptár, mikor kiért kell rajongani! Májusban az anyukánkat szeretjük, nyáron lazításnak foci EB/VB vagy olimpia, ősszel lehetne egy napot rendelni a legjobb barátoknak is (Best Friend’s Day), aztán novemberben ugye nemzetközi szakítónap, jön a karácsony és a család, aztán február 14-én újra szerelmet vallunk, rend a lelke mindennek.

Na hess innen irónia! Igazából nyilván mindenki eldöntheti, hogy melyik dátumot ünnepli, és melyiket nem. Kezd is a tököm (pardonne) tele lenni a Valentin-nap kavarta légkörrel. A heves promócióval ugyanannyira, mint az intenzív utálattal. Valakit ez tesz boldoggá, valaki pedig elutasítja, így kerek a világ. De könyörgöm mindkét tábornak, ne lihegjük már túl.

Épeszű ember tudja, hogy boldogsága nem azon múlik, hogy az előre lefektetett dátumokon úgy cselekszik e, ahogy a többiek, de attól még az sem biztos, hogy hiba lenne úgy cselekedni. Ha minden rendben van egy kapcsolattal, akkor jól sikerülnek ezek a napok is, mint ahogy minden másik nap is gyönyörű. Ha viszont gondok vannak, ettől sem lesz jobb. Hiába a csillogó karácsonyfa, ha nincs meg a szeretet. Hiába a rózsa az évfordulón, ha elvárásból érkezik. Hiába a lufi meg a bonbon február 14-én, ha máskor, spontán nem adunk/kapunk figyelmet és törődést. Ilyen esetben a Valentin nap valóban műanyag. Az meg egészen biztos, hogy nem múlik rajta semmi.

Ha megtörténik valakivel a csoda, hülyeség alkalmakra várni, hiszen minden pillanat ünnep. Merjük és akarjuk kimutatni a legelejétől, egész évben, hogy mennyire fontos nekünk a másik, hogy mennyire szerencsésnek érezzük magunkat, amiért pont Ő szeret viszont.

Nem kell minden nap megmászni a himaláját a másikért, nem kell minden nap nagyot varázsolni. Egy szar hétfői nap után a kedvenc ételével meglepni vacsorára, neki hagyni az utolsó, legfinomabb falatot, főzni egy teát munkába indulás előtt, a boltban a kosárba tenni a Nemzeti Sportot és a kedvenc csokiját is, csak mert örülni fog neki… ezekhez nem kell naptár.

Ha nem hagyjuk, hogy egy kapcsolat az évforduló, a Valentin-nap és karácsony tengelye körül tévelyegjen, akkor működőképessé válhatnak ezek a kiemelt napok is. Ha pedig elhisszük, hogy minden nap ünnep, a február 14-i felhajtás lassan értelmét veszti, és visszakapják azok, akiket igazán illet: a Bálintok (és Valentinák).

Addig is: nem érdemes ráfeszülni a Valentin-napra. Nem érdemes bármit várni tőle, mint ahogy elvárni bármit eleve öngól egy kapcsolatban. Viszont ha valakinek jön szívből, őszintén, akkor hajrá, miért ne lehetne ma is egy jót enni, beszélgetni, ma is elmondani, mennyire szeretjük a másikat, ésatöbbi. Bár tapasztalatom szerint pont a legboldogabb emberek nem csinálnak nagy ügyet a mai napból. Érdekes, nem? :)

New York Cheese Cake

Tegnap ez készült. Nem Valentin-nap miatt, hanem csak úgy. Ilyesmi lehetett az a híres sajttorta, amit Rachel és Chandler a földről is felkanalazott. (Erre gondolok itt: http://www.youtube.com/watch?v=98KZNd03l4U)

Elképesztően lágy, puha, krémes, könnyű, orgazmikus, nincsenek rá szavaim.

Köszönet Chili és Vaniliának, ismét. (önkéntes reklám: tessék megvenni a könyvét!)

Hozzávalók (22cmes tortaforma):

250g keksz (én a zabpelyheset szeretem)

1-1 csipet fahéj és gyömbér

12,5 dkg vaj, olvasztva

1 citrom reszelt héja és leve

egy kk narancs eszencia

700g krémsajt (kb 5,5 doboz Philadelphia natúr krémsajt), szobahőmérsékleten!!

1 dl tejföl

1 dl tejszín

15-20dkg porcukor (ill. ízlés szerint)

2 tojás + 3 tojássárgája

2 púpos evőkanál keményítő

Elkészítés:

• A kekszet ledarálom, belekeverem a fahéjat és a gyömbért, majd egyenletesen összedolgozom az olvasztott vajjal.
• A kekszes masszával egy kb 22 centis (hagyományos) tortaformát egyenletesen kibélelek: a tésztát letapogatom, majd a peremekre is egyenletesen igazgatok. Hűtőbe teszem kb fél órára.
• Egy tálba öntöm a krémsajtot, tejfölt, cukrot, citromhéjat, citromlét, narancs eszenciát, tojásokat és a keményítőt, majd kézi habverővel simára keverem. Lehet nyugodtan kóstolni, ha édesebbet/citromosabbat szeretnék, lehet igazítani.
• A krémet a tortaformába öntöm, elegyengetem, majd 180 fokra előmelegített sütőben 45 percig sütöm. (Eredeti instrukció szerint vízfürdőben, nekem ez nem volt megoldható, így a torta mellé egy tálkában tettem vizet. Nem ugyanaz, a torta mégis szenzációs lett.)
• Megvárom, míg kihűl, majd oldalán gyümölcsszósszal (esetemben házi vaníliás erdei gyümölcs lekvár) kínálom.

Marokkói mandulás-csirkés réteskorong

Cukros csirke? Bláh. Mi van?! Újraolvas. Én szeretem az édes-sóst, de ez azért picit morbidul hangzik. Hááát, végüliiis, tulajdonképpen szeretem a vad dolgokat, a kiváncsiság is mindig hajt (és visz előre!), na nem telt el sok idő, és már be is adtam neki a derekam, én, a könnyűvérű gasztrocafka. :)

Zárójelben megjegyzem, hogy 1) nem egy kétperces étel, de megéri a fáradtságot és 2) megpróbálnám porcukor nélkül is, esetleg árnyalatnyival több citrommal, ugyanis a fahéjas-gyömbéres húsalap szenzációsan finom volt már önmagában is!

Köret: nagyon sokat gondolkoztam rajta, hogy mi menne mellé, aztán kaptam egy remek tippet (kuszkusz), így készült kísérőnek ilyesmi narancsos-fűszeres változat, ami remekül bevált. (Utólag jutott eszembe, hogy valamilyen narancsos-bébispenótos salátával is finom lehet.)

Verdikt: elfogyott, méghozzá nagyon gyorsan és csendben, ami igen jó jel. Aki szereti a marokkói kajákat, annak be fog jönni, ez szinte biztos, úgyhogy nem kell félni tőle.

Ja igen, megvettem a C&V szakácskönyvet, ez is onnan van, remek darab, mindenkinek ajánlom.

Marokkói mandulás-csirkés réteskorong

Hozzávalók

(kb 18 cm-es átmérőjű rétes tortához):

3 db nagy csirkecomb

1 közepes fej vöröshagyma

1-1 púpozott kávéskanál szárított gyömbér/fahéj

só, bors

3 db tojás

4dl hús alaplé

negyed-fél citrom leve

10dkg mandula (tisztított, szeletelt)

4dkg porcukor

1 kávéskanál fahéj

1 csomag réteslap

4-4dkg vaj

kevés porcukor és fahéj, díszítéshez

Elkészítés:

• Az egyik adag vajon megpárolom a finomra aprított hagymát.
• Ha már áttetsző a színe, belekeverem az 1-1 púpos kávéskanál fahéjat/gyömbért, elkeverem.
• A csirkecombokat a serpenyőbe teszem, és fehérre sütöm mindkét oldalukat.
• Meghintem sóval (óvatosan, hiszem a húslé is sós), borssal, majd felöntöm a húslével, és fedő alatt teljesen puhára főzöm a húst (kb háromnegyed óra).
• Ha kész, a csirkét kiemelem a főzőléből, a húst lefejtem a csontjáról, majd aprítom.
• A húslét visszateszem erős lángra, felforrósítom, belefacsarom egy citrom negyedének/felének a levét (magokat nem!).
• Ezután beleütök 3 lazán felvert tojást, aminek fehérjéje a citromtól kicsapódik, így folyékony állagú, darabos rántotta-szerűséget kapok.
• A mandulát megpirítom, majd elkeverem a porcukorral és a fahéjjal.
• A második adag (4dkg) vajat megolvasztom.
• A réteslapokat hosszában 8 csíkra vágom, majd mindegyik csíkot megkenem a vajjal (ecsettel). Ezekkel a tésztacsíkokkal csillag alakban kibélelem a vajjal kikent tortaformát úgy, hogy az egyik végük a forma közepén legyen, másik felük kilógjon a peremen túl.
• A mandulás-cukros keveréket a tésztára szórom, majd erre egyengetem rá a húst, a legvégén pedig ráterítem a tojásos keveréket. (Ha lédús maradt, minden kanál esetében egy picit lecsöpögtetem, hogy a sok lé ne áztassa el az egész tésztát)
• A peremen túl hajló tésztacsíkokat visszahajtom a torta közepe felé, hogy a tölteléket szépen betakarja. Ha jól dolgoztam, pont szépen mindent befed, de maradék tésztalappal lehet foltozni is).
• A torta tetejét is megkenem vajjal, és az egészet 200 fokos sütőbe tolom és 20 perc alatt készre sütöm (kb. 12-15 percet légkeverésen sütöttem, utána váltottam alsó/felsőre, hogy szép aranybarnára piruljon (az alja pedig picit kérgesedjen).
• Ha megpirult, sütőből kiveszem, és pár perc pihenés után a formából simán tálra csúsztatom, szitán keresztül megszórom kevés fahéjas porcukorral. Tortaként szeletelve azonnal tálalható.

Mellé fűszeres-narancsos kuszkuszt kínáltam, amit tálaláskor a megmaradt „rántotta-szafttal” még meglocsoltam.

Garnélarák kolbásszal (for dummies)

Sosem gondoltam volna, hogy eljön az a pont, amikor a madárcsicsergésről a legszelídebb, ami eszembe jut, hogy hogyan grillezném meg azt a büdös #$ߤł@! rigót, fokhagymával és citrommal a begyében. Komolyan, ez a csicsergés hihetetlenül irritáló tud lenni. Ha egy ártatlan meditációs CD ilyen érzelmeket vált ki, az négy dolgot jelenthet: 1) béna a CD (az), 2) alkalmatlan vagyok a meditálásra (kétségtelen), 3) hús nélkül feszülten telnek a napok (határozottan) és 4) a méregtelenítés jól halad, hiszen nyilvánvalóan buzgón szabadulnak fel a mérgek (hurrá).

Az elmúlt, sanyarú hetek mérlege: detoxikált szervezet, -2kg a mérlegen, 0 bejegyzés januárban, és bónuszként számtalan bölcs gondolat. Merthogy a mérgek felszabadulásával egy időben nem csak a test, de a fej és a lélek is tisztul. A legszaftosabb felismeréseimet megtartom magamnak, de íme pár gourmandula-kompatibilis, könnyedsége ellenére is fontos meglátás:

• Cigi nélkül simán van élet.
• A kávé nem nélkülözhetetlen.
• Hús nélkül szörnyen sivár az élet.
• Alkohol nélkül ugyanennyire sivár, és bár túlélhető, miért tennék ilyet.

Tehát megtisztulás sikeresen végrehajtva, én újra itt, detoxból retox módba kapcsolok és rögtön egy fehérjebombával indítok.

Chili és Vanilia recepjére saját, remekbeszabott szakácskönyvében találtam. Szerelem volt első látásra, fontos szerepet játszott a könyv megvásárlásában is, a méregtelenítés alatti hústilalom gyötrelmében pedig annyiszor simogattam meg a képet, hogy mire a főzésre került a sor, már automatikusan ennél a lapnál nyílt a könyv.

Eredetileg chorizo kolbásszal készül, de a sarki boltban ilyet nem tartanak, szóval megfogadtam a művésznő tanácsát, és jófajta csípős magyar szárazt kértem a közértes nénitől (volt neki, tényleg jó).

Szupergyors, nagyon egyszerű, és nagyon finom. Lehet előétel, egytálból csipegetős, laza ebéd, vagy könnyű vacsora. Ha valaki tud garnélát pucolni, márpedig ide kattintva tudni fog, onnantól kezdve ultradummy recept, meg is kapja a címkét, tessék vele virítani bátran. Mi egy kis klasszikus spenótos krumplit is készítettünk hozzá, de szerintem friss, vajjal megkent bagettel, esetleg oldalán kevés bébispenótos/madárbegyes salátával is üt.

Megjegyzés beszerzéshez: a recepthez nyers rákra van szükség! A nyers rák szürkés színű, a főtt pedig rózsaszín, dummiek, ne utóbbit vegyétek! Jófajta garnélarákot frissen vagy mélyhűtve is lehet kapni. Hozzáértő barát személyes tapasztala alapján én Metroban vettem tigrisrákot, azt a 6-7 centis dagit, fagyasztva, bazinagy, talán 1,5 kilós (vagy még nagyobb…?) csomagolásban, ami egyszerre nem olcsó mulatság, de nagyon finom, és sokáig kitart, nem beszélve arról, milyen remek érzés a mélyhűtőbe nyúlni egy újabb adagért, amikor csak megkívánom (kb. két perc alatt felenged, ha langyos vízbe ültetem). Ezen kívül korán kelőknek irány a Nagycsarnok, és friss áru esetén szóba jöhet még a törökbálinti Cora is, vagy szintén a Metro, mindegyik helyen jó a jégágyas tengeri-cucc kínálat. Gondolom, hogy a Culinaris-nál is van, fagyasztott változat legalábbis egészen biztosan.

Garnélarák kolbásszal

Hozzávalók 2 személyre:

kb 10-12db nyers garnéla (a nyers garnéla szürke, a főtt rózsaszín)

2 ek olívaolaj (nekem most vaj volt)

2-3 gerezd fokhagyma, finomra vágva

4 dkg (kb 6 ujjnyi) csípős szárazkolbász, karikázva (eredetileg chorizo, nekem most mezei hazai)

bors

fél csokor petrezselyem finomra aprítva

pirospaprika (véletlenül elfelejtve)

Elkészítés:

• A garnélát (ha fagyasztott, előtte egy tál langyos vízbe dobom, és két perc alatt lehet vele dolgozni) megtisztítom: lábak lefejt, páncél lefejt, farkacska marad, hátát hosszant végig bemetsz és cérnaszál vékony, szürkés bélcsatornát kisegít a kés hegyével, videó itt. Nem ettől fog megjönni az étvágy, én szóltam. (de mégéri!!)
• A fokhagymát az olajon megfuttatom, ügyelve, hogy ne piruljon meg (közepes láng).
• Erős fokozatra kapcsolok, a rákokat a serpenyőbe fektetem, és rózsaszínre pirítom - ez nagyon hamar megvan, 1-2 perc.
• Megfordítom a rákokat, melléjük szórom a kolbászkarikákat, és a másik oldalt is rózsaszínre sütöm. Szintén 1, max 2 perc.
• Ha megvan, még picit átforgatom az egészet, hogy a kolbászkarikák is megpiruljanak, és a kiizzadt kolbász-szaft mindenhová jusson (én kb fél percet adtam nekik).
• Tűzről félrehúzom, borsozom, megszórom kevés pirospaprikával (már ha nem felejtem el), és elkeverem a petrezselyemmel, tálkába szedem és azonnal nekilátunk.

Jó étvégyat! (És hát nem gyönyörű...?)