Csodás két-tésztás szilvás lepény

Ahhoz képest, hogy tényleg nem vagyok egy nagy sütis, egészen belejöttem az utóbbi időben a sütigyártásba. Olyannyira, hogy holnap ez a szilvás lepény lesz a fizetőeszköz. Vagy lekenyerező vagy mi. Jó lenne nem megenni, mert kedvesen felajánlott szállásért (nagyon frekventált helyen), hálaképpen viszem. Miből lesz a cserebogár. :)

Szal mitől is két-tésztás? Linzer(szerű?)tésztaágyon sorakozik a sok kövér, kekszdarával megszórt szilva, melyet pihepuha, lágy piskóta(szerű)réteg alatt sütünk édesen-szaftosan lágyra. Mmmmm...

Nem állítom, hogy szuperegyszerű vagy szupergyors lenne, hiszen gyakorlatilag kétfajta tésztát is kell hozzá készíteni: de a lényeg, hogy a tényleg minimális többletmunka bővenbőven megtérül.

Tanulságok ma is vannak ám (a türelmetlenség immáron visszatérő főhős):
1. az ember szájpadlása könnyebben ég meg, mint gondolnánk
2. nincs olyan, hogy túl sok cukor (avagy egy ilyen kaliberű sütinél a cukron már ne akarjunk spórolni): a szilvára igenis kell a teljes megadott cukormennyiség (mert a szilva alapvetően savanyú gyümölcs, daaa)

3. a sütő alatt van egy minifiók, ahová pont befér a felszívódottnak hitt muffinsütő (egy rejtéllyel kevesebb)

Szilvás lepény

eredetileg innen, de vnj főz boszorkánykonyhájában leltem rá (örök hála)

Hozzávalók:

Tészta:
30 dkg liszt,
20 dkg vaj (szobahőmérsékletű)
3 dkg porcukor,
1/2 dl tejföl,
2 db tojássárgája,
vastag csipet só

Töltelék:
80 dkg szilva,
5 dkg porcukor,
10 dkg darált kekszet

Takaró:
3 db tojássárgája,
8 dkg porcukor,
1,5 dl tejföl,
5 dkg (lehetőlegrétes)liszt
5 db tojásfehérje


Elkészítés:

• A lisztet, a vajat, 3 dkg porcukrot, 2 tojássárgáját, fél deci tejfölt tésztává összedolgozom, és félreteszem (ha lehet, hűvösebb - azaz nem nyári 28 fokos szobahőmérsékletű - helyre) pihenni.
• Kimagozom, felszeletelem (én negyedeltem) a szilvát.
• A kekszet megdarálom, és bekeverem az 5 deka (vagy ízlés szerint) cukorral.
• Gyorsan előkészítem a lepény leendő takaróját is:
  a 3 tojássárgáját és a másfél deci tejfölt 4 dkg cukorral habosra keverem (szigorúan habverővel, kb. 3-4 perc). Utána hozzáadok 5 dkg (lehetőlegrétes) lisztet, és még kb fél percig keverem a masszát.
• Az eddig pihenő tésztát előkapom, és mivel semmi kedvem maszatolni (nagyon lusta vagyok), a tésztalabdacsot egyenletesen kilapítom egy sütőpapírral kibélelt (lustaság fél egészség) tepsiben (én kb 30x40est használtam). Persze, akinek van kedve, az a konvencionális tésztanyújtást is választhatja.
• Villával megszurkálom a tésztát, és jöhetnek rá a szilvák, héjukkal lefelé, szépen egymás mellé rendezve.
• Megszóróm a kekszdara-cukor keverékkel.
• Felverem az 5 tojásfehérjét, majd ha már megkeményedett, apránként adom hozzá a 4 dkg porcukrot is. Még kb fél percig dolgozom a habot, hogy a cukor teljesen feloldódjon a fehérje habjában.
• Legvégül a tojássárgás masszátbaóvatosan beleforgatom a fehérjehabot, és az egésszel gondosan betakargatom a szilvás lepényt (egyenletesen fedjen mindenhol).

A receptforrások eléggé magamra hagytak a „süssük, ameddig piros nem lesz” sütésidőt illető instrukciójukkal, de szerencsésen megoldottam a feladatot: 175 fokos sütőben sült légkeverésen 30 percet, és még alsó/légkeverő kombóval sütöttem további 4 percig (hogy a tészta alulról is süljön picit). Ekkorra elviselhetetlenül jó illat fészkelte magát a lakás minden szegletébe, és a takaró gyönyörű aranybarnára sült.