Mézeskalács – for dummies (last minute)

Ez a recept egy rambó. Egy szívós vietnámi dzsungelharcos, egy dzsíájdzsó, a sütemények lara croftja, aki mindenkinél tovább bírja, mindent túlél, mindenkit legyőz. A recept - nagy szerencsémre – tényleg annyira jó, hogy a kikeverést, gyúrást egyszerűen nem lehetett elrontani, hiába volt minden ügyetlenkedés, figyelmetlenség, hanyagság és könnyelműség, magamat is fokozottan meglepő módon, mind ízét, mind állagát tekintve nagyon jól sikerült. Radásul gyúrás után azonnal neki lehet állni, ezért viszonylag gyorsan ér a sikerélmény.

 

Tehát ’for dummies’, mert nagyon könnyű, ill. azért is, mert Knál (az ihlető elem) készült, azaz minimál konyhai felszereléssel is kivitelezhető. Ok, mérleget én vittem, de aki dummy létére odáig jut, hogy gasztroblogot olvas, vegyen már a kínain egy konyhamérleget, na.

 

Enni sem túl kemény (pont jó), fára, dísznek is pont jó (nem puha), szal olyan árokásós, kompromisszumoktól mentes, természetesen középutas fajta. Micsoda szimbolikus attribútumok, így a szeretet ünnepének kapujában.. óóóóóó….

 

Tanulság: az egyenletes minőség érdekében az előkészületek és a sütés minden fázisában kulcsfontosságú az odafigyelés. Azaz a siker érdekében alábbiakra ügyeljünk:

 

1) Ha sütni készülünk, érdemes minden hozzávalót még azelőtt beszerezni, hogy elkezdjük összekeverni a hozzávalókat, mert egyáltalán nem biztos, hogy a sarkon akad éjjelnappali, ahonnan be lehet szerezni a hiányzó elemeket, ill. lesz olyan személy, aki hajlandó lemenni a boltba.

 

2) Nem árt, ha figyelmesen elolvassuk legalább egyszer azt a hülye receptet. Így elkerülhető, hogy már az összekeverésnél elrontsuk a dolgot, rossz tálba öntve bizonyos összetevőket.

 

3) Nem nyakalunk (vagy csak módjával) bort sütés közben. (nyilván K hibája, nem az enyém)

 Vagy persze ne süssünk Kval és NCvel.

 

4) Telefonálni (kihangosítva sem), bort inni, erkélyen klubbolni és életmegszakérteni egyszerre lehet, sőt érdemes és hasznos is, ennek tetejében azonban a tésztagyúrás/sütés úgy tűnik, kirúgja a sámlit a rendszer alól. (Például elég a cucc.)

 

5) A tésztát egyenletesre érdemes gyúrni, és a kényes formákat ugyanolyan körültekintéssel kell eltávolítani a tepsiből, mint amilyen óvó anyai mozdulattal beemeltük. Ha erre nem vagyunk képesek, tartózkodjunk a téglalap, esetleg kör alaknál bonyolultabb formáktól, vagy ne csodálkozzunk rá a farkatlan macskákra, kurta X-ekre, leomlott kéményű házakra.

 

6) Azt hinné az ember, hogy ha a sütésen sikeresen túl vagyunk, már minden gyerekjáték, a díszítés egyenesen móka és kacagás. Muhaha. Jelentem, hogy a cukormázas dekoráció jelentős mértékben tovább redukálhatja az értékelhető darabok számát.

Merthogy a cukormázas zsák nem feltétlenül az akaratunk szerint funkcionál. Ki gondolta volna, hogy a mai uzsonnás zacskók már nem bírják a nyomást, simán szétpukkannak a kézben, akár többször is, de ha épp nem, a máz akkor sem feltétlenül ott és úgy jön, ahogy mi azt szeretnénk.

 

Így születnek remek hangulatban a leharcolt angyalkák, törött boroskupák (?!), csonkafarkú, égett macskák, megszakadt szívek, fura Írországok, ill. egyéb felismerhetetlen formák, melyek eredeti céljára utólag, a díszítéskor már nem bírtam rájönni (bizonyára az alkoholos állapot repítette el a srácokat olyan víziók felé, mely tiszta fejjel már nem lefordíthatóak 2Ds formátumba).

 

Tulajdonképpen csoda, hogy a mézeskalácssütés címen meghirdetett este végén lettek jól sikerült mézeskalácsok. Kifejezetten mutatósak és több forrásból visszaigazoltan kifejezetten nagyon finomak!

Merry Xmas y’all! :)

 

Mézeskalács

(receptet innen másoltam)

 

Hozzávalók:

90 dkg liszt

2 evőkanál szódabikarbóna

25 dkg (1 kocka) margarin

35-45 dkg méz

25 dkg cukor

2 db tojássárgája

Fűszerek: 1 csomag mézeskalács fűszerkeverék, vagy külön- ízlés szerint külön fahéj, szegfűszeg, ánizs, gyömbér

 

Elkészítés:

1. tészta gyúrására is alkalmas nagyobb edénybe helyezzük a lisztet, a szódabikarbónát és a fűszereket, valamint utoljára – mindezek tetejére – a margarint

2. lábosba öntjük a mézet és a cukrot, majd folyamatos kavarás mellett felforraljuk (ne féljünk, nem ragad le!)

3. felforrt mézet és cukrot lassan ráöntjük a lisztes tál tartalmára úgy, hogy a margarin java elolvadjon

4. hozzáadjuk a két tojássárgáját

5. kigyúrjuk a tésztát (keverés előtt hagyjuk kihűlni a forró mézet!), végeredményként kemény tésztát kapunk – kb 10 percig kell gyurmázni, míg kemény, fényes, sima, nem ragadós  labdacsunk nem lesz

6. belisztezett felületen kézzel gyúrjuk át

7. nyújtsuk ki a tésztát kb 2-3 mm vastagságúra (szintén érdemes kevés lisztet szórni alá, hogy ne ragadjon a deszkához)

8. késsel vagy formával szaggassuk fel a tésztát

9. amennyiben magokkal, mazsolával, stb. dekorálunk, helyezzük fel a díszítést

10. kenjük be a tészta tetejét tojássárgájával (elhagyható, ez esetben fakóbb színe és natúr jellege lesz a mézeskalácsnak)

11. sütőpapírra helyezve süssük ki a tésztát (vigyázzunk, mert nagyon gyorsan odaég!)

12. vegyük ki a tepsiből a mézeskalácsot (a frissen sült tészta puha, ezért lapos felületre fektessük, amíg kihűl, különben torz formában szilárdul meg – és tényleg, a csigám görbe lett - mondom: olvassuk el előre alaposan a receptet!!!)

13. kihűlt és megkeményedett mézeskalácsot fehérmázzal dekoráljuk (recept lásd alább)

14. várjuk meg, amíg megszárad a díszítés

15. helyezzük a mézeskalácsot légmentes (fém) dobozba 1-2 almacikkellyel együtt, amely nélkülözhetetlen a puhaság eléréséhez!

16. tároljuk kb. 10 napig dobozban, ha az alma elveszítette víztartalmát, cseréljük ki (a puhaságot az almacikkelyek számával lehet szabályozni) – ezt nem próbáltam, de biztos így van

 

Végül a szerzőnek még egy jó tanácsát is közvetíteném, a sütésre vonatkozólag:

"A sütési időt nagyban befolyásolja a sütő típusa. Általában 5-8 perc alatt, tehát viszonylag gyorsan kisül a tészta. Vigyázzunk, mert nagyon hamar odaéghet!" - Mi kb 190 fokon, olyan 6-8 percig sütöttük. Amikor aranybarna, akkor jó.

  Leharcolt angyalka

Díszítés: cukormáz

(innen másoltam, érdemes rápillantani, szép minták is vannak, inspiráció gyanánt)

 

1. Porcukrot átszitálom (fontos, különben nem lesz habos)
   
2. 1 tojásfehérjét félig felverek habverővel (már habos, és fehér, de még nem túl kemény)
   
3. három részletben hozzáadom 15 dkg porcukrot, és keményre verem a habot.
4. A kész habot (már nem folyik le a habverőről, hanem kemény, rajta marad) nejlonzacskóba vagy habnyomóba teszem
   
5. A zacskó egyik csücskét nagyon nagyon kis részen levágom, hogy jó vékony legyen a csík, amivel majd díszítünk. Így sokkal szebben lehet rajzolni, már aki tud, annak.
   
6. A zacskót nyakon ragadjuk, és összecsavarjuk, lehet díszíteni. Fontos idézet: „Vonalvezetés közben a zacskóból finoman, lassan nyomd ki a cukormázat!”
   
7. Kb fél-1 óra, míg megszárad a cukormáz, addig óvatosan bánjunk vele. 
   

 

 

Karácsonyi töltött alma (sajt, magok, mézeskalács)

Na ez egy olyan nagyon tipikusan karácsonyi riszájkling darab. Sőőőt, e sült almás remek a félresikerült, csele csálé, vagy egyszerűen csak ronda mézeskalácsok Teréz anyája. (Persze hogy sütöttem, ill. sütöttünk mézest, és természetesen van egy csomó béndzsa is, na de az egy másik poszt.)

 

Könnyed fajsúlyú, úgy dec. 27-31 között ideális előétel/desszert (?), arra az esetre, amikor már ülni, állni és lépni sem bírunk a családi traktáktól, de enni azért mégiscsak kell, és Bogi kutya még nem csórta le az összes mézest a fáról (meg az asztalról), és Éccsapa sem nassolta be az összes, beigliből megmaradt diót.

 

Télleg, tadadadaaaaam, szolgálati közlemény: mostantól a négylábúak veszélyes táborát Borzocska is erősíti (!!!!juhééééj)! Mondjuk aktivitása egyelőre leginkább a lakás megjelölésére korlátozódik (hangszóró, szék, váza, sarokelem, stb.. szorgalmas és kitartó lehugyozása) de ki tudja, van még egy hét karácsonyig, lehet, hogy addigra már magáénak érzi majd a terepet (remélhetőleg), és otthonosan mozogva beáll Bogika mellé kalózkodni, ezzel minimálisra csökkentve a riszájkling projektek alapanyagát. Mi meg majd eszünk, amit hagynak nekünk. Végülis tavalyelőtt sem hiányzott annyira az a sültcsirke (vagy pulyka?) az asztalról, ez a reform-neveltetés szépsége, Bogi meg újfent bravúrosan jóllakott.

 

Karácsonyi töltött alma sajttal, magvakkal és mézeskaláccsal

Eredeti recept: asszem Elle, passz, melyik száma, gondolom a decemberi, de csak a kitépett oldalam van

Hozzávalók 6 darabhoz: 

3 db alma

1 nagy marék pirított dió

1 kis marék pirított fenyőmag

2-3 db selejtes mézeskalács, apró kruton-darabokra kockázva

kb. 20dkg lágysajt (én most vmi frnacia brie-t használtam, de eredeti receptben Mont d’Or szerepel)

vaj

bors

 

Elkészítés:

 

• Az almákat félbevágom, óvatosan kimagozom, majd bátor méretű krátert vájok a közepükbe (hogy férjen bele jó sok anyag).
  
• Az almákat sütőpapírral bélelt tepsibe ültetem, és a kosarakba teszek pár szem mézeskalácsot, majd szórok rá a magvakból is. 
  
• Meghintem frissen őrölt borssal, egy szeletke vajat ültetek a tetejükre, és 180 fokos sütőben 20-30 perc alatt (alma fajtájától/keménységétől függ) puhára sütöm.
  
• Ha megsült az alma, kiszedem a sütőből, sajtszelettel borítom, és visszateszem csak annyi időre, míg a sajt szépen ráolvad.
  
• Ha van maradék töltelék (és lesz), szórok belőle a tetejére egy keveset, dísznek. (Ha nem maradt volna, akkor a töltelékből kiemelek egy keveset, így olvasztom rá a sajtot, és a végén a kikanalazott töltelékből szórok a tetejére.)
• Azonnal bélelt cipősdobozba teszem, taxit hívok, elrobogok a gasztrokarácsonyra, és az addigra kellemesen meleg kosárkákat azonnal kínálom.
  
• Annak, aki még bír enni. 2,5 óra késés okán ez aggodalmam tárgya volt. Feleslegesen. :)
  

Pekándiós banánkenyér mascarponés banánkrémmel

Vicces dolog ez a sütőformákkal meg velem… Szal az egy dolog, hogy elhagyok / elkavarok tepsiket, és ezért, kényszer okán, lassan minden helyes muffinformákban végzi (merthogy az ugye meglett, és a másik meglévő kistorta-formával jelenleg a teljes formakészletemet jelenti). De amikor olyat készülök sütni, amihez egyáltalán, soha nem is létezett formám, akkor a magammal szembeni elvárások újabb mélypontot érnek el. Mostmár van rutin, tényleg derűsen kezelem a dolgot.

Vissza is ütött a nagy lazaság (’jó lesz ez kereknek is’). Ugyanis az egyetlen egy probléma ezzel az amúgy fantasztikus banánkenyérrel, hogy nem banánkenyérformában öltött testet, és valahogy a kerek tortaformában egyszerűen nem tetszik, nem esik annyira jól, mint ahogy eshetne. Nem az igazi. Ízre mesés, állagra tökéletes, minden szempontból killer, de hát ez kicsit olyan, mint amikor a kólát zacskóban árulják (vicces egy thai szokás). Lehet, hogy kóla van benne, de a forma, a csomagolás nélkül az sem az igazi, mert nincs meg az a glugyglugyglugy-ááááááhhhhh-szájat elégedetten ingujjba törlős, kamerába kacsintós reklámérzés (ellenben gyomorrontás esetén tény, hogy így is példásan teljesít). Persze nem tudnám megfogalmazni, hogy egy téglalap alakú banánkenyértől milyen érzések generálódnának bennem, talán (és remélem) csak annyi, hogy úgy van minden a helyén.  

 

Mascarponés banánkrémet készítettem hozzá, amit lényegében lehetetlen esztétikus módon a süti mellé, alá, felé pozicionálni, ellenben elképesztően nagyon finom hozzá. (De természetesen mindkettő önmagában is derekasan megállja a helyét.) A jövőre vonatkozólag tehát annyi a feladat, hogy 1) ki kell gondolnom valami vonzóbb tálalást, és 2) kénytelen leszek beszerezni egy olyan hosszúkás, mély formát.

 

Pekándiós banánkenyér

Recept forrása

 

1 cup (115 gramm) pekándió (vagy dió), megpirítva, durván felaprítva

1 3/4 cup (245 gramm) fehérliszt

3/4 cup (150 gramm) cukor

1 tk. sütőpor

1/4 tk szódabikarbóna

1/4 tk só

1 tk őrölt fahéj

2 nagymérteű tojás (vagy 3 kisebb), enyhén felverve

1/2 cup (113 gramm) sózatlan vaj, felolvasztva, szobahőmérsékletűre hűtve

3 db nagyobb, érett banán (kb. 0,4-0,5 kg), krémesre összetörve (picit lehet darabos)

1 tk vanília eszencia

 

 

Elkészítés

• Sütőt 180 fokra melegítem (alsó-felső klasszikus).
  
• Sütőformát kivajazom és kilisztezem.
  
• A pekándiót megpirítom száraz serpenyőben, és durván felaprítom.
  
• Egy nagyobb tálban öszekeverem a száraz alapanyagokat: lisztet, cukrot, sütőport, szódabikarbónát, sót, fahéjat, és a pekándiót.
  
• Egy másik tálban összekeverem a tojásokat a banánpürével, vajjal és vaníliával.
  
• Egy fakanállal vagy gumilapáttal a folyékony összetevőket óvatosan elkeverem a száraz hozzávalókkal. Csak addig keverem, ameddig el nem vegyül, de nem szabad túlkeverni, akkor gumis, nehéz lesz a kisült tészta.
  
• Az előmelegített sütőben kb 55-60 percig sütöm, tűpróbával ellenőrzöm, hogy kész e.
  
• Sütőből kiveszem, hagyom kihűlni, utána lehet kiborítani, szeletelni.
  
• Én mascarponés banánkrémmel kínáltam. 

Mascarponés banánkrém

250g túrót szitán átpasszíozok (hogy krémes legyen), majd 500 g mascarponéval elkeverem. 

1 nagyobb darab érett banánt feldarabolok, turmixgéppel pürésítem, és azt is a mascarponéhez adom. A krémet elkeverem,  mézzel (ízlés szerint) édesítem, vaníliával (eszencia) és opcionálisan kevés limelével ízesítem.  

 

Birsalmás-chilis-mézes sütőtök krémleves

Először is teljesen témába vághatatlan közérdekű információ: jelentem, már semmi sem a régi…a Nógrádi ropi receptjét megváltoztatták, ugyanolyan levegős, ócska tésztája lett, mint a műanyagropiknak. Hát ez hogy történhetett?! Az egyetlen dolog, ami pontosan, megbízhatóan ugyanaz volt, amióta az eszemet tudom. Illetve amennyire vissza bírok emlékezni. Én már meg is gyászoltam. Lehet, hogy búcsút kell mondanom a gyermekkornak, a tinédzser éveknek, sőt, a húszas éveim is lezárultak? Mentőövet valaki!! Jesszus, Pilóta keksz meg Vaníliás karika még van, ugye?!  Be kéne spájzolni. Még jó, hogy legalább a Túró Rudinál észhez tértek, és megint a régi, jól megszokott étbevonót használják. Picit el vagyok kenődve.

 

 

Na és a recept.

Kábé egy hónapja halogatom a feltételt. Nem is tudom, hogy miért. Eredetit Chili és Vaníliánál találtam, de szituációból adódóan kicsit máshogy alakult a vége. Igazából nagyon pikáns lett, nem az, amit minden este megkívánok, hanem az a különleges fajta, amit a birsszezon eljövetelével újra szívesen előkapnék, jövőre is. Megjegyzem, másnap, hidegen, lábosból kanalazva meg még jobban csúszik. Pláne, mikor a kifelejtett vaníliát is végre belekevertem. De akkor eddig miért is nem tettem fel?! Lustulok, az van.

 

Birsalmás-chilis-mézes sütőtök krémleves

 Hozzávalók (4 személyre)

1 db kisebb sütőtök (kb. 80 dkg)

1 nagyobb szem birsalma

1 vöröshagyma finomra aprítva

7 dl zöldség alaplé

1,5-2 deci tejszín (nemtom, szemre ment, ahogy teccik)

fél deci édeskésebb fajta fehérbor (pl szomorodni)

vaj

2-3 db kisebb zöld chili paprika

2 ek. méz (ill. ízlés, továbbá a sütőtök/birs édessége szerint)

só

bors

fél rúd vanília v pár csepp vanília eszencia (amit az elején kifelejtettem)

 

Elkészítés:

• Sütőtököt megpucolom, felkockázom.
  
• Birset meghámozom, kimagozom.
  
• Vajon megforgatom a hagymát, üvegesre párolom.
  
• Belekeverem a tököt és a birset.
  
• Fedő alatt picit párolom, meghintem sóval, kevergetem még egy picit, beledobom a chilipaprikákat (egyben), aztán pici borral felöntöm, és fedő alatt az egészet puhára párolom.
  
• Ha megpuhult, felöntöm a zöldség alaplével, felforralom, majd robotgéppel pürésítem.
  
• Ízesítem kevés frissen őrölt borssal, mézzel, belekeverem a vaníliát (én most eszenciát használtam), ha szükséges, meghintem még egy kevés sóval.
  
• Beleöntöm a tejszínt, hagyom összeforrni (kb. 2 perc), és tálalom.
  

Keralai kókuszos zöldség curry

Tudom, tudom, már vagy a nemtom hányadik kókuszcurry verzió, de ez ne tévesszen meg senkit, a keralaiak pont úgy vannak a kókusztejjel, mint mi a paprikával: mindenbe ész nélkül tesszük, és mégis, mennyi köze van a gombapaprikásnak a paprikás krumplihoz? Na, de kezdjük az elején.

 

Tegnap mondtam, hogy a levelestészta mostanában a sztár, de fontos megüzennem a világnak, hogy azért nem állt még fejre az én kis világom. Ha az indiai mellé kellene állítanom, akkor a leveles tészta inkább csak olyan most berobbant, 2 slágeres, egyalbumos sztárocska, amiből ki tudja, mi lesz. Mint mondjuk aaaaa….az Adele. Tetszik, csomót hallgatom, rá vagyok zizzenve, tehetséges meg minden, de lehet, hogy az első korong után örökre eltűnik a süllyesztőben, az elsőt meg meg tuti meg fogom unni, ez csak idő kérdése.

Na ezzel szemben az indiai kaja olyan nekem, mint - zeneiparnál maradva R&B-ben India Arie, rapben Jay-Z, vagy metálban a Metallica. Műfajában klasszikus, mindig is lesz, befészkelte magát a sejtjeimbe. Mondjuk a Metallica nem, az csak egy példa, viszonyításképpen azoknak, akiknek fogalmuk sincsen, hogy ki az India Arie, vagy éppenséggel ismerik a Jay Z-t, és pont ez vele a bajuk. Vagy harmincasoknak U2, negyveneseknek meg ott a Sting. Vagy az Eric Clapton. Meg a Pink Floyd, Sinatra, tetszés szerint lehet vál(t)ogatni korok, stílusok, évtizedek és a hasonlatok között. Ja, hogy én már harmicas vagyok. Ezt hívják öngólnak.

 

Aztán egy teljeséggel érdektelen háttér információ: milyen kedves véletlen, hogy elkezdek írni, jön belőlem ez a zenés hasonlat az indiai ételekre, és hirtelen rájövök, hogy ezt a keralai curryt pont egy remekbeszabott zenész embernek (is) készítettem, óvatos bevezetésképpen az indiai kulináris élvezetekbe.

 

A receptről annyit, hogy tipikusan keralai házi recept, mely hordozza a régió konyhájára jellemző édeskésen selymes, lágy (és opcionálisan chilis-csípős) jegyeket, végtelenül egyszerű, gyorsan elkészíthető és nem utolsósorban nagyon izgalmas, mégis teljesen más, mint az eddig bemutatott kókusz curryjeim. Miért is?

 

Indiában minden szószos gezemicét currynek hívnak, de ez a curry - a nevét leszámítva -semmilyen curry-t nem tartalmaz. Sőt, semmilyen fűszerkeveréket, őrleményt sem.

Érdekes, pont a múltkor mondta nekem valaki, hogy nem szereti az indiai konyhát, a currytől kifejezetten megfájdul a feje. ?!. Azóta sem nagyon tudom értelmezni, ez nekem olyan, mintha valaki azt mondja, hogy nem szereti a beiglit, de hát így kerek a világ, kinek a pap, kinek a papné.

 

Szóval, a mondanivalóm igazából csak annyi, hogy ezt az ételt elsősorban azoknak ajánlom, akik nem bírják az északi konyha gazdag fűszerezését, de nyitnának az egzotikus különlegességek felé, illetve szívből ajánlom az indiai ételek szerelmeseinek, akik szívesen kipróbálnának valami kevésbé elterjedt, autentikus helyi specialitást.

Keralai kókuszos zöldségcurry

Hozzávalók (4 személyre)

4 személynyi vegyes zöldség (felkockázott, félkész főtt krumpli, borsó, zöldbab, cukkíni, padlizsán, répa, karfiol, bármi, ami tetszik)

1 csomag tofu (paneer sokkal jobb lenne, merthogy tofut indiában csak a kínai kolónia eszik, de nekem most nem volt kedvem/időm készíteni)

1 nagyobb, vagy két kisebb fej vöröshagyma, durván felvágva

4 ek olaj

4 egész szem zöld kardamom

4 szem szegfűszeg

1 kb 5 centis fahéjdarab

2 db zöld chilipaprika, félbe nyitva (opcionális, vérmérséklet szerint)

Kb 2 centis darab pucolt gyömbérdarab, durván felvágva

2 cup kókusztej

1-1 cup víz/tej, elkeverve (tej nem muszáj, eredetileg csak víz kell)

Currylevél (fagyasztva kapható a Little Indiában és az Ázsia boltban is)

Só, ízlés szerint

 

Elkészítés

• A hagymát és a gyömbért aprítóban pépesítsük pasztává.
  
• A zöldségeket  kockázzuk fel apró darabokra.
  
• Közepes lángon forrósítsuk fel az olajat.
  
• Adjuk hozzá a kardamom magot, szegfűszeget és a fahéjat, és pirítsuk pár másodpercig.
  
• Adjuk hozzá a chilipaprikát, majd a hagymás-gyömbéres pasztát. Kevergetés mellett pirítsuk addig, míg a leve elfő, kb 1,5-2 percig.
  
• Szórjuk a padlizsánt az edénybe (ja, én wokot szoktam ilyenkor használni), és pirítsuk úgy 2 percen át, folyamatos kevergetés mellett. Pici olajat még lehet, hogy felvesz.
  
• Utána adjuk hozzá a cukkínit, és a krumplit, forgassuk jól bele, majd öntsük fel 1 cup vízzel/tejjel (én tejet használtam), sózzuk, keverjük bele a curryleveleket (4-5 levél), és fedő alatt főzzük 15 percig, illetve amíg a zöldségek meg nem puhulnak.
  
• A mirelit zöldborsót/zöldbabot és a felkockázott tofut félúton tegyük bele, mert különben hamarabb megfőnek.
  
• Csekkoljuk a levet néha, ha nagyon elfőne, folyamatosan lehet hozzá adni még tejet, a tartalék 1 cupnyiból. Tartsuk szem előtt, hogy szósz készül, nem leves, illetve hogy 4 dl kókusztej még belemegy a végén.
  
• Ha minden zöldség kész, öntsük fel a kókusztejjel, és kis tűzön addig melegísük, míg hármat-négyet nem bugyog a szósz.
  
• Illatos basmati rizsre szedve tálaljuk.
  
• Ha spirázni szeretnénk: száraz serpenyőben pirítsunk egy-két maréknyi kesudiót, és keverjük a rizsbe.
  
• Jótanács: irtó rossz tud lenni, amikor az ember ráharap egy darab főtt kardamomra, még annál is kellemetlenebb a szegfűszeg. Érdemes tálalás előtt kihalászni, vagy körültekintően kanalazni, és időben kikapni a tányérból. 8 darabról beszélünk, fejenként kettő, nem lehetetlen feladat kivadászni. 

 

Pikáns paradicsomos-kecskesajtos kosarak

Naszóval. Továbbra is az előre elkészített leveles tészta a sztár. Egyszerűen szebbé teszi az életet. A minden alapot nélkülöző, velem született tésztagyúrástól ódzkodós oldalát mindenképpen.

 

A múltkor már mondtam, hogy muffinsütés előtt okos és érdemes dolog meggyőződni róla, hogy (meg)van a muffinsütőnk. Azt gondoltam, kellőképpen meghatározó volt ez az egyszeri kreatív élmény (merthogy azért a muffinok elkészültek, persze) ahhoz, hogy a mindenféle sütőformák nemléte többet ne hozhasson kellemetlen helyzetbe. Nyihaha. Még szerencse, hogy időközben a muffinsütő meglett (van sütő alatti kisfiók!!!), úgyhogy a felszívódott, mezei nagy-tepsim okozta pillanatnyi krízist egy versenyparipa sebességével dolgoztam fel. Igazából ilyen kis kosarakban sokkal mutatósabb is a végeredmény, mintha az eredeti téglalapformánál, és a felkockázásnál maradok.

Na de továbbra is nyitott a kérdés: kinél van a nagy-tepsim??? Jelentkezzen a bűnös, mert nem csinálhatok mindig mindenből kereket.

Végezetül, távirati teljességgel a receptről... Kitűnő fingerfood, előétel, illetve konkrét esetemben egy ultralaza salis vacsora kísérőjeként is megállta a helyét. És mitől pikáns? Röviden: a mézes mustártól. 

Paradicsomos-kecskesajtos-mustáros kosarak

 

Hozzávalók 

(12-14 darabhoz)

1 rúd levelestészta

1 doboz bébiparadicsom (fél kiló)

1-2 gerezd fokhagyma, felaprítva

10 dkg friss kecskesajt

Mézes mustár (vagy natúr dijoni, mézzel kikeverve)

1 doboz fekete olíva, felkarikázva

1 marék finomra aprított mentalevél

1 marék finomra aprított petrezselyem

1 marék finomra aprított bazsalikom

2 marék fenyőmag.

Olívaolaj

Elkészítés

• A muffinsütő tepsi mélyedéseit olajba mártott ecsettel kikenem.
  
• A tésztát akkora méretűre szaggatom, hogy a muffinformákba bele lehessen ültetni, kb 1-2 centiméter magas peremmel. Szaggatáshoz bármilyen kerek tárgy ideális, aminek jó az átmérője. Pohár, bögre, vagy lámpabúra, egyre megy.
  
• A tésztakorongokat belefektetem a tepsi mélyedéseibe.
  
• A sütőt 210 fokra izzítom, és kb 6-8 percig sütöm benne a tésztát, natúr. Lehet, hogy fel fog puffadni, ne ijedjünk meg.
  
• Ha elősütöttük a tésztát, kivesszük a sütőből, és minden kosárnak a közepére egy kiskanálnyi mézes mustárt kenünk. (Ha felpuffadt a tészta, most a mustárkenéssel vissza lehet lapítani kosárformájúra.
  
• A sajtból minden kosárkába ültetünk egy kb 1 centi vékony szeletet.
  
• A koktélparadicsomokat félbe vágjuk, és a felaprított fokhagymával olajon megfuttatjuk. Az a jó, ha a paradicsomok szélei éppen hogy csak megrogynak, ráncosodnak, de a héjuk nem válik le. (kb. 2-3 perc pirítás, folyamatos kevergetés mellett)
  
• A koktélparadicsomokból 2-3 szemet a tésztakosarak tetejére ültetünk.
  
• Az egészet visszatesszük a sütőbe 185 fokra, és további kb. 8-10 percig sütjük. Akkor jó, ha a sajt elengedte magát, a tészta pedig halvány-aranybarnára sül. 
  
• Miközben sülnek a kosarak, a fenyőmagot száraz serpenyőben megpirítjuk.
  
• Ha készek a tortácskák, kivesszük a sütőből, a tetejét megszórjuk a zöldfűszer keverékkel, teszünk rájuk egy kevés olívabogyót, és a végén megszórjuk a fenyőmaggal.
  
• Nekem nagyon bejött: a legvégén, rögtön tálalás előtt, pár csepp citromos olívaolajat locsoltam a tetejére.

Crumble és még 7 dolog

7 dolog, amit nem tudtok rólam, Miss DP kérésére. Aztán meg crumble recept, amit öntörvényűleg hozzácsapok a hógolyós történethez. Akit nem érdekel a blabla, guruljék alább, a recepthez.

7 dolog

Hát nemtom, annyi mindent mondok állandóan, hogy nehéz a cilinderből most bármilyen extraspecial masnival átkötött, tollas nyulat elővarázsolni…

Na jó, de nézzük, mi jut így hirtelen eszembe. Semmi komolyra ne számítson senki.

 

1. Tessék, rögtön a 7-es szám: pont ennyi évig csellóztam. Aztán a zeneiskola meg azt mondta, hogy ha nem akarok csellista lenni, akkor nincs tovább. Nem akartam az lenni. Gondolom, hogy nagymértékben befolyásolta a döntésemet egy korábbi vizsgatrauma, amikor közönség előtt kellett szólózni, én jól beleégtem, majd szánalomból megtapsoltak ("szegény gyerek, legalább megpróbálta"), mire én, nem ám pityeregve le a színpadról, hanem máig érthetetlen módon úgy döntöttem, hogy óóó, ha taps, hát jöjjön a ráadás, amibe még annál is jobban beleégtem, a tanárnő pedig zavarodott arccal kisegített a minikoncert terméből. Cirkusz kell a népnek, már 11 évesen is ösztönösen ráéreztem a lényegre. De a csellóm még mindig megvan, velem egy évjárat, és tervezem, hogy egyszer újrakezdem: én meg ő.

 

2. És még egy hetes: a KRESZ gyakorlati vizsgán csak azért mentem át, mert az esélytelenek teljes nyugalmával belehúztam az országúti útvonalba. A 7-es számú vizsga-útvonal volt. Nem is tudtam, hogy van ilyen. A külső Bécsi úton lévő gyakorlópályáról kikanyarodva 200 métert mentünk városban, aztán országút, és hiába követtem el az ÖSSZES létező hibát (lámpát felkapcsolni elfelejt, bár igazából azt se tudja, hol a kapcsoló, vasútátjárónál időben nem lelassít, félúton parkolóban halszálkába-parkolást elvét, kínkeservvel kitolat, fordulás közben kétszer lefullad, taszikocsibasziló meg minden), akármilyen hihetetlen, ez összesen együttvéve sem tesz ki eleget ahhoz, hogy elbukjon az ember. Éljenéljen, porszem a gépezetben. Azóta azért megtanultam vezetni. (Bár a raliőrült bátyám nem így gondolja, és akárhányszor beül mellém - szerencsére mellette ritkán kell nekem sofőrködni - mindig meg akar tanítani.)

 

3. Óóó, és még egy hetes! Raúl száma. Raúl a kedvenc focistám. Lehet kövezni.

 

4. Na de szakadjunk el a számoktól. Imádom a túrórudit. Leszögezném: a Pöttyös az egyetlen túrórudi. Tudom, hogy tele van mindenféle mesterséges cuccal, és ennek ellenére mégis a gyengém. Asszem nosztalgia, köldökzsinór a felhőtlen gyermekkorhoz. Úgy 3 éve fogyasztói bojkottot tartottam, mert az étbevonót lecserélték valami nagyon ehetetlen, ócska műanyag-masszára. Aztán fél év harag után a Szigeten kóvályogva hirtelen felindulásból vettem egyet az automatából. Az már megint a régi volt. Azóta ismét töretlen a barátság. Ja, és sokakat kiakaszt, de úgy eszem, hogy először körbe lefejtem a csokit, aztán jöhet a túró. Természetesen a papír aljába leesett csokikorong a pont az i-re.

 

5. Nemtom, ki áll mögötte, de üdvözlöm, hogy a város pár pontján a közlekedési lámpák sárga búrájára smilie-t ragasztottak, így ha sárgára vált a lámpa, felvillan a vigyor. Részemről is. Van egy ilyen a munka-útvonalamon is. Ez az egyetlen lámpa, amit szeretek bekapni reggelente, akkor is, ha késésben vagyok (azaz mindig).

 

6. Aztán, ha már munkánál vagyunk… Ha bírnám a vért, a szikét meg a nyálkás boncbékákat, továbbá az édesapám lett volna olyan kedves, és örökítette volna rám páratlan intelligenciáját (de hát akkor már nem lenne páratlan, ugyebár), akkor elmennék állatorvosnak. Mivel túl sok a ha az előző állításban, marad az állatszeretet, animal planet, meg a mindenféle random elkapott animal rescue műsorokon történő bebőgés, mint az állatbarátság fura (beteg?), de kristálytiszta megnyilvánulási formája. Bár mostanság kezdek róluk leszokni. Mármint a dallasi állatmentőkről. A négylábúakról soha.

 

7. Ja, és egy gasztro-vonatkozású plusz információ, abból az időből, amikor még egyáltalán nem úgy nézett ki, hogy a gyerekből (belőlem) lelkes foodblogger lesz. Családi ebéd Drezdában, szülők rendeléskor rám mutatnak, „Kinder Porzion für Sie, bitte.”. Már ötévesen is nagyon konkrét elképzeléseim voltak arról, hogy mi a jó nekem, így határozottan visszautasítottam. "Nem kérek, mert az szálkás." (?!) Utána persze hiszti volt, makacsul kötöttem az ebet a karóhoz. Nincs rajta mit magyarázni, mert nem lehet, de a mai napig derülünk rajta.

***

 

Na. És akkor kanyarodjunk rá a crumble-ra.

 

Crumble. Vagyis morzsa? Pirított? Nemtom, minek mondják, de nem is nagyon izgat, nekem a crumble az márpedig crumble, és pont.

 

Klasszik angolszász édesség, a nagyon kevés angol kulináris élvezetek egyike. Szerintem. Eredetileg almával szokás készíteni, de gyakorlatilag bármilyen gyümölccsel remekül működik. Most indiai vacsi részeként egy banános/körtés/kesudiós változat készült, és a keralai menü méltó záróakkordjaként csengett ki.

Figyelem, veszélyes illatok már a lépcsőházban is. Kizárólag melegen, csakis vanília fagyival on the side.

 

 

Körtés-banános crumble

4-6 személyre

(recept forrását elkavartam)

 Hozzávalók

2 nagyobb, érett banán (de nem túlérett)

4 szem körte

50g cukor

50g liszt

50g kukoricapehely (corn flakes)

50g vaj (sózott, vagy ha natúr, akkor egy csipet só is kerüljön a masszába!)

50g finom mag (kesu, pekándió, mandula, vagy akár vegyesen, ami tetszik)

extra vaj a sütőtál kikenéséhez

 Elkészítés

• A cukrot, lisztet, vajat és kukoricapelyhet egy robotgépben simára összedarálom. Félreteszem egy tálba.
  
• A magokat száraz serpenyőben picit megpirítom, és összedarálom, de nem porrá, hanem úgy, hogy egy picit darabos maradjon.
  
• A magőrleményt beleszórom a morzsás keverékbe, és az egészet egy villával lazán elkeverem.
  
• Egy tálat kivajazok (én egy kb. 25 centi átmérőjű standard kerámiatálat használtam).
  
• Sütőt beizzítom 180 fokra.
  
• A gyümölcsöket belekarikázom a tálba. Banán: kb. 1-2-3 centis karikák, ahogy jön, a körtekockák mérete pedig nagyjából hasonló méret. Így lesz egyszerre krémes és darabos, igazán finom a végén.
  
• A gyümölcsös réteg tetejére szórom egyenletesen a morzsát. 
• Alsó/felső fokozaton 50-60 percig sütöm. Végcél a képen látható aranybarna szín, és a megpuhult, helyenként krémesre sült gyümölcsdarabok.
  
• Melegen kanalazom a tányérra, mellé ültetek egy kövér gombóc vaníliafagyit, és tálalom is.
  

 

Egyébként akár a „for dummies”-ba is betehetném, mint első desszert, hiszen annyira végtelenül egyszerű és elronthatatlan. Persze kérdés, hogy a dummieknak van e robotgépük. Megkérdeztem K-t, hát nem, nincs, ezért nem kerül rá a címke.

Kardamomos-citromfüves flan rumos-karamellizált gyümölcsszósszal

Létezik olyan, hogy könnyű desszert? Fittness desszert... Hm. Kicsit olyan, mint a pöttyös tigris: csak erőszak útján megvalósítható. És akkor már nem is tigris, hanem jaguár (vagy leopárd, attól függ melyik kontinensen erőszkoljuk a természetet). Akkor meg minek? Mindenki tud követni?

Szerintem a lájtos desszert illúzió; ezzel a flannal pedig éppen illuzionálok (van ilyen szó egyáltalán?). Egyezzünk ki a wellness jelzőben. Merthogy ez a flan könnyűnek indult, aztán menetközben rájöttem, hogy hova áltatom magam, belegondolva a felhasznált cukormennyiségbe mégsem éppen egy szép szem alma alternatívája. De nem teljesen mindegy? Ha már csináljuk, akkor csináljuk jól. Különben marad az alma, vállalkozóbb kedvűeknek meg a műanyag (bloooaaaah ) Norbi fagyi.

A wellness jelzőnek jelen esetben azért megvan a jogalapja: ellentétben sok keményvonalas édességgel – nincs olyan érzésem, mintha kockacukrot kanalaznék, és a felszámolás utáni pihegés is elmaradt. Romantikus vacsi zárásaként vagy ÖTYE klubestre abszolút ideális.

Két dolog:

1. Nem egy bonyolult desszert, de a hűtés miatt legalább fél nappal hamarabb kell nekiállni.
2. Ez egy franciának mondott recept, a kardamomból kiindulva max gyarmati fúzió, talán egy ponticherry-i különlegesség (merthogy más vidékre a franciák nem nagyon jutottak Indiában). Lényeg: ez már a második alkalom (első itt), amikor azt mondom, hogy abszurd hangzása ellenére éljen az indiai-francia fúziós konyha.

Jah, és irtó menő, ahogy a tálalás előtti uccsó fázisban az ember a meleg szószt látványkonyhában készíti el. Hoppá, ez a blingbling wellness. (Norbi, szedd össze magad, jövök.)

Kardamomos-citromfüves flan rumos-karamellizált gyümölcsszósszal

(eredeti recept innen)

Hozzávalók

Flan:

0,5 l tej (csakis piros)

6 db zöld kardamom mag, szétmorzsolva

2 szár citromfű

70g cukor (nádcukrot használtam)

3 db tojás

1 kisebb rúd vanília

kevés vaj a formácskák kikenéséhez

Öntet:

1 csomag mélyhűtött erdei gyümölcskeverék (250g asszem)

barna rum (vagy sima)

3-4 púpos evőkanál cukor

Elkészítés

Flan:

• A tejbe beleteszem a kardamomot és a citromfüvet, és alacsony lángon felforralom, végig vigyázva, hogy az alja ne kapjon oda.
  
• Ha felforrt, félrehúzom, lefedem, és hagyom legalább fél óráig dolgozni a fűszereket.
  
• Leszűröm a tejet, ha kihűlt volna, picit visszamelegítem (ne forrásig, csak hogy éppen meleg legyen).
  
• A sütőt 120 fokra melegítem (légkeverés).
  
• A tojásokat a cukorral krémesre verem (a színe elhalványodik).
  
• Óvatosan hozzáadagolom a tejet, a keverék tetején levő habot leszedem.
  
• A vaníliarudat hosszában szétvágom, a belsejét egy kisebb kés hegyével kikaparom és a masszába keverem.
  
• Négy-öt kis formát vajjal kikenek, és a masszát beletöltöm.
  
• Egy magasfalú tepsibe ültetem őket, alájuk öntök kb 1-1,5 ujjnyi kézmeleg vizet, és kb 75 percig gőzölöm. Akkor jó, ha a tepsit megrázogatva a puding lágyan rezeg, éppen egyben marad.
  
• Kiveszem a sütőből, és hagyom teljesen kihűlni. Utána letakarva a hűtőben teljesen hidegre hűtöm.
  

Öntet:

Az öntetet csak közvetlenül a tálalás előtt készítem el, és melegen öntöm a flanra.

• Ízlés szerint 3-4 púpos evőkanál cukrot karamellizálok.
  
• Mielőtt elkezdene égni, vérmérséklet szerint, szemre rálöttyintek egy kis rumot. Hagyom, hogy szépen összeálljon a cukorral. Ha kell, pár csepp vízzel lazíthatjuk, de csak óvatosan, ne legyen túl híg.
  
• A fagyasztott gyümölcsöket rádobom, és ha felereszetettek, az öntetből a flanok tetejére és mellé kanalozok. Good to go.
  
  
  

Tálalás

V2.0: tálalás előtt késsel magabajgatom az oldalakon, és kistányérra csusszantom.

V1.0: aki tart a kiborítás kivitelezésétől, az nyugodtan hagyja a kis formában, és a tetejére szedhet az öntetből. Úgyis nagyon mutatós.

For Dummies p2: Mézes-kecskesajtos-padlizsános falatkák

A „for dummies” sorozat második versenyzője, 

ezúttal előétel/fingerfood kategóriában lépünk a kezdők ringjébe. 

 

Néha jó elpepecselni a konyhában, de ha hétköznapra esik a vendéglátás, nálam az elsődleges szempont a könnyű, gyors elkészíthetőség. (Merthogy az íz az úr, és nem szempont.) Ilyenkor szerény célkitűzésem, hogy legalább egy valami készüljön el időben, ezzel megelőzve, hogy a kopogó szemű vendégek a konyhapultot harapják ki éhségükben.  (Hm. Miért pont kopog a szeme valakinek az éhségtől? Ismeri valaki a mondás eredetét? Legyen már olyan jó, és vezessen ki a setétből…)

 

Ezeket a mézes-kecskesajtos-padlizsános minekhívjamok az ízek, illatok és látvány tökéletes egyensúlyát alkotják, kellőképpen villantós, és komolyan elronthatatlan; a minimum nagyon hálás fogadtatás borítékolható.

 

 

Mézes-kecskesajtos-padlizsános falatkák

 (ahonnan az ötlet származik)

Hozzávalók:

• 1 csomag előre elkészített levelestészta – mielőtt ennek láttán bárki anyázni kezdene (ahogy én szoktam az alaplétől), nagyobb szupermarketekben kapható, hűtőpultnál kersendő, Tante Anne (vagy valami Tante) a márkaneve. Mivel nekem van egy ilyen teljes mértékben alaptalan, velem született tésztagyúró parám, én mindig elvágom a tésztakészítés etapját, és a hűtőpulthoz járulok segítségért. Csodálatos találmány, trust me.
  
• 1 közepes méretű padlizsán
  
• 1 nagy fej lilahagyma
  
• 1 csomag (rúd) Sainte Maure kecskesajt  (nagyobb boltokban szintén mindenhol kapható)
  
• 1-2 szár friss kakukkfű
  
• 1 db tojás
  
• olívaolaj
  
• méz
  
• só, bors

Elkészítés:

 

• Sütőt 170 fokra állítjuk (légkeverés, vagy ha normál, akkor 180 fok).
  
• A padlizsánt apróra kockázzuk.
  
• 2-3 evőkanál olajat felhevített serpenyőbe öntünk, majd a padlizsánkockákat jól megforgatjuk benne. Sózzuk, és folyamatos ügyelés mellett puhára pirítjuk a zöldséget (max közepesen erős fokozaton). Ha útközben úgy érezzük, kezd égni, lehet alá önteni még egy kis olajat, aztán beforgatni, és fedő alatt tovább pirítani.
  
• Ha készen van, a frissen aprított kakukkfűvel és borssal megszórjuk, tálkában hűlni hagyjuk.
  
• A kiürített serpenyőben az aprított hagymát forró olajon megfuttatjuk, ha átlátszó, jók vagyunk, ezt is félrehúzzuk a tűzhelyről hűlni.
  
• A sajtot elővesszük, és kb fél centis karikákra vágjuk.
• A kész tészát kivesszük a hűtőből (fontos hidegben tartani, amíg csak lehet, mert kényes darab!) kigördítjük, és kb. 5x5 centis négyzethálót szabunk egy kés segítségével. Az így kapott szeletkéket sütőpapírral kibélelt tepsire tesszük.
  
• Egy tojást felverünk, és a tésztalapocskákat gyorsan átkenjük vele (nem tragédia, ha kimarad, ettől csak a színe lesz szebb a megsült tésztának).
  
• Eztán jöhet a pakolászás. Először minden négyzetre teszünk egy kis hagymát, aztán halmozunk rá egy kevés padlizsánt, majd a kecskesajt karikával zárjuk a sort.
• Kb. 15-20 percig sütjük – addig, amíg a tészta egyenletes aranybarnára sül. (Érdemes figyelni a 15. perc után).
  

 

Ha kész, vegyük ki, és mindegyik lapka tetejére cseppentsünk egy kevés mézet. (Űűűűűűű de nagyon jó rá…) Ha már nem annyira forró, hogy kiessen a kezünkből, és szétégesse a szájpadlásunkat, tálalható is.

És hogyan tálaljuk?

Hát, lehet magában is enni, én is úgy adtam a lányoknak, de igazán nagyon villantós akkor lesz, ha salátára ültetjük. Én itt most rukkolaágyra fektettem, és körbelocsoltam  mézes-mustáros vinaigrette-el.

 

Mézes mustáros vinaigrette

1 kisaknál mézesmustárt (vagy 1 kk natúr mustár+1 kk méz) elkeverek 1 evőkenál (lehetőleg citromos) olívaolajjal, és két evőkanál fehérbor ecettel (muskotályosat használtam). Ha több kell, tessék felszorozni a mennyiséget. Pici só, frissen őrölt bors, és kész a világ  - szerintem - legfinomabb saláta dresszingje.

Sok sikert! :) 

 

Krumplis-édeköménygumós-körtés gorgonzolás tortácska és Rozmaringos borjúszelet

(ha ez most mégeccer kikerült a blogroll elejébe, elébe szaladok menteni magam, hogy nem direkt van, csak javítanom kellett a főcím elírását)

Vicces és überpara halmazok határmezsgyéjén veszélyesen egyensúlyozó érzés az, amikor úgy tálalok valamit, hogy azt egyáltalán nem kóstolom meg.  Totál megfeszülés, felkészülés a totális beégésre, aztán indul az előadás, dobogó szívvel, remegve szolgálom fel a számomra  cipőtalpnak kinéző tárgyat, és legnagyobb megdöbbenésemre (megkönnyebbülésemre) mégis nagyon pozitív fogadtatásra talál. Itt a helye a receptnek. Borjú, kérem. Első, ever.

 

A deal az volt, hogy belépőért cserébe főzök. Vacsorát. Húsosat. Igazat megvallva ez nekem szégyenletesen előnyös win-win üzlet: kihívásként tekintettem rá, aminek segítségével tágíthatom kulináris horizontomat.

 

Persze joggal vonhatom magam kérdőre, hogy milyen az már, hogy eladom a lelkem egy szigetjegyért?! Sekélyes. Ám számos jellemhibáim egyike, hogy hajlamos vagyok minden ballépésem ellenére többnyire kedvelni magam, így megbocsátottam a botlást, sőőőt, mindenkit buzdítanék a jövőben, hogy hasonló cigányútra vezessen. Tovább süllyedek: Balatonsound passért talán még halat is a kezembe veszek. Mondjuk akkor az legyen minimum VIP budis fajta.

 

Most, hogy azt is megéltük, hogy a budi szó bekerült egy recept felvezetőjébe, haladjunk tovább.

 

Persze nem hazudtoltam meg magam: köretet sokkal hamarabb sikerült választanom, így ez lett az egész vacsora kiindulási pontja, omegája, amihez döntésképetelenség okán last minute igyekeztem húst párosítani. Gyors segítségkérés, két nagyon kedves, a feladatot teljes komolysággal kezelő, húsfaló gourmet tanácsai, nagyon nagy izgulás, és sikeresen túlestem a borjúhús premieren. Nem mondom, hogy az attrakció ezentúl stabilan beveszi magát a repertoáromba, de mint minden premieren, ezen is felemelő érzés volt túlleni.

 

Plusz információként elmondanám, hogy annyira vagyok képben a szárnyasokon túli húsfélékkel, hogy a bevásárlásból haza még azzal a hittel érkeztem, birka lapul a zacsiban, aztán az előkészületek során előkerült horrorisztikus, vérrel teli vákumpárna csomagolásán boldogan legelésző, helyes kis boci rajzfilmfigura látványa ráébresztett, hogy ja, a borjú az nem birka. Mindig is kevertem a kettőt.

 

Na igen, a csomagolás. Elég morbid. Lejtőre kerültem. Aztán mikor a vér kiborult, jött az emocionális és morális megingás az ingyenjegy deal helyességével kapcsolatban: életemben először éltem át azt a furcsa lelkiállapotot, miszerint itt most kérem sanszos, hogy a besírástól csak a behányás menthet meg, vagy fordítva. Aztán mégsem, inkább rászóltam magamra, kineveztem egy húsnak szánt vágódeszkát, megtanultam serpenyővel klopfolni, és mivel csapkodni jó, a showtime idejére egész derűs állapotba kerültem.

 

Konklúzió: tulajdonképpen szépek ezek a rózsaszín karajszeletek, a végére egészen megbarátkoztam a látványukkal, na.

 

Krumplis-édesköménygumós-körtés gorgonzolás tortácska és Rozmaringos borjúszelet 

4 személyre

(köret eredeti receptje itt)

 

Borjúhoz:

0,5 kg szeletelt, borjúkaraj (szeletelt, mondanám , hogy csotozott, de kérdés, hogy van e csontos változat?)  - mint az utólag kiderült, van ennél színhúsabb is, nemesebb is, aki ért hozzá, választhat kedve szerint más testrészt is.

Olivaolaj a páchoz

2 gerezd zúzott fokhagyma

Friss rozmaringszár

Kb 1-2 deci száraz fehérbor, amit főzés közben amúgy is kortyolgatunk

só, bors

 

Körethez:

Kb. 1 kiló krumpli, héjában majdnem készre főzve

1 nagyobb édeskömény gumó

1 csomag gorgonzola (ill. jóóóóó sok)

1 db nagyobb, kemény húsú körte

1 nagyobb fej vöröshagyma

2 tojás

2/3 cup tej (zsíros)

Csipetnyi szerecsendió

Kevés aprított snidling (nekem most nem volt)

Só, bors

Olívaolaj

 

 

Elkészítés:

 

• Kezdem a hússal: megmosom, enyhén kiklopfolom (1 centis szeletek legyenek kb), majd bekeverem bőségesen olívaolajjal, fokhagymával, rozmaringgal, és hagyom pácolódni.
• Nekilátok a köretnek.
  
• Az édeskömény két külső héját lefejtem, utána egészben 15-20 percig párolom (előfőzöm).
  
• A hagymát felkarikázom és megdinsztelem.
  
• A krumplit meghámozom, és vékonyan felkarikázom.
  
• A kész édesköményt szintén cékony szeletekre vágom.
  
• Kis tálkát kivajazok, az oldalát körbe kibélelem sütőpapírral (ennek segítségével könnyedén kicsusszan majd a tányérra).
  
• A tálka alját és oldalát beborítom krumplikarikával, enyhén sózom, majd kezdődik az építkezés.
  
• Első rétegnek lefektetem a hagymát. (első körben az összeset)
  
• Másodiknak jön egy vékony réteg édeskömény, pici só.
  
• Jöhet a nagyon vékonyra szelt körte réteg, majd jó sok gorgonzola.
  
• Jól letapogatom, majd újra jön a krumpli, só, édeskömény, körte, gorgonzola, krumpli, letapogatás.
  
• A felső szint krumpli legyen, sózom.
  
• A tejet és a tojásokat jól összekeverem, sózom, borsozom, beleteszem a szerecsendiót, ha van, a finomra vágott snidlinget, és a teli tálkákba öntöm, úgy, hogy egészen a legaljába is lecsurogjon a „kötés”.
  
• 180 fokos sütőbe tolom, 45-50 percen át sütöm. (ha a felső krumpliszeletek jók, és a tejes tojás is láthatóan megkötött, jók vagyunk.
  
• Tálalás előtt hagyom picit hűlni, könnyebb kicsusszantani.
  
• A tányérra borított tortácska papírgyűrűjét lefejtem.

Míg a köret sül, a hússal foglalkozom. (Kb. 20 perccel a köret elkészülte előtt állok neki.)

• A kiklopfolt, pácolt szeletek egyik oldalára sót és borsot őrölök, és ezzel az oldalávla lefelé felhevített serpenyőbe teszem. (Egyszerre max négy szelet húst, a serpenyő nem szardíniás konzervdoboz.) A közepesen átsütött húshoz kb. 2,5-3 perc sütés kell oldalanként, közben lehet finoman nyomkodva tesztelni a készenléti fokot. Fordítás előtt a másik oldalt is fűszerezem.
  
• A vendégeim jól átsütve kérték, így a két oldal megpirítása után a húsok alá löttyintettem kb fél deci fehérbort, ami épp kéznél volt (zöld veltellni), és fedő alatt hagyta, pár percig puhulni.
  

 

Tálalásig a húst melegen tartom.

 

Tálaláskor a kiborított tortácskára vagy mellé teszem a borjút, és a serpenyőben magmaradt sűrű, barna szaftból szedek még a hússzeletre egy keveset.

Indonéz sütőtökös-zöldséges kókuszcurry – for dummies (kezdőknek)

Egyszerűt kértetek, hát ez most az lesz.

 

Sorozat indul! Ha el akarod bűvölni az embered. Ha jó akarsz lenni a lánynál. Ha be szeretnél jönni a szüleinek az első talákozáskor, vagy a sokadik után dobnál fricskát az anyósnak. Az őseid előtt bizonyítanál, vagy olyan hangulatos baráti vacsorákra vágysz, mint amiket a filmeken látni. Az is lehet, hogy szimplán unod a Don Pepe menüjét, és végre ennél egy jót. De nem vagy otthon a konyhában.

Nem gond. Gourmandula – for dummies. (K… :))

 

Voila, egy egzotikus étel, amihez nem kell gyakorlatilag semmi konyha-akrobatikai tapasztalat, gyakorlatilag elronthatatlan, mégis jön, mint egy tornádó, majd váratlanul üt: nem úgy, mint egy felhergelt inkalszekuritis szekrény, hanem mint egy Suhancos szöveg. Lazán.

 

Nincs bűvészkedés, nem csalunk, nem ámítunk, nyuszit, E-betűt, műanyag kész-szószt sem húzunk ki a kalapból, kizárólag természetes, friss alapanyagokat használunk. Viszont ahol csak lehet, levágjuk a felesleges kanyarokat: így lehetséges, hogy a paprikás krumpli készítése ehhez képest bonyolultnak tetszik. Az előadás végén pedig besöpörjük a bókokat. 

 

Húsos verzió a végén, hogy senki se pampoghasson.

 

Amin áll, vagy bukik a dolog  - Beszerzés

 

Majdnem minden hozzávaló megvásárolható bármelyik nagyobb szuper/hiperben, kókusztej mindig a nemzetközi polcok környékén, tofu általában valahol a sajtok mellett, a hűtőpultban. 

Legtöbb hozzávaló beszerzési helye tehát egyértelmű, kivéve alábbiakat:

1. Fűszerkeverék: Asian Home Gourmet „indonéz zöldségcurry” (Sayur Lodeh) fűszerkeverék, (lehet, hogy németül van ráírva: Würzpaste für indonesisches Gemüse-Currygericht). Fontos, hogy nincs benne semmi mesterséges anyag, tartósító, színezék, stb., egyszerűen a fűszerek előre ki vannak mérve, és olajjal vannak bekeverve, felhasználásra készen, így nem kell méricskéléssel, reszelgetéssel, pépesítéssel, stb. bajlódni, használata mégsem ütközik az elveimmel (jó étel = friss, természetes alapanyagok). Ez most pont olyan, mint egy termékpromóció, pedig csak a személyes lelkesedés fűti szavaim. 

• HOL LEHET KAPNI: Little Indiában tuti kapni, de láttam már a márkát Culinarisban, Matchben, sőőt, a Tescoban is (nemzetközi ételek). Majdnem biztos, hogy az Ázsia bolt is forgalmazza (Nagycsarnok, -1. szint).

2. Paratha: Kár lenne kihagyni az élményt. Olajos, levelestészta-szerű, mégis palacsintára hasonlító kenyérlepény, keralai specialitás, hihetetlenül finom; önmagában ill. curryk köreteként is rendkívül népszerű. Little Indiában lehet mélyhűtve kapni, a natúr mindent kenterbe ver, majdnem pont olyan, mint amit Indiában árulnak a pályaudvarokon. 

• HOL LEHET KAPNI: Az, hogy én eddig csak Little Indiában láttam, nem jelent semmit, de én máshol már nem is keresem. Ha nem kapnál, azért nincs tragédia, tortillával is helyettesítheted, ill. leugorhatsz a gyrososhoz is, hogy a frissen sült pitából/kenyérlepényből adjon neked, csak úgy natúr, elvitelre. Nem fog rád hülyén nézni, másodszorra már egész biztosan nem.
  

 

3. Bor: ezen az oldalon Chardonnay-t ajánlanak hozzá (a kókuszcurryhez, és a sütőtökös ételekhez is). Passzolt. Nem úgy, mint a Kadarka (szekszárdi, 2007-es, MP), amit a borboltban ajánlottak az étel mellé. Utóbbi inkább utána esett jól, a malacpóker kísérőjeként. 

 

Indonéz sütőtökös-zöldséges kókuszcurry

Hozzávalók

(kb. 4 személyre)

Kb 1-1,2 kg-os sütőtök

3-4 nagyobb szem krumpli

kb. 15 centis póréhagyma

Kb. 1 dl tej (lehetőleg 2,8 vagy 3,5%)

Kb. 150-200g mirelit zöldbab (úgy is mondhatnám, hogy markolj bele egy nagyobb zacsiba kétszer-háromszor, úgy bőven, na annyi kell nekünk)

1 kocka (asszem 400g) tofu (natúr vagy snidlinges, de semmiképpen ne füstölt)

vagy

500g filézett csirkemell

400ml (1 konzerv) kókusztej

1 tasak Asian Home Gourmet „indonéz zöldségcurry” (Sayur Lodeh) fűszerkeverék

4-5 db mini chili paprika (már ha szeretünk random beájulni egy-egy meglepetés falattól - én igen)

só

1-2 evőkanál olaj (lehetőleg nem olíva, inkább napraforgó)

 

 

 

Elkészítés

 

Kókuszos zöldségcurry:

• A tökről levágom a héját, belsejét kimagozom, és kb 2x2x2 centis kockákra vágom.
  
• Krumplit meghámozom, szintén kb 2x2x2 kockákra vágom.
  
• A tofuról leöntöm a levét, és ezt is 2x2x2 kockákra szelem.
  
• A póréhagymát vékonyan felkarikázom.
  
• A serpenyőt felhevítem (közepesen erős fokozat), és beleöntöm a fűszerkeveréket.
  
• Fél percig pirítom, állandó kevergetés mellett.
  
• Rögtön adom is hozzá a hagymát, meglocsolom a kb 1-2 evőkanálnyi olajjal, gyors mozdulattal elkeverem, majd azonnal rádobom a krumplit, a tököt, és a chili paprikákat is. Átforgatom. (Mindez max további fél perc alatt történik.)
  
• Felöntöm a kókusztejjel, és fél deci tejjel.
  
• Elkeverem, sózom (két bő csipet, így első körben elég lesz).
  
• Fedő alatt 10 percig főzöm, majd hozzáadom a mirelit zöldbabot és a tofut is.
  
• Ha nagyon elfőtt volna a leve, felöntöm még egy kis tejjel (kb fél decivel).
  
• További kb. 10 perc, és ellenőrzöm, valószínűleg puha a krumpli és a tök is.
  
• Kóstolás, utánsózás következik.
  
• Voila!
  

 

Köret: paratha

• Száraz serpenyőt felforrósítunk: akkor jó, ha a tenyerünket az edény felé tartva szinte már kellemetlen a forróság.
  
• A mélyhűtőből frissen kivett lepényről lehúzzuk a fóliát, és így, magában a serpenyőre dobjuk. Elég olajos a tészta, külön olaj a sütéshez teljesen felesleges.
  
• Pont úgy sütjük, mint a palacsintát, kb. 1 perc az egyik oldal, és kb. 45 másodperc a másik.
  
• Ne lepődjünk meg, a paratha szeret felpúposodni sütés közben, de amint tányérra csusszantjuk, visszalapul.
  

 

Csirkés változat: 

A csirkemellet vékony csíkokra vágjuk (mondjuk kb. 5x1 cm), felforrósítunk egy serpenyőt, és két kanál olajon hirtelen átpirítjuk a húst. Kb. 3 perc lehet, félidőben forgassunk rajta egyet, utána csekkoljuk, hogy átpirult e. Akkor adjuk a curryhez, amikor a tofut adnánk hozzá.

Tálalás

 

A képen látható módon, vagy szimplán, a curryt tányérra szedve, és a lepénnyel tunkolva. Ott legalábbis így eszik.