2008. április 27., vasárnap

Franciásan könnyed citromos borsodó

Újabb zseniális – ezúttal francia - alkoholos desszert, a szülinapi vacsora könnyed záróakkordjaként tálalva. Nagy erőssége, hogy nem nehezít el, így nem tesz keresztbe a szombat éjjeli bugivuginak. Ez persze csak annak lényeges szempont, aki szereti a bugivugit.

Nem mondanám, hogy egyszerű, mert nagyon macerás.
Nem mondanám, hogy könnyű, mert mindkét karom leszakadt 2szer, míg végre elkészült a krém.
Nem mondanám, hogy társaság-képes, mert baromi hangos elkészíteni: nemcsak zavaró a robotgép zúgása, de a hangzavar miatt ki is zár a csevelyből. Legközelebb mindenképpen előre készítem el, hogy ne maradjak ki félórányi kulcsfontosságú információáramlásból. (Persze egy normális vendéglátó alapból előre készül, és nem látványkonyhában operál úgy, mint én.)

És mindezek ellenére bőven megéri az a fél óra vacakolás meg a mai izomláz: az eredmény mesés, pehelysúlyú simogatás léleknek és ízlelőbimbóknak egyaránt.


Citromos borsodó
Eredeti recept: Tina ízutazás 2007/4

2 tojás
2 tojássárgája
6-7 dkg (barna)cukor
1 citrom leve és reszelt héja
1 dl száraz fehérbor
csipet só

1 tojást szétválasztok, fehérjét hűtőbe teszem.

Robotgéppel, forró vízfürdőben krémesre verem a megmaradt 1 db egész tojást a 3 tojássárgával, cukorral, citromhéjjal (kb. 7 perc).
Hozzáadom a bort és a citromlevet, és addig verem, amíg a krém a kétszeresére nem nő.

A kész krémet hideg vízfürdőbe teszem át, és tovább verve lehűtöm. (Tepsibe öntsünk hideg vizet, és abba állítsuk az edényt.)

A hideg tojásfehérjét csipetnyi sóval kemény habbá verjük, majd óvatosan a krémbe forgatjuk.

Pohár aljába gyümölcsöt (szőlős/epres változat készült) teszünk, ráöntjük a krémet, és hűtőben kb. 1 óra alatt teljesen lehűtjük.

Tálaláskor a tetejét gyümölccsel díszítem.


Természetesen bármilyen piskóta, keksz, akár rétegelten a krémbe fektetve, akár kísérőként jól megy hozzá, most ezzel a lehetőséggel nem éltem.

Szuperkönnyű spárgafelfújt


A minap horrorisztikus elem keveredett az álomkoktélba. Nézem az emiljeim, és látom, hogy új megjegyzés érkezett az egyik posthoz. Izgatottan nyitom a levelet, lássuk, mi a komment. És lefagyok. Husánggal vágtak tarkón. Merthogy Névtelen igen direkt, fájóan cinikus stílusban küldött padlóra. Még most is látom a sorokat lelki szemeim előtt, és felsejlik, ahogy a gyilkos, félrevezetően felvezetett kritika tőrként hasít keresztül szívemen: kipróbálta a receptet, és soha nem volt szerencséje az ízetlenségnek ilyen mélységét megtapasztalni. Ezt így.

Szóval eljutottam odáig, hogy a bloggal álmodom. Vagyis: Gourmandulával rémálmodom.
Ez az intés csak azért történhetett, mert áprilisban alig írtam. Egyébként nem azért, mert nem eszem, vagy nem tüsténkedem a konyhában, csak éppen semmi újat, különlegeset, azaz ide illőt nem produkáltam. Na de majd most.

A spárgafelfújtról

A legtöbb Gourmandulán publikált ételhez valamilyen sztori is kötődik, ebben az esetben a történet különösen fontos.

A felfújt tavaly májusban emelte egy szülinapi vacsora fényét, aztán persze azzal a lendülettel, ahogy ráleltem, sikeresen el is kavartam a receptet. A sikert arató receptek elhagyása visszatérő probléma volt az életemben, de konkrétan e spárgás remek forrásának elkavarása okozta bosszúság világított rá egy rendszerezett receptgyűjtemény mihamarabbi létrehozásának szükségességére.

’Milyen jó lenne egy saját recepttár! És ha már, akkor legyen webes, mert az felhasználóbarát, mindenhonnan hozzáférhető, mindenkivel megosztható. A blog elvitathatatlan erénye továbbá, hogy ott viszonylag nehéz elhagyni bármit is.’

És Gourmandula megfogant.

Ráment a szombat délutánom, de csodával határos módon megtaláltam a fecnit (eredetileg Fakanálból származik), így újra bevethettem a spárgát, véletlenül megint egy szülinapon. Persze mostantól kezdve bármikor bevethetem, attól pedig picit sem tartok, hogy aki szereti a spárgát, annak ne ízlene.


Spárgafelfújt
(3-4 főre)

Egy csomag (kb. 500g) zöld spárga
Egy csomag (kb. 500g) fehér spárga
1 doboz jófajta zöldfűszeres sajt/vajkrém (pl. Boursin)
1 doboz jófajta natúr sajt/vajkrém
2 dl tejföl
4 tojás
bors, só
vaj (sütéshez)


A spárgákat meghámozom, ízlés és hangulat szerinti méretre darabolom, és sós, lobogó vízben majdnem készre főzöm (mérettől függően kb. 5-10 perc).

Míg a spárga fő, a felvert tojást, a tejfölt és a sajtkrémet simára keverem, sózom, borsozom.

Kerámiaedényt kivajazom, elrendezem benne a spárgát, majd leöntöm a sajtos szósszal.
Forró sütőben (195 fokon légkeverés) 25 perc, majd ha szükséges, még 5 perc felső grilles sütés, hogy mindenütt egyenletesen átpiruljon a teteje.
Megjegyzés nem vegáknak ill. ha már levágták a malacot: lássuk be, apróra vágott jófajtasonka-kockák, vagy bacon iszonyat jó lehet bele.

2008. április 8., kedd

Jugo Antigrippo, a maja 'túlélő' gyümölcsturmix


Immáron 4 napja elzárva a külvilágtól, lázas magányomban dúl bennem a közölhetnék a nagyvilág felé.

Miközben végső elkeseredésemben egy guatemalai maja specialitás emléke alapján jugo antigrippot, azaz meghűlés-elleni fokhagymás-gyömbéres gyülölcsturmixot készítettem (ami akkori végső elkeseredésemben szó szerint borzasztóan hatásosnak bizonyult), az alábbi gondolatok törtek maguknak buldózerrel utat.

1) Ha megjelenhet index főoldalon a „cápa támadott szörföst” hírszösszenet, az azt jelenti , hogy tulajdonképpen jó napunk van.
2) De mégis abnormális az a világ, ahol:
a. Képes még bárki is szerencsétlen Diana halálának körülményein vívódni
b. 15 év büntetést kap a 8 gyermekét megölő nő. Igen, összesen.
c. Kate Moss és Amy Winehouse ünnepelt sztár
d. 18 karikával büntetik a South Parkot, de Győzike esti főműsoridőben, korlátok nélkül szedheti gyanútlan áldozatait
3) Abszolút kurvoid: Kína olimpiát rendez
4) Abszolút szűzkurvoid: aki most kezd el abszolút kurvoidban meghatározottak miatt pironkodni
5) Újraindul a New Kids. Ha bő 15 évvel (ááááááá) ezelőtti kinézete nem is, Jonathan Knight mai külsője 100szorosan igazolja, miért voltam „dzsonos” 12 évesen. Egyébként az együttest nem is igazán szerettem. Lávjú Dzsán.
6) Egyetértenék a szakítósblog mai gyöngyszemével, a lányoknak nincs agyuk.
7) Van ami nem változik: a kanalas-orvosság még mindig ugyanolyan finom…
8) Abszolút szánalmas: mikor a nap fénypontjának a kanalas-orvosság bevétele számít
9) Végezetül: miért kell minden szart leszinkronizálni?!

De vissza az antigrippo mirákulum italhoz.

A fokhagyma és a gyömbér is ősi gyógyír a legyengült, megfázott szervezet regenerálására, nemcsak fejlett indián kultúrák köreiben.
Amilyen szörnyen hangzik, annyira hatásos. Ha eljutottunk odáig, hogy ilyet kell innunk, annyi könyörület azért maradjon magunkkal szemben, hogy megvárjuk, míg a főzet lehűl. Nem tehettünk olyan bűnt, ami miatt langyosan kellene elfogyasztani.


Jugo Antigrippo
Hozzávalók kb. 1 literhez, mert a bacik sem viccelnek

1 banán
5 dl 100%os narancslé (persze facsarhatsz is)
4 szár répa
2 db alma (savanyú)
1 kisebb gumó friss, reszelt gyömbér
3 gerezd fokhagyma (eredetiben 1 fej volt, ahhoz még nem vagyok eléggé nekikeseredve)
saját invenció: 1000mgos C-vitamin pezsitabi – ha ettől nem sárgulok be, akkor semmitől

A fokhagymát és gyömbért pépesítjük, és kb 1,5 dl vízben forralásig főzzük. Miközben hűl, a minden mást kockára vágunk, és turmixgépben simára keverünk.

Végül egészet egybeöntöjük, kavarintunk, és szobahőmérsékletű állapotban a lehető legkevesebb szuszra lehajtjuk. Működik.

2008. április 6., vasárnap

VKF Cinke á la Gourmandula - Hungarian dumplings in sage-butter sauce

Hungarian men gotta have meat on the plate. This is a pretty harsh opening-statement for a vegetarian food-blog, but when I read the ‘Hungarian cuisine’ theme for the VKF (monthly cooking assignment), this came first to my mind. The announcment called for two conditions: 1) typical Hungarian meal (ok), and 2) presented preferably in a foreign language (fine). The third and trickiest criteria is set by me: to make it vegatarian.

Face it: for most Hungarians, a meatless meal could only pass as either an appetizer or a dessert. One last excuse to the rescue: gotta be real sick. At least, this is how the great grandma of my good friend could absorb (but not comprehend) the fact that I don’t eat meat.

I don't eat Hungarian food too often (quite rarely, actually), however, if I think about it, vegetarian Hungarians could survive, as the meatless cuisine does exist, and offers a great variety of simple meals, mainly based on potato (or other common veggies) and/or flour. (...what a wondeful opportunity to highlight the fact that following a vegetarian diet does not necessarily mean eating light.)

These dishes come mainly from the poor households of the countryside, from days, when meat was not a part of the daily diet. Well, vegetarian... :) Apart from the masses of pork fat that my grandmother’s generation would put into anything from salty to sweet, sour to bitter. (Really: for most Hungarians, as long as u don't see chunks of meat in your food, it is vegetarian. A little bit of fat, meat stock or gravy sauce - according to them - could not hurt anybody, so when ordering in a restaurant, u might wanna ask how your food is prepared.)
Anyhow, the fat issue is becoming less of a a concern, since heavy health campaigns of the last 20-30 years finally paid off: most people switched to the not so much healthier sunflower oil, and the slowly-killing margarine, so now we are agonizing on how these will kill our people. But, from a vegetarian aspect, this is still relatively good news. All in all, the point I am trying to make here is: we do have killer vegetarian food, with significant amount of grease in it.

Besides the grease issue, the other big difference between today and the old times is a direct consequence of my opening statement: today we serve these - once main course - dishes on the side, mostly accompanying some meat. Well, if I can abstract from this small detail, I've got plenty of choices.

Having that realized, the new challenge became what to pick. After a lot of thinking, I decided that I’d use this opportunity to look for a less common (at least to me), or even forgotten recipe. Also, I was looking for something that is a fusion between traditional and contemporary, Hungarian and international: just like me.

My father is a real gourmand (can’t deny the roots), grew up on the countryside, and has an amazing memory. I knew he’s my man for the task: I asked him about meatless food he would eat as a child, food that he loved, and what he's been missing from our 'vegatarianMom'-run wellness kitchen. The answer came surprisingly quick and sharp: cinke.

Literally-speaking cinke means tit (the bird, not the boobs), but it has little to do with the actual bird: the dumplings' shape resemble to the tit (God, now I wish it was called flamingo), at least this is the best explanation I could find, as far as the origin of the name is concerned. It is a typical food of the poor, as it requires only simple and cheap ingredients (flour and potato), and fills the belly up quickly (still, would not qualify for nutritious these days).

Apparently, cinke is so popular that it even has a festival dedicated exclusively to it. Szatmárcseke is a bigger village located in the East, and is the host of the International Cinke-cooking Festival for exactly a decade (held every year in the beginning of February); the event – allegedly - has grown to be a major tourist attraction (why have I not heard of this before?).

Just for the record: this far-relative of gnocchi is known and just as much admired in the rest of the country, but depending on the region, it goes by the names of ganca, gánica or dödölle.

Finally, cinke is an ideal choice, meeting perfectly my expectations: it calls for creativity, and though undeniably Hungarian, just by changing the commonly used sauces (i.e. sour-cream) and toppings (i.e. sausage), we can please our beloved ones with a modern, delicious Hungarian meal.

I have no idea where this recipe comes from, but from what I could see, this is the generally accepted proportion of potatoes and flour in all sources. The rest is my own invention.


Cinke in butter-sage sauce

Ingredients (for 4 persons):
1 kg potatoes (35 oz)
40 dkg all purpose flour
2 tsp sage (fresh, if possible)
½ - 1 cup melted butter
2 medium to big size onions
Sunflower oil
Sliced almonds
Salt


Peel and dice the potatoes and cook them in salted water that almost covers the slices (remember that potato acts like a salt-sponge, so you might need more salt than u’d normally use).

When it is cooked, remove potatoes and mash them to a creamy consistency (as I realized that I still don’t own a masher, I used the blender), then put it back into the cooking water, and while stirring constantly, add flour slowly and gradually. This is a little bit of muscle-work, but it worths all the efforts. When done, put the pot back on the stove, heat it up, than pull aside and let it cool a bit.

While waiting for the potatoes to be cooked, make the sauce: simply melt butter and mix with the sage (I added some salt, too). If u don’t want to use too much butter, you can substitute ½ of the butter with oil. Adding oil also prevents the butter from browning. But u need to realize that this will not make it a lighter meal.

With an oily spoon, form dumplings from the potato mixture, and arrange them one next to the other in an oven proof dish (bottom should be greased with either oil, or butter).

Pour the seasoned butter evenly over the dumplings and optionally, sprinkle with some chili flavored oil.

Bake it in the oven (preheated to 180 Celsius degrees or 355 F) for approximately 45 minutes.

While the dumplings bake in the oven, prepare the garnish. Slice the onions, dip the separated rings in flour, and deepfry them in sunflower oil. Remove from the oil when the rings turn golden brown.

Note: for the last 15 minutes, I switch the oven to upper/lower grill, and put sliced almonds on top of the dumplings. That is just an idea (worked out beautifully), but you can jazz it up any way you want, the only limit is your own imagination.

When oven-time is up, arrange onion rings over dumplings, and serve.

For meat-lovers: if u want a non-vegetarian version, add some diced bacon to the sage/butter sauce, but then I’d recommend being easy on the butter, as the bacon will sweat some juice anyway. Then follow the same instructions.

I had my version with a simple salad on the side, but any soured or pickled vegetables go very well with it.

Personal note: I've sent some to my Dad, and I am sure he would love to have some fried bacon on top, if he could. :) Hope my Mom reads this. :)

LinkWithin

Blog Widget by LinkWithin