Vörösboros fahéjas szilvaleves

A legnagyobb igazságok a leghétköznapibb pillanatokban érnek bennünket.
„Úúúúú – szájcsücsörít, szemöldök összehúz - lehet, hogy tele van nyomva cukorral, de ez atomjóóó!”. Elnézve kedvenc kolléganőm átlényegült, csítől átitatott arckifejezését, miközben a szomszéd gourmand-büfében zsákmányolt szilvalevest kanalazta, azonnal hardveremre mentettem a leves ötletét. Mert bár a gyümölcsöt én leginkább nyersen falom, a szilva ilyen terű felhasználása meglehetősen kecsegtetőnek hatott. Pláne, ha hasonló fogadtatásra számíthatunk.

Ennyit az inspirációról (btw ugyaninnen, ugyanő múltkor joghurtos lime levest hozott, ha jól emlékszem, ennek házi fejlesztésű változata hamarosan szintén várható).

Aztán jött a GBP, reggel piac (rekord: 10 óra), sok szilva meglát, dörzsölt néni 3 kilót rámbeszél, füligérő szájjal haza, lázas brainstorming szilva sorsára vonatkozólag megkezd, kollegina arckifejezése beugrik, döntés megszületik: szilvaleves lesz.

Egyébként imádom a szilvát. Nyersen, aszalva, Mams-féle házi-, vagy üstöslekvárnak, és persze tarpai oridzsinál párlat formájában, nekem mind egyre megy: a szilva az egyik legjobb dolog, ami az emberrel (velem) nyár deréktól őszderékig történhet (másik legjobb dolog, hors question, a görögdinnye, vagy pölö az őszibarack, fuh, és még sorolhatnám…).

A korai piacról pedig annyit, hogy van annak bája, ha az ember nem zárásra esik be, és még teli pultokról lehet válogatni, ráérősen, nem versenyt loholva idővel és pakoló árusokkal. Tetszett, majd még máskor is csinálok ilyet.


Vörösboros fahéjas szilvaleveseredeti recept innen

1 kg szilva
1 1/2 cup víz (1 cup = kb 2.5 dl, de lehet kapni csomó helyen cupos mérőedényt, én azt használom)
1/2 cup cukor (nádcukrot használtam, a szilva savanyúságától függően lehet, hogy többet is felvesz)
1 szár fahéj
1/4 tk fehérbors
1 csipet só
2-3 dl tejszín
1-2 dl vörösbor (ízlés szerinti fajta, de finom bor legyen: nekem most Concubina Cabernet Savignon akadt a kezem ügyébe; másik: minimum 1 deci legyen, viszont ha nagyobb mennyiségű bor mellett döntünk, lehet, nem kell annyi víz)
2 ek citromlé (fél citrom leve, ill. ízlés szerint, lime még finomabb)
1 tk reszelt citromhéj
1 cup tejföl (nagyjából 1 pohár)
3 ek brandy (na nekem ez most nem volt)
Őrölt fahéj

Elkészítés:

A szilvákat félbevágom, kimagozom.

A cukrot egy lábosban picit karamellizálom, majd felöntöttem fél deci vízzel, és hagyom sziruposodni egy picit. Utána beleforgatom a szilvákat, pár percig így kevergetem, forgatom a szirupban a gyümölcsöt, majd felöntöm a maradék deci vízzel.

Sózom, borsozom, belekeverem a fahéjat, és közepesen erős lángon felforralom. Hozzáadom a bort is, és ha megjelennek az első buborékok, a citromlével/héjjal ízesítem, majd közepes lángra veszem, és addig főzöm, míg a szilvák meg nem puhulnak (kb 25-30 perc). Ha a szilva húsa kompótállagú lesz, jók vagyunk.

Ha megpuhult a szilva, a fahájat eltávolítom a fazékból, és a leves botmixerrel krémesre keverem. Ezután meglöttyintem a tejszínnel (én szemre mértem, lehet, hogy több lett, mint az előirányzott két deci), és újra hagyom felforrani. Ha kezd besűrűsödni a leves, az azt jelenti, hogy lassan készen vagyunk.

Utolsó lépésként a tejfölt keverjük krémesre egy tálban (és ha van brandynk, azt is most tegyük bele). Egy merőkanállal apránként merjünk a tejfölhöz a forró levesből, és folyamatosan keverjük. Saját parám a tejföl levesbe öntése, talán azért, mert sokszor ráfáztam már. Szerény tapasztalatom, hogy 1 rész tejfölhöz kb. 2 rész forró leves kell, hogy biztosan elkerüljem a tejföl kicsapódását, mikor a végén az egészet - óvatosan, folyamatos keverés mellett - a levesbe öntöm. Keverintek-kavarintok rajta egyet-kettőt, megkóstolom, esetleg egy kis őrölt fahéjjal még megszórom, és készen is vagyunk.

Hidegen vagy melegen?Igazából ez eredetileg egy nyári, hűsítő leves, tehát javaslom, hogy jól behűtve kerüljön az asztalra, de zárójelben megjegyzem, hogy az első hideg, őszi napokon kevés kellemesebb, szívmelengetőbb kényeztetést tudok elképzelni, mint egy csésze forró szilvalevest.

Tálalás

Ha nem termoszba csomagoljuk, mint ezúttal én a piknik miatt tettem, akkor tálaláskor díszítésként kevés fahéjat szórhatunk rá, és egy kanál tejfölt is rákanalazhatunk.

Ázsiai sült zöldséges, karamellizált tofus saláta (VKF XVII)

Ha jobban meggondolom, az én értelmezésemben bármi elfut „saláta” kategória alatt, amiben van nyers/főtt zöldség/gyümölcs és a nagyobbik hányada a fogásnak hideg. Mivel a hétköznapjaim meghatározó táplálékáról van szó, az évek alatt meglehetősen sokfajta változatot fejlesztettem ki (ld. pölö saláta címszó alatt jegyzetteket). A rengeteg variációnak azonban eddig mindig volt egy közös nevezője: hogy céltudatosan, már első körben salátának készültek. De ki gondolta volna, még mindig van új a nap alatt! A lustaságnak, a melegnek, és a csillagok állásának eredményeképpen mától eggyel több válfaját jegyzem a műfajnak: a maradékból készült, riszájkling salit.

Történt ugyanis, hogy a tegnapi piknikre ipari mennyiségű szusival készültem, és ebből adódóan maradt nem kevés felhasználatlan töltelék (szusi recept coming soon). Megvolt már a felhasználási ötlet is, asian style tésztát terveztem készíteni belőle, ellenben a nagy meleg feat. 3 óra bringázás után nem akaródzott meleget enni, no meg itt van Dolce Vita remek salátás VKF kiírása is, gondoltam, egyszer akár időben is elküldhetném rá a receptet (!!!); az alternatív felhasználást illetően több szempontból is óriási volt a kísértés…

Szal hirtelen ötlettől vezérelve fogtam, hűtőből ki, tálban minden összekever, lefotóz, és jóízűen bepálcikáz. Elkészítés: fél perc. Oké, sokat lendít a dolgon, ha előtte való nap szusit, de legalábbis sült zöldségeket készített az ember. De külön is megéri az egyáltalánnemisolyansok babrát, mert nagyon finom lett.

Ázsiai sült zöldséges, karamellizált tofus saláta

Hozzávalók 4 személyre
1 db közepes cukkíni, zsülienre vágva
4 db kisebb répa, zsülienre vágva
1 doboz natúr tofu
Szójaszósz
Szezámolaj
Mogyoróolaj
1 doboz mungóbabcsíra


Tofupáchoz:
1 ek. szezámolaj
kb. 5 ek. szójaszósz
1 gerezd zúzott fokhagyma
kb. 1 púpos ek. nádcukor
fél lime leve
1 tk. reszelt gyömbér
2 ek. szezámmag
1 ek. édes csiliszósz

A tofu pácolásával kezdem. Alaposan összekeverem a páchoz valókat (szemre ment, szal a fenti mennyiség az irányadó, de lehet és tanácsos kóstolni és utánigazítani, ízlés szerint), majd a csíkokra vágott tofukat meghempergetem a szószban.

Míg érnek az ízek, a zöldségeket sütöm meg, külön-külön (hogy ne legyen ugyanolyan az ízük, egyiket szezám, másikat mogyoróolajon sütöm, de ez igazán egyén- és ízlésfüggő).
Felhevített wokban (serpenyőbe) öntök egy kevés mogyoróolajat, és rögtön borítom is rá a répát. Picit pirítom (kb 1 perc), majd rálöttyintek a szójaszószból (kb. 2-3 evőkanál, ill. ízlés szerint). Akkor jó, ha már kezd puhulni, de még ropogós: ilyenkor szedem ki egy tálba.

Jöhetnek a cukkínik, de érdemes két sütés között gyorsan kiöblíteni az edényt, hogy a maradék szósz ne égjen rá az újabb adag zöldségre. Cukkínit meglocsolom kevés szezámolajjal , fél perc pirítás után jöhet a szójaszósz, majd a csíkokat éppen roppanósig pirítom, majd a sült répák mellé fektetem.

Újabb woköblítés, majd újra felhevítem az edényt. Opcionális, mindenesetre nekem bejött, hogy a páclevet magában fél percig sütöm; ennyi idő alatt a nádcukor picit karamellizálódik, amitől a tofunak különlegesebb lesz az íze. Fél perc után dobom rá magát a tofut is, és kb. 2 perc alatt (tofudarabok méretétől is függ) készre pirítom. Ezúttal nem ropogós pirosra, mert azt szerettem volna, hogy szaftos maradjon: ha kicsit kezd duzzadni a tofu, akkor már jók vagyunk.

Ja, a mungóbabcsíra. Ami lehet szójabab csíra is, de én most ezt kaptam le a polcról. Gyorsan kevés mogyoróolajon, kb 2-3 evőkanál szójaszósszal elkeverve hirtelen pirítom, kb. 1 percig. Ne tovább, mert éppen csak megpirítani szeretnénk! Ha tovább tesszük ki hőnek, akkor minden olyan kvalitását feladja, ami miatt szeretjük (friss, ropogós): elfő az összes leve, összecsoffad, rágós és nem mellesleg randa lesz.

Répát, cukkínit és tofut elkeverem; biztos ami ziher, a pirított csírát nem adom hozzájuk, amíg tényleg teljesen ki nem hűlnek. Ezután pár óra a hűtőben, és már lehet is készíteni a pálcikákat.

Egyébként – természetesen - melegen, köretként (húsevőknek), vagy éppenséggel egytálételként kínálva is tuti befutó, ráadásul ebben az esetben ténylegesen gyorsan elkészítető.

Szusitanfolyamon jártam Ablakamagráéknál!

Lehet, hogy valami pucér nőt kellett volna főképnek kitenni, és/vagy a főcímbe azt írni: „Britni leszbi szusishowja Paris Hiltonnal – privát képek itt”. Vagy befotosoppolhattam volna magam topless gésának (vizuális típusok topless gésa elképzelésében most nagy előnyben) egy tálca keleti finomsággal a kezemben, fejem felett ’Ruf mich an’ főcímmel. Esetleg „ma ingyen szarvasgombás Sel de Mer mindenkinek ”. Vagy egyéb nagyon hatásvadászósat. De személyemből adódóan és marketingesként különösen érzékeny vagyok a hasonlóan egyszerű megoldásokra.

Szal inkább csak kedvesen súgom, mindenkinek, akit érdekel, és adjátok tovább, ha gondoljátok: megtaláltam az eddigi legjobb főzősulit. És jó lenne, ha terjedne a hírük, hogy biztos, mély gyökeret ereszthessenek a felhígult minőségű hazai kínálat mezején. Igen, ez itt most a kőkemény, ámde -féreértés ne essék- szabad akaratból elkövetett reklám helye lesz.

A nevük Ablakamagra. 3 lelkes fiatal, a testileg-lelkileg egészséges élet elkötelezett hívei, akik szenvedélyüket formálták üzleti vállalkozássá. Utálom az irigy szót, de én most úúúúgydeúúúúgy irigykedem, és persze örülök nekik, mert volt bátorságuk egy (ma, itthon, még) ennyire niche, de ugyanakkor töltő, építő, klassz dologba belevágni!

Ami a legjobban tetszett: VÉGRE egy hely, ahol saját főzőpult mellett, mindent magam csinálhattam, elejétől a végéig (jó, persze a könnyebbség kedvéért a rizst nyilván megfőzték előre). Alapanyagokkal nagyon nem spórolnak, nem centiznek, mindenkinek jutott mindenből bőőőőven, és mindenkire odafigyelnek, mindenkinek segítenek.

Sőőőőt, még terítési tippeket is kaptunk, tanultunk speckó szalvétahajtogatást, végül oldott, baráti hangulatban, nagyon kényelmesen megvacsoráztunk, a bőséges maradékot pedig hazavittük mutatóba.

És mit is csináltam pontosan? Biovega szusit. Ugyanaz, mint a normál, csak hal nélkül, bio alapanyagokból (mily meglepő magyarázat). Nekem különösen hasznos téma, mert nagyon szeretem a vega szusit, de a hagyományos fajtákat (tofus, avokádó, ubis, stb) már unom egy picit. Itt most volt cukkínis-tofus, céklás, káposztás (ez mondjuk nem lesz kedvenc), szójás-zöldséges, stb... Egyébként nem sokat számít, hogy biovega a tanfolyam, hiszen nekem a technika volt a lényeg, nem mellesleg meg tényleg nagyon finomakat ettünk.

Ami feldobott: végre egy családias hely, amit őszintén lelkes fiatalok csinálnak, láthatóan szenvedélyből, sok bájjal és nagy odafigyeléssel. Ami külön nagyon szimpi volt: a végén kapott mindenki egy kérdőívet is, hogy értékeljük az estét. Láttam, hogy tényleg nagyon fontos nekik, hogy boldog, mosolygós emberektől búcsúzzanak el. Mondjuk nekem ki kellett őket ábrándítanom, mert nem tudtam semmi kritikusat mondani, tényleg hibátlan volt. Szerintem. Nekem.

Aztán csak sikerült kiböknöm egyetlen fájdalmamat: jó lenne, ha meg lehetne venni a szusihoz való kellékeket a tanfolyamon. Mert azt hozták ki belőlem, hogy amiért máshol megmosolygok, arra itt vágyam kelt. Ugyanis ha nem érzem, hogy ez egy termékbemutató est, akkor minden rossz szájíz nélkül, ösztönből tör elő belőlem a pénzkölthetnék. Itt pedig nem tukmáltak, egyáltalán nem. Sajna egy-két darab volt csak náluk, nem jutott mindenkinek, pedig az összes résztvevő szívesen vásárolta volna meg helyben a szusi kezdő-szettet. Vagy bármi mást. Remélem, következő alkalommal már lesz bőven mindenből (megígérték!).

Ha lehetne, a saját főzőiskolámat/vállalkozásomat pont ilyennek, ilyen szellemiségűnek képzelném, de mivel nem ebbe a cipőbe bújtam, izgatottan várom a következő náluk eltöltött estét. Sajna most nyári szünet van, de ősztől újra indul a suli. Szigorúan biovega, szerintem egyáltalán nemcsak biovegáknak.

Jah, természetesen hamarosan jönnek az újabb, immáron házikészítésű szusikreációim, ami remélhetőleg jó hír annak, aki enni fog belőle, és rossz hír a tubus wasabimnak, mert napjai meg vannak számlálva.

Piknik emlékeztető + AblakZsiráf ABC

Hűdesokminden van... Sorrendet felrúgva indítsunk a szolgálati közleménnyel.

Emlékeztetőül: piknik szombaton, pontos koordináták nálam, emilben lehet érdeklődni. Mindenkit szeretettel várunk, jelige: aki hoz enni, az kap is.

Szigorúan ebben a sorrendben.

Muhaha.

Szusit külön posztba tettem, mert ide már nem fért be.

Szal maradtak a hógolyók. Vagy üveggolyók. Vagy inkább legyen most diszkógömb!
Jelentem, hogy nem testhezálló a feladat. Én nem tudok tőszavakban beszélni. Van, hogy betűhöz sok szó kapcsolódik. Vagy sztori. Számomra nagyonnagyon fontos személy, meghatározó zene, ország, vissza- és/vagy megálmodott úti cél, egyszerre. Kódolt üzenet, megemlékezés, bevillanó kedves emlék, vagy szimplán hülyeség. A legritkábban étel...

Köszönöm Mannának, Ms. ÍBnek és Nanának, hogy megtiszteltek érdeklődésükkel, és hozzám passzolták a lasztit.

Előre szólok, hogy 3 nap fokozottan erős BSoundos igénybevétel után filozofikus, elrévedt tekintetű mondanivalót pláne nem itt és nem most fogtok olvasni. Egyébként meg mondja már meg valaki, hogy mi köze van ennek az egésznek az üveggolyókhoz?

A, mint: Anima Sound System de jó volt
Á, mint: Tilos az Á (Micimackós, nem untergrundos)
B, mint: Bence; Balcsi, Basszus, Bugivugi = Bsound
C, mint: Cilike, Magyarország (és azon belül Carlito) egyetlen gourmand macskája; Ciki: kifejtést ld. CS és F betűk alatt
Cs, mint CsókxCsók (életem első lemeze, by Bodnár Attila&Papp Rita, Mams és bátyáim heves ellenkezése ellenére ezzel sétáltam ki a Déli Pu ABC alaksori részlegéből, egy életre biztosan rögzítve zenei ízlésem mélypontját.)
D, mint Dani, Devdas (Bollywood válasza a Rómeó és Júliára, szeretem)
Dz, mint Dzurinda (nem mintha állandóan rá gondolnék, de ritka betű ez a dzö)
Dzs, mint angol "j": pont annyira hasztalan és erőltetett szegény dzs, mint az ORTT (ellenben dzsí teljesen ártalmatlan)

E, mint Ecuador, Erykah Badu, Eklektika, Elektro
É, mint Éhesvagyokmentemenni
......
F, mint Folytatom… Friends: az egyetlen sorozat, amire rákattantam, ok volt a Tiltott szerelem is, egy gyönyörű Bernardo-val tűzdelt venezuelai szappanopera, meg a Vad Angyal, de azért annak nincsen meg mind az 1253 része DVD-n
G, mint Gergő (Gourmandula)
Gy, mint Gyógypuszi (a kedvenc puszim, és a még fel nem talált, de már elképzelt, saját fejlesztésű habos kekszem – a név ezennel hivatalosan jegyezve)
H, mint Herbie Hancock, Hipp-hopp

I, mint Édesanya, Édesapa
Í, mint (nem hosszú „í”, de ez az én ABC-m) 1. Iker Casillas (minimum egy aranylabdát neki), 2. Örök szerelem: India, és btw 3. India Arie
J, mint Jamaica
K: Kolonics György R.I.P.
L, mint Laosz
Ly, mint Hülye
M, mint Mese, Mi(cimackó), Malacka, Mary Poppins

N, mint Nelson Mandela, Namesake (jajjdejófilm, megint India)
Ny, mint Nyár
O, mint Olimpia (juhééé), Omán, Feltűnt már valakinek: O –s/b- ama. Nekem csak most.
Ó, mint Óriás pöttyös túrórudi
Ö, mint Özpetek: Tudatlan tündérek
Ő, mint a jelenlegi X tényező a képletemben
P, mint Paradicsom (még jóóóó)
R, mint Rhythm&Blues
S, mint Suhancos CD-t szeretnék vásárolni, nem letölteni, mert ő megérdemli, akkor is, ha vérlázító Artisjusnek is csorog belőle;
Sz, mint South Park, Sziget
T, mint Tenger, TWÁ
Ty, mint a Legnagyobb szívás a Scrabble-ben, kivéve ha nem a 3szorozóba teszem, hogy „ponty”
U, mint U-turn
Ú, mint Újság (hiányzik)
Ü, mint Üzenet (ezek az állandó hülye és nemisolyanhülye üzenetek)
Ű, mint Második legnagyobb szívás a szkrebbliben

V, mint Vietnám
W, mint WWF (egy álom)
X, mint „MZ/X Jelentkezz!”

Y, mint Yamann
Z, mint Zene, Zazi (a bárban), Zöld Veltellini
Zs, mint Zsiguli

És hová gurítom tovább? M&S? Annaeszik? Mondjatok valami szórakoztatót, ha itthon vagytok, és van kedvetek. :)

Csodás két-tésztás szilvás lepény

Ahhoz képest, hogy tényleg nem vagyok egy nagy sütis, egészen belejöttem az utóbbi időben a sütigyártásba. Olyannyira, hogy holnap ez a szilvás lepény lesz a fizetőeszköz. Vagy lekenyerező vagy mi. Jó lenne nem megenni, mert kedvesen felajánlott szállásért (nagyon frekventált helyen), hálaképpen viszem. Miből lesz a cserebogár. :)

Szal mitől is két-tésztás? Linzer(szerű?)tésztaágyon sorakozik a sok kövér, kekszdarával megszórt szilva, melyet pihepuha, lágy piskóta(szerű)réteg alatt sütünk édesen-szaftosan lágyra. Mmmmm...

Nem állítom, hogy szuperegyszerű vagy szupergyors lenne, hiszen gyakorlatilag kétfajta tésztát is kell hozzá készíteni: de a lényeg, hogy a tényleg minimális többletmunka bővenbőven megtérül.

Tanulságok ma is vannak ám (a türelmetlenség immáron visszatérő főhős):
1. az ember szájpadlása könnyebben ég meg, mint gondolnánk
2. nincs olyan, hogy túl sok cukor (avagy egy ilyen kaliberű sütinél a cukron már ne akarjunk spórolni): a szilvára igenis kell a teljes megadott cukormennyiség (mert a szilva alapvetően savanyú gyümölcs, daaa)

3. a sütő alatt van egy minifiók, ahová pont befér a felszívódottnak hitt muffinsütő (egy rejtéllyel kevesebb)

Szilvás lepény

eredetileg innen, de vnj főz boszorkánykonyhájában leltem rá (örök hála)

Hozzávalók:

Tészta:
30 dkg liszt,
20 dkg vaj (szobahőmérsékletű)
3 dkg porcukor,
1/2 dl tejföl,
2 db tojássárgája,
vastag csipet só

Töltelék:
80 dkg szilva,
5 dkg porcukor,
10 dkg darált kekszet

Takaró:
3 db tojássárgája,
8 dkg porcukor,
1,5 dl tejföl,
5 dkg (lehetőlegrétes)liszt
5 db tojásfehérje


Elkészítés:

• A lisztet, a vajat, 3 dkg porcukrot, 2 tojássárgáját, fél deci tejfölt tésztává összedolgozom, és félreteszem (ha lehet, hűvösebb - azaz nem nyári 28 fokos szobahőmérsékletű - helyre) pihenni.
• Kimagozom, felszeletelem (én negyedeltem) a szilvát.
• A kekszet megdarálom, és bekeverem az 5 deka (vagy ízlés szerint) cukorral.
• Gyorsan előkészítem a lepény leendő takaróját is:
  a 3 tojássárgáját és a másfél deci tejfölt 4 dkg cukorral habosra keverem (szigorúan habverővel, kb. 3-4 perc). Utána hozzáadok 5 dkg (lehetőlegrétes) lisztet, és még kb fél percig keverem a masszát.
• Az eddig pihenő tésztát előkapom, és mivel semmi kedvem maszatolni (nagyon lusta vagyok), a tésztalabdacsot egyenletesen kilapítom egy sütőpapírral kibélelt (lustaság fél egészség) tepsiben (én kb 30x40est használtam). Persze, akinek van kedve, az a konvencionális tésztanyújtást is választhatja.
• Villával megszurkálom a tésztát, és jöhetnek rá a szilvák, héjukkal lefelé, szépen egymás mellé rendezve.
• Megszóróm a kekszdara-cukor keverékkel.
• Felverem az 5 tojásfehérjét, majd ha már megkeményedett, apránként adom hozzá a 4 dkg porcukrot is. Még kb fél percig dolgozom a habot, hogy a cukor teljesen feloldódjon a fehérje habjában.
• Legvégül a tojássárgás masszátbaóvatosan beleforgatom a fehérjehabot, és az egésszel gondosan betakargatom a szilvás lepényt (egyenletesen fedjen mindenhol).

A receptforrások eléggé magamra hagytak a „süssük, ameddig piros nem lesz” sütésidőt illető instrukciójukkal, de szerencsésen megoldottam a feladatot: 175 fokos sütőben sült légkeverésen 30 percet, és még alsó/légkeverő kombóval sütöttem további 4 percig (hogy a tészta alulról is süljön picit). Ekkorra elviselhetetlenül jó illat fészkelte magát a lakás minden szegletébe, és a takaró gyönyörű aranybarnára sült.

Elfelejtettem, hogy születésnapom van...

Nem is blogger az ilyen.
Meg sem lep: tegnap még egy tortát is posztoltam, milyen stílszerű, a gourmandula szülinapját meg befelejtem.

Aztán most megnéztem: nem is tegnap, hanem ma 1 éves a gourmandula!!! :)))))
Mondom, tényleg nem blogger az ilyen.
(Tegnap a bátyám szülinapja volt, azt viszont tényleg befelejettem. Restellem nagyon. Viszont ma reggel tuti tőlem kapta az első sms-t.)

A legjobb ebben a szülinaposdiban egyébként az, hogy ellentétben a sajátommal, alig várom, hogy itt legyen a következő. Nagyon élveztem az elmúlt egy év utazásait, és tényleg nagyon jó érzés, hogy egyre többen csatlakoznak ezekhez a kirándulásokhoz. Hiszen pont úgy van ez az utazással, mint az evéssel: egyedül is lehet ugyebár (sőt érdemes), de azért jó társaságban a legjobb.

A gourmandula továbbra is megmarad tehát ugródeszkának, ahonnan szigorúan anti-charter járatokon, minden menetrendre és szabályra fittyet hányva, rendszertelen időközökben indulnak járatok izgalmas, közelebbi és távolabbi tájak konyháiba.

Mindezt megünneplendő szereztem egy csokor répát (kép innen), gondolatban pezsgőt pattintok, hollywoodi 32fogas mosoly, virtuálkoccintás a konfettiesőben, elfújom a gyertyát is, kívánok gyorsan valamit. (Perszememmondommeghogymit.) Aki velem örülne, az kap virtuális pezsit is, ma minden kört én álllok. :)

Ünnepibb már nem is lehetne a hangulat, kérem.

Üdv,
Gourmandula

Ps.: ja, ilyen szülinapi oscar-beszédekben mindig olvasom, hogy mások mennyi emilt kapnak olvasóktól, akik a tanácsukat kérik, meg vannak rajongóik is, meg ilyenek. Én ilyet azért nem írtam, mert egy árva esetről sem tudok beszámolni. Mondjuk emilcímem pont egy hónapja van, de egyáltalán nem hiszem, hogy ezen múlt volna; a rajongók ugyebár mindig megtalálják az imádatuk tárgyát. :)) Viszont Mams már hívott fel, hogy hogyan is készül a /bonbon/. (magátkihúz) Ez azért már valami. :))

Key lime pie (és egy kis újkori amerikai történelem)

A key lime pie-t egy gyorsan elkészíthető, nagyon egyszerű piteként tartják számon. Ezzel nem vitatkozom. Ha egyszerre csak egyet készítünk, valóban gyors és egyszerű. Én 2 recept alapján készítettem 3 fajta tortát, mindezt turbófokozatban, de végülis így is csak 1,5 óra volt. És csodák csodája, mindegyik sikerült.

Előre szólok, az ételérzékenység-kompatibilis recepteket felvonultató írás csak fokozott figyelemmel követhető, a multikultúra jegyében pedig bónuszként egy kis USA történelmi kitekintést is tálalok. A végén tényleg vannak receptek is.

Key lime pie
Amióta csak eljöttem onnan, vágytam keywesti életünk legkedvesebb édességére, de valahogy, számomra is hihetetlen módon négy év alatt (jéézus ereje, már NÉGY éve volt…) egyszer sem sikerült összehozni. Ha megsemmisítők akarunk lenni a keywestiekkel szemben, mezei citromtortának is leminősíthetnénk, de én ezt a saját jóérzésem és Keywest nevében is visszautasítom, a key lime pie, lehet utánam mondani, annál sokkal-sokkal jobb.

Csak hogy érzékeltessem eme édesség szerepének fontosságát: az USA egyetlen szakadár államának, a Florida Keys szigetcsoportot egyesítő Conch Republicnak (Kagyló Köztársaság) úgy nemzeti jelképe a key lime pie, mint nekünk a gulyás. (És a tengerentúlon ennek megfelelően sokkal híresebb is. Hö.)

Csemege: egy kis történelmi kitérő
(semmi köze a recepthez, akit nem érdekel, scroll down)
Igen, bizony, van ilyen, hogy szakadár USA álam. Persze leginkább hecc, kívülállóként szemlélve elég komolytalan lázadásról van szó, de a helyiek nagyon is makacsul kötik az ebet a karóhoz. Az mindenesetre történelmi tény, hogy valamilyen papírkutya formában sikerült az elkülönülés. Történt ugyanis, hogy 1982 áprilisában egy USA kormányrendelet értelmében a Florida Keys-et a szárazfölddel összekötő stratégiai fontosságú US1/905 országutak találkozásánál (első szárazföldi elágazás) – az illegális bevándorlás és a drogcsempészet hatékonyabb megakadályozásának céljából - államon belüli határellenőrzési pontot létesítettek, ezzel rendkívül körülményessé téve az oda-vissza közlekedést szigetcsoport és szárazföld között. Az érintett amerikai állampolgárok egyrészt személyes szabadságukban érezték magukat korlátolva, de ennél sokkal kártékonyabb mellékhatás is felütötte fejét: az intézkedés a térségbe irányuló turizmust kezdte fojtogatni. Ez olyannyira felbőszítette az elsősorban turizmusból élő szigetcsoport őslakosságát, hogy mély felháborodásukban meghirdették elhatárolódásukat az anyaföldtől.

Ha a Floridától elszakadó új, független karib demokratikus törpeállam elképzelése komolytalan törekvésnek is bizonyult, egy dolgot elértek vele: az ellenőrzőpontot nem sokkal később megszüntették. A mély öntudatukról (és humorérzékükről) ismert „conch”-ok viszont a mai napig nem felejtenek, büszkén hirdetik kettős állampolgárságukat, van semmirenemjó conch útlevelük, és abban a tévhitben ringatóznak, hogy a karib térségen kívül Németországtól Oroszországig számos más állam is elismeri őket. (Bővebben én most nem mennék bele, de aki a bájos komédiáról többet szeretne tudni, az állam hivatalos honlapján ill. pölö itt első kézből ismerhetik meg a részleteket.)

Key lime pie (cont.)
Szal vissza a key lime pie-hoz. Megkóstolása nélkül nem is ember a Florida Keys-re látogató turista. Nem mintha a key lime, a nemzet gyümölcse, bármit is tudna a mezei lime-hoz képest… Igazából ma már szinte lehetetlenség is megmondani, hogy mitől különleges a key lime, ugyanis a térség fejlődésének és valami helyi kórnak már rég áldozatául esett a sziget hírnevéért részben felelős fajta; mára már az ottaniak is mindenhol a nálunk kapható perzsa fajtából készítik a helyi specialitást. Szóval, jobb érvem nem lévén, intelligens argumentációval élve azért jobb a key lime pie egy mezei citromtortánál, mert csak. Tényleg imádtuk. Meringue-gel vagy tejszínhabbal, csokis vagy kekszes tésztával, jégkrémnek befagyasztva vagy szobahőmérsékleten: nekünk egyre ment, mindenhogyan ötös.

Variációk egy estére: bábeli káosz a konyhámban
De hát miért a baromisokfajta változat?

• egy darab nagy, a hagyományos, a közösbe (zabpehely-kekszes tésztával)
• egy darab kisebb, gluténmentes (kókuszos-tojásfehérjés) tésztájú , de hagyományos töltelékkel, a lisztérzékeny barátomnak
• egy darab laktózmentes változat, hagyományos tésztával, de speciális töltelékkel a tejcukorérzékeny barátnémnak

Háromfajta pite készítése egy kicsivel több előkészületet, logisztikát megkövetelő feladat, de ehhez és magamhoz képest egészen jól helytálltam. Igaz, hogy az elsőnek készült gluténmentes sütőbe tolásával nagyjából egyidőben kiderült, hogy G gluténérzékenysége laktózintoleranciával párosul, vagyis egyedül G nem ehet a neki készült tortából, de hát ilyen apróságok igazán nem zökkenthetnek ki nyugalmamból. Krízismenedzsmentben tényleg fejlődést mutatok: azt ettük meg mi (képeken is ez látható).

A következő variációk turbófokozatban készültek, és a három torta kisebb átfedéssel, egyszerre sült a sütőben. Igazából az üvegajtó mögötti zsonglőrködés leginkább tinédzserkorom moszkva-téri ittapirosholapirosozós mobil humánjátékautomatáinak showjára hasonlított: igen nagy koncentrációt kívánt követni, hogy most melyik melyik, arról nem is beszélve, hogy melyiknek mennyi idő van még hátra. De jelentem, nyertem. Újabb közös vonás a spanyolokkal. :)

Megjegyzés: a kókuszos-tésztás változatot megkóstolva a kompromisszumos és a gyógy jelzők egyaránt méltánytalannak bizonyultak, ugyanis kifejezetten finom lett. Ettől függetlenül a bajnoki címet a laktózmentes-kekszes változatnak ítéltem. Mégiscsak az eredeti tészta a legtutibb. De mindenki döntse el maga. Mint példám bizonyítja, ha egyszer elkapja az embert az égszíj, mindet ki lehet próbálni egyszerre.

Azért lehet, hogy legközelebb inkább veszek egy dinnyét, és feltöltöm vodkával. Mennyivel egyszerűbb, és a végeredmény is ugyanaz: boldog, békés tekintetek mindenütt.

Key lime pie

Próbálkozásom két recept melanzsa, leginkább ez, picit ez.

Hozzávalók

Kekszes tésztához (20-25 centis piteformához)
1 1/4 cups graham vagy zabpelyhes (vagy bármilyen) keksz ledarálva (itthon a legjobb: Grancereale márka classico fajtája, legtöbb abcben szoktam látni)
2 ek cukor (opcionális, sztem elég édes volt a keksz magában is)
5 ek olvasztott vaj

Én egy hagyományos méretű pitéhez biztos többet használnék, és ennek megfelelően a vaj mennyiségét is arányosan növelném, de csak azért, mert én nagyon szeretem a kekszet.

Tojásfehérjés-kókuszos tésztához
Kb 200g kókuszreszelék
2 tojásfehérje
1/4 cup porcukor

Töltelékhez
1/2 cup frissen facsart lime-lé (3-4 lime)
1 ek reszelt limehéj
4 tojássárgája
400ml sűrített tej (elszámoltam magam, és nem volt elég, pici mezei tej is került bele) - aki ódzkodik a sűrített tejtől, a net tele van alternatív megoldásokkal, elő lehet állítani házilag is
1 ek sötét rum
1 cup tejföl

Meringue-hez (opcionális)
3 tojásfehérje
6 ek porcukor
Meringue helyett tehetünk rá tejszínhabot is, de sokan natúran eszik.

Elkészítés
Kezdjük a tésztákkal.

Kókuszos tészta:
Tegyük a sütőt 175 fokra. Egy tepsit béleljünk ki praktikus okokból sütőpapírral, terítsük szét rajta egyenletesen a kókuszreszeléket, és sütőben pirítsuk 10 percig, illetve amíg aranybarna nem lesz. Figyeljünk rá oda, lehet, hogy meg is kell keverni, hogy egyenletesen süljön. Vegyük ki a sütőből, és hagyjuk kihűlni.

Vegyük le a sütőt 120 fokra.
Verjük habbá a fehérjéket. Amikor már kemény a hab, óvatosan adagoljuk bele a porcukrot, és lassú fokozaton verjük, amíg a cukor fel nem olvad (pár mp). Óvatosan keverjük bele a kihűlt kókuszreszeléket, és egyengessük el egy kivajazott piteformában. 7 percig, vagy aranybarna színig süssük, majd vegyük ki a sütőből, és hagyjuk hűlni.

Kekszes tészta:
Állítsuk a sütőt 160 fokra. A megdarált kekszet keverjük el a porcukorral (már ha önmagában nem elég édes). Adjuk hozzá a vajat, és villával keverjük alaposan össze.

A kekszes masszát borítsuk a piteformába, és jó erősen nyomkodjuk az aljába, cél, hogy a massza nagyon tömören összepréselődjön a tál aljában, ellenező esetben tálaláskor tuti szétesik (ha biztosra akarunk menni, használhatjuk a cup-mérő üvegtálunkat, vagy bármi más bögrét az alapos letapogatáshoz)

Süssük elő a tésztát kb 15 percen át, vagy ameddig a tészta meg nem barnul egy picit. Vegyük ki a sütőből, és hagyjuk szobahőmérsékletre hűlni.


Töltelék:
Keverjük össze a sűrített tejet, a limelét, a reszelt limehéjat és a rumot egy tálban. Keverjük hozzá a tojássárgáját. Adjuk hozzá óvatosan az előzőleg krémesre vert tejfölt, és az egészet keverjük el alaposan.

Öntsük a tésztá(k)ra, és tegyük 175 fokos sütőbe. Mennyi időre? Ez attól függ, hogy mit akarunk.

Mielőtt rátérnénk a meringue-re... Megjegyzés azoknak, akik nem szeretnének a fehérjehabbal bajlódni: mint azt az elején jeleztem, a meringue nem kötelező, hiszen ahány ház, annyi szokás. Helyette kenhetünk tálalás előtt a pitére gazdag tejszínhabot is, de sokan natúran, vagy egy kis gyümölcs-coulis-szal kínálják. Ha natúr sütjük, a sütési idő csak 20 perc.

Opciós plusz - Meringue:
A meringue akkor igazán jó, ha meleg töltelékre egyengetjük el. Ha nem így teszünk, a sütőben összeugrik és a habtakaró karimája beljebb lesz a tésztánál. Ez nem túl szép. Tehát én kb 5 percig csak simán, a fehérjehab nélkül sütöttem a tortát. További tippek a tökéletes meringue érdekében itt.

Míg melegszik a töltelék, pont van idő felverni a fehérjét: mikor már kezd keményedni a hab(közepes a tartása), hozzáadjuk a porcukrot is, és addig dolgozzuk a habverővel, amíg feszes habbá áll össze.

Vegyük ki a sütőből a tortát, hullámosan ráegyengetjük a meringue-et, majd gyorsan visszatesszük a sütőbe. További Kb 15-20 perc, és a fehérjehab gyönyörű aranybarna lesz, a krém is elkészül. A sütőből kivéve legalább fél óráig hagyjuk hűlni.

Figyelem, hűtőbe ne tegyük, mert az hazavágja a meringuet (összeesik, bevizesedik, pfujj).

Tejcukor-érzékenyeknek:
A laktózmentes változathoz laktózmentes termékeket használtam, a sűrített tej helyett kb. 2 deci speckó tejjel, és kb 2 cup speckó tejföllel készítettem, porcukorral édesítettem. Sűrűbb lett, de így is nagyon jól sikerült.

1+1

1. otthonról hozom: az ételt kínáljuk, nem dobálózunk vele
2. de hogy mondjak valami bölcset is, ha már úgyis írok: a muffunsütés előtt hasznos meggyőződni róla, hogy megvan a muffinsütő tepsink (azért megoldottam)

(...továbbra is kérdés, hogy hová lett a muffinsütőm)

Piknikeljünk együtt! - (gagyi)GBT invitáció

My Babae it my Lalaki!

Valahogy így köszönthetik a filippinók a népet, friss és üde alternatíva a Bloggerinák/bloggerek megszólításra.

(Akit érdekel a kreatív üdvözlés, ma reggeli kutatásom igazi gyöngyszemeket is felvonultató gyümölcseit a lap alján teszem közzé.)

Na de térjünk a tárgyra.

VKF összefoglalóm 2. részében felvetettem, hogy ha mutatkozik rá igény, akkor csaphatnánk egy nagy közös pikniket.



Deviyoo aur Sajjanoo, boldogan jelentem, hogy konkrét igény több forrásból is megfogalmazódott, szóval nincs mese, megyünk!

Előrebocsátanám, hogy ez nem Olyan GBT lesz, inkább amolyan utánzat (csakúgy, mint a Macikávé, a margarin vagy a Dejó), mert 1) a hagyományokkal rendelkező találkozónak megvan a saját menete, én ebbe nem szeretnék belerondítani és 2) a szervezés módja jelen esetben eltér a megszokottól.

Szép dolog a demokrácia, de valljuk be, hogy a mindennapi életben való hatékonysága egyes esetekben megkérdőjelezhető (Mr Churchill, pls back me up here). Véleményem szerint pölö most nem lenne célravezető, hiszen mindenkinek jó dátum, nyár derekán, egyszerűen nem létezik.
Elnézést kérek tehát mindenkitől, de az időpont meghatározása teljesen autokrata módon történt. Mivel jómagam is szívesen vennék részt a mulatságon, igazából először azt kellett megnéznem, hogy én mikor érnék rá.

Konkrétan július 19-én, szombaton. Sem előtte, sem utána. Nem mondom, hogy sajnálom, mert szemszögemből valahol mégiscsak megnyugtató, hogy szociális életem nyárhoz méltó zsizsegésszinten tart, aki pedig a közös evészet helyett éppen pont ekkor henyél a tengerparton, készül csobbanni a csúszdaparkban vagy rendel egy bambit a strandbüfében, azért sem hullajtok könnyeket. (Ellenben mélységesen sajnálom azt, aki ekkorra munkát vállalt, anyósnak/apósnak elígérkezett füvet nyírni, vagy az arra a napra berendelt 50 kiló barackot magozza.)

Azért persze picit utána is érdeklődtem ennek az időpontnak, előzetes tapogatózások alapján pedig egészen bizonyos, hogy nem egyedül terítenék pokrócot a pihepuha pázsitra. Ennek előre is külön nagyon örülök. Egyfelől azért, mert jó lesz találkozni személyesen, és persze nem kis részben azért is, mert hülye érzés lenne, ha nem jönne el senki, és egyedül, megsemmisülve, üveges tekintettel kellene bámulnom a pokróc sarkát.

Az alkalmi despotizmus jegyében már a helyszín is előre eldöntetett: józan szempontok (könnyen megközelíthető, barátságos, kutyaszarmentes övezet) továbbá személyes tapasztalat és a kényelem erős érvekként, készségesen sorakoznak fel e helyszínválasztás mögött.

Őszintén bízom benne, hogy ilyen diktatórikusan meghirdetett feltételek mellett is lesznek jópáran, akik elnézőek lesznek velem, ráérnek, és személyes részvételükkel (ill. khm személyesen készített finomságaikkal!) ragyogják be e minden hatalmi rendszert teljes mértékben nélkülöző, igazából ellazulós, család-és emberbarát gagyiGBT-t.


Ja, egy kérés nyilván lenne: mindenki hozzon magával valami (porciózható) ehetőt (téma továbbra is multikulti, ha lehet!), és a kultúrált elfogyasztás feltételeit megteremtő, lehetőleg minél környezetbarátabb eszcájgokat (mint pokróc, szalvéta, evőeszköz, pohár, kistányér, stb.). Próbálkoztam pedzegetni az 1 finomság/kopf szabályt, de be kell, hogy lássam, legalábbis nagyfokú naivitás lenne ilyet kérni. Szal mindenki pont annyira pörögjön rá, amennyire jól esik neki rápörögni.

Pontos koordinátákért írjatok nekem a gourmandula@gmail.com címre.

Gyertek, ha tudtok, sok szeretettel várok/unk mindenkit!

Gourmandula

Ui.: Ja, és az elején ígért „Hölgyeim és Uraim” válogatás, just in case, ha valakinek mostanában szüksége lenne kreatív megszólításra. (& feel free to add)

Damas y Caballeros (spanyol formális)
Senoras y senors (spanyol informális)
Kiries ke Kirii (görög)
nv shi, nan shi (kínai)
Mesdames et Messieurs (francia)
Signore e signori (olasz)
kinh thua qui ong, qui ba. (vietnám)
Dames en Heren (holland)
meine damen und herren (német)
my babae it my lalaki (filipino)
Deviyoo aur Sajjanoo (hindi)
Saydati wa Sadati (arab)