Elfelejtettem, hogy születésnapom van...

Nem is blogger az ilyen.
Meg sem lep: tegnap még egy tortát is posztoltam, milyen stílszerű, a gourmandula szülinapját meg befelejtem.

Aztán most megnéztem: nem is tegnap, hanem ma 1 éves a gourmandula!!! :)))))
Mondom, tényleg nem blogger az ilyen.
(Tegnap a bátyám szülinapja volt, azt viszont tényleg befelejettem. Restellem nagyon. Viszont ma reggel tuti tőlem kapta az első sms-t.)

A legjobb ebben a szülinaposdiban egyébként az, hogy ellentétben a sajátommal, alig várom, hogy itt legyen a következő. Nagyon élveztem az elmúlt egy év utazásait, és tényleg nagyon jó érzés, hogy egyre többen csatlakoznak ezekhez a kirándulásokhoz. Hiszen pont úgy van ez az utazással, mint az evéssel: egyedül is lehet ugyebár (sőt érdemes), de azért jó társaságban a legjobb.

A gourmandula továbbra is megmarad tehát ugródeszkának, ahonnan szigorúan anti-charter járatokon, minden menetrendre és szabályra fittyet hányva, rendszertelen időközökben indulnak járatok izgalmas, közelebbi és távolabbi tájak konyháiba.

Mindezt megünneplendő szereztem egy csokor répát (kép innen), gondolatban pezsgőt pattintok, hollywoodi 32fogas mosoly, virtuálkoccintás a konfettiesőben, elfújom a gyertyát is, kívánok gyorsan valamit. (Perszememmondommeghogymit.) Aki velem örülne, az kap virtuális pezsit is, ma minden kört én álllok. :)

Ünnepibb már nem is lehetne a hangulat, kérem.

Üdv,
Gourmandula

Ps.: ja, ilyen szülinapi oscar-beszédekben mindig olvasom, hogy mások mennyi emilt kapnak olvasóktól, akik a tanácsukat kérik, meg vannak rajongóik is, meg ilyenek. Én ilyet azért nem írtam, mert egy árva esetről sem tudok beszámolni. Mondjuk emilcímem pont egy hónapja van, de egyáltalán nem hiszem, hogy ezen múlt volna; a rajongók ugyebár mindig megtalálják az imádatuk tárgyát. :)) Viszont Mams már hívott fel, hogy hogyan is készül a /bonbon/. (magátkihúz) Ez azért már valami. :))