2008. szeptember 25., csütörtök

Koviubi, parkó, ubisali - és akkor mi van?

Nademostkomolyan: azon hőbörögni, hogy valaki azt mondja, hogy koviubi... Ezen tényleg ki lehet/ ki kell akadni?

Nem szeretek konfrontálódni, ha nem érzem úgy, hogy értelme lenne. Mondjuk most sincs sok, csak ma ilyen érzékeny hangulatom van. Tök véletlenül futottam bele az írásba, de biztos oka volt. Elgondolkodtatott... Az íráshoz kapcsolódó hozzászólások méginkább. Valóban szükség van erre? Ha nem is személyesen megszólítva, de nagy nyelvkínzóként közvetetten érintve érzem magam, szóval anékül, hogy bárkit meg akarnék bántani, íme szerény véleményem.

Milyen felelősségvállalásról beszélünk?

A blog egy személyes hangvételű, szabad stílusú műfaj. Ez nem a Közlöny, vagy a Népszabi (hoppáhoppá, kavics a rendszerben). A blog lényege, hogy mindenféle szabályok, megkötések és korlátok nélkül úgy, arról és azt ír a blog szerzője, ahogy az neki tetszik. Írható tercinában, vagy felénekelhető trashmetálban is.

Ha valaki más ezzel a stílussal nem tud/akar azonosulni, ha bőszíti, akkor megvan az a szabad akaraton alapuló joga és lehetősége, hogy a nem kedvelt publikáló írásaitól távol marad. Nem olvassa. Ezen idegeskedni, kiakadni, ugyanmááááár. Mi értelme? Joga van (hogyne lenne) véleményt formálni, de feleslegesen bántani (megnevezni, egyértelmű utalást tenni az amúgy ártalmatlan személyre), szerintem, értelmetlen. Még megjegyzésben is. Tényleg szükség van erre? Valahol már szinte vicces, hogy ez a téma. Miért nem a cékla ételek? Elvégre szezon van!

A gasztroblogok szerzőinek nyelvművelő felelősségéről azt gondolom, hogy nem vagyunk mi nemzeti sportolók, haza büszkeségei, de mégcsak népművelők sem, főleg nem Kazinczyk, én legalábbis biztos nem, nem is törekszem rá, és legutoljára azért hívnám a cukit cukrászdának (amúgy kedvem és szituáció függvényében használom mindkettőt), mert a rövidítés a szájbertérben vagy az univerzumban valaki mást zavar. Naésaztán. (Személy szerint a szívemhez a Karinthyk amúgy is mindig közelebb álltak.)

Azért írok blogot, mert nagyon szeretek főzni, enni, és mert szórakoztat ilyen formában lejegyeznem az élményeimet. És ezt a saját stílusomban teszem. Nem tetszhet mindenkinek ugyanaz, iszonyatosan szürke, vacak, kétdimenziós lenne ez a világ, ha mindenki egy normának akarna görcsösen megfelelni, ha egy ember diktálná a divatot, ha csak kék lenne és piros, de a lila már nem lenne szalonképes, ha csak egyfajta lecsó létezne, ha csak egyfajta irodalmi nyelvezet élne, ha valaki eldönthetné, hogy milyen szavak használata engedett vagy éppenséggel papírt perzselő... 2008-at írunk.
Egy blogot az olvas, aki kedveli, aki meg valamilyen okból kifolyólag nem így érez, annak a kedvéért minek úgy viselkedni, úgy írni, ahogy az életben nem tennénk? Nem értem.
Én igenis leírom, hogy koviubi, sőőőt, kövezzenek meg, a paradicsom az parkó, és az előző írásomban, életemben először azt is leírtam, hogy üccsi (üdítő). (Úrjézus!) A balatonalmádi strandon működő lángossütőnél nem Coca-colát rendelek , vagy szénsavas üditőitalt, netán narancsdzsúzt. Ott igenis üccsit, bambit, bubis vizet, és kapaszkodjunk meg - fröcsit! - kérek. És még sorolhatnám. Ezt hívják élő nyelvnek. Az élő nyelvnek meg az az utálatos szokása, hogy begyűrűzik az írott nyelvbe. Ez nem szeretés, nem szeretés kérdése. Szerintem ez rendben van.
Nem arról van szó, hogy nem tanítottak meg beszélni, viselkedni, hanem arról, hogy meg tudom választani, hogy milyen környezetben milyen nyelvhasználat adekvát. Kényelmes, helyénvaló, életszerű, természetes, nekem jóleső. A levest nem hívom levinek (ezt a becenevet Leventék nálam már amúgy is befoglalták), de ha valakinek úgy esik jól a folyékony halmazállapotú étel megnevezése, ám tegye. Éljen boldogan, engem nem akaszt ki. És az sem, ha valaki burgonyát mond a krumpli helyett, süteményt a süti helyett, vagy gyermeket a gyerkőc helyett. Az sem, ha lila a haja, csíkosat vesz fel kockáshoz, vagy nőként kopaszra nyírja a fejét. Max nem az én stílusom, konstatálom, ennyi. Move on.

Hogy nálam leverjék a biztosítékot, ahhoz sokkal több kell. Zavar az aluljáróban a bűz, bőszít, ha szemetelnek, kitikkadok az agresszió bármilyen formájától, kurvára fel tud húzni a Centrum Parkoló Kft, az útra banánhéjként kidobott állatok "gazdáira" gondolva indulatos leszek, és aggaszt (szíven üt) látni, hogy a jegesmacik (hoppmégegy) már egymást eszik az északi sarkon, mert elveszőben az életterük. Az, hogy valaki leírja, hogy töltött kápi vagy urambocsá bazmegol, a legkisebb mértékig sem zaklat fel. Akkor sem, ha bazzegnek hívja. Ennél fontosabb, sokkal fontosabb dolgok is vannak a világon.

Ha valaki szépen ír, választékosan és közben még informatív is, ámen. Remélem, hogy lemenőim majd ezekben is meglátják az értéket, ha olvassák, de kedvelni fognak / írnak olyan blogot is, mint pölö egy Junkfood. Mert azon meg remekül lehet szórakozni. Így kerek a világ.

Felelősségvállalás? Misszió? Hogy kell leírni az értetlen grimaszom? Ezen a téren max annyi felelősséget érzek (ha egyáltalán, de most komolyan), hogy együtt lehetne példát mutatni, miszerint létezik egy közösség (mégha mikro is), ami arról szól, ami (gasztronómia, receptek, egyéb, ebben a sorrendben), és ahol kivételesen nem fikázzák egymást, helyette békességben, nyugalomban tud létezni, működni, hízni.

Nem kell mindenkit szeretni, de elfogadni a tőlünk különbözőt minősítés nélkül: elvárható lenne. Akkor is, ha a mi szemszügünkből ez a másság érthetetlen, követhetetlen. Ez itt nem egy atomfizika vagy irodalmi szakkör. Ez itt biztosan nem. És nem is lesz soha. Ez van.

Písz,
Gourmandula

27 megjegyzés:

Fűszeres Eszter írta...

Ez így tejesen kerek, és igaz is, bár engem továbbra is irritál egy-két dolog, viszont igazat adok abban, hogy foglalkozzunk a céklával.
Mirelle védelmében le kell írnom, hogy az akkor még 3,5 éves kislánya rámszólt egyszer, amiért kaját mertem mondani az ételre, szóval ő valóban nem csak szájaskodik.
A FRÖCSIT még életemben nem hallottam, de felröhögtem mikor olvastam.
fröcsi, fröcsi, fröcsi
(jut eszembe, písz: valaki egyszer erre a szóra úgy felkapta a blogomban a vizet egy kisebb vita hevében, hogy közölte, nem jön többet :-)

BeckZsu írta...

Szívemből szóltál! Én magam csak mérsékelten becézgetek, de a fiamnak készítek egy szendót, ha azt kér, és ajánlok kaját neki, ha megmondja, milyen kombóból akar főzni. És már évek óta pézsét használok, ha náthás vagyok, ezt is gyerekektől tanultam. És még ki tudja, mi jön, egy részét átveszem, mást meg nem. Ahogy alakul...

Gumimamszli írta...

Akartam hozzászólni Mirellnél, de az írásod után teljesen feleslegesnek látom, szinte szóról szóra ezt írtam volna le én is. "Köszike": Gumimamszli:D

Mindennapi Manna írta...

Jól kiegészítetted azt, amit én is gondolok. Én is valami hasonlót írtam volna, csak aztán a ubi és a krumpli összehozása mentén indultam el. És tényleg furcsa számomra, hogy a csoki belefér, a pari meg nem, pedig valaha ugyanolyan furcsa lehetett a csokoládé után.

Gumimamszli írta...

Utóirat: Szeretettel várom a céklás recepteket:D

Doctor Pepper írta...

Igen, osztom a véleményed, ami gondolom, mérsékelten lep meg:):)Ritkán csokoládé a csoki, és gyermek a gyerkőc:) Ahogy furcsának tartom azt is, meghagyva természetesen, hogy mindenkinek szíve joga, hogy hívja a másikat, de furcsa, mikor egy kétéves kisgyerkőcöt is Zoltánnak, Dórának, Leventének, vagy Katalinnak szólítanak, nehogy véletlenül a Zolihoz, Dórihoz, Levihez vagy Katihoz szokjon hozzá:):) És ja, a krumpli "fel"burgonyázása valóban mókás sok esetben.

Igen, így kerek a világ és kész. Igazad van! Ez a lényeg:)

Gourmandula írta...

Eszter: Mindenkinek szíve-joga eldönteni, hol húzza meg a személyes határokat. Csak egymást ne bántsuk, gombaszezon is van. :) Mirelle-t nem kell védeni, ez nem neki szól személyesen, hanem az egész témának, csomagban.
A nemzetközi nyelvezet használata külön megérne egy misét, ráadásul ebben - van önkritikám - valóban rossz vagyok.
De mindennek megvan az oka, legyen a személyiség, nemzetközi nevelkedés (felnövés), iskolák, hasonló típusú emberekkel teli környezet. Elkerülhetetlen, de igazából nem is akarom elkerülni. Ez is így van jól.
A Fröcsi egyébként Krakkó óta becenevem is (mondjuk az hetente változik, de akkor is), szóval gyakran használt szó az életemben.

Manna: Tomtom, nevettem is, ahogy a Krumplit védted! :)) Több erdélyi kifejezést akarok!!! :)

GM, Beckzsu: örülök, hogy nem vagyok egyedül. Nagy a tér, vacak lenne a sarokban árválkodni.

Doctor Pepper írta...

Ja és az a kulcs, amit írtál is, hogy megvan a kellő intelligenciánk ahhoz, hogy a megfelelő helyen a megfelelő szavakat használjuk. Okos vagy!:)

Névtelen írta...

Adekvát (és nem adekvált) - ha már a nyelvről beszélünk...
Egyébként tetszik az írás.

napmátka írta...

Biztos, hogy mindenkinek van igaza a témában, a magam részéről mégsem szeretném, ha még az én életem alatt tovább terjedne ez a nekem "slampos" tendencia (utána már...majdnem mindegy). Anélkül, hogy bárkit bántani akarnék, azért elgondolkodtató, hogy hová jutunk majd, ha minden szavunk unalmas és egysíkú, két-szótagú rövidítés lesz majd. Tudom, hogy az élő nyelv sajátja, hogy kedvünk szerint alakítjuk, én mégis érzek felelősséget a használatában (és ezt nemcsak a gasztrobloggerekre, médiára, sajtóra vonatkoztatom, hanem minden egyes emberre, aki magyarul beszél). Képzeljük el, hogy oda is eljuthatunk, hogy gyermekeink az eredeti szót már nem fogják megérteni, mert annyira elszoknak a használatától, és el kell majd magyaráznunk a paradicsom vagy a kovászos uborka jelentését.
De még jobban bánt, mennyire unalmassá válik így a nyelvünk. Kevés dolog van, amiért érdemesnek tartom szót emelni egyik vagy másik oldalon, de ez talán ilyen. Minden másság az idővel lehet meghatározó többség is, ezt is mérlegelni próbálom, amikor elfogadok vagy elutasítok valamit.
Emelett én úgy érzem, hogy itt a blogon mégsem ezek a témák a meghatározók, hanem a jobbnál-jobb ötletes receptek, ezért érdemes minden nap belátogatnom.
A gasztronómia örömeitől pedig számomra a nyelv szépsége is elválaszthatatlan, amin kifejezzük magunkat, hozzátéve ezzel is valami többletet még a főztünkhöz.

Gourmandula írta...

upsz,jogos. javítottam, szemfüles névtelen. :)

gabojsza írta...

mindenkinek a maga módján igaza van. Gourmandula, neked is, de hadd háborodjak fel (ha kedvem tartja) egy zöld bori levin, mert nekem az nagyon nem egyenértékű a csokival, gyerkőccel, vagy pézsével.
Amúgy ez a poszt most jócskán előreugrott a gyűjtőoldalon, remélem véletlenül...

Doctor Pepper írta...

gabojsza, akárhányszor belejavít az eredeti szövegbe egy blogspotos, annyiszor ugrik előrébb a postja. Vagy legalábbis én ezt tapasztalom. Gondolom, most javította az adekvátot és azért került előre.

Gourmandula írta...

DP: ez már a harmadik jóleső megnyiévánulásod, lassan konfettit kell, hogy dobjak rád! :)))

Gabojsza: pedig már kezdtem azt hinni, hogy tudok hekkelni. Nem követem, hogy hol áll a sorban a posztom, a feltételezés is érthetetlen. Nyugodtan háborogj, ha zavar valami, nem erről szólt az írás, hanem arról, hogy kár ekkora ügyet kerekíteni a dologból. Szerintem.

Hobbiszakács írta...

Végre egy izgi témcsi!

A koviubi szerintem is ciki, aki kitalálta az dili.

Vili?

:-))

gabojsza írta...

Vili doli:-)))
A javításnál pl. nálam nem ugrik automatikusan az időpont, úgy láttam más blogspotosnál sem. Lehet, hogy van, amikor mégis. Olyat viszont már tapasztaltunk, hogy némely izgalmas, vagy nagy látogatottságra számító írásnál volt aki egy nap háromszor is átállította az időpontot, így mindig előre ugrott a gyűjtőoldalon, ezt többen szóvá tették már. Egy ideje hál'Istennek már nem divat. Akinek nem inge, ne vegye magára.

anyamanya írta...

Nem volt kedvem beszállni ebbe az indulatokkal fűtött vitába, én sem éreztem ezt az egészet olyan hű de központi kérdésnek, de azért nagyon hálás vagyok, hogy leírtad, amit én is gondolok!
Szívemből szóltál!
Uff!

Mindennapi Manna írta...

A csokihoz, pézséhez, legkondihoz, már hozzászokott a fülünk. Nagyjából ezen múlik, hogy mi az, amit elfogadunk, és mi az, amit már nem.

Gourmandula írta...

Nem tudom, ez eddig hogy nem jött át velem kapcsolatban, de nem célom a napi látogatottság megdöntése, nem figyelem, hogy kinek a blogspotja mire és hogyan reagál, és hogy az írásom hányadik a sorban. Eszembe sem jut. Időzítve posztolni is kihívás a számomra, könyörgöm, nemhogy rendszeranalizáljak. Nem tűnt fel soha, hogy valaki előreugratja a blogját (leggyakrabban is napi egyszer nézem, MAX, amúgy is halmemóriám van), de ha ki is szúrnám, tulajdonképpen az sem érdekelne, szóvá meg tuti nem tenném. Élni és élni hagyni. Move on. Szép napot mindenkinek!

gabojsza írta...

Jaj, Gourmandula, meg ne sértődj már!
Amint írtam, akinek nem inge, ne vegye magára. Tény, hogy volt, aki szándékosan manipulált. (Nekem meg dolgom figyelni a gyűjtőoldalt, ezért tűnik fel rögtön.) Téma lezárva.

Névtelen írta...

Én barom, meg még Mirelle-nél húzom tovább a gumit...Közben már mindenki erről posztol, és nem tudom követni! (wazze!). Nekem is tetszik a levezetésed, és természetesen igazad van, csak lazán az agyarakkal! Mégis: Napmátkával értek egyet! De a legnagyobb problémám (és haggyuk a maszlagot), hogy egészen egyszerűen nem értem ezt a nyelvet! NEM ÉRTEM mit akar mondani, mert én magam nem használom, és fejtörést okoz, ami igenis felbőszít! Nem értem első blikkre a "parkót", meg az "ücsit"! a koviubi szterotipiáját ejtsük már, ki az a hülye aki azt nem ismeri...Rabolja sokszor az időm a megértése, na! Itt a lényeg! Egyébként liberális vagyok magam is! És puszikácsocska! Sok! :-D
Ofélia

"saját levében" írta...

Szerintem szegről-végről a bloggerek is véleményformálók, van felelősségük. És ha a pogácsareceptjüket százak vagy ezrek veszik, lehet hogy a nyelvezetüket is.
(Egyébként úgy látom, a hozzászólók nem u.arról beszélnek.)

Névtelen írta...

Hú, azért már én sem állom meg itt... Gabojsza, azért az "előreugrós" megjegyzés nem puszta jóindulatból került ide, kár tagadni.
Gourmandulával pedig szó szerint egyetértek, bár én magam sem használom a mások által sérelmezett szavakat, nem is tetszenek, de hát ugye ízlések és pofonok:)
Juci

g írta...

nagyon tetszik a gondolkodásod - ezt nem is ragoznám tovább

ha már a nyelvi finomságoknál tartunk, a szavak becéz(get!)ése engem szórakoztat, az viszont bosszant, ha vki nem tudja helyesen alkalmazni az egyenlőre/ egyelőre szavakat - és az általam olvasott gasztroblogokon...

Gourmandula írta...

Hűű, egy pillanatra azt hittem, én is elkövettem ezt a hibát, de ezek szerint nem engem olvasol: gyorsan végigfuttattam a keresőt, eredmény negatív! :))) Fuh.

g írta...

nem, nem, nálad még nem találtam ilyen v ehhez hasonló hibát : )

csorbaimádó írta...

Engem határozottan zavar a gügyögés, amikor Zolcsi a repciről felszól Encikének. És ez egy így elhangzott, ma délután az egyik "üccsigyártó" :P nagy multinál: "Zolcsi vagyok a repciről, itt a .... (lényegtelen.. bármi)". Hát én csak néztem, és meg kellett állapítanom, hogy vagy én nem vagyok normális, vagy valaki más.
És, zavar, amikor az útmenti vagy városbeli zöldségeseknél/piacokon "burgi"-t kell olvasnom burgonya helyett. Elhiszem, hogy hosszú, de a krumpli derogál? A burgi meg olyan ari, vagy mi?
Igaz, én erdélyi vagyok, így a TV paprika megfejtése is időbe tellett. No meg nekem a pritamin is gogosar, és a sárgarépa is murok. A darát meg nálunkfelé a disznóknak főzik meg, és a kukorica a fő alkotóeleme ;)
Érdeklődöm, mély tisztelettel, eciubi vagy vörihagyi esetleg kukisali még nincs? Csak, hogy én is trendi, vag mi a frász legyek ... 8-/

LinkWithin

Blog Widget by LinkWithin