Kertifűszeres, grillezett laskagomba sajtszósszal (+ kedvenc éttermeim)

Amikor a Matchben ládában árulják a gombát, az azt jelenti, hogy gombaszezon van, kérem!

Még tavasszal ettem a John Bullban isteni, kakukkfűvel és juhsajttal grillezett laskagombát. Azóta már itthon is elkészült párszor, több változatban, magában és tésztaágyra pakolva is, de valahogy sosem kezdtem fotózgatni. Annál sokkal gyorsabban elfogyott, mintsemhogy akár esélyem lett volna elgondolkodni azon, érdemes lenne e megörökíteni. Most egy csendes estén, egymagamnak készült ez a szószosabb változat, ráértem, annyira éhes sem voltam, a gép is fel volt töltve, gyorsan kaptam hát az alkalmon. Elvégre nagyon is érdemes rá. 

Ja, a John Bullról jut eszembe, hogy ott bármikor jobbat eszem, mint egy Costesben.

Costes: a csúcsgasztronómiának definiált hely. Michelin csillag? Az még messze van, a tejutat kell hozzá megjárni. Kezdjék nem erjedt (nem is merem mondani, hogy friss) étel felszolgálásával, és kevésbé arrogáns személyzettel. És nem bűn, ha elrontották a rendelést, de ne próbálják mégegyszer a tévedésből kihozott, kecskesajttal töltött grillezett zöldségre szemrebbenés nélkül rámondani, hogy "de hát ez a canneloni". Kezdetnek ez is elég lesz. 

Ennek kapcsán elgondolkoztam, hol is szeretek enni. Mert azért a a siralmasan gyér budapesti felhozatal is tartogat gyöngyszemeket. Legalábbis vega szempontból, a többiről nem nyilatkoznék. 

Kategóriát nem figyelembe véve, szimplán azt vizsgálva, hogy mennyire ér fülig a szám az ott kapott ételtől, az alábbi helyeket kedvelem (ha valakit esetleg érdekel):

• Hummus Bar: A város legjobb falafelje, Bp legjobb gyorskajája, legkedvesebb személyzet, legfinomabb vendégváró gyógytea (menta), legjobb lencseleves, hummusz, stb stb stb... Ha éjjelnappali lenne, a Szerájba többé a lábamat se tenném. Kár, hogy hozzám valami idétlen okból nem szállítanak, de már fűzöm őket, hogy ez ne így legyen, és nem zárkóztak el. 
  
• Hathi indiai kifőzde: A Hummus mellett a legjobb gyorskaja a városban (nekem kicsit a városperemen), ráadásul az egyik legjobb indiai (!). Mondjuk itt viszonylag régen voltam, állítólag amióta nagyüzemben tolják, fokozatosan romlik - nincs mese, el kell mennem tesztelni, mert kétlem, hogy ez igaz lenne a vega választékukra is. A hús meg hidegen hagy, ugyebár.
  
• Ha már indiai - Kashmir étterem:  az étteremről hallani, hogy nem túl hangulatos. Én speciel üdvözlöm, hogy kedves egyszerűségével egymásra és az ételre tereli a figyelmet, és az enteriőr nem próbál meg beállni az idióta keleties-Buddhaszobros, unalomig kiaknázott loungechillommmmm hangulatú, mesterségesen dizájnolt divat-éttermek sorába.  A Kashmir azt nyújtja, amit sugall: minőségi, hibátlan indiai specialitásokat, kultúrált, de maníroktól mentes környezetben: ennyi, és a kedves kiszolgálás nekem bőven elég. A hangulat elvégre a társaságunkon múlik, nem az ülőgarnitúrán, a csilláron vagy a Buddha Bar cd-n. 
• Balettcipő: Ez már "rendes" étterem, ha üzemel a kinti rész, egyenesen a kedvenc helyem.  Olyan hely, ahol a parmezán igazi parmezánból van, ahol a mozzarela buffalo, és ahol először értették, mi az a quesadilla. Nekem ennyi bőven elég. Mindig friss, mindig kreatív: a heti menüre is érdemes vetni egy pillantást. Évek óta visszajárok, és nem tudok benne csalódni. Sem a konyhában, sem a kiszolgálásban. Nem mintha azzal a szándékkal mennék oda bármikor is, hogy hátha aznap van a nagy nap, és végre találok valami kivetni valót. (Még abból is pozitívan jöttek ki, amikor ránkborították a teli pohár bort. Márpedig ez többszörösen nagy hiba.) 
  
• Chagall Café:  A Balettcipővel szinte szemben található, de párhuzam vonására nem csak a lokáció ad okot. A csapat a Balettcipőhöz hasonlóan fiatal és lelkes, ami szerencsére a konyhai produkcióban is megmutatkozik. A személyzet nyitott (szeret kokettálni), és kreatív (a nem túlbonyolított olasz és francia vonalon elég jók), érti a bort, szereti és tiszteli az ételt, és miközben nem akar túl nagyot alkotni, kvalitásai alapján nem meglepő, hogy mégis képes rá. 
• ...és hát a John Bull: Mindig hibátlan. (Maros utcában lévő egység) családi kedvenc, kiváló szezonális menüvel, igényes whiskey-, sör- és borválasztékkal. Márpedig ez a családom esetében nagyon is számít. Hiába, az alma nem esett messze a fájától. 
• Kakukktojás: balatonalmádi strand szezonon kívül is nyitva tartó lángososa: ami jó, az jó. Ha ez egy ezresből két embernek üccsivel kijön, mégjobb. Extra: evés közben a lángosos pasas pizzadobáló mutatványokkal szórakoztat. Bakker, idén nem is voltam. Francba. Le kéne menni, amíg még lehet. 

És akkor a spontán, rövid intermezzo után térjünk is rá a laskagombára.

Ez az étel az az étel, amivel nagyon sokat lehet kísérletezni, variálni, sok szituációban megállja a helyét. Gyors vacsora, ízletes meleg előétel, különleges főfogás, egy kis csavarral bárhol és bármikor tuti befutó. Nem mellesleg kicsi az esély rá, hogy végzetes hibát kövessünk el, és próbálkozásunk kudarcot valljon. 

Bevált ötletek egy témára: 

• Fehérbort a sajtszószba is! Ha időben eszünkbe jut. 
  
• Vagy hagymával is piríthatjuk a gombát. Ha van hagyma. 
  
• Éjjel 11kor, pikkpakk  összedobott tésztaételként lakassuk vele jól a társaságot. Ha már ételt követelnek, és nem inni.

 

Kertifűszeres, grillezett laskagomba sajtszósszal

Hozzávalók

(2 személyre)

70 dkg laskagomba (ha tésztára tesszük, ez akár 4 személynek is elég lehet)

1 deci tejszín

3-4 gerezd fokhagyma

10 dkg kecskesajt (én vmi szicíliai, karakteres keménysajtot választottam)

1 szár friss rozmaring

3 szár (3x5 cm) friss kakukkfű

fél csokor petrezselyem

fél deci fehérbor

olívaolaj

vaj

só, bors

• A laskagombát kicsit leöblítem, a végeit levágom, és leveleire bontom.
  
• A fokhygamát vékonyan felszeletelem. 
  
• Serpenyőben olívaolajjal meglocsolt vajat hevítek (közepesen erős fokozat), így a vaj ízét is élvezhetem, mégsem barnul meg. 
  
• A fokhagymát megpirítjuk, de vigyázok, hogy oda ne kapjon.
  
• Beleforgatom alaposan a gombát, majd a zöldfűszereket, majd egy-kát perc után felöntöm a fél deci száraz fehérborral. Ez  a bor pont arra elég, hogy a csodálatos aromák előjöjjenek, de nem áztatja el a gombát, és az megsülni, nem pedig megpárolódni fog.
• A gombát félidőben megszórom sóval, és készre pirítom, az sem baj, ha helyenként pirosra sül (sőőőt)
• Ha a gomba kész, tányérra szedem. 
• A megüresedett serpenyőben a felkockázott sajtot tejszínnel felolvasztom, megvárom, míg besűrűsödik. Minél karakteresebb a sajt, annál valószínűbb, hogy csak kevés sóra és borsra lesz szükség a végső ízesítéskor. 
• A finomra vágott petrezselymet belekeverem a szószba, majd a gombát összeforgatom vele, picit hagyom pirulni, és már tálalom is.
• Érdemes konzultálni a borboltban az eladóval. Az ételhez Figula 2007-es Pinot Gris-jét ajánlotta, jól tette (ebbúl öntöttem a gomba alá is).