Muhammara és borsos-kakukkfüves parmezánkeksz

Azért nem kizárólag borszivacsot tálaltam K szülinapján. Borkorcsolyának (értsd: előétel) Muhammarát, azaz pirított diós-sültpaprikás krémet készítettem, melyet frissen sült, mámorítóan omlós-illatos feketeborsos parmezán linzerkeksszel tunkoltunk.

Mindkét tétel ideális vendégváró, merthogy mind a krémet, mind a keksz tésztáját elkészíthetjük előre, a showtime-ra már csak maga a gondtalan sütés marad. Meg a szédítő, egész ház nyugalmát megingató, eszeveszetten veszélyes illatok.

Tökéletes időzítés: háromnegyed órával a vendégek érkezése előtt a kekszet a sütőbe dobom, gyors zuhany, sérót belő, sminket feldob, sütőből elkészült kekszet kivesz, sérót mégjobban belő, előre kikészített ruciba beleugrik, aztán mégis másik szettet választ, pici parfüm, jóféle rozéból 1 pohárral kitölt, 1 kortytól belazul, és az ekkorra pont langyos, őrjítő illatú, omlós kekszeket a szintén előre elkészített paprikakrémmel azonnal kínálom is az éppen betoppanó, éhes barátoknak. Kell is a szemfényvesztés, hiszen a főétel időben és térben még nagyon odébb van.

Egyébként mindkét recept egyik újdonsültkedvenc blogomról származik (akinek eredeti forrása a Gourmet 1993/12 száma): a szerző egy Michiganben landolt algériai csajszi, aki kedves történetekkel fűszerezett, remek észak-afrikai receptekkel dobja fel a hétköznapokat.

Muhammara (pirított diós sültpaprika-krém)

(kb. egy nagy müzlis tálnyi tunkolnivaló, 4-5 főre)

(eredeti recept innen)

6-8 piros húsú paprika

1½ cup kenyér (esetemben: 2 db frissen sült minibagett)

2/3-1 cup dió (1-2 kisebb marék)

2 gerezd préselt/reszelt fokhagyma

só

1 ek. frissen facsart limelé (vagy citrom), ill. ízlés szerint

1 tk. őrölt római kömény

1/2 tk őrölt chili (ill. ízlés szerint)

¼ - ½ cup extra szűz olívaolaj

Elkészítés:

• A paprikák tetejét levágom, és fejjel lefelé fordítva olívaolajjal megkent tepsibe ültetem. 190 fokon, légkeveréssel sütöm őket kb. fél óráig (amíg a héjuk kezd felpúposodni-pörkölődni).
• Ha kész, kiveszem, műanyagzacskóba vagy jó lezárható, kis műanyag dobozba teszem (amibe passzentosan beférnek a paprikák), és kb. negyed órát pihentetem (ettől szinte ledobja a héját). Utána meghámozom.
• A minibagettet/zsömlét/akármit picit megpirítom a sütőben.
• A diót serpenyőben enyhén megpirítom.
• Az olaj kivételével az összes hozzávalót (kenyeret is) és a fűszereket mixerbe teszem, és krémesre/icipicit darabosra keverem.
• Keverés közben folyamatosan, lassan csorgatom hozzá az olajat.
• Megkóstolom, és kedvem szerint tovább csinosítom.

Hmmmm. Ja, mindenképpen szobahőmérsékleten a legjobb.

Feketeborsos-kakukkfüves parmezánkeksz

(kb. 20-30 kekszhez)

(eredeti recept itt)

115g sózatlan vaj, szobahőmérsékletű. (Namármost a 115g nekem nem bizonyult elégnek ahhoz, hogy a tészta rendesen összeálljon, tehát tartalékba még készítsünk oda kb. 10-15 grammot, lehet, hogy kelleni fog)

85 g frissen reszelt parmezán (csak abból a vacak fűrészporból ne, jó?)

1 1/4 cup fehérliszt

1/4 tk só

1 ek. friss kakukkfű, finomra vágva

1/3 - 1/2 tk. frissen őrölt bors (ízlés szerint)

Elkészítés:

• Robotgéppel krémesre verem a 115g vajat.
  
• Hozzáadom a parmezánt, a lisztet, sót, kakukkfüvet, és a borsot, és tésztává gyúrom (kb. 5 percig kell gyúrni, míg összeáll).
• A linzertészta állagú, kemény, de gyúrható (nem szétporladó) bucihoz nekem még pár csipet vaj kellett, nem tudom, hogy erre minden esetben szükség van e, sok mindentől függhet az állag.
• Közben kóstolgatom, és eszerint bánok a fűszerekkel.
• A bucit lisztezett deszkára ültetem, és egy kb. 30 centis rudat formálok belőle.
• Folpackba/alufóliába csomagolom, és mélyhűtőben legalább fél órán át pihentetem (de bármennyi ideig lehet fagyasztani, mert nem árt neki – el lehet készíteni előre, hogy ha kell, már csak fel kelljen szelni és sütőbe dobni).
• Fél óra után előkapom a mélyhűtőből, és bő 1 centis karikákra szelem.
• Sütőpapírral bélelt tepsibe fektetem a karikákat, és 175 fokon (légkeverés) kb. 20-25 percig sütöm (míg a szélek kezdenek aranybarnára pirulni).
• Hagyom langyosra hűlni, és iziben - ideális esetben valami jófajta kencével - kínálom.

Mi ugyebár a Muhammarába tunkoltuk.

Hallelúja.